A párválasztás, mint olyan:

Nem igazán arról van szó, hogy kiválasztom, hogy ki illik hozzám, vagy kinek tudnék a férje vagy felesége lenni. Sokkal inkább akkor vagyunk a helyes úton, ha szívünkben ott van az őszinte vágy, hogy megismerjük jobban, hogy mi is igazán Isten elképzelése arról, hogy mit jelent férfinek és nőnek, férjnek és feleségnek lenni. És ahogy ebben növekszek, azaz egyre jobban tisztában vagyok vele, hogy mi a nemi szerepköröm, helyem, feladatom, annál inkább válok késszé arra, hogy valakinek férje, felesége lehessek. Ez a valaki innentől kezdve bárki lehet, ugyanis azt fogom benne is keresni, hogy ő mennyire érti Isten akaratát ezen a területen. Ha mindketten fejet hajtunk Isten, a nemekre, a házasságra és a szerepekre adott kijelentései előtt, akkor készek vagyunk felelősségteljesen átadni magunkat a másik embernek, hiszen ez a döntés az Isten iránti elköteleződésünkből fakad. Azaz nem egy "én a tiéd és te az enyém" szerelmi vallomás lesz a párkapcsolat alapja, hanem sokkal inkább: "Megértettem, hogy mit jelent Isten szerint férfinak/nőnek lenni és ezelőtt engedelmesen meghajlok és házasságban neked ajándékozom magamat mint férfi/nő."

Mennyire vagyok kész:
- teológiai és gyakorlati szempontból tudom-e, hogy mit jelent Isten szerinti férj/feleségnek lenni? Mennyire állt össze a fejemben, hogy mi a Biblikus házasság, melyek a kulcs igehelyek, történetek? Vannak-e olyan példák előttem, akikben látom ezt megvalósulni?
- helyesen megítélni/meglátni ezt a fajta érettséget a másikban és adott esetben elkötelezni és odaadni magam - nem magamért, nem a másikért, nem a házasságért, hanem Istenért?