Dr. Henry Cloud és Dr. Townsend könyve
alapján
Keresztyén főiskolai hallgatók a
következő listát hozták össze interaktív módon egy „Hogyan
válasszunk társat?” előadáson:
- legyen elkötelezett Isten iránt
- Szeresse Isten igéjét
- Legyenek ambíciói
- Legyen szórakoztató
- Legyen vonzó
- Legyen okos
- Legyen szellemes
- Legyen határozott fellépésű
- Szeresse a sportot
Meg kell hagyni, ez egy jó kis
lista. Mégis, érdekes módon – teszi hozzá az írónk
– az őt megkereső válófélben levő emberek egyike sem
panaszkodott ezeknek a hiányára.
Annál inkább a következőkre
hivatkozva szerettek volna véget vetni a kapcsolatuknak:
- Mindenben a feleségemé az utolsó szó, én semmiben sem dönthetek
- A férjem sohasem hallgat meg.
- A párom nagyon kritikus velem szemben, semmivel sincsen megelégedve.
- A férjemben a felelősségérzet szikrája sincs meg. Sohasem lehetek biztos abban, hogy befizette-e a csekkeket vagy elintézte-e, amit megígért.
- A feleségem mindig túlköltekezik. Hiába beszéljük meg, hogyan osszuk be a pénzt, mindig fölrúgja a megállapodásunkat.
- A férjem képtelen az érzelmi kapcsolatteremtésre. Nem érdeklik az érzéseim.
- A feleségem igazi maximalista. Képtelen elfogadnia magát olyannak, amilyen és mindig elégedetlen magával.
- Félek a férjem dühkitöréseitől.
- A félrelépése után nem tudok hinni neki. Annyit hazudozott, hogy elveszítette a bizalmamat.
Mindannyian másak vagyunk és más
fajta emberek keltik fel az érdeklődésünket is. Ezért is olyan
izgalmas a randevúzás, hiszen ilyenkor azt is felfedezzük, hogy mi
igazából milyen fajta emberekhez vonzódunk.
Vannak viszont olyan belső jellembeli
tulajdonságok, amik feketén-fehéren előrejelzik a kapcsolat
jövőjét. Kerülnünk kell bizonyos személyiségjegyeket, ha
hosszú távban, házasságban gondolkozunk.
„A jellem az, ami hosszú távon
meghatározza a kapcsolat minőségét.”
Milyen szempontok alapján válasszunk
ki megfelelő partnert?
Ha előre eldöntjük, hogy mi az,
amibe nem vagyunk hajlandóak kompromisszumot kötni, akkor sok
fájdalomtól és egy rossz házasságtól is megkímélhetjük
magunkat. Viszont, meg van a veszélye annak is, hogy túl merevekké
válunk és esetleg ideje korán lezárunk olyan kezdeményezéseket,
amiknek jó kimenetele is lehetett volna.
4 nézőpontból vizsgálódunk:
- Elvárásaink egy része túlságosan korlátozó, ezért nagyobb nyitottságra kell majd törekednünk.
- Bizonyos elvárások fontosabbak, mint hinnénk. Ezeknek nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítanunk.
- Egyes tulajdonságoknak nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk, elég, ha megtanuljuk kezelni ezeket.
- Bizonyos jellembeli tulajdonságok azonban meghatározóak, ezekkel sohasem szabad kibékülnünk, sőt, határozottan el kell zárkóznunk előlük.
Korlátozó elvárások
Írónk megoszt velünk egy olyan
beszélgetést, amit egy olyan egyedülálló fiatalemberrel
folytatott, akinek egészen részletekbe menően konkrét és
természetesen maximalista elvárásai voltak jövendőbeliét
illetően. Ezek persze egy tökéletes nőt írtak le, aki egyszerre
sikeres üzletasszony és otthonülő anyatípus, de a külsejét
illetően is teljesen konkrét elképzelései voltak. Nyilvánvaló,
hogy erre csak az képes, aki egy álomvilágban él és akire „sok
mélyhűtött vacsora és magányos tévénézéssel töltött este
vár élete hátralevő részében.”
De talán nem helyes, ha az embernek
vannak elképzelései, hogy milyen társra vár? Dehogynem, nagyon
fontos, hogy legyenek kiindulópontok a jövendőbelinkkel
kapcsolatban, de az is, hogy egyfajta nyitottság is jellemezze
párkeresésünket, hiszen érhetnek meglepetések.
Vannak még csodák
„Hihetetlen, hogy éppen Jason lett a
férjem” - fogalmazott Sheila. „Kétség kívül Isten keze volt
a dologban, hiszen ő egyáltalán nem hasonlított álmaim
lovagjához.”
Sheila mindig a jó kiállású, vezér
egyéniségekhez vonzódott, férje pedig csendes, visszahúzódó és
még alacsony is. Egy barátja kedvéért ment el vele randizni és
az elején nem tapasztalt semmi különöset. Csak idővel jött rá
arra, hogy mennyire sok mindent szerethet benne. „Hálás vagyok Istennek, hogy jobban tudta,
hogy mire is vágyok igazán.”
Sokszor nem vagyunk tisztába azzal,
hogy mire (milyen társra) is van szükségünk, sőt, lehet,
hogy pont az, ami után vágyakozunk, abszolút nem is működne
igazán. Ha ezt tudjuk, akkor ez segíthet nyitottnak lenni olyan
emberek felé is, akik elsőre nem is tűnnek álmaink netovábbjának.
Jill egy sikeres üzletasszony volt.
Szakmai sikerei nem párosultak sikerekkel a párkeresés terén.
Karakán személyisége elrejtette gyengéd, érzékeny oldalát,
amit nem mert/tudott megmutatni a férfiak előtt. Egyre csak a
passzív férfiakat vonzotta, akik igényelték az irányítást.
Jillnek elege lett azokból a férfiakból, akik vagy túl
bizonytalanok voltak ahhoz, hogy elkötelezzék magukat, vagy túl
zárkózottak, hogy boldog lehessen mellettük. Rájött, hogy mivel
nem meri felvállalni a gyengeségét, nem mernek felé határozottabb
férfiak is nyitni. Eldöntötte, hogy ezen változtat. Ezt követően
felvállalta gyengéd, támaszra szoruló oldalát is és sokkal
kiegyensúlyozottabb kapcsolatai lettek.
Közös célok
Az érdeklődési körök, szabadidős
tevékenységek mellett az is nagyon fontos, hogy tisztán lássuk a
párunk (és a magunk!) céljait az életben. Mivel akarja eltölteni
az életét? Milyen életstílus, perspektívák, karrier,
életritmus, mérföldkövek állnak előtte, előttem, előttünk?
Összeegyeztethetőek-e ezek? Ha valaki misszionárius akar lenni
például, akkor valószínű sose akar felvenni hitelt 30 évre, van
akinek pedig ez a legtermészetesebb. Van, aki tudományos karrierről
álmodik, ami nem kis áldozattal jár a kapcsolatai részéről, vagy
hivatásából kifolyólag sokat utazik, stb.
Ne áltassuk magunkat azzal, hogy csak
a szerelem számít, ezek a kérdések is nagyon fontosak.
Előfordulhat viszont, hogy mi magunk sem vagyunk teljesen tisztában
azzal, hogy mit akarunk, milyen irányba szeretnénk elindulni,
milyen életet szeretnénk élni. Érdekes módon írónk azt
ajánlja, hogy a randizás ezzel kapcsolatban is nagy segítség
lehet. Mikor randizunk emberekkel, rengeteg mindent megtudunk
önmagunkról és mindeközben formálódik a jövőképünk is.
Óvakodjunk viszont a hosszú távú elköteleződéstől ebben az
esetben. Először mindig magunkban kell megerősödnünk és
egyfajta határozottságot elérnünk, amivel egyedül is megállnánk
a helyünket. Ha ez nincs meg, akkor a bizonytalanságunkból
kifolyóan a másik ember álmait, terveit „kérjük kölcsön” ahelyett, hogy közösen alakítanánk ezt a képet. Ez pedig hosszútávon komoly problémákhoz vezet.
Közös értékek
Ez a terület a társunk jelleméhez
kötődik. Ez egy olyan terület, ami megkerülhetetlen, ha hosszú
távú kapcsolatokban szeretnénk gondolkodni.
„Társunk jellemével együtt élünk,
újra meg újra beleütközünk, a hatása alá kerülünk,
megosztjuk vele magunkat, kapunk belőle, együtt fejlődünk vele,
egyszóval szorosan összefonódunk vele.”
Pozitív jellemvonások esetén a
kapcsolatunk is jó gyümölcsöket fog teremni, ellenkező esetben
azonban sok problémával kell szembe néznünk.
Galata 5. 22-23.:
„A Lélek gyümölcse
pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság,
hűség, 23szelídség, önmegtartóztatás.”
Elviselhető jellemhibák
Senki sem tökéletes. Vannak viszont
olyan bűnösök, akikkel nem lehetetlen egy fedél alatt élni.
Olyan emberek, akikkel lehet őszintén beszélni, akik belátják
hibájukat és valóban nyitottak a változásra és képesek is
véghezvinni.
Ilyen jellemvonássokkal
jellemezhetnénk őket:
- élő kapcsolata van Istennel
- képes felismerni hol hibázott,
- képes az őszinteségre
- felismeri, hogy hibája káros hatással volt a másikra
- nem csupán bűntudatot érez, hanem őszintén együtt érez azzal, akit megbántott
- motivált a változásra
- a változás tartósan fennáll nála
- elszántan igyekszik változni és fejlődni és szükség esetén másokat is bevon a változásba
- képes elfogadni a megbocsátást
Bárki elbukhat tehát, a kérdés az,
hogy milyen/mekkora hatása van az adott bűnnek és hogyan
viselkedünk ezt követően. Ettől sok minden függ. Egy
közlekedéshez kapcsolódó hasonlattal élve ezek az elbukások a
„sárgán világító lámpák”. Nem mehetünk el mellettük szó
nélkül, de nem parancsolnak álljt rögtön. Ezekkel a hibákkal
együtt lehet élni és persze reménykedni a pozitív irányú
változásban:
- szétszórtság
- nehézség a sérelmek és az érzések őszinte és egyenes kifejezésében
- teljesítménycentrikusság
- igyekezet az erő látszatának fenntartására és a sebezhetőség elkerülésére (többnyire férfibetegség)
- maximalizmus
- irányításra való hajlam (például mikor a magabiztosság rámenőséggel párosul)
- az intimitás kerülése
- türelmetlenség
- rendetlenség
- zsörtölődés
Valamennyiünknek vannak hiányosságai
az életünkben, de ha enyhe, elviselhető formában jelennek meg,
akkor ezek még önmagukban nem tesznek tönkre egy kapcsolatot.
Mielőtt tehát a falra másznánk
valami/valaki miatt, emlékeztessük magunkat, hogy ő is ember.
Vizsgáljuk meg, hogy nem vagyunk-e túlságosan ítélkezőek vagy
maximalisták?
Ha sikerül ezt meglátnunk, már csak
azt kell eldöntsük, hogy mely tulajdonságokat tartjuk
elviselhetőnek, vagy legalábbis kezelhetőnek.
Súlyos jellemhibák, amelyekkel
nem lehet (és nem is szabad) együtt élni
Nem minden vétség sorolható a sárga
jelzés kategóriájába. Amikor a piros lámpa villog, azonnal meg
kell állnunk. A Biblia szemében bár minden ember kegyelemre
szoruló bűnös, ám ez nem azt jelenti, hogy minden bűn ugyanolyan
jelentőséggel bírna. Némelyik bűn ártalmasabb, mint más bűnök.
A rendetlen vagy türelmetlen társ sem
kellemes, de aligha említhető egy lapon azzal, aki hazudik
partnerének vagy megcsalja őt.
Zsolt. 101.2-8.
„2Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz
hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül. 3Nem
vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Gyűlölöm a széthúzókat,
semmi közöm hozzájuk! 4A csalárd szív távol áll
tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról. 5Aki titkon
rágalmazza embertársát, azt elnémítom. A nagyralátót és a
kevély szívűt nem tűröm meg. 6Jól látom a
hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes
úton jár, az szolgálhat engem. 7Nem maradhat házamban,
aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg
szemem előtt. 8Reggelenként elnémítok minden bűnös
embert az országban. Így irtok ki az ÚR városából minden
gonosztevőt.”
Dávid tudta, hogy a jellemvizsgálatot
magában kell kezdenie és így elhatározta, hogy kerülni fogja
- a haszontalan dolgokat
- a széthúzást
- a csalárdságot
- a gonoszságot
- a rágalmazást
- a büszkeséget és a kevélységet
- az álnokságot
- és a hazugságot
Konklúzió: akiben felfedezzük
bármelyiket a listán szereplő komoly jelentőségű
jellemhibákból, még egy randevú erejéig sem nyitunk felé. Ezen
a listán szereplő dolgok tehát a piros lámpás kategóriába tartoznak.
Vannak, akik nem méltóak a
bizalmunkra. Ezt a határvonalat érdemes meghúzni és megtartani.
Persze a lista nem teljes, néhány
további kapcsolat romboló személyiségjegy:
- úgy tesz, mintha minden hibától mentes lenne és ahelyett, hogy belátná gyengeségeit és tökéletlenségét
- csupán vallásos, nem pedig meggyőződéses hívő
- védekezik, ahelyett, hogy elfogadná a visszajelzéseket
- ön-igazult – nem pedig alázatos
- folyton csak bocsánatot kér, de nem változik
- vonakodik szembe nézni a problémával
- elvárja a bizalmat, ahelyett, hogy megbízhatóságával kiérdemelné
- hazudik, ahelyett, hogy megmondaná az igazat
- stagnál, nem fejlődik
- függőségek jellemzik
- kétszínű
Romboló viselkedésformák:
- kerüli a közelséget
- csak magára gondol, partnerére és kapcsolatára nem
- magához ragadja az irányítást, nem tiszteli partnere szabadságát (például nem tartja tiszteletben, a testi kapcsolatban megszabott határokat)
- hízeleg
- kritizál
- lekezelően viselkedik
- atyáskodik
- megbízhatatlan
- rossz hatással van a környezetére
- pletykálkodik
- túlságosan féltékeny és gyanakvó
- letagadja a fájdalmát
- nem tartja kordában az indulatait
Abban az esetben talán van remény, ha
csak néha jelentkeznek ezek a problémák és a fél beismeri
hibáját, kész változni és konkrét lépéseket meghozni ennek
érdekében. Ha azonban berögzült szokásokról van szó és nincs
nyitottság a változásra, akkor jobb inkább odébb állni.
1. Csípjük nyakon a problémát! Nézzünk szembe vele és nevezzük nevén a bűnt.
2. Konfrontáljuk párunkat a problémával és szűrjük le a következtetéseket a reakciójából.
3. Nézzük meg mi történik hosszútávon, hogy valóban van-e változás. Ilyenkor érdemes "jegelni" a kapcsolat érzelmi oldalát.
4. Csak akkor folytassuk, ha minden piros
lámpa kialudt
Itt folytatjuk: 7. Barátság, szerelem
Elolvastam és egyetértek, tetszett az írás, köszönöm!
VálaszTörlésJó volt elolvasni, átgondolni.
VálaszTörlésSziasztok,
VálaszTörlésörülök ennek az egész blognak, sok mindenben kérdést kaptam. Sokáig nem tudtam konkrétan azért imádkozni, hogy ajándékozzon meg az Úr egy társsal. Valamiért nem.
Az utóbbi időben sokat olvasgattam ebben a párválasztás témakörében, hogy miként gondolják mások, miként látják Isten vezetését ez ügyben stb. és megakadt a szemem valamin. Sokan a nagy Ő-t keresik, és kevesen vannak azok, akik valaki más számára szeretnének a nagy Ő-vé válni.
Voltam egy kis közösség kis imakörében. Többen is imádkoztak azért, hogy az Úr ajándékozzon meg minket társsal. Visszaemlékezve nem is hangzott el az, hogy hadd ismerjük fel az Úr akaratát nap mint nap az életünkben. Nem hangzott el az, hogy ne úgy legyen ahogy mi akarjuk, hanem ahogy az az Úrnak tetszik. Nekem is a napokban ütött ez szeget a fejemben, hogy ez komolyabban kéne venni, az ember lelkületét ennek kéne átjárnia.
Nem volt imatéma az, hogy ne igazodjunk a világhoz ebben a témában, hogy hadd legyünk szabadok az a tévhit alól, hogy a házasság a megoldás az életünkre, a magányra... nem volt imatéma, hogy gyógyítson meg minket az Úr és váljunk férfias férfiakká, és nőies nőkké. Hogy a mostani időt ne úgy éljük meg ahogy a világ, sem a szexualitás terén, sem az élethez való hozzáállás terén, ne a szórakozásé legyen a főszerep, a magunk által elképzelt és berendezett életvitelünkké, hanem hogy tanuljunk meg odaadóak lenni, másokért élni már a házasság előtt... hogy Isten Igéje legyen a mérce ezen a téren is az életünkben, hogy áldást nyerjünk... természetesen az én hozzáállásomban is hibádzott a dolog.
Fogyasztói társadalom, fogyasztó keresztyénei... amióta rádöbbentem ezekre, amióta ott motoszkál a gondolataim között, hogy a mi Mennyei Atyánk tudja mire van szükségünk mielőtt kérnénk, hogy Ő szeret ajándékozni, és egyedül is lehet teljes és boldog életem, hogy Önmagam odaadása az Úrnak teljesíti ki az életem (tapasztalhatom), azóta szabad lettem ettől a "társ dologtól". Sokáig gyötört ez a téma, jóformán napi szinten.
Egyszóval fontosabb az, hogy azzá formálódjunk, akivé az Úr szeretne formálni minket, mint maga a társ megléte. Az ráadás, kegyelem, ajándék, de nem az egyetlen és a legfőbb.
Köszönöm ezt a blogot, a cikkeket, a kommenteket, nagyon sokat segítettek!
Ahham, azt hiszem értem, amit írsz, csak én más szavakkal fogalmazom meg.
Törlés> hadd legyünk szabadok az a tévhit alól, hogy a házasság a megoldás az életünkre, a magányra...
A házasság nem megoldás a magányra. De ha a szeretet-transzfer működik (kedvesség, odafigyelés, megölelés) akkor - akinek ez igénye, annak boldogabb az élete. A házasság szerintem a szeretet-transzfer megélésének "társadalmilag elfogadott" színtere az ember életében. Akinek ez nem olyan fontos, az örüljön annak, hogy szabad attól a nap mint nap jelentkező kínzó vágytól, hogy akarja hogy szeresse valaki, megölelje, akire szeretettel gondolhat...
> és egyedül is lehet teljes és boldog életem, hogy Önmagam odaadása az Úrnak teljesíti ki az életem (tapasztalhatom)
Ha ez így van, akkor jó. Én ezt nem tudom ilyen szépen megfogalmazni. "El kell jutni oda, hogy 'semmit nem veszíthetek'... és ez - gondold meg - nem kis harc... eljutni a család és jövőkereső emberből oda, hogy 'nem érdekel, mit lépsz'..."
Ezt írtam, így fogalmaztam. Nekem ez azt jelenti, hogy lemondani. Tudni, hogy az ember végtelenül kis pont, végtelenül kiszolgáltatott, és hogy a tönkrement életek milliárdjai között elenyészik az ember személyes tragédiája. Nézem az arcokat a villamoson, buszon, nézem a mimikát, a mozdulatokat. Nézem a nők arcán az önhittséget, a sértődöttséget, a szomorúságot, a butaságot... és néha látok nyugalmat, derűt is. Akinek az arcán a harmónia jegyeit találom (igen kevés százalék), fele részben jegygyűrűt hordanak.
Lemondani.
Nem görcsösen kapálózni, Istent okolni, vagy ostromolni. Az esélytelenek nyugalmával és a még reménykedők igyekezetével keresni azt, ami fontos, talán létfontosságú. Nem élni csalódott emberként. Nem kapálózni. Tenni, amit kell, örömmel, kedvvel, nem lemondani arról, ami a kezem ügyében van, de nem is csalni, hazudni, ha a természet másképp nem diktálja.
Mindenben a jót keresni, az apró és féleges örömöket is megtalálni.
"let a man walk alone, let him commit no sin, with few wishes, like an elephant in the forest"
Kedves Ahham!
TörlésVeled együtt örülünk és adunk hálát mindezért az Úrnak!!!! :)
Nagyon jó, hasznos oldal, másoknak is továbbítottam, hogy mások is épülhessenek, okuljanak az Úr által. Köszönöm a tanulságos beírásokat!!!!
VálaszTörlés