Mekkora Isten kegyelme?
Ki nem kaphatja meg ezt a kegyelmet?
Ki nem kaphatja meg ezt a kegyelmet?
Mikor és kik előtt zárulhat be a gyülekezetünk ajtaja?
Nagy örömünkre szolgál, hogy az első igetanulmány is aktív online beszélgetést generált, ezt továbbra is szívesen látjuk, szeretettel várunk minden kérdést, meglátást, hozzászólást a témához. Már csak azért is, mert nem lesz könnyű szakasz ez a mostani. Amellett, hogy a fejezet első részének a „kemény eledelei“ itt újra előjönnek, lesz egy-két újabb kemény falat.
Ezért is fontos, hogy már az elején átengedjük a gyeplőt és elcsendesedjünk Isten előtt és kérjük az Ő Szentlelkét, hogy megvilágítást nyerjen az Üzenet, amit ha nehéz is elfogadnunk, feldolgoznunk, megértsük és az Ő ereje által készek legyünk engedelmeskedni Istennek ezeken a területeke is.
Jó, hogy nem kell megijednünk ezektől az igerészektől, átugrani és figyelmen kívül hagyni őket. Hanem bátran szembenézhetünk velük és megkereshetjük a valódi válaszokat még akkor is, ha ez azzal jár, hogy világnézetünk vagy korunk világnézete sérül. Inkább vállaljuk fel a Biblia álláspontját és a következményeit, minthogy a beilleszkedés, a kényelem, vagy a saját egónk érdekében hagyjuk ezeket a részeket a szőnyeg alá söpörni.
1. Tim. 1.12-20.
12Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. 13Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 14De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. 15Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. 16De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. 17Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
18Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. 19Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. 20Ezek közül való Hümenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromolják az Istent.
Az Evangélium átformál. Ne felejtsük el, hogy ez nem csupán egy információ halmaz egy vallásról: Jézus eljött, meghalt az emberek bűnéért és feltámadt. Ez az üzenet gyökeresen megváltoztatja emberek életét. A keresztyének megtérésük után más emberek lesznek. Két teljesen más emberről beszélünk miután valakit megérint az Evangélium és onnantól kezdve a saját „menetrendje“ helyett Isten akarata számít majd.
Éppen ezért a létező legnagyobb vonzerő Jézushoz a követői életében végbemenő változás az Ő átformáló kegyelme által. Ezzel párhuzamosan, a szomorú oldal, hogy a lehető legrosszabb reklámja a keresztyén hitnek azok a keresztyének, akik hívőknek vallják magukat, de életvezetésük nem egyezik azzal, amiben állítólag hisznek. Rendkívül sok embert félrevezetnek és kiábrándítanak a hitből.
Itt most Pál átformálódásáról olvasunk és ha egy kicsit előre ugrunk a 15. vershez, akkor látjuk ennek az egész átalakulásnak a gyökerét, a Lényeget:
„Igaz az a beszéd és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.“
Ez így mehet is ki a hűtőre :) Annyira jól összefoglalja a lényeget, hogy nem árt nap, mint nap visszatérni ehhez a csodálatos üzenethez. Ez az Evangélium a mi református hitünk is dióhéjban.
De a 15. vers vége az, ami az igerész egyik legfontosabb mondanivalójához vezet: még Pál apostol is, a keresztyén-gyilkos, Jézus gyűlölő farizeusok farizeusa is talál kegyelmet és kaphat bűnbocsánatot.
13. vsz-ban Pál lírja, hogy - istenkáromló
- Isten embereit üldöző
- erőszakos ember volt
Saul egy vallásos ember volt, aki komolyan vette hitét. Jézus személye és amit a követői képviseltek nyílegyenest szembe mentek az ő elképzeléseivel Istenről és a hitéről.
Nem akármilyen bűnökkel terhelt emberről van itt szó. Vannak, akiknek semmi gondjuk nincs Jézussal, sőt még el is ismerik őt valamilyen szinten. Saul szemtől szembe fordult Jézussal és ezzel Isten akaratával. Kevesen fordultak szembe Istennel ennyire komolyan a történelemben, mint Saul. És mégis. Azt látjuk, hogy Isten kegyelme Saul bűneit is képes elfedezni. Mennyire megnyugtató ez!
Annak ellenére, hogy ő a legutolsó bűnös volt, Isten hitet és szeretetet teremtett benne és rábízta az Evangéliumot. Nem csak egy megtűrt lehetett Isten gyülekezetében, hanem rábízatott az ÚSZ megírásának legnagyobb része és elvihette az Evangéliumot az ismert világ legtöbb országába.
Nagyon fontos, hogy kihangsúlyozzuk a kegyelem szerepét ebben a csodálatos átformálódásban. Ez nem az a sztártörténet, hogy „nézzetek, mire vagyok képes“, de még az sem, hogy „nézzétek, Isten segítségével csodálatos dolgokat viszek véghez.“ Még az én hitem és az én szeretetem is Istentől van, ez sem az enyém, ez is adatott, nem pedig a már eleve bennem levő jó lett felnagyítva, vagy a mélyen bennünk rejlő értékeim megtalálva. Isten adott mindent, ami jó és értékelhető bennem és minden, ami nem az, azért én vagyok a felelős - ez Pál álláspontja.
Lehet, hogy mi nem voltunk keresztyén üldöző Jézus gyűlölők, de ha csak annyi rossz cselekedetet is követtünk el, hogy egy gyümölcsöt rosszkor és rossz helyen leszakítottunk, akkor már nekünk is van elszámolni valónk. Mi Isten büntetését érdemeljük. De ennek ellenére miránk Isten kegyelme és szeretete árad ki. Mi ennek a következménye az életemben?
- Dicsőítem Istent
- Megosztom ezt a csodálatos lehetőséget a környezetemmel
Mikor olyan ismerősökkel osztjuk meg Isten bűnbocsánatáról szóló üzenetét, akik nagyon nehezen fogadják el, hogy Isten még azt is megbocsáthatja, amit ők elkövettek, akkor egy fontos, bátorító ige lehet a 16. vsz., ahol látjuk, hogy mekkora ez a kegyelem. Isten példát statuál és megmutatja, hogy olyan szélesre kibővítette kegyelmét, hogy még Pál is, és vele együtt bármilyen bűnös ember belefér abba.
Krisztus kegyelme tehát végtelen: bárkit elfogad, aki hittel és bűnbánattal fordul Jézushoz.
A 17. vsz. egy tipikus Pál apostoli dicsőítés. Az imént leírt sorok után Pál nem tud tovább menni, a természetes reakció Isten imádása, leborulás, hálaadás, dicsőítés. Ez annyira valódivá teszi ezt a dolgot, amit Pál apostol életében látunk. Nem folytja vissza egy mű, megrendezett vallásos dologgá. Nem tudja folytatni mondanivalóját, hanem kirobban belőle Jézus túlcsorduló szeretete, mely képessé tette a megelőző sorok leírására.
Ha ez az Evangélium az, ami igazán átformálja az embereket, akkor nekünk meg kell bizonyosodnunk, hogy ez az, amit mi is hirdetünk és nem mást! Ha az Evangélium az út az üdvösségre, akkor ennek kell a központban lennie. Ezt Pál apostol is felismeri és erről szólnak a lezáró instrukciók.
18. vsz.: Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot.
Nem tudjuk pontosan mi lehetett az a prófécia, melyet Timóteus kapott. Van egy pár teória:
A. Lehetett egy predikció Timóteus jövőjével kapcsolatban, hogy pl. ő lesz az, aki Pál apostol munkáját folytatni fogja Efézusban
B. a Bibliában a „prófécia“ kifejezés nem csak a jövőre utalva fordul elő, hanem egyfajta figyelmeztetés, tanításként is. Ebben az esetben a vének kézrátételekor tanácsokat, biztatást kaphatott Timóteus a gyülekezet vezetésével kapcsolatban.
Bármi is lehetett maga a prófécia, azt biztosan tudjuk, hogy ez a levélben vissza-vissza tér.
Ehhez Pál apostolnak a gyakorlati tanácsai a 18-20-ban: - harcold meg a nemes harcot
- tartsd meg a hitet
- jó lelkiismeretet: nem azt mondja Pál, hogy tedd, amit te jónak látsz, a szíved diktál, amit jónak ítél a lelkiismereted, ui. ez ellent mondana Pál többi tanításával és Jézuséval is, miszerint jó/tiszta belőlünk nem jöhet. Ha az eredeti szöveget megvizsgáljuk, akkor sokkal inkább az értelmes döntést, a biblikus bölcsességet értjük. Legyen ott a Biblia ismerete, Isten elképzelései beépítve tudat alatt és felett minden helyzetben, hogy tudjuk mi a helyes lépés. Sokszor talán leredukáljuk a Bibliát egy „jóskönyvre“ vagy gyakran kiolvasnánk belőle, hogy mit is kell tennünk szó szerint. Ehelyett a Biblia egészét kell vennünk, mint forrás a felkészülésre, hogy minden helyzetben a megfelelően reagáljunk. J. I. Packer ezt a következő képpen példázza: olyan ez, mint az autóvezetés elsajátítása. Nem azt mondják el nekünk, hogy három év múlva lesz egy telizöldes keresztezés és akkor kinek adjunk elsőbbséget. Ehelyett, megtanuljuk a vezetés készségét és ez felkészít bennünket minden lehetséges helyzetre. Így a Bibliánál is: Isten nem mondja meg, hogy milyen konkrét helyzetekkel fogunk találkozni a jövőben (bár képes erre is), de megadja igéjét, ami lámpás lehet ösvényünkön és képes útmutatást adni minden dilemmában.
Ezt a készséget, a biblikus gondolkozást, az Isten szerinti bölcsességet - mint látjuk - egyesek elvetették. Ha az megvan, hogy mi az igazság, belőjük a célt, akkor utána ha egyetlen fokot is jobbra vagy balra mozdulunk tőle, már hajótörést szenvedhetünk. Sőt, ha tanítók vagyunk – és minden megtért keresztyén az – másokat is hajótöröttekké tehetünk félrevezetésünkkel.
Melyik ez a két irány, amibe elmehetünk:
- kegyelem hangsúly
- cselekedetek kihangsúlyozása
A kegyelem-központúság fontos, lásd a 12-17 csak erről szól. Viszont akkor van gond, ha a jó cselekedetek, a megfelelő viselkedés nem követi és egyfajta takarózás történik a kegyelem tanításával különböző bűnök megélésére.Jak. 2.14.
A másik irányba való húzás az, amikor valaki nagyon jól tudja, hogy mit kell tenni és minden a helyén van kívülről, de valahol belül úgy érzi, hogy ezekért a jó cselekedetekért ő megérdemli az üdvösséget. Ilyenkor a jó cselekedetek nem reakcióként jönnek a kegyelemre, hanem mivel jól cselekszünk, úgy gondoljuk, hogy Istennek meg kell könyörülnie rajtunk, ezt honorálnia kell nekünk. Ef. 2.8.
Figyelem! Mi mindannyian prédikálunk! Ha keresztyénnek mondod magad, ezt jól jegyezd meg, ui. automatikusan pap leszel és prédikálsz a körülötted élőknek, lehet, hogy nem százaknak, ezreknek, de minden hallgatód figyel rád. A kezedben a gyülekezeted hajókormánya. Merre mentek?
És itt érkezünk Hümiosz és Alexandrosz megrettentő példájához, akiket Timóteus jól ismert. Más ÚSZ igékből tudjuk, hogy Timóteus jól ismerte őket és annál szörnyűbbnek hangzik, hogy Pál kitiltotta őket az efézusi gyülekezet közösségéből és átadta őket a Sátánnak.
Hogyan is történik ez?
Először is: átadni valakit a Sátánnak egyszerűen azt jelenti, hogy kiközösíteni őket, nem kell semmi mást mögé gondolni. Ez a kifejezése Pálnak azon alapszik, hogy ugye a gyülekezet az, ahol Jézus az úr ebben a világban, időlegesen viszont a világ hercege a Sátán. Szóval aki nem a gyülekezet tagja, az a Sátáné.
Másodszor is: mielőtt elkezdenénk magunkkal vagy másokkal kapcsolatban úgy érezni, hogy akkor nekünk vagy X,Y-nak nincs helye a gyülekezetben, tisztázzuk a Biblia álláspontját ezzel kapcsolatban. Az egyház/gyülekezet szeretettel lát minden bűnöst! Az egyház a bűnösök gyülekezete. Azzal van gond, aki annak ellenére, hogy tudja, hogy Isten akarata ellen megy és nem hajlandó megtérni a bűnéből, szeretne Isten gyülekezetében is részt venni, de túl büszke vagy makacs ahhoz, hogy a bűneitől megváljon. Tehát itt nem a „bűnös-nem bűnös“ kérdéssel nézünk szembe, hanem hogy ki hogyan kezeli ezt a helyzetet. Pál apostol pont itt, ebben a részben írja le, hogy mekkora Isten kegyelme – bárkit befogad és visszafogad, aki megtér és kéri a bűnbocsánatot, viszont aki megismeri ezt az üzenetet és keresztyénnek nevezi magát, de a bűn útját választja, a gyülekezetből kiközösíthető. Egészen addig, amíg meg nem tér bűnéből, melyek után a gyülekezet tárt karokkal kell, hogy visszafogadja. Itt is inkább szív kérdésről van szó mint inkább cselekedetekről. Pál apostol arra híva fel a figyelmet, hogy aki bűnös is, de nyitott a megtérésre, megalázza magát Isten előtt, az Isten szerint él, aki viszont büszke és makacs, azzal nem tudunk mit kezdeni.
Ez nem egy egyszerű rész és ezért is külön fontos, hogy talán ezt a részt tovább boncolgassuk a kommentekben, úgyhogy bátran jöhetnek a kérdések, meglátások!
Egy budapesti sztori: két fiatal srác megjelent az egyik lelkipásztor ismerősöm gyülekezetében. Nagyon lelkesek voltak, mígnem leültették a lelkészt és elmondták neki, hogy ők egy pár. Mit tesz ilyenkor az ember? Azt a döntést hozta a gyülekezet, hogy bármikor részt vehetnek a gyülekezeti alkalmakon, de taggá nem válhatnak, hiszen a Biblia tiltja a homoszexualitást (1 Tim. 1.10).
Mit gondoltok erről, érdekelnének az egyéni meglátások!
Mit gondoltok erről, érdekelnének az egyéni meglátások!
Nem könnyű esetek ezek. De az az érdekes, hogy Pál apostol azzal zárja, hogy mindezeknek az embereknek, akiket elutasít a gyülekezet, ez a kizárás a javára van/lesz/lehet! Ezt nagyon nehéz belátniuk persze. De van benne logika szerintem. Mennyivel inkább könnyebb megtérni valamiből, ha látom, mennyire komolyan veszi a környezetem a bűneimet és a következményeit már itt a földön, azzal ellentétben, hogy csak azért mert nem akarnak megbántani, megmaradok a bűneimben és az egész üdvösségem is veszélybe sodródik.
Megköszönöm a figyelmet, remélem sikerült egy kicsit megkaparni a felszínt ezekben a témákban. Egy hét múlva innen folytatjuk!
Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
Megköszönöm a figyelmet, remélem sikerült egy kicsit megkaparni a felszínt ezekben a témákban. Egy hét múlva innen folytatjuk!
Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
Sajnálom, hogy nem érkezett még ide semmi bejegyzés.
VálaszTörlésAnnyi csodálatos drágakő van ebben a néhány igében.
"Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok."
Minden szaván érdemes elgondolkodni. Igaz beszéd. Teljes elfogadásra méltó. Krisztus áldozata. A bölcs farizeus, aki védte és harcolt hitéért, mert meg volt győződve, hogy neki van igaza és helyesen cselekszik a bűnösök közt az első.
Amit kiemelnék, hogy Pál azt mondja, hogy példává lett. Milyen nagy változás, mekkora kegyelem. Aki példája volt az üldözésnek, példája lett a kegyelemnek. És mindezért Istené a dicsőség...
Jó hogy említetted, hogy mindnyájan igehirdetők vagyunk. (egyetemes papság - 1Péter 2,9) Ennek a felelősségnek tudatában kell lennünk. Jelenlegi és leendő családunkban, iskolában, munkahelyen. Nem vehetjük fél vállról. Timótheusnak is harcolnia kellett, biztos hogy nekünk se (lesz) könnyű. És se Timótheus, se Pál nem vagyok.
A másik dolog, a gyülekezetből való kizárás. Hit dolgában hajótörést szenvedni. Az ember hite meginoghat, ketté törhet?
Még egy a gyülekezet fontossága. Mit vesztett az a két ember, aki ki lett zárva? "...hadd tanulják meg, hogy ne káromolják az Istent."
Sziasztok!
VálaszTörlésIde miért nem írt még senki:)?
A kitiltás témához: Nekem ez személy szerint mindig probléma. Miért van, hogy ha valakinek szemmel látható bűne van (pl. megcsalta házastársát), akkor ujjal mutogatunk rá, hogy milyen rossz volt? Miközben mi is elkövetünk csomó bűnt, hazudozunk, képmutatóskodunk... Persze tudom, hogy a bűnös óember hozza ezt elő belőlünk. De nem lehetne inkább szeretettel hozzá fordulni? Mondjuk az sem mindegy, mint ahogy a bejegyzésben is írva vagyon, hogy ő hogyan áll a témához. Büszkén veri a mellét, és nem ismeri el, hogy bűn, vagy a bűnbánat látszik rajta.
A példában szereplő fiúkról: szerintem jól tette a gyüli, amit tett. De ha a fiúk továbbra is szemlesütés nélkül képesek egy pár lenni, akkor ki kell őket tiltani (?). Egyébként szerintetek egy párkapcsolatban élő homoszexuális lehet hívő ember?
Nem tudom, nekem ez nagy dilemma. Isten szemében minden bűn ugyanakkora. Csak az ember állítja őket sorrendbe. De akkor ezek alapján engem is kitilthatnának, mivel nap mint nap képmutató vagyok, és sokszor bizony nem is bánom...
Szerintetek?
Kukkoló
Na, Zoli megelőzött :)
VálaszTörlésKukkoló
Sziasztok!
VálaszTörlésKedves Kukkoló, reagálnék pár dologra:
"De nem lehetne inkább szeretettel hozzá fordulni?" Néhány sorral lentebb, már meg is válaszoltad ugyan, de annyit tennék hozzá, hogy bármennyire is kemény ez a dolog, ugyanaz a Pál apostol írja ezeket, akitől a szeretethimnuszt is megismerhettük. Pál jól tudta, hogy mit jelent a szeretet és ő egy olyan vezető volt, aki szolgálta a gyülekezetét, úgy vezette őket. Azt, hogy mutogassanak az emberek, biztos, hogy megvetette, de tisztában volt a "kizárás" (és itt piros helyett inkább sárga lapra gondolnék, mert bármikor visszafogadta őket a gyülekezet, ha megtértek!)lehetett éppen a remény azoknak az embereknek a megtérésre. Ez egy üzenet a bűn komolyságáról és következményeiről.
Ez egy nagyon kemény téma. Nem tudom, hogy a gyülekezeteitekbe ezt gyakorolják-e valamilyen szinten? Igen, a gyülekezet bűnösökből áll, mindannyian vétkeztünk és folyamatosan elbukunk. Mégis, mikor erre az igerészre gondolok, nekem azok az emberek jutnak eszembe, azok a bűnösök, akik szembe mennek Isten igéjével, akik makacsok, sőt büszkék a bűneikre. Mert Pál apostol itt azokról beszél, akik nem hajlandóak megtérni. Induljunk ki magunkból. Ha a lelkészünk két másik lelki vezetővel/presbiterrel leülne velünk és rámutatna egy bűnre, mi hogyan reagálnánk? Sztem, ha Isten ad hozzá erőt, akkor megtérnénk. Aki nem tenné, ez esetben jogos a kérdés, hogy akkor mit keres ott?
A fiúkkal kapcsolatban fontos, hogy nem tiltották ki őket, de választó és úrvacsorázó tagoknak nem vették maguk közzé őket. Tehát fontosnak tartották, hogy ott legyenek, ahogy egy gyülekezet senki előtt sem zárhatja be az ajtót. De hogy kinek adunk szót, szolgálatokat, feladatokat, az már egy másik kérdés. Nem beszélve arról, hogy a fiúk ezek után tisztában voltak vele, hogy a lelkész a homoszexualitásról bűnként fog prédikálni - helyesen úgy vélem - és ha ezek után maradnának, akkor lehet, hogy jó is hogy maradnak, amit kétlek, de több az esély, hogy megtérnek belőle.
Homoszexualitás:
Nagyon nehéz kérdés. Amit fontosnak tartok megemlíteni:
1. A Biblia alapján Istennek nem kedves (nem egy ige utal erre, hogy ezt ne tegyük)
2. „De hát a keresztyének utálják a buzikat, nem?!” mondta egyszer nekem valaki. Erre nagyon oda kéne figyelni, hogy nem, a keresztyének ugyan úgy, mint bármely más emberi csoportot szeretünk és szeretnénk nekik Isten tervét elmondani.
3. Ez nem egy egyszerű dolog, de van esély a változásra. Egyszer egy 30 évig homoszexuális férfi bizonyságtételét hallgattam, aki homoszexuális városrészben élt, teljesen benne volt és megtérése után Isten megváltoztatta, helyre állította a szexuális identitását. Megházasodott és egy homoszexuálisokon segítő missziónak a vezetője Sydney-ben, Ausztráliában.
4. Sajnos egyre több keresztyén túllépi a határt és teljességgel elfogadja őket és nem mondják ki, nem merik kimondani, hogy ez bűn. Így beszélhetünk templomba járó, sőt gyülekezeteket pásztoráló melegekről. Ez olyan, mintha azt mondanánk a gyilkosnak, hogy igaz, hogy megtértél, de nyugodtan mehetsz még embereket ölni, ez nem nagy gond. Elvárnánk tőle, hogy megváltozzon. A melegekhez is így kellene állni. Ha ez nem így van, a homoszexuálisok járnak a legrosszabbul szerintem.
Ábel
Sziasztok!
VálaszTörlésÁbel, köszi a hozzászólást :).
Azt hiszem mindenben egyetértünk. Egyszer tőlem is megkérdezték, hogy a reformátusok elítélik-e a homoszexuálisokat. A válaszom nekem annyi volt, hogy nem az a lényeg, hogy a reformátusok mit tesznek, hanem hogy a Biblia mit mond. Az pedig egyértelműen bűnnek nevezi. Az persze más kérdés, hogy rajtunk mi látszik, mi hogyan viszonyulunk hozzájuk....
Az alapproblémámra azonban még nem kaptam választ :). Tehát, a Biblia nem rangsorolja a bűnöket. Akkor miért "nagyobb" bűn a homoszexualitás a képmutatásnál. (Nagyobb értsd.: arra hozunk szankciót).
Erről nekem eszembe jut Anániás és Zafira története az ApCselből. Hazudtak és azonnal meghaltak. Érdekes azonban, hogy valószínűleg a mennybe jutottak, megtért emberek voltak. De akkor miért sújtott le rájuk Isten? Én erre azt a magyarázatot kaptam valahol, hogy azért, mert így nem tudtak a közösségnek ártani, nem tudták bomlasztani őket. Isten kiemelte őket onnan, hogy a bűnük ne ártson.
Valami ilyesmiről lenne itt is szó? Vannak bűnök, melyek nagyon látványosak, így sokat tudnak ártani?
Szeretettel: Kukkoló
Kedves Kukkoló!
VálaszTörlésAzt bírom, hogy a végén mindig majdnem megválaszolod a kérdéseid:)
Szerintem van rangsor a bűnök között.
1. Ezt látjuk a Bibliában is, ÓSZ törvényei és a büntetések mértéke közötti különbség
2. Nem ugyanakkora büntetést adunk a gyermekeinknek sem, ha betörik az ablakot vagy ha nem fejezik be a vacsorát.
3. Ezért nem ért egyet sok keresztyén a pl. sok ázsiai országban előforduló törvénnyel, hogy a droghasználatért halálbüntetés jár. Bár a drogozás bűn és a halálbüntetés is alkalmanként indokolt lehet, mégis túlzásnak érzik a bűn súlyához képest.
4. Maguk a lelkészeink is, akik szinte mindig a kirakatban állnak és néha belelátunk, hogy milyen területeken vétkeznek még ők is, viszont nem küldjük le őket a szószékről, mert gyorsan hajtottak, megettek egy tortát este 8 után vagy mert elhanyagolják a mozgást. Ezek nem akkora bűnök, mintha megcsalnák a feleségüket vagy elkezdenének inni.
Ebből következően érthető, hogy a Biblia szerint nagyobbnak vélt bűnök nagyobb figyelmet kapnak és a kisebbnek, kisebbet. Most az az ige jutott eszembe, mikor Jézus azt mondja, hogy csak a Szentlélek ellen vétett bűn nem bocsátható meg (mely A és Sz történetére is vonatkoztatható), mely nevezhető talán biblikusan a legnagyobb bűnnek, a leggonoszabb dolognak. Én ezt úgy értelmezem, hogy ez az, amikor nem tér meg az ember, hanem büszke és önfejű marad, ez a Szentlélek elleni bűn és ez a megbocsáthatatlan tett Isten ellen.
Viszont minden ember bűnös és ez az egész egy pici bűnnel kezdődött (leszedtek egy gyümölcsöt), de mégis az egész emberiségre kihatott az engedetlenségük és azóta mindenki örökletesen bűnös. Ez bibliai tény és a megoldáshoz Jézus vére szükséges. Viszont a megtérésünk után Isten nem vesz magához rögtön – legtöbbünket – hanem tervei vannak még, ami arról szól, hogy megtanulunk Ő szerinte élni: megszentelődés. A hátterünkben is látjuk, hogy vannak, akiknek nagyobb bűnök vannak mögötte (szenvedély betegségek, erőszak, tisztátalan kapcsolatok, lopás, stb) és vannak, akik általánosságba véve jó életet éltek megtérésükig is. Teljesen más utat kell bejárni a két embernek, persze a cél ugyanaz.
Anániás és Szafira: nem könnyű eset, de mindenképpen érzékeljük, hogy ez egy példaértékű történet a Bibliában és saját bőrünkön is tapasztaljuk, hogy ez ma nem így történik. Bár megtörténhet, a kegyes és nem kegyes, a gyülekezet javaival és más területekkel kapcsolatos hazugságaink következtében nem esünk össze és halunk meg. Viszont ez a történet is ott van a bölcs ember előtt, mely szintén a bűn komolyságát hangsúlyozza ki és hogy mennyire szükségünk van a kegyelemre. Elfogadhatónak látom én is a magyarázatot, logikus, hogy nem volt a gyülekezetnek szüksége csalókra, de ott maradt a többi bűnös tesó, aki biztos hogy sok kalamajkát okozott még Péteréknek. Szóval szerintem a hangsúly itt a bűn komolyságán van és azon belül is érdemes áttanulmányozni a körülményeket, hogy mi is volt itt tulkép a bűn és odafigyelni erre, hogy ez Isten szemében egy súlyos dolog, még ha mi nem is gondolnánk annak.
Szeretettel:
Ábel
Kedves Ábel!
VálaszTörlés"Azt bírom, hogy a végén mindig majdnem megválaszolod a kérdéseid:)"
Köszi :)
Köszi a választ is. Azt, hogy a bűnök között nincs rangsor, én igazából arra értettem, hogy mindenért meghalt Jézus. Tehát Isten szemében lényegében mindegy hogy csak egy almát loptam a szomszéd fájáról vagy megöltem 50 embert, ha hiszek, üdvözülök, és egyik bűnömért sem emlegeti fel többé.
Azzal is egyetértek, hogy emberi szemmel nézve viszont különbséget kell tennünk, és igen, az ÓSZ törvényekben Isten is különbséget tesz. De ez, én úgy gondolom, az emberek miatt van így.
Anániás és Zafira: igen, egy precedens értékű ügy volt (csakúgy mint Nádáb és Abihu története az ÓSZ-ben). Azt mutatja, hogy a bűn komoly dolog. És igen, maga a bűn is érdekes. Nem az a baj, h csak a fele pénzt adták oda, hanem az, hogy azt hazudták, hogy ez mind. Nem lett volna semmi baj, ha csak a felét adják, és ezt bevallják. Elgondolkoztató hogy nekem már hányszor kellett volna holtan összeesnem...
Kukkoló
Sziasztok!
VálaszTörlésÉn úgy látom, hogy itt nagyon fontos, ahogy kiemelted/kiemeltétek, hogy bűnösök vagyunk, Pál is az volt én is az vagyok. Isten előtt mégis az a kedves, hogy mi belőlünk hozza létre a Krisztus testét az egyházat. Ez mennyire csodálatos, mennyire nagy kegyelem és mennyire egy nagy felelősség.
Pál azt írja, hogy mert "hadd tanulják meg, hogy ne káromolják az Istent." Én azt gyanítom, hogy a bűneiket nem kezelhették bűnbánattal, semmibe vehették Jézus kereszthalálát. Ahogy Anániás és Zafira esetében is, káromolták az Istent azzal, hogy azt hitték be tudják csapni. A másik posztban előkerült a napi megtérés fontossága, itt is fontos, lássuk Isten szeretetét kegyelmét, szentségét. Ha csak a szerető Istent látom, és a szentségét nem, az ember könnyen elmehet a hedonizmus felé, vagy hogy a cselekedeteit helyezi előtérbe: de "jó" voltam, biztos most ezért szeretni fog majd Isten. Fontos, hogy Isten szent is, és szeretné, hogy mi is azok legyünk. 1Péter 1,13-25
Hála, hogy nekünk nem kellett holtan összerogynunk.
Kedves Tia! Bocsi, hogy átsiklottam efelett, köszönöm, hogy még1x felhoztad és köszi Kukkoló a válaszodat erre a Bibliás rovatban!
VálaszTörlés"Lehet-e olyan hívő, akinek személyes kapcsolata van Jézussal, és később elhagyja Őt? Az 1Tim1-ben Hümenaiosz és Alexandros szerintem nem lehetett megtért hívő. Vagy ezt rosszul gondolom?"
A legfontosabb ezzel kapcsolatban sztem, hogy Isten mindig tudja, hogy Ő mit akar és mi pedig sokszor nem. Tehát ha Isten szemszögéből nézzük, akkor Ő tudja, hogy kit hív el, kit üdvözít és ki lesz a gyermeke az ő kegyelméből.
Fil. 1.„6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.”
Ha az ember részéről vizsgáljuk viszont, akkor bizonytalan a talaj és mi sosem fogjuk tudni megítélni, hogy ki hova jut végül, mert egyszerűen nem kapunk isteni rálátást erre a területre mások életében.
Maga az, hogy valaki azt állítja, hogy neki üdvössége van, még nem jelenti azt, hogy Isten automatikusan üdvözíti. Előfordulhat tehát, hogy valaki megtér, elkezdi a hívő életet, majd eltávolodik Istentől. A kérdés, vajon tényleg megtért-e? (vagy csupán tömegnyomás miatt, önző okokból, vallásos, formális megfontolásból tette-e) Fordítva is igaz, valakiről azt gondolnánk a gyümölcsei alapján, hogy nem hisz, de nem tudjuk, hogy az az ember min ment át és milyen a háttere és a jövőjét sem ismerjük, hogy mielőtt a szíve utolsót dobban, hogyan viszonyul Istenhez, azaz megtér-e? (pl. lator last minute jegye a mennybe:)
Érdemes még megemlíteni Júdás példáját is, aki ott van 3 évig Jézus legbelsőbb körében, testközelből hallja a Mestert tanítani, látja a csodákat, ahogy vakok látnak, betegek gyógyulnak meg. Három évig szolgálja Jézust a többi tanítvánnyal együtt és mégis elkárhozik. Intő példa ez számunkra, hogy a keresztyén hit nem egy döntésről szól és arról, h aki meghozza ezt győz. Az győz, aki megmarad a döntés mellett.
Üdv,
Ábel
Ábel!
VálaszTörlésKöszi a kérdésbe („vajon tényleg megtért-e?”) foglalt választ :)
:)
VálaszTörlés