Ez a blog egy olyan kezdeményezés, mely szeretne a keresztyén egyedülállóknak segíteni a párkeresésben. Mögöttünk van 2,5 év előttünk pedig már csak egy nagy cél: "A Találkozás" hétvége. Áldott nézelődést kívánunk és ha szeretnél részt venni a hétvégén, szeretettel várunk!
email: szazszingli@gmail.com
Megnéztem. Nekem túl amerikai, ha lehet ilyet mondani, de ez van :). Megnéztem a videó hozzászólóit is. Érdekes témát vetettek fel: Hogy lehet valaki megtért ember depressziósan? Egyáltalán lehet megtért ember az, aki depressziós? Vélemények?
A depressziót, főleg az USA-ban, betegségnek tekintik, kb. mint a cukorbetegséget. Ugye abból se lehet kigyógyulni. Illetve Isten nem azt mondja, ha megtérsz minden "happy" lesz, hanem azt, hogy mindenben veled lesz: jóban és rosszban. És ez a videó ugye arra koncentrál, hogy a rosszban is hálát adjuk Istennek és dicsőítsük Öt!
Köszi :) Én is így gondolom. Csak azért kérdeztem meg, mert nekem a videóhoz való hozzászólások nem tetszenek. Valahogy nekem ott az jött le, hogy ha megtért ember vagy, akkor mindennek jónak kell lenni az életedben. Ha nem így van, gondolkozz el, mert valamit rosszul csinálsz. Csak ez szerintem nagyon cselekedet és emberközpontú gondolkozás, és pont ezért nem is biblikus. A depresszió azért nehéz kérdés, most betegség vagy nem? Csak egy példa jut eszembe. Lelkészünk mesélte, hogy ismert egy embert, aki megítélése szerint hívő ember volt, mégis antidepresszánsokon élt. Próbálta letenni, de nem ment neki. A gyógyszerekkel viszont tünetmentes volt.
Én is így látom :) Annyit tennék hozzá, hogy ott vannak a függőségek is. Pl. dohányzás. Valakitől elveszi Isten. Csodálatos gyógyulások vannak az alkoholisták, drogosok között is. De ha valaki Jézust megváltójának tartja de cigizik akkor nem igazi keresztyén (és legtöbbször küzdenek is vele)? Abban biztos vagyok, hogy a videóban szereplő depressziós embernek is ez küzdelem, amiben napról napra az Úrra tekinthet. Ahogy Pál is a betegségében, pedig 3-szor kérte, hogy vegye el Isten (2Kor12,9).
A videóhoz annyit még, hogy jó hogy ki lehet mondani minden helyzetben hogy Áldott legyen az Úr neve! Minden az Ő dicsőségére van.
Mit értünk depresszió alatt? Fontos lenne leszögezni, de talán ezt hagyjuk a szakemberekre és ezek közül is a keresztyén szakemberekre gondolok. Nem elég az se, ha hozzáértés nélkül mindenféle háttérinfók nélkül sablonos keresztyén tanácsokat osztogatunk és az sem, ha csak a szaktudás van ott (tünetek felismerése, kezelési lehetőségek ismerete) az imádság és a Krisztusra-mutatás nélkül. Ott vannak a skizofrén testvéreink is, akik betegségükben hitre találtak. Hallottam már spec. ilyen embereknek szervezett gyülekezeti alkalomról is. Ugyanúgy tanulmányozzák az igét, ugyanúgy megvallják bűneiket és ugyanúgy imádkoznak egymásért mint a "többiek". Szóval én is társulok az előttem szólókhoz, szerintem is lehet valaki keresztyén és depressziós. Szerintem sok meglepetés fog érni bennünket azon a napon, mikor körbe nézünk, hogy ki került be és ki nem került be Isten országába. Ezt addig csak Isten látja, mivel ez szív kérdés, számunkra láthatatlan. Lehet, sőt biztos, hogy vonunk le következtetéseket abból, hogy milyen döntéseket hoznak embertársaink és hogy viselkednek körülöttünk, de akkor is teljesen méltatlannak és képtelennek találom magunkat arra, hogy valós ítéletet hozzunk. Egyedül a mi szívünket és döntéseinket látjuk, a személyes üdvbizonyosságot pedig természetesen lehetségesnek tartom.
A dicsőítős részhez én most két dologgal találkozok: 1. a dicsőítés az életem célja: mennyire tudom ezt nagy vonalakban és kis vonalakban megvalósítani: a nagy döntésekben, életvezetésben és a részletkérdésekben, apró hétköznapi dolgokban, egészen kicsi gondolatokig 2. imádság: büszkeség kérdése - inkább elvárom, hogy megtörténjen valami és a saját büszkeségem áll az imaéletem útjában
És még egy dolog Kukkoló "amerikaias" megjegyzéséhez: igen, ez ameriaias, sőt amerikai. De ez mit jelent? Szerintem: a szokottnál több érzelemmel szembesít, mint amihez a református kegyességi körben találkozunk. Az érzelmekkel noha vigyázni kell, fontosak, mert Istennek is vannak és Isten teremtett bennünket is érzelmekkel teli lényekké. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy érző emberként imádjuk az Urat, de ne adjuk át a gyeplőt...szerintem ebben is útkeresésben van az egyház.
Személyes tapasztalatomat és meglátásomat tudom csak megemlíteni: személy szerint pánikbetegséggel, depresszióval küszködtem/küszködök. Sokat változhattam az utóbbi időben, ami annak is köszönhető, hogy az Úrral való kapcsolatom épült, erősödött.
Próbálkoztam gyógyszerrel, de csak addig, amíg meg nem ijedtem a mellékhatásaitól. Bennem is felmerült, hogy vajon Isten meg tud-e belőle szabadítani, vagy legyen a gyógyszer. Az én esetemben az egészet egy trauma váltotta ki, illetve egy nagyon torz Istenkép mélyítette el. Ahogy a gondolkodásom megváltozott, az önismeretem, a hitem elmélyült, kezdtem egyre egészségesebb lenni.
Egy virágot pillanatok alatt el lehet taposni, és nem egyik pillanatról a másikra lesz olyan szép amilyen. Az ember kerülhet olyan helyzetbe, főleg fiatalon - amikor még az egész világ új neki, hogy bizonyos dolgokat nem tud kezelni. Nem véletlenül lesz annyi fiatal öngyilkos. Belekerül valamibe, fogalma sincs, hogy hogyan keveredjen ki belőle, sokszor még azt sem érti, hogy mi történik vele. Az, hogy élek, az tényleg Isten kegyelme, hogy hallhattam róla, hogy hihettem, Ő tud segíteni...
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden a gondolkodáson múlik és azon, hogy helyén tudom-e kezelni a dolgokat. Ez a test sok furcsaságot tud produkálni, ha kizsigereli az ember, meglesz a következménye. Ha beteg a lélek, beteg lesz a test is. stb. És ha a test beteg, gyötri a lelket is...
Az biztos, hogy az egészséges önismeret, önmagam elfogadása, egészséges Istenkép, Isten kegyelme, ha valóban átjárja az ember szívét és ebben az ember meg tud pihenni, felüdülni, sokat segít... főleg a hálaadás! :)
Akinek nem voltak hasonló problémái, lehet soha nem fogja megérteni milyen ez...
Sokat szenvedtem attól, hogy én fél ember vagyok. Meg ha valóban Isten szeretne, akkor "teljes" lehetnék...
Nem könnyű az ilyen dolgokat megosztani... de köszönöm, hogy megtetted. 100%-osan biztos nem tudom megérteni (bár egy barátom szerint depresszióra hajlamos vagyok, de nem hiszek neki :) ), de jó olvasni, látni amikor Isten gyógyít, testet és lelket. És ezért, ahogy írtad is hálát adni. Olyan furcsa, hogy ahogy az ember elmerül Isten vizsgálatában, saját magát is egyre jobban kezdi megismerni és Isten tervét, abban pedig megtalálja a saját helyét. Tud benne növekedni, és egymás hite által is és mégis Ő marad a középpontban.
Azért kerültem a közösséget, mert nem tudtak megérteni... biztos ezért van, meg biztos azért... nem hiszed el, hogy szabad lehetsz stb.
Nem könnyű, de egyet tudok, hogy az Úr küzdött értem, hogy ha őszintén kerestem, mindig megáldotta, könyvek, hanganyagok, emberek keveredtek az életembe, akik/amik előrébb vittek. Meg néha a józan ész :)
személyes véleményem, hogy a kézzelfogható dolgot - mint általában, könnyebben elfogadják az emberek, nem úgy a lelki, szellemi eredetű betegségeket, problémákat.
Sokan értetlenkednek, sokan meg szenvednek... az elfogadás, az elfogadás... mondjuk megértés nélkül nem megy :S
Igei gondolatot? Nem vagyok én annyira bölcs, hogy ilyenekre vetemedjem :D
Bocsi, a depressziót én hoztam fel, mert a youtube-on arról írtak... Ahham, neked köszi, hogy leírtad a személyes tapasztalataidat :). És az Igei gondolathoz: A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme (Péld 9:10), szóval igenis vagy elég bölcs hozzá, persze alázat is kell ;).
Sziasztok!
VálaszTörlésMegnéztem. Nekem túl amerikai, ha lehet ilyet mondani, de ez van :).
Megnéztem a videó hozzászólóit is. Érdekes témát vetettek fel: Hogy lehet valaki megtért ember depressziósan? Egyáltalán lehet megtért ember az, aki depressziós? Vélemények?
Kukkoló
Szia!
TörlésVélemény :)!
A depressziót, főleg az USA-ban, betegségnek tekintik, kb. mint a cukorbetegséget. Ugye abból se lehet kigyógyulni.
Illetve Isten nem azt mondja, ha megtérsz minden "happy" lesz, hanem azt, hogy mindenben veled lesz: jóban és rosszban. És ez a videó ugye arra koncentrál, hogy a rosszban is hálát adjuk Istennek és dicsőítsük Öt!
Kívülálló!
Köszi :)
TörlésÉn is így gondolom. Csak azért kérdeztem meg, mert nekem a videóhoz való hozzászólások nem tetszenek. Valahogy nekem ott az jött le, hogy ha megtért ember vagy, akkor mindennek jónak kell lenni az életedben. Ha nem így van, gondolkozz el, mert valamit rosszul csinálsz. Csak ez szerintem nagyon cselekedet és emberközpontú gondolkozás, és pont ezért nem is biblikus.
A depresszió azért nehéz kérdés, most betegség vagy nem? Csak egy példa jut eszembe. Lelkészünk mesélte, hogy ismert egy embert, aki megítélése szerint hívő ember volt, mégis antidepresszánsokon élt. Próbálta letenni, de nem ment neki. A gyógyszerekkel viszont tünetmentes volt.
Kukkoló
Én is így látom :)
TörlésAnnyit tennék hozzá, hogy ott vannak a függőségek is. Pl. dohányzás. Valakitől elveszi Isten. Csodálatos gyógyulások vannak az alkoholisták, drogosok között is. De ha valaki Jézust megváltójának tartja de cigizik akkor nem igazi keresztyén (és legtöbbször küzdenek is vele)? Abban biztos vagyok, hogy a videóban szereplő depressziós embernek is ez küzdelem, amiben napról napra az Úrra tekinthet. Ahogy Pál is a betegségében, pedig 3-szor kérte, hogy vegye el Isten (2Kor12,9).
A videóhoz annyit még, hogy jó hogy ki lehet mondani minden helyzetben hogy Áldott legyen az Úr neve! Minden az Ő dicsőségére van.
Mit értünk depresszió alatt? Fontos lenne leszögezni, de talán ezt hagyjuk a szakemberekre és ezek közül is a keresztyén szakemberekre gondolok. Nem elég az se, ha hozzáértés nélkül mindenféle háttérinfók nélkül sablonos keresztyén tanácsokat osztogatunk és az sem, ha csak a szaktudás van ott (tünetek felismerése, kezelési lehetőségek ismerete) az imádság és a Krisztusra-mutatás nélkül.
VálaszTörlésOtt vannak a skizofrén testvéreink is, akik betegségükben hitre találtak. Hallottam már spec. ilyen embereknek szervezett gyülekezeti alkalomról is. Ugyanúgy tanulmányozzák az igét, ugyanúgy megvallják bűneiket és ugyanúgy imádkoznak egymásért mint a "többiek".
Szóval én is társulok az előttem szólókhoz, szerintem is lehet valaki keresztyén és depressziós. Szerintem sok meglepetés fog érni bennünket azon a napon, mikor körbe nézünk, hogy ki került be és ki nem került be Isten országába. Ezt addig csak Isten látja, mivel ez szív kérdés, számunkra láthatatlan. Lehet, sőt biztos, hogy vonunk le következtetéseket abból, hogy milyen döntéseket hoznak embertársaink és hogy viselkednek körülöttünk, de akkor is teljesen méltatlannak és képtelennek találom magunkat arra, hogy valós ítéletet hozzunk. Egyedül a mi szívünket és döntéseinket látjuk, a személyes üdvbizonyosságot pedig természetesen lehetségesnek tartom.
A dicsőítős részhez én most két dologgal találkozok:
1. a dicsőítés az életem célja: mennyire tudom ezt nagy vonalakban és kis vonalakban megvalósítani: a nagy döntésekben, életvezetésben és a részletkérdésekben, apró hétköznapi dolgokban, egészen kicsi gondolatokig
2. imádság: büszkeség kérdése - inkább elvárom, hogy megtörténjen valami és a saját büszkeségem áll az imaéletem útjában
És még egy dolog Kukkoló "amerikaias" megjegyzéséhez: igen, ez ameriaias, sőt amerikai. De ez mit jelent? Szerintem: a szokottnál több érzelemmel szembesít, mint amihez a református kegyességi körben találkozunk. Az érzelmekkel noha vigyázni kell, fontosak, mert Istennek is vannak és Isten teremtett bennünket is érzelmekkel teli lényekké. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy érző emberként imádjuk az Urat, de ne adjuk át a gyeplőt...szerintem ebben is útkeresésben van az egyház.
További áldott napot!
Ábel
Sziasztok,
VálaszTörlésSzemélyes tapasztalatomat és meglátásomat tudom csak megemlíteni: személy szerint pánikbetegséggel, depresszióval küszködtem/küszködök. Sokat változhattam az utóbbi időben, ami annak is köszönhető, hogy az Úrral való kapcsolatom épült, erősödött.
Próbálkoztam gyógyszerrel, de csak addig, amíg meg nem ijedtem a mellékhatásaitól. Bennem is felmerült, hogy vajon Isten meg tud-e belőle szabadítani, vagy legyen a gyógyszer.
Az én esetemben az egészet egy trauma váltotta ki, illetve egy nagyon torz Istenkép mélyítette el. Ahogy a gondolkodásom megváltozott, az önismeretem, a hitem elmélyült, kezdtem egyre egészségesebb lenni.
Egy virágot pillanatok alatt el lehet taposni, és nem egyik pillanatról a másikra lesz olyan szép amilyen. Az ember kerülhet olyan helyzetbe, főleg fiatalon - amikor még az egész világ új neki, hogy bizonyos dolgokat nem tud kezelni. Nem véletlenül lesz annyi fiatal öngyilkos. Belekerül valamibe, fogalma sincs, hogy hogyan keveredjen ki belőle, sokszor még azt sem érti, hogy mi történik vele. Az, hogy élek, az tényleg Isten kegyelme, hogy hallhattam róla, hogy hihettem, Ő tud segíteni...
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden a gondolkodáson múlik és azon, hogy helyén tudom-e kezelni a dolgokat. Ez a test sok furcsaságot tud produkálni, ha kizsigereli az ember, meglesz a következménye. Ha beteg a lélek, beteg lesz a test is. stb. És ha a test beteg, gyötri a lelket is...
Az biztos, hogy az egészséges önismeret, önmagam elfogadása, egészséges Istenkép, Isten kegyelme, ha valóban átjárja az ember szívét és ebben az ember meg tud pihenni, felüdülni, sokat segít... főleg a hálaadás! :)
Akinek nem voltak hasonló problémái, lehet soha nem fogja megérteni milyen ez...
Sokat szenvedtem attól, hogy én fél ember vagyok. Meg ha valóban Isten szeretne, akkor "teljes" lehetnék...
További áldott napot!
Zoli
Szia Zoli!
VálaszTörlésNem könnyű az ilyen dolgokat megosztani... de köszönöm, hogy megtetted. 100%-osan biztos nem tudom megérteni (bár egy barátom szerint depresszióra hajlamos vagyok, de nem hiszek neki :) ), de jó olvasni, látni amikor Isten gyógyít, testet és lelket. És ezért, ahogy írtad is hálát adni.
Olyan furcsa, hogy ahogy az ember elmerül Isten vizsgálatában, saját magát is egyre jobban kezdi megismerni és Isten tervét, abban pedig megtalálja a saját helyét. Tud benne növekedni, és egymás hite által is és mégis Ő marad a középpontban.
Isten áldjon!
Azért kerültem a közösséget, mert nem tudtak megérteni... biztos ezért van, meg biztos azért... nem hiszed el, hogy szabad lehetsz stb.
TörlésNem könnyű, de egyet tudok, hogy az Úr küzdött értem, hogy ha őszintén kerestem, mindig megáldotta, könyvek, hanganyagok, emberek keveredtek az életembe, akik/amik előrébb vittek. Meg néha a józan ész :)
Sziasztok!
VálaszTörlésKedves Ahham Zoli, hétfő estéig van kedved/időd/lehetőséged beküldeni egy pár igei gondolatot a blogra?
Érdekes, hogy a videó szereplői közül a depressziós bácsi váltja ki a legtöbb kommentet.
Helló,
Törlésszemélyes véleményem, hogy a kézzelfogható dolgot - mint általában, könnyebben elfogadják az emberek, nem úgy a lelki, szellemi eredetű betegségeket, problémákat.
Sokan értetlenkednek, sokan meg szenvednek... az elfogadás, az elfogadás... mondjuk megértés nélkül nem megy :S
Igei gondolatot? Nem vagyok én annyira bölcs, hogy ilyenekre vetemedjem :D
Az Úr áldjon!
Bocsi, a depressziót én hoztam fel, mert a youtube-on arról írtak...
TörlésAhham, neked köszi, hogy leírtad a személyes tapasztalataidat :). És az Igei gondolathoz: A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme (Péld 9:10), szóval igenis vagy elég bölcs hozzá, persze alázat is kell ;).