Jónás könyve számomra az egyik legkedveltebb könyv a Bibliában. Rövid (és ezt szeretjük :)), ugyanakkor egy egész évig lehetne igehirdetéseket tartani róla, annyi tanítás van benne.
Történeti esemény, Jézus is így beszél róla, emellett szimbolikus jelentése is van. Jónás megtestesíti a mindenkori hívő embert, akit Isten elhív egy feladatra, de ő nem engedelmeskedik, ennek ellenére Isten kegyelmes hozzá. Azt hiszem Jónásban magunkra ismerhetünk abban is, ahogyan a Niniveiekről gondolkozik. Hányszor fortyogunk magunkban, amikor a körülöttünk lévő hitetlen emberek felbosszantanak, hogy Isten nem súlyt le rájuk. A nagy hal az Istentől jövő segítség, ami akkor jön, amikor már semmi reményünk nincs. A tök a földi javakat jelentheti, amihez mi is sokszor jobban ragaszkodunk, mint Istenhez. Annyi, annyi tanítás egy rövid könyvben! És akkor arról még nem is beszéltem, hogy Istent is megismerhetjük ebben a pár oldalban: szuverén, mindent ő irányít (sorsvetés, tenger,...), ítéletes, ugyanakkor kegyelmes.
Amelyik igeversről részletesebben is beszélnék az a 3. rész 4. verse:
És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!
Sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy becsméreljük Jónást: ellenkezett Istennel, nem engedelmeskedett neki, hogy tehette... De ha belegondolunk hogy végül mégis eljutott Ninivébe, és Isten üzenetét is átadta, akkor azért megváltozik a véleményünk. Ninive az Asszír Birodalomnak, Izrael ősellenségének fővárosa volt. A zsidók zsigerből gyűlölték őket, már csak azért is, mert pogányok, és ezért a szemükben tisztátalanok voltak. Eszükbe nem jutott volna egy pogánynak Istenről beszélni, holott pont ez lett volna isteni küldetésük. Így már érthető, hogy Jónás miért akart elbújni Isten elől, nagyon nem fűlött a foga a feladathoz: egyrészt zsidó önérzetből, másrészt pedig ellenséges környezetben Isten ítéletéről beszélni nem könnyű feladat. Nagyon tanulságos úton mégis eljutott Ninivébe, és átadta Isten üzenetét. És láss csodát (!), a niniveiek megtértek (hozzátenném: Jónás legnagyobb bánatára). A megtérés valószínűsíti, hogy Jónás Istenről is beszélt nekik, különben nem tudták volna, hogy kihez forduljanak bűnbánó szívvel. Az egészben kiütközik Isten kegyelme, illetve az, hogy a megtérés is Isten munkája. Jónásnak esze ágában nem volt rábeszélni őket, hogy térjenek meg, látjuk a következő részben, hogy mennyire megharagudott Istenre, amiért kegyelmezett nekik (szinte látom magam előtt, ahogy duzzogva, fortyogva kivonul a városból). A niniveiek mégis megtértek, és ez egyedül Isten munkája volt.
Ez az az üzenet, ami megfogalmazódott bennem a színdarabunkkal kapcsolatban. Manapság szeretnek a „Szerető Isten”-ről beszélni, és kihagyni az egészből az ítéletet, mondván a szerető Isten befogadhatóbb. De látjuk a példát a Bibliában: Jónás „Ítélő Isten”-ről beszélt, és erre is megtértek az emberek. A színdarabunkban az ítéletről is elég keményen szó van. Ebbe belegondolva kicsit megijedtem, de Jónást látva rá kellett jönnöm, hogy nem szépíthetjük: Isten ítélő is. És csak gyáva emberi gondolat, hogy ez elriaszt valakit. A mi feladatunk nem az, hogy eladhatóvá tegyük Istent, hanem az, hogy hirdessük Őt a maga teljességében, a többi Rajta áll!
Rm 10:17: Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által. Áldást kívánva:
Kukkoló
Köszi! És tudom, hogy nem a te érdemed :)
VálaszTörlésCsak annyit fűznék hozzá, hogy számomra azok az istentiszteletek, igehirdetések, Biblia olvasások vagy keresztyén könyvek olvasása a legjobb, amiből jobban megismerem Istent. Olyat tudok meg Róla, amit korábban nem tudtam, vagy nem jól gondoltam. Jónás könyvében is azt volt jó meglátni, hogy a niniveiek és Jónás is jobban megismerte Istent és ami által mi is gazdagabbak lettünk.
Persze sokszor nem mindig felemelő ez, mert Isten ismerete megaláz. Az igazságossága, szentsége mellett én semmi vagyok, de mégis öröm, mert tudom hogy ilyen Istenem van, aki kegyelmes és szerető.
Zoli