Annyira jó hallani a kegyes füleinknek a konklúziót a prédikációk végén: imádkozz többet,
olvasd az igét, adakozz, segíts, légy türelmes, tedd ezt, tedd
azt...
Olyan jó érzés tölt el: „Megvan,
hogy mit kell TENNEM!” Tök jó, hogy Jézus meghalt értem, de most
jövök én és megmutatom, hogy velem nem is járt olyan rosszul.
Hiszen Pál is így ír:
„ 12Azt
pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt,
drágakövet, fát, szénát, szalmát; 13az a nap
fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor
mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér
a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. 1. Kor. 3:12-13
Vagy a Máté 25-ben Jézus a 10
szűz (5 bölcs, 5 balga) példázatában is beszél arról, hogy
hogyan várjuk őt, hogy a bölcsek, akik jól döntöttek,
akik helyesen cselekedtek, azokat viszi
el a Vőlegény, azoké az áldás.
Ha viszont ez így működik, akkor mi
benne a kegyelem? Mi
benne ingyenes – érthetetlenül csodálatos?
Nem könnyű elfogadni a tényt, hogy
valaki ingyen ad valamit.
Valaki. Ingyen.
Bűn és büntetés
Kulturális és refó körökben
szubkultúrális örökségünk a felfogás, miszerint: „ha rosszat
teszel, lesújt rád Isten haragja.” Hiába a kegyelem tanára
épített egyház vagyunk, valahol a sorok mögött (a
prédikációkban, ifiken vagy ahogy a szülők nevelik gyermekeiket)
mindig ott van a bűn és büntetés tanítása: „Vigyázz! Ha
rosszul döntesz, rosszul lépsz, ott áll Isten egy ostorral és
rögtön odacsap.” Ilyen mondások utalnak erre, hogy Isten nem
ver bottal. Vagy azokat bünteti, akiket szeret és
szituációkban, pl. ha megbotlunk vagy elejtünk valamit akkor
hangosan is kimondjuk: na, biztos azért, mert valami rosszat
gondoltam/mondtam volna.
Egyszóval:
a büntető istenkép tévtanításában szenvedünk. Még ha megtért,
Krisztus váltsághalálában bízó keresztyének vagyunk – tehát
tudatos, értelmes dicsőítők vagyunk – tudat alatt, mégis
hatással lehet ránk a szemlélet: Isten meg fog büntetni, ha bűnt
követek el.
Ahogy a termékekre is írják: "nyomokban mogyorót tartalmaz" - így igaz ez sokunkra ezzel a felfogással kapcsolatban. Konkrétan nem ezt tanítjuk (tejcsokoládé), de mégis van benne egy kis - komoly megbetegedést okozó - csúsztatás is (mogyoró).
Nos,
ha ez így lenne, tehát Isten tényleg büntetné a nap mint nap elkövetett
több száz/ezer bűneinket, akkor
- azt nem bírnánk elviselni,
- Isten úgy látná, hogy az a kínhalál, amin Jézus átment a bűneinkért, egyszerűen nem volt elég.
Tudatosítanunk kell magunkban ezt az
igazságot és nem csak felszíni módon, hanem mélyen,
készségeinkben, elszólásaink szintjén is: Isten nem büntet többé! Ő komolyan veszi a bűnt és nem néz el felette. Nem ver
bottal: nem ver, hanem vert, nem bottal, hanem kereszttel és nem
minket, akik megérdemelnénk, hanem egyszülött Fiát, aki meghalt
helyettünk, miattunk és értünk egyszer és mindenkorra. Ezzel Isten büntetése
befejeződött. Nem áll ott lesben, hogy szájba verjen minket, ha
kicsusszan valami olyan a szánkon, aminek nem kéne.
Isten előtt O.K. vagy!
Mindazok, akik hisznek Jézusban,
azoknak jelen, múlt és jövőbeli bűneik el vannak törölve.
Isten elfogad minket és akármilyen hihetetlen, tiszta szívűnek
lát minket!
Persze felmerül a kérdés: bármit
tehetek, nem lesz ártalmas következménye?
Válasz: dehogynem! Ha mértéktelenül
iszol, tönkremegy a májad. Ha nem mondasz igazad, elveszíted a
barátaidat. Stb. Ezek a bűn természetes következményei. De nem
Isten büntetése! Ahogy az sem, hogy egyedülálló vagy!
Mélyüljünk el ebben és tegyük
magunkévá: milyen hatalmas a kettő között a különbség!
Engedelmesség *nyíl* áldás
Szintén jogos
kérdés, hogy ha Isten már tiszta szívűként tekint ránk,
akkor mi a helyzet a „megszentelődéssel”? A változással, hogy
egyre inkább olyanná legyek, amilyennek Isten szeretne látni?
Jézus megváltott, kész vagyok, mi dolgom még itt a földön?
Na ez egy olyan
terület, amit szintén nagyon szívesen félre értelmezünk,
magyarázunk keresztyén köreinkben úgy, hogy észre se vesszük,
hogy teljesítménykényszeres és maximalista elvárásainkat
elégítjük ki – azaz ismét magunkra, a mi cselekedeteinkre
tereljük a figyelmet:
mert nem azt
mondjuk, tanítjuk, gondoljuk, hogy mivel Isten megváltott, most már
övé az irányítás, kész vagyok az Ő elképzelései szerint élni
az életemet – benne bízok, hiszen Ő bebizonyította a kereszten,
hogy egyedül benne bízhatok – HANEM: azt gondoljuk, hogy le kell tennünk valamit az asztalra, hogy lássa, „Ez már valami!”
És persze megjutalmazzon. Nem hálaadásból, Isten iránti
bizalomból lépünk az engedelmesség útjára (legyen szó
adakozásról, párkeresésről, igeolvasásról, stb.) hanem azért,
hogy (ki)használjuk azt a „módszert”, ami az áldásba,
„győzedelmes” keresztyén életbe vezet. Egy életvezetési
tippként alkalmazzuk életünkre és várjuk, hogy jöjjön: a pénz,
a pár, a gyerek, a nagyobb gyülekezet.
Szerződéskötés Istennel
Mintha hirtelen megtalálnánk egy apró
betűs részt a Bibliában és szaladnánk Istenhez, emlékeztetve
őt: „Nézd csak, itt ez áll, szóval én most már minden hétfőn
böjtölök/minden reggel igével kezdek/tízedet adok/járok
bibliakörre/beiratkozok bibliaiskolába/*valami olyat teszek, ami
nehezemre esik* és akkor te azt ígéred, hogy ezt és ezt fogod tenni!”
Mondjuk erre az igére hivatkozva:
"Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő
megmutatja erejét azoknak, akik tiszta
szívvel az övéi." (2Kró 16:9)
Míg ez az Ige igaz és ahogy a bűnnek
következménye az átok (betegség, sikertelenség, megromlott
kapcsolatok, stb) az engedelmesség áldást hoz az életünkbe,
figyelnünk kell szívünket: miért teszem, amit teszek? Hálából
a keresztért, Jézusért? Vagy a helyes cselekedeteimért várom el
Isten „törvényszerű” áldásait? A motiváció - mi hajt...
Nagy szavak és kicsi tettek
Mielőtt
„ráállnánk” tehát ígéretekre és új lendületet venne
áldáskeresésünk, álljunk meg egy percre és gondolkozzunk el
azon, hogy mit jelent ez a szó: integritás. Amit mondok magamról (hívő, engedelmes, türelmes, odaszánt, kitartó) azok a cselekedeteimet is fedik? Várjunk egy kicsit a nagyobb szavakkal addig, míg a jellemünk, hitünk és istenképünk is odáig nem ér. Mert haladunk, mindenki halad, aki Jézussal jár. De azért, mert az a trend, azt csinálják a körülöttem levő hívők is akár színből, akár szívből, nekem még nem kell azt tennem, ha még nem vagyok ott. Isten úgy is átlát rajtunk és ő nem a módszereket fogja nézni, amiket alkalmazunk, az elveket, amik szerint élünk, hanem a szívünket, hogy mit miért teszünk. Előtte nincsenek titkok.
Mielőtt nagy
szavakat aggatnánk magunkra: elkötelezett, böjtölő, türelmes,
kitartó (ezzel is erősítve önérzetünket: képes vagyok rá),
töltsünk azzal időt, hogy elmélyítjük az igazságot szívünkben:
nem kell semmit se bizonyítani, tenni, lenni, hogy elnyerjük az
áldást. Isten előtt oké vagyok Jézus Krisztus által, akiben
miénk már MIDNEN lelki áldás.
Ábel
VálaszTörlésAlapvetően egyetértek a leírtakkal, de szerintem néhány fontos dologgal kiegészítendők:
"megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek.
De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják." /2 Mózes 20:5-6/
Tehát Isten büntet, de
" Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:
Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által." /Galata 3:13-14/
Tehát a régi szövetség Isten által kimondott (!)átkaitól Jézus áldozata megváltott minket (pogányokat, akik megtértünk), ez hozta létre az új szövetséget, ami nem törvény, hanem kegyelemközpontú.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a bűneinknek csak fiziológiai vagy lelki, kapcsolatbeli következményei lehetnek, ugyanis
"a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott." /Ézsaiás 59:2/
Tehát a bűnöknek komoly szellemi következménye is van, mégpedig az Istentől való elválasztottság. Ez az elválasztottság pedig jogot formál sátánnak arra, hogy rossz dolgok történjenek a bűnös emberrel.
Szóval a kegyelem szövetségében tényleg nem büntet Isten, de nem szabad elfelejtenünk sátánt, aki minden apró bűnt megpróbál kihasználni, hogy még jobban elszakítson Istentől. Ezért kell folyamatosan megszentelődnünk és megtérnünk a felismert bűnökből.
Szia Teo!
TörlésÜdv a blogon és köszi, hogy írtál! :)
Az igék tök jók, köszi!
Próbálom megérteni, hogy milyen szempontból egészíti ki a leírtakat. Segítenél még tovább magyarázni? Főleg a második részt, utolsó két bekezdést. Így tudok majd érdemben reagálni - ha esetleg valamit máshogy látunk...
Köszönöm!
Áldás:
Ábel
Elnézést, tényleg nem voltam világos. :)
VálaszTörlésA "bűn és büntetés" részre írtam, hogy úgy van, ahogy leírtad (erre vonatkozott megerősítésként a 2Móz20:5-6 és a Galata3:13-14), de szerintem hiányzik belőle két fontos dolog.
Az egyik az, hogy nemcsak - ahogy írtad - természetes következményei vannak a bűnöknek, hanem egy nagyon fontos szellemi (földi szinten nem természetes) következménye is, mégpedig az Istentől való elválasztottság állapota(erre vonatkozott az Ézsaiás59:2). Ez az állapot kiszolgáltatottá tesz a gonosznak, mindaddig, amíg le nem rendezzük a bűneinket. Ezt azért tartom fontosnak hozzátenni, mert igaz az, hogy "Isten előtt O.K. vagy!", de ebből az állapotból ki lehet kerülni (lehet, hogy ebben nem értünk egyet) rossz döntéseink, bűneink következményeképp.
A másik sátán létezésének és munkájának ténye, ti. lehetségesek olyan esetek, amikor tényleg úgy érezzük, Isten valamiért megbüntetett minket, valójában viszont sátán tett valamit ellenünk. Itt kapcsolódik a dolog az előző ponthoz, mert sátán csak akkor tud sikeresen fegyverkezni ellenünk, ha valami rendezetlen (tudatos/tudott) bűnünk.
Nem teologizálni, vagy okoskodni akartam ezzel, hanem csak hozzátenni a leírásodhoz, mert sajnos azt tapasztalom, hogy egy alapvetően áldott párkapcsolatban is nagy károkat tehet sátán akkor, ha akár csak az egyik félnek is rendezetlen a kapcsolata Istennel, és/vagy meg nem bánt bűnöket hordoz.
Sátánnak az a célja, hogy szétrombolja az emberi kapcsolatokat, és mindent meg is tesz ennek érdekében, ezért nagyon fontos egy hívő pár életében, hogy mindkét fél erős legyen Krisztusban, és ne legyen csak egy megszokott érzés az, hogy meg vannak váltva, hanem szellemben aktív, folyamatos bűnbánó életvitellel erősítsék önmaguk és egymás hitéletét is.
Remélem, így érthetőbb. :)
Mindent bele, fiúk, lányok!
Teo
Kedves Teo!
TörlésNagyon örülök, hogy volt lehetőséged kifejteni gondolataidat és köszönöm, hogy megosztottad itt velünk!
Valójában nem maradt ki ez az eredeti gondolatmenetből, hanem pont ezt a látásmódot próbálja helyretenni. Ezért is örülök, hogy felhoztad te is ezeket a dolgokat, amik szerintem a "nyomokban mogyorót tartalmazhat" kategóriába tartoznak, mely nagyon sok jó dolgot mond, miniméterekkel csupán, de mégis másfelé veszi az irányt.
Külön jó, hogy magát a párkapcsolatot is felhozod példának, hogy milyen, ha ez a látásmód ebben a kontextusban lép életbe.
"mert igaz az, hogy "Isten előtt O.K. vagy!", de ebből az állapotból ki lehet kerülni (lehet, hogy ebben nem értünk egyet) rossz döntéseink, bűneink következményeképp."
Ez visszavezet alap teológiai kérdésekhez:
1. Tudhatom-e biztosan, hogy van-e üdvösségem? (Honnan tudom, stb..)
2. Elveszíthetem-e az üdvösségemet?
Mindenki válaszolja meg magának, ezzel itt most nem akarok időt tölteni, de ha jön több komment ehhez, akkor persze, beszéljük meg!!
Csak röviden:
1. Igen.
2. Nem. Ha valaki "elveszíti", akkor nem is volt meg neki, azaz nem tért meg, legfeljebb azt hitte, vagy a környezete azt hitte, hogy metért. Aki igazán megérti, hogy mit tett érte Jézus, az nem fordít ennek hátat, hanem pont növekszik benne. (Akár csak egy házasság: ha jó alapokra épül, egyre jobban szeretitek egymást, ha pedig nem akkor elkerülhetetlen a megfásulás, de ellenkező esetben ez lehetetlen)
Tehát ezért nem értek egyet azzal, hogy valaki kikerülhet az "Isten előtt oké vagy" állapotból rossz döntései következményeképen.
Keresztyénként is hozunk jó és rossz döntéseket, de valami alapvetően más: Isten elfogadó szeretete, kegyelme 180 fokos változást hozott az életünkben. Már nem homokon, hanem kősziklán állunk. És meginoghat bármi körülöttünk, elszúrhatunk rengeteg mindent az életünkben, de egy biztos: Isten szeret és ezt sosem változtatja meg. Kifzette a váltság díjat értünk, teljesen elkötelezte magát mellettünk, ezen nem fog változtatni. Nem fog visszadobni a szemétbe, mert csalódott bennünk. Jól tudja, hogy mennyire gyarlók vagyunk.
Na, most hogyha valaki keresztyénként mégis azt mondja, hogy a kukába a Bibliával és nincs Isten, az egész kereszt-sztori hülyeség, nyilván az alapoknál (megtérésnél) van a gond, nem az azt követő engedelmességgel. Persze maga a megtérés sem egy üdvozítő cselekedet, amit mi kitalálunk, rájövünk a titok nyitjára és kiagyalunk (=kiérdemeljük), hanem Isten kegyelme mozgat és vezet rá vmi érthetetlenül csodálatos módon.
"mert sátán csak akkor tud sikeresen fegyverkezni ellenünk, ha van valami rendezetlen (tudatos/tudott) bűnünk."
Törlés- Nagyon nem szeretném ha te, vagy bárki félreértene: a bűnvallás, bűnbánat, megszomorodni a bűneink miatt Isten előtt nagyon nagyon fontos és az Ige int is erre. Én nem ez ellen szeretnék szólni. És való igaz, ha megkeményítjük szívünket és büszkeségünk meggátol a bánvallásban, az komoly lelki, hitbeli válságba sodor. De mikor valamit megbánatlan bűnnek nevezünk (nekem is van több száz csak mióta felkeltem), azzal nagyon vigyázni kell, hogy ne önmarcangolásnak adjon okot. Vagy pont az ellenkezője: megvallom bűneimet, mert tudom, hogy ez a helyes, de nem benső bűnbánat miatt, hanem csupán a szabályokat szeretném betartani. Talán pont ez adhat lehetőséget a Sátánnak, hogy romboljon az életünkben, hogy kihasználja vagy az önmarcangolás, vádlás lehetségét (pl. azért nincs párod, mert van egy megbánatlan bűnöd, azért vagy beteg vagy szegény, stb), vagy pont abba vezet bele, hogy Isten kegyelmét még ki kell egészíteni bizonyos cselekedetekkel, ki kell Istent engesztelned, jó benyomást tenni rá, bizonyítani, hogy veled aztán jól járt.
Minden keresztyén idős ember, aki már vagy 60 éve keresztyén akár, vannak megbánatlan bűnei. Bele ment olyan dolgokba, hogyha megvizsgálnánk, akkor rámutathatnánk: ez az ember 39 éve itt rosszul döntött és ezt még megsem bánta, ergo bűnben él. Mindannyian hoztunk és fogunk hozni ilyen döntéseket, hiszen emberek vagyunk. A legszuperebb hívők is bűnben élnek, ezt nem lehet kivédeni. A legtöbb, amit tehetünk és tennünk is kell, hogy imádkozzuk a 139. zsoltár utolsó sorait és kérjük az Urat, hogy Ő vizsgálja meg szíveinket és útjainkat és mutasson rá bűnökre. Így lesznek, amiket meglátunk és megbánunk, de lesznek olyanok, amiket nem. És lesznek olyanok is, amiket megbánunk, együtt egy tesóval bűnvalló imában közösen leteszünk az Úr elé és félnap múlva ismét elesünk, de lehet, hogy még annyi sem kell.
Onnantól kezdve, hogy Jézus rámutatott: a mérce a gondolati szinten történő bűnöknél van, rá kell, hogy jöjjünk, ezt nem tudjuk megütni, alkalmazzunk bármilyen módszert vagy keresztyén életviteli modellt (napi áhitat, rendszeres bűnvallás, kolostori életmód). Át kell adnunk egész velejétől romlott valónkat és Isten kegyelmében bízni. Ez hatalmas felszabadulás.
Persze ahogy a Korinthusiak, így áteshetünk mi is a másik oldalra - túllazulunk és ezzel Jézus kereszthalálának jelentőségét lenézzük, "Megtehetem, Jézusnak úgy is az a dolga, hogy megbocsásson, ezért halt meg."
Ez egy veszély, de ugyanígy fenyeget bennünket (teljesítménykényszeres és maximalista testvéreinket leginkább), hogy mi méltóan szeretnénk élni az alapján, amit Jézus tett értünk (ez eddig ok, hálából(!) az lesz a szívügyünk, hogy mi kedves Istennek), de ez is átcsaphat egy bizonyítási-kényszerbe, hogy "nézd, milyen ügyes vagyok, velem igazán jól jártál.."
"mert sajnos azt tapasztalom, hogy egy alapvetően áldott párkapcsolatban is nagy károkat tehet sátán akkor, ha akár csak az egyik félnek is rendezetlen a kapcsolata Istennel, és/vagy meg nem bánt bűnöket hordoz."
Törlés- igen, ha "rendezetlen kapcsolatról" beszélünk, az mindenképen nehézséget okoz mindkét fél számára. Egy keresztyén házasság a közös istenhitre épül, ha ebben válság van, akkor az hatással van mindenre. De kisebb-nagyobb válságot megél minden keresztyén. Talán még kiégésről is beszélhetünk. Tipikus, ha pl. nagyon aktívak vagyunk a szolgálatban, de azt nem Jézusért, hanem a szolgálatért végezzük, az embereket és magát a szolgálatot is megutáljuk és elkezdjük frusztráltan számonkérni Istent...pedig mi nem tartottunk csendességet és vizsgáltuk a szívünket: miért is, kinek is csinálom ezt? Itt is könnyen elmhet a dolog... Viszont ha meg is történik, nem kell kétségbe esni. A keresztyén ember tudja, érti, hogy mit tett érte Jézus és ezekhez az alapokhoz mindig visszatérhet. A másiknak pedig türelmesen, nem vádolva és erőltetve kell asszisztálnia ezt a visszatérést a "lényeglátáshoz".
- a "meg nem bánt bűnökkel" kapcsolatban csak a fentieket tudnám ismételni. Vigyázzunk, hogy ne üldözzünk boszorkányt se a magunk, se a párunk életében. Egy kapcsolat pont emiatt is tönkremehet, hogy van egy "képzelt bűn" bennem vagy a másikban, ami miatt úgy gondoljuk, hogy a Sátán beférkőzött és nem működik az egész. Pedig inkább arról lehet szó, hogy alapvető párkapcsolati problémákon nem tudunk túllépni.
Ismét leírom, hogy nem a bűnbánat ellen írok, ha van valami bűn, ami nyomj a szívünket, bánjuk meg azt és tegyük azt, amit Isten: felejtsük el. Persze ezt a másik helyett nem tehetjük meg. Így van ez a házasságban is. A feleségem hordozza az én bűneimet és én is az övét. Két visszatérő bűnös szerencsétlenkedik egymás mellett néhány évtizedik. Az egyetlen jó dolog bennünk: Isten és amit kegyelméből ő megad nekünk. Ennek a mértéke viszont leírhatatlan...
Az utolsó mondatoddal TELJESEN egyetértek!
Áldás:
Ábel
Sziasztok!
VálaszTörlésNem régen kaptam meg, hogy azért nincs párom, mert nem engedelmeskedek Istennek.
...
Ezen elég sokat gondolkodtam, de nem jutottam előrébb, hogy hogyan tudnék engedelmeskedni Istennek? Eddig hogy éltem? Teljesen rossz úton vagyok? A bűneim miatt nincs társam?
Sok mindenben megerősített ez a bejegyzés és tényleg csak hálából lehet Istennek élni. És nem egy szintet kell megütnünk, hanem "csak" vele élni. De az embert egy ilyen beszólás kapcsán elkapja a gépszíj, hogy akkor mit csinálok rosszul? Mit csináljak jobban, hogy engedelmesebb legyek? Több igeolvasás? Több ima? Több szolgálat? De akkor hol a hála???
De annyiból pedig kellett ez a mondat, hogy önvizsgálatot tartsak, hogy hogy állok Istennel, mennyire bízok Benne és ez nem cselekedetek kérdése, hanem a hité és bizalomé (amit majd követnek a cselekedetek)! Most eléggé meg vagyok kavarodva és bizonytalan vagyok, de tudom hogy van Kősziklám :)
Zoli
Elszomorító, hogy van olyan kegyes közeg, aki ezt mondja.
TörlésÉn, mint 11 éve egyedülálló faszi, azt tudom mondani, "zörgessetek és megnyittatik néktek". A százötvenedik pofon után is fel kell állni. Fel lehet állni. Nem feladni. Szingli-találkozókra eljárni. Ott ismerkedni. És ha az embert a százötvenedik lány is visszautasítja, kedves mosollyal és jó kedéllyel venni. Úgy, mintha a halál ajánlkozna. Az jön és visz, nem tehetsz ellene, kapálózol vagy nem, de stílusosabb, ha nem.
A jó kedélyed őrizd meg, ne görcsölj! Ha pofont kapsz az élettől, mosolyogj! A mosoly fölény. Igyekezve, "csinálva" úgysem lehet...
én randiztam egy szingli-találkozón megismert lánnyal. Előadtam, ki vagyok. Kevés lihegéssel. Az első találkozó után kijelentette, nem engem keres. (Ennyiből lehet látni?) Elfogadtam. Jó. Legyen neki. Sok mindent kaphatott volna még tőlem. Ennyi elég volt? Jó! Mindenki úgy éli az életét, ahogy neki ökonómikus (Eikonomikos). Ennyi! Akkor legyen boldog (eikonomikos) azzal, amije van!
Semmi gond! Lesz más, aki engem gazdaságilag (fizikai és lelki értelemben) kifizetődőnek talál! Aki azt mondja, "Te jó vagy" vagy azt "Te elég jó vagy"...
ezt üzenem... kicsit testesebb? Nem baj! Kicsit vékonyabb? Nem baj! Nem elég nőies? Nem baj! A lényeg, hogy azt mondja: "oké, tapasztalataim alapján megfelelsz". A kedves "szent" nőknek tapasztalata vajmi kevés. Addig is tart. Ezért nem a "szentre" helyezném a hangsúlyt, hanem a "valódira", a "klasszra", az elköteleződni és szeretni tudókra.
Nem a közeg ilyen, csak az egyik barátom mondta. Akinek sokat adok a véleményére, de ezzel a kijelentésével nem tudtam mit kezdeni... Mert nem azt mondta, hogy Zoli figyelj, nem jól csinálod, mert önző vagy, vagy éppen túl sok harag és keserűség van benned, vagy bálványozol valakit... csak ennyit mondott, hogy nem engedelmeskedsz Istennek...
VálaszTörlésMár gondolkoztam ezen is amit írtál, hogy bármilyen lány jó, aki megtűr maga mellett (ez lehet sok), vagy olyan lány kell, akit feltétel nélkül szeretek (de ilyen csak egy van). Mert azzal komoly feltételt szabok, hogy szeretve legyek és hát, az aki azt mondja, hogy elég vagyok neki, holnap mondhatja, hogy a másik fiú jobban kielégíti az igényeit (mert tényleg értékesebb fiú). Ha nincs vonzalma felém akkor régen rossz, és mivel nekem sincs vonzódásom felé, csak annyi, hogy legyek elég neki, hát az is rövid életű dolog, nem? Persze itt lehet jönni, hogy "majd meg szereted", ez nem tudom, hogy tényleg így van-e, a "majd megutálod" életszerűbb. Na ebből a gondolat menetből is jól kimaradt Isten, hiszen Ő adja a társunkat :)
Szia Zoli!
TörlésKöszönöm a válaszod, értem, rosszul esett a barátod megnyilvánulása. Főleg az, hogy "absztrakt" volt és nem személyes.
Nem kiakasztani akartalak, de ha valaki azt mondja "Te jó vagy", az nem ugyanaz, mintha azt mondaná valaki "ma estére jó vagy" vagy "épp most jó vagy". Nem maradt ki Isten sem, mert sokszor elmondott alap, hogy keresztény lányt keresünk, csak legyen klassz is, ragaszkodó, hűséges és ne rövidtávra tervezzen. És főleg, merjen választani és kimondani azt, hogy "Te jó vagy". Véleményem szerint a "szent", keresztény lányoknak nincs tapasztalatuk, alapjuk arra, hogy biztonsággal dönthessenek, inkább a rózsaszín ködben vannak.
Nem, nem esett rosszul, inkább csak az zavar, hogy nem tudok mit kezdeni egy ilyen kijelentéssel. Ha valamit rosszul csinálok, nyugodtan mondják meg, mert csak így tanulok. Fontos az egymás intése, ha megmondják, hogy mi a hibám.
VálaszTörlésSzerintem a lányok tudják, hogy mit akarnak, a keresztyének is. :)
Kedves Zoltán!
TörlésLehet, hogy engem megköveznek majd a keresztyén lányok (és esetleg más lányok is már persze csak akkor, ha olvassák az oldalt), de szerintem nem tudják, hogy mit akarnak és nem csak a keresztény lányok nem tudják. Vannak persze kivételek, de azokat is jól össze lehet zavarni. Olyankor esik meg ez utóbbi, ha a fiú sem tudja mit akar...
Áldás, Békesség!
Kívülálló voltam!
Kedves Kívülálló!
TörlésÉn folyamatosan nézem a nőket/lányokat az utcán és ha lehet, randizom keresztény lányokkal. Tudod, mi van az arcukra írva? Önhittség, sértődöttség, szomorúság, közöny. Üdítő kivétel, ha egyik másik rámosolyog az öreg kutyámra, aki lassan döcög mellettem. És figyelem a gyűrűket a kezeken (de ezt már írtam korábban). Mai gondolat, hogy a világ jól van összerakva. Jutna (majdnem) mindenkinek pár és társ, lehetne jobban csinálni, lehetne összehangolódni, lehetne szeretni egymást, mégsem ez van. Nem, mert mindenki jobbat, szebbet, nagyobbat akar, az elképzeléseinek (imagináció) megfelelőt, és ez érthető is, egy szintig. De ha valaki megalkuszik a magánnyal, inkább, minthogy valakit találjon és elfogadjon... ez a gáz. Mindenki (bocs az általánosításért) a szerelmet hajszolja, és a másikat elutasítja, az absztraktot keresi és nem figyel oda az alkalomra.
Én értem, hogy "várni kell az igazira", de ez a 16-18-22 éveseknél még rendben is van. Utána már illene átértékelni a dolgokat! 28-30-32 éves lányok ne szaladgáljanak már "csodaváró tekintettel"! Pláne 34-36-38. Eddig már háromszor meg kellene egy nőnek érni, hogy idősödve már, de megbékél a lehetőségekkel és abból választ, ami van! És nincs késő 3 gyermeket összehozni és boldog családot alapítani. De aki eddig az "elképzeléseinek" élt, a jelenvaló társat is ezekhez fogja viszonyítani (semmit sem tanult). És boldogtalan elvált lesz... jaj, jaj, nagy baj van.
Sziasztok fiúk!
VálaszTörlésMostanában valahogy mindenhol ez a téma jön elő, és őszintén bevallom, kezd elegem lenni. Én eddig nem hittem, hogy a lányok kiismerhetetlenek, vagy a fiúk kiismerhetetlenek, de most már kezdem tényleg nem érteni a fiúkat. Olyan érzésem van, hogy nincsenek tisztában vele, hogy egy lány nem tárgy, hanem érző lény. Nincsenek tisztában vele, hogy nem "tabula rasa" a lány lelke. Valamiért úgy képzelik, hogy a lány vár, hogy valaki udvaroljon neki, és egészen addig teljesen szenvtelen. Aztán udavroltok neki, és elutasító. Fiúk, nem lehet, hogy azért elutasító, mert nem téged várt? Nem lehet, hogy nem szenvtelen, csak épp nem te irántad érez vmit? Vagy épp nem lehet azért elutasító, mert igenis tudatosan végiggondolva döntött emellett, mert úgy gondolja, téged és magát is becsapná, ha igent mondana?
Fiúk, volt már, hogy elutasítottam valakit, de olyan is volt, hogy egy fiú engem utasított el. Valamiért én felfogtam egy "nem"-ből, hogy nem akar tőlem semmit, és továbbléptem. Ellenben a fiúkon azt látom, hogy nem értik a "nem"-et. Ezt valaki megmagyarázná, hogy miért van???
Még hivő életem előtt egy fiúnak igent mondtam, amikor udavolt nekem. Azt hiszem akkor is tudtam, ma már teljesen világos, hogy nem kellett volna. Egyszerűen imponált, hogy végre vki engem akar. De nekem igazából nem tetszett, csak belelovaltam magam.
Szóval Tibor, lehet hogy nekem is nagyok az igényeim, lehet hogy inkább megalkuszok a magánnyal, minthogy találjak valakit, de engedtessék meg nekem, hogy olyannak mondjak igent, aki nekem is bejön, és ne az elsőnek, aki szembejön.
Tibor, a te hozzászólásodban még egy mondaton akadt meg a szemem: "nem figyel oda az alkalomra". Vannak fiúk is, akikre ez igaz, tudnék példát mondani.
Tudom, hogy nagyon haragos hangvételű a hozzászólásom. Kérlek, ne bántódjatok meg rajta, de nem tudom szebben leírni. Lehet nem is nektek szól, szóval akinek nem inge, ne vegye magára! Egyszerűen most ez van bennem, és kitört. Tudom, hogy követtem el hibákat, de úgy gondolom, ezekből tanultam/tanulok. Csak annyit kérek, hogy ahogyan én el tudom fogani a fiúk döntéseit, úgy ők is fogadják el az enyémeket!
Kukkoló
Örülök, hogy végre egy lány elmondta a véleményét. Már kezdett az az érzésem lenni, hogy elbeszélünk a fejetek felett. És csak úgy lehet megérteni titeket, ha elmondjátok, mit és hogyan gondoltok/éreztek. (És elvileg ti vagytok többen ezen a blogon is, mégse nyilatkoztok meg, egy-két kivételtől eltekintve...)
TörlésJah és hogy miért nem értik a fiúk a "nem"-et? Hát ebben biztos van egy nagy adag szerelem (ahhoz, hogy egy fiú felkérjen egy lányt, kell nem is kicsi vonzalom) valamint tapasztalatlanság, gőg és hogy nem értik a lányokat. De fontos az is, hogy az a nagyobb szeretet, ha elengedi a fiú a lányt, mert neki úgy jobb, de erről a belátásról te is beszéltél.
TörlésSzerintem.
De a fiúk többsége megérti és gyorsan más lány után néz, legalábbis akikkel eddig beszéltem.
Kedves Kukkoló
Törlés> "Szóval Tibor, lehet hogy nekem is nagyok az igényeim, lehet hogy inkább megalkuszok a magánnyal, minthogy találjak valakit, de engedtessék meg nekem, hogy olyannak mondjak igent, aki nekem is bejön, és ne az elsőnek, aki szembejön."
Engedtessék meg neked! Csak az "elsőnek, aki szembejön" és aki "nekem is bejön" között ezernyi árnyalat van, és valószínűleg ezek között lesz az, akit Isten számodra készített! :D Nem mindent eldobni, de lejjebb adni az elvárásokból. Ha inkább megalkuszol a magánnyal, szíved, lelked rajta! :) Én azt mondanám, figyelj jobban a belsőre, kevésbé a külsőre! És ha ez a nyitottság megvan, fogsz találni olyasvalakit ebből a körből, aki nyitott lesz Rád! :)
Üdv., Tibor
Tibor, szerintem kicsit elbeszélünk egymás mellett, de nem baj :).
TörlésÉn csak annyit akartam mondani, hogy nekem volt már hívő fiú, nem is egy, aki megfelelt volna, de ezekben az esetekben nyíltan vagy nem nyíltan el lettem utasítva. Történetesen volt egy hívő fiú is, akit én utasítottam el. Érdekes módon azt soha nem kérdőjelezte meg senki, hogy engem elutasítottak, de azt már számtalanszor számon kérték rajtam fiúk, hogy miért utasítottam el azt az egyet. Nem érzem az egyenlő bánásmódot. Valamiért mindig azt érzem, hogy úgy gondolják, hogy én nem látok jól, én vagyok az, aki nem látom meg a másikban a nekem való társat, ellenben olyanban meglátom, akiben nem kéne. De a fiúk soha nem vallanák be, hogy ők is tévedhetnek! Én értem, tudom, hogy nem azok a fiúk a nekem rendelt társak, akik megfeleltek volna. De a fiúkon ezt a megértést nem látom.
Kukkoló
Kedves Kukkoló!
TörlésNem csak a lányokkal, a fiúkkal is gond van, ezzel egyetértünk. :) De én nem a múltbeli dolgokat ostoroztam, hanem a jövőbeliekhez akartam támpontot adni! Ebben a kérdésben én rengeteget változtam. Rengeteget. A csodaváró lelkes fiatalemberből már szinte semmi sem maradt. Egy pár dolog még, amihez ragaszkodom, azután szinte semmi! ... és az eredmény máig is ugyanaz. :) Tehát, ne gondold, hogy én olyan okos lennék e kérdésben, csak azt hiszem, mégis ez a jobb út. És elmondom, mióta egyedül vagyok, 11,5 éve, kb. 60-80 lánynak próbáltam udvarolni. Ez elég sok. És igazából egyiknek sem kellettem, és bizony előfordult hogy én mondtam nemet valamire. És ez nem is baj.
De nyitott vagyok folyamatosan, és már nem a külső érdekel, hanem a legfontosabbak.
1. szeret-e, tud-e szeretni?
2. keresztény-e, vallja és cselekszi-e?
3. családot szeretne-e?
3. ne legyen nagyon-nagyon dagi, mert az nekem nem vonzó.
Ennyit mára az őszinteségből! :)
Szia!
Köszi Tibor:)!
TörlésA pontjaiddal nincs baj, szerintem. Én még egyet hozzá tennék: tudom-e én szeretni, + tudom-e neki adni a feltétel nélküli szeretetet. Mert hiába igaz rá az össze általad felsorolt pont, ha ez nincs meg, akkor nem működik.
Kukkoló
Kedves Kukkoló!
VálaszTörlésGondolkoztam a dolgon. Nem véletlenül írtam, amit írtam. És nem véletlenül nem tettem ezt bele. Mert ha ezek tényleg vannak, valaki komolyan szeret, megért, ragaszkodik hozzám, családot szeretne velem, hívő keresztény, akkor a labda az én térfelemen van. Amiket írtam, azok teljesen rajtam kívülálló dolgok. Ha valóban olyan embert keresek, akit szerethetek, visszasugározhatom a szeretetét, akkor más nem számít.
Nem értem, mit értettél "a tudom-e én szeretni" alatt? Az én szeretetem az én döntésem. A kérdés nem az, tudom-e szeretni, hanem, hogy akarom-e szeretni. És ha akarom, hiszem, hogy ehhez Isten a Szentlelkén keresztül adja hozzá az erőt, a biztatást, a motivációt és végül a szerelmet.
Hogy lefordítsam: hány olyan filmet láttál, ahol kezdetben nem volt vonzerő két ember között, de az élet vagy egy döntés mégis egymás mellé sodorta őket, a végén pedig egymásba szeretnek. Pont erről beszélek.
Elfogadható?
Szia, T
Így hirtelen csak annyi jutott eszembe, hogy ez alapján bárkivel összeállhatok, ha ő is így gondolkozik.
TörlésDe még emésztem :)))!
Kukkoló
Pontosan ezt írtam. Rágd, emésztgesd, szoktasd magad hozzá, játssz el a gondolattal, próbáld ki ezt a szemüveget is!
TörlésMindenkiben van szépség. Aki belül szép, az az arcon is ott van. Nőkről írok. Tokás? De a szemében ég a tűz. Szimplex? A hangja szép, megnyugtató, érdekes dolgokat mond. Elrajzolt arc? A vonásaiért rajongni lehet. Fáradt, elkeseredett arc? De szép amikor mosolyog. És tekinthetem feladatomnak ezt az arcot széppé tenni. A szépség mindenkiben ott van, csak meg kell találni, fel kell ismerni.
Legyen szó a férfiakról is? Nem szép arc. De tudod, hogy kiáll melletted akkor is, ha mindenki elhagy. Vagy hatalmas könnytáskákkal rendelkezik, de tud érted rajongni. Vagy hatalmas orra van, de szellemes, elbűvölő személyiség. Azt hiszem egy nőnek ezt nem kell magyaráznom.
Jó gondolkozást!
T
:)
TörlésNos, emésztgettem, fontolgattam, de nem tudok azonosulni a gondolattal. Arra jutottam, amire Pál is, hogy "felette nagy titok ez" (Ef5:31). Nagyobb titok ez annál, mint hogy eldöntöm, hogy márpedig a másikat szeretni fogom. Ok, az egyéb emberi kapcsolatokban az ember próbál nem bunkó lenni, próbál szerettel lenni még akár az ellensége/haragosa felé is, ezért imádkozik is. De hogy a párkapcsolatban is ez legyen? Ok, nem azt mondom, hogy nincsenek imaharcok, mert persze hogy vannak, de hogy már az is harc legyen, hogy egyáltalán szeressem?!
TörlésÉn továbbra is azt mondom, hogy nekem szempont, hogy tudjam szeretni. Én továbbra is keresem azt a bizonyos szikrát, ami megfog a másikban. Továbbra is úgy gondolom, hogy van, amikor "nem" a válasz, még akkor is, ha hívő, ha családot szeretne, ha.... Egyszerűen vannak tulajdonságok, amikkel ki lehetne zavarni a világból. Biztos vagyok benne, hogy nekem is vannak ilyen tulajdonságaim :). De pont ezért vagyunk különbözőek, hogy ami engem zavar, lehet a másiknak pont az a szikra.
Sziasztok!
TörlésBocsánat, hogy beleszólok a beszélgetésetekbe, de nem nagyon tudok szó nélkül elmenni, ha egy ilyen jó igére rosszul hivatkoznak. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lenne éppen igazad, de csak bántja a szememet.
Az nem "felette nagy titok" hogy azt szereted, aki iránt vonzódsz, ahogy az se érthetetlen titok, hogy ha a sült krumplit szereted akkor azt akarsz enni és nem kívánod a főtt rizst.
Itt Pál az "lesznek ketten egy testé" titkáról beszél. Hogy a jó párkapcsolat éppen úgy működik, ahogy az Istennel való kapcsolatunk, az egyház és Isten kapcsolata. A jó párkapcsolata működéséről és nem a kialakulásáról.
Hogy tértünk meg és hogy élünk Istennel? Krisztus annyira szeretett minket és ragaszkodott hozzánk, hogy meghalt a kereszten és kiragadott a mocsokból amiben benne voltunk. Mi pedig ezt megértve és felismerve hálából engedelmeskedünk neki (nem parancsszóra és jutalmat várva). És ennek a szeretet kapcsolatban vagyunk most is és minél régebb óta, annál szorosabb a kapcsolatunk Istennel, napról napra tapasztaljuk és érezzük az ő feltétel nélküli szeretetét és ragaszkodását és mi pedig engedelmeskedünk Neki, Krisztussal válunk egy testé. Erről Sámuel is nagyon jól beszél az ifinapon, hogy az "egy testé lesznek" az folyamatos jelen. Nem azt jelenti, hogy ha lefekszek egy lánnyal akkor már azok is lettünk, hanem szeretet kapcsolatban, folyamatosan megéljük azt, hogy egyé válunk és ez dinamikus. És itt jön a csattanó, hogy a jó házasság is ugyan így működik! Férj feltétel nélkül, önfeláldozóan szeret a feleség pedig engedelmeskedik és így lesznek egy testé, ez a titok. És ez szerintem fantasztikus! A jó házasság egy az egyben visszatükrözi a megváltásunkat, érzelmeit és működését tekintve is! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nagyon jó megélni, hogy mikor engedek IStennek akkor a vele való kapcsolatom mélyül :)
Nagyon fura, hogy az Ige itt az efézusi levélben nem beszél arról, hogy hát a lányoknak szeretni kell a fiút, ahhoz hogy jól működjön a párkapcsolat és arról sem, hogy hát figyeljetek efézusiak, az a baj, hogy olyan a feleségetek/férjetek, hogy nem tudjátok szeretni a másikat, ezért nem működik jól a házasságotok...
De hogy miért van igazad és ezt csak te látod, mert én nem vagyok lány, hogy amikor egy fiú megtetszik, akkor engedelmeskedés belülről jön, a fiú életének részese akarsz lenni és nem okoz gondot, hogy engedj neki, sőt engedni akarsz neki, akarod, hogy ő legyen a fejed? Míg egy olyan fiúnál aki unszimpatikus, ott ezek ellentéte van, Isten ments, hogy ehhez a fiúhoz bármi is kössön, bolond lennék neki engedelmeskedni, nem tudom és nem is akarom magam rábízni?
Fiúként tudom, hogy az önfeláldozó szeretet és a legvégsőkig való ragaszkodás nem megy minden lány felé. De akinél megvan, ott biztos lehet rá törekedni tudatosan, hogy tápláljam, ápoljam őt, Jézustól példát véve szeressem.
Zoli
ui.: Péld 30,18-19 lehet találóbb ;)
Szerintem ugyanarról beszélünk, csak nem voltam egyértelmű...És igen, lehet sántít az Ige, de köszi, hogy szóvá tetted. A Példabeszédek tényleg jobb.
TörlésÉn felette nagy titok alatt azt értettem, hogy nem tudom megmagyarázni észérvekkel, hogy ki az aki vonz és ki az aki nem. Kicsit "misztikus", hogy miért pont ő. (Persze az Ige valsz. nem is erről szól :)).
Csak azt tudom, hogy (a párkapcsolatot félretéve) vannak emberek, akiknek szívesen, szívből jövően segítek, mert kedvelem; míg mások felé sokx meg kell magam erőltetnem, mert nem jön szívből. És sztem egy kicsit fura lenne egy házasságban már eleve így indítani, hogy görcsösen szeretni akarom, de nem jön szívből.
Még talán annyit fűznék hozzá, hogy ami nem szívből jön az nem is szeretet, max kötelességtudat és illem, rosszabb esetben képmutatás.
TörlésDe erre utalt Tibor, hogy Isten képes megadni a szeretetet és tényleg csak Ő képes rá és azért mondja, hogy szeressétek egymást. Hány olyan szituációban voltam már ahol láttam, hogy a korábbi énem csak némán elment volna és most meg egy csomó emberhez érzelem köt, érdekel, hogy mi van velük és nem mindig kínszenvedés segíteni nekik (bár néha nagyon az) :) És ebben folyamatosan formálódunk.
De igazat adok, egy párkapcsolatba több kell mint egy szimpla emberi kapcsolatba, hogy a fentebb leírtak megélhetőek legyenek: a két test egyé legyen, ne két test legyen egymás mellett (és ne legyél kiüldözve a világból). Annyira gyarlók vagyunk, hogy nem tudunk akárkit szeretni és pláne nem úgy ahogy Jézus tette.
Egyébként én se tudom, hogy miért az tetszik aki, de ezzel szerintem mindenki így van.