Növekedés - miben, miért és hogyan?

Miért van szükség a növekedésre? Elsősorban azért, mert Isten ezt követelményként állítja gyermekei elé. „Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. (Ef. 4,15) Másodsorban pedig azért, mert növekedés nélkül elhervadunk, kiszáradunk, kiüresedünk.
Fizikai súlygyarapodásunkon kívül, szembetűnik-e másoknak a személyiségünkben, szívünkben, tetteinkben végbemenő folyamatos lelki változás? Ez talán attól függ, hogy mitől és milyen mértékben növekszünk.

Te figyelsz-e arra, hogy mitől növekedsz? Komolyan veszed-e azt, hogy ne olyan világi „szénhidrátokkal” hizlald magad, amik ideig-óráig elégítik csak ki éhségérzetedet, kalóriái pedig hosszútávon rárakódnak szíved érrendszerére, majd csalódásokat, keserűségeket és hasonló komoly megbetegedéseket okoznak? Könnyű engedni az effajta befolyásoló tényezőknek. Csakhogy ez „vertikális szélesedést” és nem „horizontális növekedést” eredményez. Nevén nevezve egy pár „szénhidrátot”: öltözködés, önzés, egocentrizmus, szexuális szabadosság és sorolhatnánk. „Ne csak a párodnak, mindenkinek akarj tetszeni!”, „Ki kell próbálni összeillünk-e!” és ehhez hasonló szlogenekkel próbálják meghatározni a mai kor értékrendszerét, és mérceként állítani azokat a „növésben lévő szervezet” elé.

Az igazi növekedés azonban felfelé, az Atya felé irányul. Ha Istent és az Ő igéjét tesszük mércénkké, meg tanulunk épülni Belőle, építeni Rá, és bízni Benne, hogy mire Ő megérlel bennünket a számunkra kiválasztott társnak, képesek legyünk együtt növekedni Vele és a választottal. Ezt követően pedig ki tudjunk tartani egymás mellett anélkül, hogy kiszáradna bármelyikünk. Ha Isten öntözi a szívünket, akkor az „ … védve van a pusztaságtól, mert a kegyelem fala veszi körül, tanítással van beültetve, szeretet jár-kel benne, mennyei fegyelem neveli palántáit, isteni erő őrzi és készíti elő az Úrnak való gyümölcstermésre. Eső híján a kert kiszárad, ha viszont rendszeresen öntözik, mindenkit elbűvöl a szépsége.”(C.H. Spurgeon)



A kapcsolatépítés -avagy mai szóval élve, együttjárás- során ezért fontos közös alapra építeni, közös gyökérből tápanyagot felvenni. A horizontális növekedés során megtanuljuk azt is, hogy hogyan különböztessük meg a jót a rossztól, az igaz udvarlást a hamis csábítástól, a Lélek munkáját a Sátán támadásától, és megannyi mást, amit elénk hoz az élet.

A közös alap jelenti többek között a hitben, a szeretetben és az Atyával való kapcsolatomban való növekedést. Ezekben való fejlődés formálja a kapcsolataimban, a családi szerepemben, és saját lelkiségemben való növekedést is. A házasságban akkor fejlődik együtt két ember, ha külön-külön is képesek fejlődni. Ez viszont lemondással és önzetlenséggel jár. Aki különbnek tartja magát a másiknál, az növekedni sem képes. Az önzés megfojtja a növekedés csíráit. Ha Krisztus tanítása szerint növekedünk, biztosak lehetünk benne, hogy egészséges és tartós lesz a változás. Mire buzdít Krisztus? Nehéz megfogalmazni egy gondolattal. De egyik legfontosabb, hogy növekedjünk a szeretetben és az Isten megismerésében, mert ha ennek eleget teszünk, képesek leszünk hozzá hasonlóvá lenni. „A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (Zsid 5,14) 

Hogy néz ki a növekedés a gyakorlatban? Ahhoz, hogy a mindennapi növekedésben előrejussak- a teljesség igénye nélkül - kisebb listát állítottam össze magamnak. Ezek segítenek akkor, amikor száradni kezdek.

1.    Hálaadással kezdem a napot. A nehézségektől a csodákig.
2.    Isten véleményét kérem ki először. Legyen szó apró vagy nagyobb döntésről.
3.    Próbálok másokat magam elé helyezni.
4.    Merek kérdéseket feltenni Istennek, és a kapott válaszokat megszívlelem.
5.    ………………….. itt folytasd a saját listádat! 

Mered-e magasra, egészen Krisztusig tenni hited, életed, kapcsolataid növekedésének a mércéjét? Képes vagy-e növekedni a várakozásban? Vagy éppen a döntéshozatalban, és hinni, hogy Isten csodával ajándékoz meg, hogy tisztán és feddhetetlenül álljatok meg Előtte és egymás előtt?