Hogy válaszolnál: „Hogy vagy?”

1Akik iga alatt görnyedő szolgák, a saját uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy az Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk. 2Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert testvérek, hanem annál szívesebben szolgáljanak nekik, mert hívők és szeretettek, akik a jó cselekvésére törekszenek.

Ezeket tanítsd és hirdesd!3Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz,4az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik.5Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik.


6Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel,7mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. 8De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.9Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.10Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.11Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre.12Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.

13Meghagyom neked az Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus előtt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással, 14hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig.15Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura.

16Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.

17Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk.18A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal,19gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.

20Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől,21amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől. A kegyelem veletek!



Az 1. Timóteus utolsó fejezetével zárjuk az igetanulmányozás sorozatát itt a 100 szinglin,de reményeink szerint az igei „együttlét” valamilyen formában hétről-hétre majd tovább folytatódik.
Pál apostol levele utolsó szakaszában folytatja az instrukciókat, melyek a levél első felében kifejtett teológiai alapigazságokra épülnek. Persze ennél tágabb látókörben kell gondolkodnunk, hiszen Pál sem csupán ezt az egy levelet írta tanítványának, hanem személyes ismeretség alapján prédikációk, lelkigondozás és tanításon keresztül átadta mindazt, ami Jézus evangéliumában rábízatott, nekünk pedig, akik próbálunk Timóteus nyomába lépni, az ő helyzetébe képzelni magunkat, segítséget nyújtanak a további levelek Páltól és az egész Biblia egységes üzenete. Sokszor Pál apostol az a személy, akit nagyon sokan félreértenek. A damaszkuszi fordulatáról elhíresült bibliai személyt gyakran idézik és sokszor helytelenül, pontatlanul, az esetek többségében a kontextusból kiragadva. Így sem az adott idézet nem kap helyes értelmezést és Pálra is egy hamis fény vetül: nőgyűlölő, fundamentalista, radikális, stb. Sokan például szétválasztják a szolgálatát Jézusétól is. Amit Jézus mondott, az rendben van, de amit Pál, az már egy kicsit sok(k) - mondják. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk vele viszont, hogy ezt a fajta különválasztást nem tehetjük meg. Isten akarata Jézusban kapott teljes és végső kijelentést. Pál apostol pedig tiszta és hiteles tanítást adott az első gyülekezetekben erről a kijelentésről. Ezért kerültek be a levelei az Újszövetségbe. Jézus Krisztus és Pál tanítása összhangban van egymással, nem két irányzatról, hanem ugyanarról az „ügyről” van szó.

                                         

1Akik iga alatt görnyedő szolgák, a saját uraikat méltassák teljes tiszteletre, hogy az Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk. 2Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert testvérek, hanem annál szívesebben szolgáljanak nekik, mert hívők és szeretettek, akik a jó cselekvésére törekszenek.

Nem is tudom, hogy melyik a szerencsésebb eset, ha a főnököm keresztyén vagy nem az... Azt hiszem, hogy ez inkább jellembeli kérdés és nem hitbeli. Egy keresztyén főnök is lehet alig elviselhető és egy hitetlen felettes is lehet kiváló vezető. Mindkét esetben (ha hittestvérem a főnök vagy nem), az én dolgom az engedelmesség, a tisztelet megadása és a lelkiismeretes munkavégzés. Ma ugyan már nincsenek szolgák és urak – legalábbis a mi társadalmunkban – ha egy-két ember életét, illetve munkáját megnézzük, igen csak szolga-szerű feltételek mellett végzik azt. Pál apostol szavai épp úgy szolnak az akkori szolgákhoz, mint a mai multi cégek mérnökeinek vagy éppen egy kisvállalkozás titkárnőjének. Hiába görnyedünk – ki-ki más mélységig, de mindenki érzi az élet súlyát – mégse Isten nevének káromlása vagy tanításának megvetése a krisztusi reakció. Minden ember életébe eljön az a pont, amikor megharagszik Istenre. „Miért így?” „Miért pont ekkor?” „Ezt most hogy gondoltad?” És tulajdonképpen hülyének, tehetségtelennek és reménytelennek látjuk a saját Teremtőnket, aki valahol valamit nagyon elszúrhatott. Nagy kísértés ez még keresztyéneknek is, akik ismerjük a Kereszt üzenetét, Isten hatalmát, szeretetét és törődését. Ha őszintén a szívünkbe nézünk, el-el engedünk mi is egy igen pimasz káromlást (akár hangosan, fél-hangosan vagy csak magunkban) az életünk körülményeit és Isten nevét/személyét illetően...

 

Ezeket tanítsd és hirdesd!3Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz,4az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik.5Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik.

Mint sok minden másban Pál apostol tollából, itt is feketén-fehéren láthatjuk a két oldalt:
Igaz tanítás: egészséges.
Hamis tanítás: felfuvalkodott, vitatkozó, beteg, irigy, viszályt keltő, istenkáromló, gonosz, gyanúsító, megbomlott elméjű, nyerész.

Ezt már mi is valószínűleg tapasztaltuk, hogy milyen egy tévtanitás és tévtanító és minden valószínűség szerint különbséget tudunk tenni a „kóser” és „nem kóser” tanítók és tanítások között. Amikor elkezd prédikálni valaki Jézusról és valóban a bibliai személyről beszél, akit a Biblia bemutat, akkor rádobban a szívünk, hogy „igen, erről van szó”, de amikor felvillan a prédikátor szemében a dollár jel vagy hirtelen valami humanitárius gondolathoz alacsonyítja Jézus céljait és tanításait, akkor kapcsolunk, hogy a közös nevező mégsem lesz meg.

Sok szó esett az igaz hit és a hamis tanításokról és tanítókról ebben a levélben. Jó volt így, hogy nem nekem kellett ezeket felhozni, hanem csak egyszerűen meglátni, hogy ez Pál apostoléknak nagyon fontos volt. És milyen igaza van, ha azt nézzük, hogy hányan csavarták már sok felé Jézus üzenetét és lett belőle mindenféle vallás, ágazat és gyakran valami teljesen más, mint ami az eredetileg volt. Adja Isten, hogy éberen őrizzük azt az Örömhírt, ami megváltoztatta a mi életünket is és amit a gyülekezeteinkben is hirdetünk, hogy akár apró lépésenként vagy drasztikus változások által nehogy valami teljesen más talajra kezdünk el építkezni mint Krisztus.

                                                        

6Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel,7mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. 8De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.9Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.10Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.11Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre.12Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.

„Hogy vagy?” Szoktuk kérdezni egymástól. Talán nagyobb érdeklődéssel mint az angolok, akik csupán köszönési formaként odadobják ezt a kérdést és igazából nem várják el, hogy kifejtsük igazából, hogy hogy is vagyunk. Valljuk be, azért mi is sokszor csak felületesen érdeklődünk. Hányszor van az, hogy igazából mi sem akarunk erre a kérdésre válaszolni és csak a felszíni dolgokról számolunk be gondosan ügyelve persze, hogy legyen egy kicsi jó, egy kicsi rossz is benne, nehogy túl sokat panaszkodjunk, de azért ne is én legyek a happy amerikai, akinek mindig minden o.k...a lényeg, az igazság, hogy valóban hogy vagyunk viszont sokszor rejtve marad. Amikor egyszer Oázison a megelégedettségről beszéltünk, azon gondolkodtunk, hogy hányan szokták azt mondani erre a „hogy vagy?” kérdésre, hogy „Köszönöm, elégedett vagyok. És te?...” Pedig itt van a lényeg. Nem az a kérdés, hogy happy vagy-e vagy boldog vagy-e, hogy hogy megy a sorod, mik történnek éppen veled, hanem hogy elégedett vagy-e? Nyugodtan alszol, nyugodtan sétálsz az utcán, van erőd mosolyogva munkába menni? Meg vagy-e elégedve a körülményeiddel? Vagy ott van a fullánk, az a bizonyos „ha”, ami elválaszt a boldogságtól. „Ha ez nem lenne, ha az lenne, ha így lenne, ha úgy lenne, akkor...” És addig? Vár rám a folytonos rágódás, stressz, megoldás-keresési kényszer, a nyomás rajtam, hogy az idő megy és én még mindig nem vagyok elég boldog... amíg el nem érem azt a bizonyos következő dolgot, ami a következő 5 percre megnyugtat (mondjuk egy csokis muffin), vagy egy pár órára (egy izgalmas film), vagy egy pár hónapra (egy új állás), stb.

                                         

Ez a levél keresztyéneknek íródott. Gyülekezeti tagoknak szól a figyelmeztetés, nem feltétlenül csak világi embereknek, hogy hol keressék ezt a fajta megelégedettséget. És ez azért van, azért ragozza ezt Pál, ugyanis a tendencia az volt már a kezdetekben is, hogy a hívő ember elfelejti, hogy mi is történt a Golgotán. Persze ez nem a memóriánknak a hibája, hanem annak a bennünk levő automatikus elfordulásnak Istentől és az ő dolgaitól, ami egészen kicsi korunktól fogva belénk van kódolva. A bűn taszít bennünket el Jézus keresztjétől, ahol minden problémánk megoldódott. Ahol egy olyan dolog történt, amit szavak nem írhatnak le és egy emberöltő kevés ahhoz, hogy felfogja vagy megmagyarázhassa a megváltás csodáját. Ez Isten szeretete, így viszonyul Ő hozzánk. Nekünk pedig folyton vissza kell térnünk ehhez a kereszthez: Isten igéjét olvasva, gyülekezetbe járva, keresztyén zenét hallgatva, könyveket olvasva, imaközösségekben, bűnvallásokon részt véve meg kell gyökereznünk az evangéliumi hitben, más különben ne lepődjünk meg, hogy pár év alatt akár teljesen elhalványul mindaz, amit egyszer térdre rogyva dicsőítettünk.

Akkor a "hogy vagy" másként: Meg vagy elégedve?
Remélem a válasz igen, hiszen a Golgotán többet kaptál, mint amire valaha is szükséged lehet. Azt mondják, hogy a depresszió egy egészen pici, apró gondolattal kezdődik: „én miért nem érdemlem meg azt, ami X/Y-nak van?” Ne feledjük, hogy a körülményeinket nem változtathatjuk meg, de a hozzáállásunkat viszont igen.

                                                   

13Meghagyom neked az Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus előtt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással, 14hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig.15Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura.
16Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.

„hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig”. Ismét bátorítást kap a lelkipásztor újonc, hogy legyen tanítás-központú, biblikus, krisztusi gyülekezet vezető. Ha ez elvész, akkor hamar csak címke-gyülekezetté válik a közösség. A nevük, a kiírásaik, a nyelvezetük keresztyén, de a tartalom már más pót-evangéliumról szól, azaz a gyülekezet elhunyt, meghalt.

Jézus Krisztus személye, neve csupán spontán dicsőítésre indítja Pált, aki nem tartja magában az érzéseket, érzelmeket, amik elborítják a záró mondatok megírásakor és így mi is tanúi lehetünk egy dicsőítő ima kifakadásának egy dicsőítő szívből, mely leborul Isten nagysága, szeretete, kegyelme előtt. Ez az az érzés, amikor tudatosodik bennünk, hogy kicsoda Isten, mennyire hatalmas és mennyire szeret minket és egyszerűen túl csorul belőlünk, nem tudjuk magunkba tartani. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy talán az istentiszteleteink kultúrája, keretei, hangvétele, eléggé vérszegény, merev, érzelemmentes tud lenni. Hogy érezné Pál apostol magát közöttünk? Lehet, hogy rögtön átmenekülne a szomszédos roma gyülekezetbe, ahol 20 centiket ugrálnak miközben éneklik a prédikáció után a ráfelelő éneket? Nem tudom. Persze minden kultúra máshogy valósítja meg és ad hangod ennek a fajta dicsőítésnek, én csak remélni tudom, hogy a sokszor túlszigorított keretek és tradíciók nem szoktatják le vagy bátorítják el a testvéreket ettől a fajta kiáradó, kifakadó dicsőítéstől, ami valóban az Úrtól, Úrért van.

                                                  

 17Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk.18A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal,19gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.

Ismét a „földön járunk”, Pál befejezi spontán dicsőítését és visszatér a tárgyhoz: hogyan bánjanak a gazdagok a pénzzel. Nagyon fontos, hogy leszögezzük: nem a pénz a gonosz. A pénzzel semmi gond nincs, a pénz az egy jó dolog! A szex az egy jó dolog! A finom ételek Isten csodálatos ajándékai és ezeket kiélvezni nem bűn! Ahogy gazdagnak lenni sem az! Persze nem is könnyű, főleg, ha keresztyén az ember. De íme, a helyes hozzáállás: el/beismerjük, hogy mindez Istentől van, Istené és Isten szerint kell vele élni. A gazdagságot vagy elvetik sokan – bűnös dolognak bélyegezve, mások pedig egyenesen törvényszerűnek tartják és hitetik ezt el másokkal is: ha megtérsz, minden anyagi gondod is megoldódik! Marhaság!!! (boccs:) 1. Erre Isten ígéretet nem tesz. 2. Az ellenkezőjére – szegénység, nélkülözés, szenvedés viszont figyelmeztet, hogy számíthatunk. Találjuk meg az arany közepet ebben, azaz ne hajtsunk a pénzre, ez számunkra ne legyen központi téma és ha megadatik a 6 nullás fizetés, akkor nagyon közel az Úrhoz imádkozzuk át, hogy mit/hogyan/mire/mikor! :)
20Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, 21amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől. A kegyelem veletek!

Kedves Jézus-hívő kincsesláda! Isten kegyelméből Isten kincsét Isten elképzelései szerint felhasználhatod önmagad és környezeted épülésére! Ne cseréld le az eredetit bizsura, gagyira, hamisítványra!

Szeretném megköszönönni, hogy velem tartottatok Timóteus nyomában. Remélem találtatok benne építő gondolatokat. Mindenkinek nagyon sok szeretettel áldott Jézus követést kívánok az elkövetkezendőkben is!