Kissé hirtelen jött a felkérésé, hogy én próbáljak egy az életemhez, gondolataimhoz közelálló igét boncolgatni, mivel az első felsorolásban még utolsóként szerepeltem. De ha már rám került a sort, akkor Isten segedelmével mindent meg fogok tenni.
Három rövid szakaszt helyezett Isten a szívemre a Máté szerinti evangéliumból (8:21-22; 10:34-39; 12:46-50), mely jelenleg terítéken van a Biblia olvasó kalauzban is. De hogy ezek közül melyik legyen a fő gondolt azon el kellett töprengenem Isten irgalmában bízva. Mert ez a három szakasz szépen egymáshoz kapcsolódik és árnyalja Jézus üzenetét, de általában olyan az igéhez hozzányúlni, mint a forró vízben ázó kacsához, ha meg akarjuk kopasztani, hogy a vasárnapi asztalra kerülhessen. Azonban, Jézus szavaival élve, nem csak kenyérrel (kacsával) él az ember, neki kell látni az evangélium feldolgozásának is. Rövid töprengésemet, melyet ti is olvashattok végül a hosszabb szakasszal kezdeném.
Máté evangéliuma 10:34-39
34 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem kardot. 35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával,36 és így az embernek ellensége lesz a háza népe. 37 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; 38 és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. 39 Aki megtalálja életét, az elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, az megtalálja azt.”
Ezt elolvasva az ember hirtelen már nem is a szakács(nő), hanem a kacsa helyében találja magát. Tényleg ellensége kell legyek a családomnak? Jézus nem békességet hoz a keresztény családok mindennapjaiba, hanem viszály, ellenségeskedést esetenként gyűlölködést?
Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ találjunk, Igazi választ, mely túlmutat emberi gyarlóságunkon és mely Istenhez vezet bennünket alaposan meg kell fontolnunk Jézus szavait. Mert vannak válaszok, egyszerűek, a Sátántól felkínált instant válaszok ezek: „Ezt nem gondolta komolyan, Jézus, hisz Ő a szeretet.” vagy „Ostobaság, ellentmondásos az egész Biblia, nem kell vele törődni” de ezek nem Istenhez vezetnek bennünket.
Fussunk neki még egyszer a fenti résznek.
34 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem kardot.
Fontos gondolattal kezd Jézus; olyan alapvetést tesz melyre egész gondolatmenetét felépítheti. Nem a „békesség” vagy mai szóhasználattal élve „PC” életvezetés Jézus célja, hanem hogy elválasszon. Ahogy a kard, ha lesújt elválasztja az egyik tagot a másiktól, úgy választja el Jézus az egyik családtagot a másiktól. De hogy megértsük miért is fontos ez előre kell ugranunk.
8 és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
Tehát méltóvá kell válnunk a Jézushoz, aki az Isten fia és ezt a méltóságot adta nekünk halála által, hogy Isten fiaivá lehetünk. Ez egy csodálatos lehetőség mely kiemel bennünket bűneik mocsarából, a Krisztus vérivel megtisztít és vezet be mennyei Atyánk házába. De ekkor már nem szerethetjük jobban apánkat, anyánkat.
37 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;
Itt azonban vissza kell tekintenünk Jézus korára, hogy jobban megérthessük ezeket a sorokat.
Egy családban, abban a korban és még a középkorban is, egészen világosan megvolt a szerepek megosztása. És a születendő gyermekez ezeket a szerepeket vették át a szülőktől. De nem csak a nemi szerepekre volt igaz. Igaz volt ez a vallási, politikai és társadalmi attitűdökre is. Olyannyira, hogy az elsőszülöttek szinte másolták az azonos nemű szülők személyiségét.
Egy ilyen családba valóban ellenségeké tette a Jézusi út a családtagokat. A generációkon átöröklött szokások semmisültek meg a kereszt(víz) alatt. De fontos megjegyeznünk ez nem jelenti, hogy el kell fordulnunk családunktól, „csupán” fontos betartani a helyes sorrendet. Mert Istennek kell az elsőnek, vagy inkább nulladiknak lennie a szívünkben, aki felett áll mindenféle sorrendnek.
A következő rész is ezt a gondolatot erősíti, húzza alá.
Máté evangéliuma 8:21-22
21 Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.”22 De Jézus így szólt hozzá: „Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat!”
Itt Jézus megint csak szétválasztja az embereket, de ezúttal élőkre és holtakra. Mert a 21. versből nem derül ki egyértelműen, hogy a tanítvány apja már halott volt a szó élettani értelmében vagy esetleg haldoklott. Vagy ami szintén lehetséges élt, így a tanítvány még nem léphetett ki az árnyékából. Nem ő volt a család feje, hogy szabadon dönthessen saját életéről. De ez Jézus értelmezésének szempontjából nem lényeges. Sőt teljes mértékben lényegtelen. Mert az számára a halott nem az akit eltemetnek, hanem az akinek az örök élet ajándéka nincs birtokában.
10:39 „Aki megtalálja életét, az elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, az megtalálja azt.”
És az első szakasz záró verse a Máté 8:21-22 fényében már világosan mutatja Jézus akaratát. De hogy Jézus mennyire nem volt képmutató azt az utolsó szakaszból láthatjuk meg igazán.
Máté evangéliuma 12:46-50
46 Még beszélt a sokasághoz amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. 47 Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.” 48 Ő azonban így felet annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, kik az én testvéreim?” 49 Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! 50 Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az anyám.”
Jézus nem tett kivételt saját magával, saját családjával sem. Ő komolyan vette, hogy azok az emberek az Ő igazi családja aki Isten akaratát keresik. És Isten kegyelméből ezek az emberek, anyja és testvére, Jakab, Újjászülettek, mint azt a Biblia is írja.
Így kell nekünk is tekintenünk családunkra és ez kell meghatározza a hozzájuk fűződő viszonyunkat. Mert számomra és talán mások számára is rendkívül fontos a család, a vérségi kötelék, de Istennél semmi sem lehet fontosabb számunkra. Fontos, hogy békességben és szeretetben éljük mindennapjainkat, de eme légkör miatt nem tehetjük félre a Bibliát. Nem hagyhatjuk el az asztali áldást a csendes ebéd kedvéért. Mert bizony semmi sem lehet fontosabb számunkra a felénk kiáradó kegyelemnél. De ezt csak életünkkel, mindennapjaink apró mozzanatinak megélésével tudjuk bizonyítani a világnak. Hogy amikor ránk tekintenek az emberek Isten fényességét tükrözzük vissza.
Sziasztok!
VálaszTörlésIsmét átolvasva találtam benne még három hibát kérlek ezeket javítsátok:
1; "8 és aki nem" helyett: "38 és aki nem"
2; "És a születendő gyermekez ezeket " helyett "És a születendő gyermekek ezeket "
3; "Mert az számára a halott nem az akit eltemetnek," helyett: "Mert számára nem az a halott, akit eltemetnek,"
Köszönöm!
Kívülálló
Sziasztok!
VálaszTörlésKívülálló:
Köszönöm. Istené a dicsőség!
A te írásod mellett az enyém tényleg csak egy összecsapott értelmetlen firka.
Jó látni, hogy tényleg Isten iránti tisztelet, alázat és nagy nagy szeretet tükröződik át az írásod minden sorában :) Rengeteget tanultam belőle.
Komoly üzenete van ezeknek a verseknek. Ez pedig a felelős döntés életvezetésben Krisztus mellett. Annyira jó, hogy elővetted ezeket a kényesnek tűnő, de mégis fontos igéket.
A Máté 8,21-22-höz csak annyit, hogy ennek egy olyan magyarázatát hallottam, hogy a közel keleten nincs az a nagy individualizmus mint nálunk, se most, se kétezer éve. Az hogy a fiú el akarja temetni apját nem feltéten azt jelenti, hogy abban az órában vagy napokban, hanem, hogy ő még függ az apjától, családjától. Ott a fiú nem akkor vált külön a családtól, ha önálló keresete, lakása vagy éppen felesége lett, hanem ha az apja, a családfő meghalt. Jézus itt azt kérte, hogy az életvezetésben ne a család, az apai tekintély legyen az első hanem Ő. Ez megbotránkoztató, de ez nem jelenti az 5. parancsolat megszegését.
Örülök, hogy erről beszélhetünk. Jézust követni. Hitetlen családban pedig ez nagyon nehéz, rengeteg küszködéssel, konfliktussal jár. De ott se vagyunk egyedül, mert "Én veled leszek."
Üdv:
Zoli
Sziasztok!
VálaszTörlésSzámomra igen fájdalmas témát boncolgat Kívülálló. Egy hitetlen szülő felé hogyan világítsak úgy, hogy azt ne vegye sértésnek? Nagy harc ez, amiben eddig szinte mindig az "inkább nem mondok semmit" elv győzött. Áááá, sok gondolat kavarog bennem, de inkább nem írom le, még félreértitek. De Isten megítél ebben (is), mert nagyon látszik a kicsinyhitűségem. Otthon is igaz Isten ígérete, hogy velem van, de vhogy nem tudok belekapaszkodni.
Még az utolsó bekezdéshez pár gondolat: megtapasztaltam már, hogy a "vérségi testvérség" sokkal instabilabb alap, mint a "Krisztusban való testvérség". Sajnos, nem sajnos, de tény, hogy sokszor megbízhatóbb egy vadidegen hívő ember, mint valamelyik rokonunk...
Kukkoló
Sziasztok!
VálaszTörlésIstené a dicsőség, mert az igazat megvallva és olvasva a soraitokat nektek többet jelent ez a pár mondat mint nekem. Számomra inkább az jelent nehézséget, hogy a hívő családtagjaimhoz hogyan viszonyuljak; az ő hitük vagy életvitelük és a jézusi út közötti, általam vélelmezett, különbség foglakoztat.
De végeredményben számomra is nehéz meglátni az Isten által elkészített alkalmat. Hogy építsem és ne romboljam az Isten országát.
Áldás, Békesség!
Istenünknek Dicsőség!
Kívülálló
Ezt le kell leírnom :)
VálaszTörlésTegnap a bibliaiskola reggeli áhítatának az igéje a Mt 12,46-50 volt.
És annyira jó volt hallani, hogy Isten ugyanazt mondja más emberek által, más szavakkal de a lényeg ugyanaz marad és Ő is ugyanaz marad.
Csak pár mondatban összefoglalom:
A hitünk lényege, "szíve": a kapcsolatunk Jézussal. A lelki kapcsolat magasabb rendű mint a vérkapcsolat.
Itt jobban rátértek, hogy mit jelent a mennyei Atya akaratát cselekedni, ezzel kapcsolatban fontos, hogy Isten akaratát csak az cselekedheti aki keresi és keresni csak az újjászületett ember képes, azaz aki rendezte kapcsolatát Istennel Jézuson keresztül. És ez pedig kicsit Párvál gondolataihoz kapcsolódik, hogy Isten akaratát úgy tudhatjuk, hogy együtt élünk vele, nem módszereken keresztül. Ha napról napra ráfigyelve vele élünk, akkor egyre jobban tudni fogjuk az akaratát és tudjuk mi a szerinte való.
Nagyon jó volt hallani az egybecsengő gondolatokat. :)
Zoli