"Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú?"

      Elkezdődött egy újabb év, már az első hónapon is túl vagyunk és az esetek nagy részében már sikerül helyesen is leírni a dátumot, 2012 helyett 2013-ra kezd átállni a kezünk. :)

      Talán új lendülettel kezdtük ezt az évet, tervekkel és reményekkel telve. Akárhogy is, 2013 első hónapja elég volt mindannyiunk számára, hogy szembesüljünk a ténnyel: folyton elbukunk. Önerőnkből képtelenek vagyunk sokszor még a saját magunk által felállított mércét is megütni. 

     Talán pont ehhez hasonló érzésekkel született meg a 119. zsoltár 9. versében megfogalmazott kérdés is : mégis hogyan lehetséges, hogy tiszta maradjak? - Szellemi, lelki, testi tisztaság, harmónia és kiegyensúlyozottság? 

Hogyan találok igazi, tartós lelki békét, biztonságot, elfogadást Istentől és rajta keresztül környezetemtől és nem utolsó sorban önmagamtól?

Már a 9. versben megfogalmazott kérdés bevezetése is sokat sejtet:

^„1Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. 

2Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, ³nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak. ⁴Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtartsák.  ⁵Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! ⁶Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. ⁷Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet. ⁸Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha!”

A kérdésre közvetlenül érkező válasz pedig szemtelenül egyszerű és egyértelmű: „Úgy, hogy megtartja igédet. ¹⁰Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól!”

      Be kell, hogy lássuk: a körülöttünk és bennünk folyó harcokat csak egy módon tudja lelkünk túlélni, ha Isten igéjéhez nyitott szívvel és bizalommal fordulunk. Ha valóban elcsendesedünk felette és a megfelelő hozzáállással időt töltünk vele.

       Bizony, eléggé egyértelműnek tűnik a dolog, mégsem annyira egyszerű ezt megtenni. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én az esetek nagy részében rendkívül nehéznek találom rávenni magamat, hogy olvassam az igét. Pedig tudom, Jézus Krisztus meghalt értem, Isten szeret és terve van velem és mindez Isten igéjéből indul ki és köré szerveződik/ne. Mégis nehéznek találom olvasni. Mondhatnám úgy is, hogy magamtól nem is venném a kezembe. Amit Pál apostol ír a Római levélben a kollektív bűnösségről, abszolút beigazolódni látszik. Az ember szíve nem keresi az Urat, önmagától nem fordul hozzá. Isten kegyelme, megszólítása és indítása nélkül nem tudunk mit kezdeni Isten igéjével – azt leszámítva, hogy lázadunk ellene. 

Az első kulcsfontosságú dolog tehát a „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú?” kérdéskörben, hogy mielőtt ölünkbe vennénk a Bibliánkat, imádkozunk azért, hogy Isten változtassa meg a szívünk eredendő, „autómatikus” kívánságát, miszerint mi nem vágyakozással, hanem megvetéssel, aggályokkal és ellenszenvvel olvassuk az Ő Szavát.

„Istenem add, hogy ma a szívem nyitott legyen a te szavad befogadására. Vedd el kérlek szívem eredendő keménységét és lázadását. És adj helyette őszinte vágyakozást a Te Igazságaid után.”

      Aztán kinyitjuk a Bibliát. De hol? És miért ott? Nem árt egyfajta rendszeresség az igeolvasásunkban. Egy terv, ami alapján haladunk Isten igéjének tanulmányozásában. Ha ez nincs, akkor csak ide-oda csapongunk mindenféle koncepció nélkül, ami lehet pl.:

- most a kis prófétákat kezdem el olvasni

- most az apostoli leveleket

- most elkezdek egy Evangéliumot és mindig olvasok egy zsoltárt/példabeszédet is

- stb.

      Megtettem. Imádkoztam is. Elolvastam az adott részt. És?
Egy lelkipásztor egyszer ahhoz hasonlította a hívek bibliaolvasását, mintha egy repülőn ülve szemlélnék az alattuk tetszelgő gyümölcsösöket. Még megjegyzést is tesznek: „Nézd, milyen szép az a táj, biztos finomak a gyümölcsei.” De aztán gyorsan elmennek felettük. Ilyen sokszor a bibliaolvasásunk is – ahelyett, hogy csak megállapítanánk, hogy egyes részek milyen érdekesnek tűnnek, valóban időt kéne tölteni azzal is, hogy rendesen el tudjunk merülni a részleteiben, hogy Isten valóban mire is gondol annál a résznél. Landolnunk kell a repülőnkkel a gyümölcsös kertben, leszakítani a gyümölcsöt és megkóstolni, hogy érezzük meg milyen az igazi íze, ne pedig csak madártávlatból szemléljük mindezt.

      Menyi idő naponta az igeolvasásunk?
      Milyen szakirodalomhoz fordulunk, ha kérdések merülnek fel bennünk?
      Akár kommentárok, igehirdetések online/offline?

     Végezetül pedig hadd említsem meg még a keresztyén könyveket, ill. áhítatos anyagokat, melyeket most, a napi elcsendesedés kérdésében szembe kell, hogy állítsak Isten igéjével. Egész egyszerűen praktikusabbnak, könnyebbnek, kézzelfoghatóbbnak tűnik ezeket fogyasztani a Biblia olvasása helyett és aztán rányomni a „napi elcsendesedés” bélyegét, majd nyugtázni, hogy igen, töltöttünk időt Istennel. Pedig ez olyan, mintha egy rendes étterem helyett a "mekiben" bedobnánk egy szivacs burgert vagy nagymama 4 órát főtt tyúkhúslevese helyett egy 2 perces Maggy instant levesport egy csészéből fogyasztanánk el.
Ugyanez a kategória, a prédikációk hallgatása - ami személy szerint egyik kedvenc elfoglaltságom. Kell-e még ennél izgalmasabb, lényegre törőbb lelki töltés?

     Igen! Mindezek (keresztyén könyv, áhítatos könyv, igehirdetések) fantasztikus dolgok! Annyi a bibi, hogy Isten viszont szeretne közvetlenül hozzánk szólni! És ehhez a kiválasztott útja nem Philip Yancy, Rick Warren, de még Calvin sem, hanem a Biblia. Isten szeretne hozzánk szólni személyesen minden nap az Igénén keresztül! Ezért fontos, hogy a Bibliát nyissuk ki minden más keresztyén irodalom tanulmányozása előtt. Ha napi 20 perc igeolvasás és 10 perc imádság (30 perces minőségi igetanulmány) után jut időnk másra is, tegyük! De a sorrendet felcserélni nem érdemes!

119. Zsolt a folytatásban:

a hangsúly ugyanúgy a Lényegen marad....

^„11Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. ¹²Áldott vagy te, URam! Taníts meg rendelkezéseidre! ¹³Ajkam fölsorolja szád minden döntését. ¹⁴Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. ¹⁵Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. ¹⁶Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.”



Beküldő: Ábel