3. Fától az erdőt: Annyira koncentrálsz arra, hogy egy bizonyos személlyel randizz, hogy nem veszed észre azt, aki épp ott áll előtted. Akár abban reménykedsz, hogy egy számodra különleges személyt először randira hívj, akár abban, hogy újra együtt legyél valakivel, akivel korábban randiztatok, előfordulhat, hogy nem tudod őt kiverni a fejedből. Ha túlságosan koncentrálsz rá, az vakká tehet más lehetőségekre. Lehet, hogy van egy listád a csodálatra méltó személyiségjegyekről, amikkel szeretnéd, hogy jövőbeli hitvesed rendelkezzen és arra vársz, hogy valakire pont ráillik majd ez a kép. Jön valaki, és nem passzol rá, ezért ’Nem’-et mondasz. Talán még panaszkodsz is, hogy te soha nem érdekelsz senkit, de igazából így lenne helyes: „Az ideálom soha nem hív randira.” Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nem kedvelhetsz egy különleges személyt, sem azt, hogy nem randizhatsz valakivel, akivel már korábban szakítottatok, ez egy egyszerű emlékeztető arra, hogy légy nyitott. Ki tudja, a jövőbeli házastársad talán épp előtted áll.
Minden tudatos párválasztónak van listája. Legalábbis
valami olyasmi, ami alapján párját keresi. Nyilván keresztyén emberként adottak az alap dolgok (bár ezt is lehet kommentelni - kinek, mik azok?), de ezen túlmenően is lehetnek elvárásaink, elképzeléseink.
Nektek mennyire specifikus a jövőbelitekről az elképzelésetek?
Ha valaki nagyon "lista-tudatos" társkereső, mennyire könnyű ettől elmozdulni? Mivel lehet ezt elősegíteni a megfelelő nyitottság érdekében?
Érdekes, hogy az író szerint ez is egy tipikus világi mozzanat a keresztyén párkeresésben. Mert ugye a tudatosság lehet egy abszolút új része a társkeresőnek megtérése után mondjuk - jobban odafigyel erre, tudatosabban ismerkedik. Érdekes, hogy ezt is túlzásba vihetjük.
Mik az arany középút paraméterei? Hogyan jellemeznétek azt a viselkedést - tipikusan gyülekezetben, keresztyén körökben - aki tudatos, de nyitott is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.