5. Ne ismételjük meg a múltat

A randizással kapcsolatos rovatunk tovább folytatódik Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend Határok a párkapcsolatokban (Randikalauz) könyve alapján.

Mikor már a párválasztás után levő házaspárokat kérdeztek arról, hogy ha visszamehetnének, mit változtattak volna az ismerkedési szokásaikban, sokan ezt fogalmazták meg: „Többet tanultam volna a korábbi hibáimból.”

Fontos, hogy hogyan viszonyulunk a múlthoz. "Múltunk jó barátként segíthet, vagy ádáz ellenségként akadályozhat bennünket az egészséges párkapcsolatok kialakításában."

Senki sem kezdi szakértőként

Lehet, hogy nagyon jó családi hátterünk van és minden, ami az egészéges testi, lelki, szellemi fejlődéshez szükséges, azt magunkénak tudhatjuk, akkor sem fogjuk a párválasztást szakértőként kezdeni. Ez egy olyan terület, amit mindenki beginner szinten kezd. Ebből következően hibázunk is rendesen, nem is keveset.

Ez a fejezet arról szól, hogy a múltbeli tapasztalataink miként befolyásolják randevúzási szokásainkat, illetve mit tehetünk annak érdekében, hogy múltunk a javunkra váljon.

Randevúzási szokásaink

A könyvben fel-fel jönnek a leggyakrabban előforduló beidegződések, melyek megnehezítik a párválasztást és az egészséges kapcsolatok kialakítását. Ezekre tudatosan és nyitott szívvel odafigyelhetünk.

Nem ugyanazokat a mintákat ismételjük-e párkapcsolatainkban?

Nincs-e valami olyan, ami minden kapcsolatunkat a partra sodorja? 

Nem vagyok-e túlságosan siettető?

Nem vagyok-e túlságosan alkalmazkodó?

stb.

Mit tanulhatunk a múltból

No.1. Ne állítsuk azt, hogy a múltban minden rendben volt. Csak akkor tanulhatunk a múltból, ha belátjuk, nem csak egyszerűen nem sikerült eddig megfelelő partnert találnunk. „Ha mindig másokban keressük a hibát, semmit sem tanulunk a tapasztalatokból”.

„Kérdezzük barátainktól, magunktól és Istentől: Mit tanulhatok eddigi párkapcsolataimból, ami segít abban, hogy a jövőben ne kövessem el ugyanazokat a hibákat?”

A múlt megértése segít a fejlődésben

Jim és az epekedő partnerei. Jim egy olyan fiatal volt, aki azt szerette a partnereiben, hogy rajongnak érte. Ez természetesen teljességgel képtelenné tette a hosszútávú kapcsolatok kialakítására. Viszont Jim kész volt ezen változtatni. „Elhatározta, hogy a magánya és bizonytalansága megoldását nem a párkapcsolataiban fogja keresni.” Barátai előtt bevallotta, hogy mennyire fél elkötelezni magát. Jim „egészségesen” szakított azzal a lánnyal, akivel nem szeretett volna összeházasodni – nem a bizonytalansága zavarta meg és határozta meg az egész kapcsolatot és a szakítást, hanem az egészséges különbségek miatt történt. A „jellembeli fogyatékosságok” egyébként nagy fájdalmakat okozhatnak a kapcsolatban és a szakításban is.Végül pedig Jim és Samantha házasságáról számol be az író. Itt már nem volt meg a rajongás, ami sokkal nagyobb kockázatot jelentett Jimnek férfiként érzelmileg, de mivel a lány jellemébe volt szerelmes, nem pedig az önmaga fele érzett érzelmekbe, így megfelelő alapokra épült a kapcsolatuk. Az udvarlás során Samantha is viszonozni tudta Jim érzéseit és így összeházasodhattak. Ha Jim előtte nem néz szembe és adja fel az addig káros beidegződéseket, akkor ez a kapcsolat el sem kezdődött volna. 

Féljünk a múltunktól

Talán a „tartani” kifejezés jobban illik ide, az nem ennyire kemény szerintem. Jim is tartott attól, hogy nem fog megnősülni, vagy csak sokkal később, mint tervezte és ez késszé tette, hogy lépéseket tegyen ennek érdekében. 

 Néhány dolog megnevezve, amiktől óvakodjunk:

a múlt hibáitól

Ne hanyagoljuk el a „múlt-vizsgálatot” csak mert a jelennel elégedettek vagyunk. Ha még sosem néztünk szembe a múltban elkövetett kapcsolati problémáinkkal, akkor nagy a valószínűsége, hogy a jövőben is hibát hibára halmozunk.

Óvakodjunk a kilátástalan kapcsolatoktól

„Talán hajlamosak vagyunk folytatni egy olyan kapcsolatot, ami sehová sem vezet, vagy minél betegebb egy kapcsolat, annál inkább küzdünk érte.” Vagy csak félünk a magányosságtól. Múltunk feltérképezése segíthet időben kiszállni egy ilyen kapcsolatból.

Óvakodjunk a sérülésektől

Minden párkapcsolat nagy lelki odaszánást igényel. Ezzel párhuzamosan minden seb jobban fáj ezen a területen a mély érzelmek miatt. Vannak, akik sokat szenvedtek a csalódások miatt, amikor közel engedtek valakit és később ez a valaki méltatlannak bizonyult erre. Fontos szembe nézni itt is a múlttal, hogy mi vezetett ezekhez a nagy sebekhez és hogyan tudjuk magunkat megvédeni attól, hogy ilyen mély lelki sebeket szerezzünk a jövőben.

Óvakodjunk az időpazarlástól

„Ne halogassuk a múltunk feldolgozását! Sokan egész életükben a házasságról ábrándoznak, de mivel nem néznek szembe a múltukkal, elszalasztják a jövőt.”

Óvakodjunk a beszűköléstől

Ha például egy lány az ambivalens és következetlen férfiakhoz vonzódik, mert beleszeretett ebbe a jellemhibába, akkor sorra el fogja halasztani a „komoly kérőket”, akiket unalmasnak, nehézkesnek talál. Ahelyett, hogy stabil, biztonságos kapcsolatokra találna a neki érdektelen férfiakban, egy múltbeli beidegződés miatt csak a problémákkal teli kapcsolatokba fog belemenni. 

Miért van hatalma rajtunk a múltnak?

Az érettség hiánya

„Az éretté válás azonban azt is jelenti, hogy az ember nagyobb távlatokban gondolkodik az életről, és felülvizsgálja kialakult viselkedésmintáit és visszatérő problémáit.” Kérjük Istent és a megbízható barátainkat, hogy segítsenek lelki és érzelmi fejlődésünk útján és vizsgáljuk meg, hogy valóban haladunk-e, fejlődünk-e, nem rekedtünk-e meg egy szinten.

Félelem az ismeretlentől

Tegyük fel, hogy valaki túlságosan alkalmazkodó. Kapcsolatai kellemesek, de sekélyesek. Nem mondja el igazán, hogy mit érez és mi a véleménye bizonyos dolgokról. Rájön erre, hogy ez probléma és szeretne változtatni. Amikor viszont szembe néz egy ilyen helyzettel, amikor végre megmondhatná ő is, hogy miben nem ért egyet, egyszerűen nem jönnek ki szavak a száján. Nem feltétlen van rossz tapasztalat mögötte, lehet, hogy egyszerűen csak az ismeretlenség problémájáról van szó: ilyet még nem csináltam, tehát félek tőle.

Íróink azzal érvelnek az ismert VS. ismeretlennel kapcsolatban, hogy mivel már az ismert eredményei világosak számunkra (negatív tapasztalatok), jobb próbálkozni és bátran vállalni az ismeretlen kihívásait az előrelépés reményével, minthogy egy helyben toporogjunk.

Félelem az ismert következményektől

Az előző példát folytatva, elfordulhat, hogy ez az inkább simulékony személy megpróbálkozik az őszinteséggel és partnere támadásba lendül, akár ki is lép a kapcsolatból emiatt. Ekkor nagyon nagy a kísértés, hogy általánosítsunk: ha az ember őszinte, abból csak rossz származhat. Holott az egészséges ember pozitívan reagál az őszinteségre, még ha az fáj is: közelebb kerül hozzánk, jobban megbízik bennünk és szabadabb és felelősségteljesebb lesz. De legyen szó bármilyen más területről az őszinteségen kívül, a "recept" ugyanaz, merjünk változtatni reakcióinkon, megnyílvánulásainkon és ha kudarc is ér, ne feledjük, hogy ez nem egy instant megoldás a párválasztásra, hanem egy fokozatos személetváltás, ami idővel jár, leginkább önmagunk számára.

„Nagy igazság van az Anonim Alkoholisták szlogenjébe: a változás akkor következik be, ha ugyanolyannak maradni jobban fáj, mint megváltozni.”

Elszigeteltség

Ha a változásról van szó, nem érvényes az, amit Rambo mondott: „Ez az én harcom.” :) Ez egyszerűen nem működik úgy, hogy én eldöntöm, hogy más leszek. Szükséges, hogy emberek között legyünk, legyen egy szélesebb gyülekezeti háttér és megbízható testvérek szűkebb köre, akik egész egyszerűen „ráébresztenek a valóságra” és visszajelzést adnak a személyiségemmel, szokásaimmal, reakcióimmal kapcsolatban. Valódi kapcsolatok nélkül csak a fejünkben lejátszódó képzeletvilágnak az imitációja az egész átalakulásunk.

„Ha hajlamosak vagyunk takargatni fájdalmunkat vagy problémáinkat, vagy ha nem tudunk eléggé bízni másokban, és elfogadni a szeretetüket, kérjük megbízható barátaink segítségét a változáshoz. Tapasztalni fogjuk, hogy bizonyos idő elteltével – barátaink szeretetének és támogatásának köszönhetően – elegendő lelkierőt érzünk majd a múlttal való szembenézéshez és az újrakezdéshez.”

Megtért keresztyénekként tudjuk, hogy mi a különbség múlt és jelen között. A megtérés előtt álló ember múltja és jelenje összefolyik és így jövője sincs igazán. Alázattal és őszintén magunkba nézve gondoljunk azokra a beidegződésekre, amik már a múlthoz kell, hogy tartozzanak. Isten ígéretére állva merjünk a változtatás felé nézni, mely fokozatosan, Isten Szentlelke által és a bennünket körülvevő testvérek szeretetével lehetővé válhat számunkra is.

Mindezeket figyelembe véve, jöhet a következő megálló: „Hát én immár kit válasszak...?” - Kivel randevúzzunk?