"LÉPJÉL MÁR TOVÁBB TE IS!" De hova és minek? - Házasság vagy egyedülállóság?

1. Kor. 7.

Ebben az igerészben Pál apostol többek között az egyedülállóságról is beszél, úgyhogy a téma testhezálló lesz. Nem mintha még nem érintettük volna korábban is ezt az igerészt – és valószínű a jövőben is rendszeresen visszapillantunk majd ide – most tüzetesen megnézzük, hogy mit is mond itt pontosan Pál apostol.

Bevezetésképpen egy kis kortárs kultur-kontextus, hogy miben is élünk, milyen hatások érnek bennünket kultúránkban, amikhez visszavezethetjük ellenérzéseinket, esetleg nehezményezéseinket ezzel az igerésszel kapcsolatban. 

Ha egy szóban meg akarnám fogalmazni azt, hogy mit mond a mai társadalmunk, mi az a parancsszó, amit kiad nekünk, az lenne, hogy: „Haladj!” 

„Ugye haladsz?” - Teszik fel a kérdést ismerőseink, mikor a „hogy vagy?” kérdés alatt kifejezik reményüket, hogy nemcsak, hogy elégedettek, boldogok vagyunk, de előrelépések is történnek az életünkben. Ezek az előrelépések a mai kultúránkban nagyon fontosak. Mint például a végzettségek megszerzése (érettségi után BA diploma, utána MA diploma, utána még egy diploma, stb), a különböző anyagi státuszt, biztonságot és befolyást jelképező tárgyak (technikai felszereltség, autó, ház, nyaraló, stb) és a karrier természetesen, ami elismerést, hatalmat és népszerűséget szerez nekünk. De a kapcsolatok terén is elvárják, hogy haladjunk – aki egyedülálló, legyen házas, aki házas, annak jöjjön a gyerek, akinek egy van, jöjjön még egy, aki pedig kiégett házas, váljon el, stb, stb.

Van egy ilyen nyomás rajtunk, hogy teljesítsünk, hogy lépjünk tovább, hogy szerezzünk jobbat, újabbat, erősebbet és nagyobbat. Hogy fejlődjünk, hogy boldogabbak legyünk, hogy teljesebb legyen az életünk. Ezek a célok, amiket a szemünk elé tesznek, mint az agarak elé kitűzött nyúlfarok. Ezekért tanítanak meg szaladni, élni és küzdeni.

Biztosan feltűnt viszont, hogy ezek nem feltétlenül rossz dolgok.

De érdekes módon Pál itt a 17-24-es első bekezdésben 3x is arra int, hogy „maradjunk”. Ne haladjunk, ne akarjunk előrelépni, hanem "maradjunk veszteg". A legelső, középső és utolsó versek is (17, 20, 24) arra biztatnak, hogy adjunk hálát az Úrnak azért, amibe elhívott, azaz a körülményeinkért. Nézzünk körbe és megelégedettséggel tekintsünk mindarra, amink van és amibe vagyunk. Ha szolgák vagyunk, akkor szolgaként vagy családos emberként, gazdag és/vagy egyedülálló emberként.

Ne higgyünk a világnak, hogy mindig a következő szintre kellene lépnünk. Isten szeretné ha így, ahogy vagyunk, ezekben a körülményeinkben tudnánk szolgálni Őt.

¹⁷Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. ¹⁸Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el. Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül. ¹⁹A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. ²⁰Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott. ²¹Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele. Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal! ²²Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. ²³Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái. ²⁴Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. 

Persze rögtön megakad a szemünk a 21-es versen! Hiszen itt Pál maga mondja, hogy szabaddá válhat a rabszolga, ha tud - tehát akkor ő is támogatja a haladást? Itt a „lehetőség – ha lehetsz”

kifejezés a lényeg. Ha jön a lehetőség, akkor nincs abban semmi rossz, ha élünk vele. Viszont ez az, amibe annyian kapaszkodnak és akkorát hazudnak maguknak erre az egy igére és egy szóra hivatkozva:
 „hát ez az én lehetőségem” - "és hát Pál is azt mondja, ha jön a lehetőség, akkor éljünk vele és ezért kezdtem el még egy egyetemet, vettem fel a hitelt, vállaltam el ezt a másik állást, mentem hozzá/vettem el feleségül, stb., stb."

De hát akkor hogyan tudjuk, hogy mi az a lehetőség, amivel élni kellene és mikor áltatjuk csak magunkat és igazából csak kegyes mázba mártott világi haladási-vágyról van szó?

Talán ebben segít a következő két pont:

1. Tegyük fel a kérdést: Mi az ára ennek a változásnak, "előrelépésnek"? Milyen hatása lesz az Istennel való kapcsolatomra? A családommal töltött időre? A gyülekezeti szolgálataimra? Stb., stb.
2. Ne áltassuk magunkat és legyünk tisztában vele, hogy milyen könnyen becsapjuk magunkat és olyan megbízható testvérekhez fordulok visszajelzésekért, akik rossz szándék és talpnyalás nélkül tudnak nekünk bölcs tanácsot adni a felvetődő lehetőséggel kapcsolatban.

Nem az érdemjegyek, végzettségek, lakás vagy kocsikulcsok, kapcsolatok és ismeretségek azok, amik megmondják, hogy kik vagyunk és mennyit érünk. Vagyis a világ szemében igen. De mi tudjuk, hogy az identitásunk Krisztusban van. Innentől kezdve nekünk Isten mondja meg, hogy kik vagyunk és mennyit érünk. És ez a minősítés bejuttat a legfelsőbb körökbe :)

Innentől kezdve rendben vagyunk. Bármilyen körülmény kialakulhat az életünkbe, nekünk, Jézuséinak nincs okunk hajtani még, gyúrni még többre. 

 Egyszer egy ébredést kutató lelkipásztor azt mondta, mikor visszatért Afrikából az ottani lelki ébredést tanulmányozva, hogy az ébredés egyik jele a lelki békesség volt. Amikor százezres rendezvényeiken az emberek teljes nyugodtsággal sétálnak. Senki sem kapkod, senki sem rohan, senki sem hajt. Jézus győzött, az életem biztos Krisztusban. Kész vagyok. Persze megcsinálom, ami még rám bizatott itt a földön, de nem cserélem fel azt a célt, amit Krisztus a kezembe adott, arra a nyúlfarokra, ami után a körülöttem élők körbe-körbe rohangálnak. 

Mennyire vagy megelégedettek azzal, amit Isten adott neked?

A külsőddel?

A családi háttereddel?

Az anyagi lehetőségeiddel?

Hogy hol laksz?

A szellemi kapacitásoddal?

Hogy mennyire vagy tehetséges?

Hogy milyen ismerőseid vannak?

Hogy van-e, volt-e, lesz-e párod, férjed, feleséged?

Pál apostol arra bátorít, hogy Krisztusban elég az, ami adatott. Erre hívott el Isten, amit magad körül látsz, Gyermekeként teljes békességet, megelégedettséget öröklünk.

Még egy lecke a teljesítéssel kapcsolatban:

Egy rossz barát: A Maximalizmus

Nem eredmények által hozunk dicsőséget Istennek, hanem a szívünkkel. Fontos, hogy beletegyük a 100%-ot, de a növekedést Isten adja. És olykor nem azt az eredményt kapjuk, amit vártunk. A maximalizmus tehát nem egy erény, hanem nagy jellemhiba lehet, ha nem figyelünk oda rá. Nem lehet minden „5”- ös az életünkben. Az, hogy ezt szeretnénk, önmagában nem rossz, ugyanis a Biblia is a 100%-os erőbedobásra biztat mindenhol: Isten követésében, kapcsolatainkban és a munkánkban is. Viszont az eredményt meg kell tanulni elengedni, mert ez egyszerűen nem a mi kezünkben van. A maximalizmust a világ erénynek tartja, Isten nem. Ezen kívül a kapcsolatokban sem könnyíti meg a helyzetet.

Ez felszabadító üzenet is egyben a számunkra: nem kell semmit se letennem az asztalra! Isten így is elfogad, ahogy vagyok, hiszen nem rám, hanem Jézus munkájára, eredményére tekint. A világ elvárása az, hogy mindenből több és jobb legyek. Ha keresztyén vagyok viszont, Isten(!) elfogad - és nekem ennyi elég. Van egy biztos kapcsolatom Krisztussal, amit semmilyen életkörülmény nem vehet el. Minden más másodlagos.

Ez azt jelenti tehát, hogy nem is kellene törekednünk a fejlődésre?

Igen, azt jelenti. Ha eddig esetleg nem volt egyértelmű, megismétlem, ahogy Pál is megteszi: nem erre kell törekedni!

Isten igéje is ad célokat, újabb állomásokat lelki fejlődésünk során – de ezek egészen mások, mint amiket a világ állít elénk.

Egyedülállóság

Nem egy gyakori téma a gyülekezetekben. Eleve a 25+ egyedülállósága, mint jelenség, egy egyenlőre még kidolgozatlan szolgálati terület. Világszerte viszont nő az egyedülállók száma és emellett nem lehet már elmenni. Alkalmakra, programokra és talán mindenekelőtt spec. egyedülállóknak szóló igei együttlétekre van szükség.

A világ is észreveszi ezt a jelenséget és persze álláspontot is foglal. Ami eléggé kettős:

• Egyrészről a világ sajnálattal néz az egyedülállókra: „jajj, szegény, hogy-hogy nem jött még össze neki senki? Biztos valami nem stimmel vele...”

• Másrészről pedig felnéz a nagy szinglikre, akik nem szeretnék elkötelezni magukat senki mellett (kivétel a munkájuk vagy szenvedélyük) és mindig mindenre van idejük és pénzük és azt csinálnak, amit akarnak. Ezt a fajta „szabadságot” irigylik sokan.

Pál apostol kicsit máshogy látja...

Ha a 7. rész elejére ugrunk, látjuk, hogy Pál már itt belekezd a témába, majd kicsit másfelé evez, és később, jelenlegi szakaszunkban, ismét visszatér – ekkor már indoklással is.

⁷Szeretném ugyanis, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. ⁸A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. ⁹Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.

„kinek így, kinek amúgy”

Az egyedüllét, ugyanúgy mint a házasság, Isten ajándéka, tehát mind a kettő jó.

De azért mégis van különbség. Röviden: két jó dolog közül az egyedülállóság a jobb választás!

 ²⁵A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. ²⁶Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. ²⁷Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. ²⁸De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. ²⁹Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, ³⁰és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, ³¹és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik. ³²Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. ³³Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; ³⁴ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. ³⁵Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. ³⁶Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik hajadon leányával, ha eljár felette az idő, és mégis hajadon marad, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: adja férjhez. ³⁷Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. ³⁸Azért, aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. ³⁹Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. ⁴⁰Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van.

"MELYIK ÁLLAPOTBAN TUDOD LEGJOBBAN SZOLGÁLNI AZ URAT?"

- Talán ez az a kérdés, amit feltehetünk ezen igerész alapján.  

Az alapgondolat még mindig ugyanaz: Isten azt akarja, hogy maradj abban, amiben vagy. És igazából mindkét választás jó és Isten előtt kedves – ha egyedülállóként vagy házasként szolgáljuk Őt. 

Négy okot sorakoztat fel az apostol az egyedülállóság mellett:

1. a házasság bajokkal jár
2. utolsó időket élünk
3. a jelenlegi világ elmúlik - „e világ ábrázata elmúlik”, azaz a szemünk előtt látható világ csak egy ideiglenes fejezete életünknek
4. kevesebb aggodalom

Ezeket talán együtt is kibonthatjuk majd a hozzászólások által.

Mégis, ne ezek legyenek a fő okok, amiért egyedül maradunk. Válasszuk az egyedülállóságot az Evangéliumért - azaz, hogy jobban, többet tudjuk szolgálni az Urat!

                         Házasodjunk az Úrért, maradjunk egyedül Istenért.

Tanácsokat olvasunk még továbbá a jegyességben járásról és a házasság miértjéről, hogyanjáról, mikorjáról is:

• ne húzódjon el a jegyesség
  • mikor kell jegyességre lépnünk szerintetek?
• legyen ismerkedési szakasz – járjuk végig ezt az utat, mert megéri

Úgy gondolom lesz miről beszélgetnünk! Így szeretettel várunk mindenkit, hogy csatlakozzon a beszélgetéshez!