A randevúzás nem gyógyír a magányra

Határvonalak a párkeresésben, 4. fejezet.

Marian és Scott példájával indul a fejezet: Scott egy szélhámos volt, aki csak kihasználta Mariont, akinek külső segítség kellett ahhoz, hogy ezt egyáltalán észre vegye és nagy erőfeszítés, hogy véget vessen a kapcsolatnak, ami pár nap után tovább folytatódott. Marion lelkigondozójának sötét, elveszett, depressziós időszakként írja le azt, amikor bántalmazó partnerével megszakította a kapcsolatot. Aztán később kiderül Marionról, hogy kapcsolatból kapcsolatba esett és ez amiatt volt, mert egész egyszerűen rettegett az egyedülléttől. Ennél még azt is jobbnak tartotta, ha hozzá nem illő emberrel van együtt, hogy félelmét valamelyest tompítsa. Bár egyik partner sem bizonyult hosszú távon jó választásnak, erre a célra megfeleltek. Marion egyszerűen képtelen volt egyedül maradni.

Madarat tolláról...

1 Sámuel 18,1-4
"Minekutána pedig elvégezte a Saullal való beszélgetést, a Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét. És Saul magához vevé őt azon a napon, és nem engedé, hogy visszatérjen atyja házához. És szövetséget kötének Jonathán és Dávid egymással, mivel úgy szerette őt mint saját lelkét. És Jonathán leveté felső ruháját, amely rajta volt, és Dávidnak adta, sőt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét."

Szeretnék veletek a barátságról gondolkodni ennek az igének a kapcsán. Milyen az Isten szerint való barátság? Hogy viszonyuljunk embertársainkhoz? Ki az igazi barát?

Linkek, videók, előadások

Egy beérkezett javallat alapján indítunk egy rovatot azzal a céllal, hogy megoszthassunk egymással olyan online anyagokat, amikkel kapcsolatban szeretnénk a többiek meglátását is megismerni.

Úgyhogy bátran írjatok linkeket és esetleg azt, hogy miért tartjátok fontosnak megosztani ezt a közösséggel. Ezt követően mindenki elmondhatja a véleményét az adott témával kapcsolatban.

Gyümölcsöző, építő időtöltést kívánunk mindehhez!

21:30 - ahogy megbeszéltük!

De jó, hogy itt vagytok! :)

Már csak néhány perc és kezdődik...

• Köszöntés (Ábel)
• Beköszönések (Ti)
• Játékok, online feladatok
• Beszélgetés

Áldott együttlétet kívánunk!

Online összeröffenés

Kedves blogolók!

Lenne-e kedvetek itt a blogon egy a szilveszterihez hasonló "real-time" összeröffenéshez?:) Egy kis játék és spontán beszélgetésről lenne szó. Vannak páran újak is közöttünk és már amúgy is terveztük, hogy lesz még ilyen. Benne lennétek? Zoli, Marietta, Kívülálló, Kukkoló, Tia, Eny, Anna, esetleg Tibor, T. Sz. és a többiek?
Az a helyzet, hogy nekem vagy holnap (21-e szerda) vagy holnap után (22-e csütörtök) lenne jó 21:30-as kezdéssel. A részletekről a kommentekben!
Mit szóltok?

Áldás,

Ábel

Istennel a randevún - Könyvklub folyt. köv.

 Előfordulhat, hogy olyas valakihez vonzódunk, akinek az életébe Isten nem játszik olyan fontos szerepet. Ilyenkor lehet, hogy szépítjük a helyzetet és a "feljavított" - csak a mi elménkben elő verzió - meglehetősen elrugaszkodik az igazságtól.
Ez amúgy hálaadásra is ad okot. Ha valaki ennyire fontosnak tartja, hogy lelkileg is egy hangon legyen a párjával, az már megfelelő érettségre utal. Nem csupán a kinézet, a stílus vagy éppen társadalmi háttér alapján döntünk.
Ha valakivel igazi bensőséges kapcsolatba szeretnénk kerülni csak Istenen keresztül tudjuk ezt elérni. Az Istennel való kapcsolatunk a legbensőségesebb, legbizalmasabb, a "legbelső kör". A randevúzásnak is az a célja, hogy valaki olyan mellett horgonyozzunk le, aki hozzánk hasonlóan szereti Istent és akivel segíteni tudjuk egymást abban, hogy még közelebb kerüljünk hozzá.

Broken

Összetörve
Ránézek a keresztre
És a kereszthez megyek
A szenvedésében részt veszek
A munkájáról éneklek

Az én megmentőm
A kereszten megmutatta
Az Atya szeretetét,
Az Igaz Istent

A kereszt által hívott engem
Kedvesen vonzott
És én, szavak nélkül, úgy közeledek
A szeretete által összetörten

Meg nem érdemelt élet, amit kegyelemből kaptam
Az ő halálos keresztje megszabadított
Elhozta nekem az élet, elítélt voltam
De most a kereszt által én bocsánatot nyertem

Lenyűgöző a szeretete
Megváltott engem, és megmutatta
Mennyire hű

Quebrantado
Vineyard

Eu olho para a cruz
E para a cruz eu vou
Do seu sofrer participar,
Da sua obra vou cantar

O meu salvador
Na cruz mostrou
O amor do Pai,
O Justo Deus

Pela cruz me chamou
Gentilmente me atraiu
E eu, sem palavras, me aproximo
Quebrantado por seu amor

Imerecida vida, de graça recebi
Por sua cruz da morte me livrou
Trouxe-me a vida, eu estava condenado
Mas agora pela cruz eu fui reconciliado

Impressionante é o seu amor
Me redimiu e me mostrou
O quanto é fiel

"Hagyjál már ezzel a marhasággal"

Az Evangélium:

Az Istentől függetlenedni akaró, távol került emberért Isten feláldozta egyszülött fiát, hogy az emberek bűnbocsánatot és örök életet nyerhessenek.

Ez az Üzenet sokféleképpen elhangozhat, de a bújtatott vagy nyílt reakció gyakran ugyanaz: "Ugye csak viccelsz?!"

Külsősként szemlélve az embert elgondolkoztatja:

Ha Isten annyira megbántva érzi magát, miért nem bocsát meg Isten nekünk, ha akar?

Miért áldozná fel bárki is a fiát, hogy másoknak megbocsáthasson?

Miért kellene ilyen brutális halált szenvednie bárkinek is?

Ilyen és ezekhez hasonló kérdések talán joggal merülnek fel az Evangélium hallatán.

Nekem lett teremtve

Hogy is van ez? A páromat Isten nekem teremtette? Egy ember spec. egy bizonyos embernek lett teremtve? Vagy választhatunk? Vagy "lekéshetjük" az igazit? Vagy Isten elénk hozza Őt csak lehet, hogy éppen mi szúrjuk el - nem vagyunk éppen lelki pillanatunkban?

Ha már van valaki, akkor hogy tudom, hogy ő-e a házasságra való valaki?
Ige-kapás? Jelek? Egy belső érzés? Vagy ezeknek az összesége?

Beszéljünk erről lécci!

Minden kapcsolat alapja: az őszinteség

Lehet, hogy úgy tűnik, valami nagyon magától értetődő dologról van itt szó, de talán érdemes erről is beszélni.

„Futóhomok a lábunk alatt” olvassuk alcímként ezt a hasonlatot, majd egy darabokra hullott házasságról számol be az író, mely az őszinteség hiányára vezethető vissza. „Az ember a végén már mindent megkérdőjelez” - ez az eredménye annak, ha a hazugság belép egy kapcsolatba: minden labilissá válik.

Tud-e Isten használni?

Máté 6: 25-34.:

"25. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? 

  26. Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? 
  27. Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal? 
  28. Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; 
  29. De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. 
  30. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? 
  31. Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? 
  32. Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. 
  33. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.   34. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Károli ford.)

Rengeteg kihívás és hatalmas nyomás nehezedik ránk manapság. Tele vagyunk sebezhetőséggel, sérülésekkel, aggodalmaskodással ....Tud-e Isten használni? Hogyan tud Isten jobban használni? Miért aggódtok?

Pedig Jézus Krisztus is elővette ezt a kérdést! Ő is foglalkozott vele, amikor az emberi létkérdések központi problémájaként vetette fel azt, hogy az ember kit szolgál az életével, és használható eszköze-e Istennek. A Hegyi Beszédben nagyon világosan fogalmaz, amikor egyértelműen kijelenti: „… ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?” (Máté 6,31b) Szavai alatt nyugodtan értsük ezeket: „… ne mondjátok: Hogyan jövünk ki a pénzünkből? – vagy: lesz-e munka-helyünk és nyugdíjunk? – vagy: Mi lesz az egészségemmel?” – „Ha ezeket kérdezgetitek, ha állandóan ezek körül a kérdések körül forogtok, ha állandóan ezek felett aggodalmaskodtok, akkor olyanok vagytok, mint azok, akiknek semmi közük sincsen Istenhez! Mert Isten, aki szeret benneteket, foglalkozik a testi szükségeitekkel! Valami más kerüljön inkább létkérdéseitek középpontjába…” – mondja Jézus. – „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté 6,33) És ez ugyanazt jelenti, hogy tudja-e használni az életemet Isten terveinek végrehajtásában vagy sem.

még 1 figyelemre méltó könyv a témában

Trudy Chun, Magyarországon élő misszionárius, amerikai írónő nem rég megjelent bibliatanulmányozása a párkapcsolatokhoz, Love and Ashes (A szerelem és a nagyharang), sajnos csak angolul olvasható egyenlőre.

Erről kértük meg kedves ismerősünket, aki olvasta ezt a könyvet, hogy írjon hozzá egy ajánlást. Fogadjátok szeretettel Kisharang bejegyzését és ha további kérdések merülnének fel, a kommentekben bizalommal fordulhattok hozzá.

Trudy Chun - Love and ashes –könyvismertető

Te hogyan képzeled el a tökéletes románcot? Hiszel az „igaziban” – abban, hogy Isten valakit kizárólag számodra alkotott? Milyen elvárásaink vannak a románccal és a szerelemmel kapcsolatban az életünkre nézve? Milyen elvárásokat állítunk Istennel szemben a szerelemmel kapcsolatban?

Trudy Chun könyve igaz történeteken keresztül próbál rávilágítani a keresztény kapcsolatok lényegére, és eloszlatni az általunk alkotott téves elképzeléseket. Minden történet más aspektusból világítja meg a kapcsolatokat, miközben az utána feltett gyakorlati kérdések (lásd fent) és Bibliai példák segítenek mélyen elgondolkodni saját kapcsolatainkon, az Istenhez való viszonyulásunkon, és felismerni hamis álmainkat és céljainkat. A könyv egyszerre mutat rá Isten kegyelmére és az emberi kapcsolatok tökéletlenségére, amelyekkel szemben mégis túlzott elvárásokat támasztunk, elfelejtve azt, hogy Isten kegyelme nélkül semmi sem lehetséges, és hogy az ember szeretete önmagában (Isten nélkül) mennyire törékeny. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik már átélték a veszteség fájdalmát, azoknak akik szeretnének felkészülni egy keresztény kapcsolatra, és mindenkinek,aki szeretné jobban megismerni Istent.

„ Mi azt szeretnénk, hogy a keresztény kapcsolat olyan legyen, mint egy Walt Disney film: a„ boldogan éltek, míg meg nem haltak” biztos végkifejlettel. De a valóság nem így működik. A házasság nem egy cél; hanem egy hosszú és fáradságos utazás, amelyből sok jót meríthetünk, ugyanakkor sokszor fájdalmas is. Azt hiszem itt az ideje, hogy félre tegyünk gyerekes elképzeléseinket, és őszintén megvizsgáljuk a keresztény élet során keletkező gyémántokat és hamvakat. A keresztények túl hosszú időn át viselkedtek úgy, mintha Isten az életünk legtöbb területén - beleértve a szerelmet és a házasságot – tartozna nekünk. A fiatal keresztény nőket arra bíztatjuk, hogy „ várjanak Isten legjobbjára”, és bár ebben a kijelentésben van némi igazság, túl sokszor értelmezzük úgy, hogy Isten tartozik nekünk egy ideális társsal.

A valóság viszont az, hogy Isten egyikünknek sem ígért biztosan társat, pláne nem tökéleteset. Isten egyikünknek sem ígért biztosan házasságot, különösen nem könnyűt. Ő a hűségét ígérte nekünk, és arra hív bennünket, hogy legyünk hűségesek Őhozzá.” (Idézet a könyvből.)

Kisharang

Trudy Chun blogja: link

A könyvről:  link

Könyvklub 2.

Miért van szükség határvonalakra a randevúzásban?
- folytatjuk a könyvklubunkat Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend Randikalauz - Határvonalaka párkeresésben könyve alapján

Belépés csak felnőtteknek
"A randevúzás, természeténél fogva, kísérletező jellegű, kezdetben kevés elkötelezettséggel, tehát minden különösebb magyarázkodás nélkül ki lehet belőle szállni. Komoly veszélynek teheti ki magát az, aki idejekorán túl sok érzelmet fektet egy párkapcsolatba. A randevúzás tehát két felelősségteljes ember között működik legmegfelelőbben."

Könyvklub 1.

Határvonalak a párkeresésben

Elkezdjük a könyv klubunk első könyvének (Randikalauz) első fejezetét átbeszélni kicsit. Egészen pontosan az első 44 oldalról lesz szó a következő napokban:

Miért randizzunk?

I. Rész: Határvonalaink

• Miért van szükség határvonalakra a randevúzásban?
• Minden kapcsolat alapja: az őszinteség
  
  
  
  

Miért randizzunk?

A szerzők egy érdekes, talán nem csak amerikai kegyességi jelenség bemutatásával kezdik a könyvet, mely Joshua Harris: Búcsú a randevúktól Magyarországon is jól ismert könyv elterjedéséhez köthető. Nyilván, ha a randevúzásról lesz szó, akkor először is tisztázni kell, hogy a randizás rendben van – lehet, nem bűn.

Az én környezetemben is vannak, akik olvasták a Harris könyvet, ha jól emlékszem, a gyülekezeti könyvvásáron is láttam már. Attól függetlenül viszont, hogy ki olvasta és ki nem, úgy gondolom, hogy a randizás létjogosultsága keresztyén körökben nagy kérdőjel – úgy tapasztalom. Természetesen Cloud és Townsend támogatja a randizást, hisz ők maguk is 30as éveikig ezt tették, randizgattak, ismerkedtek, míg meg nem házasodtak.

Az első nagy kérdéskörhöz nem is kell tovább menni, ki, mit gondol, kóser-e a randi?

Lányok, elmennétek-e randira?

Fiúk, hívnátok-e a lányokat?

Egy-két idézet a szerzőktől, akár kiindulópontnak is:

„A randevúzás lehetőséget ad arra, hogy biztonságos környezetben ismerkedjünk magunkkal, másokkal és a kapcsolatokkal.”

„A randevúzás lehetőséget ad arra, hogy felismerjük, milyen társ illik hozzánk.”

„A randevúzás elősegíti a kapcsolatteremtéshez szükséges készségek fejlődését.”

„A randevúzás gyógyíthat és helyreállíthat.”

„A randevúzás, mint kapcsolat, önmagában is érték.”

„A randevúzás során megtanulhatjuk, hogy mi tetszik nekünk az ellenkező nemben és mi nem.”

„A randevúzás alkalom arra is, hogy önuralmat gyakoroljunk szexualitásunk felett, és megtanuljunk uralkodni vágyainkon.”

Diagnózis: vallási neurózis

"A kereszténységet szubkultúrának tartod?
Annak tartom, mert az, és ez nem szerencsés, hiszen amennyiben ez szubkultúra, az azt jelenti számomra, hogy korlátozó és nem enged teret a lényegnek igazán. Az emberek azt fogják gondolni, hogy ha ők így és így hisznek vagy gondolkodnak, vagy ide akarnak tartozni, akkor nekik ennek a szubkultúrának kell megfelelniük, és nem választhatnak más kifejezési formákat a hitüknek. Bizonyos keresztény közösségek egyáltalán nem tudják rugalmasan kezelni az új dolgokat és nem nyitottak rá. Nem tudnak erről gondolkodni, mert nem mernek gondolkodni sem. Nem mernek kérdéseket feltenni és ez így hiteltelen."

Teljes cikk: http://www.parokia.hu/kozosseg/cikk/755/

Reakciók?

Let's never stop doing this...

Én veled leszek!

Az utóbbi hetekben többször belefutottam ebbe az Igébe: Én veled lészek! (2Móz 3:12a). Isten mondja ezt az égő csipkebokorból Mózesnek, amikor elküldi őt a fáraóhoz, hogy Izraelt hozza ki Egyiptomból. Mózes nem érezte magát alkalmasnak a feladatra, de Isten ezzel bátorította, Ő vele lesz. Később maga Mózes kéri ezt Istentől (2Móz 33:14-16).

A két beszélgetés között Mózes sokat fejlődött, megtanult feltétel nélkül hinni Isten szavának. Először még bizonytalankodott, magából indult ki, ő nem képes semmire, de Isten Magára irányítja a figyelmét: Bennem bízz! Másodszor már Isten az egyetlen, akibe kapaszkodni szeretne. 

Azt hiszem azonban, hogy ennek a résznek mégsem Mózes a főszereplője. Fontos, hogy lássuk, hogy Mózes hogyan fejlődik, de sokkal fontosabb azt látni, hogy ki az, aki bátorítja. Nem a bátorított, hanem a Bátorító a főszereplő! És Ő be is mutatkozik, Ő a VAGYOK (2Móz 3:14). Ezzel elsőre lehet sokat nem tudunk kezdeni, mit jelent, miért ezt mondta Isten? A zsidók ezt a héber szót úgy fordítják, hogy Örökkévaló. Azt hiszem, ez már többet mond. Isten az az Isten, aki öröktől fogva létezik és létezni is fog. Időn és téren kívül áll. Egyszer erre hallottam egy jó megfogalmazást: nem Isten van a világban, hanem a világ Istenben. Ez az Isten szent, abszolút jó és igazságos. Ő a szuverén Úr, aki a történelmet úgy irányítja, ahogyan neki tetszik. Nem találom a szavakat, amivel érzékeltethetném, hogy mennyire nagy Úr Ő, aki bemutatkozott Mózesnek, és Aki a Biblia lapjain felénk is ezt teszi. És bár Ő ennyire nagy és hatalmas, mégis lehajol hozzánk, és azt mondja, hogy velünk van?! Igen, ezt teszi. Pedig mi ezért semmit nem tettünk (nem is tudnánk). Isten lehajol hozzánk, de nem miattunk, hanem önmagáért. Érezzük/értjük, hogy ez mekkora kiváltság?

Kibontakozik előttünk az Ószövetség lapjain, hogy Isten mennyire hűséges ehhez az ígéretéhez (is). Végig ott volt Mózessel és népével is. Merjünk hát bízni benne, hogy velünk is ott van, bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben!

Szeretettel: Kukkoló

"és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20)

Szerelmes vagyok (?)

                                            Mit jelent szerelmesnek lenni?
                                            Milyen "fokozatok" léteznek?
                                            Mi történik tulajdonképpen?

Hogyan őrizkedjünk az érzéstől vagy pont hogyan oldjuk akár a már automatikus mechanizmusként bennünk működő "Stop" jelzést?

Jön a Valentin Nap, nekünk, keresztyéneknek és egyedülálló keresztyéneknek máshogy mint a többieknek, de jön...

                                           Készüljünk együtt, éljük meg (túl) együtt!

A párválasztás következményei

Egyik kedves egyedülálló lány testvérünk küldte be önszorgalomból az alábbi gondolatokat. Olvassátok szeretettel és persze, gondoljuk tovább ezt együtt a kommentekben! :)
Beküldőnk nickneve: Párvál

"Ezúttal más szemszögből gondolkodtatott el a téma. Eddig így gondolkodtam: azért fontos az, hogy Isten szerint válasszak párt, hogy boldogok legyünk egymás mellett, ugyanis egy nem nekem rendelt, hitben nem közösen gondolkodó, egyéb dolgokban is különböző emberrel nem tudnék olyan lenni, mint amilyen valójában vagyok, adott esetben hitben visszahúzna.

Igei gondolatok

 Sok szeretettel tesszük közkincsé online közösségünk egyik tagjának (magát Kívülállónak tartó, de nagyon is közénk tartozó:) igemagyarázó gondolatait, amihez most is várjuk a hozzászólásaitokat!

Kissé hirtelen jött a felkérésé, hogy én próbáljak egy az életemhez, gondolataimhoz közelálló igét boncolgatni, mivel az első felsorolásban még utolsóként szerepeltem. De ha már rám került a sort, akkor Isten segedelmével mindent meg fogok tenni.
Három rövid szakaszt helyezett Isten a szívemre a Máté szerinti evangéliumból (8:21-22; 10:34-39; 12:46-50), mely jelenleg terítéken van a Biblia olvasó kalauzban is. De hogy ezek közül melyik legyen a fő gondolt azon el kellett töprengenem Isten irgalmában bízva. Mert ez a három szakasz szépen egymáshoz kapcsolódik és árnyalja Jézus üzenetét, de általában olyan az igéhez hozzányúlni, mint a forró vízben ázó kacsához, ha meg akarjuk kopasztani, hogy a vasárnapi asztalra kerülhessen. Azonban, Jézus szavaival élve, nem csak kenyérrel (kacsával) él az ember, neki kell látni az evangélium feldolgozásának is. Rövid töprengésemet, melyet ti is olvashattok végül a hosszabb szakasszal kezdeném.

Hogy válaszolnál: „Hogy vagy?”

1Akik iga alatt görnyedő szolgák, a saját uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy az Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk. 2Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert testvérek, hanem annál szívesebben szolgáljanak nekik, mert hívők és szeretettek, akik a jó cselekvésére törekszenek.

Ezeket tanítsd és hirdesd!3Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz,4az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik.5Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik.