2012. április 9., hétfő

A szex áldás vagy átok – 1. Kor. 5. 1-12.

1Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő; hogy tudniillik valaki apjának feleségével él.  2Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna közületek azt, aki ilyen dolgot cselekedett. 3Mert én, aki testben távol vagyok, de lélekben jelen, mint jelenlevő már ítéltem afelett, aki így cselekedett. 4Úgy ítéltem, hogy miután az Úr Jézus nevében összegyűltünk, ti és az én lelkem, a mi Urunk Jézus hatalmával, 5átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. 6Nem jól dicsekedtek ti. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?  7Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott.  8Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.  9Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal.  10De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. 11Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. 12Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is?


Az igerész több teológiai kérdést hoz fel, hadd koncentráljak kifejezetten most a nemiség kérdéskörére.

1Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő...

Ha van valami, amivel kapcsolatban a ma embere teljesen össze van zavarodva, az a szex. Ha el lehet torzítani valamit, ki lehet teljesen forgatni és abszolút rosszul élni vele, akkor az a szexualitás a társadalmunkban. A zavarodottság, félretájékozottság és ennek következtében a sebek, melyeket a szexualitással kapcsolatban adunk és kapunk, sajnos igen mélyek.

Majdnem betettem ide az egyik friss Hollywood film előzetesét, de meggondoltam magam – azért ez itt mégse legyen rajta a blogon. De ha gondoljátok rákereshettek a youtube-on: Barátság extrákkal. Ha valaki nézett az elmúlt 10 évben készült romantikus vígjátékot, akkor abszolút nem fog meglepődni. Bár ebben egy kicsit jobban a középpontban van a szex, ettől függetlenül minden ilyen fajta film pirongatóan buja. Olyan utalások, aberrált szexuális szokások hangzanak el, kerülnek bemutatásra, melyek után egyszerűen a keresztyén/nem keresztyén, de erkölcsös ember is csak néz és eléggé sokkos állapotban felteszi magában a kérdést: „ez tényleg ezt mondat/csinálta?”
Tipikus, média-módszer ez, hogy már meg se akadnak rajta, hanem csak két fontos esemény között ott van, kikerülhetetlenül természetessé válik a szemünk előtt egy olyan dolog, amire Isten egyértelműen azt mondja, hogy „Ne(m)!”. Ha mi meglepődünk rajta, vagy szóvá tesszük, az a furcsa. Nagyon alantas módszer ez, ahogy szépen, lassan tönkreteszi a családokat és belülről rohasztja az egész társadalmat. Elmegy pl. egy család a moziba. Vegyünk egy „normálisnak” mondható családot, anya, apa, két 12-14 éves gyerek. Beülnek egy romantikus vígjátékra. Garantálni tudom, hogy legalább 10 olyan utalás lesz benne, ami egészségtelen szexuális szokásokat bátorít: számos szexpartner, egy éjszakás kalandok, önkielégítés, együttélés, homoszexualitás, szex játékok (kínzás, szerepjátékok, stb.), csoportos szex, stb. Mivel ezek ott vannak egy poénban vagy csak úgy a „sorok között”, a világ legtermészetesebb dolgaként állítják be. Nincs ott előtte-utána egy nagy felkiáltójel, hogy vigyázzunk, ez tönkre teheti a szexről alkotott képünket. Mindenki hazamegy és „elkönyveli” ezt a fajta beteg, önző, „fogyasztói” szexfelfogást – főleg a két gyerek. Szó persze nagyon kevés esetbe esik róla, hogy az apa a fiával, az anya a lányával leülne átbeszélni, hogy mi az, ami OK és mi az, ami nem. A szex még ma is tabu sok keresztyén család (és gyülekezet) életében, ami nagyon nagy támadási felületet biztosít a Sátánnak, ugyanis a szexben könnyű vétkezni. 
Egy másik dolog, ami megfigyelhető, hogy ezeknek a torz szexuális szokásoknak a mennyisége és a mélysége is egyre gonoszabb, bátrabb és egyre távolabb esik attól, ami normális lenne. Csak tegyünk be egy 8 évvel ezelőtti romantikus vígjátékot (amiben már bőven lesz ilyen fajta torz utalás) és hasonlítsuk össze egy mai filmmel. A különbség még e kettő között is döbbenetesen nagy. 



Szexuális lények vagyunk. Férfiak és nők, minden egészséges felnőtt ember az. Éppen ezért fontos, hogy egymás segítségére legyünk abban, hogy a szexualitás is a helyére kerüljön az életünkben, hogy közösen keressük és meg is találjuk a választ a kérdésekre: mi a szex, miért teremtett így bennünket Isten és hogyan követhetjük ebben is a legméltóbban az Ő elképzeléseit?


Mi a szex?
Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy Isten teremtett bennünket férfinak és nőnek. Isten teremtette az örömöt, boldogságot, ami a nemiségből és intimitás ajándékából kapunk. Isten pedig mindenhez, amit teremtett, egy rendet szabott.

A szexualitás Isten szerinti rendje: egy férfi + egy nő, házasságon belül, mely egy életre szól.
(ennek a rendnek minden tétele amúgy ma támadás alatt van az úgynevezett keresztyén világban)

És hova megyünk mindig vissza, mikor férfiakról és nőkről, szerelemről, házasságról vagy a szexről van szó? 1. Mózes. 2.! Mert ami egyszer már meg lett valamilyennek teremtve, azt nem lehet újra teremteni!
A teremtéskor egy dolog nem stimmelt, mikor Isten visszatekintett: hogy az ember egyedül volt. Így hát megteremtette Évát neki. Isten mély álomba helyezi Ádámot, kivesz egy bordát és megteremti Évát. Ádám egy öröm-énekben tör ki, mikor meglátja jövendőbelijét. „Végre!”
Nagy nap lehetett ez amúgy Évának, ha belegondolunk: megteremtik, találkozik a párjával és meg is házasodik. Ha valóban mindez egy napon történt, akkor tényleg elég sűrű 24 óra lehetett ez neki: megteremtik, találkozik Istenével (mondhatjuk, megtér), aztán a férjével, akivel össze is házasodik és „lesznek ketten egy testté”.



Isten teremtette a szexet is.
Ennek a résznek a végén Isten leszögezi, hogy így, ebben a sorrendben, a továbbiakban is, mint egy sablon szerint szeretném ha történnének ezek a dolgok. Ezért nagyon fontos, hogy a teremtés történetből megértsük, hogy mik is Isten eredeti elképzelései velünk.
Ha bárhol a a Bibliában a házasságról beszélünk, az 1. Móz. 2-höz kanyarodunk vissza, mert amit már egyszer megteremtettek, nem lehet változtatgatni!


Miután összeházasodott Ádám és Éva, házasságukat „érvényesítették”, „hatályba léptették”, azaz egy testté váltak. Ott voltak anyaszült meztelenül (nem úgy mint a fenti képen:) egymás mellett és abszolút nem szégyellték magukat. Egy test lettek. Ez volt Isten terve, hogy egy férfi és egy nő érezze azt a testi, lelki, szellemi egységet, ami csak házasságban lehetséges és ami egy egész életre szól.

Van egy, ha belegondolunk eléggé vicces, de valóban létező nézőpont, általában a nem keresztyének részéről, mégpedig az, hogy Isten a szextől teljesen elzárkózik. Mintha a szex a bűneset után történt volna és Isten lenne a legjobban meglepve, hogy „ezek meg ott mit csinálnak egymással??” :)
Sokan ezt így gondolják. Pedig Isten a szerzője, kigondolója a szexnek és Ádám és Éva szégyen nélkül élvezhették a testi és lelki áldásait a házasságon belüli szexualitás csodájának.



Persze a bűneset törést okozott a szexben is. Törést okozott Isten és ember között és ember és ember között. A bűn következtében eltűnt a bizalom. A bizalom Isten és ember és férfi és nő között. „Csak én tudom, hogy mi jó nekem.” Minél távolabb vagyunk Istentől és az Ő elképzeléseitől, annál kevesebb a bizalom, a meghittség és a lelki egység a szexualitásban (is).

Isten létrehozta számunkra a házasság intézményét és azon belül a szexet és mi pedig figyelmen kívül hagyjuk ezt. Ebből következően folyamatosan a rossz úton haladunk: Isten és embertársaink felé rosszul viszonyulunk és az egész téma a feje tetején áll. Mindenki teljesen össze van zavarodva, sajnos szó szerint azt se tudjuk, hogy fiúk vagyunk-e vagy lányok.
Minden harmadik lányt ér szexuális bántalmazás mielőtt betöltené a 18-at. Minden ötödik fiút.
Minden ehhez a bűn miatt elvesztett bizalomhoz köthető: nem bízunk Istenben és képtelenek vagyunk bízni a másikban is. 

       A Biblia tehát azt tanítja, hogy minden bűn, ami szex és házasságon kívül történik. 



Ha Korinthus helyzetét nézzük, akkor nem sok különbséget látunk aközött, ahogy ők mennyire torz módon élték nemi életüket és napjainkban is mennyire kis százalékban élnek Isten szerint való nemi életet az emberek. Ezek a súlyos félreértések, bűnök persze hatással vannak a keresztyénekre is, akárcsak a mi esetünkben. Korábbi vallásuk szerint teljesen természetes volt a prostitúció, sőt dicsőítésük része volt a velük folytatott fajtalankodás. Nem feltétlen volt könnyű és zökkenőmentes megélni azt a gyökeres változást, amit a Krisztusba vetett hit hozott ezeknek az embereknek a szexuális életébe. Ehhez hasonlóan ma sem az. Olyan erős az áramlat, amivel keresztyénekként teljesen ellentétes irányba haladunk, hogy sokunkat elsodor vagy legalábbis elbizonytalanít. Ebből a szempontból is nagyon fontos szerepe van a közösségnek, ahol amellett, hogy elhangzik az Isten szerinti tanítás a szexről, bátorítjuk, segítjük egymást ebben a harcban.





Egy-két konkrét hazugság, amit próbálnak megetetni velünk a szexel kapcsolatban:
- "Ha egy párkapcsolat kezd meginogni, fontos a szexuális élet bevezetése."
Ennek pont az ellenkezője igaz: minél korábban belép egy kapcsolatba a szex, annál hamarabb lesz vége.
- "A fiúk, azok fiúk." A nők is ugyanúgy élvezik a szexet, csak máshogy gondolnak rá.
- "Minél nagyobb tapasztalatra teszünk szert, annál jobb szexpartnerek leszünk." Itt is pont az ellenkezője áll fent. Ha házasság előtt csak egy vagy egy pár partnerünk volt is, nem pozitívumként, hanem sebként (gyógyítható) fogjuk megélni. Ha ez a szám nagyobb, az érzés csak fokozódik.
- "Mindenki azt és úgy csinálja, ahogy akarja, szabad országban élünk" - ez azért nem igaz így, mert nagyon nagy hatással vannak ránk az előttünk levő példák és mindenki, aki szexuális életet él, ezeket másolja. Fontos tehát, hogy ezt a szabadságot hogyan értelmezzük, hogy a "normális" keretein belül maradjunk.
- "Az összeköltözés kiváló felkészülés a házasságra." A statisztikák nem ezt mutatják. Ha összeköltöznek az emberek, kevesebb ideig maradnak együtt, kevesebb esetben házasodnak össze és többször, illetve hamarabb válnak el.
 Ezt a listát amúgy jó lenne akár a kommentekben is folytatni!





A szexualitás egy fontos téma minden keresztyén számára, bár:
  • vannak, akik számára ez egy rendezett terület
  • vannak, akik számára problémát okoz, de látják a célt, haladnak felé
  • vannak, akik szexuális bűnben élnek
  • De! mindenki nyomás alatt van!

Hogyan reagálunk mi erre a nagy nyomásra, ami körbevesz, a kollégáink, szomszédaink viselkedése, véleménye, a filmek által sugárzott értékrend, torz szokások által?
Szeretettel bátorítalak benneteket, hogy beszélgessünk erről a területről, ami már feljött egy párszor - érdekes módon rögtön, a blog indulását követő hetekben - de ez egyike a kimeríthetetlen, ám könnyen lesöpört témáknak - itt ne legyen az.


És hogyan reagálunk gyülekezeten belül a szexuális bűnökre?
A korinthusi példa eléggé megdöbbentő és elgondolkozik rajta az ember, hogy hogy lehet, hogy egy megtért hívő ember minden gond nélkül szexuális kapcsolatban van a mostoha anyjával és hogy miért tűri el ezt ilyen nyugodtan a gyülekezet? Sőt, még fel is fuvalkodnak!
Pál apostol tanácsa, intése viszont egyértelmű és lehet, hogy van akiknek inkább ez okoz megbotránkozást, mint a fiatalember szexuális bűne. Erről a témáról már beszélgettünk egyet a timóteusi levél kapcsán. Így hát csak dióhéjban a lényeg:
Mindannyian bűnösök vagyunk, a gyülekezet bűnösök gyülekezete. A bibi akkor van, ha valaki Jézus követőjének mondja magát, mégis büszke bűnére és mikor arra rámutatnak, nem hajlandó megtérni belőle. A gyülekezetből való kizárás a legutolsó eszköz, amihez fordulnunk kéne, melyet sok beszélgetés és imádság kell, hogy megelőzzön. A kizárás mégis mind a kizárt és a gyülekezet javát is szolgálja. A bűnnek van egy olyan tulajdonsága ugyanis, hogy eszeveszett gyorsasággal és erővel terjed. Ha valaki még büszkén hirdeti is, a bűn elterjedése a gyülekezetben garantált. A kizárás szintén jó a bűnösnek is, ugyanis rádöbben arra, hogy mennyire komoly Jézus üzenete és elhívása és nem lehet ezzel szórakozni. Ha a testvérek és a tanítás hiánya visszahozza őt Krisztushoz, akkor a gyülekezet, mint minden megérő bűnöst, tárt karokkal és mindenféle kárhoztatás nélkül kell, hogy visszafogadja.




54 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    Tetszik a bejegyzés :).
    Két dolog jutott eszembe:
    - mostanában néha cikkeznek a Családtudományi Társaságról (vagy valami ilyesmi) és az ő tevékenységükről. És döbbenetes, hogy milyen reakciót váltanak ki, azzal, hogy kiállnak a család mellett, azzal, hogy károsnak tartják a házasság előtti szexet. Egy internetes hírportálon lehet kommentálni a cikkeket. Egy házasság előtti szexről szóló cikknél a hozzászólók 99%-a a sárga földig lehordta őket, amiért ilyen maradiak, hogy szex csak házasságban. A maradék 1% közömbös volt, rájuk hagyta, ha ők ezt mondják, ám legyen. És nem volt egyetlen olyan komment sem, ami egyetértett volna!!!! Ledöbbentett, hogy ez a téma már ennyire nem is megosztó. Egyszerűen mindenki túlhaladottnak véli a gondolatot.
    - "Minél nagyobb tapasztalatra teszünk szert, annál jobb szexpartnerek leszünk." Itt is pont az ellenkezője áll fent. Ha házasság előtt csak egy vagy egy pár partnerünk volt is, nem pozitívumként, hanem sebként (gyógyítható) fogjuk megélni. Ha ez a szám nagyobb, az érzés csak fokozódik." Ezt még így nem hallottam megfogalmazva, de ma már másodjára hallom. Meséltek egy srácról, aki tényleg negatívumként éli meg, hogy még hitetlenként volt egy partnere.

    Kukkoló

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!

    Nem tudom, hogy a blog bejegyzés miatt, de elég rosszat álmodtam ebben a témában.
    Na de ami nekem erről az eszembe jutott, az az, hogy egyszerűen egy szükségletté degradálták le Isten ajándékát. Említve lettek a filmek is, és azokban is ezt látja az ember. Szükség van a szexre, mintha az ember csak enne vagy inna. Szükséglet kielégítés és nem egy intim kapcsolat, egy ajándék amit csak a férj adhat a feleségnek és viszont, Isten nászajándéka.

    Biztos, hogy nehezebb dolga van annak aki már tapasztalatot szerzett egy korábbi partnerrel (ahogy az efézeusiaknak, akik benne éltek a parázna kultuszban és gyakorolták is) a sebek miatt, a bűn csábítása miatt, illetve a hívő társnak is gondot jelenthet, mert azt gondolja, hogy nem lesz annyira "jó" mint a korábbi világi szexpartner.
    Megint egy jó nagyot értekeztem valamiről amihez semmi közöm... De örülök és hálás vagyok, hogy Isten megőrzött ezen a területen is (ha rajtam múlt volna, akkor elég nyomorult állapotban lennék).

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!

    Ma este altatásnál Soma (3,5 éves): "hogy kerültem anya hasába?" Na, kezdődik itt is, már nem csak a blogon van szó a szexről...:) De még nem kezdtük el a felvilágosítás leckéjét, egyenlőre annyiban maradtunk, hogy Jézus helyezte őt oda egy csoda folytán és Isten tervezte meg a haja, szeme színét, stb. A válasz kielégítette a furdaló kíváncsiságot - egyenlőre! :)

    Az előzetes, illetve házasságon kívüli szexuális élmények sok szempontból okoznak sebeket. Mert ugye a "program", amit belénk írtak az: egy férfi, egy nő, egy házasság, ami egész életre szól. Akárhol bukik ez, ott magunkat sebezzük. Zoli is említette az egyik ilyen következményt és ez az összehasonlítással kapcsolatos. "Jó vagyok-e? Ilyen volt-e a másik vagy jobb, csak nem meri elmondani?" Az ehhez kapcsolatos kérdések tönkre tehetik a szexuális életet és akár külső segítségre is szükség lehet a gyógyuláshoz.

    Hihetetlen, hogy mennyire össze vannak zavarodva az emberek. A honlap, amit Kukkoló is említ, sokkoló, hogy ennyire árral szemben úszunk egy olyan dologgal kapcsolatban, ami annyira sok helyen rombol és csak logikusan át kéne gondolni.
    Három terület, ami teljesen kicsúszott a kezünk alól társadalmilag és mint a lepra terjed és rohasztja az emberi kapcsolatokat és lelkeket: a pornó, az önkielégítés és a fiatalkorúak aktív szexuális élete. Mind a hármat teljesen elérhetővé és elfogadottá tettük számunkra, pedig mind a három mint egy fertőzés, ami egészen piciben kezdődik, de képes az egész életet behálózni, megfertőzni és ledönteni a lábáról - beleértve a hitéletet is.
    Nekünk, keresztyéneknek persze nem az a dolgunk, hogy el/megítéljük a világot. Pál apostol is ezt mondja ebben a részben, hogy ő a gyülekezeti tagoknak prédikálja ezt. Viszont figyelnünk kell tehát, hogy ne engedjük tabuvá válni és igenis legyen ez is témája a kiscsoportos beszélgetéseknek és prédikációknak. Mert bár a gyülekezet egy biztonságos sziget, a tagok az idejük nagy részét a világban töltik, ami elég nagy harcot jelent ezen a területen.

    Áldás,

    Ábel

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy előhoztad a pornó és az önkielégítés témáját is. Mert talán a házasság előtti szexről még beszélnek is a gyülekezetekben, de ez a kettő eléggé tabu téma. Kerestem előadásokat ezekben a témákban de nem nagyon találtam, talán golgota gyülekezetes előadás sorozatban volt egy-két rész erről, de pl. reformátust nem találtam. Egy barátomtól kaptam egy írott anyagot "Szabadulás a pornográfia rabságából.", de tényleg keveset beszélnek, beszélünk erről...

    Zoli

    VálaszTörlés
  5. Teljesen egyetértek. Beszélni, beszélni, beszélni kell a szexről, a helyes útról és az Isten által elképzelt egészséges nemi élet megéléséről és a szexuális bűnökről. Egy lelkész kérdezte: "Beszéltek a bűneitekről a gyülekezetben?" Fel kell hozni, ki kell beszélni és ezzel sok takargatott bűnről húzzuk le a leplet és sok megfáradt, a kettősség miatt kiégett bűnösnek adunk reményt és lehetőséget a fellélegzésre. Ehhez nevén kell neveznünk a bűnöket és "menekülési utat" kell mutatnunk az ilyen fajta bűnök rabjainak, mert akárcsak az alkohol vagy a drogok, a szex is függőséget okoz, azaz terápiás módszerekre is szükség lehet.
    Vannak ilyenek, elérhetők? Azt hiszem, hogy világi és egyházi szinten nagyon le lassult a társadalmunk reakcióideje, hogy ekkora problémára még halvány kezdeményezésekről beszélünk csak...
    Egy nyugati országból hallottam, hogy keresztyének letölthetnek egy programot, mely bizonyos időközönként átküldi az összes megjelenített oldal címét egy ismerősnek, hogy a keresztyének számon kérhetőek maradjanak. Ez csak egy kicsi dolog, de milyen bölcs és hasznos!

    Áldás,

    Ábel

    VálaszTörlés
  6. Helló!

    Ma Keresztény Etika témakörben hallgattunk előadásokat, és egy dolog valahogyan most esett le bennem. Nektek is elmondom, bár valószínűleg sokatoknak evidens :). Tehát: Ha megkérdezik tőlem, hogy miért rossz dolog a házasság előtti szex, akkor a helyes válasz erre: azért mert Isten mondja. Vagyis, itt is fel voltak sorolva tapasztalatok, hogy kiég az ember, nagyobb arányú a válás, ... De nem azért rossz, mert ez a következménye, hanem azért ez a következménye, mert rossz. Nekem ez nagy felismerés volt...

    Kukkoló

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen. Erről van szó. Ez a lényeg. :)

      Törlés
    2. Kedves Kukkoló!
      Megosztanál velünk néhány igei gondolatot az előzőekhez hasonlóan hétfő estig?

      üdv:

      Szerkesztők

      Törlés
    3. Megpróbálom :)!
      Kukkoló

      Törlés
  7. Sziasztok!

    Ma az jutott az eszembe (Isten azt a gondolatot helyezte a szívemre), hogy ez a "keresztény ember nem beszél a szexről" egy öngerjesztő folyamat. Nem beszélünk róla, nem beszélünk az esetleges problémákról (a pozitívumokról sem, de ez most mellékes). És az "átlag" keresztény azt gondolja akkor, hogy a "jó" keresztény életének ezzel a részével minden rendben. Tehát ha gondja van akkor Ő nem "jó" keresztény, így Ő sem beszél róla. És végül senki sem beszél... És hallgatunk. Mert a jó keresztény nem küzd az önkielégítéssel, de ha nem okoz neki örömet a házastársi kapcsolat az sem azért van mert nem ismeri a saját testét (sem). Hogy csak egy viszonylag konkrét problémát felvessek...

    Kívülálló voltam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kívülálló, szerintem teljesen igazad van, ez úgy tabu téma ahogy van. És tényleg ilyen beidegződéseket termel, hogy én nem vagyok jó, ha ezzel is küzdök...

      Törlés
    2. Jól látod Kívülálló. De Istennek hála, hogy Őbenne nincs ilyen hogy "jó" és "átlag" keresztyén, hanem "csak" testvérek... De én is ezt sokszor elfelejtem és másokhoz méricskélem magamat. De jó hogy vannak kijózanító, bátorító beszélgetések (sajnos ritkán). Hogy vannak dolgok amik nem csak nekem probléma és nem egyedül küzdök vele.

      És nagyon jó meglátás, hogy a pozitívumokról se nagyon beszélünk (pedig a Biblia is megteszi, lásd Énekek Éneke...) Mondjuk, ha magamba nézek akkor azt látom ebben, hogy nem azt nézem, hogy hova tartok, hanem azt ahol vagyok és ez az utóbbi elkeserítőbb...

      Törlés
  8. Sokat küzdöttem ezzel, hogy leírjam, mit érzek problémának.

    Úgy érzem, a "kegyesség" maszkja megakadályozza az embereket, hogy igazán találkozni tudjanak. A kegyesség egy vallási ideológiáktól átszőtt nézet a jóságról és tisztaságról... egy látszat, amelyet fenn kell tartani. A kegyesség rendszer. Belülről segít saját jóság-képünket fenntartani önmagunk előtt, kívülről segít saját jóság-képünket fenntartani mások előtt. És ez a nagy jóság elszigetel minket egymástól. Egyrészt klikkesít, megalapítja a "jó hívők közösségét", másrészről elidegenít minket egymástól, hiszen nem ad teret a személyes "primer" megnyilatkozásra, csak a "kegyes beszéd" ködfátyolán át nyilatkozhatunk meg, és ez annyira elfedi az életünk, hogy abból más nem is láthat túl sokat.

    Hamvas Béla szavai jutnak az eszembe.

    "Ó, igen, mutatni és megejteni és elkápráztatni, sőt még igazat is mondani, ha ez jól áll és hízeleg, még jónak is lenni, lehetőleg közönség előtt, beszélni róla, kellő szerénységgel, hogy a hatás még nagyobb legyen, ez a lényemben mélyen-mélyen lakó svihákság, mint a polip a tenger szikláinak legsötétebb lyukában, ott lakik, ez az, ami lényemben és magatartásomban és csaknem minden szóban, amit kimondtam és leírtam, ez a svihákság, ez a tisztátalan nagyzolás és egészségtelen túlzás. Jellemhiba. Megbízhatatlanság. Ígérni és nem megtartani. Az összeütközésből magamat kivonni. A kellemetlent elkerülni. Nem helytállni. De minderről óvatosan nem tudni. Ennek a nem-valódinak és fölhecceltnek és maszknak és parádénak és hencegésnek túl nagy hatalma volt, ennek a hazugnak, próteuszian jó és ügyes, remek technikával forgott és dolgozott, hogy mindenkit megtévesszen és ez csaknem sikerült is és nem keltett gyanút, csak a legtisztábbakban, azokban is csak néha. Persze ahol svihák vagyok, nem vagyok, és nem is lehetek valódi. Álarc, semmi, üresség, hiábavaló, nemlétező. Minden bűnös pont az infernális hatalmak számára betörési hely. Az ember itt személytelen. S ezért hatalmát a pokol itt kifejtheti. Nem valódi annyi, mint nincs. A svihák a jellegzetes nemvalódi. Hazug és ál, de tüneményesen rejtegeti mindazt, ami becstelen és hitvány és piszkos, végeredményben komikus. Az önmagát elrejtő csibész hihetetlen apparátusát veszi igénybe, hogy megtévesszen. Elbújni. Jól elbújni. Az egész pszichológiát fel- és kihasználni, hogy még jobban el lehessen bújni. Minden karakterológiai tudás csak arra jó, hogy az ember a rejtőzésben még ügyesebb és gyorsabb legyen, az ember itt tanul lélekjelenlétet, intelligenciája itt finomodik, hogy a leleplezést már jó előre megelőzze. "Ha a hazug igazat mond, rosszabb, mintha az igaz hazudik." Ez a fals hang fülemet már-már alig bántotta, csak ha egyedül voltam, a magány dialógusaiban, okát kerestem, de nem találtam.
    Most aztán torkát elkaptam. A svihák, aki oly ragyogóan megtanulta, hogyan lehet kibújni, mindig a leglangyosabb kuckót megtalálni, kitérni, félrenézni, nem észrevenni és főként elbújni és közben az összes méltóságok látszatát fenntartani, az elismerést ezért bezsebelni és hirdetni és hirdetni és sokat beszélni arról, hogy helyt kell állni és szembenézni."

    Eddig az idézet. Nem volna jobb hagyni a svihákságot és ténylegesen megmutatkozni? Nem a bűn - és a bűn és a hiány és a hiányosság az, ami közelebb vihet bennünket egymáshoz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tibor, örülök, hogy írtál :). A hozzászóláshoz, az idézethez most konkrétan még nem szólnék, még emésztenem kell. Kicsit mélyebb, mint amit első olvasásra, majd' este 11kor fel tudok fogni...
      Csak eszembe jutott egy múlt heti eset: ifire eljött egy srác, aki 8-10 éve, még középsulisként járt a gyülinkbe. Aztán eltávolodott, most viszont erősen összetörve visszatért. Úgy láttam, h hozzászólásaival néha erősen mellbe vágott sokunkat, mert bizonyos dolgokat nyíltan kimondott. Ilyenkor kb az játszódott le, hogy mindenki vett egy mély levegőt, gyorsan túltette magát rajta, majd a megszokott "kegyes" medrében folyt a beszélgetésünk tovább. Volt olyan, hogy egyszerűen nem tudta megértetni velünk, hogy mit akar mondani, mert ő az "egyszerű" világi nyelvével magyarázta, mi + csak nagy "kegyes" szavakkal dobálóztunk. És bár néha kényelmetlenül éreztem magamat, azt kell mondjam, hogy tetszett a hozzáállása. Valahogy sokkal őszintébb volt, mint a miénk...

      Törlés
  9. Teológus szemmel azt gondolom, hogy rendes egzegézist folytatva nem mondhatjuk, hogy Isten a Biblia bármely része alapján sablonizálta volna az emberi életet. Isten teremtette a bajt is, ahogy azt Jesaja 45-ben olvashatjuk, sőt, a sötétséget is. És bizony az sem igaz, hogy amit egyszer megteremtett azon ne változtatna, tehát, hogy a teremtett dolgok változtathatatlanok volnának. Egyszerű teológiai tévedés, ha valaki így látja, hiszen éppen "új ég és új föld", amire készülünk, vagy gondoljunk arra a fordításra, hogy "aki Krisztusban van, új teremtés az".
    Krisztus szexhez való viszonya a bűnös nővel való történetből látszik: nem megkötözött, hanem szabad, szabad a megbocsátásra, szabad arra, hogy kimondja: nem vagy hibátlan. (Ki az, aki úgy gondolja, hogy nincsen szexuális bűne? ... Még a szerezetesség kezdetekor a sivatagban élő egyiptomi atyák sem gondolták ezt magukról, de még a farizeusok sem, ezért oldalognak el...) A szabadság része a sebek szerzése is. Bizony az, ha úgy viselkedünk, ahogy gondoljuk, hogy Isten várja, hogy viselkedjünk, nem jelent biztosítékot arra, hogy nem történik velünk baj. Gondoljunk Jóbra. A sebek néha gyógyulást hoznak. A szabadság, amit Isten adott nekünk bizony veszélyes. Bizony kapunk sebeket és adunk is, de Ő tudta ezt, és mégis megadta nekünk, hogy szabadok legyünk megsebezni másokat, akár őt magát is. Keresztre is feszítettük gyorsan.
    De mégis mit várunk? Krisztus azért jött el, hogy megváltson bennünket, nem azért, hogy megmutassa, hogyan kell lelkileg gyúrnunk, vagy hogy, hogyan tartsuk meg ezt vagy azt a törvényt. Talán azt gondoljuk, hogy a szexuális tisztaságért Isten meglapogatja a vállunkat? Azt gondoljuk, hogy azért a néhány jónak látszó cselekedetünkért jobban szeret bennünket, mint a szexuális bűnökben tobzódó gyermekeit? Ne legyünk az a tékozló fiú, aki az apjánál otthon maradt. Ne gondoljuk így. Isten a jó. Mi tükrözzük őt, Krisztus képére formálódunk. Nem formáljuk magunkat. Nem mi leszünk jók, hanem Krisztus él bennük. Nem mi tesszük, Isten ajándéka ez. Ebben a cikkben a szexualitással harcoló hozzáállás hasonló ahhoz, mintha a Holdnak ordibálnánk, hogy világítson erősebben. Nos, ehhez a Naphoz kell közelebb kerülnie. Ahhoz, hogy "jobbak legyünk" Isten szemében, hozzá kell közelebb kerülnünk, így tükrözzük a fényét, jóságát. A szexualitás ehhez képest részletkérdés. Hogy kivel fekszünk le, az pedig vajmi sokat számít, ha Istent nem szeretjük, ha nem vagyunk hozzá közel. Az pedig, ha senkivel nem fekszünk le, nem jutunk közelebb Istenhez. (Pedig milyen egyszerű út is volna.) De ez az utóbbi már csak logika.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Hozzászóló, kérjük, hogy vagy bejelentkezett profillal vagy névtelen bejegyzőként egy becenévvel jelöld kiléted! Köszönjük!

      Törlés
    2. Kedves Hozzászóló!

      Én írtm a bejegyzést és köszönöm, hogy reagáltál rá.

      A "sablonizálás" helyett én a "rend" szót használnám. Igen, Isten változtat, újít, megvált, áthelyez egyik helyzetből a másikba. De ha az Ő által teremtett rendet felrúgjuk, akkor annak súlyos következményei vannak. Az itt felvetett téma a házasság, mely az egész Szentírás alapján összerakható és így világosan kiderül, hogy mi Isten akarata és mi az, ami nem kedves előtte. Ez egy egységes kép a házasságról, ami nem változik, legfeljebb mi szeretnénk itt-ott módosítani rajta.

      "A szabadság része a sebek szerzése is." Ez így van, nem kell a "könnyebik", szerzetesi életet választanunk, a világban való életre kapunk lehetőséget és elhívást is, ami rengeteg harccal és dilemmával állít szembe. Csak ne legyen ez a szabadság magyarázat a bűnre. Bűn: nem egy bizonyos tett vagy dolog, hanem az, amikor tudatosan Isten akarata helyett a saját elképzeléseim szerint teszek.

      Írod: "Krisztus azért jött el, hogy megváltson bennünket, nem azért, hogy megmutassa, hogyan kell lelkileg gyúrnunk, vagy hogy, hogyan tartsuk meg ezt vagy azt a törvényt. Talán azt gondoljuk, hogy a szexuális tisztaságért Isten meglapogatja a vállunkat?"
      Szerintem Jézus Krisztus a meváltó munkája mellett az életével is példát mutatott. Nem hiába élt itt 33 évet. Persze nem azt akarta, hogy bizonyos dolgokat tegyünk meg és másokat nem. Rámutatott arra is, hogy az számít ami a szívben van, Istent ez érdekli és Istent is bemutatta, hogy legyen elképzelésünk, hogy milyen Ő és miről (pl. házasság, válás, szex), hogy vélekedik.

      "Talán azt gondoljuk, hogy a szexuális tisztaságért Isten meglapogatja a vállunkat?"
      - Mt. 25.23: Igen! :)

      "Azt gondoljuk, hogy azért a néhány jónak látszó cselekedetünkért jobban szeret bennünket, mint a szexuális bűnökben tobzódó gyermekeit?"
      Én személy szerint nem Isten szeretetének a kiérdemlésére gyúrok. Ezért már nem tudok mit tenni. Semmi olyat, amitől kevésbé szeretne vagy olyat, amiért jobban. De nem tudok csak a magam nevében beszélni, ha nekem szólt ez a kérdés. És mégegyszer, ez a fajta nézet nehogy utat adjon a bűnnek: "így is, úgy is szeret engem Isten, akkor ez az önkielégítés/soft porn, házasság előtti szex/patting belefér még... elvégre azokat is szereti Isten, akik minden este mással vannak..."

      "Ebben a cikkben a szexualitással harcoló hozzáállás hasonló ahhoz, mintha a Holdnak ordibálnánk, hogy világítson erősebben. Nos, ehhez a Naphoz kell közelebb kerülnie. Ahhoz, hogy "jobbak legyünk" Isten szemében, hozzá kell közelebb kerülnünk, így tükrözzük a fényét, jóságát. A szexualitás ehhez képest részletkérdés. Hogy kivel fekszünk le, az pedig vajmi sokat számít, ha Istent nem szeretjük, ha nem vagyunk hozzá közel. Az pedig, ha senkivel nem fekszünk le, nem jutunk közelebb Istenhez. (Pedig milyen egyszerű út is volna.) De ez az utóbbi már csak logika."

      A szex az jó. Nagyon jó! Isten leírhatatlan ajándéka. Én nem harcolok a szexualitás ellen. Én szeretem a szexet és szeretném, ha minél több ember élvezné ezt. Ehhez pedig sokat kell erről beszélni mert a legtöbbször amikor ez a téma feljön, tévhitek/tanítások hangzanak el, sajnos sokszor a gyülekezetben is (mindkét irányba: ok a szex házasság előtt, ill. igazából senkinek soha se kellene szexelni kiv. ha gyereket szeretnének...). Isten elképzeléseit figyelmenkívül hagyva vagy félreértve csak sebeket szerzünk, nem is kicsiket ezen a területen.
      A holdas példa tetszik és amit utána írsz is. Ha valaki nem szereti Istent, nem is tud helyesen cselekedni. Mindig a szívek lesznek számon kérve nem pedig a "számok". Ebben egyetértünk - ha jól érzelmeztelek.

      Ábel

      Törlés
  10. A "sablonizálás" szót azért mertem használni, mert a bejegyzésben is ez szerepelt.

    "Ennek a résznek a végén Isten leszögezi, hogy így, ebben a sorrendben, a továbbiakban is, mint egy sablon szerint szeretném ha történnének ezek a dolgok. Ezért nagyon fontos, hogy a teremtés történetből megértsük, hogy mik is Isten eredeti elképzelései velünk."

    Értem, hogy a felvetett téma a házasság. Én is házasságban élek, úgyhogy mondhatom, hogy tapasztalatom is van belőle, nem csak fogalmi szinten tudom mit jelent. Azonban nem tudom, hogy mi van az egész Bibliában, hogy világosan összerakható legyen a kép, ahogy fogalmazol. Nekem mindig is problémát jelentett, hogy ha ezt az összerakást logikailag értem, akkor nem tudok elbánni a Biblia paradoxonokkal terhes szövegével, ha pedig nem logikainak értem, akkor marad az önkényes vagy hagyományhoz tapadó értelmezés, amiből nem tudok kilépni, még akkor sem, ha gadameri mércével is jó hermeneuta válik belőlem. Ezért úgy gondolom, hogy azokat a dolgokat érthetjük meg igazán Istenből, amit ő maga ad meg nekünk, tehát bevallottan szubjektívnek kell lennünk, hogy "igazak" lehessünk. Nem lehet erőszakkal feszegetni Isten titkait, tehát a logikai kutatásnak szerintem keményen ellenáll. Viszont nem mondom, hogy amit Isten nekem kijelentett, az mindenkire igaz kell legyen. Isten személyes Isten, mindenkivel személyesen foglalkozik. Néha teljesen ellentmondásosan, mégis a saját tervébe illően.

    Aki elkezdi megismerni Istent, nem mondja, hogy a szabadság ürügy a bűnre. Ez fel sem merül egy kapcsolatban, ahol két szerelmes találkozik. Isten pedig szerelmes belém, felteszem, másokba is. :-) Én pedig odavagyok ezért. Fel sem merül, hogy ezzel visszaélnék, mert azzal magamat sebezném meg. Ennek ellenére mindig visszaélek vele. Teszem a bűnt, pedig nem akarom, ahogy Pál is mondja. Nem lettem bűntelenné, csak megváltottá. Úgy gondolom, hogy a bűnnek éppen metafizikai státusza miatt nincs foka, csak állapota van. Ha ebben vagyunk, mindegy, hogy "mennyire", mert nincs foka. Istentől távol lenni, mindig távolságot jelent.

    "Szerintem Jézus Krisztus a meváltó munkája mellett az életével is példát mutatott. Nem hiába élt itt 33 évet. Persze nem azt akarta, hogy bizonyos dolgokat tegyünk meg és másokat nem. Rámutatott arra is, hogy az számít ami a szívben van, Istent ez érdekli és Istent is bemutatta, hogy legyen elképzelésünk, hogy milyen Ő és miről (pl. házasság, válás, szex), hogy vélekedik."
    Ez tévedés. Krisztus akarta, hogy azt tegyük, amit ő tesz. Pontosan úgy kell élnünk, ahogy ő élt. Pontosan be kell tartanunk az Atya akaratát, ahogy ő is betartotta. Példát adott, ahogy fogalmaztál. De vegyük már ezt komolyabban. Azt mondta, hogy rátekintünk egy idegen nőre, vágjuk ki a saját szemünk. Hát rajta! De mindezzel azt is megmutatta, hogy ez lehetetlen. Önerőből megjobbulni lehetetlen. Ha logikailag szeretnénk belátni, akkor az indirekt bizonyítás alapján mondhatjuk, hogy megjavulni kicsiny lépcsőkben lehet, akkor közel végtelen kis lépcsőt kell bejárnunk, de ezek közül mi sem az elsőre nem tudunk fellépni, és ez a képtelenségünk öröklődik a többi lépcsőfokra, tehát nem bejárható ember számára ez az út. Tehát kiáradt a kegyelem.

    Arról, hogy vajon Isten meglapogatja-e a vállunkat, előhúztad magyarázat nélkül az igerészt. Nem szeretem, ha igerészeket húzunk elő, én meg előhúzzak most egy olyat, amit ennek az ellenkezője? De legyen, mert úgy látom, hogy csak ezek valamilyen értelmezése ad zöld lámpát. "Haszontalan szolgák vagyunk..." Nem arra gondolok, hogy Istennek nem kedves, ha nem tékozoljuk a kegyelmét. Arra gondolok, hogy nem ez számít elsősorban. "Tizedet adtok a kaporból meg... és ezt sem kellene elhagyni." Arra gondolok, hogy nagyobb baj sokkal, hogy távol vagyunk Istentől, mint, hogy hány pasink vagy csajunk volt. De ez utóbbiban úgy látom egyet értünk, és ez jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom, hogy egyes Bibliai szakaszok ilyen súlyossággal kell, hogy szerepeljenek. Pál maga se gondolta volna...
      "És mégegyszer, ez a fajta nézet nehogy utat adjon a bűnnek: "így is, úgy is szeret engem Isten, akkor ez az önkielégítés/soft porn, házasság előtti szex/patting belefér még... elvégre azokat is szereti Isten, akik minden este mással vannak..."
      Utat adjon a szabadság a bűnnek? Persze, hogy utat ad. Ettől szabadság. Nem lehet akarni akarni. Nem lehet akarattal azt akarni, hogy az akaratunk szentebb legyen. Ez lehetetlen. A szabadság fajtájából fakadóan bűnt is eredményez. Szerintem ez nem baj, Isten szerint sem, azért engedte, hogy szabadok legyünk. Ha valaki folyton úgy él, hogy azzal Istent bántja direkt, akkor azzal neki kell majd elszámolnia. Én nem mondom, hogy Isten majd így vagy úgy tesz vele. Erről Isten dönt, nekem nem tisztem Isten akaratát megmondani, hiszen ő szuverén Úr, nem köti semmi, még a saját szava sem. Isten veszélyes, de szerelmes veszélyes. "De aki Istent szereti, annak minden javára van..." Szerintem a kapcsolat a lényeg, nem a szabály. Azért állította vissza Krisztus a kapcsolatunkat az Atyával, hogy erre újra lehetőségünk legyen. "A törvény megöl, a lélek megelevenít." Isten bizalmat adott nekünk. Aki azt gondolja, hogy ez olcsó, az nem ismerte meg, milyen ára van a szeretetnek.

      Személyes rész: presbitercsaládban felnőtt durva lelki szabályok alá vetett eminens gyerek voltam. Iszonyú szenvedések és sebek értek attól, hogy "olyan nehéz terheket" raktak a vállamra vallásos emberek, presbiterek, szülők, amit maguk sem tudtak elhordozni. Én elhordoztam őket, a lelkemben olyan sebeket szerezve, amiket Isten tud mostmár egyedül meggyógyítani. Sok évet udvaroltam úgy, hogy nem lehetett egymáshoz érni azzal, akit szerettem, csak meghatározott vonalak mentén. A házasságunk megváltoztatta ezt, de mondhatom, hogy az első egy év kemény szenvedés volt, mert a malomba kötött ló a réten is körbe körbe megy. Nincs jogunk egymásnak ilyen sebeket adni, Isten nevében. Én ma azt mondom, hogy büszke lehetnék arra, hogy szigorú vallásos előírásoknak megfeleltem, de inkább kívánom, hogy bár ne tettem volna, mert nem Isten akarata volt, hanem embereké. De úgy gondolom, hogy Isten ebben is ott volt, ahogy már a mélység fölött is, amikor sötétség volt, csak miatta éltem túl ezeket. Ha tehetem harcolok ezek ellen a szabályok ellen. Azért teszem ezeket, mert a legnagyobb hazugság nem a nyilvánvaló hazugság, hanem a majdnem igazság.

      Az utolsó bekezdésben, amikor azt írod, hogy: "Ehhez pedig sokat kell erről beszélni mert a legtöbbször amikor ez a téma feljön, tévhitek/tanítások hangzanak el, sajnos sokszor a gyülekezetben is".
      Szerintem, ha kevesebbet beszélnénk róla, akkor lennénk szerencsésebbek. A szexről való beszéd egyszerű hatalomgyakorlási technika. Az egyház is és a világi hatalom is ezen keresztül terjeszti ki a hatalmát. Michel Foucault nem a kedvenc filozófusom, de ezt jól látta. Ha szót sem ejtenénk a szexről, akkor lennénk édeni állapotban, ahol csinálták és nem szájaltak róla. Persze ez rám épp úgy vonatkozik, mint bárkire. Nincs mentségem. Csak ez nehogy ürügy legyen hatalomgyakorlásra ott, ahol nem lehet hatalmam. :-)

      Jób

      Törlés
    2. Ezen mondatod "megütötte a fülemet": "hiszen ő szuverén Úr, nem köti semmi, még a saját szava sem". Ha ezt így gondolod, akkor mi alapján bízol benne? Az én hitemnek az az alapja, hogy Isten hű az ígéreteihez.
      Lehet én értettem valamit rosszul, és akkor elnézést, de ezt most nem tudom értelmezni...

      Kukkoló

      Törlés
    3. Kedves Kukkoló!

      Köszönöm a személyes soraidat az írásomra válaszként! Azt gondolom, hogy nagyon klassz volt az a srác, aki visszajött az ifibe és többet érdemelt volna a "kegyes" szavaknál! Teljesen megértem, hogy rosszul érezted magad a helyzetben és remélem, azért megerősítetted őt abban, hogy mennyire értékes volt, amit mondott és a tett, hogy "visszatért". Remélem, nem ábrándult ki annyira, hogy soha többé ne térjen vissza.
      Viszont ez a "kellemetlen érzés" - szerintem a Szentlélek szava. Arra indít, hogy ne elégedj meg a kegyesség maszkjával, hanem lépj tovább... keresd az emberit, az őszintét, az igazit és a valódit! Ahogy ő őszintén meg mert nyilatkozni, úgy Neked is szabadságod van erre!
      Próbáld ki! Milyen felszabadító érzés a "kegyességet" levetkőzve őszintén megnyilvánulni! Eleinte persze furcsa és zavarba ejtő... de később sokkal közelebb visz az igazi önmagadhoz, és a Benned élő Jézushoz is!

      Törlés
    4. Kedves Jób!

      Köszönjük, hogy írsz, így házasan is! :) Szeretettel "látunk", olvasunk...

      Házasság és a Biblia: én magamat tanoncnak tartom ebben a teológiai témában is. Viszont ha még friss megtért is lennék, ami azért már tízen pár éve nem vagyok, lenne esélyem arra, hogy a jó úton járjak: a megfelelő forrásokhoz fordulok. Ha pl. Pálhegyi Feri bácsi és Cseri Kálmán az, akinek a bibliai nézeteit veszem alapul, akkor nagyon nem lőhetek mellé. Ők és a hasonló teológiai nézeteket valló tekintélyek azok számomra, akiknek a tanácsát kérem a megfelelő nézet kialakításához. Én nem vagyok kötekedős típus. Néha erőltetésből azzá leszek, de aztán rájövök, hogy egyszerűen én nem vagyok ilyen. Engem nagyon "lazán", elengedően kezeltek a hívő szüleim. 12 évesen megjártam az akkor még Pepsi szigetet, meg ilyenek... de 14 évesen már az Úré voltam :) Talán ezért is nem alakult ki bennem különösebb gát a tekintély felé. Persze nem mindegy, hogy kinek a tanácsát fogadjuk el. Maga az, hogy idősebb vagy okosabb, még nem biztos, hogy evangéliumi értelemben érettebbet jelent. Ha viszont az, akkor safe-zone-ban vagyok és bátran el lehet fogadni azt a tanítást, ami mögött ott van egy fél doktori és a héber és a görög nyelvek ismerete, aminek én jócskán híján vagyok.

      Isten nem viselkedik ellentmondásosan. Ezzel nagyon nem értek egyet. Lehet, hogy nekünk úgy tűnik, de innentől fogva nem lenne Isten.
      Ahogy írod, hogy mindenkivel személyesen foglalkozik Isten, pedig nagyon labilis talajra vezetheti az Istenbe vetett hitet. Egyszer egy gyülekezeti fiatal közölte velünk, hogy neki azt mondta a Szentlélek, hogy nyugodtan élhet együtt a barátnőjével házasság előtt...
      Ebből az következhet, hogy az igazság relatív és mindenki tegyen úgy, ahogy Isten kijelenti neki. Igen, itt most megint visszakanyarodunk a sablonos tanításokhoz, de én nem akarom megmondani senkinek se a tutit, ha valakinek gondot okoz elfogadni azt, ami a Bibliában van, az rendezze el ezt Istennel.

      Szabadság és a bűn és annak fokozatai: Isten arra tett szabaddá, hogy ne vétkezzünk, nem pedig arra, hogy most már mindegy, hogy mit teszünk igazából. A prostituáltakat látogató keresztyén korintusbeliek ugyanis ebbe a hibába estek. Mi ne tegyük. Isten ugyanannyira szeret mint egy fajtalankodót. De ha Isten kegyelmét ürügyként használom arra, hogy én is bűnt kövessek el, mondván, hogy ő úgy is megbocsát, akkor igazából nem értem, hogy mit jelent az, hogy Isten megkegyelmezett rajtam. Egy idő után pedig én magam fordulok el egy olyan Istentől, aki mindig mindent megbocsájt. Ez így szokott lenni, a lejtő végén pedig ott van a hit-halál. Ne induljunk el ezen a lejtőn.
      Bűn és bűn között van különbség, ugyanis a bűnnek csak az egyik tulajdonsága, hogy mint egy állapot vonatkozik ránk. Más, ha lefénymásolok egy oldalt a munkahelyen vagy ha megcsalom a feleségem.

      Ne haragudj, de nem értem, hogy miért írod, hogy tévedek a "Szerintem Jézus Krisztus..." idézet után, nekem úgy tűnik, mintha ugyanazt írnánk. Bocsi, ha zavartan fogalmaztam.

      "A szabadság fajtájából fakadóan bűnt is eredményez. Szerintem ez nem baj, Isten szerint sem, azért engedte, hogy szabadok legyünk."
      Itt szerintem egy nagy félreértés van. Az a fajta szabadság és személyes kapcsolat és a Lélek megelevenítése, amiről pár sorral lentebb te magad is írsz, nem eredményez bűnt. Isten nem engedte meg a bűnt. Isten utálja a bűnt. Isten parancsot adott, hogy ne vétkezzünk. De mi vétkeztünk és hátat fordítottunk mindannak, amit Isten elképzelt nekünk/velünk. A Szentlélek általi szabadság megszabadít a bűnös vágyainktól és a perfekcionista törvénykezéseinktől is. A törvénytől is (ami jó) és a bűntől is szabaddá tesz. Ennek a szabadságnak semmi köze a bűnhöz szerintem.

      Köszönjük, hogy meséltél a hátteredről is. Ez azért nagyon kemény lehetett.

      Törlés
    5. Szex és hogy mennyit beszéljünk róla: a szexről azért kell szerintem beszélni mert Isten elképzelése és a gyakorlat - még keresztyének között is igen csak távol állnak egymástól. Isten és az Ő szavának a tekintélye nem egy zsarnoki hatalom, hanem igazából csak így működik az egész. Ha nem beszélnénk még ennyit se róla, akkor a fiataljaink és a már házasságban gondokkal küszködők még inkább fordulnának olyan forrásokhoz, amik nyílegyenest szembe mennek Isten elképzeléseivel, ergo egy még betegebb világban élnénk. Megint csak hangsúlyozom, hogy nem csak azzal van baj, hogy mindenki fűvel fával és a pornó és az együttélés, önkielégítés stb, hanem a keresztyén közösségek, ifik és házas emberek rosszul állnak a szexhez és én úgy gondolom, hogy rendkívül sok félreértés, seb van ezzel kapcsolatban, amit nagyon fontos lenne átbeszélni. Vannak közösségek, akik majdnemhogy bűnként tekintenek a házasságon belüli szexre is. Nagyon sok kérdés van szerintem az emberekben, a keresztyénekben a szexualitással kapcsolatban és az én kérdésem az, hogy ott vannak-e azok a források, amikhez fordulhatnak, ha gondok lépnek fel a szexuális életükben? Gondolok itt akár merevedési problémákra, vagy, hogy a nőnek nincsen orgazmusa. A szexuális probléma az egész életünkre, házasságunkra kihat. Egy lelkész mondta, hogy a hozzá forduló krízisben levő házaspárok mindegyike problémás területként utal a szexre. Látjuk majd az 1. Kor. 7-ben, hogy mennyire fontos a házastársaknak nemi életet élni, méghozzá gyakran! :) Lehet, hogy viccesen hangzik, de ez nagyon, nagyon, nagyon fontos!!! Rengeteg lelki fájdalom, harc és házassági probléma vezethető ide, ezekhez a kibeszéletlen problémákhoz vissza.

      Még ha szabad reagálnom nekem is arra, amit amúgy Kukkolónak írtál.
      Mivel Istenbe vetett hitedet inkább arra alapozod, ami történt, naponta történik veled, minthogy Isten igéjére alapoznád, szerintem ellentmond azzal, amire Isten szava biztat. Írod, hogy Ábrahám is csak hitt és szembe állítod az ismeretet a hittel/bizalommal. Szerintem a hitünk egy értelmes hit, aminek az alapja egy értelmes Isten, aki értelmes kijelentés tett és hív, hogy erre állva bízzunk benne. Ne arra, hogy mi történik velünk, mit érzünk vagy hogyan érezzük magunkat. Isten szólt, az Ő szava az egyetlen biztos pont az életünkben. Ennek áll a középpontjában Jézus Krisztus, a testté lett ige/ígéret/szó.

      Ábel

      Törlés
    6. Szia Ábel!

      Axiomatikus ellentmondásaink vannak. Abban, amit mondasz, igazad van. Nekem is igazam van. Ezt a gyűrődést nem lehet kivasalni a beszélgetés szövetéből.
      "Szex és hogy mennyit beszéljünk róla: a szexről azért kell szerintem beszélni mert Isten elképzelése és a gyakorlat - még keresztyének között is igen csak távol állnak egymástól. Isten és az Ő szavának a tekintélye nem egy zsarnoki hatalom, hanem igazából csak így működik az egész. Ha nem beszélnénk még ennyit se róla, akkor a fiataljaink és a már házasságban gondokkal küszködők még inkább fordulnának olyan forrásokhoz, amik nyílegyenest szembe mennek Isten elképzeléseivel, ergo egy még betegebb világban élnénk."
      Igen. Erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy nem kellene a szexről beszélni. Ez érvényes a keresztény szubkultúrára is, de sokkal inkább érvényes a nagyobb világi szeletekre. Ilyenkor megértem az iszlámot, a robbantásokkor kevésbé.

      Az ellentmondásokról.
      Nem félek attól, hogy paradoxonokban éljek. Egy bátor élet szebb, mint egy biztonságos. Ha nincs királyi út, akkor inkább Achilleusz lennék, mint Odüsszeusz.
      A dogmatikai tévedések megbocsáttatnak. Hála Istennek. Ezért nem kell tehát aggódnom, ha a saját héber ismeretemre és a saját görögömre támaszkodok vagy netán rosszul ismerek fel egy rendhagyó aoristost vagy nem tudom, hogy hogyan fordítsam a hofalt törzs imperfektumát. Nem kell amiatt aggódnom, hogy a második világháború haláltáborainak kérdését hogyan simítsam össze a Gondviselő képével, vagy a bűn létéről mit mondjak, hogy ne Istennek kelljen megteremtenie és az ember mégse váljon teremtővé. Nem kell elfogadnom a Dordrechti Zsinaton kimondott tévedéseket, csak mert doktorival a kezükben mondták ki őket, de ettől még vehetek Úrvacsorát, mi több az ortodox miséről sem száműznek, "Az ajtókat az ajtókat!" felkiáltás után, mint hittanulót. Ha pedig elmegyek a Caminora, és találkozom Máriával, akkor is még csupán dogmatikai allűrökben keveredtem, nos ezek pedig megbocsáttatnak, hála Istennek érte.
      Inkább bátran hibázok, amiből megtérhetek, mint leszek olyan biztonságban igaz, akinek nincsen szüksége megtérésre. Szeretem a saját tévedéseimet tévedni, mert nem kellenek a megálmodott álmok.

      Jób

      Törlés
    7. Kedves Jób!

      Köszönöm a válaszod. Igen valószínű, hogy egy pár dolgot máshogy látunk és fogunk is látni. Köszönöm, hogy megosztottad a nézeteidet!
      Szerintem a dogmatika élet-halál kérdés. Az, hogy hogyan értelmezem Istent, hogy kicsoda Ő, mi az Üzenete és mi a helyes hozzáállás, bizony életbevágóan fontos. A gyerek és felnőttkeresztség vitájába nem fogok belemenni. De a katólikus dogma pl. elviszi a hangsúlyt Jézus váltsághaláláról a jó cselekedetek felé és ez így nem jó, még keményebb kifejezés: tévtanítás. A kisebbrendű teológiai kérdésekben lehetnek különböző meggyőződéseink, ezen túl kell tenni magunkat és türelmesen el kell fogadni a másik meggyőződését is, megtanulva, hogy ne akadjunk fel pl. azon, hogy ki milyen sorrendbe csinál mit a liturgiában vagy milyen stílusban megy a gyülekezeti zene/dicsőítés. A legfontosabb teológiai kérdésekben viszont nincs mellébeszéd. Ha félreismered Istent, akkor nagy meglepetések érhetnek a halál után. Ezért fontos hirdetni az Evangéliumot és nem tolerálni, ha folyton másról, vagy a megváltoztatott (torzított, higított) formájáról van szó. Ha valaki ez ellen érvel, akkor Jézus Krisztus kijelentéséről veszi le a fókuszt. Ez életbevágóan fontos, mert vannak, akik "meg vannak térve", mégis a saját erőfeszítéseikben bíznak, mert a tévtanító közösségük "csúsztat" kicsit itt-ott és máris győzőtt a Sátán...és még azt se tudják, hogy rossz irányba haladnak. Ez az egyik legveszélyesebb dolog a szolgálatban, ezért kell hűen prezentálni az Evangéliumot és folyton felhívni a testvérek figyelmét arra, hogy kicsoda Jézus és mit tett értünk, nehogy valaki félreértsen valamit, azaz hamis Isten-képük legyen.

      Én az ellentmondásokat úgy kezelem, hogy én azt nem érem fel ésszel. Nyilvánvaló, hogy a Teremtőm, aki képes volt megteremteni engem "kicsit" más szemszögből, más kapacitású aggyal, logikával és bölcsességgel látja a dolgokat, mint én. Tehát ha ellentmondást látok, akkor először is utánajárok, hogy valamit nem értettem-e félre, nincs-e még valami háttérinfó, ami kisimítja a ráncokat a homlokomon és ha nincs, vagy csak én nem tudom felfogni, akkor alázattal elfogadom, mert Istentől van és ez nekem elég.

      Kegyesség
      Többször feljött már ez a kifejezés és általába negatív dologként: kegyes kifejezések, kegyeskedés - azaz egy felvett viselkedési mód, egy állarc, amit hordunk, hogy jobban tüntessük fel magunkat.
      Nos, ezzel abból mérhető le, hogy kinek milyen az "integritása." Azaz mennyire egyezik meg az, amit mond, imádkozik, hitéről nyilatkozik a cselekedeteivel. Az vagy, aki akkor vagy, amikor senki sem lát. Ez a jellemünk. Megtért hívőkként látjuk már a célt és sokszor talán el is hisszük, hogy ott vagyunk és a megszentelődés folyamatában "szentebbül" nyilatkozunk, mint amilyenek valóban vagyunk. Vagy csak úgy jön le a külső ember számára. De a másik véglet sem ok, amikor folyton csak lehúzzuk magunkat, mint akik még a megváltás előtt lennénk. Igen, reménytelenül visszaeső bűnösök vagyunk és vétkezünk abban is, hogy hogyan tüntetjük fel magunkat mások előtt (akár pozitív, akár negatív irányba!). De a kegyelem megváltott és Isten szemébe hihetetlen módon szentek vagyunk. Ez a hitünk valósága. Lehet, hogy beképzeltnek hangzik, de ez nem rólunk szól, nem a mi érdemünk, még csak nem is mi kezdtünk el érdeklődni a megfelelő időbe/helyen. Ez mind Isten munkája, hogy ebben a kegyelemben részesülhetünk.
      Nem jó kegyeskedni, ezért vigyázzunk, hogy ne mondjunk nagyobb szavakat, mint amik igazak lennének ránk. De a megszentelődés fontos része az életünknek és ez akkor va rendben, ha visszatekintve az elmúlt 3-4 évre világosan látszik magamnak, ismerőseimnek és lelki előljáróimnak a hitbeli, jellembeli előrehaladásom.

      Ábel

      Törlés
  11. Babits: Ádáz kutyám "Bölcs belátás, // bízni abban, kit nem értünk, Ádáz."
    A bizalom és a megértés egymás ellenségei. Nem bízhatunk abban, akit már megértettünk. Akit megértettünk, az a birtokunkban van, nem kell bíznunk benne, hiszen kiismertük. A bizalom alapja nem az, hogy tudunk, hanem, hogy remélünk. A reménység pedig nem szégyenít meg. Én úgy bízok Istenben, hogy tudom, hogy bizony egyszer már megbánta, hogy embert teremtett, és eldöntötte, hogy eltörli az embert a föld színéről, de Noé kegyelmet talált az Úr előtt. Tudom, hogy sokszor fáj neki velem lenni, mert fájdalmakat okozok neki. Hogy mégis miért szeret ennek ellenére, azt nem értem. De nem is kutatom. Bízom benne, mert ő az Istenem, akihez tartozom. Ő pedig nem tartozik nekem semmivel.
    Ábrahám hitt az Úrnak, és ezért igaznak fogadta el. Nem ismerte az Urat, nem tudta, hogy mi lesz, csak hitt benne. Az életét a bizonytalanra építve kiment Úr-Kaszdimból, és ő lett a hit atyja. Ábrahám nem tudott semmit, de hitt minden ellentmondás ellenére. Nem bevett egy aszpirint vagy lagymatag teológusok írásaival hűtötte lángoló homlokát, ahogy baktatott fel Móríjá hegyére, hanem hitt. Belegyökerezett (alef-mem-nún héber gyök ezt jelenti (többek között)) Istenbe.
    Én azért bízom Istenben, mert olyan dolgokat tett velem, hogy bizalmam lett felé. Nem azért, mert emberek írtak dolgokat tekercsekre, amik most szép nyomtatásban Károli és ÚFo-ban olvashatók református körökben. Mindez persze szívmelengető, de azért arra nem volna elég, hogy az életem így éljem ahogy. Ehhez Istenre tetteire van szükségem naponként.

    Jób

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Jób!

      Köszönöm az írásod, jó olvasni, szerintem sokan épülünk a gondolataidból!

      Törlés
    2. Szia Jób!
      (Remélem tegezhetlek.)

      Érdekes ahogy leírod, hogy nem a Bibliában leírtak miatt hiszel Istenben és mégis a Bibliában leírt dolgok alapján hivatkozol Ábrahámra (honnan máshonnan tudnád, hogy Isten mit tett vele...), az özönvízre... saját hitedre. Ez nem tudom, hogy irónia vagy tényleg ennyire ellentmondásos az egész.

      Isten kijelentése a Biblia, Róla szól, belőle ismerhetjük meg. Teljesen nem, csak annyit amennyit megenged, de nekem ennyi is elég. És szerintem balgaság is azt gondolni, hogy Isten bármikor is megismerhető lenne teljesen, de amit mond az úgy van, attól el nem tér.
      Az egészben az a csodálatos, hogy amit tett és amit megígért egybe vág és ahogy nagyon jól leírtad hittel és egyedül csak hittel lehet megragadni, semmi mással, ezért is Ábrahám a hívők, a mi, atyánk. Se képmutatással, se üres cselekedetekkel nem érünk el semmit. Ahogy nem hagyta el Ábrahámot úgy minket se, botlásaink ellenére sem, de folyamatosan tisztogat. Ahogy leírtad naponként szükség van Istenre és Ő meg is ígérte hogy velünk van mindennap a világ végezetéig. Ebben hiszek és Ő ettől nem tér el, mert tényleg napról napra mellettem van. Ezt jó megélni, megtapasztalni.

      Annyira jó ahogy leírtad, hogy Isten nem tartozik nekünk semmivel és mégis úgy szeret minket :) Igen ez Isten. Ez az érthetetlen kegyelem.

      Zoli

      Törlés
    3. Szia Zoli!
      (bocs mindenkinek, hogy automata tegezőmódban vagyok)
      A Bibliai szereplőkkel mindig tegezőviszonyban legyünk! ;-)

      Nem tartom ellentmondásnak, hogy van egy könyv, amiben vannak dolgok, és van egy Isten, aki elég sok mindenben olyan, amilyennek a könyv mondja. Szerintem még a Bibliába sem fér bele Isten, ahogy szerinted sem. Egyszerűen nem azért hiszek el egyes részeket a Bibliából, mert abban vannak, hanem mert Isten nekem személyesen megadta, hogy megtapasztaljam tőle is ezeket. Nem Ábrahám születését vagy életét, hanem a dallamot, amit ő és Isten zenéltek. Ezért hivatkozhatok a Bibliára, ugyanakkor mondhatom, hogy nem ettől függ a hitem. De Kierkegaard sem bánta a paradoxonokat, remélem én is vagyok olyan bátor, mint ő volt.

      Jób

      Törlés
    4. Igen. Testvérnek lenni Istenben az ezt jelenti :)

      A Biblia nem azért szent a számomra, mert azt mondják róla, hanem azért mert az Isten szava. Ezért nem kerülhetem meg és ezért nem hagyhatom figyelmen kívül semmikor sem. És valamennyire értelek, mert a hitem (amit Ő ad) Istent ragadja meg nem a papírdarabot. De mégis fontos szerepe van benne az Ő kijelentésének. Ahogy a szava létrehozta az eget, úgy elevenít meg az ige is amit olvasok, mert ugyanannak a szava.

      Kierkegaardról nem sokat tudok. Csak egy idézetet: "A hit ugrás az ismeretlenbe." De hála Istennek tudom, hogy ez nem így van, mert Ő nem akar elzárkózni előlünk, nem az ismeretlenbe ugrok. Az Isten és Ábrahám közötti zene is a Bibliából ismerhető meg. És csodálatos látni, hogy ez az én életemben is így van.

      Zoli

      Törlés
  12. Én felvállalom, hogy nem csinálom jól a dolgokat, nem büszkélkedve, hanem úgy, hogy ismerem a dolgok árnyoldalát. A bűn magában hordozza a büntetést, és én fenékig ürítettem a keserű poharat.
    Eszembe jut egy írás, http://hvg.hu/egeszseg/20120404_amit_megbanunk_halalunk_elott
    ezek a transzcendens dimenzió nélkül élő emberek visszagondolásából született.
    Megosztom a naplóm egy részletét:
    "Az jutott eszembe, mi lesz akkor, ha én már nem leszek. Mit hagyok itt, mi marad utánam? Lehet, hogy úgy fogok a halálra készülni, mint az adós, aki kölcsönadott pénzét elvesztette és a hitelezője ajtaja előtt, megáll és várja, hogy kitáruljon az ajtó és ő elmondhassa: „Hiába kaptam, nem sokakat gazdagítottam és nem sokat gazdagodtam, visszaadni pedig semmit nem tudok.” Amit felajánlhatok, túl kevés ahhoz, hogy bármit is jelentsen. Kiszolgáltatottan és dacosan vagy alázattal fogom elfogadni az utamat?
    Magamat nem sajnálom. El tudom fogadni, bármi is adatott nekem. Annyian vagyunk a világban, naponta ezrek és ezrek halnak meg, én közöttük csak egyetlen egy leszek. Miért szomorkodjak? A halál megnyugtató. Leveszi vállainkról a terheket, akkor is, ha tovább akarnánk cipelni őket. Megnyugtató, hogy nem kell örökké részese lenni annak, ami itt körülvesz minket. Az ember alkalmazkodó. Alkalmazkodik a lehetőségeihez, hogy kik vagy kik nem veszik körbe őt többé.
    Mégis, egy dolgot sajnálnék. A lehetőséget. Mindent, ami lehetett volna. A képességeket, amiket nem sikerült kamatoztatni, a gondolatokat, amiket nem sikerült szavakba önteni és megosztani valakivel. A szeretetet, amit nem tudtam odaadni. Úgy élni, mint a kapzsi ember, mikor meghal, mire megy nagy vagyonával?"
    2004. március 29-én írtam ezeket.

    A szexualitás is Isten ajándéka, ami a szeretet közlésére való. 11 éve nincs stabil kapcsolatom, olyan párom, akivel családra, közös jövőre gondolhatnék, noha ezt kerestem egész életemben.
    Nem vagyok túl szép, a szemeim alatt nagy táskákkal senki sem fogad el, egy embert (nőt) kivéve, akivel a hatalmas különbségek miatt nem tudunk hosszabb ideig együtt élni. De időről időre találkozunk és végül az ágyban kötünk ki. 35 éves vagyok. Hiába keresek aktívan, nem találok rá arra, aki azt mondja nekem, hogy "te jó vagy"...
    Amíg képes vagyok adni, addig adok. Ha valaki hálás ezért és elfogadja, akkor ezt nem fogom megtagadni. Nem leszek az, aki a halálos ágyán siránkozik, hogy nem élt a lehetőségekkel.
    Nem kárhoztatom a Teremtőt... miért így nézek ki... nem kárhoztatom a Szentlelket... miért nem mutat nekem párt. De nem is mondok le arról, hogy boldoggá tegyek valakit, aki ezt igényli, noha többet nem vállal fel.
    Az igényem a testi közelségre is Isten "ajándéka"... lehettem volna frigid is, akkor ezzel nem lenne gondom. Mikor ott vagyok, a legtöbbet adom magamból. És ha csak "illegálisan" tudom megélni, akkor így...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tibor!

      Tényleg jó újra itt is látni és ahogy a facebook-on is írtam, köszönjük az őszinteségedet. Köszönjük a bizalmat a többiek nevében is, hogy mindezeket megosztottad magadról.

      A következő dolgokat szeretném elmondani:

      1. Jó csávó vagy te! :) Azaz, nem vagy öreg, okos vagy és nem nézel ki rosszul!!! Ezt akár a feleségem, mint nő is megerősítheti, ha gondolod a fb képeid alapján :)

      2. Nagyon szép dolog, hogy egész életedben a hosszútávú kapcsolatra készültél és még most sem adtad fel a reményt. Az élet célja viszont nem a házasság. Az 1. Kor. 8-ba látjuk majd, hogy mennyire jó egyedülállónak lenni, de te előre is elolvashatod :) Lehet, hogy akkor adatik meg neked a házasság ajándéka, mikor meglátod, hogy milyen az Isten szerinti házasság és inkább már az egyedülállóságot választanád Őérte és ekkor jön majd a lehetőség, hogy Istennek való szolgálatodat férjként folytasd. Istennek van humorérzéke ám, ne félj! :)

      3. A szex Isten ajándéka. De nála van a használati utasítás is. Ha pl. házasságon kívül élsz vele, lehet, hogy most jól esik és szeretetteljes órákat töltötök együtt, de 1. Isten ezt ellenzi és ezt te is tudod és 2. hogy fogod ezt - akár ezt a blogbejegyzést is - megmagyarázni a jövendőbelidnek? "Bocs, hát sokáig nem jöttél, XY pedig itt volt és hát az embernek szükségletei vannak." Minél többször történik meg ez közöttetek, annál nagyobb lelki, szexuális problémákkal fogsz megküzdeni együtt a feleségedet is belerángatva házas emberként. Az ilyen fajta elköteleződés nélküli "free love" bizony sokba fog kerülni, hidd el. És még a partnered sebeiről még nem is esett szó.
      A házasságon belüli szexuális életet sok oldalról támadja a Sátán, mert jól tudja, hogy mennyire nagy áldás, ha minden ok ezen a téren és mennyire nagy rombolást okoz, ha nem működik. A házasságot megelőző szexuális élmények rendkívül romboló hatással vannak az a szexuális életre. Lehet, hogy az első 2-3 évben jól mennek a dolgok, és el tudom fogadni, hogy a páromnak én vagyok az eddigi legjobb partnere. Aztán egy pici mag elkezd növekedni bennem és 5-6 év múlva már meg vagyok győződve, hogy biztos XY-hoz képest én egyáltalán nem vagyok vonzó a férjem/feleségem számra. A szex már "nem működik" és jöhet a következő terület, amit a Sátán meggyengít a házasságban.


      Ábel

      Törlés
    2. Szia Tibor!

      Egy apophthegma, amit adok neked. :-) A szent öregek könyvéből van. (Apophthegmata patrumként is ismert.)

      "Egyszer egy testvér Szkétiszben bűnbe esett. Összegyűltek tehát az atyák, és elküldtek Mózes abbáért, de ő nem akart eljönni. Erre azt üzente neki a pap: "Gyere, mert vár a nép!" Erre felkelt és eljött.
      Fogott egy lyukas kosarat, megtöltötte homokkal és cipelte. Akik elébe jöttek megkérdezték: "Mi ez atya?" Azt mondta nekik az öreg: "Bűneim ömlenek mögöttem, és nem látom őket. Ma viszont eljöttem, hogy idegen bűnök felett ítélkezzem." Amikor ezt meghallották semmit sem mondtak a testvérnek, hanem megbocsátottak neki."

      Szép napot!
      Jób

      Törlés
    3. Kedves Ábel!

      > "De nála van a használati utasítás is."
      - Szerintem nem lehet az életet általánosítani... vannak általánosan elfogadott szabályok, amelyeket mindenkinek be kell tartani (törvények). Meg olyan szabályok, amelyeket emberek csoportjai tartanak be (erkölcsi mércék). De az élethez nincs "használati utasítás"!

      > "hogy fogod ezt - akár ezt a blogbejegyzést is - megmagyarázni a jövendőbelidnek?
      > "Bocs, hát sokáig nem jöttél, XY pedig itt volt és hát az embernek szükségletei vannak."
      - Úgy gondolom, a jövendőbelim el fogja tudni fogadni ezt is, egyszer egy lány ezt mondta nekem: "benned szeretem az előző kapcsolataidat is"... ez azt jelentette, hogy nem irigykedve vagy gyűlölettel, féltékenységgel tekintett az eddigi kapcsolataimra, hanem elfogadta a döntéseimet, választásaimat... ez nagyon megható volt!

      Szükségletek. Igen, vannak. De nem csak a "szükségletek" az indító okok, amiért két ember kapcsolatot létesít... ha csak ez volna, az nem szeretet-kapcsolat volna, hanem tárgyként használás. Régen, a kettős erkölcs a házasság előtt a fiúknál a prostitúciót elnézte (szükséglet). Itt nem erről van szó, hanem két felnőtt ember egymást megajándékozza önmagával. Ha itt a szerzés a legfőbb mozgatórugó, akkor az egyik ember tárgyiasítja a másikat. Ha az ajándékozás... az együttlét megélése, akkor az más dolog.

      >"Minél többször történik meg ez közöttetek, annál nagyobb lelki, szexuális problémákkal fogsz megküzdeni együtt a feleségedet is belerángatva házas emberként."
      - Ezt mire alapozod? Egy alapos szociológiai kutatás talán alátámaszthatná ezt. De nem mernék ilyesmit állítani egyes esetek ismeretében... Még elfogadnám - nem általános érvényű igazságnak, csak személyes tapasztalatnak, ha erre a magad életéből hoznál példát.

      >"Az ilyen fajta elköteleződés nélküli "free love" bizony sokba fog kerülni, hidd el. "
      - Tudom, a rizikófaktor a szexuális úton terjedő betegségek például. Vagy maga az a tény, hogy szeretnék valakit (elvenni, családot alapítani, stb.), de mégsem működik...

      >"A házasságot megelőző szexuális élmények rendkívül romboló hatással vannak az a szexuális életre."
      Ez is alaptalan állítás. Ezt nem lehet minden emberre általánosítani. Egy hűséges ember pl. egy kapcsolatból akkor sem fog kifelé tekintgetni, ha "nem jól mennek a dolgok". De egy más beállítottságúnál akkor is nehéz a hűség, ha minden rendben van.

      Nem tartom igaznak az általánosítást.

      Törlés
    4. Köszi Tibor az őszinteségedet.

      Nagyon nehéz helyzetben vagy és tényleg kilátástalannak tűnik, nekünk embereknek. De Isten számára nem és biztos vagyok, hogy ahogy előttünk Ő előtte is kitártad a szívedet minden képmutatás nélkül. És amit te is látsz, azt látom én is, hogy ez a helyzet nem jó, érzed az "illegalitását", fájdalmait. Isten sokszor összetör, hogy gyógyítson ezt sokszor tapasztalom magamon is és ez nekem is fáj, de Ő ott van és be is kötöz és vigasztal, azért hogy szentebbek, tisztábbak lehessünk (Elég a Jób által tárgyalt Ábrahámra gondolni, vagy ott van maga Jób :) vagy József).

      Nem akarok észt osztani, mert semmivel sem vagyok jobb nálad, de lehet Isten azt szeretné, hogy ne maradj abban amiben vagy, mert csak úgy tudsz tovább lépni... Ezt vele kell rendezned, de imádkozok érted. De ezt jó hogy eszembe juttattad, mert már hány szombat eltelt, hogy fel lett vetve itt a blogon is, hogy szombaton gondoljunk imádságban egymásra... sokszor el is felejtettelek titeket, de legalább ma nem.

      Írtad a korábbi bejegyzésedben, hogy a bűn a közös nevező között két emberben, hogy jobban megismerje egymást. Sokat gondolkoztam ezen... és igen igazad van, de én úgy látom, hogy inkább Krisztus az, mert ő erősebb mint a bűn. De Ő előtte szembesülünk a bűneinkkel... Két ember között Jézus Krisztus a legerősebb kapocs.

      Isten áldjon!

      Zoli

      Törlés
    5. Kedves Tibor!

      Köszönöm, hogy válaszoltál. Nagyon fontos kérdéseket vetsz fel, amiknek nagyon örülök.
      Összefoglalva talán ezt kérdezed:
      Miért okoz a szexualitás terén lelki problémát a házasság előtti szexuális élet? Milyen bizonyítékok vannak erre?
      Nos, a tény, hogy ezt bizonyítani kell, mutatja, hogy mennyire távol vagyunk mind Isten elképzeléseitől és attól a józan észtől is, ami nemrég még társadalmunkban is elfogadott volt. Ezt Pálhegyi Feri bá is leírja, amikor korképet ad a mai szexuális abnormalitások miértjéről és hatásairól.
      Az első ok arra, hogy ne szexeljünk házasság előtt az az, mert Isten ezt mondja. Ha valaki ezzel nem ért egyet, akkor tudnia kell, hogy Isten elképzeléseivel megy szembe. Ha ezt tesszük, abból jó nem sülhet ki. Persze Isten akkor is szeret, de a bűneink következményein akkor ne lepődjünk meg.
      Egyetlen egy házas emberrel sem találkoztam, aki azt mondta, hogy A) bárcsak több szexpartnerem lett volna, mielőtt összeházasodtunk volna vagy B) bárcsak többet szexeltünk volna mielőtt összeházasodtunk. Isten a szexet a házasságra találta ki. Ha ezt valaki furcsának tartja, az azért van, mert a körülöttünk levő értékrendszer mást diktál, vár el és ezt a világ legtermészetesebb dolgaként álítják be. De ha csak józan emberésszel belegondolunk, ez tényleg az a fokozat az intimitásban, az együttlétben, aminél már nincs mélyebb. Hogy kicsinyíthetjük le ezt az intim együttlétet egy rövidtávú dologra? Hogy köszönhetünk el utána a másiktól, hogy "majd találkozunk valamikor..." Ez felelőtlen gondolkodás. Ha valakivel lefekszel, akkor vedd el, menj hozzá feleségül. Ez a kettő együtt jár. Senkinek sem jó, ha szétválasztjuk a szexet és a házasságot. A szexualitástól elvették az értékét, nemességét és felbecsülték azt az oldalát, ami a testi örömökkel, kielégüléssel jár. Az emberek nagyrésze hasonlóképpen gondol a szexre, mint az étvágyra. Pedig a szex mindig komoly lelki igénybevételt jelent, akár tudomást veszünk róla, akár nem. Az, hogy levetkőzök valaki előtt és átadom a testemet egy másik személynek az elképzelhető legnagyobb bizalom egy másik ember felé. Ennek a súlyát, értékét, nemességét és ebből adódóan érzékenységét, éreznünk kell(ene).
      Hogyan gondolok arra az emberre, akivel megosztom ezt az intim kapcsolatot? Ki ő nekem? Ha nem a férjem vagy feleségem, minek nevezem?
      Milyen érzések töltenek el, ha elmegy reggel és bizonytalan ideig nem találkozunk, nem tudom hol van, mire, kire gondol, ki lesz a következő partnere és nekem ki lesz. Ez egy érzelmi tortúra lehet, mégha vannak benne szép dolgok, amik ideigóráig széppé tehetik ezt a, bocsánat, de "gagyi" szexet, ami gyönge imitációja annak, ami egy férj és feleség között van.

      Törlés
    6. Szerintem nem kell tudóskutatónak lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, a házasság előtti szexuális élet komoly gondokat okoz a házasságban. Persze ezt nem nagyon reklámozzák. Megdöbbentő számomra, hogy ezt magyarázni kell, de itt tartunk. Nem baj, legalább itt beszélünk erről. Azt bírom, mikor a szexuális tapasztalatszerzést hozzák fel pozitívumként, hogy minél több partnered van a házasság előtt, annál jártasabb leszel a szexben és a férjed/feleséged kielégítésében. Ez már nem csak egy baromság, hanem tudatos gonoszság, a Sátán egyik nagy hazugsága. Ugyanis pont az ellenkezője igaz. Minél több mindenbe belemegy az ember, minél több szexuális élményben vesz részt, minél több mindent kipróbál és minél több partnerrel, azzal folyamatosan torzítja és szokatja a lelke és a teste számára ideális szexuális kielégülést. Ez már a házasság elején kibukhat, hogy a nagy trófea gyűjtemény ellenére a férj képtelen szerelmeskedni feleségével vagy vica versa. Azok a kielégülési módok, amiket megszokunk, továbbra is ott lesznek és próbáljuk majd egy férj-feleség klasszikus szexuális életbe beleilleszteni, de nem fog menni. Vagy csak nagy nehézségek, akár szexterápia árán. Nyilván, ha egészen a házasságig Isten elképzelésétől eltérően élünk szexuális életet, maga az, hogy megházasodunk, nem fog mindent helyretenni, hiszen egész egyszerűen nem fog úgy működni a dolog, vagy legalábbis nem teljességében.
      A házasságon kívüli szex, gyakran egy kicsi dologgal kezdődik és egy-két év alatt, lassan növekedve, de valami abszolút abnormális szexuális szokáshoz is vezethet. Az ember nem lesz csak úgy egyik napról a másikra homoszexuális vagy pedofil vagy szexuális játékok rabja. Ez fantáziálással kezdődik, egyre több mindent mutató képek, majd videók jönnek. Szépen fokozatosan olyan anyagok, ahol nem csak egy férfi, egy nő szerepel, már nem elég az önkielégítés, eszközökre vagy személyes találkozásra van szükség, és így tovább, és így tovább... Ez mindig egy folyamat, lehet, hogy nagyon lassú, de aki házasságon kívüli szexuális életet él, az egy lejtőn gurul lefelé.

      Az lenne a javaslatom Tibor, mivel tudomásom szerint még mindig nem jársz élő hitű gyülekezetbe, hogy fektess abba energiát, hogy kialakítasz olyan emberekkel kapcsolatot, akikre hitben felnézhetsz. Őszinte, bölcs barátokra van szükséged, akik szeretettel körülvesznek és segítenek a helyes döntések meghozásában.Szeretettel ajánlom a testvérem gyülekezetét (ő a lelkipásztor), szeretettel látnak, ha van kedved ellátogatni hozzájuk, a korosztály stimmel: www.talipont.hu
      Egy ilyen vagy ehhez hasonló közösség megadhatná neked a lehetőséget, hogy lelkileg növekedj és visszajelzéseket kapj, ill. számon kérhető legyél. Ez az én tanácsom legalábbis.

      Ábel

      Törlés
    7. Kedves Ábel!

      > Az első ok arra, hogy ne szexeljünk házasság előtt az az, mert Isten ezt mondja. Ha valaki ezzel nem ért egyet, akkor tudnia kell, hogy Isten elképzeléseivel megy szembe. Ha ezt tesszük, abból jó nem sülhet ki. Persze Isten akkor is szeret, de a bűneink következményein akkor ne lepődjünk meg.
      - Aki ezt bevállalja, az tényleg ne lepődjön meg. Ismét felhozom a szexuáli úton terjedő betegségeket, stb... ezt elfogadom.

      Az érveléseddel viszont vitatkoznék.
      P1: "Egyetlen egy házas emberrel sem találkoztam, aki azt mondta, hogy bárcsak több szexpartnerem lett volna, mielőtt összeházasodtunk volna ."
      P2: "Egyetlen egy házas emberrel sem találkoztam, aki azt mondta, hogy bárcsak többet szexeltünk volna mielőtt összeházasodtunk."
      K: "A házasságot megelőző szexuális élmények rendkívül romboló hatással vannak a (házasságban megélt) szexuális életre."
      A formális logika szabályai szerint egyik állítás (P - Premissza) sem cáfolja a tételt (K - konklúzió)

      > "De ha csak józan emberésszel belegondolunk, ez tényleg az a fokozat az intimitásban, az együttlétben, aminél már nincs mélyebb."
      De van. A teljes lelki - szellemi és testi együttlét. És ez nem adódik "csak úgy"...

      > "Hogy kicsinyíthetjük le ezt az intim együttlétet egy rövidtávú dologra? Hogy köszönhetünk el utána a másiktól, hogy "majd találkozunk valamikor..." Ez felelőtlen gondolkodás. Ha valakivel lefekszel, akkor vedd el, menj hozzá feleségül."
      - Igen, ezt szerintem jól megfogtad... csak mi van akkor ha ő nem akar? Nem vállalja föl az ezzel együtt járó terheket?

      > "Senkinek sem jó, ha szétválasztjuk a szexet és a házasságot. A szexualitástól elvették az értékét, nemességét és felbecsülték azt az oldalát, ami a testi örömökkel, kielégüléssel jár. Az emberek nagyrésze hasonlóképpen gondol a szexre, mint az étvágyra. Pedig a szex mindig komoly lelki igénybevételt jelent, akár tudomást veszünk róla, akár nem. Az, hogy levetkőzök valaki előtt és átadom a testemet egy másik személynek az elképzelhető legnagyobb bizalom egy másik ember felé. Ennek a súlyát, értékét, nemességét és ebből adódóan érzékenységét, éreznünk kell(ene)."
      - Egyetértek. Teljesen...

      > "Hogyan gondolok arra az emberre, akivel megosztom ezt az intim kapcsolatot? Ki ő nekem? Ha nem a férjem vagy feleségem, minek nevezem?
      Milyen érzések töltenek el, ha elmegy reggel és bizonytalan ideig nem találkozunk, nem tudom hol van, mire, kire gondol, ki lesz a következő partnere és nekem ki lesz. Ez egy érzelmi tortúra lehet, mégha vannak benne szép dolgok, amik ideigóráig széppé tehetik ezt a, bocsánat, de "gagyi" szexet, ami gyönge imitációja annak, ami egy férj és feleség között van."
      - Azért is idézem még egyszer, mert igaznak tartom... jó szó a "gagyi szex"... de ha ez van... régóta... ami senkinek sem jó... mégis van...
      "Az élet legfőbb boldogsága az a meggyőződés, hogy szeret bennünket valaki, hogy magunkért, jobban mondva magunk ellenére szeret."
      - Victor Hugo - ez az idézet jól kifejezi azt, amilyen boldogságot adok...

      Törlés
    8. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    9. Kedves Tibor!

      "csak mi van akkor ha ő nem akar? Nem vállalja föl az ezzel együtt járó terheket?"
      Vigyázz ennek az embernek a testére, lelkére, jövőjére, házasságára és tiszteld meg azzal, hogy nem fekszel le vele többet.

      "Victor Hugo - ez az idézet jól kifejezi azt, amilyen boldogságot adok..."
      A fent említettek miatt nem tudok ezzel egyetérteni. Bár van benne szeretet, önzetlenség, gynegédség, törődés - ebben biztos vagyok. Olyan ez mint a kommunizmus. Jó ötlet volt, szép ötlet volt, sok jó dolog volt benne, a Terror Háza mégsem erről mesél. Ez a "ház" ebben a kapcsolatban is épül, ha házasságon kívül, Isten jelenléte és egymáshoz, ill. Isten igéjéhez való elköteleződés nélkül folytatódik a közöttetek lévő "dolog".

      Ábel

      Törlés
    10. Kedves Ábel!

      Elfogadom. Köszönöm a reakciókat, azt hiszem ezzel pontot lehet tenni az ügy végére... megnézem ezt a talipont-ot, vasárnap...

      Törlés
    11. Ok, én is köszönöm az írásaidat, őszinteségedet az egész blog (szerk., hozzászólók) nevében!

      Áldás,

      Ábel

      Törlés
  13. Köszönöm mindenkinek a tartalmas, tanulságos, elgondolkoztató gondolatokat, értékes intéseket is!

    A testi felkészültséghez tartozik a szexualitás, a nemi élet a házastársaknak, ami szent komolysággal kell felkészülni.

    Olvastam Dr. Kiss Ferenc: Szexuáletikai kérdések a Szentírás világosságában címmel. Hívő orvosprofesszor nagyon világosan leírja a jövő generáció felnevelése, a társadalom jólétének építése csak egészséges, fegyelmezett, jóindulatú és jóakaratú, dolgozni akaró, felelősségteljes emberektől várható el.

    Tanulságos idézet a könyvből: "Nemcsak a szerelemben kell az érintkezésnek végbemennie - mert az testi, érzelmi sajátosság, indulat, ösztön -, hanem szeretetben!...A szeretet viszont mélyről jövő szellemi/lelki erő. A szerelem a másik féltől csak kíván, követel - a szeretet pedig másiknak adni akar." (Dr. Kiss Ferenc)

    "Minden dolgotok szeretetben mehet végbe!" (1. Kor.16:14)

    "Az előrelátó, óvatosan tervező ember biztosítani kívánja magának a "létfeltételeket". A Szentírás alapján....,amellyel beléphet az ember a házaséletbe: a mindennapi kenyér. Ha valakinek van egy napról napra való kenyere, akkor házasságra léphet." (Dr. KIss Ferenc)

    VálaszTörlés
  14. Furcsa számomra, hogy egy soha nőhöz nem érő apostol tanít a szexualitásról, aki önszántából nem akart családot alapítani. Ma pedig fokozottan szükséges a magyarság szaporodása, mert erősen fogyunk, évente egy kisvárosnyi magyar emberrel vagyunk kevsebben, -csupán két kisebbség gyarapodik - leírom, ha megköveztek is érte - a zsidóság, és a cigányság. Fő kérdés, hogy ki fogja őket eltartani? ? ?

    VálaszTörlés
  15. Kedves Névtelen!

    Nem kövezhetünk meg, sajnos, mivel semmilyen személyes adatot nem közöltél magadról, se niknév, se IP-cím... ez egy PC (political correct) blog, teljesen hiábavaló dolog megpróbálni szét-trollkodni...
    különben, kissé dehonesztáló a magyarság szaporodásáról írni... írhattad volna szebben is, kis lovag, pl."szülessenek gyermekek", stb...
    nem is értem, ez a bejegyzés hogyan született... és miért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziasztok!

      Először is köszönöm Tibor, hogy írtál, egyetértek.

      Másrészről az érdekes fordulat az eseményekben, hogy én ismerem a Sándort, aki írt, éppen tegnap találkoztunk Oázison ahol ajánlottam a blogot. :)

      Nos, zsidóságról és cigányokról lehet írni, mert fontos témát érintenek: Magyarország ébredésében szerintem mindkét etnikum fontos szerepet fog betölteni. Megtiszteltetés számomra, hogy én is taníthatok cigány fiatalokat és ezzel is részese lehetek ennek a missziónak.

      A téma nem könnyű és érdemes átgondolni, hogy ezen a blogon mennyire kell, hogy helyet kapjon (párválasztá - zsidó, cigány kérdés, magyarság???). Itt az a cél, hogy folyjon a párbeszéd viszont és a témákat nem szeretnénk cenzúrázni, hiszen értelmes emberek beszélgettek egymással, ez mindenki számára csak építő lehet. Alapjába véve mindenki leírhatja gondolatait tehát, gyűlöletet és rosszindulatot viszont nem fogunk tolerálni, ezeket a tartalmakat töröljük.

      Pál apostol: nem tudjuk, hogy nem volt nőkkel dolga, azt tudjuk, hogy amikor írja ezeket, nem házas. És azért hogy ha a legnagyobb teológusok azt mondják, hogy ő fogja meg igazán azt, hogy mit jelent az Isten szerinti házasság, szerepek, kapcsolatok, akkor szerintem mi is nyugodtan elfogadhatjuk ezt. De nem kötelező, elő a héber és görög szótárt és uccu a phd munkához az ellenérvekhez! :)

      Áldás,

      Ábel

      Törlés
  16. A szexről: Mindenképpen áldás, hiszen gondoljatok bele: az ember az egyedüli teremtmény az élőlények között, amelyiknek a szexualitása nem kötődik éves szaporodási időponthoz. Az Isten tehát azért teremtett ilyennek bennünket, hogy örömet szerezzünk a párunknak vele.
    Egy antropológus írta valahol, amit a szexológusok is megerősítettek: ,,az emberben a szexuális túlkésztettség állandó”..ha csak az illető nem legyengült, beteg. Ezt a potenciált, ezt a belső feszültséget le kell vezetni. De akinek még nincsen párja, és pénze, háza a házassághoz, az kénytelen másban levezetni: sportol, dolgozik, stb....vagy depizik. Férfiak figyelem: Az onániát a Biblia elítéli: lásd: 1 Mózes 38, 10.
    A természeti népeknek bizonyos szempontból szerencséjük van, mert ott nem kell ház, lakás a házassághoz, hanem a fiút férfivá avatják ( Rüdiger Dahle és Thorwald Dethlefsen írt erről a Rítusok című kiváló kötetében) és onnantól fogva asszonyt vehet magához a kunyhójába, és akár 4-5 gyermeket is nemzhet bizonyos határok között. Ott nincsenek frusztrált, és depressziós nők és férfiak, mert a természet törvényeit betartva harmóniában, közösségben élnek egymással, és az ökoszisztémával.
    Tőlem meg szokták kérdezni hívő lányok, akik nagyon vágynak már egy boldog életre, hogy mi a véleményem a házasság előtti szexuális életről. Én erre azt szoktam felelni, hogy erre nem lehet általános választ adni, mert mindenkinek magának kell ismernie önmagát. Van olyan férfi, és olyan nő is, aki vígan el van több hónapig, vagy évig nemi kapcsolat nélkül, és van aki egy hónapig sem bírja ki, mert olyan a biológiája, a természete. Tehát neki kell ismernie önmagát, hogy hol a határ, meddig tud önmegtartóztatásban élni.
    Azzal viszont nem értek egyet én sem, hogy ki kell próbálni egymást a házasság előtt. Ez egy ateisták által terjesztett hülyeség. Egy szeretetben élő házaspár kompromisszumot tud kötni e téren is, ha az egyiknek eltérőek az igényei az együttlétek számát illetően.
    Valljuk be őszintén: mennyi hívő férfi, és nő megy szűzen a házasságba? Nagyon kevés lehet a számuk.
    Hasznos kötetek a témáról: Biblia
    Pálhegyi Ferenc: Keresztény házasság,
    Dr. James Dobson: Amit a feleségekről tudni kell
    Jared Diamond.: Miért élvezet a szex?
    Mary Beth Bonacci: Igaz szerelem
    valamint a Dr. Tóth Emese szexológus kötete, ami a honlapjáról megrendelhető.
    A héber jáda ige egyszerre fejezi ki a megismerni, és a közösülni fogalmakat, és szerintem ez a sikeres házasság és a boldog szexuális élet kulcsa: a megismerés, és a felismerés: Igen, Ő lett nekem teremtve!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Sándor!
      (Remélem nem baj, ha tegezlek.)

      Érdekes amiket írsz, most gyorsan csak egy valamire reagálnék.
      A Biblia nem Onan miatt ítéli el a maszturbációt (már ha az onanizálás alatt ezt érted). Mivel ott szexuális aktusban volt a sógornőjével (nem egyedül volt) és nem is a sperma földre szórása volt önmagában a probléma, hanem hogy Isten akaratával szembe ment, irigy volt a halott bátyjára, nem akarta, hogy utóda legyen. Annyiban lehet igaz a kapcsolat, hogy az önkielégítő fiatal is Isten terve ellen megy, mert Isten azt szeretné, hogy egy lánynak szerezzünk örömet ne csak kizárólag magunknak.
      Egyébként Jézus sokkal jobban megragadja a lényegét, hogy miért bűn az önkielégítés: Máté 5,27-28, és persze így a tíz parancsolat. (Ezt csak azért tudom olyan jól, mert nem régen volt ez az igeszakasz, Júda bűne, ifin és fiúkörön is volt téma :) )

      Zoli

      Törlés
  17. Egy másik érdekesség: Mindenki a bibliai példákat hozza fel a házassággal kapcsolatban.
    De hol van abban egy igazán tökéletes házasság?
    Éva a férjét a bűnre csábította! Lámech két feleséggel élt együtt!
    Aztán Sára türelmetlenségében rábírja a férjét, hogy a szolgálójához menjen be, és háljon vele, mert az Úr nem adott nekik gyermeket. Ábrahám hallgatott a nejére, akárcsak Ádám Évára, és együtt hált a szolgálóval és el is vette azt....tehát ő is egy poligám férfiú volt.
    Sára azonban, miután azt vélte felfedezni Hágár tekintetében, hogy lenézi őt, ezt mondja a férjének:
    ,, A velem történt jogtalanság visszaszáll rád. Neked adtam a szolgálómat, de most, hogy tudja hogy fogant, kicsi lettem a szemében. Az úr legyen bíró köztem és közted. Ábrahám azonban visszadobja a labdát a nejének: ,,Szolgálód a kezedben van, tégy vele, amit akarsz”.
    Ezután Ábrahám beleegyezésével Sára elüldözi Hágárt a háztól, annak csecsemőjével együtt. Ez igen kegyetlen dolog, egy az Úrban bízó, hívő emberpártól, hiszen Hágár nem volt bűnös, csak végre szabad embernek érezte magát, és nem szolgának!
    Jákób is két feleséget vesz magához, ráadásul Ráchel mammonokat imád, amikor a házi isteneket ellopja.
    Dávid király is más feleségét kívánja meg, és ezért még öletni is képes, hiszen elküldi Uriást a harcba. Apja, Salamon szintén nagy nőimádó volt, és tudjuk, hogy az idegen nők vették rá a bálvány, illetve a mammon imádásra.
    Nem sorolom tovább, hiszen aki ismeri az Ószövetséget, az látja, hogy tele van gyilkosságokkal, vérfertőzéssel ( Lót leányai), poligámiával, csalásokkal...de alig látok benne egy igaz és Istennek tetsző házasságot:
    Talán egyedül Jób, és később, az Újszövetségben József, és Mária a szent és tiszta erkölcsű házaspár. Azonban le kell szögeznünk: más volt az ókorban a házasság gyakorlata, mint ma, a posztmodern után. Várom a véleményeket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez tényleg jó kérdés: valaki tud mondani egy igazi, példaértékű házaspárt a Bibliából? Mostz hirtelen én nem...

      Törlés
    2. Nekem elsőre az Énekek Éneke ugrott be, de az picit... hm... másra fókuszál, de példaértékű. Bár Salamon későbbi életét figyelembevéve pedig meglepő, hogy Isten mégis azt állítja elénk. Még talán Boáz és Ruth...
      De lehet azért nincs olyan igazi példa, mert mind bűnös emberek voltak aki el-el buktak, hol jobban hol kevésbé, még Jób felesége is házsártos volt. Minden ember és minden pár más, és emiatt mindenkinek Istennel közösen kell megtalálnia, hogy hogy működik legjobban a kapcsolat.

      Zoli

      Törlés
  18. Szia!Én még csak most láttam ezt a cikket, de remélem ,hogy olvassa majd vki ezt az üzit, amit írok. Nekem lenne egy olyan kérdésem, hogy hogyan bírjuk ki szex nélkül házasságig?Oké, hogy beszélünk arról, hogy házasság előtt ne,de megvalósítani hogyan lehetne? A mai világban ha együtt jár vki akkor lehet ,hogy akár 2-4 évig is ismerkednek és csak utána lesz házasság...(Ma már az anyagiak és akár a tanulás végett is csúszhat az esküvő. ) Szerintem ezt nagyon nehéz megvalósítani, nagyon nehéz önmegtartóztatást gyakorolni. Amikor ott vagytok egymás mellett és még kívánjátok a másikat, nehéz visszafogni magatokat...Főleg szerintem a férfiaknak nehéz, mert vkinek elég egy simítás, vagy csak egy csók, vagy egyáltalán egy nézés és már beindulnak a hormonok..Ez ellen mit lehet tenni?Van vmi praktikus megoldás, vmi jó tipp?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helló! (Kérünk hagyj becenevet!)

      Igen sok szó esett már erről, ezért volt már tréning nap Szex ÉS SZEXTELENSÉG címmel is már az éven. Tényleg nagyon, nagyon, nagyon nehéz megmaradni ebben a túlszexualizált környezetben ahol közben a házasság, családalapítás kitolódik. Mégis megéri, hiszen a szexualitás a házasok kiváltsága, ott működik jól, ott áldott, ott kedves Isten előtt.

      Megéri árral szemben úszni, még ha "kollégista feleségről" is van szó, ha már elkötelezték magukat egymásnak, két hívő ember, de még nincs diploma, kereset, lakás, akkor jobb összeházasodni és egy kollégiumi szobában vagy albérletben élni, mint évekig égni egymás mellett vagy megtörni és bűnben élni.

      Ha nem vagy kapcsolatban, akkor tudatosan el kell fordulni a szexáradattól, a nyomástól, hogy szexelni kell - sugallja a világ. Mással kell elfoglalni magad. Persze fontos, hogy mint minden másra a jövőbeli házasságodban, az aktív szexuális életre is készülj, tehát ne legyen teljesen tabu a téma.

      Ha kapcsolatban vagy és komoly a dolog, akkor főleg jegyesség után ajánlom, hogy kezdjetek el nagyon őszintén és tabuk nélkül kommunikálni a szexről, ez nagyon fontos, ezt meg kell tanulni, hiszen házasságon belül is, nem beszélve a nászéjszakai kihívásokról, sokat kell kommunikálni a szexről - hatékonyan, őszintén. Viszont testileg őrizzetek meg mindent a nászéjszakáig. Egy puszi, csók, ölelés, kézfogás belefér, de ölelgetés, petting már nem. Csókot is csak jegyesség után adnék/kapnék.

      Ábel

      Törlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.