7. Lecke: Barátság, szerelem

Dr. Henry Cloud és Dr. Townsend tovább kalauzolnak bennünket a randevúzás, párválasztás világában.

Ahogy a cím is írja, ez a lecke a barátságról, illetve a barátságon alapuló, abból tovább fejlődő szerelmi kapcsolatokról szól.

„Ez nem ilyen egyszerű.” Reagált erre a napokban egy párválasztó ismerősöm. Jelezve, hogy a barátkozás és randizás és minden, ami a kettő között van egy széles skála, különböző érzelmekkel fűszerezve, tehát a terület rendkívül sok kérdést, kétséget von maga után. Egyetértek.

Legyen ez a bejegyzés is – a már megszokott módon – csupán egy bevezetés a témához. Így, a teljesség igénye nélkül olvashatunk egy pár dolgot a barátság, barátkozás szerepéről és hatásáról a párválasztásunkra és a téma kifejtése ismét a Ti közös feladatok lesz.

A már megszokott módon egy történettel indít írónk bevezetésképpen.

Dennis és Stephanie történetétéből kiderül, hogy Stepahanie legjobb barátja, Dennis, de mégis Ryennel randevúzik. Dennisszel nagyon szeret időt tölteni, nagyon közeli barátok. Mégsem érez iránta semmi többet - „hiányzik az a bizsergető érzés” - így fogalmaz. Ryen viszont nagyon lázba hozza, sok a romantika és „az a bizsergés”. Ez intenzívebb testiséggel is jár. Mikor pedig Ryen igazi énjéről, bensőjéről, jelleméről és értékrendjéről van szó, kiderül, hogy abszolút nem Stephanie ideálja.

És akkor miért vonzódott Ryenhez? És miért nem képes Dennisre, mint potenciális párra tekinteni?

„Az egyik az, akit kedvelek és a másik pedig, akibe szerelmes vagyok.” fogalmazta meg szegény összezavarodott Steph.

Ismerős példa

Előfordulhat, hogy mi is egy bizonyos típushoz vonzódunk, de teljesen más emberekkel érezzük jól magunkat, választunk barátunknak.

Vágyaink és hormonális folyamataink az orrunknál fogva vezetnek bennünket és minden más szempontot alávetünk ennek. Abszolút nem vesszük észre mondjuk, hogy ha hódolatunk alanya:

• önközpontú
• kétszínű
• mindenben hibát keres
• dirigál
• semmibe veszi partnere igényeit

Érdekes, barátnak sosem választanánk ilyen alakot, igaz?

Aztán mikor már fülig szerelmesek vagyunk, főleg, ha már testi vonatkozásai is vannak a dolognak és főleg, ha már nem először, nem is másodszor fordul ez elő velünk, nem lesz olyan egyszerű csak úgy kilépni egy ilyen kapcsolatból, amikor pedig már világos, hogy hosszú távon a párunk mégsem

illik hozzánk.

A szakadék

Könyvünk egy olyan hölgy véleményét hozza elénk, aki eléggé makacs módon meg volt győződve: csak kétféle férfi létezik: akik vonzóak, de szörnyű jellemük van és azok, akik csúnyák, de belülről értékesek. Arra egyszerűen nem volt nyitott, hogy az is lehetséges, hogy csak ő vonzódik a felelőtlen férfiakhoz, hiszen őket találja vonzónak. Hiába magyarázták neki, hogy ez azért eléggé merev megállapítás. Sokszor nehéz belátni, hogy a meghibásodás a mi készülékünkben is lehet.

Ezekkel a romantikus érzelmekkel már egészen fiatalon, tizenévesként találkozunk, de ahogy növekszünk és érünk, azért ezeknek nagy részét ki is nőjük, vagy legalábbis megtanuljuk kontrollálni őket.

6 db tanács:

1. ne ringassuk magunkat hamis ábrándokba – csak a mi kedvünkért nem fog valaki megváltozni
2. ha visszaeső rossz partner választók vagyunk, ne fogjuk rá a szingli-krízisre, a férfiakra vagy az egyházra: a probléma bennünk van. Nagyon találékonyak vagyunk, amikor kifogásokat kell felhoznunk, ahelyett, hogy belátnánk, mi is részese vagyunk a problémának.
3. A földön maradva értékeljük a személyt és a kapcsolatot:
   - egyformán elköteleztük-e magunkat Isten mellett
   - az élet minden területén megvan-e a közös hang
   - egyezik-e az értékrendünk
   - vannak-e olyan tulajdonságai, melyeket tagadtunk, szándékosan figyelmen kívül hagytunk
   AZAZ: szívesen választanánk-e az illetőt barátnak?
   Nem árt ilyenkor a külső segítség is, hogy tényleg a realitás keretein belül maradjunk.
4. Hajlamosak vagyunk-e összekeverni a vágyakozást a szerelemmel? Egyesek egy elképzelt személy után epekednek és azt hiszik, hogy ilyen a szerelem is. Ne feledjük, a szerelem megelégedettséggel tölt el, nem pedig epekedő sóhajtozással!
5. Ne keverjük össze a romantikus rajongást a szerelemmel. A rajongás, a vágyaink és idealizált elképzeléseink kivetítése egy adott személyre, aki lehet, hogy igazából teljesen más, mint amilyennek mi elképzeljük.
   Sokan olyan valakihez vonzódnak, akik szükségleteiket, vágyaikat testesítik meg és beleszeretnek egy illetőbe, holott igazából saját vágyálmukba szerelmesek. A rajongás olyan, akár a magas zsírtartalmú ételek: telítik az embert, de kevés a valódi tápértékük.
6. Őszinte visszajelzést adó barátok keresése – segítség lehet abban, hogy ne engedjünk szabad utat az érzelmeinknek olyas valaki felé, akit nem választanánk barátnak.

A szakadék áthidalása

Ne kezdjünk el egy kapcsolatot olyan emberrel, akivel eszünk ágában sem lenne barátkozni.

Mégis, mi lehet annak a forrása, hogy olyan ember felé érzünk vonzalmat, aki iránt egyáltalán nem kellene?

Feldolgozatlan családi problémák

Ha problémás a családi hátterünk, akkor nem ritka, hogy magunkkal visszük a feldolgozatlan problémáinkat a párkapcsolatunkba is. Előfordulhat, hogy pont olyan típusokat találunk vonzónak, amilyen a problémát jelentő szülőnk volt. Mint az a lány, akinek rendkívül kritikus volt az apukája. Egész életében azon fáradozott, hogy sikerüljön megfelelni neki. Érdekes módon mindig maximalista férfiaknál kötött ki, akiknek, ha megfeszült sem tudott megfelelni. Ezeket a férfiakat barátnak persze sohasem választotta volna.

Mások, ezzel ellentétben azokhoz vonzódnak, akik szöges ellentétei a problémás szülőnek. Egy másik lánynak nagyon agresszív apukája volt és így már az indulat legkisebb jelére is megriadt. Olyan férfiakat választott, akiket kenyérre lehetett kenni és természetesen nem tudott mit kezdeni velük, mikor kiderült, hogy ezek még a saját lábukon se tudnak megállni.

Ezek a lányok nem dolgozták fel a problémás családi hátterüket és szépen belevitték ezeket a problémákat a párkapcsolatukba is. Ez így nyilván nem működik. Fel kell dolgozni ezeket – elmondani egy lelkigondozónak, segítséget kérni ebben és határozottan elválasztani a múltat és a múlt kapcsolatait a jelentől.

Személyiségünk el nem fogadott része

Mások azért vonzódnak olyanokhoz, akik nem illenek hozzájuk, mert nem tudnak integrálni bizonyos tulajdonságokat.

Az a férfi, aki nem tudta integrálni a határozottságot, határozott, uralkodó hajlamú nőkhöz vonzódott. A visszahúzódóak pedig jellemzően túl is lőnek a célon és olyan embereknél próbálkoznak, akiknek magabiztossága már meghaladja az egészséges szintet.

Tehát amik magunkban nincsenek meg, próbáljuk a párunkéval kompenzálni.

Az is előfordulhat, hogy a rosszhoz vonzódunk – a tipikus példa, amikor egy jótét lélek folyton a zűrös alakoknál köt ki. Ez akkor történik, mikor nem veszünk tudomást a saját rosszaságunkról, tagadjuk azt és nem nézünk szembe vele, és így már nem is olyan meglepő, hogy miért érezzük jól magunkat egy bajkeverővel.

Vannak, akik saját mélyen gyökerező fájdalmaikkal vagy sérelmeikkel nem mernek maradéktalanul szembenézni önmagukban és éppen azért vonzódnak a problémás helyzetekhez, mert így próbálják feldolgozni ezeket a traumákat.

Menekülés a reménybe

A „reménykedés” menekülési útvonal lehet, még akkor is, ha valami rossz dologról van szó. Emögött sok seb és csalódás van, amik miatt nehezen engedünk el dolgokat.

Úgy érezzük, nem tudnának még egy veszteséget túlélni, így maradnak inkább a rossznál és a „reménykedésnél”. Vakon bízunkk a dolgok jobbra fordulásában. Töretlenül reménykedünk, hogy párunk egyik napról a másikra, csak úgy megváltozik.

Romantikus álmodozás

Vajon nem vagyunk-e „reménytelenül romantikusak?”

Ilyenek a szex és a szerelemfüggő nők és férfiak. Hajlam, hogy ábrándokat szőjünk kapcsolataink köré. Vonzalmaink fantáziára alapozódnak, nem a valóságra.

Önmagában a romantika, szexualitás és a szenvedély jók. Ha ez nem ébred fel bennünk egy kapcsolatban, akkor vagy velünk, vagy a kapcsolattal van baj.

A szexualitásnak és az intimitásnak viszont kéz a kézben kell járnia. Isten a szexualitást a házasságon belülre tervezte, mely az erotikus szerelem kifejezési formája. Ám, ha szenvedélyhez nem társul szilárd jellem, intimitás és barátság, rendkívül veszélyes vizekre evezünk.

Az ábrándozás nem lehet alapja egy kapcsolatnak – a barátság igen. Az ábrándok a fejünkben kialakult „valóságra” épülnek és nem a másik ember jellemére.

Megéri tehát először barátkozni.

Éretlenség az intimitás terén

Vannak olyan emberek, akiknek soha nem volt még részük igazi kapcsolatban és akiket még soha senki nem ismert meg igazán. Így nehéz tudni, hogy mit is jelent a valódi intimitás.

Ezek a magányos farkasok általában egymásra találnak – nagyobb biztonságban érzik magukat hasonszőrűekkel. Jelmondatuk: „Legyünk együtt magányosak.” :)

Fontos, hogy meg tudjunk nyílni a másik előtt és a másikat is készek legyünk igazán megismerni.

Az út a barátságon át vezet

Nagyszerű dolog a romantika, csak úgy mint a szex és a vonzalom. De ne erre épüljön egy kapcsolat.

A jövendőbelinkkel baráti kapcsolatba is kell, hogy kerüljünk és ehhez sok együtt töltött idő kell.

„Ő volt az első férfi, akiről el tudtam képzelni, hogy mellette öregedjek meg. Szerettem együtt lenni vele, mindig megnevettetett.” Ma már csaknem 30 éve házasok.

A legjobb határvonal a randevúzásban, ha minden új kapcsolatra úgy tekintünk, mint egy barátságra. Ne rohanjunk fejjel a falnak. Tartsuk magunkat testi, érzelmi és egyéb határvonalainkhoz.

• társaságban együtt lenni – mert ilyenkor egymás megismerésén van a hangsúly, nem a romantikus érzéseken
• hogy viselkedik a barátaink között? Én hogy érzem vele a barátaival?
• A tartós baráti kapcsolatok hiánya intő jel!

Élvezzük az érzelmeink sodrását – ez természetes, ez így van rendjén. De ne higgyünk nekik!

Barát az, akivel szívesen együtt vagyunk függetlenül attól, hogy mit csinálunk.

Határozzuk el magunkban, hogy beleszeretni csakis olyasvalakibe fogunk, akiben jó barátra is lelnénk – hívő, fejlődő, közös az érékrend, hasonlóak a jövőbeli terveink, stb., stb.

Nincs könnyű dolgunk, hiszen mi nem szórakozásból ismerkedünk, mert egy kalandra vagy egy könnyedebb elköteleződésű, de hosszú távú kapcsolatra vágyunk, mely az életünk következő pár évére szól. Mi házasodni szeretnénk, sőt, Isten szerint való házastársat keresünk. Mégsem tudhatjuk egyből mindenkinél, hogy ki lehet az és ki nem – ehhez idő és lehetőség kell. És itt jön be a randevúzás. Ez a mondhatni angolszász jelenség a kezünkbe adja azt az eszközt, ami segít a megfelelő keretek között időt tölteni egy másik emberrel mindenféle testiség nélkül. Eleinte semmiféle elkötelezéssel nem jár egymás iránt, max. a randevúzás iránt, de az érettséget megkívánja, hogy tudjuk a magunk érzelmeit kontroll alatt tartani és vigyázni a másikéra is.

Ennek a randizásnak egy olyan válfaját ajánlja könyvünk, mely a barátkozásra épít először. Azaz, tulajdonképpen barátkozunk. Ez több, mintha csak ismerkedésnek hívnánk, de mégsem randizás vagy udvarlás vagy járás. Barátkozás. Ez a lehető legtermészetesebb kapcsolódási formája az embernek. Bárki lehet a barátom. A barátom az, akivel sikerül közös pontokat találni és valamilyen szinten összehangolódnunk. Megbízok benne, nagyokat röhögünk, bírom.

Innentől átadom a szót...