2011. szeptember 3., szombat

Testi és lelki igényesség

Testi igényesség


Amikor a blog gazdái megbíztak ezzel a témával, örömmel elvállaltam. Aztán ahogy el kezdett járni az agyam, kicsit elbizonytalanodtam. Nehezebb kérdés ez, mint gondoltam. Hiszen a Bibliában nem sok helyen esik szó az öltözködésről, ízlésről, stílusról, s én mégis szeretném igei módon, helyesen megközelíteni a témát.
Talán azért esik erről oly kevés szó az Igében, mert valójában nem is annyira fontos?
Kétségkívül nem a legfontosabb dolgok egyike a lelkünk szempontjából-de fontos egyéb szempontból. Így hát főként arról tudok beszámolni, ami saját tapasztalatom, nem pedig az „abszolút igazságról”.


Fontos, hogy az ember adjon magára. Egészséges szinten, egészséges mértékben. Hozzátartozik az ember identitásához, énképéhez. És ahogyan érzi magát az ember, az kihat a környezetére és a kapcsolataira is. Fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Mindenkinek kialakul egy saját stílusa. Ez vonatkozik nem csak a ruházkodásra, hanem értem ezalatt a frizurát, kiegészítőket, kozmetikai dolgokat. Nem feltétlenül a legújabb magazinokban megjelenő divatot kell követnünk, de azért nem árt haladni a korral. Létezik a két véglet: az abszolút félénk illetve kisebbségi érzéssel küzdő keresztények, akik nem gondolják magukat szépnek/jóképűnek, csinosnak/jó megjelenésűnek, ezért takargatják magukat-gimiben én is ide tartoztam. Vagy ha ez nem is jellemző, de nem gondolják fontosnak a megjelenést, mert egyszerűen csak így gondolkoznak: „Engem abszolút nem érdekel a divat, nem hoz lázba, egyébként is felesleges ruhákra pénzt kidobni”. Elárulok valamit: engem sem vet fel a pénz, de a turkálókban is nagyon jó ruhákat lehet találni, vagy a szezonvégi kiárusítások idején a boltokban. És miután az ember meglepi magát egy-két új cuccal, azzal hosszú ideig örömet is szerez magának - és környezetének


Nekem személy szerint két dolog van, amit nehezen bírok nézni: a zokni-szandál kombó és az a fajta zsíros haj, amin látod, hogy „ritkán van mosva”…
A másik véglet a szabados keresztény lányok, akik viszont mindent kirakatba téve öltözködnek, néha egy kis feltűnési viszketegség is van mögötte, hiúság, illetve a hasonló fiúkat is láttam már: színes hajtól elkezdve fültágítón át, amit csak el tudtok képzelni. Vagy ha nem is, de egyszerűen már túl fontos, túl hangsúlyos ez a mindennapjaikban, túl sokat forognak e körül a gondolataik.
Fontos a középút megtalálása. A legfontosabb, hogy el tudd fogadni önmagad, mert nagyon látszódik kívülre, ha ez nem így van. Tudom, hogy ez nagyon sokszor nehéz dolog. De hidd el; lehet valaki ducibb, de ha életvidám, méltósággal viseli és boldog, jól érzi magát, ez a kisugárzás le tudja nyűgözni és meg tudja fogni a környezetet. Lehet valaki méretekben pont megfelelő, ha mellette nem fogadja el magát, az érezhető, hisz sugárzik belőle ez a keserűség.
Viszont a plusz kilók ellen ha tudunk tenni, szerintem tennünk kell! Ez nem csupán hiúsági kérdés, hanem egészségügyi és közérzeti kérdés is.



A fiúkat gyakran nem hozzák lázba a ruhák, de higgyétek el, lányként elmondhatom: ha valakinek van egy igényes saját stílusa, jól öltözködik, halad a korral, ad magára, és van egyfajta kisugárzása, akkor sokszor még az egyébként „nem túl jóképű”-nek minősített fiú is meg tudja ragadni a lányok figyelmét, és nagyon széppé tud válni az illető a lány szemében. Díjazzuk az igényességet és a kisugárzást!
Összefoglalva: fontos az igényesség, mert a stílusod része az egyéniségednek, sokat árul el rólad, és kell, hogy jól érezd magad a bőrödben.


Lelki igényesség.


Erre ez a gondolat jutott eszembe:
"3Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, 4hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt." 1 Péter 3


Lányok, nézzük meg, mennyi időt töltünk egy nap reggel a tükör előtt! Hasonlítsuk össze azzal, mennyi időt töltünk a Biblia mellett, ami olyan, mintha megnéznénk a tükörben a belső emberünk. Néha át tud billenni, amikor csak rohanok, velem legalábbis már előfordult. Van, akinek ez nem kísértés. Például a fiúk nyilván nem sokat sminkelnek...De akkor vegyünk egy számotokra fontosabb dolgot; számítógépezés. Csak amit úgy szörfözéssel töltöttök el. Arányban áll az Úrral eltöltött idővel? És mindenki behelyettesíthet ide akármit, ami fontos az életében.


A másik: ahogy a testünk, úgy a lelkünk is be tud szennyeződni. Koszossá tud válni, ha nem mosakszunk rendszeresen. Ezért van szükségünk a naponkénti megigazulásra. Naponta az Igéhez igazítani az életed minden területét. Észrevenni, mi az, ami fogyatkozás vagy bűn, és megtérni belőle.


Ahogyan nem eszel meg mindent, amit tudod, hogy a testednek nem tesz jót, úgy lelkünkben is legyünk ennyire igényesek: ne engedjük olyan hatásoknak kitenni magunkat, amik rombolnak. Ha az Úr benned él Szentlelkével, egy idő után érzed, ahogy tiltakozik a lelked pl egy olyan film nézése közben, ami rombol. El lehet nyomni ezt a hangot nagyon hamar-de nem érdemes.


Ahogy a testünknek szüksége van arra, hogy tápláló ételt kapjon, úgy a lelkünknek is. Másképp elsorvad, alultáplált lesz. Gyenge. Az Ige olyan táplálék, ami nélkül kiéhezünk. Ha egy kis ideig hanyagolom az Úr Szavát, akkor utána, mikor ismét leülök odaszánt szívvel, olyan érzésem van, mint valami etiópnak, aki végre ételhez jutott. Ne várjuk meg, míg kiéhezünk!


Ahogy szükségünk van arra, hogy találkozzunk a szeretteinkkel, barátainkkal, ugyanúgy szükségünk van, hogy az Úrral együtt időt töltsünk el. Amikor csak rá figyelünk. Nem sietve. Dicsőítésben, imádságban, igeolvasásban. Ne hanyagloljuk a testvéri közösséget sem, hiszen az Úr gyakran a tesókon keresztül épít, tanít. Isten akarata a közösség – a keresztyénség nem golf, hanem kosárlabda :). A Sátán mindig el próbálja hitetni velünk, hogy egyedül vagyunk és egyedül kell a harcainkkal is szembe néznünk, de ez nem így van. Isten megadhatja a testvéri közösséget, ahol aktívan szolgálhatom Őt és a testvéreimet, ami az én épülésemre is van. A mai társadalom szétszakít és magamra hagy, de Isten terve az, hogy együtt legyünk és közösségben legyünk Vele és egymással. Keressük hát a közösséget gyermekeivel! (És ne csak online!:)


Fontos, hogy ne elégedjünk meg azokkal a dolgokkal, amikre már elvezetett minket Isten. Mindig akarjunk megújulni Őbenne, akarjunk többet és többet megismerni belőle, akarjunk jobban és jobban alkalmasak lenni a szolgálatra, figyelni az ő hangjára.


Ahogy mindannyian mások vagyunk külsőleg, stílusunkban, tulajdonságainkban, úgy a feladataink is mások lehetnek. Más ajándékokat helyezett belénk az Úr. Éppen ezért fontos, hogy megtaláljuk az elhívásunkat-hogy miért is élünk itt a földön, abban a környezetben, ahol éppen vagyunk. Keressük ezeket az ajándékokat, amiket azért kaptunk, hogy használjunk vele! Ne csak a megszokott keresztény sablonokban gondolkodjunk, Istennek bámulatos terve van az életünkkel kapcsolatban! De rajtunk múlik, mennyire keressük ezt, és mennyire tudjuk feladni magunkat. Az elsődleges célunk tehát: megismertetni a világgal az Úr Jézust, és amit ő tett értünk és velünk, azt a csodálatos közösséget, amiben járhatunk vele. És ezt már most, amíg a társunk nélkül vagyunk, addig is el tudjuk kezdeni. Az életed már elkezdődött - Isten már most, szingliként is számít rád, használni akar, és boldoggá tud tenni !



4 megjegyzés:

  1. Köszönöm az írást! Elgondolkodtató volt! Hadd válaszoljak személyesen.
    Bár én régebben hordtam zokni - szandál kombót, engem nem zavart, mert sokkal jobban zavar ha a lábam poros, mocskos lesz. Leszoktam a szandálról. Viszont a stílus nagyon fontos. Megtörtént, hogy nem mentem el Operába, hangversenyre, mert nem volt kéznél fekete lakkcipő, vagy nem mentem dark-gothic koncertre, mert nem volt bakancsom. :) Dress code. Fontos. Én pl. az ünnepi ruhánál a fehér zoknira vagyok kiakadva, fekete nadrág, fekete cipő és kivirít a fehér sportzokni. Ilyesmire ügyelni kell.
    Egy embernek lehet többféle stílusa. Szeretek ünnepélyes öltönyt vagy laza sportzakót hordani, néha ballonkabátot kalappal. Vagy rocker bőrkabátot, szigorúan acélbetétes bakanccsal, sötét pólóval. És ahogy szeretek öltözködni, fontos számomra, hogy a társam mellettem is stílusos legyen. Tetszenek az extremitások is, a könyékig érő finom női kesztyű, amely az ujjakat szabadon hagyja, a fűző, különleges, alkalmi viseletek. De a gyengém a szoknya. :) Nem a miniszoknya, azt nem szeretem. Túlságosan kihívó, felhívó, nem is ízléses. Vagy a szűk egyberuha övvel, amit folyton huzigálni kell, nehogy többet mutasson a kelleténél. De a bő szoknyák! Óóóó, nincs szebb egy lobogó, lágy és szelíd hosszú szoknyánál vagy télen egy nehezebb, sötét bársony vagy selyemszoknyánál, amiben a lány nem is lép, hanem inkább úszik.
    Ami nőknél megbotránkoztat, ha valakinek kilóg a hasa a rövid póló alól, vagy (horribile dictu!) kilátszik a tangája, mikor leül a székre és a rövidre szabott nadrág enged, felül pedig az ingecske nem ápol és eltakar... :)

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Egy barátom javaslatára módosítottam az előző írásom!
    A lelki igényességről (itt folytatom a párválasztásnál elkezdett gondolkodást - aki akar, szálljon be a gondolkodásba!)
    Van valami, amivel vitatkoznék a posztból! :)
    "Ahogyan nem eszel meg mindent, amit tudod, hogy a testednek nem tesz jót, úgy lelkünkben is legyünk ennyire igényesek: ne engedjük olyan hatásoknak kitenni magunkat, amik rombolnak. Ha az Úr benned él Szentlelkével, egy idő után érzed, ahogy tiltakozik a lelked pl egy olyan film nézése közben, ami rombol. El lehet nyomni ezt a hangot nagyon hamar-de nem érdemes."
    Az élet szüntelen változás. Építés és rombolás, egyszerre van jelen. Ha valamit lerombolunk, helyet csinálunk valami újnak. A szüntelen építés összevisszaságot hoz. Az elfuserált alapra építkezni bizony, nem biztonságos. Ha észrevesszük, hogy az alap nem jó, nehéz döntést kell hoznunk. Vagy leromboljuk az eddig felépített házat, az alapot újra rakjuk és kezdődhet az építkezés. Vannak akik nem építenek, csak rombolnak - ezt az utat ne kövessük.
    A rombolás éppúgy velejárója az életnek, mint a felnövekedés. A kisgyermeknek a karácsony misztérium. Aztán egyre csökken a misztérium jellege, ráébred, hogy az ajándékot nem az angyalok hozzák. Utána már ő is készít ajándékot. Végül átveszi a szülők szerepét és ő maga hozza a misztérium hangulatát. Vagy a szülők először "félistenek", utána megérthető barátok (jobb esetben), a végén ápolni és gondozni való gyermekek. Ó, hányszor éljük át életünkben a rombolást, lerombolódást, fétisnek és érinthetetlennek hitt dolgok leomlását. És aki a szemét eltakarja, azzal ez megtörténik és traumát okoz, aki kész elfogadni ezt, az könnyebben veszi.
    Mikor a kiégetésről írtam, pont erre gondoltam. Hogy ne féltsük annyira a lelkünket. A lelkünk ártatlanságát. Ez a gyermeki dolgokhoz való ragaszkodás. A felnőtt nem gyerek. A felnőtt tisztában van a világ mocskával, szörnyűségeivel, de itt nem áll meg. Nem kéjeleg mások szenvedésén. Nem nézi lopva mégis, mint tiltott gyönyört. Eléggé kijózanodott, hogy tudja: ez van. És ezért a kezét tudja nyújtani akkor is, mikor mások fintorogva elfordulnak.
    Tudatosan rombolok, és utána tudatosan építek. Az illúziókat leromboltam. A hitem, az ember javulási és gyógyulási képességében, a Szentlélek munkájában, a értéktelennek látszó dolgok mögött található értékekben megerősödött. A közvélekedésben csúnyának tartott dolgok mögött is láthatom a szépet. Különös mértékem alakult ki a szépre. Számomra egy fotómodell, vagy általánosan szépnek elfogadott arc gyönyörködtet ugyan, de nem tetszik. A kihívó ruhában megjelenő lányoknak megjegyzem: "de csinos vagy!" de semmi pénzért nem választanám páromul. Az elrajzolt arc jobban tetszik. Vagy a szimplex (egyszerű, hétköznapi), amelyen a gondok és keservek fáradtságán túl mégis felcsillan valami.

    VálaszTörlés
  4. Köszönjük a blogbejegyzést! Jó volt olvasni!

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.