Testi és lelki igényesség

Testi igényesség

Amikor a blog gazdái megbíztak ezzel a témával, örömmel elvállaltam. Aztán ahogy el kezdett járni az agyam, kicsit elbizonytalanodtam. Nehezebb kérdés ez, mint gondoltam. Hiszen a Bibliában nem sok helyen esik szó az öltözködésről, ízlésről, stílusról, s én mégis szeretném igei módon, helyesen megközelíteni a témát.

Talán azért esik erről oly kevés szó az Igében, mert valójában nem is annyira fontos?

Kétségkívül nem a legfontosabb dolgok egyike a lelkünk szempontjából-de fontos egyéb szempontból. Így hát főként arról tudok beszámolni, ami saját tapasztalatom, nem pedig az „abszolút igazságról”.

Fontos, hogy az ember adjon magára. Egészséges szinten, egészséges mértékben. Hozzátartozik az ember identitásához, énképéhez. És ahogyan érzi magát az ember, az kihat a környezetére és a kapcsolataira is. Fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Mindenkinek kialakul egy saját stílusa. Ez vonatkozik nem csak a ruházkodásra, hanem értem ezalatt a frizurát, kiegészítőket, kozmetikai dolgokat. Nem feltétlenül a legújabb magazinokban megjelenő divatot kell követnünk, de azért nem árt haladni a korral. Létezik a két véglet: az abszolút félénk illetve kisebbségi érzéssel küzdő keresztények, akik nem gondolják magukat szépnek/jóképűnek, csinosnak/jó megjelenésűnek, ezért takargatják magukat-gimiben én is ide tartoztam. Vagy ha ez nem is jellemző, de nem gondolják fontosnak a megjelenést, mert egyszerűen csak így gondolkoznak: „Engem abszolút nem érdekel a divat, nem hoz lázba, egyébként is felesleges ruhákra pénzt kidobni”. Elárulok valamit: engem sem vet fel a pénz, de a turkálókban is nagyon jó ruhákat lehet találni, vagy a szezonvégi kiárusítások idején a boltokban. És miután az ember meglepi magát egy-két új cuccal, azzal hosszú ideig örömet is szerez magának - és környezetének . 

Nekem személy szerint két dolog van, amit nehezen bírok nézni: a zokni-szandál kombó és az a fajta zsíros haj, amin látod, hogy „ritkán van mosva”…

A másik véglet a szabados keresztény lányok, akik viszont mindent kirakatba téve öltözködnek, néha egy kis feltűnési viszketegség is van mögötte, hiúság, illetve a hasonló fiúkat is láttam már: színes hajtól elkezdve fültágítón át, amit csak el tudtok képzelni. Vagy ha nem is, de egyszerűen már túl fontos, túl hangsúlyos ez a mindennapjaikban, túl sokat forognak e körül a gondolataik.

Fontos a középút megtalálása. A legfontosabb, hogy el tudd fogadni önmagad, mert nagyon látszódik kívülre, ha ez nem így van. Tudom, hogy ez nagyon sokszor nehéz dolog. De hidd el; lehet valaki ducibb, de ha életvidám, méltósággal viseli és boldog, jól érzi magát, ez a kisugárzás le tudja nyűgözni és meg tudja fogni a környezetet. Lehet valaki méretekben pont megfelelő, ha mellette nem fogadja el magát, az érezhető, hisz sugárzik belőle ez a keserűség.

Viszont a plusz kilók ellen ha tudunk tenni, szerintem tennünk kell! Ez nem csupán hiúsági kérdés, hanem egészségügyi és közérzeti kérdés is.

A fiúkat gyakran nem hozzák lázba a ruhák, de higgyétek el, lányként elmondhatom: ha valakinek van egy igényes saját stílusa, jól öltözködik, halad a korral, ad magára, és van egyfajta kisugárzása, akkor sokszor még az egyébként „nem túl jóképű”-nek minősített fiú is meg tudja ragadni a lányok figyelmét, és nagyon széppé tud válni az illető a lány szemében. Díjazzuk az igényességet és a kisugárzást!

Összefoglalva: fontos az igényesség, mert a stílusod része az egyéniségednek, sokat árul el rólad, és kell, hogy jól érezd magad a bőrödben.

Lelki igényesség.

Erre ez a gondolat jutott eszembe:

"³Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, ⁴hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt." 1 Péter 3

Lányok, nézzük meg, mennyi időt töltünk egy nap reggel a tükör előtt! Hasonlítsuk össze azzal, mennyi időt töltünk a Biblia mellett, ami olyan, mintha megnéznénk a tükörben a belső emberünk. Néha át tud billenni, amikor csak rohanok, velem legalábbis már előfordult. Van, akinek ez nem kísértés. Például a fiúk nyilván nem sokat sminkelnek...De akkor vegyünk egy számotokra fontosabb dolgot; számítógépezés. Csak amit úgy szörfözéssel töltöttök el. Arányban áll az Úrral eltöltött idővel? És mindenki behelyettesíthet ide akármit, ami fontos az életében.

A másik: ahogy a testünk, úgy a lelkünk is be tud szennyeződni. Koszossá tud válni, ha nem mosakszunk rendszeresen. Ezért van szükségünk a naponkénti megigazulásra. Naponta az Igéhez igazítani az életed minden területét. Észrevenni, mi az, ami fogyatkozás vagy bűn, és megtérni belőle.

Ahogyan nem eszel meg mindent, amit tudod, hogy a testednek nem tesz jót, úgy lelkünkben is legyünk ennyire igényesek: ne engedjük olyan hatásoknak kitenni magunkat, amik rombolnak. Ha az Úr benned él Szentlelkével, egy idő után érzed, ahogy tiltakozik a lelked pl egy olyan film nézése közben, ami rombol. El lehet nyomni ezt a hangot nagyon hamar-de nem érdemes.

Ahogy a testünknek szüksége van arra, hogy tápláló ételt kapjon, úgy a lelkünknek is. Másképp elsorvad, alultáplált lesz. Gyenge. Az Ige olyan táplálék, ami nélkül kiéhezünk. Ha egy kis ideig hanyagolom az Úr Szavát, akkor utána, mikor ismét leülök odaszánt szívvel, olyan érzésem van, mint valami etiópnak, aki végre ételhez jutott. Ne várjuk meg, míg kiéhezünk!

Ahogy szükségünk van arra, hogy találkozzunk a szeretteinkkel, barátainkkal, ugyanúgy szükségünk van, hogy az Úrral együtt időt töltsünk el. Amikor csak rá figyelünk. Nem sietve. Dicsőítésben, imádságban, igeolvasásban. Ne hanyagloljuk a testvéri közösséget sem, hiszen az Úr gyakran a tesókon keresztül épít, tanít. Isten akarata a közösség – a keresztyénség nem golf, hanem kosárlabda :). A Sátán mindig el próbálja hitetni velünk, hogy egyedül vagyunk és egyedül kell a harcainkkal is szembe néznünk, de ez nem így van. Isten megadhatja a testvéri közösséget, ahol aktívan szolgálhatom Őt és a testvéreimet, ami az én épülésemre is van. A mai társadalom szétszakít és magamra hagy, de Isten terve az, hogy együtt legyünk és közösségben legyünk Vele és egymással. Keressük hát a közösséget gyermekeivel! (És ne csak online!:)

Fontos, hogy ne elégedjünk meg azokkal a dolgokkal, amikre már elvezetett minket Isten. Mindig akarjunk megújulni Őbenne, akarjunk többet és többet megismerni belőle, akarjunk jobban és jobban alkalmasak lenni a szolgálatra, figyelni az ő hangjára.

Ahogy mindannyian mások vagyunk külsőleg, stílusunkban, tulajdonságainkban, úgy a feladataink is mások lehetnek. Más ajándékokat helyezett belénk az Úr. Éppen ezért fontos, hogy megtaláljuk az elhívásunkat-hogy miért is élünk itt a földön, abban a környezetben, ahol éppen vagyunk. Keressük ezeket az ajándékokat, amiket azért kaptunk, hogy használjunk vele! Ne csak a megszokott keresztény sablonokban gondolkodjunk, Istennek bámulatos terve van az életünkkel kapcsolatban! De rajtunk múlik, mennyire keressük ezt, és mennyire tudjuk feladni magunkat. Az elsődleges célunk tehát: megismertetni a világgal az Úr Jézust, és amit ő tett értünk és velünk, azt a csodálatos közösséget, amiben járhatunk vele. És ezt már most, amíg a társunk nélkül vagyunk, addig is el tudjuk kezdeni. Az életed már elkezdődött - Isten már most, szingliként is számít rád, használni akar, és boldoggá tud tenni !