Ne hagyd, hogy megfosszanak magadtól!

Dr. Henry Cloud és John Townsend Randikalauz c. könyve 12. fejezete alapján

Érdekes, hogy vannak olyan kapcsolatok, melyek olyan (rózsaszín) ködöt borítanak az emberre, hogy önmagát is elveszíti. Hogy fordulhat ez elő?

- az ember elkezdi hanyagolni barátait

- a partner kedvéért háttérbe szorítja saját hobbiját, szabadidős tevékenységét

- kimarad a szolgálataiból

- átalakul az egyén értékrendje

Miként előzhető ez meg?

A szerelem természetéből fakad, hogy megfoszt bennünket a tisztán látástól, a reális gondolkodástól. Probléma akkor jelentkezik, ha az idealizálás irreálissá válik, a képzelet és a valóság közötti távolság nem bejárható. Könnyen elkerülhető ez a fajta idealizálás, ha nem szakad meg a kapcsolat a barátokkal, a családdal. Mindkét félnek szüksége van olyan emberekre, akik szeretetből, de képesek kijózanítani a szerelemben lévőt, hogy megóvják a csalódástól. “A béka mindig is béka volt, még akkor is, ha az udvarlás idejére királyfi képében jelent meg.”

Előfordulhat az is, hogy a szerelemesek a kapcsolatot idealizálják. Érzik, hogy valami nincs rendjén, de nem mernek szembenézni a valósággal. Olyan biztos háttérre van szükségük, mely képes érzelmi támaszt nyújtani, bátorítani, vigasztalni és megerősíteni. “ Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.” Préd 4,9-10

Egy jó párkapcsolatban az ember egyre inkább kibontakozhat és azzá válhat, akivé Isten teremtette. Ha egy kapcsolat viszont arról szól, hogy távolabb kerül az egyén egykori önmagától (értékeitól, családjától, barátaitól, hobbijait), akkor azt Isten nem tudja megáldani. Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy egész életünket értékrendünk váza tartja. Ha értékeinket lazán kezeljük, vagy nem ragaszkodunk hozzájuk, akkor működési zavarok léphetnek fel. A gyülekezettel, szolgálókkal való kapcsolattartás elősegíti lelki növekedésünket és hűek tudunk maradni önmagunkhoz és lelki értékeinkhez.

Egy párkapcsolatban mindig két különálló ember vesz részt, akiknek vannak egymástól független elfoglaltságaik, feladataik, munkájuk és érdeklődési körük. Isten nem alkotott két egyforma embert. Egészséges randevúzás mellett van idő arra is, hogy a felek saját barátaikkal töltsék szabadidejüket. “Alakítsuk párkapcsolatunkat a “szendvicsmodell” szerint, melyben barátaink alkotják a két szelet kenyeret, partnerünk pedig a “tölteléket”.”