Miért van szükség a növekedésre? Elsősorban azért, mert Isten ezt követelményként állítja gyermekei elé. „Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. (Ef. 4,15) Másodsorban pedig azért, mert növekedés nélkül elhervadunk, kiszáradunk, kiüresedünk.
Fizikai súlygyarapodásunkon kívül, szembetűnik-e másoknak a személyiségünkben, szívünkben, tetteinkben végbemenő folyamatos lelki változás? Ez talán attól függ, hogy mitől és milyen mértékben növekszünk.
Te figyelsz-e arra, hogy mitől növekedsz? Komolyan veszed-e azt, hogy ne olyan világi „szénhidrátokkal” hizlald magad, amik ideig-óráig elégítik csak ki éhségérzetedet, kalóriái pedig hosszútávon rárakódnak szíved érrendszerére, majd csalódásokat, keserűségeket és hasonló komoly megbetegedéseket okoznak? Könnyű engedni az effajta befolyásoló tényezőknek. Csakhogy ez „vertikális szélesedést” és nem „horizontális növekedést” eredményez. Nevén nevezve egy pár „szénhidrátot”: öltözködés, önzés, egocentrizmus, szexuális szabadosság és sorolhatnánk. „Ne csak a párodnak, mindenkinek akarj tetszeni!”, „Ki kell próbálni összeillünk-e!” és ehhez hasonló szlogenekkel próbálják meghatározni a mai kor értékrendszerét, és mérceként állítani azokat a „növésben lévő szervezet” elé.
Az igazi növekedés azonban felfelé, az Atya felé irányul. Ha Istent és az Ő igéjét tesszük mércénkké, meg tanulunk épülni Belőle, építeni Rá, és bízni Benne, hogy mire Ő megérlel bennünket a számunkra kiválasztott társnak, képesek legyünk együtt növekedni Vele és a választottal. Ezt követően pedig ki tudjunk tartani egymás mellett anélkül, hogy kiszáradna bármelyikünk. Ha Isten öntözi a szívünket, akkor az „ … védve van a pusztaságtól, mert a kegyelem fala veszi körül, tanítással van beültetve, szeretet jár-kel benne, mennyei fegyelem neveli palántáit, isteni erő őrzi és készíti elő az Úrnak való gyümölcstermésre. Eső híján a kert kiszárad, ha viszont rendszeresen öntözik, mindenkit elbűvöl a szépsége.”(C.H. Spurgeon)
A kapcsolatépítés -avagy mai szóval élve, együttjárás- során ezért fontos közös alapra építeni, közös gyökérből tápanyagot felvenni. A horizontális növekedés során megtanuljuk azt is, hogy hogyan különböztessük meg a jót a rossztól, az igaz udvarlást a hamis csábítástól, a Lélek munkáját a Sátán támadásától, és megannyi mást, amit elénk hoz az élet.
A közös alap jelenti többek között a hitben, a szeretetben és az Atyával való kapcsolatomban való növekedést. Ezekben való fejlődés formálja a kapcsolataimban, a családi szerepemben, és saját lelkiségemben való növekedést is. A házasságban akkor fejlődik együtt két ember, ha külön-külön is képesek fejlődni. Ez viszont lemondással és önzetlenséggel jár. Aki különbnek tartja magát a másiknál, az növekedni sem képes. Az önzés megfojtja a növekedés csíráit. Ha Krisztus tanítása szerint növekedünk, biztosak lehetünk benne, hogy egészséges és tartós lesz a változás. Mire buzdít Krisztus? Nehéz megfogalmazni egy gondolattal. De egyik legfontosabb, hogy növekedjünk a szeretetben és az Isten megismerésében, mert ha ennek eleget teszünk, képesek leszünk hozzá hasonlóvá lenni. „A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (Zsid 5,14)
Hogy néz ki a növekedés a gyakorlatban? Ahhoz, hogy a mindennapi növekedésben előrejussak- a teljesség igénye nélkül - kisebb listát állítottam össze magamnak. Ezek segítenek akkor, amikor száradni kezdek.
1. Hálaadással kezdem a napot. A nehézségektől a csodákig.
2. Isten véleményét kérem ki először. Legyen szó apró vagy nagyobb döntésről.
3. Próbálok másokat magam elé helyezni.
4. Merek kérdéseket feltenni Istennek, és a kapott válaszokat megszívlelem.
5. ………………….. itt folytasd a saját listádat!
Mered-e magasra, egészen Krisztusig tenni hited, életed, kapcsolataid növekedésének a mércéjét? Képes vagy-e növekedni a várakozásban? Vagy éppen a döntéshozatalban, és hinni, hogy Isten csodával ajándékoz meg, hogy tisztán és feddhetetlenül álljatok meg Előtte és egymás előtt?
Fizikai súlygyarapodásunkon kívül, szembetűnik-e másoknak a személyiségünkben, szívünkben, tetteinkben végbemenő folyamatos lelki változás? Ez talán attól függ, hogy mitől és milyen mértékben növekszünk.
Te figyelsz-e arra, hogy mitől növekedsz? Komolyan veszed-e azt, hogy ne olyan világi „szénhidrátokkal” hizlald magad, amik ideig-óráig elégítik csak ki éhségérzetedet, kalóriái pedig hosszútávon rárakódnak szíved érrendszerére, majd csalódásokat, keserűségeket és hasonló komoly megbetegedéseket okoznak? Könnyű engedni az effajta befolyásoló tényezőknek. Csakhogy ez „vertikális szélesedést” és nem „horizontális növekedést” eredményez. Nevén nevezve egy pár „szénhidrátot”: öltözködés, önzés, egocentrizmus, szexuális szabadosság és sorolhatnánk. „Ne csak a párodnak, mindenkinek akarj tetszeni!”, „Ki kell próbálni összeillünk-e!” és ehhez hasonló szlogenekkel próbálják meghatározni a mai kor értékrendszerét, és mérceként állítani azokat a „növésben lévő szervezet” elé.
Az igazi növekedés azonban felfelé, az Atya felé irányul. Ha Istent és az Ő igéjét tesszük mércénkké, meg tanulunk épülni Belőle, építeni Rá, és bízni Benne, hogy mire Ő megérlel bennünket a számunkra kiválasztott társnak, képesek legyünk együtt növekedni Vele és a választottal. Ezt követően pedig ki tudjunk tartani egymás mellett anélkül, hogy kiszáradna bármelyikünk. Ha Isten öntözi a szívünket, akkor az „ … védve van a pusztaságtól, mert a kegyelem fala veszi körül, tanítással van beültetve, szeretet jár-kel benne, mennyei fegyelem neveli palántáit, isteni erő őrzi és készíti elő az Úrnak való gyümölcstermésre. Eső híján a kert kiszárad, ha viszont rendszeresen öntözik, mindenkit elbűvöl a szépsége.”(C.H. Spurgeon)
A kapcsolatépítés -avagy mai szóval élve, együttjárás- során ezért fontos közös alapra építeni, közös gyökérből tápanyagot felvenni. A horizontális növekedés során megtanuljuk azt is, hogy hogyan különböztessük meg a jót a rossztól, az igaz udvarlást a hamis csábítástól, a Lélek munkáját a Sátán támadásától, és megannyi mást, amit elénk hoz az élet.
A közös alap jelenti többek között a hitben, a szeretetben és az Atyával való kapcsolatomban való növekedést. Ezekben való fejlődés formálja a kapcsolataimban, a családi szerepemben, és saját lelkiségemben való növekedést is. A házasságban akkor fejlődik együtt két ember, ha külön-külön is képesek fejlődni. Ez viszont lemondással és önzetlenséggel jár. Aki különbnek tartja magát a másiknál, az növekedni sem képes. Az önzés megfojtja a növekedés csíráit. Ha Krisztus tanítása szerint növekedünk, biztosak lehetünk benne, hogy egészséges és tartós lesz a változás. Mire buzdít Krisztus? Nehéz megfogalmazni egy gondolattal. De egyik legfontosabb, hogy növekedjünk a szeretetben és az Isten megismerésében, mert ha ennek eleget teszünk, képesek leszünk hozzá hasonlóvá lenni. „A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (Zsid 5,14)
Hogy néz ki a növekedés a gyakorlatban? Ahhoz, hogy a mindennapi növekedésben előrejussak- a teljesség igénye nélkül - kisebb listát állítottam össze magamnak. Ezek segítenek akkor, amikor száradni kezdek.
1. Hálaadással kezdem a napot. A nehézségektől a csodákig.
2. Isten véleményét kérem ki először. Legyen szó apró vagy nagyobb döntésről.
3. Próbálok másokat magam elé helyezni.
4. Merek kérdéseket feltenni Istennek, és a kapott válaszokat megszívlelem.
5. ………………….. itt folytasd a saját listádat!
Mered-e magasra, egészen Krisztusig tenni hited, életed, kapcsolataid növekedésének a mércéjét? Képes vagy-e növekedni a várakozásban? Vagy éppen a döntéshozatalban, és hinni, hogy Isten csodával ajándékoz meg, hogy tisztán és feddhetetlenül álljatok meg Előtte és egymás előtt?
Nagyon tetszik az írás! (Még az is lehet, h mindenkinek:)
VálaszTörlésIdézek belőle: „ne csak a párodnak, mindenkinek akarj tetszeni”. Igen, ezt sugallja a világ. Csak hát mindenkinek senki sem tud tetszeni. Mert ami az egyiknek tetszik, az a másiknak éppen hogy nem. Úgy viszont érdemes alakítani életünket, h az Úrnak akarjunk tetszeni.
Szerintem az jelenti az aktív várakozást számunkra, h aktívabb az imaélet, több az Istennel együtt töltött idő ebben az imatémában. És akkor esélyesebb, h észre is vesszük, mit akar nekünk mondani az Úr. És még növekedhetünk is közben :)
Még eddig ez tetszett a legjobban. Már csak azért is, mert Apa is ugyanezt mondta nekem nemrég.:)
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésRégóta motoszkál ez bennem, hogy Isten velem a másikat szeretné megajándékozni, megáldani!!! Na hát ez az, hogy mennyire veszi ezt az ember komolyan? Tényleg örülne nekem a másik? Elég erős motiváció lehet ebben. Legalábbis nálam bejött. Tényleg hálás lenne nap mint nap a szíve miattam?
Üdv, Ahham!
VálaszTörlésKérdéseidre: szerintem, nem baj, ha készíted magad. Faragod, csiszolod, hogy szép ajándék légy. Oks. Mit gondolsz, mitől örülne neked a másik? És miért fogadna el? Érdekelne!
Szevasz, T.Sz.
Üdv, Névtelen!
VálaszTörlésSzerintem mindenkinek az életében vannak olyan dolgok, amiket kellemetlennek érez és lehet a másik is annak tartana. Sok mindenen lehetne változtatni. Persze ne mi akarjuk a másikat formálni!
Hiba, ha azért akarok megváltozni, hogy a másik elfogadjon! Az régen rossz!
Véleményem szerint a kegyelem egyik csodája az is, hogy az ember szabaddá válik a jóra, arra, hogy formálódjon pozitív irányba és ezt örömmel, élvezettel tegye!
Az utóbbi időben kezdett komolyabban foglalkoztatni a párkapcsolat mikéntje, hogyanja. Mitől lehet rossz, mitől jó, hogyan lehet szebben stb. Ja igen! És milyen egy férfi! Lehet szakácskönyv segítségével is főzni, meg a nélkül is. A kérdés, hogy melyik kaja lesz ehetőbb :D
De a legfontosabb! Mi a szerepem ebben a világban! Szerintem izgalmas ezt az Úrral megharcolni!
Ezt ma hallottam valakitől :)
VálaszTörlés"Mérges vagyok magamra, mert eddig gyerekként viselkedtem. Mérges vagyok a világra, mert kevés a férfi. Mérges vagyok a nőkre, mert a szőke herceget várják." X Y
Kedves Ahham!
VálaszTörlésVisszafelé haladva:
X.Y.-nak itt a helye! :) Az írásaim pont erről szólnak! A "párválasztás" és a "vezetés" poszt alatt. Olvassa el!
"Persze ne mi akarjuk a másikat formálni!"
- Így igaz, magunkat kell formálnunk.
"Hiba, ha azért akarok megváltozni, hogy a másik elfogadjon! Az régen rossz!"
- Hááát, pedig. Az elfogadhatóság fontos dolog, és a motiváció mindenképpen az, hogy a lehetséges társam elfogadjon, ne utasítson el elsőre, ne fintorogva forduljon el, ne intézzen el egy kézlegyintéssel. Ehhez nekem sokat kell változnom. Ehhez nekünk sokat kell változnunk. (férfiaknak) És sokat kell változniuk nekik is. (nőknek) Úgyhogy mindkét térfélen sok a változnivaló.
"Lehet szakácskönyv segítségével is főzni, meg a nélkül is. A kérdés, hogy melyik kaja lesz ehetőbb :D"
Jó kérdés. Nem tudom. Szakácsa válogatja. De az biztos, hogy az étel jó és finom kell legyen. Az ide vezető út személyre szabott. De a kóstolónak biztos, hogy el kell felejtenie a fejében táplált kulináris élvezeteket és az egyszerű, de jó alapanyagokból, jól összerakott ételben is meg kellene találnia az ízeket, a szakácsnak meg - szakácskönyvvel vagy anélkül - apait-anyait bele kellene tenni az ételbe, hogy tényleg ízletes legyen. :)
Így egymásra találhatnak.
Ha nem, a kóstoló marad finnyás, és ez se kell, az se kell, ez túl sós, az sótlan, ez ízetlen, az túlfűszerezett. A szakács meg csak főzi az ételeit, ugyanúgy és egyre lélektelenebbül, kitartva a saját elgondolásai mellett.
Ne maradjunk ilyenek.
Helló Tibor!
VálaszTörlésNem jól fogalmaztam.
Ha a másik által meghatározott mércének akarok megfelelni, az régen rossz. Az a jó, ha örömmel tud változni az ember. Ahogy Zákeus örömmel kezdett adakozni, úgy azok is, akik új életre keltek, örömmel akarják az egész életüket megreformálni :) Nem?
Helló Ahham!
VálaszTörlésA jelen kontextusban - szerintem - az öröm a saját elvárásaim és saját gyengeségem meghaladásának öröme. A hegymászó öröme, aki a csúcsról visszatekint. Látja a tájat, mint egy térképet, világosak számára az eddig labirintusként vezető utak célja. Lát más utakat, de felülről. És ehhez igencsak meg kellett küzdeni. És maga az út a célig (kinek-kinek) de fájdalmas, fárasztó, hiszen a célhoz önmagát kell leküzdenie. De ha megtette, akkor öröm járja át. Ez az öröm, amit el tudok képzelni.
Hiszen Zákeus is át kellett értékeljen sokmindent, amit eddig evidenciának hitt. És nem gondolom, hogy ez "könnyű" volt. De hogy a vámszedő Zákeusból az adakozó Zákeus lett, ez lelki fejlődés, lelki út. Hegymászás. Nem csak famászás.
Kérdés, hogy kész vagyok-e erre. Elég fontos-e számomra a meghódítandó csúcs, és az ezzel járó öröm, hogy ne forduljak vissza félúton.
És most, nem kell egyedül menni. Itt vagyunk, együtt vagyunk, keressük meg, hogy melyek a tévutak és hogy hogyan juthatunk fel (válhatunk olyan fogadó-késszé és elfogadás-késszé, ahogyan Isten tervében Ő látni szeretne minket. A szingli mentalitás (férfi és nő oldalról) a hegy. Ezt kell leküzdenünk, az Úr akaratára nézve (cél) és a Szentlélek segítségére támaszkodva (bot). Együtt.
Mit szólsz?
Tibor