2012. május 28., hétfő

"LÉPJÉL MÁR TOVÁBB TE IS!" De hova és minek? - Házasság vagy egyedülállóság?


1. Kor. 7.

Ebben az igerészben Pál apostol többek között az egyedülállóságról is beszél, úgyhogy a téma testhezálló lesz. Nem mintha még nem érintettük volna korábban is ezt az igerészt – és valószínű a jövőben is rendszeresen visszapillantunk majd ide – most tüzetesen megnézzük, hogy mit is mond itt pontosan Pál apostol.



Bevezetésképpen egy kis kortárs kultur-kontextus, hogy miben is élünk, milyen hatások érnek bennünket kultúránkban, amikhez visszavezethetjük ellenérzéseinket, esetleg nehezményezéseinket ezzel az igerésszel kapcsolatban. 
Ha egy szóban meg akarnám fogalmazni azt, hogy mit mond a mai társadalmunk, mi az a parancsszó, amit kiad nekünk, az lenne, hogy: „Haladj!” 
„Ugye haladsz?” - Teszik fel a kérdést ismerőseink, mikor a „hogy vagy?” kérdés alatt kifejezik reményüket, hogy nemcsak, hogy elégedettek, boldogok vagyunk, de előrelépések is történnek az életünkben. Ezek az előrelépések a mai kultúránkban nagyon fontosak. Mint például a végzettségek megszerzése (érettségi után BA diploma, utána MA diploma, utána még egy diploma, stb), a különböző anyagi státuszt, biztonságot és befolyást jelképező tárgyak (technikai felszereltség, autó, ház, nyaraló, stb) és a karrier természetesen, ami elismerést, hatalmat és népszerűséget szerez nekünk. De a kapcsolatok terén is elvárják, hogy haladjunk – aki egyedülálló, legyen házas, aki házas, annak jöjjön a gyerek, akinek egy van, jöjjön még egy, aki pedig kiégett házas, váljon el, stb, stb.


Van egy ilyen nyomás rajtunk, hogy teljesítsünk, hogy lépjünk tovább, hogy szerezzünk jobbat, újabbat, erősebbet és nagyobbat. Hogy fejlődjünk, hogy boldogabbak legyünk, hogy teljesebb legyen az életünk. Ezek a célok, amiket a szemünk elé tesznek, mint az agarak elé kitűzött nyúlfarok. Ezekért tanítanak meg szaladni, élni és küzdeni.

Biztosan feltűnt viszont, hogy ezek nem feltétlenül rossz dolgok.
De érdekes módon Pál itt a 17-24-es első bekezdésben 3x is arra int, hogy „maradjunk”. Ne haladjunk, ne akarjunk előrelépni, hanem "maradjunk veszteg". A legelső, középső és utolsó versek is (17, 20, 24) arra biztatnak, hogy adjunk hálát az Úrnak azért, amibe elhívott, azaz a körülményeinkért. Nézzünk körbe és megelégedettséggel tekintsünk mindarra, amink van és amibe vagyunk. Ha szolgák vagyunk, akkor szolgaként vagy családos emberként, gazdag és/vagy egyedülálló emberként.

Ne higgyünk a világnak, hogy mindig a következő szintre kellene lépnünk. Isten szeretné ha így, ahogy vagyunk, ezekben a körülményeinkben tudnánk szolgálni Őt.

17Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. 18Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el. Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül. 19A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. 20Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott. 21Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele. Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal! 22Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. 23Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái. 24Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. 



Persze rögtön megakad a szemünk a 21-es versen! Hiszen itt Pál maga mondja, hogy szabaddá válhat a rabszolga, ha tud - tehát akkor ő is támogatja a haladást? Itt a „lehetőség – ha lehetsz”
kifejezés a lényeg. Ha jön a lehetőség, akkor nincs abban semmi rossz, ha élünk vele. Viszont ez az, amibe annyian kapaszkodnak és akkorát hazudnak maguknak erre az egy igére és egy szóra hivatkozva:
 „hát ez az én lehetőségem” - "és hát Pál is azt mondja, ha jön a lehetőség, akkor éljünk vele és ezért kezdtem el még egy egyetemet, vettem fel a hitelt, vállaltam el ezt a másik állást, mentem hozzá/vettem el feleségül, stb., stb."
De hát akkor hogyan tudjuk, hogy mi az a lehetőség, amivel élni kellene és mikor áltatjuk csak magunkat és igazából csak kegyes mázba mártott világi haladási-vágyról van szó?
Talán ebben segít a következő két pont:
  1. Tegyük fel a kérdést: Mi az ára ennek a változásnak, "előrelépésnek"? Milyen hatása lesz az Istennel való kapcsolatomra? A családommal töltött időre? A gyülekezeti szolgálataimra? Stb., stb.
  2. Ne áltassuk magunkat és legyünk tisztában vele, hogy milyen könnyen becsapjuk magunkat és olyan megbízható testvérekhez fordulok visszajelzésekért, akik rossz szándék és talpnyalás nélkül tudnak nekünk bölcs tanácsot adni a felvetődő lehetőséggel kapcsolatban.
Nem az érdemjegyek, végzettségek, lakás vagy kocsikulcsok, kapcsolatok és ismeretségek azok, amik megmondják, hogy kik vagyunk és mennyit érünk. Vagyis a világ szemében igen. De mi tudjuk, hogy az identitásunk Krisztusban van. Innentől kezdve nekünk Isten mondja meg, hogy kik vagyunk és mennyit érünk. És ez a minősítés bejuttat a legfelsőbb körökbe :)
Innentől kezdve rendben vagyunk. Bármilyen körülmény kialakulhat az életünkbe, nekünk, Jézuséinak nincs okunk hajtani még, gyúrni még többre. 

 Egyszer egy ébredést kutató lelkipásztor azt mondta, mikor visszatért Afrikából az ottani lelki ébredést tanulmányozva, hogy az ébredés egyik jele a lelki békesség volt. Amikor százezres rendezvényeiken az emberek teljes nyugodtsággal sétálnak. Senki sem kapkod, senki sem rohan, senki sem hajt. Jézus győzött, az életem biztos Krisztusban. Kész vagyok. Persze megcsinálom, ami még rám bizatott itt a földön, de nem cserélem fel azt a célt, amit Krisztus a kezembe adott, arra a nyúlfarokra, ami után a körülöttem élők körbe-körbe rohangálnak. 

Mennyire vagy megelégedettek azzal, amit Isten adott neked?
A külsőddel?
A családi háttereddel?
Az anyagi lehetőségeiddel?
Hogy hol laksz?
A szellemi kapacitásoddal?
Hogy mennyire vagy tehetséges?
Hogy milyen ismerőseid vannak?
Hogy van-e, volt-e, lesz-e párod, férjed, feleséged?

Pál apostol arra bátorít, hogy Krisztusban elég az, ami adatott. Erre hívott el Isten, amit magad körül látsz, Gyermekeként teljes békességet, megelégedettséget öröklünk.



Még egy lecke a teljesítéssel kapcsolatban:
Egy rossz barát: A Maximalizmus

Nem eredmények által hozunk dicsőséget Istennek, hanem a szívünkkel. Fontos, hogy beletegyük a 100%-ot, de a növekedést Isten adja. És olykor nem azt az eredményt kapjuk, amit vártunk. A maximalizmus tehát nem egy erény, hanem nagy jellemhiba lehet, ha nem figyelünk oda rá. Nem lehet minden „5”- ös az életünkben. Az, hogy ezt szeretnénk, önmagában nem rossz, ugyanis a Biblia is a 100%-os erőbedobásra biztat mindenhol: Isten követésében, kapcsolatainkban és a munkánkban is. Viszont az eredményt meg kell tanulni elengedni, mert ez egyszerűen nem a mi kezünkben van. A maximalizmust a világ erénynek tartja, Isten nem. Ezen kívül a kapcsolatokban sem könnyíti meg a helyzetet.

Ez felszabadító üzenet is egyben a számunkra: nem kell semmit se letennem az asztalra! Isten így is elfogad, ahogy vagyok, hiszen nem rám, hanem Jézus munkájára, eredményére tekint. A világ elvárása az, hogy mindenből több és jobb legyek. Ha keresztyén vagyok viszont, Isten(!) elfogad - és nekem ennyi elég. Van egy biztos kapcsolatom Krisztussal, amit semmilyen életkörülmény nem vehet el. Minden más másodlagos.



Ez azt jelenti tehát, hogy nem is kellene törekednünk a fejlődésre?
Igen, azt jelenti. Ha eddig esetleg nem volt egyértelmű, megismétlem, ahogy Pál is megteszi: nem erre kell törekedni!
Isten igéje is ad célokat, újabb állomásokat lelki fejlődésünk során – de ezek egészen mások, mint amiket a világ állít elénk.



Egyedülállóság

Nem egy gyakori téma a gyülekezetekben. Eleve a 25+ egyedülállósága, mint jelenség, egy egyenlőre még kidolgozatlan szolgálati terület. Világszerte viszont nő az egyedülállók száma és emellett nem lehet már elmenni. Alkalmakra, programokra és talán mindenekelőtt spec. egyedülállóknak szóló igei együttlétekre van szükség.

A világ is észreveszi ezt a jelenséget és persze álláspontot is foglal. Ami eléggé kettős:
  • Egyrészről a világ sajnálattal néz az egyedülállókra: „jajj, szegény, hogy-hogy nem jött még össze neki senki? Biztos valami nem stimmel vele...”
  • Másrészről pedig felnéz a nagy szinglikre, akik nem szeretnék elkötelezni magukat senki mellett (kivétel a munkájuk vagy szenvedélyük) és mindig mindenre van idejük és pénzük és azt csinálnak, amit akarnak. Ezt a fajta „szabadságot” irigylik sokan.

Pál apostol kicsit máshogy látja...

Ha a 7. rész elejére ugrunk, látjuk, hogy Pál már itt belekezd a témába, majd kicsit másfelé evez, és később, jelenlegi szakaszunkban, ismét visszatér – ekkor már indoklással is.

7Szeretném ugyanis, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. 8A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 9Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.

„kinek így, kinek amúgy”
Az egyedüllét, ugyanúgy mint a házasság, Isten ajándéka, tehát mind a kettő jó.
De azért mégis van különbség. Röviden: két jó dolog közül az egyedülállóság a jobb választás!



 25A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. 26Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. 27Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. 28De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. 29Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, 30és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, 31és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik. 32Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. 33Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; 34ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. 35Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. 36Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik hajadon leányával, ha eljár felette az idő, és mégis hajadon marad, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: adja férjhez. 37Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. 38Azért, aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. 39Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. 40Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van.


"MELYIK ÁLLAPOTBAN TUDOD LEGJOBBAN SZOLGÁLNI AZ URAT?"
- Talán ez az a kérdés, amit feltehetünk ezen igerész alapján.  

Az alapgondolat még mindig ugyanaz: Isten azt akarja, hogy maradj abban, amiben vagy. És igazából mindkét választás jó és Isten előtt kedves – ha egyedülállóként vagy házasként szolgáljuk Őt. 

Négy okot sorakoztat fel az apostol az egyedülállóság mellett:
  1. a házasság bajokkal jár
  2. utolsó időket élünk
  3. a jelenlegi világ elmúlik - e világ ábrázata elmúlik”, azaz a szemünk előtt látható világ csak egy ideiglenes fejezete életünknek
  4. kevesebb aggodalom
Ezeket talán együtt is kibonthatjuk majd a hozzászólások által.

Mégis, ne ezek legyenek a fő okok, amiért egyedül maradunk. Válasszuk az egyedülállóságot az Evangéliumért - azaz, hogy jobban, többet tudjuk szolgálni az Urat!

                         Házasodjunk az Úrért, maradjunk egyedül Istenért.

Tanácsokat olvasunk még továbbá a jegyességben járásról és a házasság miértjéről, hogyanjáról, mikorjáról is:
  • ne húzódjon el a jegyesség
    • mikor kell jegyességre lépnünk szerintetek?
  • legyen ismerkedési szakasz – járjuk végig ezt az utat, mert megéri

Úgy gondolom lesz miről beszélgetnünk! Így szeretettel várunk mindenkit, hogy csatlakozzon a beszélgetéshez!






63 megjegyzés:

  1. Csak egy gyors gondolat: Én úgy érzem így egyedülállóként csupán töredékét teszem annak mint amire hívattam. (Remélem nem hangzik túl felvágósan.)

    Kívülálló voltam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Szerintem nem hangzik felvágósan. És azt hiszem az egyedülállók 90%a is hasonlóan érez, én és a körülöttem lévők legalábbis biztosan. Az már egy másik kérdés, hogy vajon mennyire jogos ez az érzés...Pált olvasva lehet annyira nem is...
      És még valami: igen, a világ a maximalizmust nyomatja, érd el ezt, érd el azt. De sajnos sokx a gyülekezetek is ezt teszik! Van nálunk egy idősebb néni, aki egyedül élte le az életét. Voltak udvarlói, de mindről kiderült, hogy mégsem annyira hívők, mint hitte... Néha olyan érzésem van vele kapcsolatban, hogy van aki lenézi (lehet csak én képzelem bele): Óóó, mit is tud ő az életről, egyedül volt végig... A fiatalabbakban ez azt indukálja, hogy én nem szeretnék így járni...

      Kukkoló

      Törlés
    2. Szia Kukkoló,

      nem biztos, hogy rosszul érzed. Sajnos belénk ivódott az, hogy aki egyedül van, azzal valami nincsen rendben...
      Amúgy tegnap előtt gondolkodtam el éppen azon, mi van, ha mondjuk olyan lányok akadnak a horgon, akiknek mégsem annyira fontos a hit... vállalnám az egyedüllétet???

      Törlés
  2. Sziasztok!

    Örülök, hogy ez az igeszakasz is előkerült.
    3 éve még úgy gondoltam, hogy mennyire Isten akarata az egyedüllét és előszeretettel hivatkoztam erre az igére. De igazándiból, csak a saját elkeseredésemet és önigazolásomat burkoltam bele. Nem az Isten szolgálatát és dicsőségét kerestem az egyedüllétben.
    Azóta sok minden történt... közösségre találtam, ismerkedtem, belefutottam egy viszonzatlan "szerelembe", de ami a leglényegesebb, hogy Istenről sokkal többet tanultam, jobban megismertem, a Vele való kapcsolatom sokat erősödött, egy gyülekezet tagja lettem. Rájöttem, hogy az igét nem lehet önigazolásra használni, nem lehet félre magyarázni, mert azzal magamat csapom be és Istent veszem semmibe.
    De a dolog kétoldalú, nem csavarhatom úgy az igét, hogy a házasodási vágyamat helyezem az előtérbe. Isten dicsőségére kell házasodnom is. Tehát nem annak kell az első helyen szerepelni, hogy nekem milyen jó lesz ha megházasodok(ahogy az egyedüllét mellett lehet érveket hozni, úgy lehet a házasság mellett is), hanem, hogy azzal Isten dicsőségére vagyok-e/vagyunk-e.
    Most úgy látom az életemet, hogy családban tudom Istent legjobban dicsőíteni, de ez nem ürügy arra, hogy egyedülállóként ne szolgáljam Őt, ne az Ő dicsőségére éljek. De egy család vezetőjeként, férjként jobban Isten eszköze lehetek. Isten akarata és ajándéka a párkapcsolat, család...

    Nem tudom, hogy igaz-e, de azt mondják, hogy békessége van azoknak akik egyedül vannak és Isten arra is szánta őket. Én úgy gondolom, hogy nem feltétlen az egyedüllétben van békességük hanem Istenben...


    Érdekes kérdések, gondolatok.
    Remélem építő beszélgetés alakul ki.


    Zoli

    VálaszTörlés
  3. Helló Mindeni,

    Két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy mennyire fontos, hogy megelégedettek legyünk éppen azzal és abban, ami pont van és adatott, vagy adatik. Hisz, ugye nincsenek véletlenek.
    Hinni, hogy jó helyen vagyunk, éppen ezt kell csinálni, éppen itt és ebben akar látni Isten.
    Szóval hajrá, éljük meg, sőt élvezzünk az Istennel való kapcsolatunkat.

    A másik pedig egy 'note', amit elég régen olvastam, és a minap a kezembe került; így a felszínen van; s gondoltam megosztom veletek is.

    ' Az Ő tervében a társad

    Mindenki vágyik arra, hogy valakinek teljesen odaadhassa magát – hogy mély, lelki kapcsolata legyen valakivel; teljesen, kizárólagosan szeressék.

    De Isten azt mondta a keresztényeknek: „Addig nem, amíg teljesen elégedett nem leszel, telített és nyugodt az ÉN szeretetemben. Amíg elégedettségedet meg nem találod Bennem, amíg nem leszel alkalmas a tökéletes emberi kapcsolatra, amelyet ÉN terveztem számodra.

    Egységben Velem – ez kizár bárkit vagy bármi mást és bármi más vágyat és kívánságot. Azt szeretném, ha abbahagynád a tervezgetést! Ne kívánj, engedd, hogy neked adjam a legizgalmasabb tervet ami létezik: egy olyat, amelyet el sem tudsz képzelni, mert azt akarom, hogy a legjobbat kapd!

    Kérlek, engedd meg, hogy idehozzam hozzád - te csak figyelj Engem!
    Várd a leghatalmasabb dolgokat – folytasd a megismerését létezésem elégedettségének, folytasd a tanulást, a megfigyelését azoknak a dolgoknak, amelyeket mondok neked… várnod kell!

    Ne nyugtalankodj! Ne aggódj! Ne nézelődj, hogy másoknak milyük van, vagy Én mit adtam nekik! Ne nézz azokra a dolgokra, amikről úgy gondolod, hogy szeretnéd!
    Te csak nézz el messzire: fel, Rám, különben elhalasztod azt, amit mutatni szeretnék neked. És akkor, amikor kész leszel, azzal a szeretettel leplek meg, amely csodálatosabb, mint amelyilyet álmodni lehet!

    Tudod, amíg készülsz, és amíg az, akit Én szántam neked készül… - most ebben a pillanatban is munkálkodom, hogy mind a ketten egyszerre legyetek készen - addig még mindkettőtöknek meg kell tanulnotok elégedettnek lenni kizárólag Velem és azzal az élettel, amelyet Én szántam nektek! Különben nem fogjátok tudni megtapasztalni azt a szeretetet, amely példázza a kapcsolatot Velem… és ez a tökéletes szeretet!

    És kedvesem, azt szeretném, hogy megkapd ezt a csodálatos szeretetet! Szeretném ha látnád, hús testben azt a képet, amely a Velem való kapcsolatodat jelképezi és hogy nagy mértékben, ténylegesen élvezd az örökké tartó egység gyönyörét, tökéletességét és szeretetét, amelyet ÉN ajánlok neked Magammal!

    Tudd, hogy nagyon szeretlek! ÉN vagyok a Mindenható ISTEN, higgyj és légy elégedett!”

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kedves Eny,

      ezt az idézetet biztos vagyok benne, hogy olvastam már, de nem rémlik, pontosan hol. leírnád, honnan idéztél?

      köszönöm!

      Törlés
    2. Sajnos nem tudom, honnan ered, mert nekem is továbbították még anno:-(

      Törlés
    3. Sziasztok,

      ezt én is olvastam nem olyan régen, de már feláll a szőr a hátamon. Tuti nő írta. Bocs :)

      Törlés
    4. Hát nekem is csöppet túl rózsaszín...

      Törlés
    5. jaja, tuti nő írta! :) és tényleg rózsaszín

      Törlés
  4. sziasztok!

    nagyon jó ez a more coke videó. elképesztő, hogy mennyire jellemző ez a keresztények (és a nem keresztények) körében(is)! nagyon nehéz lecke ez a "légy elégedett csak velem" lecke Istentől. ez a "keresd az én igazságomat és országomat, és minden mást csak ráadásként megkapsz". a világ teljesítmény- és haladáskényszerét én is érzem. és nem valami kellemes. mindig elkezdem "nyominak" érezni magam, hogy még mindig egyedül vagyok. pedig nem kellene. adott helyzetben könnyű elfelejteni, hogy Isten a lényeg, és hogy "többet ér amit lát a szem mint ami után sóvárog a szív"

    üdv, Tímea

    VálaszTörlés
  5. Kedves Tímea!

    > nagyon nehéz lecke ez a "légy elégedett csak velem" lecke Istentől. ez a "keresd az én igazságomat és országomat, és minden mást csak ráadásként megkapsz"
    Igen... csak ne lenne ott mögötte az ígéret... !
    Mert ha lemondtam a "világi sikerekről" ... akkor miért kapnám meg? Mihez kezdenék vele? Vagy a lemondás után vissza lehet térni? :S Vagy ha mégis dédelgeted magadban a boldogság utáni vágyat, akkor nem lehet teljes a lemondás.
    Piszok egy kettősség.
    Lehet, hogy az egész egy bizonyosfajta mentalitásra van kihegyezve, amelyet nem képes mindenki elérni? Vagy csak én nem? És a többiek? :(

    Ehhh...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán mert nem lemondani kell, hanem tudni a sorrendet...
      A keresztyénség nem aszketizmust hirdet, hanem hogy a földi világ ne legyen bálvány. Nem a gazdagsággal vagy a karrierrel van baj, hanem azzal, ha ezt Jézus fölé helyezzük. Nem a párkapcsolattal van a baj, hanem ha ez fontosabb, mint Krisztus. Péterék is nem abban tűnnek ki, hogy otthagyták a halászatot, hanem hogy Jézusért hagyták ott.
      Én ezt valahogy úgy látom, hogy Isten nem azt akarja, hogy mondjunk le a párkapcsolatról és akkor majd megelégít minket és majd azután ad mellénk társat, majd ha már totál nem vágyunk rá. Hanem Istenre figyelve, Őt téve az első helyre keressük a társunkat (mert tudjuk, hogy Isten terve a család, Isten teremtett minket férfivá/nővé, az Ő ajándéka a társam), és ez persze igaz az élet más döntéseire, gyülekezetválasztás, szolgálat, munkavállalás, karrier. Persze ott van, hogy nem kapok mégse magam mellé senkit... de tudom hogy az is Tőle van. És amit gyakran én is elfelejtek, hogy a megváltott életem (és mások megmentett élete, a ti életetek is) nagyobb ajándék még a párkapcsolatnál is, csak az mivel már meg van az ember kisebb ajándékokra figyel és most az tűnik nagy válságnak, hogy az miért nincs, hiszen nagyon vágyok rá, de furcsa, hogy hitetlenként pedig az ember nem vágyik rá, hogy Istennel kapcsolata, örök élete és boldogsága legyen...

      Ha valami hülyeséget írnék szóljatok rám!

      Zoli

      Törlés
    2. Teljesen jó ;-)

      Törlés
    3. Amikor elolvastam, kiürült a fejem... hasonló gondolatok jutottak nekem is eszembe :)

      Nyugi Zoli, nyugi... szólni fogunk :)

      Törlés
    4. Rendben, de magamat ismerve nem tartom lehetetlennek, hogy saját érzéseimet próbálom belemagyarázni dolgokba, ami nem feltétlen helyes.
      Tegnap beszélgettem egy fiatal pár férfi tagjával és elmondta, hogyan olvassák együtt reggelente a Bibliát...
      És az jutott eszembe, hogy neki ez milyen jó, hogy van akivel ezt meg tudja tenni, és tud beszélgetni valakivel. Közben pedig azt kell elfogadnom, hogy egyedül foglalkozhatok az igével (illetve gyülin belül másokkal együtt, vagy itt veletek együtt :) )... de nem irigység volt bennem, meg nem is elégedetlenség... hanem hogy ilyennek kellene lennie egy hívő párnak, hogy együtt foglalkoznak Isten dolgaival.

      Törlés
    5. Szia Zoli!

      Jó a hozzászólásod és köszönöm! Egyetértek azzal, hogy egy hívő pár együtt foglalkozzanak és együtt tanulmányozzák a Bibliát, merjék kéri támogatásukat az Úrtól!

      Törlés
    6. Kedves Zoli!

      teljesen igazad van!

      Törlés
  6. Sziasztok!

    Én is örülök ennek átgondolásra sarkaló, értékes igei gondolatoknak és hozzászólásotoknak! Csak így tovább....!

    Igen fontos, hogy Krisztussal megbéküljünk, helyes önértékelésünk legyen, én tudom milyen harcban állni önmagunkkal, átéltem, átélem, ahoyg Krisztus által formálódom...

    "Nem az a lényeges, hogyan gondolkodnak Rólad az emberek, értéked Jézus szeretete adja!
    Ne feledd: a Te értéked nem abban van, hogy mások mit mondanak Rólad, hanem abban, amit Jézus Krisztus tett érted!
    Mint személyek, Krisztus szemében egyenértékűek vagyunk: mindannyian Isten fiai és leányai vagyunk! Éppen ezért soha ne hasonlítsd össze magad senkivel, főleg értékeidet ne, hiszen Isten mindegyikünknek külön ajándékokat adott. Értékeld úgy önmagad, ahogy Isten is Téged! " (Szilasi Zoltán: Alázat és önértékelés)

    Még olvashatod ezen, szeretetre vagyunk teremtve és önértékelésünk fejlődik Krisztus által: http://johir.neobase.hu/content/konyv_pdf/

    Tanulságos írás, Földvári Tibor: KEGYELMI AJÁNDÉK A HÁZASSÁG VAGY AZ EGYEDÜLLÉT?
    http://www.refpasaret.hu/pasaret/pred.php?id=1626

    Úr legyen veletek kegyelmével!

    Marietta

    VálaszTörlés
  7. Ki hogyan éli meg az egyedül-létet, de Istennel együtt boldog életet élhetünk. Egyedülállóságban tanít, megérthetjük életünk értelmét, sokan menekülnek , mert félnek a magánytól, magányosságtól. Isten tud ebben segíteni a magányból ki tudjunk lépni! Fontos, hogy szeretetre vagyünk teremtve, Isten szeret, elfogad olyannak amilyennek vagyunk, tökéletlenségben is növekedés van kegyelem által.

    Elgondolkoztató cikket találtam : Az egyedül élők lelkiség-ével foglalkozik.
    http://parochia.hu/pesterzsebet/Irasok/Az_egyedul_elok_lelkisege.htm

    Minden jót kivánok feülről jövően Mindenkinek!

    Marietta

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok,

    sajnos nem volt időm tüzetesebben átolvasni még ezt a bejegyzést, de így első olvasatra nekem az a benyomásom támadt, hogy:
    Hát figyeljetek csak, nem is olyan rémisztő dolog ám egyedül szolgálni... :S

    Node, majd kicsit később :)

    VálaszTörlés
  9. Pusztulat.

    Ez a szó jutott eszembe.
    Ma beszélgettem ismerősömmel a dohányzásról leszokásról. Azt fejtette ki, hogy bizonyos személyiségtípusok vannak. Ezzel teljesen egyetértek.
    Van, aki nagyon jól elvan magával. A várakozás nem jelent számára problémát. Éli az életét, peregnek le a szemek, az órák, a napok, a hetek, hónapok, évek... nem jelent számára problémát. Szelíd szemekkel szemléli az idő múlását.
    Van olyan, aki nyugodt, hallgatag...
    De vannak, akiknek sűrűbb a vérük, nem nyugodhatnak... ezek az aktivisták. Akik nem nézik tétlenül a villamoson, pl. ha valaki lop, mégha két fejjel magasabb, ruhásszekrény méretű is az ember... vagy ha elütött galambot lát, nem hagyja ott, hanem megnézi, él-e még, s ha nem, kidobja, ne nyomassza az embereket a kórház udvarán... aki beavatkozik, aki tesz, aki aktív, aki nem hagyja, hogy elmenjenek mellette az események. Felszólítva érzi magát, mégha a rohamrendőr sorfal elől kell is kihozni a nyugdíjas nénikét... és ezért őt viszik be a fogdába. Ezek a karakterek nem tudnak nyugodni... ha valaki megbotlik, ők segítenek először. Mert az aktivitás számukra nem mérlegelés kérdése, hanem szükségszerű. Intenzív életet élnek.
    Vannak független karakterek és vannak függőségre hajlamosak is. Ilyen az élet!
    Az intenzív, aktivista karakterek számára a várakozás megöl. Legalább is pusztít. Az ilyen karakternek akció kell, amelybe magát belevetheti... a személyiségét beleadhatja, érezheti, hogy él. Hiszen akkor él, mikor cselekszik. Ha tehet.
    Minden elmulasztott perc egy óra... minden elmulasztott óra egy nap... minden elmulasztott nap egy hónap. Az aktivitás állandó. Ha nem épít, rombol. Jó, ne használjunk nagy szavakat... olyanba fektet, aminek értelme nincs. Egyéni, személyes problémámmal állok elétek.
    Mit tehet, mit tegyen az aktivista?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És hogy még személyesebbé tegyük a dolgot... megadom a facebook elérhetőségemet, itt mindenki megnézheti az életem, akinek van facebook accountja.
      https://www.facebook.com/deak.tibor77
      Tessék, itt vagyok, ez vagyok én. Minden nyilvános.

      Törlés
    2. Jah! Az iWiW-eseket se felejtsük el...
      akkor mégegyszer:
      iWIW én
      és
      facebook
      adatlap... Deák Tibor egy kattintásra! :)

      Törlés
    3. a van olyan aki nyugodt hallgatag folytatása jól kezelhető néma rab... csak megjegyzem. én úgy gondolom, hogy az emberek többségének (mivel Isten az emberek többségét házasságra "teremtette") gondot okoz és gondot is kell, hogy okozzon a várakozás. szerintem nincs ilyen, hogy "nem jelent számára problémát". azt el tudom képzelni, hogy az emberek manapság pótolják a hiányérzeteiket pl karrirrel, mindenféle hobbival és szenvedéllyel. azaz szerintem a nyugodt hallgatag jól kezelhető várakozók többsége valami másnak rabja. (gondoljunk az olyan 21. századi internetes problémákra, mint a pornófüggőség...) bár lehet most túl kemény témára keveredtem...

      Törlés
  10. Sziasztok,

    hááát. sok mindennel nagyon nem tudok egyet érteni a bejegyzés első felét illetően, de egyszerűen most nincsen időm kifejteni... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziasztok,

      meglátásom szerint a blog bejegyzője nagyon összecsapta az egyedülállóságra vonatkozó magyarázatát! Hát, jól 'elintézte' és nem hinném, hogy itt meg kéne állni:

      "Az egyedüllét, ugyanúgy mint a házasság, Isten ajándéka, tehát mind a kettő jó.
      De azért mégis van különbség. Röviden: két jó dolog közül az egyedülállóság a jobb választás!"

      Nem tudok ezzel egyet érteni. Nem fejtette ki az álláspontját, de így azért mégsem kéne elintézni. Kérdem én. Miért jobb az egyedülállóság? Kinek? Talán a kereszténység teljesítményorientált életforma?

      Miért szenved annyi ember attól, hogy nincsen párja? Részben azért, mert úgy gondolja - és engedi, hogy úgy gondoltassák vele, hogy nem teljes ember akkor, ha egyedülálló. Amikor Ádám megalkottatott, az Úr azt merészelte mondani, hogy „ímé milyen jó.” És az is. Nem Biblikus az, hogy az ember egyedül fél ember! Ez hazugság!

      Aki különbséget akar tenni a között, hogy melyik a gazdagabb élet, a házas, vagy az egyedülálló, az megint súlyosan téved! Miért több? Mert valamiért úgy gondolja az ember! De miért? Tekintsük úgy, hogy egy életszakasz! És igen, a legtöbb ember szeretné megélni azt, hogy valaki kizárólagosan szereti, hogy odaadhatja magát valakinek testileg-lelkileg. De ettől még nem valami többről van szó, valamiről, amitől teljesebb lesz az életem!!!

      Sőt én azt mondom, hogy aki egyre érettebb lesz, aki mélyebben átlátja ezeket a dolgokat, összefüggéseket, felszabadul, nem fog nyavalyogni :) és ha úgy adódik, valóban áldásos párkapcsolata lesz! Ne a boldogságot keresse az ember a párkapcsolatban, hanem az Úr áldását! Ahogy az egyedüllétben is. Ami elsősorban Ő maga.

      Tudjátok milyen a társas magány? Hát a házasság nem fogja megoldani! Lelkigondozók vagy azért ápolgatnak lelkeket, mert nincsen párja, vagy azért, mert már van...

      Egy idős ember megtörten ült a lelkigondozó előtt. Mesélt az életéről, megemlítette, hogy csalódott a házasságban... az életben... visszakérdezett a lelkigondozó. És Krisztusban? Benne nem!!!

      Sok ember azért boldogtalan, mert nem reális elképzelése van az életről! Állandóan vágyakozik, hogy majd akkor boldog leszek ha...

      Legalábbis én így látom.

      folyt. köv.

      Törlés
    2. folyt.:

      "MELYIK ÁLLAPOTBAN TUDOD LEGJOBBAN SZOLGÁLNI AZ URAT?"

      Legjobban??? Nincs olyan, hogy legjobban!!! Az ember akkor tud megelégedett lenni, ha megérti, hogy egy állapot éppen az amiben van, és teljes értékű. Legyen hálás, megelégedett! Isten szeret ajándékozni, semmit nem akar megvonni tőlünk. Szolgálja az Urat örömmel, adja mindenéből a legjavát az Úrnak!!!

      A négy ok:
      1. a házasság bajokka jár... hehe... miért az egyedüllét valami lebegő eufólikus állapot? Nem is gazdaságos!!!
      2. Utolsó időket élünk ... és a házasság intézményét egyre jobban beletapossák a földbe... ezért kell imádkozni és kérni az Urat, hogy a hívők házassága valóban áldás, példa és fényforrás legyen ebben a sötét világban.
      3. A jelenlegi világ elmúlik... ezért innentől kezdve éljetek kenyéren és vízen...
      4. kevesebb aggodalom... hát... mintha Pál apostol említené valahol az Igében, hogy a gyülekezet minden ügyes bajos dolgát az ő nyakába akasztják :D :D :D

      "Mégis, ne ezek legyenek a fő okok, amiért egyedül maradunk. Válasszuk az egyedülállóságot az Evangéliumért - azaz, hogy jobban, többet tudjuk szolgálni az Urat!"

      Neeeeeeem... nincs olyan, hogy jobban, többet!!!!! Nincs!!! Még akkor sem, ha Jézus 30, 60 és 100 annyiról beszél. A házasság nem kevesebb!!!!!!!!!!!!!!!!

      Házasodjunk az Úrért, maradjunk egyedül Istenért. ??? Hmm...

      ****************************************************************************

      Szerintetek Pál apostol miért voksolt inkább az egyedüllét mellett?

      Lehet rosszul látom. Pál apostol nagyon jól megvolt egyedül. Úgy gondolta, hogy Jézus még az Ő életében visszajön, de ha mégsem, az akkori már élő generációk valamelyikében biztosan. Fogalmazzunk úgy, hogy teljes pazarlásnak tartotta azt, hogy az energiáját szétszabdalja még egy nőre is. Röviden és tömören :)

      Valahol érthető, de ha valaki ebből azt a következtetést vonja le, hogy aki házas és ezért leköti a család és nem tud látszólag az Úrnak többet élni, és ebből kifolyólag nem is lehet olyan 'szent' dolog, az teljesen rosszul látja. Istennél az számít, hogy az adott állapotban, amiben éppen vagy, teljesen odaszánd magad! Ezzel máris Őt dicsőíted! És a szolgálat itt kezdődik! Nem igaz az, hogy értékesebb az egyedülállóság, mert úgy 'látszólag' több lelket menthetek! Pont. Isten előtt nagyon becses a család, a házasság, és az egyedülállóság is. Ő alkotta ezeket. Nemde? :)

      Mindig is csodálkoztam azon amit Pál mond ezen Fejezet végén:
      1Kor 7,40 „De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van.” Miért szabadkozik? :)

      Én jelenleg így látom ezeket.
      Áldott hétvégét!
      Ahham voltam :)

      Törlés
    3. És kérem a jogdíjat utalni!

      Voltam! :))

      Törlés
    4. :P
      Ahham vagyok (még mindig :)

      Törlés
  11. Sziasztok!

    Nekem csak egy kérdés fúrja az oldalam napok óta. Eddig nem akartam leírni, mert nem biblikus, de azért csak megteszem mert, olvasva a hozzászólásokat, egyre relevánsabbnak érzem.

    Ezt a cikket egy egyedülálló írta? De ha nem, mert nekem úgy tűnik, akkor jó volna, ha előállna egy és azt mondaná: Itt vagyok, tessék rólam példát venni.

    De most, hogy elkezdtem írni, jött egy másik gondolat is. A páli egyedülállóság és a jelen kor szinglisége vajon egy és ugyan az az életminőség?

    Kívülálló voltam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helló Kukkoló,

      szerintem egyedülálló írta.
      Nono... Pál apostol egy teljesen egyedülálló karakter volt!!! Amúgy mit értesz páli egyedülállóság alatt???

      Törlés
    2. ...és még az is lehet, hogy fél a másik nemtől, nem tépázta meg még az élet vihara... és nehezen tudja összeegyeztetni a jelenvaló világot a benne dúló Krisztusért élni akarással...
      ...szerintem mindenképpen lelkes.

      Törlés
    3. A kérdés felvetésed miért nem biblikus?

      Szerintem Pál szinglisége és a mi szingléségünk között nem sok kapcsolat van...

      Zoli

      Törlés
  12. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  13. Kedves Ahham!

    Ábel vagyok, a cikk írója, 27 éves, 5 éve házas, visszatérő bűnös, egyetlen reményem Krisztus. Csak, hogy tisztázzuk, ki írta a cikket:) De a lényeg talán, hogy tesók vagyunk, aminek nagyon örülök. Az igei részeket prédikációk ihletik, olyan emberek teológiai munkája van tehát az állítások mögött, akik megfelelő háttérrel és magánéleti bizonyságtétellel, integritással rendelkeznek. Olyan emberek, akikre fel tudok nézni hitben.
    Nem kell minden apró teológiai kérdésben egyetértenünk szerintem, de azt hiszem, hogy a nagyobb jelentőségű kérdésekben nincsen tévtanítás. Az, hogy hogyan értelmezünk kisebb jelentőségű teológiai kérdéseket, pedig tegyük a személyes meggyőződésünk, teológiai utánajárásunk alapján.

    Köszönöm - a többiek nevében is, hogy reagáltál és hogy ilyen átgondoltan összeszedted véleményedet. Megpróbálok válaszolni egy-két dologra és szeretettel várom a Többiek véleményét is. Nincs "hivatalos" keresztyén szingli vélemény, amit most meg fogunk határozni és mindenkinek a tudomására hozni, másokra ráerőltetni. Az, ha beszélünk ezekről és imádságos szívvel átgondoljuk ezeket, akkor a blog elérte célját.

    Fentről indulok:

    "a blog bejegyzője nagyon összecsapta az egyedülállóságra vonatkozó magyarázatát!"
    Ezzel maximálisan egyetértek. A bejegyzés a 17-24-et boncolgatta inkább, hogy világosabb legyen a bevezetés. Így se volt könnyű a lényeget megragadni és közben minden fontos dologra kitérni. Az páli egyedülállóság és házasság kérdését szerettem volna veletek együtt kibontani - amihez talán segítséget nyújt a már kivesézett bevezetés.

    "két jó dolog közül az egyedülállóság a jobb választás!"
    Nem tudok ezzel egyet érteni. Nem fejtette ki az álláspontját, de így azért mégsem kéne elintézni. Kérdem én. Miért jobb az egyedülállóság? Kinek? Talán a kereszténység teljesítményorientált életforma?"
    Én nem fejtettem ki, de azt hiszem Pál igen. Házasként, hidd el, nekem is el kellett gondolkozni ezen...hogy akkor én a rosszabbik, nem a legjobb választást hoztam, hoztuk meg feleségemmel? Mi kevésbé szolgáljuk az Urat? Ahogy te is látod: egyáltalán nem. Később talán a 4 pontban világosabban látjuk Pál érvelését, amit személyes meggyőződéseként magyaráz. Pálnak nagyon veszélyes kiragadni a gondolatait, mert csakis összességében vizsgálhatjuk, azaz figyelembe véve, hogy mit mond még a házasságról. Ez mindig összhangban van - nem mond ellent magának és Isten igéjének sem. Pl. Ef. 5:21-33, de vehetnénk az 1. Timóteust és az 1 Kor. korábbi részeit, ahol olyanoknak ír Pál, akik azt "tévtanítják", hogy az Isten akarata, hogy ne házasodjunk meg, mert ez "szentebb/lelkibb/szellemibb". Tehát Pál abszolút pro-házasság, ugyanúgy ahogy Péter, Jézus, Isten. A házasság jó. Pál apostol itt viszont azt tanítja, hogy
    1. szolgáld abban az Urat, amiben elhivattál (nem lesz jobb egyedülállóként, szabadként, se ne házasodja azért, mert úgy jobban szolgálhatod).
    2. ha egyedülálló vagy, értelemszerűen több időd lesz szolgálni. De ezt a 4 pontban ki is fejti. Két kisgyerekkel én is alá tudom támasztani ezt. És itt lehet, hogy jó, hogy tisztázzuk, hogy ne essen félreértés: az is Isten akarata, hogy legózzak a kisfiammal és randizni menjek a feleségemmel és ápoljuk a kapcsolatunkat. Ez nem azt jelenti, hogy így kevésbé szolgálom őt. De ezekről majd bővebben a 4 pont alatt.
    Szerintem az furcsa ebben, hogy van jó és jobb. Sztem sokunkban benne van (tipikus magyar keresztyén jelenség a teljesítménykényszer), hogy mi mindig a legjobbat akarjuk produkálni - ami önmagában helyes, de átcsaphat önzésbe is, ld. maximalizmus - örülök, h ebben egyetértünk. Ha van jobb, akkor inkább erre voksolnánk.
    Mert szeretnénk a legjobbak lenni - de miért?
    a) mert ezt nyomja a világ is - szülők, suli, munkahely, filmek vagy
    b) Istenért.
    Talán ezt a témát nem így kell megközelíteni. Nem véletlen, hogy Pál is felhívja erre a figyelmet. Egyedülállóság az Úrért, Isten szerinti házasság: nem ez a központi kérdés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helló Ábel,
      köszönöm a válaszodat. Lenne két Ige, amiről nem tudom mit gondoljak:

      "De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek." 1. Kor. 7, 28

      "Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, ami az Úré, mi módon kedveskedhessen az Úrnak:
      A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mi módon kedveskedhessék a feleségének." 1. Kor. 7, 32-33

      Törlés
    2. Helló Ábel,

      még mindig rengeteget emésztem ezt a témakört, rengeteg kérdés van bennem, szerintem fogok ezekről a dolgokról négyszemközt is beszélgetni emberekkel.

      Ezt írtad: "A különbséget Pál apostol teszi. Ez eléggé egyértelmű a szövegből, itt nem látok másik értelmezési lehetőséget. Pál szerint, az Evangélium ügye szempontjából, nem a házasság a jobb választás, hanem egyedülállónak lenni, maradni."

      Lehet nem fog tetszeni az, amit most fogok írni. Nézzük meg Jakab Apostolt. Látszik, hogy egy olyan közegből jött, ahol nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a cselekedetek igen is fontosak. Gondolom megtérése előtt nagyon nyomták a törvény betartatását. Az egész levelet átitatja ez.
      Pál Apostol viszont a szeretet által munkálkodó hitet preferálja és úgy beszél a cselekedetekről, hogy az a hála gyümölcs.

      Mind a két ember életében munkálkodik Isten Szent Lelke? Igen. Mind a ketten az Úrnak akarnak tetszeni? Igen. Isten eltörölte belőlük azt, amit esetleg hoztak az új életükbe - gondolok itt arra, amit fentebb említettem, a válasz az, hogy nem. Mégis mindkettejüknek igazuk van és nem is lehet őket kifogásolni. És nem is akarom.

      A lényeg a lényeg, hogy: A mi SZENT PÁLunk azt MONDTA, hogy... nem alábecsülöm a személyét, nem arról van szó. Egyszerűen Ő is ugyan olyan ember volt mint mi (persze nálam bölcsebb, okosabb, tanultabb), és sokszor beleesünk abba a hibába, hogy hűűűű Páááálll Apostol...

      Visszatérve oda amit írtál... "...A különbséget Pál apostol teszi.", de előtte azt is megmondja, hogy "A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, DE TANÁCSOT ADOK úgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az Úrtól..." 1. Kor. 7 ,25

      És a fejezet végén: "...AZ ÉN VÉLEMÉNYEM SZERINT; pedig hiszem, hogy bennem is Isten lelke van." 1. Kor. 7, 40

      Ez az én saját magam meglátása - nem mondta senki, hogy ahhoz, hogy helyesen tudjuk értelmezni a Szent Írást, nélkülözhetetlen valamiképp felismernünk, hogy azok az emberek akik írták, azoknak is megvolt a saját világnézetük, önismeretük stb... ezt mind beleviszik. Ettől nem lesz hiteltelen, nem lesz kevesebb, de jobban megértjük Őket.
      Ismerek mai neves embert, aki majdnem-hogy egy évtized után megváltoztatta a véleményét egy adott dologban, mert az embernek is fejlődnie kell. És azzal, hogy valaki megtér, hozza a régi dolgait, nem fog eltűnni.

      Nemélem nem borzoltam a szőrszálakat :)

      Törlés
    3. Pál így látta, és így élte meg... de lehet az Úr úgy látja jónak, hogy mondjuk én házasságban éljek...

      Törlés
    4. Ezt írtad: "2. ha egyedülálló vagy, értelemszerűen több időd lesz szolgálni."

      Á, szóval az apaság nem az kevesebbet ér a többi szolgálatot illetően?
      Akármilyen szolgálatról is van szó, teljes embert kíván! A minőséget nem mindig a mennyiség határozza meg! Ne akarjuk a kettőt összehasonlítani. Nem véletlenül mondtam, hogy a házasság egy állapot, mint az egyedülállóság, özvegység.

      Törlés
    5. Értem én hova akarsz kilyukadni. Vannak olyan feladatok, amit egyedülálló tud ellátni, mert nem köti le egy család. Csak te ezt úgy fejezted ki, hogy jobban... és ennek nincs értelme.

      Kevés szó esett arról, hogy Isten az aki elhív a szolgálatra, és akár arra, hogy a valaki férj, feleség legyen.

      Törlés
  14. "Miért szenved annyi ember attól, hogy nincsen párja?"
    Ezt a kérdést én máshogy tenném fel. Miért nincsen párja annak, aki szenved (akár ég), mert nincsen párja?
    Azért vagyunk itt, azért van ez a blog, hogy ezt a "miért nincs párom - hogyan lehetne - milyen az Isten szerinti párkapcsolat" problémáját megbeszéljük. Pál mindazoknak, akik ezzel aproblémával ily módon találkoznak, egyértelműen a házasságot javasolja. Erőltetésről nincs szó. Itt két szuper opcióról beszélünk amúgy is.
    Megint fellobbanhat bennünk - leginkább bennem, hiszen én már házas vagyok - hogy Pál szemében a feleségem és én olyanok vagyunk, akik nem tudtuk kontrollálni magunkat és így össze kellett házasodnunk, hogy ne vétkezzünk? Ez így egy kicsit sarkított. Ha Pál többi tanítását is összevetjük ezzel, akkor ez a feszültség feloldódik azonban. Azt is fontos tudni, hogy a Korintusiak konkrét kérdéseket tettek fel Pálnak, amikre ő válaszol. Tehát nem csak a levegőbe teologizál, hanem spec témákra reagál - pl. a fiatalember esete, aki jegyességben jár. De ezek a kérdések nincsenek meg nekünk, csak a válaszokat látjuk. Ezt fontos tudni, mert így nem vesszük általános tanácsnak, hanem tudjuk, hogy inkább körvonalak ezek, amik segítenek egy biblikus (páli) szemléletet kialakítani ezekről a dolgokról.

    "Aki különbséget akar tenni a között, hogy melyik a gazdagabb élet, a házas, vagy az egyedülálló, az megint súlyosan téved!...És igen, a legtöbb ember szeretné megélni azt, hogy valaki kizárólagosan szereti, hogy odaadhatja magát valakinek testileg-lelkileg. De ettől még nem valami többről van szó, valamiről, amitől teljesebb lesz az életem!!!"
    A különbséget Pál apostol teszi. Ez eléggé egyértelmű a szövegből, itt nem látok másik értelmezési lehetőséget. Pál szerint, az Evangélium ügye szempontjából, nem a házasság a jobb választás, hanem egyedülállónak lenni, maradni. De ez nem azt jelenti, hogy a házasság nem jó. Ld. Pál és a Biblia többi tanítását a házasságról. (Ill. ha valaki házas, nehogy elváljon, mert azt mondja Pál, hogy úgy jobb! :)))))))

    "Ne a boldogságot keresse az ember a párkapcsolatban, hanem az Úr áldását!"
    Ezt kifejtenéd, nem biztos, hogy egyetértünk. Köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "MELYIK ÁLLAPOTBAN TUDOD LEGJOBBAN SZOLGÁLNI AZ URAT?"
      Legjobban??? Nincs olyan, hogy legjobban!!! Az ember akkor tud megelégedett lenni, ha megérti, hogy egy állapot éppen az amiben van, és teljes értékű. Legyen hálás, megelégedett! Isten szeret ajándékozni, semmit nem akar megvonni tőlünk. Szolgálja az Urat örömmel, adja mindenéből a legjavát az Úrnak!!!"
      Lehet, hogy csak én nem látom tisztán, de ezekben a soraidban ellentmondást látok.
      Leírom, hogy én hogy látom: Mindennek az alapja az, amit az Úr adott nekünk Krisztusban. Innentől kezdve a többi részletkérdés. Aki a részletkérdéseket tekinti az alapvető problémának, az sosem fog többet látni a videóban látható kis kólásüvegnél. Ahogy írod, nem az a lényeg, hogy milyenek a körülményeink, hanem hogy Isten mit tett értünk. Mindenki értékelje, kérje el Istentől, imádkozza át, hogy házasemberként vagy egyedülállóként tudja jobban az Urat szolgálni. Nem kell szerintem erre annyira rástresszelni (jeleket, igéket, álmokat kérni, várni), inkább megnyugtatás szerintem nekünk, hogy minden helyzetben is tudjuk szolgálni az Urat és megtalál(hat)juk azt a módot, ami a leginknább a "helyünkre állít".
      Igen, "Isten semmit sem akar megvonni tőlünk" - de azt se felejtsük, hogy már mindent odaadott.
      Lehet, hogy egyetértünk? Te mond meg.

      Végül pedig a 4 pont:
      Nagyon köszönöm, hogy így reagáltál mindegyikre. Ez így nagyon jó!
      1. Ez nem azt jelenti, hogy az egyedülállóság nem jár bajokkal. Viszont amikor eggyé válik az életed egy másik emberrel, esetleg gyermekeitek lesznek, akkor mindazok a döntések, amik eddig a te életedért tartoztak felelősséggel, hirtelen mindenki másra hatással lesznek és a felelősség rajtad áll - főleg, ha te vagy a családfő, de a feleségeknek sincs könnyebb dolguk. Ezt sokáig lehetne boncolgatni. Pál így látja, én is így látom, és kb. 100%-ban minden ismerősöm, aki házas, családos így látja.
      2. Megintcsak fontos tudni, hogy itt nem a házasság ellen érvel Pál, hanem az egyedülállóság mellett. Az utolsó időkben élt ő is és mi is, Jézus bármikor visszajöhet, ezt tudatosítani kell magunkban. Ezt megelőzi üldözés is. Akinek született már gyereke, nem kell magyarázni az összefüggéseket.
      3. Azaz nem az evilági dolgokra kell gyúrni. Nem kárhoztatás, nem számonkérés, hanem tanács és megerősítés és igaza van. Csak azért, mert szeretnénk házasodni, ne házasodjunk. Ez is elmúlik majd, ez is egy idéglenes dolog, ami ehhez a világhoz tartozik.
      4. Nem minthogyha egyedülállóként nem lenne miért aggódnunk. Sztem ne állítsuk a kettőt szembe egymással. De ha 40 fokos lázzal otthon fekszik a feleségem, akkor nem megyek el otthonról lelkigondozni valakit. Ha nincsenek gyerekeim és feleségem, akkor ezt megtehetném.

      Pálról nem tudjuk biztosan, hogy nem volt-e korábban felesége. Az biztos, hogy egyedülálként betöltötte küldetést. Az is biztos, hogy ha lett volna felesége és gyermekei, nem szívesen lettünk volna a helyükben. Persze őneki is akkor máshogy alakult volna az élete, szolgálata, nyilván akkor is betartotta volna a sorrendet. Mindenesetre Pál elégedett, kiegyensúlyozott egyedülálló volt, neki erre volt elhívása.

      Még egy dolog:
      "Mindig is csodálkoztam azon amit Pál mond ezen Fejezet végén:
      1Kor 7,40 „De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van.” Miért szabadkozik? :)"

      Szerintem itt a pro-egyedülállóság álláspontját védi, ami nem lehetett könnyű Korintusban sem, nem könnyű ma sem.

      Sok dolog van még ebben: hogyan tudom, hogy mire hívott el Isten, hogyan szolgálhatom őt a legjobban, változhat-e ez az elhívás az életemben, stb, stb. Folytassuk a gondolatfonalat!

      Ábel voltam, vagyok, leszek :)

      Törlés
    2. "MELYIK ÁLLAPOTBAN TUDOD LEGJOBBAN SZOLGÁLNI AZ URAT?"

      Kezdjük ott akkor, hogy mit is jelent az, hogy szolgálni???

      Hogyan lehet ezt a gyakorlatban megélni???

      "És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet." Mt 19, 29

      Törlés
  15. Az ember (és az emlős állatok is) azért kapott fület hogy halljon. Azért kapott orrot, hogy szagoljon. Azért szemet, hogy lásson. Azért agyat, hogy megértsen, értelmezzen. És azért lelket, hogy szeressen. A lényeg szerintem, hogy az ember a szeretetét megélje... és itt utalnék a szeretet-transzfer fogalmára... szeretetet adni - szeretetet kapni. Ha valakinek a hit - Jézus szeretete - elég, nem lesz problémája a társkeresés, hiszen megélheti így a szeretet-transzfert.
    Én úgy gondolom és úgy tapasztaltam, hogy a szeretet-transzfer megélésének területe a kapcsolat - házasság. Mikor ott van az ember barátnője (vagy barátja) és minden pillanatban lehetőség van szeretetet adni... elmosogatni, mosni, teríteni, főzni, szolgálni, segíteni, odafigyelni, egy mosoly, egy puszi, egy csók, egy vállmasszírozás, egy ölelés... mind-mind alkalom a szeretet kifejezésére és megélésére, kézzel fogható síkon.
    Intenzív lehetőség a szeretet-transzfer, a lélek szeretet igényének megélésére. Akik nem párkapcsolatban akarnak élni, akik számára teljességet nyújt Isten szeretete, hogy ezt tovább adják és a viszonzás (hála) elég számukra, ezt el tudom fogadni, de nekem - úgy látszik fogyatékos vagyok(?) - nem elég. Baj.
    Sokat segítek másoknak. Ebben-abban. Most fél évig dolgoztam fogyatékos iskolában/otthonban. Sokat tanultam ott a szeretetről, elfogadásról.
    De (hogy fogalmazzam meg?) az Isten szeretete lelki szinten embereken keresztül nyilatkozik meg. A segítés reakciója (hála) más, mint a kapcsolat. A hála is szeretet, neked is szól, hiszen az a dolog, amit végzel, általad nyilvánul meg. De itt a fő a segítség, amit nyújtasz és nem kell hozzá elfogadás.
    Ábel írta, hogy a lázas felesége mellől nem indulna el lelkigondozni. Csakhogy a szeretet priméren valakinek szól, a lelkigondozás pedig annak aki lelkigondoz. És az elfogadás is egyoldalú. Nem kell elfogadnom (pl.) a lelkigondozó teljes személyiségét, hogy a lelkigondozást elfogadjam. Nem? (?)
    Így azt mondom, a társkapcsolat a kölcsönös elfogadás helyszíne. A társkapcsolat nélküli szeretet teljesen más dinamikát képvisel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmm... szóval, társfüggő vagy!

      Törlés
    2. csatlakozva az előttem szólóhoz...

      Kedves Tibor!

      Nekünk már van kommentes előéletünk, így rögtön a közepébe vágok, a bevezetés úgy is ismerős lenne...:) A többiektől elnézést, ha nagyon direkt leszek.

      Te a megváltásodat, bűneid bocsánatát, a tested feltámadását és az örök életet egy párkapcsolattól várod. A te megváltód egy párkapcsolat, ami végre helyre állít(ana).

      Jézusban is hiszel, de még nem engedted, hogy megváltson, még nem tekinted őt olyan személyes barátodnak, aki mindenét odaadta érted. Pedig azon a kereszten Terád is gondolt, Deák Tiborra és a te tartozásodat is rendezte Isten előtt. Jézus ma este is tárt karokkal vár, hogy elhidd, hogy szeret és megértsd, hogy mennyire szeret.

      Még egy dobozban tartod Istent és elvárod tőle, hogy "így és így" szeressen, amikor Ő szeretne a mennyei Édesapáddá válni, fiává fogadni.

      Sok minden adatott neked Tibor. Sokkal több, mint ami emberek tömegeinek. Mégis, az, ami ingyen járna, az Isten kegyelme és elfogadása, helyreállítása, nem kell. Helyette egy majdnem-istent bálványozol, a párkapcsolatot. Isten nem tud odaférkőzni e mellé és nem is fog. Ő nem férkőzik.

      Ha valaha "megvált" téged a "megváltód" és lesz egy párkapcsolatod, házasságod, garantálom, hogy ugyanekkora (z)űr, de inkább fokozott állapotban lesz benned.

      Barátod:

      Ábel

      Törlés
    3. Helló Tibor,

      sokáig ugyan úgy szenvedtem mint te és nagyon is központi téma volt nálam is, hogy szeressen és elfogadjon egy lány... tudom milyen.
      Hogyan lehet ebből kijönni? Háát... meg kell hogy változzon a gondolkodásmódod... de most csak röviden tudok írni.

      Jóccakát!
      A

      Törlés
    4. Sziasztok,
      épp erre szeretnék reagálni, és bocs, ha túl személyes. Épp tegnap jutottam el arra a felismerésre (túl egy váláson), hogy sajnos én is épp abba a hibába estem, amiről Ábel is írt. Azért kellett folyamatosan csalódnom, mert egy emberrel akartam azt a szövetséget megkötni, amely csak Istennel létezhet. Egy párkapcsolati szövetségre helyeztem rá az életemet, és nem az Urat választottam fundamentumnak. Hálás vagyok ezért a felismerésért.

      Törlés
    5. Helló Anna,
      nagy dolog amikor az ember megél ilyen felismerést. És tényleg ajándék.

      Ezért fájó és félelmetes sokszor az élet, mert ha esetleg valamit nem tud az ember, akkor jól megszívhatja... még ha hívő is. Olyan kiszolgáltatottak vagyunk sokszor... igen, igen az Úr szeret minket...

      Törlés
  16. Kedves Ahham,

    köszönöm a reakciókat én is. Nem szaporítanám tovább a szót, én úgy érzem kifejtettem a véleményemet - bár van, amire ismét rákérdeztél, amiről már vagy a bejegyzésben vagy a válaszaimban volt szó. Ha konkrétan feljön még valami, akkor légyszi még1x külön hívd fel arra a témára a figyelmet.
    Így van, ahogy írod, Isten Lelke mélyebbre és mélyebbre vezet bennünket Igéjének megismerésében és életünkre való alkalmazásában. Ha változatlanul állunk hozzá az első és a második olvasás után, akkor nem értük el a célunk. Isten szeretne mindig újabb dolgokat megmutatni, adja, hogy alázatos szívvel, formálható szemlélettel olvassuk az Igéjét.

    A 28-as, ill. 32-33-as igékre még1x reagálok, bár ezekről is volt szó a 4 pont alatt.

    "De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek." 1. Kor. 7, 28

    "Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, ami az Úré, mi módon kedveskedhessen az Úrnak:
    A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mi módon kedveskedhessék a feleségének." 1. Kor. 7, 32-33

    28.: ahogy a 29-es vsz is rámutat: "Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott." Pál itt az utolsó idők miatt ajánlja az egyedülállóságot, akár mint ésszerűbb megoldást, életformát. A "háborúság" vagy "gyötrelem" a testben semmiképpen nem arra utal, hogy a házas élet egészségtelen, egészség romboló vagy ahogy egyes korintusiak hitték, bűnös dolog, hiszen abban a szex is benne van és az milyen bűnös dolog, blablabla. Ez a megpróbáltatás szerintem a testi, azaz evilági fájdalmakra utal, ami ugye fokozódik, ha családos az ember.
    NAGYON FONTOS, hogy ne ragadjuk ezt ki. Ezt nagy öngól lenne mondjuk egy igéskártyára kiírni - mert nem lesz ott mellette mindaz, amit mi tudunk, hogy Pál mennyire házasságpárti és az egész Biblia az. Fontos észben tartani, hogy itt Pál spec embereknek a spec kérdéseit válaszolja meg.
    És ismét visszacseng az alapgondolat: maradj úgy, abban a helyzetben, amit Isten adott, ahova Ő helyezett, elhívott.

    32-33: ez pedig a "több bajjal jár" kategória, ill. a mulandó világ. Nem látok benne mélyebb boncolgatnivalót, ez azt jelenti, ami oda van írva. Ha van férjed, feleséged, jobban meg van/be van osztva az élete. Kevesebb az idő igét olvasni, gyülekezetbe járni, szolgálni. Nem azért mert rossz dolgokkal töltjük az időt, de be kell vásárolni, ki kell takarítani a házat, meg kell látogatni az anyósékat, stb, stb. Így párosban azért a feladatok, programok is hatványozódnak.

    Nagyon sokan - ifivezetők, lelkészek, katolikus papok - félreértelmezték ezeket a sorokat. Vizsgáljuk meg szívünket, nincs-e benne valami olyan teológiai szösszenet akár ehhez az igerészhez kapcsolódva, ami valamivel is hozzájárult ahhoz, hogy én most egyedülálló vagyok?

    Krisztusban:

    Ábel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helló Ábel,

      köszönöm az összes hozzászólásodat, sok minden ki lett így fejtve, emészthetőbb lett és valahol érthetőbb. Legalábbis én így vagyok vele.

      Törlés
    2. Kedves Ahham,

      ennek nagyon örülök. Nagy a téma, biztos vissza-vissza fog még jönni ez az igerész.

      Ábel

      Törlés
  17. Sziasztok!

    Talán kapcsolódik ehhez a témához, amit írni szeretnék. Ma egy barátnőmmel beszélgettünk, aki szintén 27 éves, szintén egyedül van és tanárnő. Sajnos hajlamosak vagyunk arra, ha együtt vagyunk, hogy sajnáltassuk magunkat:), most sem történt másként. A tanárnőt azért emeletem ki, mert arról is beszélgettünk, hogy nagyon nem vagyunk hiteles keresztények egyedül. Ezt már én is megkaptam másoktól, ő pedig azon érzi, hogy a középsuliban neki kellene példával előállnia a diákok előtt, kellene a párkapcsolatokról beszélnie. De hogy? Legtöbbjüknek több tapasztalata van, mint neki. Álljon eléjük, hogy várjatok, nem kell azt elsietni? Közben ránéznek és azt mondják, hogy ha ezzel jár a várakozás, hogy úgy (értsd. egyedül) fogok itt állni 27 évesen, mint ő, akkor inkább nem...A másik: egyedülállóként több időd van szolgálni. Gyülinkben tipikus szolgálati kör a gyerekmunka. Ő ezt szereti csinálni, de azt mondta, hogy belefásult. Aranyosak a gyerekek, de csak azt juttatják eszébe, hogy neki nincs. És akkor még jól belé is döfik a kést (hiszem, hogy nem szándékosan), hogy hát ő egyedül van, ő jobban ráérne gyerekmunkázni, ha épp közli, hogy most nem jó neki.
    Ilyenekről beszéltünk, és felmerült az örök kérdés: MIÉRT?
    Tudom, az Úrban kell bízni, tudom, ő jobban tudja, nekem mire van szükségem, tudom, nekünk a legnagyobb ajándékunk van meg, ami csak lehet a világon, tudom....Tudom, hogy nincs jogom megkérdezni a fazekast... De a kérdés akkor is itt motoszkál, mert bűnös ember vagyok. Tudom, az Úr ezért is meghalt, ez is meg van bocsátva. De a kérdés akkor is itt van és kínoz...

    Kukkoló

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helló!

      Ma reggel Habakuk könyvének legvégét olvastam.
      Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel. (Hab 3:17-19)
      Ritkán fordul elő, hogy az épp olvasott Ige válasz legyen, de ez most az volt :). Habakuknak is ugyanez volt a kérdése: MIÉRT? Isten miért engedi a sok gonoszságot a zsidók között? Ha már megbünteti őket, akkor miért pont a babiloniakkal, akik még gonoszabbak? Csupa miért... Választ nem kapott, de Isten nagyságát szemlélve az idézett gondolatra jutott. Történhet bármi, az Úrban akkor is örülni fogok!!!

      Kukkoló

      Törlés
    2. Helló Kukkoló,

      A gyerekmunkás story-hoz kapcsolódóan...

      Tökre megértem, amit és amirőt írsz. Hasonló hajóban evezünk. A bejegyzésed végén többször kezded a mondatod azzal, hogy 'tudom'. De hiszed-e, inkább? Csupán ez a kérdés. Teszem fel magamnak is, mert tudom :-D, hogy az észtől a szívig néha igen hosszú az út.

      Törlés
    3. Eny, jó a kérdés :). Én ezzel úgy vagyok, hogy amikor látom magamon, hogy hitetlen vagyok, hogy nagyon nem tetszik, amit a Biblia a mond, olyankor szoktam tudatosítani magamban, hogy de az akkor is úgy van. Szerintem fontos, hogy az ember lássa, hogy a hit egy tudatos döntés. Így amikor nem hiszem, akkor is "tudom", hogy Isten megbocsát :). Így nem az érzelmein, a pillanatnyi lelki állapotom befolyásol, hanem az ésszerűség. Remélem érthető :).

      Törlés
  18. Bocsánat, de miért kell, hogy mindenből kieröltessünk vmi pozitív csengésű, piszkosul bíztató választ? Elnézéstm ha indulatos vagyok, de mindenki más, s MEG VAGYOK GYŐZŐDVE ARRÓL, HOGY VAN, AKIKNEK IGENIS A TÁRSAS SZOLGÁLAT A GARANCIA.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!

      Légy szíves, írd alá valami nicknévvel, ha írsz, hogy meg tudjunk legalább szólítani.
      És biztos az én hibám, de nem teljesen értem, hogy miről beszélsz...

      Kukkoló

      Törlés
    2. Kedves Kukkoló!

      Ismét köszi, hogy leírod azt is, amikor nehéz. Tök jó, hogy bátorítást is kaptál és ezt is megosztottad velünk.
      Azon gondolkodtam, hogy hiába változott már rengeteget a helyzete a nőknek, azért még most is sokkal nehezebb, előnytelenebb a helyzetetek társadalmunkban, mint férfiként. Akár munkahelyen, akár szomszédként, stb. És ez csak fokozódik, ha még nincs családotok, férjetek vagy még "pasitok" se. Nagyon nehéz helyzetnek látom. A férfiaknak sokkal kevésbé zavaró ez - lásd kevesebb ffi érdeklődő a regisztráltak között és az ilyen rendezvényeken.

      Törlés
    3. Csak hogy csöppet a férfi oldalt is képviseljem :)
      Ebben a félévben segítenem kellett kisifin (középiskolás korosztály), megtartottam néhány alkalmat és kicsit több időt töltöttem közöttük. És ott is előjött a párkapcsolat téma, hogy lehetne róla velük beszélgetni, de erről beszélgettünk másokkal és tényleg nem ildomos olyan valakinek "tanítani", tanácsolni őket aki nem rendelkezik semmiféle, vagy egyirányú tapasztalatokkal ezen a területen (mint például én), és ebben tényleg sokkal jobb vezető számukra a fiatal hívő apuka, férj (hiába elméletben sokat tudok).
      Kukkoló érzéseit 100%-osan megértem és átérzem fiúként is, és nem hiszem, hogy kevésbé zavaró, azt talán inkább, hogy jobban szégyelljük (a magam nevében beszélek, nem tudom a többiek hogy látják). Otthon ugyan úgy megkapom, "hogy lehet, hogy nincs még senkim se", még mutatóba se... (eddig türelmesnek tűntek, de az elmúlt időben már nem igazán)
      És nem hiszem, hogy a fenti idézet arra mutatna, hogy jó egyedül lenni (hiszen maga Isten mondja, hogy nem jó az embernek egyedül), hanem, hogy Isten megtart minket ebben a helyzetben és ráadásul nem is akárhogy.

      Zoli

      Törlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.