Mostanában azzal a kérdéssel is többször találkoztunk, hogy mi is igazából a célja a 100 szinglinek, meg lehet-e ezt fogalmazni?
Persze. Sok minden kiderül a legelső bejegyzésből is és sok fontos dolgot a megjegyzésekben és interjúkban lehet olvasni, illetve hallgatni. Itt van tehát egy egységesített válasz a nagy kérdésre: mi a cél?
Talán egyszerűbb azzal indítani, hogy mi nem a célunk. Sokan talán azt gondolnák, hogy az elsődleges célja egy ilyen kezdeményezésnek, hogy fiúk és lányok egymásra találjanak és ezzel is kipipálják ezt a területet az életükben. Igen, ez részben igaz, de mégsem ez a célunk. Mások úgy látják, hogy ezzel a probléma le van zárva, jelentkeznek, részt vesznek és valahol, a 100 szingli regisztrációs adatbázisában ott vár rájuk az igazi és a probléma meg van oldva. Nekik sincs igazuk. A probléma gyökeréig messziről sincs módunkban eljutni. Ez csak egy tüneti kezelés. Sajnos. Nagy a baj: társadalmilag, lelkileg, kapcsolat és kommunikáció ügyileg, de vehetjük az önképet, a keresztyén identitást és a családi modelleket, mind-mind súlyosan károsult területek, melyek miatt az egyedülálló részben, vagy egészben szenved és szinte tehetetlen helyzetbe kerül. Ez a blog erre a problémára megoldás nem lehet. A tünetet kezelheti csupán. Ez viszont nagy segítség lehet, hiszen van lehetőség hova fordulni - testvérek, akik szeretettel vesznek körül, akik meghallgatnak és imádkoznak értem és akik felé én is hasonlóképpen tehetek. Itt van a dolog kulcsa. Közösséget teremtünk - illetve ezt sem mi, hanem Isten. El sem tudunk képzelni egy furább helyzetet, minthogy 100 egyedülálló szinglit összeeresztünk és mindenki nekilát párt keresni. Micsoda ötlet? Nem, ezt így nem lehet - legalábbis, ha megtért egyedülállókról beszélünk, akkor nem. Ha a közösség fogalmából indulunk ki - akár használhatnánk a gyülekezet kifejezést is, ui. keresztyének közösségéről van szó, akármilyen különleges csoport is ez - akkor elég furcsa lenne, hogy ha mindenki rögtön nekilátna a párvadászatnak. A 100 szingli blog célja az, hogy a keresztyén egyedülállók megismerjék egymást, induljon el egy beszélgetés, ismerkedés, összefogás. Kezdjünk el együtt imádkozni egymásért és más fontos ügyekért is. Legyünk áldás egymás és a környezetünk számára. Végezzük "a" gyülekezet szolgálatát - legyen ige, imádság, dicséret, kenyér megtörése (úrvacsora és közös étkezés egyaránt), közös programok, a szegények, rászorulók segítsége akár a gyülekezeten belül, akár kívül.
Ez a gyülekezet Isten kegyelméből el kezdett épülni, formálódni. Szeretettel és izgatottsággal várjuk a folytatást: a további cikkekkel kapcsolatos beszélgetéseket és természetesen a közös hétvégét (terveink szerint május vége felé). Hogy utána mi lesz, az már akkor reméljük, hogy nem egy-két ember ügye, hanem egy gyülekezet feladata lesz eldönteni.
Ahogy a mi gyülekezetünkben szokás köszönni: Áldás, békesség. :)
Áldás, Békesség!
VálaszTörlésIgen! Köszönöm! Egyetértek!
Főleg az, amikor leírod, hogy melyek lehetnek azok a dolgok, amelyek megakadályozhatnak minket a párválasztásban. És jó szó a tüneti kezelés is, én emellett felkészülést is írnék! És szeretném, ha ez a közösség gyógyító közösség is lenne, megmutatná, hogy lehet (!) nyilvánosság előtt is őszintén beszélgetni, ez bátorítást adhatna másoknak is a bekapcsolódásra. Tehát ezzel a bloggal feladatunk van. És tetszett az a gondolat is, hogy, "100 egyedülálló szinglit összeeresztünk" ... :D Magunknak is írom: már nem vagyunk egymásnak annyira idegenek!
A beszélgetésekből képet alkotunk egymásról, lehetnek jó meglátásaink egymás életére nézve. És ezeket fogadjuk kritikával, de nyitott füllel. Megmondom, sajnálom, hogy KáVé és Zsu nem ír. P-tR -t is régen hallottam. Ha valakinek valami rosszul esik, meg lehet mondani, és szerintem, meg is lehet bocsájtani. Maybe.
Cipőcske (Rita) egy kérdést tett csak fel, nem tudom, a választ olvasta-e. Sücy is egyszer írt. Tia, Zoli, Joy, Ahham, Ildikó, eny ...és T.Sz! Örülök, hogy itt vagytok, hogy írtok, hogy közösségben lehetünk!
Én köszönöm a munkátokat, mely által egy újabb lehetőség nyílt meg egymás megismerésére. :)
VálaszTörlésRemélhetőleg sok közös vitánk lesz még, mely által egymást építhetjük.
Kedves Tibor,
VálaszTörléslehet, hogy túl sokat akarsz néha megosztani, én nemrég kapcsolódtam be, de őszintén megmondom sok írásodat a végén inkább átugrottam már, mert bár érdekesek a hozzászólásaid, egymás után többször és nagyon hosszan írsz (hosszabb, mint maga a cikk). Ezt csak azért írom, mert lehet, hogy nem a mondanivalóddal volt a bajuk az említetteknek, hanem a fenti problémával - csak segítő szándékkal mondom.
Áldással,
Lala