Folytatódik a párbeszéd Atek barátunkkal, aki a keresztyén hittel kapcsolatban érdeklődik nálunk és nagyon sok szeretettel látunk! Sok téma feljött már az első „Miért a Biblia?” rovatban, itt most azokat a kérdéseket vesszük végig, melyek többször feljöttek már. (A beszélgetés ott is folytatódik természetesen, nem akarjuk berekeszteni, csak a rendszerezettség miatt költöztetjük ide ezeket!)
1. Az igazság: abszolút? Relatív? Független tőlem?
2. A Biblia szövegének megbízhatósága: mi a keresztyén álláspont?
3. Honnan tudni, hogy ki értelmezi jól a Bibliát?
4. Mi az a megváltás? Miért halt meg értem Jézus? (én nem kértem rá) Miért KELLETT meghalnia?
5. Mennyország és pokol: hogy néz ki, hol van, milyen?
6. Lelkiismeret: milyen az ember lelkiismerete, érzéke a jóra és a rosszra? Miért mondják a keresztyének, hogy az ember belülről rossz? Miért mondja Jézus, ha haragszol=megöltél valakit?
Ebben a sorrendben haladunk és megpróbálunk nem elszakadni az adott témától, hogy minél egyértelműbb válaszokat tudjunk nyújtani Ateknek és minden kedves Olvasónak.
A legelső kommentekben az igazsággal kapcsolatban olvashatjátok az eddigi hozzászólásokat kimásolva az első rovatból és a szazszingli álláspontját is, melyre szeretettel várjuk Atek (és mások) reakcióit, majd haladunk tovább. A következő témát viszont a tervek szerint majd egy újabb bejegyzésben indítjuk.
Az igazság
Abszolút?
Relatív?
Tőlem független?
Mi a keresztyén álláspont?
Ezzel kapcsolatban eddig:
VálaszTörlésZoli:
„Tehát van-e végső igazság?
Igen, van de ezt már kifejtettem feljebb és konszenzusra jutottunk Atekkel. Hogy embertől függetlenül van és igaz és nem független az embertől, hiszen a mi életünkre van hatása, benne élünk az abszolút igazságban, nem tudjuk megkerülni akármi is legyen az.”
Tia:
„Zoli válaszát, mellyel egyetértek, a Zs139,16-tal támasztanám alá. Ebben a 2sorban minden benne van:
„Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.”
Tibor:
„Én azt állítom, az embertől független valóság (igazság) számunkra nem elérhető (számunkra nincs). Hit által - hihetjük, hogy van ilyen, de ez a mi hitünktől (szubjektív igazságunktól) függ. Attól még hogy sokan hiszünk valamiben, attól még nem szükségszerű, hogy objektíve kell létezzen. De ha sokan hiszünk benne, akkor számunkra létezik.”
Keresztyénként azt az álláspontot képviseljük, hogy igen, van abszolút igazság, létezik egyértelműen jó és rossz. Ez nem azt jelenti, hogy mi keresztyének mindent fekete-fehérben látunk és hogy minden cselekedetet, eseményt, véleményt konkrétan jónak és rossznak vélünk. Keresztyénnek lenni nem azt jelenti, hogy mi már tudjuk mi a jó és mi a rossz, hanem pont azt, hogy mi belátjuk, emberként képtelenek vagyunk ezt megállapítani.
VálaszTörlésAz abszolút igazságban hinni azt jelenti, hogy elismerjük, hogy vannak olyan értékek, melyek minden korban és kultúrában érvényesek.
Ez szembe megy a ma sokak által elfogadott posztmodern gondolkodásmóddal, mely a „szituációs igazságokban” hisz: mindent a körülményektől tesz függővé. Ugyan ez pepitában a „kulturális relativizmus”, mely lényegében azt mondja, hogy mindenki a saját háttere, véleménye szerint alakítja ki, hogy neki mi az igazság. Ők gyakran mondják:„hihetsz bármit igaznak, ha más nézeteit ezzel nem bántod.” Ami egy önellentmondás (akárcsak az, amikor azt állítja valaki, hogy nincs abszolút igazság) de ebbe most nem megyek bele.
Ez nagyon logikusnak és igazságosnak tűnhet, hiszen minden helyzetet külön meg kell vizsgálni és eldönteni, hogy kinek is van igazán igaza. A probléma az, hogy ki dönti el, hogy kinek van igaza és mi alapján. Ha egy bíró maga is adócsaló vagy a gyermeke is nemrég büntetést fizetett gyorshajtás miatt, lehet, hogy részrehajlóbb lesz és nem szabja ki azt a bírságot, amit ugyanabban az ügyben egy másik, érzelmileg függetlenebb bíró kiszabna. Mi tehát a mérce? Mi határozza meg, hogy valóban igaz az, amit én annak gondolok?
(Mi alapján szab határt a szituációs és kulturális igazság szemlélet az élet különböző területein? 2+2=4. Ha ezt egy adott szituációtól tennénk függővé, akkor még ennél is nagyobb lenne a káosz a világban – ha ezt lehet még fokozni.)
A keresztyén álláspont az, hogy erre senki sem képes Istenen kívül. Bár minden emberben van egy univerzális lelkiismeret, egy érzékeny ítélőképesség rendszer, mely elveti a lopást, gyilkolást, hazugságot, stb. - ez minden kultúrában és korban fellelhető - de ahhoz, hogy teljes bizonyossággal állítsunk dolgokat (pl. a világ kezdetéről vagy végéről), örökkévalónak és mindentudónak kellene lennünk, amik nem vagyunk. Önmagunkban mi képtelenek vagyunk igazságot tenni és igazságosak lenni. Van, amikor sikerül (2+2=4), de ha a világ mai állását nézzük, nem beszélhetünk egy siker-sztoriról. Isten viszont igazságos. Nem emberileg, a mi elménk és ítélőképességeink szerint, hanem isteni, tökéletes módon, ahogy az egy teremtőhöz illik. Ő tudja, hogy mi a jó és a rossz közötti különbség, mely minden emberre vonatkozik és az Ő szava igaz, hiteles, elhihető, örök igazság mindig és mindenhol.
Folyt. köv.:
VálaszTörlésAhogy gyermekként megismerkedünk ezzel a világgal, ki korábban, ki később, érezzük, hogy nincs rendben valami. Ezt az érzést vagy elnyomjuk, „beállunk a sorba” és keresünk olyan célokat, örömöket, melyek elvonják a figyelmet a nagy kérdésekről (Mi az élet értelme? Miért születtem? Mi lesz a halál után? Miért halnak meg ártatlan emberek? Miért vannak betegségek? Miért ilyen igazságtalan az élet?) és ha kellőképpen eltompultak ezek bennünk, éljük a kis életünket figyelmen kívül hagyva az igazságot – tulajdonképpen hazudunk magunknak, gyermekeinknek, környezetünknek. Vagy persze punkok, vagy alkoholisták, vagy öngyilkosok leszünk, mert egyszerűen nem bírjuk ezt a káoszt elviselni, ami körülvesz. (ezért nem fogok ítélkezni az anarchisták, drogosok és öngyilkosok felett: ha nem lennék keresztyén, pontosan ugyanezt tenném ebben a sorrendben. Inkább nem idézek régen kedvelt punk együttesek refrénjeiből, melyek nagyon őszintén felteszik a kérdést, hogy mi is az értelme ennek az egésznek???)
Keresztyénekként azt hirdetjük, hogy van igazság. Van értelme az életnek. Van Isten, aki szeret, jobban mint gondolnánk és Ő kezében tartja ezt a nagy káoszt, mely annak a következménye, hogy feladtuk azt az igazságot, ami Istennél volt arra a hazugságra cserélve, amit magunknak alkottunk: tudjuk, hogy mi a jó (nekünk) és mi a rossz, köszönjük szépen, nincs szükségünk instrukciókra ehhez.
Isten igazsága, igazságossága kijelentés nyert a Bibliában. Itt olvashatjuk Isten eredeti elképzeléseit és tervét, megismerhetjük az igazságot, mely nem kultúrától és szituációtól függ, hanem Isten által adatott. Ez az Isten egy szerető és kegyelmes Isten is. A saját igazát a saját Fiának halálában elégítette ki miértünk. De ez már egy másik kérdés, mely az Evangélium magyarázásához kapcsolódik majd.
Végül még egy gondolat. Érdekes dolog a megtérés. Valakinek egy folyamat, valaki emlékszik a helyre és időpontra, valakinél pedig szépen lassan tevődik össze a kép. Egy valami viszont ugyanaz: megtérésünk pillanatában sok mindennel nem vagyunk tisztában Istenről. Rengetegen elmondhatják azt, hogy egy istentisztelet után 1xcsak megértették az Evangéliumot és megérett a vágy a szívükben a megtérésre úgy, hogy nagyon sok mindent nem tudtak még Istenről és a teológiáról. Sőt, a 6 elemivel rendelkező hívő nagymama és nagypapa sem fog megfogalmazni magasan szárnyaló elméleteket és teóriákat, mégis élő hitük van (soxor jobban megragadja egy-egy gondolatuk a lényeget, mint egy teológiai professzoré). Az én három éves kisfiam, aki esténként kéri Jézust, hogy adjon neki is tiszta szívet, mit sem tud a szentháromságról vagy a predestinációról, mégis Isten komolyan veszi ezeket az imádságokat.
Isten minden emberhez szól és mindenkihez ugyanaz az üzenete van. De Isten Isten, nem tudjuk őt úgy megismerni, ahogyan mi szeretnénk. Hagyni kell szóhoz jutni, hogy kinyilatkoztathassa az igazságot számunkra úgy, ahogyan azt Ő szeretné.
Az utolsó bekezdéshez egy gondolat egy prédikációból:
VálaszTörlésAki Jézusban hisz, az nem lesz többé magányos.
A Vele való szoros közösségünk formál minket.
Jézus védelmet, biztonságot is jelent számunkra, lelkünkben békesség van.
És Jézust vállaljuk mások előtt is.
Sziasztok!
VálaszTörlésÁbel jól megfogalmaztad, összeszedted a gondolatokat.
Ez az amit nagyon nehéz megmagyarázni, hogy alázatosnak lenni, de mégis határozottan képviselni az igazságot, ami a Bibliában le van írva, ami nem csak emberi írások gyűjteménye, hanem Isten kijelentése. Ami rámutat arra, amit csak sejtünk, hogy valami nincs rendben ezzel a világgal, hogy meg van romolva és nem csak kívülről piszkos és ha sokáig tisztogatjuk akkor majd egyszer csak jó lesz, hanem belülről van elromolva. És ezt csak Jézus Krisztus hozza helyre.
Zoli
szazszingli írta: "Atek, te most ne írj!:) (addig nézd meg a filmet:)
VálaszTörlésÉn várok, míg jönnek hozzászólások a többiektől és egy idő után (lehet,h 2 nap?) zárom a sort. Ez után kérünk, hogy jelezz vissza és ezt követően jön a no. 2."
Mikor zárod a sort? :)
A vitában összefoglalom az én álláspontom.
VálaszTörlésAttól még, hogy számunkra nincs kézzel fogható, bizonyítható objektív igazság... miért kellene azt mondani, hogy nincs Isten?
Ha úgy akarná, objektív bizonyítékot szolgáltatna. De nem teszi, mert akkor a HIT fölöslegessé válna. A szubjektív igazságból fakadó hit szerintem a kipróbált és meg nem rázható bizonyosság... nem igényli az objektív igazság cirkuszi porondját.
Nem kell az objektív igazság letéteményesének lenni ahhoz, hogy legyen hitem és Istenem és istenképem. Elég, ha van szubjektív igazságom, ami átszüremkedik a lényemen keresztül. És ha mást is megszólít, akkor működik a Szentlélek.
Én a két álláspont között a nézőpont különbségét látom:
Az egyik: úgy gondolom, hogy van objektív igazság: és én bár ezt nem tudom, de a letéteményese vagyok, ergo: a többiek tévelyegnek. Nem látják, hogy az amit hirdetek AZ az objektív igazság. Persze, alázattal, hogy nem az én zsebemben van az igazság, igen, hajlongva, hogy bűnös ember vagyok, meg rész szerint való, de az igazság, ami felé török, az az OBJEKTÍV igazság, tehát még mindig több vagyok, mint te, aki másként gondolod (tévelyegsz) vagy elutasítod (kárhozat útján jársz) vagy nem érdekel (megtérítendő alany vagy).
A másik: nem gondolom, hogy van objektív igazság: Mindannyian másképpen látjuk a dolgokat, de lehetnek közös találkozási pontok. Ezekbe kapaszkodunk. Én nem vagyok több nálad. Az méri meg az elgondolásunkat, hogy 1. mennyire konzisztens, amit mondunk, 2. hogy mennyire van összhangban a valósággal, tehát mennyiben működőképes ebben a világban.
Isten létét objektíven bizonyítani nem lehet.
Az ember a HIT által közelít Isten felé.
---
Ha ez így van, a hite határozza meg az istenképét.
A hite alapján képzeli el Istent.
Sok ember sokféleképpen közelít Istenhez.
---
A közös közelítés a vallás.
(sok embernek egyazon forrása van Pl Biblia)
Mivel a hit szubjektív dolog, ezért az egyik szubjektív nézet megkérdőjelezheti a másik szubjektív nézet igazságát... de ennek semmi értelme.
A helyességre két szempontot adtam:
1. Mennyire konzisztens - egységes az adott megközelítés (nincs vagy kevés benne az önellentmondás)
2. Mennyire releváns - érvényes, használható az adott keretek között (számomra mennyire jól írja le az általam tapasztalt valóságot)
most még jutott eszembe egy, amit írtam már régebben:
3. Társadalmi szempontból mennyire előremutató, mennyire ad választ az adott közeg problémáira, és az adott vallás tételeit elfogadva mennyiben nevel olyan embert, aki az adott társadalom normáihoz, értékrendjéhez alkalmazkodni tud.
Ez az én szubjektív véleményem.
Helyes? :)
Sziasztok, Tibor
Sziasztok!
VálaszTörlésEredetileg ez lett volna a "végszó", de köszi, hogy te is leírtad a véleményed, Tibor. Ha Atek jelt adna magáról, reagálna ezekre, akkor mehetnénk tovább a következő kérdésre. Legalábbis ez volt a terv, meglátjuk mi lesz belőle.