Timóteus cipőjében

Igetanulmányozás Pál apostol Timóteushoz írott 1. levele alapján.

Mivel megtért keresztyének vagyunk és Jézus követői, ennek egyik természetes következménye, hogy naponta olvassuk az Igét. Miért ne tehetnénk akkor itt is, együtt? Ha van kedvetek, csatlakozzatok a tanulmányhoz és kövessétek figyelemmel a Timóteus sorozat bejegyzéseit, melyek heti rendszerességgel várhatóak.

Miért Timóteus? Pál apostol bizalmas leveleket ír szeretett barátjának, fogadott fiának, aki lelki vezető volt és lelkipásztori szolgálatra készült Efézus gyülekezetében. Mik egy megtért hívő fiatal feladatai? Mit jelent Istennek szolgálni? Ezekben a kérdésekben vezeti Pál apostol Timóteust és így mi is csatlakozhatunk a hallgatósághoz, ha érezzük erre a lelki igényt.

Az 1. Timóteust olvassuk, érdemes az egész levelet ilyenkor elolvasni. Most az 1.1-11-el foglalkozunk:

¹Pál, a mi megtartó Istenünknek, és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből Krisztus Jézus apostola, ²Timóteusnak, igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.  ³Amikor Macedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, ⁴ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által.  ⁵A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. ⁶Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, ⁷törvénytanítók akarnak lenni; de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. ⁸Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él azzal. ⁹És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, ¹⁰a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással. ¹¹Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott. 

Általában az USZ levelei csoport levelek, azaz nem egy, hanem több embernek íródtak. Timóteus levele azonban más. Ez Pál apostol személyes levele Timóteusnak. A 2. vsz.-ban látjuk milyen meghitt, mély kapcsolatról van szó és ahogy olvassuk a levelet, érződik, hogy ez egy igazi dolog, olyan valódi az egész. Timóteust fiának nevezi Pál és érezhetően szorosan kötődik hozzá. Pál apostol pedig Timóteusnak az a személy, aki Istenhez vezette őt, aki bemutatta számára Jézust, akivel időt töltött, növekedett, együtt imádkozott. Az én Pálom, az én Timóteusom - olyan melengető látni ezt a meghittséget közöttük. 

Ahogy az apostolok (akik találkoztak Jézussal) öregedtek, megszületett az igény a tanítások rögzítésére és ez az apostoli levelek formájában történt. Timóteus leveleit és a Títuszhoz írt levelet -amik nem csoportnak, hanem személynek íródtak - pászorális leveleknek nevezzük, melyek számos fontos instrukciót tartalmaznak.

Üdvözlés és kezdés vsz. 1-3.

Pál, ahogy egy kiváló pedagógus, nem hagyja ki a lehetőséget, ha meg akar tanítani vagy éppen erősíteni valamit. Azt mondja/tanítja már az üdvözlésben is, hogy ő apostola Jézus Krisztusnak, azaz Jézus küldöttje (apostol=küldött) Isten parancsa által. (Vannak, akik önjelölt gyülekezeti vezetők, vannak, akik ma is apostoloknak hívják magukat.) Pál azt mondja, hogy Isten hívta el erre a szolgálatra. Miért is fontos ez? Ahogy végig vesszük ezt a levelet, jönnek majd olyan témák, amik igazán nem divatosak a mai ember számára. Érdekes módon évezredeken keresztül nem váltottak ki ekkora nemegyetértést mint a korunkban. Ezeknél a mai szemmel nehezen emészthető témáknál nagyon fontos lesz mindig vissza és visszatérni a vsz. 1-ben megfogalmazottakhoz. Ő Isten felhatalmazottja. Ez a levél Isten szava és az ő isteni akaratát tartalmazza. Lehet, hogy nem tetszik nekünk valami, de akkor nem Pál apostollal van a baj, hanem velünk. Nem az ő mondanivalóját kell megváltoztatnunk, hanem a mi szívünket, felfogásunkat, hiszen ez Isten beszéde, üzenete hozzánk.

Az üdvözlésben még Isten csodálatos szeretetéről is olvashatunk, mely megváltott, megmentett bűneink következményeitől. Elküldte a fiát, hogy meghaljon értünk. Jézus a reményünk. Ha nem benne bízunk, nincs értelme a folytatásnak. Ha viszont benne bízunk, ő örök életet ígér, biztosak lehetünk üdvösségünk felől.

Vsz. 2.: Milyen közel állunk egymáshoz, keresztyének: egy nagy család vagyunk. A Bibliában azt látjuk, hogy a keresztyének közötti kapcsolatok családi kapcsolatok, mintha vér szerinti rokonok lennénk. Anyák és lányai, nővérek és bátyák, apák és fiak. Pál nem volt házas és gyermekei sem voltak, de Timóteusra úgy tekintett, mint gyermekére. 

Sajnos sokszor a gyülekezetekben leredukáljuk ezt értékes, de távolságtartó kapcsolatokra. Pedig mi családtagok vagyunk. Kicsit lehet, hogy elsőre furcsán hangzik, de ha valakivel testvérek vagyunk a hitben, belsőségesebb kapcsolatban lehetünk, mint azzal, aki vérrokonunk, de nem hisz Jézusban.

Mondhatnánk mi is itt a blogon, hogy „nézzünk körül”, amit a virtuális világ sajnos nem tesz lehetővé, pedig a statisztikán látjuk, hogy napi 50-70 állandó olvasónk van és vannak napok, amikor 200 felé megy a rákattintás. A kapcsolódási pont, ami van a csendes hétvége előtt, az a kommentelés. Itt már megérezhetjük a találkozásokban, reakciókban, hogy ha te is abban a Jézusban hiszel, aki nekem is a Megváltóm, akkor egy család vagyunk és talán ez teheti ezt a blogot különlegessé az idelátogatók számára. 

Kegyelem, irgalom, békesség

Kegyelem: igazából csak mi, keresztyének tudjuk, hogy mit jelent ez: ingyen Isten gyermekeivé válni, nem a mi erőnkből, nem a mi érdemeink miatt, egyedül Isten kegyelméből megbocsátottak a bűneink.

Irgalom: Isten nem azt adja, amit mi érdemlünk. Mi mit érdemlünk? Rm. 6.23.: büntetést, halált.

De Isten az Ő kegyelméből megad minden lelki áldást és ezért békességünk lehet, mert Istennel kibékültünk, ő nem az ellenségünk már. Békességünk van vele és egymással is.

Van ennél jobb üdvözlés? Hogy üdvözöljük mi egymást? Hogyan találkozunk? Mire hívjuk fel a figyelmet? Mit hangsúlyozunk ki? Isten kegyelmét, irgalmát és békességét adjuk-e a másiknak, ezt az üzenetet adom-e én tovább az életemmel?

És akkor jöhet maga a levél. Ehhez szükséges a háttérinfó, hogy tudjuk mi is a felállás, ki ír kinek, miért:

Pál segít Timóteusnak vezetővé válnia, mégpedig az Efézusi gyülekezet lelkipásztorává. És azt látjuk, hogy nagyon sokszor arról van szó, hogy Timóteus tanácsokat kap azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezelje „le” azokat az embereket, akik majd jönni fognak - illetve már ott is vannak - és másról akarnak tanítani a gyülekezetben, mint az Evangélium. Ők a tévtanítók.

Ez a két feladata van a lelkészeknek és tulajdonképpen minden megtért embernek, hogy hirdesse Isten tiszta igéjét és ne hagyja a tévtanítók munkáját annyiban. Ez egy nagyon nehéz dolog. Főleg ma. Rámutatni a tévtanításra és azt mondani, hogy ez nem helyes. Ez ma egy nagyon kemény dolognak hangzik. Annyira hozzászoktunk már a toleranciához, hogy ez már szinte elfogadhatatlannak tűnik. "Muszáj őket bántani?" „Nem tudunk arra koncentrálni, ami a helyes inkább?” „Miért kell rámutatni más egyházak, hívők tévtanításaira?”  - Mert ez is a feladataink közé tartozik, legalábbis, ha szeretnénk Timóteus lábnyomaiba lépni.

Vsz. 3-5:

Pontosan nem tudjuk mi lehetett itt a tévtanítás, bár vannak utalások – törvényeskedés, családfák, mende-mondák az Ige és Isten üdvterve helyett. A gond ott kezdődik, ha hozzátesznek az ÚSZ tanításához, pl. nem egyedül hit által van üdvösség, tenned kell bizonyos dolgokat, vagy tilos megtenned bizonyos dolgokat, vagy nem volt feltámadás, vagy már visszajött Jézus, vagy tudjuk pontosan, hogy mikor jön vissza, vagy összekeverik más nagy vallásokkal Jézus Evangéliumát, hogy az egész emészthetőbb legyen.

Ez a levél kiváló arra, hogy meglássuk, hogyan védhetjük meg a hitünket, hogyan állhatunk ki az Evangéliumért, hogy ne egy tévtanítást kövessünk, hanem felismerjük azokat és azoknak a veszélyeit.

Ami nincs benne a Bibliában az nem egyenértékű vele! Felesleges tanítások, okoskodások. Negatív hatásai: elnyúló beszélgetéseket, végtelen viták, melyek nem jók semmire. Ez a különbség a tév és igaz hit között. Az igei tanítás hitbeli növekedéshez vezet, ami gyümölcsöt terem.

Hogy miért is mutatunk rá a tévtanításra szintén fontos! Mi a motiváció: szeretetből? Vagy szereted, élvezed, hogy tudod, hogy valami nem helyes és tetszik az érzés, hogy igazad van és te jobban tudod.

Végül pedig vsz. 6-11.:

Érdemes odafigyelni azokra, akik tanítani akarnak és tanítók akarnak lenni - tényleg az Evangélium a hajtóerejük vagy csak maga a "szószék" vonzza őket?

Egy egészséges gyülekezetben a szolgálatok betöltése nem jelentkezés alapján történik - bár jelentkezni nem rossz dolog - hanem a képesség alapján: Érted-e az Evangéliumot, hiszel-e benne és képes vagy-e ezt hirdetni - akármilyen területen - gyerekmunka, egyházzene, szociális munka, stb.?

Aztán felhozza az igerész a törvény kérdését is. Pál apostolt már a híre megelőzte és saját népe között is úgy beszéltek róla a rossz nyelvek, hogy ő a törvény ellen prédikál. Pedig ez nem így volt. Pál az Evangéliumot prédikálta, azaz, hogy az üdvözít, a törvény pedig erre képtelen. De nem is elvetendő!
Lehet, hogy nagyon elvetemült bűnöket olvasunk a passzus utolsó verseiben, de mégis mi is azok közé a törvényszegők közzé tartozunk, akiknek - miután elfogadtuk Jézus váltsághalálát és üdvbizonyosságot szereztünk - szükségünk van Isten szent elképzeléseire, terveire, tanácsaira a mindennapokhoz, a kapcsolatainkhoz, a munkánkhoz.


Vsz. 11.: Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott. 

Egy hét múlva ugyanitt! :)