Hogyan osszuk be az időnket? Mi az, amire hagyjunk időt, és mi az, amit ki kellene iktatnunk a napirendünkből? Van hatalmunk felette? Rendelkezhetünk vele? Vagy pusztán csak elszenvedői vagyunk az idő múlásának?
Nagyon is rajtunk áll, hogyan alakítjuk ki mindennapjainkat. Nem azt mondom, hogy időnként nem csúszhat be valami váratlan esemény, de a választás leggyakrabban a mi kezünkben van. Eldönthetjük, mi az, amivel szeretnénk foglalkozni, és mi az, amit inkább kizárnánk az életünkből, és inkább nem fecsérelnénk rá időt.
Milyen gyakran hallunk, és mondunk ilyen, vagy ezekhez hasonló mondatokat: Most nem érek rá! Majd egy kicsit később! Erre most nincs időm! Ne haragudj, épp rohanok! Öt percbe belefér? Tényleg ennyire nehéz lelassítani, kikapcsolni egy kicsit, visszavenni a tempóból, megnyugodni egy kicsit Istennél? Mikor töltöttünk utoljára Istennel több időt? Mikor figyeltünk türelmesen az Ő hangjára, válaszára, útmutatására? Mikor kértük ki a véleményét egy minket érintő dologban?
Ez nekem is ugyanúgy szól, mint bárkinek, aki ezt a bejegyzést olvassa. Két munkahely mellett nem mindig könnyű bölcsen beosztani az időmet. A rohanás közepette nehéz lenyugodni, várni, türelmesnek lenni, időt szakítani. Pedig ez lenne a kulcs mindenhez. ELÉG IDŐT TÖLTENI ISTENNEL. Tőle várni az erőt, frissességet, felüdülést, bátorítást, segítséget. Ha nincs meg a napi lecsendesülés Istennel/Istennél, egy idő után erőtlenné válik minden próbálkozásunk, meggyengülünk, mert nincs, ami tápláljon.
ISTEN IGÉJE AZ, AMI ÉLTET, MEGELEVENÍT MINKET. Emlékszünk a magvető példázatára? Arra, hogy mi történik a tövisek közé esett magokkal? „Az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést” (Lukács 8:14). Ha nem az Úrra szegezzük tekintetünket, a nehézségeink nagyobbnak látszódnak majd, és lehetetlennek tűnik, hogy leküzdjük őket. Erőtlen a szolgálatunk? Belefáradtunk az emberi kapcsolatainkba? Kiégtünk? Nem találunk örömöt semmiben? Fáj? Nem látjuk a kiutat? Nem tudjuk merre tovább? A Mennyei Atyánk alig várja, hogy rá tekintsünk!!!
Nem szeretnénk az Úr Igéje által felnövekedni, kivirágozni, gyümölcsöt hozni? Képzeljük el, milyen lenne egy ilyen emberre válni: „Az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja” (Zsolt. 1:2-3). LEGYÜNK MI IS AZ ÚR FÁI! Gyökerezzünk Benne! Tapasztaljuk meg, hogy Vele együtt másképp mennek a dolgok! Máshogy vesszük a nehézségeket, akadályokat is.
Persze elengedhetetlen, hogy időt fordítsunk magunkra, a körülöttünk lévőkre, és a kedvteléseinkre. Néhány fontos kérdést azért itt is meg kell válaszolnunk. Mennyire épít az, amire időt szánunk? Mennyire fontos szerepet tölt be az életünkben? Elveszi az időt attól, hogy Istenre és az Ő munkájára koncentráljunk? Jó dolog élvezettel csinálni valamit, főleg ha használhatjuk közben az Úrtól kapott talentumainkat. Érezhetjük nagyon jól magunkat, ha a barátainkkal találkozunk, ha alkotunk valamit, ha megnézünk egy filmet, ha sportolunk, ha főzünk egy finom vacsorát. És tehetjük mindezt Isten dicsőségére!
Maradjon Ő a fókusz, az első, és Rá való tekintettel alakítsunk minden mást!
Beszéljük meg közösen:
Ki, mikor szakít időt rá és hogyan oldja meg a napi elcsendesedést? Hogyan fér be a napi rutinba? Reggel, vagy este? Kinek mit jelent ez, ki hogyan csendesedik el? Gyakorlati tanácsok, módszerek?
Mennyire vagyunk betáblázva? Előre mindent betervezünk, beosztunk, vagy aznap vagy éppen akkor ahogy érezzük állunk neki dolgoknak? Mennyi időt hagyunk a spontán ötletekre, meghívásokra, szolgálatokra és hogyan reagálunk az újabb programokra?
Mit jelentene egy párkapcsolat az időbeosztásomat illetően? Hogyan változtatná meg a mindennapjaimat? Mi az, amit nehéz lenne összeegyeztetni?
Mi a találkozások gyakorisága szempontjából a megfelelő arány a kapcsolat elején főleg (0-6 hónap)? Mivel töltsük ilyenkor az időt? Ötletek, tapasztalatok, tervek?
Elcsendesedés: Általában reggel, mert akkor friss vagyok.. és reggeli emberként inkább akkor 'élek' mint este. Este könnyen bealszom.
VálaszTörlésIgazából sztem min1, hogy mikor, a fő, hogy töltünk minőségi időt az Úrral.
Ha nem fér bele a napi rutinomba ( mert olyan is van;-) vagy hogy ne hangozzék túl szelleminek;-) mondjuk nincs kedvem:( akkor egész nap érzem a hiányát és csak lődörögve és többnyire kedvetlenül teszem a dolgaimat. Az Úr annyira jó, hogy áldás ilyenkor is adatik, de nem látom és nem úgy veszem, vagy élem meg, hisz elmaradt a ráhangolódás. Ám napközben is adódhatnak nyugisabb helyek, helyzetek és ezeket is jól ki lehet használni. (könyvesbolt, kvzó, ebédidő- imádkozni sokféleképpen lehet és sok helyen ;-)
A spontán ötletekre, meghívásokra, szolgálatokra való időbeosztásomban éppen tanulom és aktívan teszek azért, hogy szélesítsem a határaimat. Elég gagyi film a Yes Man, és nem oszton a self-helpet, de annyiból jókor jött nekem, hogy gyakoroljam, es egyre több mindenre mondjam azt, hogy Yes....miért ne:-) És jó! Megéri! Jó hagyni, hogy meglepjen Isten.