Beérkező interjús anyagok II.

Beküldőnk: Zoli. Köszönet ezért neked és a párnak, hogy elérhetővé tették magukat és megosztották mindezt velükn!

1. Egyedülálló, párválasztó időszakról
- a megtérés és párválasztás között mennyi idő telt el és hogyan telt ez az időszak?

-> kb. 6-7 év telt el. 2002-2007. között egyetemista voltam, rengeteg feladattal, az eléggé lekötött. 2005.nyara óta lettem ifitag, azóta az ifi is nagy szerepet játszott életemben, sokat voltam/vagyok velük, sok közös program volt. Emellett 2007. nyara óta dolgozom a 'Cégnél', azóta hétfő-péntekig a munka tölti ki életemet leginkább. Az nagy változás volt időbeosztás szempontjából. Kittivel 2009. nyara óta vagyunk együtt.

- aktív vagy passzív párkeresők voltatok? Randiztatok, ismerkedtetek vagy csak úgy megtalált a szerelem?

-> 2005-ig passzív voltam teljesen, nem is igen foglalkoztatott a téma. 2005 után viszont egyre jobban kezdett érdekelni a párválasztás. Kitti előtt volt két-három lány, akivel randizgattam, de nem lett komolyabb folytatás, illetve volt egy lány 2008-ban, akivel –sokszori találkozás és ismerkedés után – összejöttem, de vele 2 hónap után szakítás lett a vége, mert nem illettünk össze. Utána találkoztunk Kittivel az ifiben, 2009. februárjában. Nagyon jókat beszélgettünk az ifik végén, majd leveleztünk, majd május végétől találkozgattunk ifi végén is kb. hetente. Augusztus 20-án lettünk egy pár, addigra mindkettőnkben kimunkálta Isten, hogy a másikat akarja nekünk Isten adni. Ez így volt jó, mert addigra már nagyon jól megismertük egymást, így a kapcsolatba is mindketten úgy tudtunk belemenni, hogy már nagyon jól ismertük a másikat, s tudtuk, hogy milyen a másik, összeillünk-e egyáltalán.

- az elképzelésekhez képest milyen volt a párkapcsolat, mi az, amire rájöttetek így a másik oldalról szemlélődve? Voltak-e esetleg tévhitek, ami abszolút nem is úgy van, ahogy elképzeltétek elméletben?

-> Kittivel mindig is olyan volt (és most is olyan), amilyenről mindig is álmodtam egy párkapcsolatot illetően. Mivel egymást már a járás előtt elég jól megismertük, így nem nagyon tudok olyat mondani, amiben meglepetés ért volna a kapcsolatot illetően. Az elképzeléseimnek teljesen megfelelő volt a kapcsolat, nemigen emlékszem olyan tévhitre, amire rá kellett volna jöjjek, hogy nem úgy van. Illetve itt annyit mondanék, hogy egyikünk sem elvárással ment bele a kapcsolatba, meg mindenféle elképzeléssel, hanem mindketten a másikat akartuk jól szeretni és Istent közösen kapcsolatunkba hívni.

- ért-e benneteket nyomás a társadalom részéről, esetleg negatív hatás, szemlélet, beidegződés, ami hátráltatta a párválasztást, amivel szembe kellett néznetek/mennetek önmagatokban? ugyanez esetleg a gyülekezettől?

-> külső nyomás nem ért bennünket. Én 26 voltam, Kitti 23, ilyen idősen még nem annyira jellemző, hogy bárki is nyomást helyezne az emberre. Inkább pont fordítva: szüleim, barátaim, ifi, környezetem, gyülekezet mind-mind abban támogattak, hogy legyek türelemmel és meg fogom találni azt, akit Isten nekem szán majd. Inkább belülről volt egy egyre nagyobb nyomás bennem, amit saját magam építettem fel, hogy biztos velem valami baj, hiszen 25 éves koromig nem is volt kapcsolatom. Folyamatos önvizsgálat, „loser” érzés, egyre súlyosbodó rosszkedv volt inkább jellemző, ha ez a téma szóba került. De ezek mind csak saját magam miatt voltak.

2. Egymásra találás, ismerkedés fokozatai

- milyen, mennyi szerepe volt a külső szimpátiának, ill. az első benyomásnak?-> Elég nagy jelentősége volt. Mindketten kölcsönösen szimpatikusak voltunk a másiknak. Jókat beszélgettünk ifik után már az elején, mindketten nyitottak voltunk a másikat illetően.- közös időtöltés - hogyan töltöttetek időt, milyen randi tippjeitek vannak?
-> szerintem fontos, hogy főleg olyan időtöltés legyen, ahol a másikat meg tudod ismerni a lehető legjobban. Fontos a csak kettesben eltöltött idő, a beszélgetésekből sok minden kiderül. Mindenképp olyan kettes-randikat ajánlanék, ahol minél több beszélgetésre van alkalom, ahol a másiknak az életfelfogását, életét, hátterét, hitét megismerheted. Nekünk pl. volt olyan Kittivel, hogy 5-6 órákat beszélgettünk egy padon ülve és nagyon jó volt, így a másikat is egyre jobban megismertük. Mielőtt összejöttünk volna, csak beszélgetős találkozásaink voltak: beültünk valahova, vagy sétáltunk valahol. Miután összejöttünk, utána mentünk moziba, színházba, stb. A kettes randik mellett fontos, hogy közösségben is lássuk a másikat. Erre az ifik kiválóak voltak. Voltunk közös szolgálatban is (ifinek volt egy színdarabja), ilyen szempontból is jó volt látni a másikat.- mikor volt az a pont, amikor tudtátok, hogy ebből házasság lesz?
-> rá fél évre, hogy összejöttünk. Láttuk már akkor, hogy Isten megáldotta a kapcsolatunkat, mindketten komolyan gondoljuk és boldogok vagyunk egymás mellett, egymással képzeljük el életünket. Még egy fél évet jártunk és utána, 1 év járás után volt az eljegyzés.

- volt-e amikor újra kellett gondolni, megerősítést kérni, amikor elbizonytalanodtatok?
-> Nem volt. Mindketten Istentől kértük el a másikat, Ő ajándékozott minket egymásnak.
- hogy fogadta a közvetlen környezetetek (gyülekezet, család, barátok), hogy összejöttetek?
-> Mindenki nagyon kedvesen fogadott minket, mindenki örült nekünk, hogy egy pár lettünk.
- mit tanácsolnátok az együtt járóknak, jegyben járóknak, házasságra készülő pároknak, mi az, amit mindenképpen meg kell csinálniuk és mi az, amit semmiképpen nem javasoltok?-> amit mindenképp: mielőtt elkezdik a járást, Istentől kérjenek útmutatást és a másikat igyekezzenek jól megismerni. Nem fejest ugrani az ismeretlenbe. Ha már járnak: minél több időt közösen is Istennel eltölteni: alkalmakat hallgatni, hívő könyvet olvasni, Igét olvasni közösen és arról beszélgetni. Emellett egymásért, környezetért, barátokért, stb. közösen imádkozni. Nagyon fontos és megtartó ereje van ezeknek, Isten így tud igazán összekötni egy két embert, ha az a két ember is folyamatosan őt keresi közösen és épül Benne. Istennek közösen végzett szolgálat is nagyon megerősítő egy kapcsolatban, ha Isten ad ilyet, mindenképp élni ennek ajándékaival.

Amit semmiképp: csak találkozgatásból, szerelemből álljon a kapcsolat. Ez egy idő után ugyanis kihűl és folyamatos konfliktusok veszik kezdetét. A fent említett dolgok mellett jó, ha a kapcsolatban nem zárkózik el a pár a környezetétől (pl. ifitől, mert most már van párja...) és nem csak és kizárólag saját magukkal vannak elfoglalva, nem szűkülnek be.

3. Házasságban együtt (szerepek, mindennapok) 

- véget ért-e már a nászutas-periódus, volt-e ilyen?-> ezt a kérdést nemigazán értem. Mit értesz nászutas-periódus alatt? Mindketten dolgozunk, emellett sok feladat, szolgálat is volt és van évek óta. Igyekszünk egymásra is minél több időt fordítani, ez az idő gyakorlatilag házasságunk óta heti átlagban kb. mindig ugyanannyi és ez jó is nekünk.
 - olyan kevés a példaértékű keresztyén házasság. Nehéz-e keresztyén házasságban élni?
-> Nem nehéz, ha mindkét fél Istenre hangolja a vevőkészülékét, Tőle várja az áldást és a másik felé nem folyamatos elvárásokat támaszt, hanem maga helyett a másikat akarja jól szeretni. S emellett azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy óriási nagy ajándék Istentől, hogy hívő házastársam lehet, nem a (kisebb) különbségekre kell tekinteni, hanem Istenre és egymásra. Mennyivel nehezebb lenne egyedül vagy felemás igában...

- mik azok, amikben úgy érzitek jók vagytok és mik a gyenge pontok?

-> Jók: igyekszünk a másik fejével gondolkozni, másikat megérteni, jól szeretni; igyekszünk Istent hűségesen követni

Gyenge pontok: túlterheltség, fáradtság esetén mindketten nagyon sebezhetőek vagyunk, ilyenkor könnyen lesz konfliktus köztünk.
- férfi-női szerepkörök: mit jelent ez számotokra a mindennapokban?
-> ha rövid és tömör akarok lenni: Kol 3,18-19. És tényleg így igyekszünk ezt megélni a mindennapokban –persze nem sikerül minden pillanatban, de törekszünk rá. - mi az, amit tanácsolnátok hívő egyedülálló ismerőseiteknek akár egyedülállóságukban, akár párválasztásukban, akár későbbi kapcsolataikhoz, házasságukhoz?
-> elég sok mindent tanácsoltam már fent, csak ismételni tudnám a fenti gondolatokat. A legfontosabb amúgy a folyamatos, stabil kapcsolat Uraddal, Isteneddel.