Itt van lehetőségetek beköszönni, hogy kiderüljön, esetleg ki van éppen még online - hiszen gyakran ugyanabban az időpontban olvasgatunk!
Így, ha kedvetek van csevegni egyet, a kommenteken keresztül erre lehetőségetek nyílik!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sziasztok! Ki van itt jelenleg?? :)
VálaszTörlésDejó ez, Ábel! ;-)
VálaszTörlésJó reggelt!
VálaszTörlés:)
Huuu, Kívülálló, ez tényleg reggel volt :)
VálaszTörlésDe nekem mennem is kell :)
VálaszTörlés1:24
VálaszTörlésMentem!
Üdv.,
Társfüggő
Helló Mindenkinek! :)
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésHát lehet, hogy nem jó helyre írom, de megakarom veletek osztani a múlt hétvégi élményemet.
Esküvőn voltam :) Mivel a menyasszony az ifinkhez tartozott sokáig, így többen mentünk fiatalok(25+) a gyüliből, szóval nem egyedül mentem.
Ami miatt nekem még különösen érdekes volt, hogy a menyasszony révén közvetve végig követtem az eseményeket a megismerkedéstől az esküvőig. Tudtam, hogy mindketten komoly keresztyének, Istennek odaszánt élettel.
Az ünnepség megrendezését, szervezését is hívők végezték, talán ez volt a legcsodálatosabb. Mi is részt vettünk, pakolásban, díszítésben, de ezen kívül a helyszínt, az ételek nagy részét, hangosítást is hívők biztosították, készítették, szervezték. Azon kívül, hogy a meghívón is ige szerepelt, még az ültető kártyákon is azok voltak (119. zsoltárból). Hatalmas élmény volt ismeretlen testvérekkel együtt dolgozni, készülni a nagy alkalomra.
A szertartás baptista rend szerint ment. Az istentiszteleti ige a Mt 6 végéről volt, a "ne aggodalmaskodjatok", az esküvői meghívón pedig a Préd 4-ből volt "Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek..."
Az istentisztelet közben többek között mi is köszöntöttük a párt és elhangzott, hogy a menyasszony az első az ifinkből, akinek van egyáltalán társa és férjhez is ment (mi pedig még egyedül vagyunk) és többek között ez Istennek milyen hatalmas csodája. Ennek az lett az eredménye, hogy az istentisztelet végén pedig a rendtől eltérően az egyedülállókért imádkozott a lelkész és nem a párért (őértük is volt azért imádság és áldás kérés :) ). Nagyon vicces volt, de azért jól esett a szeretet amivel körbe vettek ott minket és tényleg testvéri közösség volt.
Az az igazság, hogy utoljára esküvőn kb 10 éve voltam és keresztyén lagzin pedig még egyáltalán nem (illetve voltam, csak oda nagyon késve értünk, és majdnem vége volt mire megérkeztünk). Fura lehetett, hogy az istentisztelet szinte egyben volt a lagzival (ugyan az a helyszín, szabadtéren), és nem volt igazán zene, se tánc (egy pici volt azért, de mulatós vagy ilyesmi egyáltalán nem, mondjuk azt én se szeretem, de attól még zene lehetett volna jobb, na de majd az én esküvőmön :) ), a játékok is szolidak voltak de nagyon jók és tanulságosak (ahol, nem a részegeskedés és pajzánság a cél, hanem a közös életre való vicces utalások, próbatételek). Jó volt látni, hogy így is meg lehet csinálni egy esküvőt és nem feltétlen a flancolás és a dorbézolás a lényeg, hanem az együtt örvendezés...
Másnap a házigazda házaspártól, kaptunk tanácsokat is: Nagyon fontos, hogy ne ijedjünk meg az anyagi nehézségektől, Istenre bízva magunkat nem kell félni semmitől és össze lehet így is házasodni (az anyagi gondok itt is megvoltak, de mégis nagyszerű esküvőt tudtak összehozni, és nem szenved semmi létfontosságú hiányt a fiatal pár). A másik, hogy szerintük a kényelem szeretet miatt nem házasodnak a fiatalok, ebben is van valami, de én ezt nem látom akkora problémának. És persze felajánlották, hogyha ott akarunk esküvőt akkor azt is szívesen megszervezik :)
Most látom, hogy ezt ide leírtad. Csak csatlakozni tudok, abszolút meghatározó és nagyszerű élmény volt az esküvő. És tényleg mintegy csúcspont volt, hogy a lelkész értünk, egyedülállókért imádkozott :).
TörlésKöszi Zoli, hogy megosztottad a szép és tanulságos menyegzői alkalmat , örülök ilyen meghitt testvéri közösségben lehettél! Isten meghallgatja az imádságot az egyedülállókért ! Úré minden hála és dicsőség!
VálaszTörlés