Szabjunk határt a vádaknak

A vádaskodásról két dolog mondható el: talán igaz és az, hogy általában tovább ront a helyzeten. Miféle vádaskodásra gondolhatunk?

„Mert te mindig…”

„Mert te soha…”

„Mit meg nem teszek érted!”

„Kinek képzeled magad?”

„Annyira…vagy!”

Hogyan lehet határt szabni a hasonló mondatoknak, gondolatoknak?

Tudnunk kell, hogy mások hibáztatása bennünk rejlik, természetünk része: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról és így ettem. …A kígyó szedett rá, azért ettem.” 1Móz. 3,12-13

A könyv szerzői szerint szakavatott hárítók vagyunk! Amikor másokat hibáztatunk, akkor saját rosszaságunkat próbáljuk leplezni, tagadni és a másikra hárítani. „Akkor szoktunk egymásra mutogatni, ha képtelenek vagyunk elviselni, hogy hibáztunk, és hogy ez mások számára is nyilvánvaló lehet. Ez az egyik legsúlyosabb jellemhibánk, lelki és érzelmi szempontból egyaránt. Arra ösztönöz, hogy inkább jók akarjunk lenni, mint őszinték.”

A vádaskodás aláássa az intimitást

Két ember miközben ismerkedik, kölcsönösen megnyílik a másik felé, ami kockázattal jár. Ilyenkor a vádaskodás megakadályozhatja a kapcsolat elmélyülését, hisz ítéletet mond a másik ember felett. Ez pedig védekezésre kényszeríti a vádlottat, aki könnyen gondolhatja úgy, hogy inkább hallgat, minthogy őszintén kitárulkozzon a másik előtt.

Néma vádak

Ha valaki szívében neheztelés van, de nem beszél róla, az megint csak szemrehányás. Szavak nélküli vádaskodás: a hallgatás, a harag, a távolságtartás, a gúny és a hűvös viselkedés. Ne gondoljuk, hogy partnerünk ezt nem veszi észre! Ha változtatni szeretnénk magatartásunkon, akkor nem elég a nyelvet fékezni, a dolog mélyére kell ásni és a szívet megvizsgálni.

Hogyan hatnak a vádak?

„A szeretet nélkül közölt igazságot kárhoztató ítéletnek érezzük.” A szeretettel kimondott igazság is nagyon tud fájni, hát még, ha szeretet nélkül vádolnak meg bennünket. Haragot ébreszt az emberben önmaga ellen és a kinyilatkoztató ellen is.

Következményei párkapcsolatban:

- az egyik fél folyamatosan hadakozik a vádak ellen

- többet foglalkoznak a sérelmekkel, mint bármi mással

- az egyik fél nem tudja lemosni magáról a “rosszaság” bélyegét

Mindig a másik fél a hibás?

A randevúzás a felfedezés és az ismerkedés színtere

A randevúzás még nem tekinthető tartós kapcsolatnak, jóllehet afelé haladhat. Az ismerkedés alatt láthatjuk meg, hogy választottunk milyen tulajdonságokkal bír. Ha úgy tapasztaljuk, hogy túl sok rosszat kell elviselnünk, egy kevéske jóért, akkor inkább zárjuk le a kapcsolatot! Érdemes viszont megvizsgálni, hogy mi váltja ki belőle a “nem kívánt” viselkedést. (Én váltom ki belőle???)

Mások hibáztatása mint hajlam

Van, aki egy kicsit több hajlamot kapott a vádaskodásra. Nagy öröm, ha valaki képes ezt magában felfedezni, hamarabb foglalkozhat vele. A szőrszálhasogatás leggyakrabban romantikus kapcsolatokban lép fel, az élet más területein sokkal ritkább jelenség. Mi történik az ismerkedés alatt? Felmérjük a másikat, véleményezzük viselkedését, majd nagyon könnyen ítéletet alkotunk. Hogyan lehet az ítélkezést elkerülni?

- Szenteljünk nagyobb figyelmet saját lelkiállapotunknak!

- Fogadjuk el, hogy partnerünknek vannak rossz tulajdonságai! Keressük a megoldást és ne ragadjunk le a tiltakozásnál, vádaskodásnál!

- Kérjük meg legközelebbi barátainkat, hogy figyelmeztessenek bennünket, ha másokat kezdenénk hibáztatni!

- Legyen készségünk a megbocsátásra!

A párkapcsolat és az erkölcsi felsőbbrendűség

A “vádló” gondolhatja, hogy erkölcsileg felsőbbrendű, hisz ő soha nem tenne ilyet…olyat…semmi rosszat, nem úgy, mint a másik. Ebből a gondolkodásból alakulhat ki az az érzés, hogy itt bizony ő áldozat. „Aki pedig ártatlannak hiszi magát, az vég nélkül a partnerét okolja a problémáiért.” A “vétkes” pedig csak azt érzi, hogy képtelen a változásra, állandóan csalódást okoz, ő hibáztatható társa minden szenvedéséért. Ha ez a szerepkör nem változik, akkor a kapcsolat gyorsan zátonyra futhat. Ismerjük fel, hogy mindannyian vétkezünk, hibázunk időnként! Tartsunk önvizsgálatot! Ha a partner jó tulajdonságait számba vesszük, akkor nehéz lesz sokáig neheztelni. Egészséges állapot az, ha mindkét fél elfogadja a másik jó és rossz tulajdonságait. A szeretet az összetartó erő.

Hibáztatás helyett szabjunk határokat

Vállaljuk a konfrontációt, a beszélgetést partnerünkkel, mondjuk ki szeretettel, hogy mit nem tudunk elfogadni. Ha nem történik ezután változás, akkor érdemes határvonalat húznunk. Pl: „Nem piszkállak többet amiatt, hogy elfelejtesz felhívni, de nem tudom elfogadni, ha valaki így bánik velem. Ha megint előfordul, hogy ígéreted ellenére nem telefonálsz, azt javaslom, néhány hétig ne találkozzunk. Szeretek veled lenni, de zavar, ha nem tartod be, amit ígérsz.”

Tartozunk egymásnak a megbocsátással. Ami nem változtatható, azt bocsássuk meg, ezután döntsük el, hogy folytatjuk-e a kapcsolatot.

A Határok a párválasztásban c. könyv 14. fejezete alapján készült.