A „nem jó az embernek egyedül lenni” (I.Móz. 2,18) érzése teljesen természetes módon jelentkezik az életünkben. A legszorosabb emberi kapcsolatot pedig a házasságban élhetjük meg. Miközben a házastársunkat keressük, és álmodozunk arról, akit talán még nem is ismerünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a házasság nem megváltó! A házasságkötés nem célja, hanem része az életünknek! Ugyanakkor a megtérés, az üdvösségre való eljutás után a legfontosabb döntés! (A házastársunkkal nem napi 8 órát kell „kibírni”, hanem teljes életközösségben kell lennünk határok nélkül.) Házasságkutatók szerint: a jó házasság egy kis Mennyország, a rossz házasság pedig maga a pokol...
Mivel tehát földi viszonylatban a legfontosabb döntésről van szó, nagy szükségünk van segítségre. Más egyéb, sokkal kisebb döntésekben is kérünk segítséget, tanácsot, itt még inkább szükséges! A segítséget pedig attól kérjük, aki képes és kész adni. Tehát: párt választani VEZETÉS szerint érdemes. Isten vezetése szerint!
Érdemes elolvasni és végiggondolni az I. Mózes 2,21-23 részt. Ádám álomban KAPTA Évát. Isten rendelése szerint kapta. Nem kereste, hanem miközben élte az életét, kapta a feleségét. Sokan elmondták már, hogy amíg erőlködtek Isten előtt házastárs után vágyakozva, nem jutottak előre, sőt a lelki életük is megsínylette. Amikor az egész kérdést őszintén letették Isten kezébe, és belevetették magukat a szolgálatba, akkor Isten megajándékozta őket. A sorrend nem mindegy: Uram, szolgálok Neked, miután hívő társsal ajándékozol meg. Vagy: Uram, Neked szeretnék szolgálni, és Rád bízom a magánéletemet! Legyen meg a Te akaratod!
Akit Istentől kapunk az Ő rendelése és akarata szerint, az HOZZÁNK ILLŐ SEGÍTŐTÁRS (I.Móz. 2,18). Az Isten gyermekéhez illő segítőtárs pedig szintén Isten gyermeke, azaz újjászületett keresztyén! Ez lehet az egyik legnagyobb buktató a keresztyén fiataloknak, hogy úgy látják: nincsenek megtért egyedülálló fiatalok! Döbbenetes zsákutca lehet ez a gondolat: Olyan kedves az a fiú/lány, már Istenről is érdeklődik néha, és Szenteste még a templomba is elkísért engem! Majd énáltalam fog megtérni! Meg hát sokkal normálisabb is, mint egyik másik hívő...
Énekek éneke 2,7: „Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!”
A hozzáillő segítőtárs még néhány fontosabb üzenete, amit érdemes megszívlelni:
- külső és belső tulajdonságok, értékek terén megvan-e a hasonlóság?
- műveltségben, érdeklődési területben nincs-e túl nagy szakadék?
- a szülők szerepe, azaz véleménye is fontos, elsősorban a hívő szülők esetében. Ha ez hiányzik, akkor a gyülekezeti közösség, lelkigondozó kontrollja szükséges. A rózsaszínű felhő sok mindent eltakar, és módosít...
- természetesen a szerelem, a másik iránti vonzódás (testi értelemben is) szükséges feltétele annak, hogy egy egész életet leélhessünk együtt.
Egy felmérés alapján kiderült, hogy manapság hogyan gondolkoznak az emberek, amikor a házasságkötésük okát kérdezzük. Miért házasodnak az emberek? Fontossági sorrendben:
- kényelem
- szex
- szerelem
- barátság
- büszkeség és hiúság
- pénz
- gyermek
- szükségszerűség és hasznosság
Talán nem tükrözi a teljesség igényét, de mindenképpen elgondolkodtató ez a sorrend. Ha egy HÁZ alapjánál a kőműves szakembernek nagyon oda kell figyelni, hogy mire húzza fel a falat, akkor a HÁZASSÁG alapját sem hanyagolhatjuk el!!! Hitben élve, járva ez nem lehet más: mint Isten vezetése! Higgyük el, hogy Ő tudja mire vagy kire van szükségünk és meg is adja!
„Ne bánkódj,
téged Istennek, az Atyának szeretete vezet.
A legjobb utat gondolta el számodra,
ha nem így lenne, más úton vezetne. (MB)
"Az Isten gyermekéhez illő segítőtárs pedig szintén Isten gyermeke ... ez lehet az egyik legnagyobb buktató a keresztyén fiataloknak, hogy úgy látják: nincsenek megtért egyedülálló fiatalok!"
VálaszTörlésÉs ez nem véletlen. Két okból is. Egyik: társadalmunkban tényleg kisebbségben vannak a keresztény értékrendet valló fiatalok. Másik: a gyülekezeti ificsoportokon kívül nem nagyon lehet őket megtalálni. A társtalálás és ismerkedés közege a világszíntér lett. A probléma a következő. Aki a világszíntéren sikeres, befutott, jól menő, annak nem gond a pártalálás, illetve már a saját döntésén múlik, milyen párt választ. Aki nem sikeres, de hívő, azt "védett közegben" sem választják. Ez nem túl derülátó megfogalmazás, módosítom is: A keresztény értékrendet valló és élő ember lehet, hogy nem sikeres a világ közegében, de vannak olyan tulajdonságai, amelyek egy kapcsolat fenntartásánál jobban használhatóak. Nagy általánosítás, de mondok példát. Az altruista ember maga elé meri engedni azt, aki elesett, aki rászoruló. Így nem kap jó helyet. Viszont megtanulja, hogy nem ő az első, soha nem is lesz az, de egy kapcsolatban nagyon fontos erény a lemondás, a másik ember (társ) figyelembe vétele.
Érdekes ez a felmérés a házasságról, de én másképpen tenném fel a kérdést. Mi alapján választ párt magának az ember?
Először a világszíntér szempontjai:
1. Szépség.
(szubjektív), de aki "szép, vonzó", annak megnyílnak a kapuk
2. Tehetősség, gazdagság.
Aki nem túl szép, de gazdag egy csomó kényelmet megadhat annak, aki őt választja.
3. Siker, tehetségek.
Vannak tehetséges emberek, akik nem a szépségükkel, nem a pénzükkel, hanem a tehetségükkel hívják fel magukra a figyelmet. Sztárok.
Érdemes lenne mindenkinek tisztáznia magában ezekhez az értékekhez való viszonyát. (zárójelben: ezek múlandó értékek.) A szépség megsérülhet, az öregséggel meg is változik. A gazdagság elveszhet. A siker múlandó.
És a másik oldal:
3. Önzetlenség.
Lemondás, elfogadás képessége. Nem az "ÉN" a legfontosabb. Inkább a "Mi", néha a "Te".
2. Kreativitás, tetterő.
A problémamegoldás képessége. Megcsinálom (vízcsapot, porszívót, számítógépet, elszakadt szandált, ruhát, eltört bútort)
1. Belső szépség (ragyogás)
Lelki szépség. Fogékonyság a szépre. Gondolatokra, ízekre, érzelmekre, hangulatokra. Odafigyelés. Nyitottság.
Ennek a blognak, ennek a kezdeményezésnek (szerintem) ez utóbbira kellene kifutnia. Bár nem hangzik jól, de így írom, mert így tartom igaznak. Sokan vagyunk, akiket a víz a partra sodort. Nem vagyunk túl szépek, ennek megfelelően egy csomó sérüléssel, csalódással élünk. Nem vagyunk gazdagok, ezért nem fenyeget minket az a veszély, hogy a pénzünkért szeret valaki. Túl sok tehetségünk sincs, amit önérdekérvényesítő képességünkkel kamatoztathatnánk. Rongyosak vagyunk, tele sebekkel, és fázunk egyedül, de megvan bennünk, ami nem látszik, és nem jövedelmez, de mégis kitartunk amellett, hogy ez érték.
Tibor, szerintem egyáltalán nincs igazad. Arra gondolsz, hogyha valaki keresztény, az sikertelen, sérült, szegény és nem sikeres? És ezért nem talál társat?
VálaszTörlésLehet, hogy egyszerűen csak igényes. Olyan társra vágyik, aki a lelki, szellemi, társadalmi, szexuális igényeit ki tudja elégíteni. És ha ez nincs meg, akkor lehet keresztény vagy nem, nem fog belemenni egy kapcsolatba, ahol amúgy sem érezné jól magát.
Sziasztok kedves Megjegyzők! :) Köszönjük a hozzászólásaitokat, nagy szeretettel vesszük őket és biztos a többi olvasónak is elgondolkoztatóak. Szeretnénk kérni viszont, hogy ha névtelen megjegyzést teszünk, a végén hagyjunk egy névjegyet/becenevet, hogy ne legyen teljesen arctalan a beszélgetés.
VálaszTörlésA feldobott téma nagyon izgalmas, további áldott, szeretetteljes elmélyülést kívánunk! :)
Igen!
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólást Névtelen kommentelőnek, remélem olvassa a blogot és ismét olvashatjuk a vitára indító megjegyzését!
(Illetve személyesen: Köszönöm a hozzászólásod, Névtelen kommentelő, remélem olvasod a blogot és ismét olvashatjuk a vitára indító megjegyzésed! :) )
Az írásom, természetesen nagy általánosítás. De általam ismert egyes esetekből született általánosítás. Azt próbálom kideríteni, hogyha a kereszténység nem csak vallás, hanem közösség is, miért nem talál mégis sok keresztény fiatal párt magának ezen a közösségen belül. Miért van az, hogy itt van egy közösség, ami értékrendjével és személyes kapcsolataival (testvérek, vezetők) védelmet és bíztatást adhatna kapcsolatok megszületésének, mégsem tudja igazán betölteni ezt a funkcióját.
És ez nem egyházkritika, sokkal inkább önkritika, mert az egyházat is mi alkotjuk, mi testesítjük meg. És ezért hagyjuk az általánosságokat, hanem beszéljünk magunkról.
- Miért nem fogadok el másokat és miért nem fogadnak el mások?
(Saját tapasztalatokból merítek)
- Önértékelési problémák. Magamat, mivel világi sikereim mérsékeltnek mondhatók, nem fogadom el, leértékelem, azzal, hogy másokat előtérbe engedek, egyúttal magamat vissza is minősítem. Persze, megvan az öntudatom, értékesnek is tartom magam, de önmagamat a világ szemével is nézem és ez nem túl bíztató dolog. Ha a világ reakcióiból indulok ki, hogy nem fogad el senki, illetve az, aki elfogadna, az nekem nem kell... ez önmagában is elég ahhoz, hogy visszahúzódjak és negatívvá váljon az önképem. És ez egy öngerjesztő folyamat: nem fogadom el magam -> más se fogad el engem -> ez megerősíti bennem, hogy nem vagyok elfogadható.
- Elvárások. Elvárásaim persze vannak, elég pontosan le tudom írni, hogy milyen társat képzelek magamnak. Megvan, hogy miből tudok engedni, és miből nem, vagy miből csak nehezen. Nekem inkább egy kapcsolat minőségével szemben vannak elvárásaim, és ez -persze- nagyban függ attól, hogy kivel kerülök kapcsolatba. Akinek már volt jól működő kapcsolata, az tudja, hogy mit vár el. Mérce. Nem akarja alább adni, nehogy csalódás érje. Buktató, hiszen ugyanazt nem kapja meg valaki kétszer, hanem valami újat és mást kaphat.
Most ennyit, várom a hozzászólásokat! :)
Úgy látom, még csak ketten kommentelünk!
VálaszTörlésElolvasva az írásodat, az okoskodás szó jutott az eszembe. Ne vedd bántásnak, de ez kevés. Akkor lenne élőbb a vita, ha mondjuk egy lány is megírná a gondolatait a témáról. A kiselőadások - kisesszék - amiket írsz, véleményem szerint senkit nem fognak válaszra ösztökélni. Mit lehet ezekhez hozzátenni? Nincs benne kérdés, csak kijelentések. Esetleg a blog gazdája is megnyilvánulhatna.
Na, hajrá!
Sziasztok!
T. Sz. (Névtelen kommentelő, remélem így jó)
Mindannyian hagyatkozhatunk az Úrra a párválasztást illetően (is). Ha Rá bízzuk útjainkat, akkor valahogy mindenhogyan jó lesz a kimenetele a párkeresésnek (is). Az ismerkedés folyamán ki kell derülnie, hogy a névtelen író szerinti "igények" teljesülnek-e. Ha nem, akkor nem ő lesz az Isten szerinti társ. Ha igen, akkor meg Tibor által felsorolt 3-2-1 hívő tulajdonságok ki tudnak rajzolódni.
VálaszTörlésDe én ezt nem tudom ám, csak elmélkedek :)
Sziasztok!
VálaszTörlésRe: T.Sz. és mindenki: A "blog gazdái" :) elsősorban a blog bejegyzéseit szerkesztik és a jelentkezőket gyűjtik. Ezen kívül folyamatosan imádságos szívvel gondolunk minden egyes nézelődőre, regisztrálóra, hozzászólóra. Nyilván nekünk is meg van a véleményünk a dolgokról, de nem akarjuk "megmondani a tutit" a "blog gazdáiként", viszont bátorítunk mindenkit, hogy bátran írja le mindenki a véleményét, meglátásait. Mindenkit meghallgatunk, de ez nem jelenti azt, hogy mindennel egyet kell értenünk. Sőt maguk a bejegyzések is fognak olyan dolgokat tartalmazni, amivel nem minden megtért hívő egyedülálló fog tudni azonosulni - és ez nem is baj! Viszont, hogy ha beszélgetünk ezekről, van építő párbeszéd és megfelelő nyitottság a felek között, akkor mindannyian sokat gazdagodhatunk! További áldott csevegést!
gazdik :)
Kedves Névtelen!
VálaszTörlésSzóval te egyszerűen csak igényes vagy? Elolvasva az írásodat az önzés jutott az eszembe és ne vedd magadra, de lehet az a baj hogy túl nagyok az igények és rossz téren nagyok. Kicsit elgondolkozhat magán is az ember, hogy vajon én mennyire felelnék meg a saját elvárásaimnak, de lehet az is hogy úgy gondolod megfelelsz, eljársz kondiba meg hasonló helyekre, jó kondiban tartod magad és még lehetsz jó képű is, és úgy vagy vele hogy hozzád csak hasonló kaliberű lány illik. A kevésbé szépek meg sem érdemelnek? De ha megvan a tökéletes utána már kölcsönösen kihasználhatjátok egymást? Mindkettőtök örül, hogy az ÉN igényeim ki vannak elégítve és Én így jól érzem magam.
Hát elég sok kapcsolatban én ezt látom. A felek kölcsönösen kihasználják egymást. Mindketten megadják a másiknak azt ami kell és persze elvárják a viszonzást. Vagy te mit gondolsz mégis akkor miben különbözik egy keresztyén és egy világi kapcsolat, mi az a dolog ami befolyásolja a keresést? Csupán annyiban különböznénk, hogy nekünk van egy olyan igényünk is, hogy legyen hívő az illető? Nem gondolnám. Szerintem inkább abban kellene elmélyülni hogy milyen hívő. Ezen a téren legyünk igényesebbek!
Mennyire veszi komolyan a Bibliát és hogy éli meg a benne írtakat? A többi meg csak másodlagos, mert ha tényleg már az Úré akkor ebben a témában rengeteget tudsz vele beszélni és rengeteg mindenben ugyanúgy gondolkoztok.
Persze nem lehet ezt így leírni, hogy mi alapján tetszik meg valaki. Sohasem az igényeimet néztem egy lányban hanem csak megfogott benne valami. És tudod,hogy ő sem tökéletes de te sem és én sem.
Amin viszont megakadt a szemem." szexuális igényeit ki tudja elégíteni." Mi van? Azt mégis hogyan deríted ki? Vagy nem mindegy? Ha szereted úgy is jó lesz. Tudod ha az ember nem parázna akkor pl van egy olyan előnye is hogy nem fog hasonlítgatni, hogy az előző jobb volt vagy ilyesmi és a másik sem.
remélem azért nem haragszol a szókimondásomon, de kommentjeid után vettem én is a bátorságot egy kicsit élénkebb hozzászóláshoz. Remélem azért még nem változik majd csata térré a blog XD
Kedves T.Sz!
VálaszTörlésHogy Tia is belépett a beszélgetésbe, fényes cáfolata annak, hogy nem alakulhat ki itt jó beszélgetés, együttgondolkodás, és vita is, köszönöm P-t R megnyilvánulását is!
Nem veszem bántásnak, amit írtál, sőt, inspirál, hogy ezúttal hagyjak nyitott kérdéseket is.
Tia! Nagyon tetszett a hozzászólásod! :) Szívesen olvasom, és azt hiszem, mondhatjuk, hogy olvassuk további elmélkedéseidet is!
P-t R!
Úgy gondolom, ez a "hasonló kaliberű társ" nagyon jó megfogalmazás. A "felemás iga" tényleg nem jó, és van abban ráció, hogy "kutya kutyával, macska macskával". A "kölcsönösen kihasználják egymást" kitétellel vitatkoznék, mert szerintem a párkapcsolat pont az a terep, ahol adok is, de szükségem van a viszonzásra (kapok). A segítő kapcsolat az, (adok, de nem várok el), amire nem lehet építeni egy kapcsolatot, igenis fontos, hogy amit a párom adni tud, arra vevő legyek és vica versa. És az egymásratalálás szerintem pont ez: megtalálni valakit, akinek arra van szüksége, amit én adni tudok, és arra van szükségem, amit ő adni tud.
Ma jutott eszembe egy kérdés, amin gondolkoztam. "Szerelem házasság nélkül - kontra házasság szerelem nélkül."
"Ó, a szerelem egészen ritka dolog lett, a szerelmi házasság pedig kivétel. A házasságok ötven százalékát, mondta egy bölcs, hiúságból kötik. Másik negyvenkilenc százalékát érdekből. Marad egy százalék a rendkívülien őrültekre." (Hamvas Béla: Karnevál)
De el kell-e felejtenünk a házasság gondolatát, ha nem vagyunk szerelmesek? Sokan összetévesztik a szerelmet a fellángolással. Fellángolás, házasságba beleugrás és kiábrándulás, válás. Ezzel a szerelmet leértékelik. Hiszen a szerelem több, mint puszta fellángolás. Persze, van benne az is.
Vagy (szerintem) a másik tévút, a szerelmet várni és várni, és ha nem jön, akkor megsavanyodni és megfásulni és rigolyássá válni és megalkudni (szingli mentalitás), de nem házasságot kötni.
A nyitott kérdésem: Mit szóltok ehhez?
Az én válaszom:
Nem jó az embernek egyedül. Én megéltem, mi számomra a szerelem, mikor véget ért a kapcsolatom (szakítottak velem), nyolc évembe került, hogy kiheverjem és új életet kezdjek. Félelmetes? Nem tagadom. De a kapcsolatot (házasságot)ennek az érzelmi intenzitás megtalálásának a függvényévé teszem? Nem. Ezzel a lehetséges új kapcsolatomat leértékelem? Nem. Mert ami volt, elmúlt és nem lehet visszahozni. Akinél el sem jött, annál pedig nincs biztosíték rá, hogy valamikor is eljön. És egyedül kell maradni? Nem.
A mai individualista korban mindenki foggal-körömmel ragaszkodik az elképzeléseihez. És talán nem is a másik személy a nem megfelelő, hanem a saját magunkból kiváltott érzelmek intenzitása. Minél inkább ragaszkodunk az ideáinkhoz, annál kevésbé látjuk meg a másik embert. Minél inkább képesek vagyunk lemondani az elvárásainkról (egy kapcsolattal, házassággal szemben) annál könnyebben elfogadunk valakit, aki -igaz, nem váltja ki belőlünk a szerelem érzését- de jó partner és jó társ és jó barát. Akivel jó együtt lenni, beszélgetni, együtt dolgozni és együtt tervezgetni.
Nézetem szerint el kell kezdeni táncolni, és a zene is megjön majd (Mennyei Édesatyám küldi). Az viszont nem mindegy, kivel kezdek el táncolni, és itt visszautalnék P-t R bejegyzésére. "Szerintem inkább abban kellene elmélyülni hogy milyen hívő. Ezen a téren legyünk igényesebbek!
Mennyire veszi komolyan a Bibliát és hogy éli meg a benne írtakat?"
Akkor a kérdés nyitott (kedves T.Sz.), mi a véleményetek?
És újból: több szeretettel testvérek! ?) Fogadjuk el és építsük a Másikat! Ez csak így fog menni! Tudjuk, hogy mindenkinek megvan a személyes véleménye ezekről a mély lelki dolgokról, de ennek csak úgy van értelme, ha a különböző véleményen levőket is elfogadjuk és közösséggé válunk. Amúgy mi a különbség köztünk és a világiban ugyanezt művelőkkel?! Elvégre egy "közösségi" hétvégén is Együtt szeretnénk részt venni majd, erre (is) készülünk.
VálaszTörlésTudjátok, mikor eljön az a zavaros csönd az ifiken, bibliakörökön, amikor 1-2 ember nem ért egyet és csoportok alakulnak és valaki "szívesen látottnak" érzi magát, valakit pedig szinte egy két nézéssel hazaküldenek. Próbáljuk ezt elkerülni, szerintem lehetséges. További áldott beszélgetést!
Végig olvasva a hozzászólásokat, maga a valóság rajzólodik ki. Amiben gondolkoznunk kell. Mindannyian másképp éljük meg és másképpen szeretnénk megélni hitünk után a legfontosabbat. A kérdés az, hogy az én véleményem megállja-e helyét Atyánk előtt is? Ha igen, akkor maradhatunk tovább ezen az úton, de ha nem akkor el kell gondolkodnunk és változtatnunk kell rajta.
VálaszTörlésMi az ami valóban meghatározza választásunkat? (mint ahogyan az előzőekben már leírtátok). Számomra legfontosabb, hogy ne eltávolítson arról az útról amin járok, és járni akarok, hanem még inkább rajta tartson, és segítsen végig járni ezt az utat, mely ettől kezdve nem az én, hanem a mi útunk lesz.
Mert hiába nézz ki valaki kívülről győnyőrűen, ha közben belülről üres. Egyetértek Diák Tibor másik oldali értékeiről:
És a másik oldal:
3. Önzetlenség.
Lemondás, elfogadás képessége. Nem az "ÉN" a legfontosabb. Inkább a "Mi", néha a "Te".
2. Kreativitás, tetterő.
A problémamegoldás képessége. Megcsinálom (vízcsapot, porszívót, számítógépet, elszakadt szandált, ruhát, eltört bútort)
1. Belső szépség (ragyogás)
Lelki szépség. Fogékonyság a szépre. Gondolatokra, ízekre, érzelmekre, hangulatokra. Odafigyelés. Nyitottság.
Valamint a legfontosabb, hogy mindannyian érezzük meg azt, hogy mindannyian Atyánk tökéletes alkotásai vagyunk. Minden hibáinkkal, külsönkkel, gyengeségeinkel. Amelyek mellett ugyanúgy ott vannak tálentumaink, melyeket kamatoztatnunk kell :)
Sziasztok!
VálaszTörlésNem is igazán tudom,mire reagálok,egyszerre olvastam mindent,csak leírom,ami közben megmozdult bennem. És ez nem a nagy IGAZSÁG,csak az én tapasztalatom.És nőkre,férfiakra egyaránt igaz lehet.
Ahány keresztény közösségben jártam(elég sok),ifi,Refisz,SDG,MEKDSz,keresztény táborok, mindenhol többnyire (tisztelet a kivételnek)kétféle keresztény fiatalt láttam:
1.srácok,akik menők a keresztények között (tudjátok,gitározik,vezet,ragyog a szeme,minden kislány belé szerelmes),és ezt tudják,ki is használják,nem feltétlenül tudatosan,de a felebaráti szeretet nevében nem tartanak határokat,és sok lány szívét törik össze (ugyanez a verzió létezik lányban is)
2.srácok,akik annyira túlzottan szelídek,hogy ők soha nem nyitnak egy lány felé sem,hanem buzgón imádkoznak és várják a sült galambot.És vagy jön egy határozott leány,aki a szárnya alá veszi őket,és boldog papucsként élik le az életüket,vagy egyedül maradnak..(lányoknál ez a verzió inkább úgy néz ki,hogy annyira magasra teszik a mércét,hogy minden közeledő fiúban azonnal megtalálják a hibát,és elmarják maguktól).
Mindenkinek megvan a maga kálváriája.Mindenki vágyik arra,hogy legyen társa.Én is vártam. Jött egy srác,hívő,persze,nagyon elhivatott,és nagyon szerelmes.Adunk neki egy esélyt,bízom benne.Egy hónap,ami alatt feladtam saját magam,az elveim, mert azt mondtam: "a szeretet mindent eltűr". Nem.Ha egy férfi nem tartja tiszteletben a testi határokat,akkor még jobban szereti saját magát.Ezt megtanultam.A saját káromon.Mert persze mások nem tudják ezt annyira jól..és azóta még egy ugyanilyen sráccal akadtam össze.Megmozdult bennem a kérdés:most komolyan,egy keresztény férfi se bírja szex nélkül a házasságig,vagy csak én nem találom őket?:)
És arra jutottam,hogy továbbra is csak egy út van:élni, Istennel, nyitottan az emberek felé, megszavazni a bizalmat (igen,mindig benne van a pakliban a csalódás), szeretni, szabadon, és soha fel nem adni saját magam. És el fog jönni, akinek így leszek tökéletes. Addig meg annyi minden van, annyi feladat, annyi szépség, annyi ember körülöttünk, hogy én már nem is értem, miért ezen a kérdésen rágódunk a leginkább..:)
Kedves Zsu!
VálaszTörlésCsalódottságot és a kiábrándultságot érzek a szavaidban!
A keresztény ifjúsági közösségek sztárjai sokszor ugyanolyan sztár-allűrökkel élnek, mint a nem keresztény közösségek sztárjai. Ez nem véletlen. A kísértés nagyjából ugyanaz, a különbség, hogy itt a kísértés egy adag ragacsos keresztény mázzal is le van öntve. :)
A szelíd, kedves, nyámnyila fiúkat nem veszed férfiszámba (papucsférj), talán meg is értem. A tipológia (karakterológia) persze, érdekes, de csak annyiban visz közelebb, hogy bizonyos karaktereket felismersz és jó messzire elkerülsz.
Ha pedig már ennél a témánál tartunk, érdekelne, hogyan tudnád megfogalmazni, melyik illetve milyen az a karakter, aki megfelelne?
A kálváriádról, ha szabad.
- Írtam, hogy a fellángolást sokan összetévesztik a szerelemmel. A "szerelem" igen erős szó. Ha valaki szerelmes, az már igen erős kijelentés. Ha valaki "nagyon szerelmes" - arról tudható, hogy jól összekeverte magában a dolgokat. :)
- Nem tartom jó választásnak, ha valaki mellett "fel kell add az elveid".
Vannak árnyalatok a
"Melletted méginkább önmagam vagyok"
és a
"Hatalmas kompromisszumokat kell tegyek a kapcsolatunkért" között.
A szeretet pedig nem tűr el mindent, mert nem hülye. Okosan szeretni valakit nagyobb dolog, mint majomszeretettel vagy játszmásan.
A szexről.
Én már sosem tudhatom meg, milyen szüzen házasságot kötni... :) A kívánságod, hogy tartsák tiszteletben a tested, egy kapcsolat erejét bizony megmérheti. És jól megmutathatja, hogyha pl. baleseted lenne, kitartana-e melletted a fiatalember. Aki, ha ez a kívánság, nem tud ennyit megtenni, annak még sokat kell érnie, tanulnia.
Remélem, segítségedre voltak a gondolataim! Köszönöm az őszinteséged!
Kedves Zsu!
VálaszTörlésNyugi vannak olyan fiúk is akik nem akarnak házasság előtt szexelni, ismerek jó párat és nincs velük semmi gond. Tudod ez nem csak a te kívánságod. hanem ez az Úr kívánsága is, mert ezt olvassuk a Bibliában. És mivel A teljes írás Istentől ihletett (II Tim 3:16)így komolyan kell venni ami oda van írva, mondhatják azt hogy már elavult, de nincs igazuk. Megélhetik a hitüket úgy ahogy akarják de ha valamit a Biblia fölé helyeznek és ellentmond az Igének az úgy sem fogja meg állni a helyét. Az lenne a legjobb hogyha az a srác aki udvarol majd neked nem miattad nem akarna házasság előtt szexelni, hanem az Úr miatt!
Pálhegyi Feri bá szavaival élve:
VálaszTörléshttp://biblia.hu/a_biblia_a_hazassagrol/a_szex
Én úgy gondolom, hogy a házasság előtti szex miatt sem szabad ítélkezznünk. P-t R ha jobban szemügyre veszed a Biblia szövegét, és nem csak szó szerint értelmezed azt, hanem hozzá veszed a kortörténetet amiben megszületet, valamint az élethelyzetett, akkor nem ilyen egyértelmű a dolog. Mivel Szentírás nem is tud ilyenről hogy házasság előtti szex, mint ahogy azt ma értjük. Hiszen a korabeli időkben, már 12-13 évesen minden lány "férjhez ment", valamint férfiaknál sem a 18-as életkor volt a határ. Ehhez hozzájön még a többnejüség.
VálaszTörlésAmit mondani szeretnék: ne ítéljünk el embereket gyengeségük miatt, azonban azt én is fenntartom, hogy a zabolátlanságot meg kell akadályoznunk. Így én is helytelennek tartom amit a legtöbb fiatal ma gyakorol, viszont azt is tudom hogy nem mindenki az egyéjszakás kalandért él-hal.
Saját nézőpontom a következő:
Amikor megismerkedek egy olyan lányal aki tetszik nekem, ezután többszöri (hetek-hónapok) beszélgetések által eljutok arra hogy igen ezzel a lánnyal eltudnám képzelni a jővőm, akkor ha kölcösnös ez az érzés összejövünk. Telnek múlnak a hónapok, egyre jobban megismerjük egymást, már valóban érzem hogy szeretem, és ő is szeret engem, nagyon jól ismerjük egymást, ekkor már úgy érzem hogy készen állhatunk a szexre. Ám ez nem feltétlen kell hogy bekövetkezzen. Személy szerint 1 lánnyal eljutottam odáig hogy megéltük egymással ezt is. Ez volt az első barátnőm. Nem tartom bűnnek, mivel szerettük egymást, viszont részben sajnálom, mivel ezt már nem ajándékozhatom majd életem párjának elsőként. Azóta egy lánnyal sem jutottam erre a szintre.
Érezznünk kell azt hogy ez a legnagyobb dolog amivel megajándékozzunk egymást a társunkkal, és hogy ezt ne tékolzoljuk el, mert a végén kiégünk...
"gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák" Mt. 7,6
Kérjünk Istentől erőt, ha gyengék vagyunk, és bölcseséget, hogy tudjuk hogyan is kell élnünk.
Üdv! :)
VálaszTörlésAsszem, ez kötelező kör, ebből nem szabad kimaradni! :D
Zsu-nak: Én pl. az a keresztény táborokban mindig azok között vagyok, akik első este már egy nyugodt helyen vagy egy vendéglátóipari egységben beszélgetnek, italoznak. Na, én nem tartozom se a "menők" se a "szelídek" táborába. Ezért most jár a tisztelet nekem, mint kivételnek? ;) Én a bohémek típusába tartozom, akit a megváltott állapot nem lekorlátoz, inkább lehetőséget ad, hogy még a legvadabb környezetben is tudjak szeretni.
Ennek megfelelően, úgy gondolom, a szexben is vannak árnyalatok, meg lehet beszélni (egy pohár jó bor mellett) hogy mi a kompromisszum két felnőtt ember között.
Szevasztok! Jó a blog, kezd kialakulni valami!
T.Sz.
T.Sz. egyetértek veled. A legjobb ismeretségeim a közös sörözés/borozás alkalmakból adódtak :)
VálaszTörlésJoy! Köszönöm a hozzászólásaidat, sokat jelentenek!
VálaszTörlés"Érezznünk kell azt hogy ez a legnagyobb dolog amivel megajándékozzunk egymást a társunkkal, és hogy ezt ne tékolzoljuk el, mert a végén kiégünk..."
Igen, tényleg nagy ajándék ez! És nem maga az aktus miatt, hanem az emögött lévő türelem és vívódás és kétségek, és önmegtartóztatás és letargia és elhagyatottság és mégis bizalom és hit miatt!
"mert a végén kiégünk..."
Én láttam kiégett embert. Ismerek kiégett embert. Ám a kiégés és a kiégetés nem azonos dolog.
Engedjétek meg, hogy erről röviden írjak. Akit nem érdekel, ugorjon, lapozzon nyugodtan.
A kiégetés alkímiai művelet. A lélek megtisztításáról, tűzben megedzéséről szól. Mint amikor az agyagszobrokat a kemencébe teszik. Ha az agyag nem jó minőségű, akkor szétesik. A plasztilint jobb nem kiégetni. :) Nem veszélytelen dolog. A kiégetés célja, hogy a gyermeki ideáktól, naiv elképzelésektől, hiedelmektől, keresztény máztól, illúzióktól és az ártatlanság téveszméjétől a lélek megszabadulhasson. Első lépése a szembesülés. Szembesülés - szembenézés önmagunkkal, és a külső világgal, először leutazni saját alvilágunkba, megismerni saját rejtett mozgatórugóinkat, démonainkat, felismerni, nevén nevezni ezeket. Ilyen démonok: Lustaság, restség. Illúziók, kincstári optimizmus. Játszmák. A test csábításai. Harag, gyűlölet. Idegenkedés, utálat. Önállótlanság, félénkség. Túlzott becsvágy. Menekülés, narkotikumok. Mértéktelenség. Svihákság. Önzés, egocentrizmus.
Ezektől megszabadulni nem lehet. De mennyivel jobb, ha tudjuk, és fölismerjük, hogy ezek mozgatórugók és alkalomadtán el tudjuk ezeket űzni magunktól. Mint Jézus tette az ördögtől megszállt férfi esetében.
„Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele.”
Igen, a név nagyon fontos. Mindkét evangélista feljegyezte.
Jó, de miért fontos ez most, itt, pont itt, nekünk?
Találkozásra és párválasztásra készülünk. El tudom képzelni, hogy valaki mesés álmokban ringatja magát, aközben, hogy a lelke legmélyén (alvilág) retteg az újabb csalódástól - és ezért nem fog megnyílni. Vagy készül a találkozásra, de lénye legmélyén még dédelgeti az irracionális feltételeket, amelyek miatt eddig sem talált párt. (Zsu: lányoknál ez a verzió inkább úgy néz ki,hogy annyira magasra teszik a mércét, hogy minden közeledő fiúban azonnal megtalálják a hibát,és elmarják maguktól) - nagyon jó megfogalmazás. Másban a testi vágyak dominálnak, és talán azért jön, hogy valaki elfogadja már. Mind-mind démon, és ha nem is győzzük le ezeket, legalább tudjuk, hogy ki sugalmaz. És a döntő szót (ítélet) ne a démon mondja ki (a lélek alsó bugyraiból).
Ha találkozunk, nem naiv, önféltő és önvédő kislányokra és kisfiúkra van szükség, akik a találkozás lezárultával, lelkükben újabb csalódással és önigazolással távoznak. „Lám, lám, itt se találtam meg” vagy „Még itt se fogad el senki”.
És senki ne gondolja, hogy én ezekkel a démonokkal nem küzdelmezek. Dehogynem.
Nagyon köszi mindenkinek a reakciókat, hozzászólásokat, ettől lesz érdemes olvasni ezt a blogot (bocs a készítőktől, biztos a bejegyzések miatt is majd,na;))
VálaszTörlésTibor! Van egyfajta stílusom, amire jellemző a csípős megjegyzések tömege, és a kritika (magam felé is,mielőtt megtámadna valaki;),és-mivel keresztény családban, közegben nőttem fel-elsősorban a keresztények felé irányul ez. De már nagyon sokat finomodtam, ebben sokat segítettek olyan keresztények, akikben valóban van szeretet, ami nem ítél el, de megítél, ugyanakkor bármit teszel, megmarad. Az ő szeretetük által tanultam meg, milyen Isten szeretete,hogy Ő nem kárhoztat, a legjobbat akarja, és bármit teszek, rontok el, Ő nem hagy el. Éés,bármilyenek is a szavaim, én hiszek abban, hogy vannak olyan férfiak,akik az Ő emberei, és tudnak ilyen szeretettel szeretni. És majd engem is. A megfelelő időben:)
Na,szóval megint nem tudom,mire kezdtem el reagálni..:D
Névtelen T.Sz.-nek: igen, ezeken a konferenciákon én is mindig első este a legközelebbi kocsmában lelkiztem valakivel,aztán a kapun másztunk be,mert bezárták a szállást.:) És igen, én is látok "megfelelő" (bocs a szóért,nálam ez annyit jelent,hogy ŐSZINTE és SAJÁT MAGA, nem pedig egy szerep, vagy megfelelési kényszer rabja..) keresztény férfiakat a környéken. Ők a barátaim többnyire:))
Kedves Mindenki!
VálaszTörlésOlvastam az írásaitokat!s jónak tartom leírni, amit egy könyvben olvastam, ha már párkapcsolat a téma.
Később a kapcsolatokból házasságok születnek,(ha minden jól megy) s ez az írás, már a boldog házasságról szól, de hasznos infók lehetnek bárki számára. Mert nem elég eljutni a házasságig, hanem tudni kell benne kiteljesedett életet élni mindenkinek.
" -Boldogok azok a házasságok, ahol el tudják viselni (szenvedni néha) egyMÁST, szeretetben (Ef. 4: 1-2).Tehát a másik házasfél másságát. Sőt megbecsülik azt. Értékelik és saját személyiségük gazdagodási lehetőségének tekintik.Ha van boldog házasság: ez az. Ám az így boldog házasság is csak az agapé, a Jézus-féle szeretet éltető dimenziójában lehetséges. Nos mik e nagy szeretet "kis" jelei?
Nyolc grandiózus "kicsiséget sorolnék fel.
1.-Az egy-MÁS-ért való élés , amit naponként tudatosan kell akarni és újrakezdeni.
2.-Arra való törekvés, hogy a másik boldog legyen. A másik legyen boldog.Ez térül vissza magunk boldogságaként.
3.-A másik öröme feletti öröm. ( Ez a házasfelek szokásos és mindent megrontó rivalizálásának , versengésének egyetlen ellenszere.)
4.-Házastársunk nem használati tárgy.(sem ágyban, sem konyhában,sem munkában) hanem EMBER, akit úgy "szeretünk mint önmagunkat" (Mk, 12:31)
5. -Aki párjához hű, önmagához hű az. Aki megcsalja, önmagát csalja meg, mert egyek. (1 Móz.2,24)
6.- Nemcsak partnerünkön lehet változtatni -önmagunkon kell. Csak ettől változik a másik.
7. - Nem lehet valaki úgy házas, hogy mindig igaza is legyen. Kompromisszumok, engedmények nélkül, minden emberi kapcsolat megromlik. A házasság is.
8. - A veszekedés nélküli jó vitatkozás. (E nélkül unalomba vagy hallgatásba fullad minden emberi kapcsolat. A házassággal együtt."
Részlet: Gyökössy Endre: Életápolás c. könyvéből :-)
Tudom, párkapcsolat a téma, de jó ha hosszútávon tudjuk látni az életet. Véleményem, h csak az akarjon házasságot kötni, aki ismeri magát eléggé, s legfőképp a Bibliát, s majd a társát, akit élete végéig vakmerő kitartással tud szeretni, s nem úgy véli, h "hmmm, talán el tudom képzelni őt az életem párjául, hanem nem tudok és nem akarok nélküle élni, mert szeretem, s szeretni akarom, minden körülmények között, életem végéig.
Ehhez érettség, nagyfokú hit, s erő szükséges ill. szeretet. S aki nemcsak beszéli, hanem éli is a Biblia szerinti életet, mert szereti Istent, teljes szívéből, erejéből, lelkéből, s ebből a szeretetből nem nehéz adni a párunknak. Minél jobban szeretem Istent, vagy Jézust, annál jobban embertársaim, párom, családom tagjait. Én erre jöttem rá.
:-)))
KáVé
Jó elmélkedést mindenkinek! :-)
Sziasztok!
VálaszTörlésNa, az van, hogy itt van leírva egy rakás jó gondolat. Okés. De mit kezdünk vele? Tibor, tessék, ez az akadémikus stílusod miatt is van. Különben nem írsz nagy hülyeségeket, és feldobtál már nyitott kérdést is (grat!) de senki nem válaszolt rá. Nem tudom, szerintem érthető, amiket írsz. Jó, a stílus kifacsart, a körmondatok, meg minden. Lehetne érthetőbben is. Pl. "Belemennél egy kapcsolatba úgy is, ha nem vagy szerelmes?"
Zsu érthető kérdést tett fel, választ is kapott rá, el is kezdődött valami beszélgetés. Engem zavar kicsit ez az okoskodás, de ha legalább odafigyelnénk, hogy ki mit ír és próbálnánk rá válaszolni, sokkal élőbb lenne a beszélgetés. Nem?
Üdv, T.Sz.
Sziasztok!
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólásokat! :)
Zsu!
A csipkelődő, kritikus stílus nem akadály. :) Mindenkinek van "egy stílusa", ami megvédi az olyan helyzetekben, amikor nem lehet komolyan beszélni. Más ember bohóckodik, megint más gunyoros, van, aki indulatos és ordítozik, megint más megnémul. És ezt szerintem, nem szabad olyan szigorúan venni. Csak ne álljon ez az intimitás útjába. De amint írtad, a barátaiddal ez működik. :)
Kedves KáVé!
Igen, szép és hasznos gondolatokat írtál, elraktam őket jó helyre. Itt jelen helyzetben a probléma az, hogy itt vagyunk sokan, akik ezzel egyetértenénk és így is csinálnánk, de nem jutunk el idáig. És ezt kell körüljárnunk és együtt gondolkoznunk azon, hogy miért nem? És nem állhatunk meg ott, hogy Isten elkészítette már számomra a párom, de még várnom kell, mert nem vezette elém. Vagy hogy a hitem mércéje, hogy meg tudom-e várni, hogy majd megtalálom az igazit. Nem, nem, ez szerintem tévút és aktivitást és gondolkozást nem igényel, ez egy séma, ami bármely tetszetős, előbbre nem visz bennünket. És ez a fajta "keresztény" gondolkozás a keresztény szingliség alapja. Vitatkozz, ha másképpen gondolod! (A veszekedés nélküli jó vitatkozás jegyében!)
Egy jó cimborám mondta egy beszélgetés alkalmával:
"Akit Istentől kapunk az Ő rendelése és akarata szerint, az HOZZÁNK ILLŐ SEGÍTŐTÁRS (I.Móz. 2,18). de akkor miért akarják itt összehozni azt a száz szinglit? Ha ŐK úgy akarják, gondolják, kérik Istent, akkor úgyis találkoznak VELE... kész :) Látod, én sem szorultam senki segitségére, jókor voltam jó helyen.
- És aki nincs jókor jó helyen?
- Az nem kérte Istent.
- És ha mégsem jön?
- Hidd el. Fog jönni."
Csakhogy ez buktató. Mégpedig veszélyes és életekbe kerülő buktató! Csapda.
Mert egyfelől tényleg nincs biztosítva az életünk. Senki sem garantálja a boldogságunkat (most nem a boldogságtól független keresztény örömről beszélek!!) Vannak szerencsések, akik könnyen találnak párt, "jókor vannak jó helyen". De akik nem, és a szinglik ilyenek (ilyenek vagyunk), hiába vannak jókor jó helyen, mégsem sikerül a találkozás.
A keresztény vallás kész tárházát adja az ideológiáknak, hogy miért ne csinálj semmit, maradj passzív. De ad tanácsokat is, hogy miként légy aktív. És végül, hogy hogyan fogadd el a kudarcot.
Ez a buktató, hogy mindent lefed. Évszázadokon át kigondolt, elég zárt rendszer. Ez az előnye, de a hátránya is.
A szingliség összetett pszihológiai és kommunikációs zavar. Majdnem betegség. És ezt tudnunk kellene. Kimondani: "Deák Tibor vagyok, szinglibeteg". vagy "Deák Tibor vagyok, szingli szindrómás". Ha ezt elfogadjuk, egy lépéssel közelebb kerülünk a gyógyuláshoz.
Erről jut eszembe,ezt érdemes meghallgatni;)
VálaszTörléshttp://www.golgota.tv/?p=21831
(Ne tessék ítélkezni,mert nem református,csak meghallgatás után:)
Meg ezt is:
VálaszTörléshttp://www.golgota.tv/?p=8791
Zsu! Meghallgattam az elsőt. Phhh... mivel nem mondtad, hogy ez a te véleményedet képviseli, veszem a bátorságot, hogy konkrét véleményt nyilvánítsak. Tényleg érdemes volt meghallgatni, mert véleményem szerint nagyon jó példája a "keresztény bullshit"-nek. A viccelődést és a vaskos közhelyeket leszámítva az elején és a végén mondottak tökéletes példái a lezárt rendszernek, amiről beszéltem. És nem azért mondom ezt, mert a Golgiban hangzott el. És nem azért, mert református vagyok, azt hiszem, teológiai szempontból nem sok kifogásolhatót találna benne egy református lelkész sem.
VálaszTörlés"Azt hiszed, hogy tudsz valamit tenni annak érdekében, hogy legyen társad?" "Várjátok meg, hogy az Úr cselekedjen!"
Pontos. Egyezik. Ennek szólt a kritika. És ez a fajta hozzáállás szerintem veszélyes. Ránk nézve. Lehet, hogy ép és egészséges (nem szingli) fiataloknak bejön. Ahol az ösztönöket és a túl gyors elköteleződést és a hirtelen-hamar választást kell kordába terelni, ott igen. Ez nekik szól. De nekünk (szinglik) pont ez a problémánk, és ránk nézve igen veszélyes ez. Úgy, ahogy egy pörgős, izgalmas fimet nézve az egyik ember jól szórakozik, a másik epilepsziás rohamot kap. Vagy egy jó zsíros étel egyik embernek finom, a másik epegörcsöt kap. És ilyenkor milyen könnyű azt mondani, hogy én "vegetáriánus vagyok, a Bibliában is benne van, hogy a sertés tisztátalan, stb..." Ezt csak példának hoztam, hogy milyen egy zavart ideológiai síkon kezelni.
Akinek nehezére esik megtalálni a társát, és felismeri ezt ("Igen, szingli vagyok") az ne takarózzon azzal, hogy úgysem tudok semmit tenni annak érdekében, hogy társam legyen! Hogy majd megvárom, hogy az Úr cselekedjen.
Ez pont olyan, mint mikor valakinek problémája van, akkor nyugtatót vesz be vagy leissza magát. Nem visz közelebb a megoldáshoz. Igenis, ezzel nekünk feladatunk van, Isten segítségével, a Szentlélek által le kell küzdenünk magunkban azt, ami eltávolít a másik embertől és a kapcsolattól. És nem azt mondtam, hogy át kell engedjük magunkat a Szentléleknek, hanem küzdést írtam, harcot, véres és kíméletlen háborút önmagunkkal, hogy ha nyerünk, be tudjuk tölteni Isten által rendelt célunkat, a házasságot, az együttélést, a szeretetet.
Kedves Deák Úr! :-))
VálaszTörlésTeljesen értem, amit írsz, hogy nagyon nagyon nem egyszerű megtalálni a társunkat. Jókor lenni jó időben stb.
Sokáig kutattam , kerestem, hogy hogy is működik ez a párkapcsolat napjainkban, ill. a keresztény fiatalok között. Számtalan tanítás létezik, nézet bizonyos egyházakban.
Ezekben sok a félreértés, emberi magyarázat, megvezetés is olykor. Sok dologgal nem is mindig tudtam egyet érteni.
Az egyik az, amiről Te is írtál.
Majd a megfelelő időben Isten elvezeti a társunkat hozzánk, s akkor kb. 30 -35 évesen kissé savanyúan is lehet, örülünk, vagy talán már nem is annyira, h na végre , mi sem maradunk egyedül. Na persze lehet korábban, de sajna annyi ilyen eset van. Ja és persze általában ez a várakozó ember álláspontja, legtöbbször keresztény nők, mert hát, ne is mi "fogjuk meg" a férfit a számunkra :-).
Van az hogy Isten konkrét (nagyon kisarkítottan KONKRÉT) személyt küldd. Csakis Z lehet Y társa, ezt 100% - még bibliai igékkel is alátámasztják, hogy biztosan! ami olyannyira buktató tud lenni, hogy csak na. (De nem zárom ki h lehet ilyen is, viszont ezzel kapcsolatban, inkább negatív tapasztalataim voltak.)
S van az a hozzáállás, amikor bárki lehet a társunk , természetesen keresztények között, csak a mi döntésünk, hogy mivel földi életben élünk még, mennyire passzolunk egymáshoz, s mennyire szeretjük meg az illetőt. Tehát, h nincs ez a csakis Z lehet Y társa.
Igen, az előző írásomban már előre szaladtam,és nem írtam, csupán hasznos infókat az élethez.
De hogy hol van az addig elvezető út, hogy lehet megtalálni az igazit? " " ..Azt hiszem, ez mindenki hite és elképzelése kell legyen egyik oldalról. A többi a fentiek ügye. :-)
Személy szerint, hiszem, hogy semmi de semmi nem történik véletlen velünk. Az sem véletlen, hogy mi itt tanulunk egymástól.Azt gondolom, hogy Isten nagyon szeret minket, és amikor azt írja, h minden szükségünket betölti, ebben ez is benne van.
Szerintem nyitottnak kell lenni, rengeteg emberrel beszélgetni, azt tenni, ami Istennek tetsző, kedves, Neki szolgálni, tenni a dolgunkat. Ez a legjobb hozzáállás, úgy vélem.
Hogy egy kicsit előrébb legyünk, jó kérdés lehet, aztán ha akartok válaszoltok, férfiak! :-)
Milyen nő számotokra az ideális, milyen tulajdonságokkal rendelkezzen az, akit társatokul szeretnétek tudni, egy életen át?
Ja, és én nagyon élvezem a társaságotokat, örülök, hogy őszinték vagyunk,legyen az bármilyen hangnemben :-)
Üdv.: KáVé
Kedves KáVé! :)
VálaszTörlésIgazi örömmel olvastam a soraidat, mert úgy látom, és úgy érzem, megértetted és átérzed a problémát, és amit mondani akartam! És ez, bevallom, nagyon jól esik!! (Félelmem, de T.Sz. is írta, hogy nem mindig vagyok könnyen érthető.)
Írtad, hogy "kb. 30 -35 évesen kissé savanyúan is lehet, örülünk, vagy talán már nem is annyira, h na végre , mi sem maradunk egyedül". És arról ne is beszéljünk, aki végleg egyedül marad! Áldás, ha valaki 30-35 évesen meg tud fordulni, és azt tudja mondani, igen, eddig rosszul csináltam, most változnom, változtatnom kell. És ezt nem a magány szorításában és sürgetésében teszi (az első adandó alkalommal feleségül megy valakihez), hanem ésszel és vezetéssel leteszi a túlzott igényeit, és ezekről lemondva, mégis jól választ.
Én a 35 felé közeledem. Írtam, hogy volt az életemben KONKRÉT személy, és elvesztettem.
KáVé: "De hogy hol van az addig elvezető út, hogy lehet megtalálni az igazit?
- ... Azt hiszem, ez mindenki hite és elképzelése kell legyen egyik oldalról. A többi a fentiek ügye. :-)"
Igen! Személyes oldalról mindenképpen így van! Hiszen nem tartom igaznak, hogy kellő szeretettel mindenki mindenki mellett lehet boldog. Egy temperamentumos nő mellé pl. nem egy filozofálgatós férfi illik, aki inkább leülne beszélgetni, ahelyett, hogy a tettek mezejére lépne. ( haha, most nem magamról beszéltem! - de példának jó volt.)
Más részről pedig szerintem van közös a magányos félénk, vagy a magányos temperamentumos (és még sorolhatnám) szinglik között. Az, hogy van valami, ami megakadályozza a kapcsolatba lépésüket, és ezért van létjogosultsága együtt keresni a kiutat. Nem utalnám a kérdést kizárólag a személyes ügyek kategóriájába.
KáVé: "Szerintem nyitottnak kell lenni, rengeteg emberrel beszélgetni, azt tenni, ami Istennek tetsző, kedves, Neki szolgálni, tenni a dolgunkat. Ez a legjobb hozzáállás, úgy vélem." Ehhez még valamit hozzátennék. Hogy foglalkozni a kérdéssel, imában és blogon és beszélgetésekben. Megtalálni magunkban, hogy eddig mit rontottunk el, miért rontottuk el, és jól megfogalmazni, hogy ezentúl hogyan csináljuk másképpen és e szerint cselekedni.
És ez munka, munka, és nehéz és fárasztó és néha fájdalmas is, de a fejlődés és a változás öröme kárpótol.
És kérdésedre válaszolva :) de most mennem kell, ígérem, még ma visszajövök a válasszal!
Üdv., Deák :)
Szia KáVé!
VálaszTörlésMost ültem le válaszolni, de gondolkoztam ezen nap közben. Háromféle módon közeledem az elvárásokhoz.
0. Ez nem elvárás, mert előfeltétele a kapcsolatnak
- Szeressen és fogadjon el (és ez nem azt jelenti, hogy ne akarjon dolgokban megváltoztatni, mert én akarok változni, javulni és fejlődni, és sok dologban hozzá igazodni).
1. Elvárások, amiből nem tudok engedni:
- Legyen hívő keresztyén / keresztény.
- Hasonló légkörben érezze jól magát (nem fontos, hogy onnan jöjjön, csak hogy otthon érezze magát abban a légkörben, amiben én is.)
- Ne legyen önző, mert én sem vagyok az.
- Képes legyen a változásra, ne mondja, hogy "ne akarj megváltoztatni, így fogadj el!"
2. Tulajdonságok, amelyek fontosak (de ha nincsenek, tudok nehéz kompromisszumot kötni):
- Érezze jól magát anyaszerepben. Legyen melegszívű, mosolyogjon, ha kisgyermeket lát, szeressen kézbe venni egy gyermeket.
- Szeressen együtt dolgozni. Sok örömet jelent nekem az együtt dolgozás, munkálkodás. Közösségi élmény és az erőmet megháromszorozza.
- Szívesen beszélgessen. Én programozóként dolgozom és az este számomra a személyes kommunikáció helye.
- Tudjon örülni a dolgoknak. Lássa meg az élet szépségét és ezeknek örüljön.
- Megértő hozzáállás. Az idősek és betegek szeretete. (szüleim szeretete)
- Nyitottság.
3. Értékek, amelyek csodálatossá tesznek egy kapcsolatot számomra (de nem elengedhetetlenül fontosak!):
- Önkeresés. (na, ezen sokat gondolkoztam, hova tegyem.)
- Legyen széleslátókörű, érdeklődő, sokoldalú.
- Értékelje a művészeteket. Filmek, irodalom, versek (szeretek szavalni)
- Saját gondolatok, saját vélemény a dolgokról.
- "Vagányság." Ez azt jelenti számomra, hogy szívesen venne részt azokon a felfedezőutakon, amelyeket társadalmunk és a mai élet és különböző kultúrák közegében teszek.
Jó kis listát írtam, ugye? :)
És a viszontkérdés: Mi a véleményed a listámról? Nem az, hogy Te mennyiben felelnél meg ennek, mert ez nem ide tartozik, a blog gazdái tudják az e-mail címem, de a facebookon is megtalálsz. Hanem az, hogy mit szólsz ehhez?
És hogy másokra is gondoljunk: a kérdés továbbra is nyitott! Kedves P-t R, Joy és T.Sz! És kedves további olvasók!
Szia Deák! :-)
VálaszTörlésA véleményem az, hogy nagyon jól látsz dolgokat!Valahogy hasonlóan kellene mindenkinek gondolkodni erről, ilyen hozzáállással. Ott van benne a másik tisztelete, a korrektség, és a realitás. Egy olyan jó elképzelés, amiben jól működhet egy kapcsolat. Amiben a felek önmaguk tudnának lenni. Tehát egészséges a látás. "Osztom". :-)
Köszönöm az igényes, hosszú válaszod!
Igen a kérdés továbbra is nyitott ! :-))
Üdv.: KáVé
Szevasztok!
VálaszTörlésÉn inkább arra lennék kíváncsi, hogy, a hölgyeknek milyen képük van a társról! Ti se maradjatok ki ebből a körből!
KáVé szavaival élve:
Hogy egy kicsit előrébb legyünk, jó kérdés lehet, aztán ha akartok válaszoltok, hölgyek!
:-)
Milyen férfi számotokra az ideális, milyen tulajdonságokkal rendelkezzen az, akit társatokul szeretnétek tudni, egy életen át?
Zsu, Tia, KáVé! Várom a válaszotokat! :)
Jó beszélgetést!
T.Sz.
És akkor megpróbálsz olyan lenni, mint a lányok álma?
VálaszTörlésÁlmoknak kell lennünk, vagy legyünk valóságosak?
Kedves Zoli és a Többiek!
VálaszTörlésZoli: valószínűleg rossz tapasztalatokat szerezhettél a lányokkal kapcsolatban.. Vagy nem tudom. Viszont azt gondolom, hogy mindenképp maradj valóságos. Az légy Aki vagy, :-))nem pedig valami álomférfi, mert olyan nem is létezik, hisz senki sem tökéletes. S a lényeg, hogy ebben a blogban eszmét cseréljünk egymással, s ez által is formálódhasson a gondolkozásunk JÓ irányba. Ha erre szükség van.
Most pedig leírok pár számomra fontos tulajdonságot, dolgot, amit szem előtt tartok, nagyra értékelek egy férfiban. S aki mondhatni az én fejemben, s hitem szerint létezik.
1.Alap .- Szeresse Istent, s nemcsak félkeresztény legyen, hanem igyekezzen az egyenes úton járni, s nem kötelességből, hanem mert megtapasztalta Isten szeretetét, s nem kell a világ a számára.
- Jószívű. Észreveszi ha másoknak szüksége van.
- Vidám, jó kedélyű.
- Tisztelettudó.
- Tanítható, fogékony az új, jó dolgokra.
- Kompromisszumképes.
- A nőt, mint másnemű lényt nem nézi le! Még tudat alatt sem. Ezt úgy értem, h ne gondolja azt, h Ő mint férfi több a nőnél. Hisz Krisztusban nincs nő sem férfi. Ill. megvannak az alap férfi és női feladatok, de inkább látom azt jónak , ha mint egy csapat, úgy működnek együtt. S ettől még nem lesz az, hogy nem feje a férfi a nőnek, mert ez pont ebben az együttműködésben, szeretet és tiszteletkapcsolatban fog megszületni.
- Érdeklődő legyen a párja iránt és fordítva is. Annak minden dolga iránt.
-Kitartó
-szorgalmas, figyelmes
- őszinte, minden de minden dolgában, tettében akár gondolatában, amit közöl mindkét fél a másik felé.
- Körülbelül egy iskolázottsággal rendelkezzenek, vagy hasonló egzisztenciális dolgokkal, hiszen ez lehet problémaforrás. Természetesen a nagyon szélsőséges esetekre gondolok. ( Baripásztor- jogásznő, vagy varrónő - orvos ):-) természetesen lehetnek kivételek :-)Fontos megemlíteni ezt is.
- Amit megbeszélnek, pl. kisebb szabályokat a kapcsolatban , mert lehet ilyen, azt mindkét fél betartsa. Nemcsak a hölgy.
- Akire felnézek, s aki inkább van előttem az élet minden területén, mint hogy én mondjam meg Neki mi a jó. Természetesen erre is lehet példa, de azt hiszem érthető . Hisz van dolog amiben egyik-másik jobb.
-Talpraesett.
-Élet van benne, nem aluszékony :-) upszi:-)
- Érett , kiforrott személyiség.
-Céltudatos, van jövőképe. S legtöbbször véghez is tudja vinni , ami az ő része, azaz cselekszik is.
- Megbecsülje a társát
- Hűséges
- szereti a párját, családját, igyekszik pozitívan látni a helyzeteket
- Van Önuralma!!
- Nem agresszív
-Józan gondolkodású, helyes értékítéletű
- Határozott! mert ez nagyon fontos, normális mértékben
- Tud jó döntéseket hozni, megfelelő időben
- Segíti társát
- Egymást inspirálják
- Felelősségteljes
- Megbocsátó, elengedő ,( a Bibliához mérten)
- Türelmes
- Tanulékony
- szeresse a zenét :-) művészeteket
- Jó ízlés
-igényesség, intelligencia
Huhh, azt hiszem ez most itt egyenlőre elég , még majd ha jut eszembe írok később.
Azt nem írtam, de általában az ember önmagából igyekszik kiindulni, és én is ezek szerint próbálom a legtöbbet kihozni magamból.
Bocsi, ha ez sok volt :-) de kiírtam magamból. :-)Ezek támpontok, és lehet majdnem a tökéletes képét sugallhatja. Viszont ezek elég fontos dolgok a számomra.
Aki nem ért egyet,elfogadom :-) nincs mit tenni :-)
Üdv.: KáVé
Üdv!!
VálaszTörlésÉs nem utolsósorban a jellem, ami nagyon fontos :-)
Szívesen várok én is véleményeket, és még több hozzászólást, lányok-fiúk részéről egyaránt !
Milyen az ideális feleség és férj Nektek!
Legjobbakat!
KáVé
Üdv újra! Huha, egy kicsit sok volt így egyszerre végig olvasni elmúlt 4 nap írásait :) Jó látni h beindult ez a fórum :) (beköltöztem albérletbe, és csak most lett netem)
VálaszTörlésElőször, Zoli: Úgy gondolom érdemes meghallgatnunk a másik felet is, ebből is tanulhatunk :) Valamint egyértelmű, hogy ne állmokat ringassunk. Ezért is beszélgetünk mi így együtt itt :)
És milyen az ideális társ?
-leendő református lelkészként, a minimum az hogy hívő református legyen. Ez már elég jól lecsökkenti a választhatóak névsorát :D És hívő emberen itt nem azt értem aki elmegy templomba, héba hóba imádkozik, és vallási köztereken megnyilatkozik (mégha ott nagy hívőnek is mutatja magát), hanem aki valóban elfogdta eléte megváltójának Krisztust. Aki örül ennek, és azt az örömöt tovább akarja adni MINDEN embernek! Aki tevékenyen részt vesz az evangélium hirdetésében, mind szóban mind cselekedtben.
-legyen őszinte és vidám. Tudja minden helyzetben meglátni a dolog jó oldalát. Mindig van ilyen :)
-hűséges
-legyünk egy hullámhosszon.
-legyen társ a munkámban. Lelkészként elképzelhetetlennek tartom, hogy a leendő feleségem, ne vegyen részt abban amit szeretnék megvalósítani. Ehhez pedig minden bizonnyal nagy türelemmel és elfogadás képességgel kell hogy rendelkezzen :)
-tudjunk együtt imádkozni, és megbeszélni minden felmerülő problémát.
-én egy eléggé társaság központú ember vagyok, így legyen ő is az :) Szeresse élvezni az életet (józan ész határain belül, és keresztyén méltósággal)
-Tudja lefogadni hogy számomra nem ő az első. Pl:bármikor csöröghet a telefonom hogy el kell mennem valakihez, akinek éppen nagy gondja van. Legyen ez bármilyen élethelyzetben. Első a hivatás, amit Istentől kaptam. De minden lehetőséget megragadok melyet a leendő családommal tölthetek :) (ezt most nem tudom jobban megfogalmazni, nem akarom még hosszabbra fogni a dolgot)
-ne legyen anyagias. Becsülje meg amit Isten megadott, de ne sajnálja másnak adni :)
Most ennyi. És ez nem értékrendi sorrend :)
Zoli! Üdvözöllek a blogon, kapcsolódj be, olvasd el az eddigieket, és a következőket is! Isten hozott körünkben! Válaszolva: Mit jelent számodra valóságosnak lenni? És mit jelent számodra az "álomférfi"? Ezen gondolkoztam, és a "súlyozás" szó jutott eszembe.
VálaszTörlés"a súlyozás az, amikor bizonyos dolgokhoz hozzá van rendleve egy érték, egy 'súly'. Ez kifejezheti az adott dolog értékét számosítva, a súlyát, a távolságát, bármit a feladattól függően, lényeg, hogy ez a bizonyos érték hozzá van rendelve ahhoz a dologhoz.
...
Például egyetemen a különböző tárgyak különböző mennyiségű kreditet érnek, és ott kreditek szerint súlyozott átlagot is néznek. Mondjuk van egy 2 kredites, egy 3 kredites és egy 5 kredites órád, amikből sorba 4est, 5öst és 3ast szereztél. Ekkor a sima átlagod az 4es lesz, viszont a súlyozott átlag (2×4 + 3×5 + 5×2)/(2+3+4)=3,3."
http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomanyok__1152209
Egy férfiban is különböző értékek vannak. Gondoljunk két férfira. A tulajdonságaikat pontozzuk. Mindkettőnél a sima átlag 4-es. De nem mindenki ugyanúgy súlyozza a szépséget, a kreativitást, a jó anyagiakat, a tanultságot, az érzékenységet, a stílust, a jó kedélyt, a hitéletet, a szorgalmat, az érettséget, stb. és ezért nem osztályozhatóak az emberek. Nincs egységes mérce, csak külön mércéink lehetnek, attól függően, melyik tulajdonságra hány pontot adunk. (Jobb esetben) ezek a mintázatok határozzák meg számunkra, hogy ki az a társ, aki elfogadható, ki nem, kit érdemesebb választani és kit kevésbé.
KáVé!
- Deák Tibor vagyok, szingli. Ezt azért írtam, mert bár kértelek, hogy a listámmal kapcsolatos személyes észrevételeidet inkább személyesen küldd el, és ne a blogon publikáld, mégis veszem a bátorságot a te listáddal kapcsolatos személyes válaszra. És tekintettel leszek a többiekre, nem önelemzést és összehasonlítást írok.
Nagyon jó a lista, tetszett. :) Egy dolog kimaradt belőle - és nem azért, mert én ezt a distinkciót (különbségtételt) megtettem. A nekem legjobban megfelelő "számomra tökéletes" párt keresem. Oké. Van róla képem. Rendben. De nincs mozgástér, aki ennek és ennek megfelel, de a harmadiknak a legkevésbé sem, azt élből elutasítom-e? A súlyozást hiányolom, hogy miből engednék, miből nem.
Ha semmiből nem engednék, és ilyen álmaim férfija, és más nem érdekel, akkor bizony nagyon nehéz lesz társat találni. Gondolva arra is, hogy Te is emberből vagy, vannak hibáid, gyengeségeid, és az a férfi, akit leírtál, - jogosan - feléd is támaszthat elvárásokat, amelyeknek nem biztos, hogy megfelelsz.
A két halmaz metszete igen csekély. És a szingli definíciója is ez: a számára tökéletesség felé fordul és súlyozva a más, mellette élő emberek értékeit nem elégszik meg a 85 - 75 - 70 százalékkal, hanem csak a 100% érték számára. Maximalizmus. A pohár, ha nincs csordultig tele, akkor üres.
Pedig.
Az ember, a gondolkodó és megalkuvásra nem hajlamos ember is (férfi és nő) mérleget állít magában. Mit - miért. Ha a "mit - miért" mérleg billeg, hajlamos irracionális kompromisszumokat kötni. Akinél a mit (elvárások) tálca 100%-os, full tele van, annak a miért (életcélok) tálcát is 100%-osra kell töltenie, sőt, a mit-ből le is kell söpörnie. Ilyenkor a mérleg kileng és a másik oldalra húz 100%-osan.
Nem lenne jobb ezt finoman tenni? Szépen leszedegetni a mit-ből és lassan adagolni a miért-be? Nem személyesen Neked írom, csak mert erre rájöttem, saját tapasztalatokból.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésÉn is a miért re raknám a hangsúlyt.
Nem én akarom megmondani, hogy milyen feleséget akarok, hanem Isten... Lehet, hogy ez hülyén hangzik, de szerintem nagyon fontos. A saját emberi, bűnös gondolkodásom könnyen belevihet egy rossz kapcsolatba. Meg kell értenem, hogy Isten mit akar tőlem egy párkapcsolatban, házasságban.
"A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség." Péld 19,14
Tehát én törhetem magamat, ha nem Istentől kapom a társam vége az egésznek. Ádám is kapta Évát, és nem kezdte el sorolni Istennek, hogy ilyen meg ilyen legyen, mert ha nem akkor... És érdekes módon az volt az első szava mikor meglátta a tökéletes nőt (mert Isten nem teremtett rosszat), hogy ő a pont hozzám illő. Persze ez nem jelent passzivitást és "várom a sült galambot" effektust.
Ezzel kapcsolatban pedig a másik dolog, hogy Isten hozzáillő társat ad az embernek. Ha Őrá figyelünk és követjük nem fogunk csalódni, max a saját gyarlóságunkat vesszük észre.
És kiről vehetünk példát, hogy milyen a tökéletes férfi és nő?
Szóval nekem csak ez a bajom az általunk készített listákkal. Lehet, hogy Isten szerint valók a kívánságaink, de mi van akkor ha az önzőségem, egoizmusom van benne (én csak akkor leszek boldog, ha a férjem tanulékony, hűséges, stb).
Sajnálom, hogy ilyen hosszú írással fárasztalak titeket, és remélem, hogy nem bántottam meg ezzel senkit. És nagyon fontos a keresztyén fiatalok közötti párbeszéd. Tudni, hogy hogyan gondolkodnak a lányok, fiúk.
Zoli!
VálaszTörlés"Tehát én törhetem magamat, ha nem Istentől kapom a társam vége az egésznek." Igen. De az ajándékra fogadókésznek is kell lenni!
És ha megmakacsolom magam: "csak ilyen ajándék kell", akkor kizárhatom azt, akit Isten küld, Isten ad!
Durva kritika, és nem is személyesen szól, de például KáVé listájának még maga Jézus se tudna megfelelni! :)
Mert Jézus kompromisszumképes volt? Vagy volt iskolázottsága, egzisztenciája? Vagy sosem volt agresszív (kufárok a templomban)?
Ez csak kisarkított példa volt, és értsétek jól! Én nem KáVé ellen beszélek, hanem KáVé-ért és magamért és mindannyiunkért, akik az irreálisan magas mércék miatt nem tudunk társat találni!
És ha KáVé elvárja a párjától a kompromisszumkészséget, akkor legyen kész ő is értelmes (!!) kompromisszumot kötni, hogy kész legyen elfogadni Isten ajándékát, egy társat, egy párt!
Kedves Deák!
VálaszTörlésElnézést kérek Tőled, mert a kérésednek nem tettem eleget (hogy mindenképp magán mail-ben szeretnéd a választ, nem egyértelmű a fogalmazásodban a számomra) . Mint egy lehetőség, úgy értelmeztem az akkori írásod utolsó mondatait. Tényleg, bocsi.
Párszor elolvastam a véleményed. Teljesen értem. Természetesen ez a full-extra lista. Nem arról beszéltem, hogy csak az ilyen és az összes tulajdonságot magában hordozó férfi "lehet" mellettem társ, hiszen "tudom/tudjuk" ez tényleg a majdnem lehetetlen kategória.
Ezek a tulajdonságok fontosak a számomra.Ez egy váz, amiktől ha szabad így fogalmazni, még jobban férfi egy férfi. Gentleman :-)
Tisztában vagyok azzal, hogy most azt sugároztam, hogy ezekből nem engedek, de mint írtam én is igyekszem ilyen lenni, ami egy nő része megtenni, a tőlem telhető legjobban, jó hozzáállással.
Képes vagyok engedni dolgokból, hisz tudatában vagyok annak, hogy e nélkül, semmire sem megyünk, és elég önző lennék. ILYEN LEGYEN ÉS ENNYI. :-) tudom , ez már nem az elfogadás vagy a megértés oldala lenne, a másik irányában. Semmiképp nem a szeretet, hanem egy kényszeres VÁLTOZZ meg ha nem vagy ilyen , és ez nem lenne kapcsolat, szeretet nélküli kuszaság. Nem volna semmi értelme. Én pedig nem megkeseríteni akarom a társam, (legyél ilyen) hanem boldoggá tenni!
Igen, nagyon nehéz társat találni. Elismerem. Viszont azt is tudom, hogy van egy bizonyos szint az emberekben, amikből nem szabad engedjen, s van amiből, pedig kötelező( ez most túl hosszú és bonyolult téma, sok átgondolás és inkább gyakorlat, mintsem elmélet kérdése).
Ezt azért írom, mert ha túlságosan lerakja már valaki a mércét , csak azért hogy végre legyen egy mondhatni akármilyen társa , (mert már nincs idő)s valahogy kicsit ( tudja szeretni is) nem jobban mint egy barátot, és így lépne kapcsolatba, később házasságba, azért ez nagyon veszélyes dolog.
Mindemellett még ha meg is van ez a sok tulajdonság a másikban, (csakhogy bonyolítsam :-) viszont tényleg így van, tapasztaltam )akkor sem biztos, hogy mindketten szimpatikusak leszünk egymásnak.
Valahogy az a jó, ha első találkozáskor valami ilyen hangzik el bennünk: "Hát Te meg ki vagy? :-) " .
De számtalan eset, történet , elképzelés létezik, .Ez az én véleményem, és attól kerek a világ hogy nem vagyunk egyformák :-) .
Most ennyi volt bennem, remélem érthetően sikerült fogalmazzak :-)
Örülök Nektek! :-)Jó olvasni az írásaitokat!
Üdv.: Kávé
Kedves KáVé!
VálaszTörlésHa itt lenne rá mód, lájkolnám :) a válaszod!
Szia!
Szia Deák!
VálaszTörlésKöszönöm, úgy vettem, hogy "like" :-)
KáVé
Sziasztok!
VálaszTörlésVisszatérve, a Zoli írásához? Honnan tudod meg, hogy kit ad Neked Isten társul?
Majd kapsz egy igét egy lányra? Vagy valami sugallat súgja a füledbe, hogy na Ő AZ ?
És ez az illető, végül is bárki lehet (kereszténységen belül) .
Mennyire lehet tudni, hogy egy lány, Istentől van, és nemcsak a Neked tetszik kategória.
Tehát nem is Te választod? Hanem egy név, vagy egy személy fog megjelenni és ennyi.
Vagy ha ez mégsem a sült galamb, akkor mégis hogyan?? S meddig vársz?
Isten is, meg Te is?
Mi van ha egyszerre több lány "barátod van" , s több is tetszik? Mi alapján döntesz?
Mégiscsak van valami támpont? Ismerkedsz azért még, nem?
Tudom, rengeteg a kérdés! De mindössze kíváncsi vagyok, hogyan működik ez az elképzelés a gyakorlatban!
Mert Isten ad, hozzáillő segítőtársat , de addig is van egy ÚT.
Hogyan?
Köszönöm válaszaitokat! :-)
KáVé
"És ha megmakacsolom magam: "csak ilyen ajándék kell", akkor kizárhatom azt, akit Isten küld, Isten ad! "
VálaszTörlésSzerintem, ha valaki normális keresztény, olvassa ,éli és tanulmányozza az igét, általában jól lát dolgokat. Ha helyes tanításból merít.(igaz bűnös testben születtem, de ha kereszténnyé lettem, nem gondolkozhatom továbbra is bűnösen (Zoli írta: , "bűnös gondolkodásom könnyen belevihet egy rossz kapcsolatba. " ) Akkor mégis nem is döntesz semmiben? .
Én azt gondolom, nem véletlen vagyunk olyanok amilyenek. S ha ember vagyok, márpedig az, akkor az életem területein vannak és lehetnek elképzeléseim, hiszen Isten személyeket, személyiségeket alkotott.
És ha már hozzáillő társról beszélünk, nem fog olyat adni akit ÉN ZÁROK KI, az elképzeléseim miatt.
Ezzel nem értek egyet. Mert szerintem ez nem úgy van, hogy azért mert Isten adja, azért az is benne lehet, hogy meg kell feszítsem magam, mert hát Istentől van, nem is tetszik az illető, de Istentől van, és megfeszítem magam, a fogaim, és belelépek. Ez nem lehet Istentől , én szerintem. Mert ezzel magunknak mondunk ellent. Hozzám illő, de én nem látom annak?!Akkor hogy szeretem egy életen át?? ha már így kezdődne?
És mint mondtam , ez egy váz a listám .(aminek Jézus sem felelne meg :-) ugye Deák ?:-) Amire én nem úgy gondolok, hogy még jobban leszűkíti esetlegesen az esélyt, egy társra, hanem tisztában vagyok azzal, hogy mely értékek fontosak. Mindössze ennyi.
Ha valaki írna erről is, nyitott lennék rá!
KáVé
Mivel én is szingli vagyok, lehet nem nekem kellene itt osztani az észt, de sajnos ez az egyik rossz tulajdonságom a 25 millióból...
VálaszTörlésDe ha az igényeim miatt nincs társam akkor lehet, hogy azokban van a baj. Természetesen nem azt mondom, hogy az igények rosszak. (igénytelenségnél nincs sokkal rosszabb dolog) Kellenek igények, de meg kell vizsgálni őket, hogy jogosak-e, megállnak-e a Biblia mérlegén. Mit mond Isten a férfiról, nőről? Dávid tökéletes volt? Isten előtt kedves ember, olyan hite volt, hogy Góliátot legyőzte, de mégis milyen bűnökbe keveredett.
A férjem/feleségem lehet tökéletes? Vagy pont együtt Jézusba kapaszkodva lesz jó a házasság, tudva, hogy bűnösök vagyunk, de Jézus megváltott minket és a földi életünk a (saját és a másik)bűnnel való harcot jelenti.
Az én lány keresési szempontjaim szintén rosszak mivel még nincs társam, szóval pozitív eredményeket kellene közre tenni nem negatívokat. :)
De tudom, hogyha Isten társat akar nekem adni, akkor ad és én fogom választani, nekem kell választanom nem másnak, és az én társam lesz nem másé, és pont hozzám illő lesz, mert ez Isten akarata és ez kedves előtte. :) Persze tudni és hinni, kicsit különböző dolog, a hitemnek még el kell érnie a mustármag méretet.
(Ezzel nem azt mondom, hogy az igényeidet rossznak tartom, de nem tudom, hogy ilyen szempontokon gondolkodtál-e már). Ti hogy látjátok ezeket a dolgokat?
Kedves Zoli!
VálaszTörlésKöszönöm a válaszodat! De valahogy még mindig nem teljesen tiszta nekem, hogy hogy képzeled az oda vezető utat, hogy társad lehessen. Te választod akkor, és csak TUDNI FOGOD EGYSZERŰEN? hogy ő az? Nem értem tisztán . Ne haragudj.. mindössze érdeklődöm, jó szándékkal, és örülök, h gondolkoztál rajta.
Írtad, h vajon a Biblia szerint megállják e az listámon levő elképzelések a helyüket? Úgy vélem, igen, hisz normális , és nem abszurd tulajdonságokat írtam le. Mind pozitív és építő , egymás javát szolgáló dolgok, ha mindketten hasonlóan gondolkodnak.
Gyerekkorom óta olvasom, hallom , ismerem az igét elég jól, s sokat is olvastam, tudom h mit ír a Biblia a nőről és a férfiról.
Korábban írtam azt is, h tudom h senki nem tökéletes és tényleg nagyon soknak érezhettétek a listám. Így utólag, biztos vagyok benne.
Tudom, Jézussal együtt jó a házasság. Nem hiába adatik két ember egymás mellé, (ami hiányzik belőlem, meg lesz a társamban, ( és fordítva )formáljuk egymást, egy "test" lesz a házasságban, testileg, lelkileg, szellemileg ).
Nem gondolom, hogy azért nincs még társad, mert rosszak a lánykeresési szempontjaid (de jó hogy kiderült, mégis vannak) . Azt sem, hogy ez ennek lenne a következménye csupán, hogy annyira befolyásoló tényező lenne, de nem zárom ki h van ennek némi köze a dologhoz. Hisz elég sok tényező játszik közre ebben is. Ez a blog remélem tényleg változtatja , szélesebbé teszi a gondolkozásunkat , nagyon jónak tartom :-) maradjunk ilyen nyitottak :-)
„Reménykedj, az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!"
(Zsolt 27,14).
Ezt az igét mindenkinek szeretettel !
Üdv. : KáVé
Kedves Zoli!
VálaszTörlés"Mivel én is szingli vagyok" Örülök, hogy ezt felismerted, és volt bátorságod kimondani! Nagy szó! Nem képes erre mindenki, le a kalappal, bevállaltad.
"lehet nem nekem kellene itt osztani az észt..." De bizony, hogy Neked! Neked van közvetlen tapasztalatod erről, aki nem szingli, az kívülről látja a problémát (kivéve ha, ő is megélte és végigszenvedte, végiggondolta ezeket). És pont ezért, amiket írtál, hitelesek és építőek. És nagyon jók a meglátásaid, szeretném, ha minél többen elolvasnák és velem együtt épültnének belőlük!
"Vagy pont együtt Jézusba kapaszkodva lesz jó a házasság, tudva, hogy bűnösök vagyunk, de Jézus megváltott minket és a földi életünk a (saját és a másik) bűnnel való harcot jelenti."
Huhh. Elakadt a szavam. Velem néha előfordul, hogy úgy érzem valamit rajtam keresztül közöl a Szentlélek. Vagy hogy más szájával, és megnyilvánul és kitapinthatóan érezni a jelenlétét. Mégegyszer ideírom.
"Vagy pont együtt Jézusba kapaszkodva lesz jó a házasság, tudva, hogy bűnösök vagyunk, de Jézus megváltott minket és a földi életünk a (saját és a másik) bűnnel való harcot jelenti."
És nem magyarázom.
"Az én lány keresési szempontjaim szintén rosszak mivel még nincs társam, szóval pozitív eredményeket kellene közre tenni nem negatívokat. :) " Ez úgy hangzott, mint a világszíntéren szokás. :( Nekem elég későn lett szexuális kapcsolatom (és nem lett jó vége) előtte hozzám közelállóktól és fiatalabbaktól kaptam meg nem egyszer: "Először mutass fel egy nőt!" Na, ez a hazugság és amit mi el akarunk kerülni. Én már beleestem és tudom, hogy csapda és nem jó!!
A lánykeresési szempontjaid rosszak. Valószínű. De nekünk is (!), hiszen azért vagyunk itt, ezért vagyunk együtt és ezért próbálunk közösen változni, változtatni ÖNMAGUNKON. És a negatív (nem szeretem ezt a szót!) eredmény is eredmény és fölismerés, ne becsüljük le! Sokkal hitelesebb, mint egy világi szempontok alapján is sikeres keresztyén véleménye.
Benned megvan az elfogadás, elfogadod, hogy probléma. (Nagy szó!) És megvan a bátorság, hogy elénk tárd, a közösségünk elé hozd és ezzel az is, hogy egyedül ezzel nem tudsz megbirkózni. Mi sem. De hiszem, hogy együtt, Urunk, Mennyei Édesatyánk segítségével, a Szentlélek által gyógyító lesz számunkra ez a közösség! Adja Isten, hogy mire találkozunk, gyógyultak, átformálódtak és felkészültek legyünk!
Kedves KáVé!
VálaszTörlésTe le mernéd írni magadról teljesen átgondolva és felelősséggel, hogy szingli vagy? (ha igen, a következő hozzászólásodban, jól átgondolva, kérlek, tedd is meg!)
Ki mernéd mondni, hogy igen, bennem van a hiba? (hmm...?)
"Én azt gondolom, nem véletlen vagyunk olyanok amilyenek. S ha ember vagyok, márpedig az, akkor az életem területein vannak és lehetnek elképzeléseim, hiszen Isten személyeket, személyiségeket alkotott."
"Isten személyeket, személyiségeket alkotott." Ez igaz. De az individualizmus nem egyenlő a közösségi értékekkel! Van egy barátom, aki felismerte ezt! És ráébredt a saját individualizmusára, egocentrikusságára és ezt a felismerést arra használta, hogy a közösség felé forduljon. A közös mindig több, mint az egyéni. Az egyéniség, (individuuum, három u val) személyiségének középpontjában az ÉN van. Nem mondom, az élete középpontjában lehet Isten. De ő közvetlenül Isten után következik, az elvárásaival, igényeivel és ez legtöbbször át is szüremkedik az Istenképébe (zárt rendszer). Isten ilyen és ilyen, mert ÉN úgy gondolom, hogy ilyen, hiszen a Bibliában is benne van, mindjárt meg is magyarázom ÉN.
ÉN, ÉN, ÉN. Érdekes lenne összeszámolni, hogy a hozzászólásokban hányszor szerepel az "én" szócska.
Persze magunkról beszélünk, és ezt érzékeltetni kell. Okés. De az individualista hozzáállás más dolog. (Lehet, barátomat meg is kérem, hogy írjon az individualizmusról - szerintem sokat épülhetnénk belőle.)
Szerintem pont ez a keresztény szingliség második alappillére. A szingli szélsőségesen individualista. Önmagával és másokkal szemben támasztott elvárásaiban is. Önmagával szemben: "ÉN nem vagyok jó". "ÉN nem vagyok megfelelő." vagy, "Az ÉN mércém szrint te kevés vagy." "Csak nem gondolod, hogy HOZZÁM felérsz"?
Ami kimarad ebből, pont amit Zoli írt.
"Vagy pont együtt Jézusba kapaszkodva lesz jó a házasság, tudva, hogy bűnösök vagyunk, de Jézus megváltott minket és a földi életünk a (saját és a másik) bűnnel való harcot jelenti."
Az együtt(!) Jézusba kapaszkodás. A gyarló közösség Jézus által működik mégis.
Remélem, bízom benne, hogy nem bántottalak meg. "Intsétek egymást..."
Nem ellened irányult a szavam, de a hozzászólásaid kapcsán jöttem rá erre, és másra is, amit majd később le fogok írni!
Elfogadod?
Deák.
Szia Deák!
VálaszTörlésÖrvendek, hogy már intve vagyok :-) azaz, ne haragudj, de ez nem a Te sorod, hisz még csak nem is ismersz, és mégiscsak érdekes, hogy kb. 5-8 hozzászólásom után levontál rólam minden következtetést, és kaptam egy bélyeget, INDIVIDUALISTA. Csak azért , mert másképpen gondolkozom mint Te? én elfogadlak titeket! Nem támadom a személyeteket! Nem személyeskedem! (ja és bocs, ha annyiszor ott volt az Én, Én én és én , de nem is a szomszéd gondolja így hanem én, amit felvállalok.)okozzon bármit is.
És mivel valóban nem tudsz rólam semmit, ezért azt sem mondhatod rám, hogy az individualizmusom miatt vagyok szingli, mert ha ez olyan nagy gond, akkor Te vagy bárki, aki nem az, nem így vélekedik, Nektek mi okozza a társhiányt?
Én nem individualistának nevezném a viselkedésem, hanem inkább határozottnak és komolynak. De ki hogy látja, elfogadom.
Érdekes ahogy ilyen " ítéletet " kaptam :-) INTÉSsel együtt. Bár teljesen alaptalan ez , hisz ez egy blog , nem ismersz, nem tudom miért gondolod ezt a dolgodnak , és legfőképp semmi helye ebben a formában pláne. Vagy férfiúi mivoltod erre indított..
Nem bántottál meg, csak nem értelek. Erre gondolom rájöttél.
S ha valóban nem ellenem irányult a szavad , akkor miért részletezted annyira a leveleim , én én én kezdőszavait.. szimpla egyszerű kérdés. Kérlek, jól gondold meg, h ideillő e az amit még szeretnél leírni a későbbiekben ezzel kapcs. Mert én nem akarok ilyesmit ideírni, de hangsúlyozom, ez egy blog, ami a párkapcsolatról szól.
"A közös mindig több ,mint az egyéni."
A közös is az egyénekből épül fel, a közösség az egyénekért van, az egyén a közösségért ...
Végül:
-Egy jó tanács: ne vonj le nagyon rövid idő után ekkorra mértékű következtetéseket, csak mert új dolgokkal találkozol, s ne bélyegezz meg senkit.
Az Úr mondta; Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Az Ige szerint: amilyen mértéket használunk másokra, minket is azzal fognak mérni!
(Máté 7/1-2)
Minden jót! KáVé :-)
Kedves Tibor! Szerintem az egyedülállóság nem hiba. (Még ha van is hiba bennem. Még ha nem is kevés.) Egy igehellyel próbálom alátámasztani kijelentésemet: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”
VálaszTörlésElolvastam Pálhegyi Ferenc írását, amire Százszingli hivatkozott (köszönöm!)
És az egyik fejezetben ez áll: „A házasság: nem a mennyei boldogság ígéretének megvalósulása, hanem a földön folyó lelki küzdelemnek, Isten és a sátáni erők harcának színtere.”
Zoli is hasonlót írt:
„… együtt Jézusba kapaszkodva lesz jó a házasság, tudva, h bűnösök vagyunk, de Jézus megváltott minket és a földi életünk a (saját és a másik) bűnnel való harcot jelenti.”
Mind2 megfogalmazás arra utal, h a a hívők közötti házasságban is vannak komoly (lelki) küzdelmek. Amelyeket közösen, hittel meg lehet oldani. Azt látom: az Isten nélküli házasságok mind-mind válságba jutnak. Azt pedig hiszem (visszakanyarodva a bevezetőmhöz), h mi, egyedülállók hálásak lehetünk, h míg nem lettünk hívőkké, nem házasodtunk meg.
Kedves Kávé!
VálaszTörlésBocsánatot kérek, tényleg, újraolvasva tényleg félreérthető, és lehet, hogy bántó volt, amit és ahogyan írtam! Szívesen javítanám, de nem lehet, remélem, ebben a posztban helyére teszem magam és elnyerem a megbocsátásod! :)
1. Az egész amit most itt csinálok, az gondolkodás, és minden, de minden szavam elé odaírhatnám, hogy "szerintem". És még ez is alakul, változik.
Itt van egy kérdés, ami elég fontos az életemben, nem töltöttem üresen az egyedüllétem éveit, mindig gondolkoztam ezen, hogy miért nem találok társat. Először a külvilágot okoltam: nem értékel, nem fogad el engem. Utána magamat okoltam. Nem vagyok jó, csúnya és szegény és fura vagyok. Aztán dühödten próbálkoztam társkeresőkben, és az első adandó alkalommal beleugrottam egy kapcsolatba. (Ez hiba volt, de nem bántam meg, mert nyertem egy barátot.) Most rájöttem valamire, hogy lehet, hogy tényleg bennem van a hiba, de nem a kvalitásaim miatt, hanem mert szingli lettem. Hogy ezt le tudjam küzdeni (egyedül nem megy), meg akarom találni, mi ez az egész és együtt gondolkodva Veletek, gyorsabban és messzebbre jutok. És - reményeim szerint - ebből más is épülni tud.
2. Bár a Te véleményed segített hozzá ehhez a meglátáshoz, ami szerintem helytálló, a legkevésbé sem Téged akartalak címkézni. Sőt, mindannyiunkra kiterjesztettem ezt. Én is individualista vagyok, a félórás írásaimmal, a konferálással együtt. És tudom, hogy ezt le kell küzdenem. Úgyhogy nem akartam személyt támadni, (Téged, aki az egyik legjobban inspiráló dolgokat írja, és gondolkozik és reflektál és okos, és kitartó és őszinte, főleg nem) én a problémát támadom, mégpedig igen erősen. A közös problémát. És ha sikerül megtalálni a gyenge pontjait, akkor több esélyünk lesz legyőzni.
3. Nem másképpen gondolkozol, hanem pont ugyanúgy, ahogy én is. Kereshetnék írásokat régebbről, húúú, nagyot nevetnél rajta... nagyon ismerős, ahogy írsz, én is így gondolkoztam. Nem megváltoztatni akarlak. Nem én és nem így személyesen. Nem. Hanem fel akarom szedni az aknákat a csapdákat a harcmezőről, hogyha eljön a csata ideje, ez már ne akasszon meg, se Téged, sem engem, se azt, aki együtt gondolkodik velünk.
4. Ez egy blog, igaz, az együtt gondolkodás helye. A fogalmazásom rossz volt, elfogadom, és sajnálom. Lehet, hogy nem is vonatkozik Rád az individualizmus. Jó. Lehet. Attól még tényleg lehet a keresztény szingliség egyik alapvető mozgatórugója az individualista személyiségjegy. Nem?
5. (utolsó) Tényleg nem ismerlek, csak az itt leírtak alapján (és még abból is csak az alapján ami átjön) tudok képet (imagináció - elképzelés) alkotni Rólad és másokról. Ezért is sajnálom, ha úgy írtam, hogy magadra vetted. Nem volt célom, nem volt szándékos. Ne haragudj. Ez egy virtuális világ, és bár látszik az arcom, nem tudhatod, ki vagyok én. És vica versa. Elfogadom a kritikád, és inkább azt mondanám, ha ez így megtörtént, és lehet bocsánatot kérni - bocsánatot kapni, ez bátorítson fel másokat is a saját észrevételei közlésére, ha kicsit is elgondolkoztat és nem csak az önvédő mehanizmusokat lépteti életbe, akkor már van értelme.
Bocsánatkérő Deák
Kedves Tia!
VálaszTörlésAz egyedülállóság nem hiba. Vannak, akik igen jól viselik, nem teher számukra, és ha sokáig nincs társ, nem épülnek le, nem betegednek bele, nem roppannak meg. A munka is hasonló. A sokáig munkát nem találó ember mentálisan sérül. De van, aki nem szeret dolgozni, azt egy cseppet sem zavarja ez. :)
Köszönöm az idézetet, régebben olvastam a könyvet, meg is volt, de elajándékoztam... :)
Ma tulajdonképpen a keresztény individualizmus megnyilvánulásáról akartam írni.
"Schleiermacher a protestanizmus és a katolicizmus közötti különbséget főként abban látja, hogy a katolicizmus az egyesnek Jézushoz való viszonyát az egyházhoz való viszonyától teszi függővé, a protestantizmus azonban az egyesnek az egyházhoz való viszonyát Jézushoz való viszonyára alapítja. Ebből a megnyilatkozásból világos, hogy a protestantizmus lényege elsősorban az egyesnek vallásosságán, lelki életének elmélyedő és odaadó hitbeli meggyőződésén épül föl s az egyházi tekintély elve csak másodrendű és rangú tényező. A protestantizmusnak egyik sarkalatos meggyőződése és alapelve tehát éppen az individualizmus, amely az egyéni lélek hitének és öntudatos vallásos elhivatottságának megérzésétől teszi függővé az egyháznak, mint intézménynek jogosultságát."
in: Varga Béla: Unitárizmus és individualizmus
Még ha az idézettel lehetne is vitatkozni, mégis protestantizmus - individualizmus kapcsolat érthető. Tehát, nem ördögtől való dolog az individualizmus.
Szabad és felelősen gondolkodó emberek szabad kapcsolatát feltételezi. És ez rendjén is van. A kérdésem: az individualizmus lehet e gátja két ember közötti kapcsolatnak? A keresztény individualista értékrendem hogyan és mennyiben távolít el a társtól? Mi köze ennek a túlzott elvárásokhoz?
További jó együttgondolkodást kívánok!
Az individualizmus, mindig önmagát helyezi középpontba. Az én milyenségemet. És ennek próbál megfelelni. Többnyire sikerrel. Mert azokra a területekre koncentrál, amiben én jó vagyok. Azt, amiben nem vagyok jó, a szőnyeg alá söpri. Nem fontos. Mert az elsődleges cél a pozitív önkép, ami kivetül az istenképre is: én jónak látom magam -> Isten is jónak lát engem. Milyen megbotránkoztató lenne, ha Isten engem nem látna jónak. És ha mégis, hagyjuk, hogy átérezzük, milyen "nem jónak lenni" ezt meghagyjuk Isten tárgykörének, azzal nyugtatva magunkat: "Isten előtt egyikünk sem lehet jó".
VálaszTörlésEz foglalkoztat most igazán.
Milyen lenne, nem csak Isten előtt leborulni és beismerni: "nem vagyok jó". Hanem embertársaink és a világ előtt is beismerni: "nem vagyok jó". Mennyivel vihetnek közel egymáshoz a gyengeségeink. A "Te sem vagy elég jó" elfogadása. Osztozás a gyengeségekben. Az individualizmus leépítése. A bálvány, az "ÉN" aranyba öntésével született bálvány lerombolása.
- "Én nem vagyok jó."
- "Tudom, és látom. Elfogadom."
- "De Te sem vagy jó."
- "Igen, tudom, és látom."
- "De nem vagyok elveszett, mert van Jézusom, és hidd el, megpróbálok jobbá lenni. Érte és Érted."
- "Köszönöm, és én is hasonlóképpen cselekszem. Elfogadlak gyengeségeiddel és méltatlanságoddal együtt, ha Te is elfogadsz engem."
- "Elfogadlak. Bocsáss meg nekem. Fogadom, hogy mindent megteszek, hogy méltó legyek."
- "Ezt én is Veled együtt ígérem és fogadom."
Ki készült fel közülünk erre a párbeszédre? Ki hajlandó lerombolni ezért a sok éve épített bálványát?
Írtam, hogy a keresztény szingliség témáját a barátaim elé vittem. A beszélgetés közben született gondolatokat fogalmazom meg, persze saját interpretációban.
VálaszTörlés- "A 10 meg 10 lehet 0". A magas elvárásokkal élő ember kiemelkedő társat szeretne. Megfelelőt, az ő elvárásainak. Csakhogy nem biztos, ha magát 10-es skálán 10-essel vagy 9-essel értékeli, és jön egy fiú, aki a paramétereknek megfelel, és még udvarol is, megtörténik az egymásratalálás. Hiszen nem egymás gyengeségei azok, amelyek közelebb visznek minket egymáshoz? (pl. nem fontos hogy modell alkatú légy - gyengeség, ha jó anya tudsz lenni - ellensúly)
Az ideális megtalálása tehát, lehet, hogy nemcsak lehetetlen, de tévút is. Mert még a nagyon lekorlátozott választási lehetőséget is tovább korlátozza az összekapaszkodás - nevezzük most szerelemnek vagy egymásratalálásnak - adománya.
- "Apára emlékeztet?" Hölgyeknél, (mert most róluk írok, de jönnek az urak is nemsokára!) egy pozitív apakép nagyon sokat ronthat. Finomítom. A jó apa, akiben az elfogadás képessége csekély. Még jobban finomítom. Akiben az elfogadás csak a családra terjed ki. "- Kicsi feleségem, hozzám tartozol, szeretsz, ezért szeretlek." "- Kicsi lányom, a gyerekem vagy, szeretlek." "- Nézzétek, mi jók vagyunk, de lássátok, a világ gonosz és inkorrekt." Ez belépőjegy a szingliségbe. Ott a pozitív apakép, és az udvarlónak ezt az idealizált apakép által alkotott mércét kell megugrania. Lehetetlen. Szinte lehetetlen. Tételem a következő: a jó családból származó, pozitív szülőképpel rendelkező keresztény szingli fiatalt a család által támasztott elvárások távolítják el a párkapcsolattól. A túlzott azonosulás a szülőkkel, apával, anyával. A "mi" és az "ők" distinkció (különbségtétel). És ha egy lehetséges pár jön, az "ők" kategóriájába tartozik. Ha nagy igyekezet árán átlép a "mi"-be, akkor pedig már nem is érdekes, mert "családon belül nem házasodunk". Sarkítva írom, mert így jobban érthető.
- "Szingli szinglivel nem." Ha nem értékként kezelem a szingliséget, (a szingli-lét előnyei miatt), és párt keresek, elsősorban olyat, aki nem szenved ugyanabban a bajban. Ha leértékelem a szingliséget, és hiánynak, hibának fogom fel, akkor egy hasonló szingli közeledését elutasítanám, mert "akkora lúzerrel, mint én, nem barátkozom". A másik emberre könnyű rásütni a bélyeget. Főleg azt a bélyeget, amit mi magunk már oly jól ismerünk. A szingli egyik ismertető jegye a loholás, igyekezet. Párkeresési igyekezet, mivel nem jó neki egyedül. De amint megérzi ezt a másikon is, az ajtó bezárul. Kérdésem hozzátok: nincs így? Nem visszataszító egy "párt találni igyekvő fiú vagy lány"? Arra gondolok, mikor az fogalmazódik meg fejben: "De hisz ez a fickó/lány csak(!) társat akar és nem is konkrétan és személy szerint engem!"
Ki az, akiben ilyesmi nem fogalmazódott meg? És ezért zárt le.
- "Kiszállni, jaj, oly nehéz!" Mint több (sok) éve egyedül tengődőknek egy kapcsolat nagy változással járhat. Meg kell változzon az életrendem, ezután mások kell hogy legyenek a prioritások (fontossági sorrend) vannak dolgok amiket háttérbe kell szorítani. És ez nem könnyű. Főleg évek hosszú sorának begyakorlott rutinja után nem. Megvannak a tereim (élettér), a szokásaim, kedvenc dolgaim, amelyek megszokottak és biztonságot nyújtanak. Felrugnám ezeket egy párkapcsolatért? Elengedném a rigolyákat? Most írhatnék példát, de csak ha kéritek.
Én azt gondolom minderről, h gyárthatunk elméleteket, megkísérelhetjük megtalálni a miérteket (h miért is vagyunk egyedül), de én akkor is azt hiszem, h Isten tud mindenről, ami velünk történt és történik most. Kiderítheti számomra vki, h mi az én hibám v mi szüleim hibája, ami miatt nem találtam még társat, csak hát, ha megvan az ok, akkor még nem tuti, h van megoldás is vele. Viszont, h Jézus életünk ura, Ő meggyógyíthat a hibáinkból, és megbocsáthatunk szüleinknek az őáltaluk esetlegesen elkövetett hibáikért. Az Úr az, aki az eseményeket alakítja, Ő az, aki tudja, h ki hozzám illő és Ő tudja az idejét is. Az egyedüllétet is hálaadással kell fogadni. Mint minden ajándékot. Most méltán merülhet fel a kérdés benned és bennem is, h akkor én miért vagyok itt. És eszembe jut egy ige: „…mert Isten az, aki munkálja .. mind az akarást, mind a cselekvést az Ő tetszésének megfelelően”. Én örülök és hálát adok az Úrnak az eddigiekért is. És a jövőért is. Bármilyen lesz is.
VálaszTörlésTia!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy elolvastad, amit írtam, és válaszoltál is.
Először: sokfélék vagyunk, sokféleképpen dícsérjük Istent. Az atléta a sportteljesítményével, akinek van hangja, az énekével. Aki tud, az tesz. Én sokat segítek másoknak, abban amiben kell, ha szükség van segítségre, ott vagyok. Bár van hangom, zenei hallásom nem tökéletes, nem járok énekkarba. Az én ajándékom - úgy hiszem - az ötletesség. Van egy nagyteljesítményű ötletgyáram, ami ontja magából az újabbnál újabb ötleteket. Sajnos, több, mint a fele a selejt kategóriájába tartozik. A negyede megvalósíthatatlan. Marad belőle pár ötlet és gondolat, ami talán használható. Én így is dícsérem Istent. Gondolkozom, írok, keresem az útját.
A Csillagpont Országos Református Ifjúsági Találkozón, idén az egyik Istentiszteleten a keresztény örömről volt szó, ami független az emberi boldogságtól. A megváltottság öröméről beszélt a lelkész, ami akkor is megmarad, amikor minden más elveszett. Ez bennem mély nyomot hagyott, igyekszem ezt tudatosan megélni. De tévút lenne ezt a boldogsággal összekeverni. A keresztény öröm megmaradhat, mikor egy cellában ülök, vagy a híd alatt vacogok. De más dolog a boldogság, mikor köszönetet mondunk Istennek együtt a párommal, egymásért, utána megszoríthatom a kezét, megölelhetem, vagy kezembe foghatom Istentől kapott újszülöttemet.
Egyedül is élhetek Istennek teccő életet. Lehet keresztény örömöm. De nézetem szerint, azért a boldogságért, ami "nem jön magától" - és nem Isten időzítésére gondolok, hanem arra a nagyon is emberi dologra, hogy azért nem jön, mert lehet, hogy tudat alatt ellököm magamtól, ezért bizony keményen meg kell küzdeni. És azt gondolom, hogy itt nem elég az imádság, fontos és kell, de nem elég. Nem elég Istennek 1000-szer elmondani, hogy "küldj nekem párt". Nem lehet, hogy azért nem küld, mert azt akarja, hogy felkészülj erre? Aki gyorsan talál párt, annak ezek a kérdések fel sem vetülnek! Ha régóta vagy egyedül, annak biztosan van Isten tervén kívül emberi tényezője is. És a célom, hogy ezeket az emberi tényezőket számba vegyem, a kérdéskört körüljárjam, veletek együtt, mert közétek tartozom. Isten adja, hogy ne csak emberi okoskodásokat írjak, hanem a Szentlélek szóljon általam mindannyiunk épülésére! Mert Isten sokszor olyan méltatlan embereken keresztül is képes szólni, mint amilyen akár én is vagyok.
Többnyire elmondható, hogy van egy képünk (imagináció - elképzelés) a jövőnkről. Hogyan képzeljük el magunkat 10 év, 20 év múlva, mik azok az életfeladatok, amelyeket szeretnénk. Ha ennek a jövőképnek szerves része a társ (az arcát még nem látom, de fogja a kezem, körülöttünk gyermekek) - és régóta egyedül vagy, sorra nem sikerülnek a társkeresési próbálkozások, akkor szerintem itt, ebben a közösségben jó helyen vagy. Mert mind ezzel küzdünk, keressük együtt a megoldást!
Parafrázis.
VálaszTörlés- "Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy szinglivé vált?"
Jézus így válaszolt: - "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”
Igen. És nem arra gondolok, hogy valaki szingli és mégis talál párt. Képzeljük el, hogy valaki a magány elől beleugrik egy kapcsolatba. Nagy hanggal tirumfál: "Látjátok? Most nyilvánvaló lett rajtam Isten cselekedete!" Persze ez nagy érzelmi fellángolással is együtt jár. Aztán, ahogy ez alább hagy, jönnek a napi gondok, hogy az "Isten küldötte" pár nem is olyan, és a válás vagy az örökké tertó szenvedés van a mérleg két oldalán.
Arra gondolok, hogy felismerem: "hátránnyal indulok a versenyben", de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy felkészüljek. Kemény lelki munka árán lerombolom magamban a szingliséget, felkészülök, hogy társat találjak. Csöndesen felsóhajtok: "Sokat változtam. Immáron nyilvánvalóvá lett rajtam Isten cselekedete." És jön a társ, a kapcsolat, és bennem van ugyan, hogy "lehet, nem vártam ki a megfelelőt", de vele megelégszem, vele szentül élek. Kisebb a fellángolás, de nem is hamvad el olyan gyorsan. És mikor a társam hazaér, fáradtan, mégis van kinek vacsorát készíteni, megölelni, beszélgetni vele, együtt imádkozni, odabújni hozzá.
Azt hiszem, jól leírtam a különbséget. És szerintem, Isten tervére hivatkozva senki se halogassa magában (nem a döntést!!!!) hanem annak a lelki munkának az elkezdését, ami kivezet a szingli létből. Az okok és az egyéni problémák és fekélyek feltárását. Egy gennyes seb nem attól gyógyul, ha jól bekötjük gézzel, "szinte nem is látszik", hanem hogy a sebet kitisztítjuk (fájdalmas), fertőtlenítjük, gyógyító írt teszünk rá (fájdalmas), a sebet hagyjuk, hogy gyógyuljon (nem szép látvány).
Ha fel merjük vállalni az utóbbit, igaz nem kellemes, sőt, igen fájdalmas, de nem üszkösödik el és nem kell amputálni (levágni) a sérült végtagot. Mert egy anya-típusú nő, aki mégsem ér révbe, annak idős korában olyan az egyedüllét, mintha hiányozna egy végtagja. De férfiaknál ugyanígy.
Kedves Tibor!
VálaszTörlésNagyon tetszik a 20,57-es hozzászólásod (a 21,35-össel már tudnék vitatkozni:)
Örülök, h kifejtetted benne a gondolataidat. Amiket én is ugyanúgy gondolok!
Te nagyon mély gondolatokat írsz ide. Tehát abszolút minden értelmes és logiqs is, csak soxor éreztem azt, h a lényeg kimarad. Ti. az Istenre hagyatkozás. Nekem kicsit olyan ez a „kérdés körüljárás”, mint a pszichológia (keressük meg az okot, szüntessük meg és meggyógyultunk). Pedig hát Istennek az egyedüllétünkkel is vannak tervei (szerintem nincsen Isten tervén kívüli tényező). Meg soxor úgy látom, h az egyedüllétet úgy kezeled (és valóban kezelnéd is :) mint vmi betegséget. Ne haragudj, h ezt így leírtam (nekem a túlzott őszinteség az egyik hibám a 25millióból :) de ami így az írásokon keresztül átjön, az nagyon is pozitív képet ad rólad. Tele v jó gondolatokkal és ahogyan írtad is, ötletekkel, és még továbbiak, amiket azért mégsem írnék le. Amit pedig hiányoltam, azt utóbb megmagyaráztad.
Meg az is nagyon szimpatiqs volt, ahogyan írtad, h egy közösségbe tartozunk. Én is kezdem érezni ezt :)
Kedves Tia! :)
VálaszTörlésTöbb dologban is szeretnék reagálni a leveledre! Köszönöm, hogy írtál, most mi "tartjuk itt a frontot"... :)
Ezt írtad: - "Ne haragudj, h ezt így leírtam (nekem a túlzott őszinteség az egyik hibám"
Dehogy haragszom! :) Örülök, hogy leírtad, mert érdekelnek a meglátásaid! És fontos, hogy szabadon el tudd mondani, hiszen így alakul ki építő vita, reagálunk egymás véleményére, a meglátásokat és kritikákat kapunk és adunk, ezeket megmérjük, elfogadjuk, elutasítjuk. De egy dolgot nem szabad: megsértődni.
Most általános síkra emelem: a szingliség egyfajta sérülés. Az éntudat egyfajta sérülése, ami együtt jár az érzékenységgel is, és erre a lélek zárkózottsággal, bezárkózással, nehezen kitárulkozással, sok esetben sértődékenységgel reagál.
(LETET VITATKOZNI!) :)
A sértődékenység. Az igazi elfogadást meggátolja. Hiszen ha valaki sértődékeny, és ha az énjét sérelem éri, lezár és megszakítja a kommunikációt, ezzel belekényszeríti a társát egy olyan szerepbe, hogy vagy megtartom a távolságot, vagy mehetek az utamra.
Fontos distinkció (különbségtétel): A tapintatlanság, bunkóság nem veszi figyelembe a másik embert és átgázol rajta. A közvetlenség, keresetlenség megengedi magának azt, hogy néha fájdalmat okozzon, de ennek célja van, a másik emberhez eljutni.
A sértődékeny ember nem tesz különbséget. Bármifajta kritika kiváltja belőle az önvédelmi / énvédelmi reakciót. És a következő mozdulattal elzár magától mindent.
Tiszteletben tartani valakit - szerintem - nem jelenti azt, hogy minden áron elkerülöm a konfrontációt, illetve csak olyan kedves és kellemetes dolgokat mondok, ami a társam fülének jól esik. Ezt úgy hívják szolgai alkalmazkodás, megfelelési kényszer, mikor minden mondatomat azzal a mércével mérem meg kimondás előtt, hogy a társamnak tetszeni fog-e vagy nem. Ez egy szerep. És kitörni belőle nehéz.
Én nem vagyok sértődékeny. Vagyok annyira bizalmatlan önmagammal szemben, hogyha valaki azt mondja pl.: "kancsal vagy!" akkor megnézem magam a tükörben, háromszor is, és eldöntöm, hogy tényleg így van, vagy kritikával kell kezeljem az illető állítását. Vagy azt mondja: "Hülyeségeket hordassz itt össze!" Elolvasom kétszer-háromszor-ötször mit írtam és mérlegelem, hogy igazat adok-e neki, vagy nem. De engem sérelem nem ért, aki kritikát fogalmazott meg, annak megírom, hogy mennyiben adok igazat neki és mennyiben nem. És várom, hogy erre mit lép.
A sértődékeny emberrel vita nem alakulhat ki. Mert ha "rosszat mondok", a kommunikáció egyszerűen megszakad. Ezért fontos a vitakultúra. Arra tanítja meg az embert, hogy a vitában álláspontok, gondolatok és érvek csapnak össze, nem emberek. Ha valaki erős állítást fogalmaz meg (ám tegye!) de annál kikezdhetőbb. Attól még, hogy valaki erősen fogalmaz irányomban, az rólam semmit nem mond el, legfeljebb önmagáról. Egy vitában nem az a cél, hogy egymást legyőzzük. Ha valaki jó érvelő, és minden vitában "felül kerekedik", akkor veszít. Mert akkor a vita nem az igazság, a "Te igazságod" és az "Én igazságom" és a "Közös igazság - kompromisszum" megtalálásáról szól, hanem a győzelem a fontos, és ha a "látszólagos" győzelmem fontosabb, mint az igazság keresése, akkor a vitának semmi értelme sincs.
Tia!
VálaszTörlésAkkor most vitatkoznék is kicsit (én szeretek vitatkozni, de nézd, nem öncélúan és nagyon megvizsgálom a másik álláspontját, keresem a közös nevezőt!)
Ezt írtad: "Nekem kicsit olyan ez a „kérdés körüljárás”, mint a pszichológia (keressük meg az okot, szüntessük meg és meggyógyultunk). Pedig hát Istennek az egyedüllétünkkel is vannak tervei (szerintem nincsen Isten tervén kívüli tényező). Meg soxor úgy látom, h az egyedüllétet úgy kezeled (és valóban kezelnéd is :) mint vmi betegséget."
1. Igen, pszihológiai oldalról közeledem a kérdés felé. Ám nem ilyen statikus módon. Én csak azt állítom, hogy ha megkeressük az okokat, tudatosítjuk, akkor jobb eséllyel küzdjük le, mintha ezt nem tennénk. Sokszor nem is lehet megszüntetni a kiváltó okokat, maximum elfogadni. És a gyógyulást a legkevésbé sem venném ki a Szentlélek köréből! Én csak a kincstári optimizmust akarom "megkapargatni". És ez nem egyenlő az Istenre hagyatkozással. Szerinted mi a különbség (kincstári optimizmus kontra Istenre hagyatkozás)?
2. Nem, nem az egyedüllétet kezelem "betegség" ként. Hiszen egyedüllét olyan sok körülmény miatt lehet. Pl. elvesztettem valakit, és most "gyászolom". Vagy "nem vagyok kész egy kapcsolatra" és ezért nem kezdeményezek. Vagy tudatosan nem akarok párt és elfogadom az egyedüllétet. Ez nem "betegség". Az sem, hogy "most nincs párom, de majd lesz". Amit én "betegségnek" mondok, illetve "sérülésnek", az a szingli szóval írható körül.
Ismérvei:
- Terveimben szerepel a házasság, a párkapcsolat (akarok társat, de...)
- Régóta nincs kapcsolatom, ami van, zátonyra fut, illetve nem merek próbálkozni, illetve aki próbálkozik, elutasítom.
- Nem találok olyan embert magam körül, akivel kapcsolatba léphetnék. Aki szóba jöhetne, az már foglalt, családos.
- Ellenkező nemű barátok vesznek körül, de nem teszek érte, hogy valaki a társammá váljon.
Most Téged / Titeket kérdezlek: ehhez mit szóltok?
Kis kiegészítés az ismérvekhez:
VálaszTörlés- Nem találok olyan embert magam körül, akivel kapcsolatba léphetnék. Aki szóba jöhetne, az már foglalt, családos. Vagy elérhetetlen. Ezeken nem tudok túllépni, elfogadni, hogy nem ők az ideális társak.
- Ellenkező nemű barátok vesznek körül, de nem teszek érte, hogy valaki a társammá váljon. Megnyugszom abban, hogy "udvarolgatnak", ez megnyugtat, de nincs késztetésem, hogy lépjek.
Kedves Tibor! Én nem tudok veled vitatkozni :)
VálaszTörlésTúl sok itt az értelmes gondolat :)
De amint te is írtad: ha nem is lehet mindig megszüntetni a kiváltó okokat, el lehet fogadni. Én elfogadom Istentől, h jelenleg nincs párom. De nem érzem magam értéktelennek. Nem csak akkor leszek értékes (lesz értékem), és az életem sem akkor lesz értékes csak, ha társam lesz és vkinek a társa leszek. Hanem „csak” így is. Ezt így látom. Ezért nem tudok hozzászólni az előzőekhez. Amik egyébként igazak lehetnek.
Kedves Tia! :)
VálaszTörlésNe is érezd magad értéktelennek! Mert nagyon értékes vagy! És fontos, hogy így is érezd magad! Egy szóval sem állítottam, hogy csak akkor értékes valaki, ha van párja! Csak annyit mondtam, hogy talán boldogabb, ha van kire gondolni, szeretettel, van mire várni, a találkozásra, egy kézfogásra, egy jó sétára, beszélgetésre és előtte az ember felöltözteti a lelkét ünneplő ruhába, számolja az órákat és megdobban a szíve, mikor a párját újra látja!
És ez állandó örömforrás és nagyon jó dolog...
Ó, hányan vagyunk, akik szintén erre vágyunk, és mégsem találják meg a társukat. Ezen szeretnék gondolkozni, hogy miért van ez így, és ha tud valaki erőt és felismeréseket nyerni az írásomból, és közelebb kerülni a boldog párkapcsolathoz, akkor már megérte!
Köszönöm, hogy írtál! :)
Kedves Tibor! Az értékelésemet illetően: a ló túlsó felére sem akarok átesni :)
VálaszTörlésÉppen hogy a 2 szék közé vagyok esve :) Remélem :)
Tényleg nem állítottad, h társ nélkül értéktelen lenne akárki is. Bocs!
Hahó!!!
VálaszTörlésVan itt még valaki???!!!:-) csak mert elég rég jelentkeztem, s ma este gondoltam megnézem mi itt a szitu..:-) de , szomorúan tapasztalom...szeptember 9. utolsó bejegyzés ideje.
Akkor én teszek fel egy kérdést, hátha valakinek kedve lesz válaszolni rá :-)
Hogy képzelitek azt a gyakorlatban, hogy a férfi feje a nőnek, úgy mint Krisztus is az egyháznak? Kíváncsi lennék rá..S ami leginkább előre vinne, talán a konkrét példák..:-)
Szép napokat! s köszönöm a válaszokat előre is!! :-)
Üdv.: KáVé
Kedves KáVé!
VálaszTörlésNem olvastad az újabbakat, a legújabb posztban hiányoltalak! :)
itt
És nem is bocsájtottál még meg nekem! Ezt nagyon várom!
És nagyon örülök a jelentkezésednek!!!
És a kérdés is szuper, amit feltettél! Válaszolok is rá.
A kérdés előfeltételez valamit. Hogy a nő bízzon a férjében. Felnézzen rá, el tudja fogadni a döntését. Ahogyan az egyház is folyamatosan keresi, "mit tenne most Jézus?" Csakhogy van egy nagy különbség. Ahogy Jézus nem kéri ki döntéseihez az egyház véleményét, úgy nem jó, ha egy férfi nem kéri ki a döntéseinél a felesége, hozzátartozói véleményét. Ez a különbség szerintem. Úgy, ahogy a férj nem Jézus (Isten).
Egy férfi legyen tapasztalt, sokat látott, sokat szenvedett (megpróbált). De ne gondolja magát Istennek egy kapcsolatban. Nem. Tévút. Egy férfi dolga, hogy föláldozza, vagy inkább a családjának SZENTELJE az életét. Dolgozzon, tegyen meg minden tőle telhetőt a rábízottakért, azt válassza, ami a családjának a legjobb. Például, a család döntsön, hogy elvállalja-e a harmadik műszakot a keresetért, vagy fontosabb, hogy részt vegyen a családja életében, noha, ez lemondással jár.
Minden férfi, családfő mögött egy okos nő kellene álljon, aki bölcsen mérlegel. És a család feje dönt, de a döntést ne egymaga hozza, hanem úgy, hogy az a családnak a legjobban megfeleljen. Teszem azt, fél évig lemond róla a család az anyagiakért, vagy éppenhogy nem.
A férfi, mint Jézus a közösségéért éljen. És a család, a feleség is a közösségért éljen, ami nem két ember közössége, hanem két ember közösen Jézusra mutat. Ahogyan Jézus és az egyház kapcsolatában az Atyaistenre mutat. Konkrét példát nehéz hoznom, de ez az, amit megvalósítani szeretnék.
Köszönöm, hogy írtál!
Tibor
Kedves Tibor!
VálaszTörlésNos, az úgy történt, hogy már rég megbocsátottam Neked, és írtam is egy szép hosszú levelet, amiben ezt is közöltem, reagálva az akkori témákra is. Csak napokon át, valahogy nem tudtam ezt közzé tenni a rendszeren belül. Majd pedig feladtam :-)
De újra eszembe jutott az egész , és gondoltam írok ismét.
Tehát, vétek eltörölve :-)
Köszi a választ! már elég sokszor megkérdeztem magamban, h lehet az h ennyire intelligens és érett gondolkodással, nem sikerült feleséget találj.. de valószínűleg, mindenkinek, megvan a maga sztorija.
Én is szívesen válaszolok még kérdésekre , ha van :-)
Legjobbakat!!!
KáVé :-)
Kedves KáVé!
VálaszTörlésKöszönöm a megbocsátásod, fontos nekem! Remélem, megvan még a levél, amit írtál, szeretném megkapni! És ahogyan egy bibliakörben is a közös beszélgetés után adódik lehetőség kettesben is beszélgetni, úgy arra gondoltam, megadom az e-mail címem, ha gondolod, küldd el!
Tehát, itt megkapom:
cyborg@stud.btk.ppke.hu
Ma még írok ide is, de lehet, csak estefelé.
Szia!!
Tibor
Kedves KáVé!
VálaszTörlésMostanában azon gondolkoztam, hogy hogyan lehetne elkezdeni a változást, a felkészülést egy párkapcsolatra. Melyek azok a lépések, amelyek közelebb vihetnek egy megvalósuló és működőképes kapcsolathoz. Még nem teljesen kiforrott a dolog, de leírom, és segítséget kérek a továbbgondoláshoz.
A párkapcsolat nem csak rajtam múlik. Megtehetek mindent, de ez nem elég. Lehetnék a legjobb férj, a legjobb társ, őriző és biztonságot nyújtó, odafigyelő és szerető, ha megbukik azon, hogy ezt nem veszik észre, nem értékelik. És hölgyeknél ugyanígy: lehetnék a legjobb feleség, a legjobb, gyöngédebb anya, önzetlen és odaadó partner, ha nem figyelnek rá fel, nem veszik észre és ez nem elegendő ahhoz, hogy válasszanak.
Ott van a lehetőség és a másikon bukik meg. És az ember önkéntelenül is abba a hibába esik, hogy egyre csak azt kérdezi, azt kutatja, hogy miért, miért? Ezirányú gondolatait a kapcsolatrendszere foglalja el. Megpróbálja kitalálni, hogy ez a kapcsolat miért nem működik, az a fiú/lány miért nem figyel föl. Személyekhez kötötten foglalkozik a témával. Pedig a másik személy általában fekete doboz és nem mindig lehet megfejteni.
Pedig amennyire fontos a kapcsolatokról való gondolkodás, éppen annyira veszélyes is ebben elmerülni, mert elveszi a figyelmet az önmagunkról való gondolkozásról.
Mit értek önmagunkról való gondolkozás alatt? A saját lényem megszilárdítását verbális, fogalmi keretek között. Ha lebontom, mi vagyok én, akkor a középpontba a Szeretetet tenném. Erre épülnek rá a vélekedéseim, a meggyőződéseim, az önmagam által összerakott fogalmi rendszer. Ez rendezi a külvilágból érkező ingereket, ezzel kapcsolódom mások felé. Tehát ha változást szeretnék, ezt a fogalmi rendszert kell szilárd alapokra helyezni, logikai struktúrát (építményt) alkotni. Akinek az építménye olyan, hogy szilárd vár, de jó nagy kapuk vannak rajta, az könnyebben befogad másokat. A pszihológusok azt mondanák, ezek a kognitív struktúrák. Ha a kognitív struktúra megváltozik, akkor ugyan az az inger mást fog kiváltani. És ennek a rendszernek a megváltoztatásához majdnem minden követ újra meg kell vizsgálni.
Kedves KáVé!
Most nem Rólad írtam, inkább csak Neked címezve gondolkoztam írásban. És konkrét kérdést sem tettem fel, hanem csak feldobtam egy labdát. Ha ez eszedbe juttat bármit is, egy gondolatot, egy meglátást, egy reflexiót, kíváncsi lennék rá. Hogy látod ezt? Vagy érdekes ezen gondolkozni? Előbbre vihet?
Kíváncsian várom a leveled email címemre és ha van gondolatod ezzel kapcsolatban, akkor itt erre is!
Jó éjt!
Szia!
Tibor
Kedves Tibor!
VálaszTörlésElnézést, hogy megvárakoztattalak , de ez a hetem elég zsúfolt volt, és azt úgy nem lehet, hogy átgondolatlanul írunk valamit :-) csak, hogy ki legyen pipálva a dolog.
Hogyan lehet felkészülve az ember a párkapcsolatra? Hogyan lehetne később jobb férj, vagy feleség.
Szerintem ez úgy működik, hogy csak egy vázként készülhet el az ember. Nyilván ami egyértelmű, ( fizikális teendők ) arra egyszerűen fel lehet készülni. Itt a főzésre , munkára ,egyebekre gondolok.
De az, hogy hogyan kell működni egy párkapcsolatban,később házasságban, csak részben sajátítható el.
Általában tudatosan gondolkodom, alakítom az ismeretségem, és ha beszélgetek például egy férfivel, tudatosan teszek fel kérdéseket, természetesen egy nőnek is. De itt, most arra szeretnék utalni, hogy miután az ember kellőképp ismeri magát, fejleszti érzelmi intelligenciáját, nyitottan szív magába rengeteg információt, például gyülekezeti tanításokból , könyvekből, kapcsolataiból, ez a későbbiekben fog előjönni.
Nem elég ismernem csupán magam, hanem ismernem kell , esetemben a férfi-t, azaz hogy általában számukra mik a fontosak, hogy hogyan gondolkoznak, és bár minden ember más, mégis Isten teremtett egy jó pár közös vonást a férfiakban és nőkben is.
A másik dolog, hogy nem teljesen lehet erre felkészülve az ember, hisz amíg nem házas valaki, fogalma sem lehet milyen benne lenni, csak sejtheti. És mivel folyamatos alkalmazkodás is szükséges, mert egy kapcsolatban már nem csak az egyén létezik...ez talán még bizonytalanabbá teheti ezt a felkészülést, mert ha már adott személy is van, akihez , aki mellé készül az ember egy életre, akkor Rá figyel, és ez így is van rendjén. A társunkhoz is alakítunk dolgokat, cselekedeteket, a helyes mértékben.
Azonban, hogy ne legyen ennyire bonyolult és kusza, fontos mindig a lényegre koncentrálni. Lényeg lehet , néhány alappillér az életben. ( ige, megismerés, saját magam ismerése és akár a hit is) de kinek-kinek mi a fontos.
Személyesen azt nézem,hogy igyekezzek előítéletek nélkül figyelni-látni az embereket és nem pedig következtetni akár az első találkozáskor, egy korábbi tapasztalatomra.
Ha pedig nem figyelnek fel az emberek ránk. Érdekes kérdés. Menjünk el egy stylist-hoz :-)))) jó ez csak poén. Bár lehet ebben is valami. S mindig a kölcsönös felfigyelésből születhet akármi is.
S mint mindenben, például kapcsolatokról való gondolkodás, itt is fontos a harmónia, a kellő mérték, és ezt az ember tudja. Ha már rombol, mert túlterheltté tesz, nincs értelme tovább agyalni.
És csak pozitívan , hálával éljük a napjainkat, azt nézve elsődlegesen ami van, és nem azt ami nincs. Isten pedig , amit mi már nem is tudnánk mozgatni, ( de megtesszük ami a részünk) majd Ő elvégzi.
( Tibor! az a korábbi levél, amit anno akartam írni, már nincs meg. De beszélgetésre biztosan akad majd lehetőség, hisz ha jól értelmezem, a blog szervezői szerveznek egy ilyen közös találkozót is. )
Minden jót!
KáVé
OFFTOPIC!
VálaszTörlésKedves KáVé!
"És ahogyan egy bibliakörben is a közös beszélgetés után adódik lehetőség kettesben is beszélgetni, úgy arra gondoltam, megadom az e-mail címem..."
Ezzel a mondattal arra utaltam, hogy szívesen leveleznék veled blogon kívül is! Lehet, nem írtam világosan.
> De beszélgetésre biztosan akad majd lehetőség, hisz ha jól értelmezem, a blog szervezői szerveznek egy ilyen közös találkozót is.
Igen, valamikor jövő tavasszal. Úgy gondolom, hogy a közös találkozótól függetlenül is lehet ismerkedni, levelezni, és alkalom adtán találkozni is, közös programot csinálni, meghallgatni egy evangelizációt, istentiszteletet, megnézni egy filmet vagy elmenni egy kiállításra.
Ezért írtam az email címet. Email-ben személyesebb hangot is meg tudok ütni, mint a blogon, a nyilvánosság előtt. Tudom, hogy lehet kérni email címet a blog gazdáin keresztül is, de:
1. nem tudom, jelentkeztél-e.
2. nem tudom, az itt használt neved alapján tudnának-e azonosítani.
Úgyhogy, akkor itt, nyivánosság előtt kérdezlek meg: volna kedved velem levelezni? :)
Várom a válaszod, itt vagy email-ben!
Szia!
Tibor
Tibor!
VálaszTörlésTe egy született provokatőr vagy! Te aztán tudod, hogy kell leültetni egy blogot! Vagy félórás posztokat írsz, vagy megriasztod a hozzászólókat személyes kéréseiddel és offtopic hozzászólásaiddal! Te aztán nem vagy senkire se tekintettel! Gratulálok! :(
Persze, ott van a másik oldal, hogy senkinek nincs ehhez hozzáfűzni valója! Hát senki más nincs aki megmondja, hogy ez merő egoizmus?
Sajnálnám, ha ennyiben maradna a dolog. Elaludna.
A kedves bloggazdák is elaludtak, vagy csak a kommentelők? Vagy kifulladt? Ennyi? :(
Nincs vita, nincs komment, nincs élet...
Sajnálom.
T. Sz.
Kedves T. Sz. ! :-))))
VálaszTörlésA Tibor lehet provokatőr, de nincs ezzel semmi baj, meg szerintem nem is az ő hibája, h leül a dolog, hisz ő írt a legtöbbet erre az oldalra. A másik dolog, pedig h nem riaszt ő meg senkit :-)és rengeteg dolgot jól csinál :-)
Ezt most nem az ő védelme érdekében teszem, hanem értelmes magyarázatokkal próbálom némileg jogos felháborodásod cáfolni :-)
Szerintem a kommentelők hibája , hogy néha lefullad a dolog , s igen kell az "élet" :-)))
Neked nincs véletlen valami új témád, ezen belül? :-)
Üdvözlettel :-) KáVé
Bocsi, igyekszünk :)
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésSzerintem se Tibor a hibás. Ő csak túlzottan lelkes esetleg kétségbeesett, ennyiből nem tudom megítélni...
Én törvényszerűnek érzem a leülést. Ahogy már korábban kifejtettem az interneten keresztül való ismerkedés nem működőképes (elsősorban számomra, ezért is nem fogok itt többet kommentelni). Annak nagyon örülök, hogy jó cikkek jelentek meg, nagyon hasznosak és ami a legfontosabb eddig biblikusak, remélem ez megmarad a jövőben is. De a blogokhoz való kommentelés szerintem nem jó, érdemes lett volna külön fórumot létrehozni, ahol sokkal könnyebb a hozzászólások követése, pláne ha egy témához 10-nél több reakció érkezik. És a másik, hogy szerintem néha felesleges is kommentelni a felkerült cikkeket, mert tényleg jók és az ember csak bólogatni tud. Ha pedig valaki ismerkedni akar azt nem itt kell megtennie, hanem egy külön felületen (fórum, chat). Illetve talán amit Tibor hiányolt, hogy oké, hogy lehet jelentkezni, de semmi infó nincs hogy hol tart a dolog (szívből remélem, hogy nincs 100 református hívő szingli az országban).
Mondjuk legkevésbé az én véleményem számít, mert csak abszolút érdeklődő voltam. Én nem tartom helyesnek hogy egy ilyen direkt helyzetben mint a párválasztás egy virtuális valakivel próbálok megismerkedni, lehet nem is lány az illető :), vagy csak képmutató. Persze élőben is megy a képmutatás, ezért is kell Isten kegyelme, de legalább akkor el lehet hívni fagyizni, kávézni, vagy csak együtt imádkozni az ifiben. Na kb ennyi a lényege, hogy miért nem írok ide többet.
De a blognak nagyon örülök, mert a bejegyzések nagyon hasznosak, sokat tanultam és remélem fogok is tanulni belőlük. De ismerkedni nem így fogok. Remélem, hogy akiknek már csak ez a lehetőség maradt párt tudnak majd találni nálatok.
Mindenkinek Istentől áldott párválasztást!