Szeretettel teszünk közzé egy véleményünk szerint nagyon hasznos tanítást, prédikációt, mely lehet, hogy off topic(a témánktól távol álló)-nak tűnik, de valójában spot on (telitalálat), hiszen az emberi kapcsolatok lényegét fogalmazza meg biblikus kontextusban rengeteg használható és kiváló tanáccsal.
Áldott hallgatózást és természetesen sok-sok hozzászólást kívánunk:
Hamar Dániel Barátsagról by 100 szingli
Forrás: http://www.golgota.tv/?p=24211&media=29491
Köszönöm!
VálaszTörlésMeghallgattam. Stílusát tekintve kicsit hajaz Pál Feri prédikációira, de nem olyan durva. Ennek ellenére elhatároztam, hogy be fogok linkelni Pál Feri előadásokat is, mindannyiónk épülésére.
Többféle gondolat fogant meg ennek kapcsán.
Egyrészt és először: az elitizmus. (Klikkesedés.)
"az az ember, akinek egyrészt mély kapcsolatai vannak, de közben állandóan azt az érzést kelti a környezetében, hogy kizár másokat... vannak olyan emberek, akik kicsivel okosabbnak gondolják magukat, mint a többiek. Kicsit érettebbnek, vagy úgy gondolják, hogy jobban látják a világot... de ez azt kommunikálja a többieknek, hogy kevesebbek... és ez rombol."
Ezt el akarom kerülni. Vannak tapasztalataim, de ezeket megosztani akarom, és nem megalapítani a "jobban látók klubját", amibe, lehet egyedül tartoznék a kommentelésemmel. Aki okoskodásnak véli ezeket az írásokat hatalmasat téved. Missziómnak és feladatomnak tartom, hogy ezt a kezdeményezést támogassam. Saját eszközeimmel, hogy olvasom és írom ezt a blogot, megteszem. Hogy legyen élet itt, legyenek új és vitára és beszélgetésre ingerlő kommentek. Ez az én térfelem. Ezt vállaltam magam felé. Nem a saját énképem fényezésére. Kevéssé érdekel, hogy magam iránt milyen hatást keltek. Aki tényleg kíváncsi, ki vagyok én, rá fog kérdezni és részrehajlás nélkül le fogom magam leplezni. De nem(!) rólam van szó. Rólunk van szó, hogy mennyiben vagyunk itt együtt testvéri közösség, mennyire érint bennünket egymás írása, hogy reagálunk-e, vagy csak mondjuk a magunkét, lesz-e vita vagy beszélgetés. Én senkit nem zárok ki. Amiket eddig írtam, nem hiszem, hogy kizárna másokat. Ha valaki kizár valakit, az önmaga. Önmaga zárja ki magát. Aki önmagát zárja ki (megsértődéssel, érdektelenséggel) az - szerintem - rossz úton jár. Ha elhatároztuk, hogy ezt a kezdeményezést komolyan vesszük, akkor vegyük komolyan. Legyünk itt, kommenteljünk, kerüljük a PC (political correct) megfogalmazásokat, a "kegyességet", a "széplelkűséget", a "kötelező köröket". Testvérek vagyunk, köztünk elfogadható egy "bazmeg" is. Na nem a trágár, alpári stílusra gondolok, hanem ha mély és nagyon erős érzelmeket akar valaki közölni, akkor nem hinném, hogy nem lenne itt helye. Hiszen nem egymás megbántása, degradálása vezérel minket, hanem egy közös cél: "Isten segítsége a Szentlélek által kikerülni a szingli létből". Értsük meg! Valamilyen szinten az életünkről van szó! Közös csávában vagyunk és a kikapaszkodás csak közös munkával valósítható meg! És aki finomkodik, széplelkűsködik: "legyél olyan szíves, és ha van kedved - de csak ha van! Vedd a fáradtságot, és nyújtsd nekem a kombináltfogót, mert ha nem, akkor nem fogom tudni kinyitni a zsilipkamra ajtaját és mind megfulladunk!" értékes napokat, heteket hónapokat és éveket veszít. Így gondolom. Én mindent megteszek. Te is tégy meg mindent. Gondolkodj, olvass, éld bele magad, és cselekedj, írj! Így formálódhatunk közösséggé, így ismerhetjük meg egymást!
Ma is beszélgettem, jóbarátommal. Felvetettem a kérdést. Az ő meglátása szerint a szingliség kommunikációs probléma is. A mai világban, mikor a régi társadalom szövete szanaszét szakadt, nincsenek előttünk álló minták az udvarlásra. Hogyan közeledhet egy fiú egy lány felé? Hogyan jelezheti szándékát, hogy szívesen megismerné? Hogy kezdje el a beszélgetést? Tolakodás nélkül, de mégis hatásosan? A kérdés adott: adjunk tippeket a szegény fiúknak, hogyan szólítsanak meg egy lányt, hogy az ne vegye tolakodásnak?
VálaszTörlésA másik a visszautasítás kérdése. Aki sérült (mi azok vagyunk) nehezen viseli a visszautasítást.
1. Először kezd el gondolkozni, ki lehet a számára megfelelő társ.
2. Kiválaszt valakit. Utána megpróbál érzelmeket táplálni iránta.
3. Utána rászánja magát az első lépésre.
És ha kosarat kap, nyomban visszahúzódik. (Fiúk! Nem ez az általános?) Lehet, hogy rossz a sorrend.
Én ezt javasolnám:
1. Legyen első lépés. "Szia, Tibor vagyok." (tétje nincs)
2. Megfigyelem, kivált-e belőlem érzelmeket, lázba tudna-e hozni?
3. Gondolkozom / Istent megkérdezem. (megfelelő lenne nekem?)
4. Érzelmeket kezdek táplálni.
Vagy még jobb, kicsit gondolkoztam:
VálaszTörlés1. Megismerkedés. "Szia, Tibor vagyok." (tétje nincs - de minden további benne lehet)
2. Gondolkozom / Istent megkérdezem. (megfelelő lenne nekem?)
3. Megfigyelem, kivált-e belőlem érzelmeket, lázba tudna-e hozni? Vagy elképzelhető-e, hogy élhető társ tudna lenni.
4. Érzelmeket kezdek táplálni, illetve beszélgetek vele a társas kapcsolat témájáról.
Így jobb, talán. Szerintetek?
Épp, Dani?! Hát ez jó! Érdekelne, hogy esett rá a választás;-)
VálaszTörlésJó, összeszedett gondolatsor a barátság témájában; és őszinte. Mindannyiónkat érintő topic.
Ha jobban körülnéztek az oldalon találtok még a barátság témájában tanításokat.
Kedves Tia! És mindenki!
VálaszTörlésHogy így több poszt is van, nehéz követni mindegyiket, egyszerre! Szétforgácsoló. Ide is írni, de "a párválasztás" poszthoz is, ... nem is lehet. Nem koncentrált. Ide is egy kicsit, oda is, élő beszélgetés is ritkán alakul ki, mert túl általános és túl terjengősen és sok témába belekapva írtam, és nem alakult ki vita ezekről a kérdésekről. Nem is tudom, hányan követjük a blogot, sokan újra már nem is szólalnak meg - túl sok volt nekik? - megsértődtek? - nincs idejük erre?
Arra gondoltam, hogyha valaki elolvassa a "párválasztós" meg a "vezetős" kommenteket, bőven kap muníciót a gondolkodásra, hogy kb. milyen aspektusból (nézőpont, szemlélet) lehet közelíteni a témához. Persze, ez bővülhet is. Rendszerezném az eddigieket.
http://stud.btk.ppke.hu/~cyborg/szazszingli.pdf
Feltettem ide PDF-ben, hogy eddig miről volt szó. Ha valamivel problémátok van, kérlek Benneteket, kötekedjetek! Ha elfogadható, amit írtam, akkor is jelezzétek! :)
Kedves Deák Úr!
VálaszTörlésAz Ön írásából azt vélem kihallani, hogy a hölgyeket rá akarja venni valamire. Nem tudom, a hölgyolvasóknak ez miért nem esett le. Szerintem nem olvassák - nagyon helyesen. Mégpedig, ha jól értem, valami olyasfélét próbál beadni, hogy tessék lejjebb adni a mércét, elfelejteni a normális fiúkat és megelégedni egy csöndes visszahúzódó, alapjában véve sikertelen és sérült sráccal. Nem erről van szó? Cáfoljon nyugodtan! Én, kérem visszautasítanám helyükben ezt a körmönfont mesterkedést, amelyik igen jól alá van támasztva érvekkel, logikus rendszernek is látszik. És ezt ilyen komolyan mondom, mert így van!
Üdvözlettel:
T.Sz.
Sziasztok!
VálaszTörlésKöszönjük a hozzászólásokat! Igen, kicsit nehéz mindent napról-napra követni, de mint azt a statisztika is mutatja, vannak, akik követik az eseményeket. Nemsokára jön az új cikk is és azt is fel tudjuk majd tüntetni - ha erre van igény - hogy a blog tetején jelezzük, ki és hova írt utoljára. De az ilyen PDF-es ötletek is nagyon hasznosak egy-egy téma, vagy meglátás összegzésére.
Kedves T.Sz.!
VálaszTörlésÚgy gondolom, hogy itt mindenki, aki leírja a gondolatait, véleményét, arra számít, hogy elfogadó, támogató légkör veszi körül, és nem fog övön aluli ütéseket kapni, bármit is írt.
Én egyetértek Tiborral abban, hogy nagyon sok szingli problémája (az enyém is) a magas mérce,
amivel egészen biztos, hogy dolgunk van.
Én a segíteni akarást érzem az írásaiban és azt látom, hogy nagyon sokat tesz azért, hogy mások is be tudjanak kapcsolódni ezekbe a "beszélgetésekbe".
Mottó: "Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!"
Ildikó
Kedves T.Sz!
VálaszTörlésLátom, komolyan vettél. "kérlek Benneteket, kötekedjetek!" Én kértem, én kaptam, de megsértődni mégsem fogok! Sőt! Nem is cáfolom az írásodat, mert le vagyok leplezve, igen, ez a célom! Köszönöm, kimondtad, itt vagy.
De hogy mégse hagyjam szó nélkül a kritikád: ahogy megígértem, most a férfiak következnek. És a helyzetem nehéz, mert én is közéjük tartozom. Valószínűsítem, te is. Mi a helyzet a keresztény szingli fiúkkal / férfiakkal / fiatal felnőttekkel akik nem találnak társat?
Meglátásom szerint egyik ok a lustaság. Szavaiddal élve: "ezt ilyen komolyan mondom, mert így van!" Elfogadást várnak anélkül, hogy megharcolnának érte. Éretlenség. Tunyaság. Nem restség. Ahogyan látom, a keresztény szingli férfi is dolgozik. A családjáért, helytáll a munkahelyén, segít másoknak, a jóindulatban és segítőkészségben nincs hiba. Ami hiányzik, az az önmagára fordított idő, illetve ennek az időnek a rossz felhasználása. És ez rám éppúgy igaz. Fontos a munkám, sokszor munkaidőn túl is és otthon is munkával foglalkozom. Kell is, mert a főállású munka mellett más dolgokat is be kell vállalnom, hogy a családomat (idős és beteg szüleimet) segíthessem. Segítek másoknak, ahelyett, hogy sportolnék (lusta), kommentelem, figyelem a blogot is, van időm mások lelki fejlődésében közreműködni, segíteni a barátaim ügyes-bajos dolgainak intézésében, kutyát sétáltatok, és ezerféle teendő és kötelességnek érzett feladat.
És ezeket ellátni szinte teljes embert kíván és ha nincs forrás, ez lehetetlen. Van forrás, Isten, de akkor is, milyen jó lenne, ha valaki ebbe a munkába be tudna kapcsolódni! Egy társ megháromszorozza az erőt, ha van aki vacsorával hazavár, vagy reggelit készít. Vagy elmondhatom neki az életem terheit és meghallgat, segít.
De ez engem nem ment fel! A keresztény szingli férfi másokért él. (szerintem) Önmagát elhanyagolja, hiszen nem ő a fontos, hanem mindig a másik. Ez az önértékelésében is meglátszik. Nem magabiztos. Önmagát, mint egy gépet tekinti, aki annyiban elfogadható, amennyi jót cselekedett aznap. És itt is a rövidtávú hasznot nézi, "ma még menni fog a motor".
És egy nőnek ez cseppet sem szimpatikus. Alapvető kérdése: hol leszek én ebben a kapcsolatban? Egy újabb feladat(?), aminek ugyan hozadéka is van, de...
Azt hiszem, most "mosakszom", magam miatt és keresztény szinglitársaim helyett is. Kimosom magam, megmagyarázom, hogy mi miért nem megy. Ez ugye, más hangvétel, mint mikor a hölgyekről beszéltem! Nem?
De bizony! Úgyhogy, kedves férfi szinglik, az első dolog, helyes időt fordítani magadra! Az önbecsülés nem attól jön meg, hogy tudod, mennyit fáradsz másokért! Hanem, hogy mennyi erőt fordítassz magadra, jó értelemben! Tessék, jelentkezzen az, aki napjában nem csinál 10 felülést és fekvőtámaszt, amit a leendő kedveséért tenne meg!
Alkut ajánlok! :) Kezdjük el együtt! 10 felülés - 10 fekvőtámasz. Ki tart velem?
Kedves Ildikó!
VálaszTörlésKöszönöm a megértésedet! Nagyon jól esett, de ami méginkább, az ez a mondatod:
"Én egyetértek Tiborral abban, hogy nagyon sok szingli problémája (az enyém is) a magas mérce, amivel egészen biztos, hogy dolgunk van. "
Nemcsak azért, mert visszaigazoltad, hogy nem tántorgok a sötétben, és van alapja annak, amiket írok. Hanem azért is, mert egyet értünk abban, hogy van dolgunk ezzel a problémával. És ahogy írom a férfiakról a gondolataimat én is sok dologgal szembesülök, rájövök dolgokra, úgyhogy nekem éppen olyan segítő, mint - talán - másoknak.
Hadd folytassam a keresztény férfi-szingliség leírását!
Alapképlet, hogy a modern férfi és nőmodell összezavarta a szerepeket. A nőknek integrálódniuk kellett a munka világába (háztartásbeli --> dolgozó is) és a férfiaknak is részt kell vállalniuk a háztartás, család fenntartásában (dolgozó --> háztartásbeli is). Új szerepeket kellett megtanulni, a nők meg kell állják a helyüket a munkahelyen is. Új értékek és kritériumok jelentek meg a női szerepkörben: magabiztosság, döntésképesség, széles látókör, tájékozottság. A férfiaknál pedig: szerepvállalás az otthoni munkában, elfogadás, gondoskodás, törődés, lemondás, alkalmazkodás.
Akik átestek a ló túlsó oldalára, belőlük lesznek a szinglik? EZ KÉRDÉS! Túlzott adaptáció (elfogadás, alkalmazkodás) az új elvárásokhoz. Ez szerepkonfliktushoz vezet, ez beszivárog az énképbe és az irreális elvárásokban nyilatkozik meg. A férfivilághoz túlzottan alkalmazkodó nő szuperférfit keres, aki még nála is jobban teljesíti a férfi-tulajdonságokat, a nővilághoz túlzottan adaptálódó férfi nála is elfogadóbb, gondoskodóbb nőt keres és egyúttal gyámoltalan (ahogy Zsu is írta), nyámnyila, nem kezdeményező, zárkózott, félénk.
Kedves szingli férfitársaim!
Bár magunkról írok, nem azt mondom, hogy ez általánosan igaz. Lehetsz szilárd támasza a családodnak és a rádbízottaknak. Lehetsz önálló, talpraesett. Lehetsz a munkádban sikeres. Lehetsz gyengéd a nőkkel, idősekkel. Segíthetsz rengeteget a közösségedben, templomban, gyülekezetben. Lehet szilárd hited. Nem is erről van szó!
Hanem, hogy félelem él benned, hogy elfogadható vagy-e? Hogy az önképed az elvégzett eredményes munka mellett is negatív? Hogy nem becsülöd magad mégsem? Hogy felnagyítod a rossz tulajdonságaidat és lekicsinyled a jókat? Hogy nincs önbizalmad? Hogy rettegsz a csalódástól, visszautasítástól? Hogy nem mersz közel engedni magadhoz másokat, mert benned él egy dédelgetett kép a társról? Hogy már nem tudod, hogyan lehetne udvarolni, és bizonytalan vagy benne, kinek lenne érdemes? Hogy nem tartod magad elég jólszituáltnak, hogy érett kapcsolatba, házasságba lépj? Hogy sokszor menekülsz a kérdés elől, más dolgokba temetkezel, semmint szembesülj azzal az égető hiánnyal, ami a társtalanságot jellemzi? Hogy érzed, itt lenne az ideje a párválasztásnak és te még sehol sem állsz?
Ezek a kérdések, amelyekből ki akarok indulni.
A keresztény férfi szinglikről. Folytatom.
VálaszTörlésLelki ismertető jegyek:
- Túlzott altruizmus. Képes maga elé engedni másokat, sok esetben meg is teszi. Tekintettel a mások problémáira, helyzetére. Ezzel együtt önmagát hátrább sorolja. Főleg mások szekerét tolja.
- Önértékelési problémák. Alulértékei önmagát. Sok dolgot elvégez, megcsinál, mégsem jelent ez a saját szemében sikert. "Olyan természetes". Saját hibáit felnagyítja, lekicsinyli a jókat. Önbizalomhiány. Saját külsejét rossznak ítéli. Anyagi helyzetét is mint a kapcsolat kialakulásának akadályát látja. Nem biztos a választásában, hogy ki lenne számára jó társ.
- Érzékenység. Retteg a visszautasítástól, ezért elköteleződni sem mer. Nem tud megfelelő módon nyitni egy ellenkező személy felé, illetve csak addig, amíg nincs "tétje" a dolognak. Lánybarátok veszik körül, akikkel "jól elvan", de csak addig, amíg ez "veszélytelen", nem fenyegeti a választás, elköteleződés rémképe. Ha valaki mégis "jelentkezik", inkább visszavonul, nem vág bele.
- Dédelgetett kép a társról. Előre megírja, milyen lesz a társa. Lista. Vagy egy megszakadt párkapcsolatból veszi a mintát, ehhez ragaszkodik. Ott akarja folytatni, ahol abbahagyta. Sok mércéje túl magas, mások nagyon alacsonyak. Ezek is az el nem köteleződést szolgálják. Pl. ("Nekem csak a szőke lányok tetszenek" vagy "Legyen darázsdereka" vagy "Értsen meg engem" vagy "Felnézzen rám" vagy "Legyen annyira alacsonyrendű, hogy még engem is elfogadjon" (ilyen is van!!))
- Menekülés. Lustaság. Elfoglaltságokba menekül. Minden fontosabb számára, mint a saját építésére szánt idő. Ez sokszor releváns (ténylegesen fontos), de van, hogy csak kifogás. Addig hajszolja magát, hogy ne maradjon ereje önmagára. Ideológiák gyártása. "Miért vagyok elfogadhatatlan?" "Miért nem fordítok időt, erőt magamra?"
Most ennyit, várom a reakciókat! De ha elmaradnak, akkor is folytatom. :) Azért jó lenne, ha egy férfi beleszólna!