Szerkesztőkként csak a hívő-hívővel való házasságot tartjuk bölcsnek, helyesnek és biblikusnak. Mégis, az ismerkedésben hol vannak a határok a nem hívőkkel? Jézus is tölt időt - nem is keveset - prostik és adócsalók társaságában. Hol van az a határ, ami kényelmetlenséget okoz nekem és nem Isten akarata pont, hogy kimozduljak, kilépjek a komfort-zónámból és merjek olyan helyekre evezni, ami talán az eddigi "rutint" feje tetejére állítaná?
Egész konkrétan:
- Mi van, ha a lány hívő és a fiú nem? Lehet-e az "udvarlás" (semmi testiség, inkább közös társasági élet, mint meghitt kettes randi, stb.) keretein belül ismerkedni, ha másnem azért, hogy a nem hívő fél jobban megismerje a keresztyénséget? Ez működik "érzelmek nélkül"? A lányok "vissza tudják-e ilyenkor tartani" magukat addig, amíg a fiú valóban lelki vezetőjüké nem válik (nem a lány kedvéért, hanem Istenért)?
- Mi van, ha a fiú hívő és a lány nem? Valóban a nem hívő lányok között kellene keresgélnie, amikor a gyülekezetekben a lányok vannak többségben?
Sziasztok,
VálaszTörlésha a saját életemre gondolok, bizony hosszú út vezethet odáig, amíg az ember igazán oda szánja az életét az Úrnak. Ne elégedjünk meg azzal, hogy a másik azt mondja, hogy hívő, legyen kipróbált!
Ha valaki nem hívő felé táplál vonzalmat, gondolván, hátha így az Úrhoz vonzhatja, úgy gondolom felelőtlen és szeretetlen a másikkal szemben. Ha én korrekt vagyok a másikkal, akkor semmi esetre nem fogom ezt felhasználni. Legyen az igen igen, a nem nem.
Tegyük fel én Isten országát keresem először, bízom benne, hogy ezt a szükségletemet is ki tudja elégíteni. Gondoskodik rólam, hogy idejében találkozok olyan valakivel, aki valóban illik hozzám. Beleillik ebbe az, hogy a másik nem hívő? És persze, hogy nekem kell azzá tennem?
Kedves Ahham!
VálaszTörlésezt írtad:
"Ne elégedjünk meg azzal, hogy a másik azt mondja, hogy hívő, legyen kipróbált!"
És ezt hogyan állapítod meg? Elfogadom, hogy a "hívő" lehet címke. Egy értékrendi orientációt jelöl. De hogy kipróbált? Te akarod kipróbálni? Vagy ezt hogyan gondolod?
"Ha valaki nem hívő felé táplál vonzalmat, gondolván, hátha így az Úrhoz vonzhatja, úgy gondolom felelőtlen és szeretetlen a másikkal szemben. Ha én korrekt vagyok a másikkal, akkor semmi esetre nem fogom ezt felhasználni. Legyen az igen igen, a nem nem."
Vitatkoznék.
Önmaga az, hogy ki felé táplálok vonzalmat, ez egy dolog. Nem hiszem, hogy bárki azért táplálna magában vonzalmat egy másik ember iránt, hogy megtérítse. A megtérítés vonzalomtolól függetlenül is működhet, ezért ezt a lehetőséget nem veszem számításba. Valaki tetszik nekem, és elhatározhatom, hogy megtérítem. De a két cél két külön út! Az egyik cél, hogy a vonzódásomra reagáljon, tehát lépjen kapcsolatba velem. A másik cél, hogy térjen meg, fogadja el a hitvilágom, gondolkodásom, erkölcseim, ez egy másik cél. Aki ezeket összemossa, az magával szemben követ el hibát.
Lehet erre gondoltál (de nem tudtad jól megfogalmazni), és ez egy MÁSIK FELÁLLÁS! hogy van valaki, aki szeretne, elfogadna, de nem tért még meg. Itt a tét nem a saját elköteleződésem, hanem a másik vonzódása, amire reagálhatok. Itt lehet szerepe a vallásosságomnak, amit ha örömmel elfogad, akkor úgymond "megtérítettem". De veszély, hogy ez a "vallásosság" csak hozzám kötődik.
Hidd el, ha korrekt vagy más emberrel, nem szereted. A korrektség csak egy megcsonkított, érzelemmentes és önvédelemmel felvértezett szeretet. Ennyi is az értéke. Ha valaki megszólított, és úgy döntessz, válaszolsz, ne légy korrekt. Szeretsd.
"Tegyük fel én Isten országát keresem először, bízom benne, hogy ezt a szükségletemet is ki tudja elégíteni."
Nincs alanya a mondatnak! Istenről beszélsz? És mi van, ha nem tudja kielégíteni? Ha nem tud kielégíteni, mert tudat alatt (nem szeretem ezt a kifejezést!) nem hagyod magad kielégíteni!
És ez a "Tegyük fel", elég gyenge kezdés! Mit keresel először? "Tegyük fel" nélkül!
"Gondoskodik rólam, hogy idejében találkozok olyan valakivel, aki valóban illik hozzám."
Biztos ez? És ha nem? Akkor hazudott? Vagy nem szerető Isten? Vagy találsz más magyarázatot? És mi lenne, ha elgondolnád magad 40-45 évesen? Úgy, hogy még nem találkozál olyannal, aki valóban illik hozzád? Mi lenne akkor a válaszod?
Az, hogy "nem értettem meg a szándékát?" vagy "mutatott ilyet, de nem vettem észre"?
Mi lenne, ha most tennéd fel ezeket a kérdéseket és nem akkor? Mikor 40-45 éves fejjel arra gondolsz, bárcsak 5 évvel fiatalabb lennék!
"Beleillik ebbe az, hogy a másik nem hívő? És persze, hogy nekem kell azzá tennem?"
A kérdések jók, várnám rá a válaszokat, saját szavaiddal.
Szerintem hívő csakis hívővel ismerkedjen (párkapcsolatra gondolok). Ha nem hívő érdeklődik irányunkban, akkor az a legegyszerűbb, ha már a legelején kifejezésre juttatjuk ezt. Bonyolódik a helyzet, mikor a másik állítja, hogy ő hívő, pedig sok minden az ellenkezőjére utal.
VálaszTörlésHogyan legyen az ember elég tapintatos, h ne elriassza Jézustól az illetőt, hanem inkább Őhozzá vonzza?
„Hagyd az Úrra utadat és bízzál Benne, mert Ő munkálkodik.”
Hinni soxor sokkal nehezebb, mint cselekedni. De melyik visz előre?
Ha hiszek és hagyom, h az Úr cselekedjen bennem és kérem és meghallgatom, az az igaz út.
Abrám azt az ígéretet kapta, h annyi utódja lesz, mint égen a csillag. „.. hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.”
Azon gondolkozom, hogy, ez a hívő - nem hívő dolog lehet, nem is olyan fontos. Illetve a nyitottság fontosabb, mint a "hit". A hit lehet címke is. Az embert a cselekedetei, a hozzáállása méri meg igazán. Nem szólam. Hogy mi mellett kötelezi el magát, hogyan él, mik az értékei. Ha van mellettem egy nem hívő társ, de nyitott, akkor az, ahogyan a hitet közvetíteni tudom, úgyis ez irányba téríti. Ha ez nincs, akkor miért mondhatnám magam hívőnek?
VálaszTörlésA hívő emberek belterjessége védőháló - lenne, csak nem működik! És ha valaki nyitott, de nem hívő, lehet, hogy sokkal jobban kihozza belőlem a hívőt, illetve, megméretik a hitem (az Isten-kapcsolatom), hogy vonzó lesz-e egy nem hívő számára. Ha igen, ő megtér, én megerősödöm. Ha nem, ő elfogad, én pedig örülhetek, hogy igazán klassz társam van, aki nem hódol be a látszatnak. Így is lehet látni a dolgokat.
Már bocsánat, de ez nagyon veszélyes hozzáállás Tibor.
VálaszTörlésA vallásoskodás lehet címke és maszlag, de az Istentől kapott hit nem. Az Istentől kapott hit nem címke, hanem élő és ható. (Róm 1,17)
Ha nincs mellettem valaki akivel együtt dicsérhetem Istent, együtt szolgálhatunk neki, a házasságunk hitvallás Jézus Krisztus mellett, akkor most mi van?
Miről beszélünk egy "lehet majd megtér" vagy érdeklődő ember esetében? Lehet Istent kísérteni, de lehet neki engedelmeskedni is.
Kedves Tibor!
VálaszTörlésA másik rovatban beszéltél ötleteidről, terveidről egy párkereső programról. Hogy ne ott beszélgessünk erről, itt kérdezek vissza, ui. sztem a többieket is érdekelné, hogy ha van kedved, írj erről bővebben, fejtsd ki meglátásaidat! Ismered az istentisztelet.hu-t? Arról mi a véleményed, véleményetek? Valakinek esetleg volt már tapasztalata?
Igen, voltam ott fenn, 2007 novemberében írt is nekem egy lány. Leveleztünk, 2008 januárjában találkoztunk is, többször is, voltam vele ifin is, az ő gyülekezetében, aztán kiderült, hogy nem olyan vagyok, mint amilyet elképzelt. Azóta is találkoztunk már, a Csillagponton is legutóbb.
VálaszTörlésA véleményem erről az oldalról, hogy olyan, mint egy üzenőfal. Van aki munkát, van aki aprócikket, van, aki társat keres. Egy társkereső rendszernek alá kellene dolgoznia, hogy a párok egymásra találjanak. A fizikai paraméterek csak egy külsődleges szempont.
180 cm, kék szemű, 350 - 400 e ft havi keresetű legyen... oké.
A ma elérhető párkeresők közül a Randivonal a legprofibb. Fizetős. Itt már ki lehet tölteni személyiségtesztet is, sokkal részletesebb a keresés.
Én ezen az úton, de a keresztény ideálok útján indulnék el. És lehetnének ajánlatok arra vonatkozóan is, hogy mi értékes, mi fontos, mely dolgok jelenthetnek igazi elvárást és nem csodavárást.
Volt randivonalas ismeretségem is, aki "érdeklődő" volt és később az én gyülekezetemben keresztelkedett és konfirmált. :) Ez sajnos azért futott zátonyra, mert a fizikai adottságait nem tudtam elfogadni. Nagyon ritkán beszélünk már, alig tartjuk a kapcsolatot. :(
Én a társkeresést a közös célokra hegyezném ki. Hogy milyen élethez keresek párt.
Akkoriban nagyon sok ötletem volt, de nagyon rég nem foglalkoztam ezzel a témával.
Nekem is voltak olyan ismerőseim, akik voltak ilyen keresztyén párkeresős oldalon és találkozgattak is. Ezzel semmi gond nincs, sztem alapvetően jó az elgondolás - ha valaki túlzásnak véli ezt, akkor részben igaza van, nem normális, hogy keresztyéneknek is párkeresőt kell csinálni, de egyszerűen a helyzet is nagyon abszurd és ebben a helyzetben ez egy bölcs, biblikus döntés lehet. Talán a gyenge pontja egy társkeresőnek az, hogy van két profil, megszületik a választás néhány infó alapján és utána egy-két levél és rögtön egy találkozás. Sztem így nagyon nagy lehet a nyomás a másikon. Mit írjak? Mit mondjak? Mit vegyek fel? És az én személyes véleményem az, hogy igazából nem tud önmaga lenni valaki egy ilyen randin, legalábbis nagyon nehéz lehet. És innentől kezdve, ha nincs meg a szimpátia egy 90 perces séta után, nem lesz következő találkozás. Pedig nem is adtak egymásnak lehetőséget az ismerkedésre. Ezért jobb sztem a közösségi ismerkedés, a barátkozás, ahol sokkal jobban önmagam vagyok, bár tudom, hogy figyelnek, én is figyelemmel tartok mindenkit vagy egy valakit, de mégis oldottabb az egész. Így hosszú távú lehet az ismerkedés, azaz mélyebb, igazibb, jobban tudjuk, hogy kit választunk vagy utasítunk el és elmondhatjuk, hogy ők is ismernek minket.
VálaszTörlésÁbel!
VálaszTörlésIgaznak tartom, amit írsz, így lenne a legjobb. Csakhogy a mai valóság egy felfordult világ. És ha elfogadjuk, hogy az ember társas lény, és nincs jobb dolog, mint szeretni és szeretve lenni... sok elmagányosult és elidegenedett és atomizálódott és bezárkózott ember között...
és ha azt akarjuk, hogy találkozások legyenek, amiben a Szentlélek kifejtheti a munkáját, akkor a cél az, hogy lehetőséget teremtsünk erre. Ezért indult ez a blog is, lehet, nem a legsikeresebb próbálkozás, de próbálkozás!
Szemben a liberális "mindenki oldja meg a problémáját, ahogy tudja" és a dogmatikus "majd Isten mindent elrendez" állásponttal. Ez a blog is a Szentlélek eszköze lehet, ha a posztok és kommentek változtatnak annyit, hogy egy, akár csak egy keresztény szingli is! változtasson és a kapcsolat irányába léphessen. És még csomó más dologra - megtérés, újragondolás, revitalizálódás - is lehetőséget nyújt és teremt.
Nincs jó és rossz próbálkozás. Van közömbösség és próbálkozás. A blog, a kezdeményezés, az indíttatás, a lehetőség-teremtés a Szentlélek számára, az aktivitás. És a sajnálkozás, a lemondás, az érdektelenség, a visszavonulás, a személytelenség: a passzivitás. Mikor életre hívtátok a blogot, megszólalt bennetek valami. Meggyőződésem, a Szentlélek. Egy jó keresztény társkereső írása is a Szentlélek munkája lenne.
Szia Tibor!
VálaszTörlésArra jöttem rá, hogy te inkább az egyedülállóban látod a hibát, a készségek hiányát és én pedig a külső körülményeket okolom - persze sarkítva, de talán így van. Valószínű a kettő között van az igazság és a két álláspont nagyon jó hatással lehet egymásra.
Kíváncsi lennék, hogy a többiek hogy látják: az én passzivitásom az oka, hogy nincsen párom vagy a mai kor, a társadalmunk, a lehetőségek hiánya?
Sztem azért hasznos a te megközelítésed, mert felismered, hogy ez a helyzet egyfajta hiányosság, készségek hiánya, ami csupán abból is adódhat, hogy nincs egy párkapcsolat, vagy vannak jó egy páran sztem keresztyének között, akiknek nem is volt ott soha egy párkapcsolat, ahol ezeket a készségeket gyakorolnák, fejlesztenék. Másrészről viszont itt értékes emberekről beszélünk, akik értik a párválasztás komolyságát, (ez esetben a személyes tapasztalatok alapján jobban felnézek a lány keresztyén szingli ismerőseimre, mint a fiúkra, akiket sokszor egyszerűen nem értek, hogy miért nem lépnek) és mégsem történnek találkozások, ezért talán a körülmények is okolhatók (világ, egyház).
Áldás,
Ábel
Kedves Testvéreim!
VálaszTörlésNekem hívő emberként vannak olyan elveim, amelyeket nem vagyok hajlandó feladni akkor sem, ha egyedül maradok. Az egyik ilyen az, hogy csak megtért keresztyénnek engedném meg az udvarlást. Ha egy nem hívő többet is akar, mint barátilag beszélgetni, akkor elmondom neki a nézetemet. Ezzel együtt bizonyságot teszek arról, hogy nekem Jézus követése fontosabb, mint az, hogy párt találjak. Próbálom vele megértetni, hogy a felemás iga miért nem működik.
Felebaráti szeretettel:
Éva
Kedves Eva...
VálaszTörlésÉs mi lesz abban az esetben, ha az illető "nem-hivőnek" NEM résmisztőek a nézeteid, sőt régota keres egy hozzád hasonló lányt... és mindemellett... számodra is nagyon vonzó a fiu... szeretetd a társaságát, jól érzed magad vele... és többnyire hasonlóak az életcélok.
Mi van akkor ha két választási lehetöség van
1. hivő - hitetlen kapcsolat
2. egész életedre egyedül maradsz
Üdvözlettel
A nevem maradjon: Hableány
Hableány, Engedd meg, hogy én (is) válaszoljak:
VálaszTörlésNehéz kimondani, de a 2-es a helyes válasz. A hívő-hitetlen kapcsolat általában oda vezet, hogy a hívő távolodik el Istentől, és nem a hitetlen közeledik Istenhez. Alapvetően én még csak az elsőre láttam példát.
Két másik példa jutott még eszembe. Van egy néni a gyülinkben, aki egész életét egyedül élte, soha nem volt férje. Vőlegénye volt, de nem-et mondott neki, mert úgy ítélte, nem lenne Isten előtt helyes a döntés. A másik példa egy lány, akinek volt vőlegénye. Sokáig ringatta magát abban a hitben, hogy a srác hívő, de végül megnyilt a szeme, és rájött, hogy nem. Úgy gondolta sokáig, hogy tudnak Istenről beszélgetni, aztán a végén rájött, hogy csak ő beszélt, a fiú sosem. Kimondta, szakítottak és felszabadult. Utána, bár össze volt törve, azt mondta, hogy inkább egyedül, mint felemás igában.
Én úgy gondolom, hívő emberként nem tudsz hosszútávon mély kapcsolatot létesíteni egy hitetlennel. Mindig ott lesz közöttetek az űr, hogy amit te életed legfontosabb dolgának tartasz, az neki bolondság.
Üdv. Kukkoló