Panasz zsoltár

Mert panaszkodni, őszintének lenni Isten előtt ér! Az egyedülállóságban elkeseredve is!

69. Zsoltár

Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.

2

Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

3

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

4

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

5

Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, akik ellenségeim alap nélkül; amit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

6

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:

7

Ne szégyenüljenek meg miattam, akik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, akik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

8

Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orcámat.

9

Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.

10

Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

11

Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.

12

Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

13

A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

14

Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.

15

Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;

16

Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

17

Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

18

És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

19

Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

20

Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

21

A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

22

Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban ecettel itatnak vala engem.

23

Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

24

Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

25

Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.

26

Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;

27

Mert akit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.

28

Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

29

Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.

30

Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

31

Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

32

És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.

33

Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!

34

Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.

35

Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és ami csak mozog azokban!

36

Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

37

És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, akik szeretik az ő nevét.