2012. február 17., péntek

Diagnózis: vallási neurózis

"A kereszténységet szubkultúrának tartod?
Annak tartom, mert az, és ez nem szerencsés, hiszen amennyiben ez szubkultúra, az azt jelenti számomra, hogy korlátozó és nem enged teret a lényegnek igazán. Az emberek azt fogják gondolni, hogy ha ők így és így hisznek vagy gondolkodnak, vagy ide akarnak tartozni, akkor nekik ennek a szubkultúrának kell megfelelniük, és nem választhatnak más kifejezési formákat a hitüknek. Bizonyos keresztény közösségek egyáltalán nem tudják rugalmasan kezelni az új dolgokat és nem nyitottak rá. Nem tudnak erről gondolkodni, mert nem mernek gondolkodni sem. Nem mernek kérdéseket feltenni és ez így hiteltelen."

Teljes cikk: http://www.parokia.hu/kozosseg/cikk/755/

Reakciók?

12 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    Nehéz ehhez hozzászólni, mert egyet is értek vele meg nem is. De hogy értelme legyen a bejegyzésemnek. Szerintem van üdvkérdés ami nem vita tárgya és van minden más ami akár ízlés dolga is lehet. És a cikk alapján nekem úgy tűnik, hogy a lány b kategóriás kérdésekbe keseredett bele. (Bulizni vagy nem bulizni.) A külsőségeiben élő egyház fojtogatta és távolította el az Istentől.

    Kezdem egyre inkább azt érezni, hogy hívő és vallásos embert az különbözteti meg, hogy mennyire kritikus, mennyire elégedetlen a jelenlegi egyházi felfogással szemben. És az, hogy ezt mennyire meri felvállalni az egyházzal szemben az a hitének mélységét is mutathatja.

    De a félreértések elkerülése végett: NEM AZ EGYHÁZAT ROMBOLÓ KRITIKÁRÓL, VISELKEDÉSRŐL BESZÉLEK, HANEM AZ AZT ÉPÍTŐRŐL.

    Kívülálló

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!

    Elég szomorú eset. Ott a törvényeskedő, külsőségeket erőltető egyház, gyülekezet. És ott van a lány aki nem biztos hogy érti, hogy mindent lehet, de nem minden használ...
    Picit azt érzem, hogy Istenről van valamilyen képe, de az nem teljesen tiszta, de jó, hogy meg szeretné ismerni Istent. Remélhetőleg sikerül neki.

    Az életemben, nagyon sokat segítettek, formáltak a hiteles hívő emberek. És egyet értek a leányzó hiteles emberről mondott fogalmával. Annyival egészíteném ki, hogy Krisztus tesz szabaddá, boldoggá, stb. Azaz Isten tesz valakit hitelessé.

    Kívülálló:
    Sok igazság van abban amit írsz. Mostanában a gyülekezetben sokat beszélgetünk a református egyházban tapasztalható válságról és abban hívőként hogy lehet helyt állni...

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!

    Nagyon nagy a téma: nehezen kimeríthető és nagyszerű is, olyan dolog, amin állandóan agyalni kell, mozgásban tartani ezt a területet.

    Nagyon örülök, hogy ilyen cikkek is felkerülnek a Parókiára. Azt hiszem, hogy ahol ilyen szintű önkritika van, az igazi alázatra vall - jó, hogy nem állítjuk be magunkat jobbnak, mint amilyenek vagyunk, mint keresztyén egyház és felekezetre értem. A Hit gyüliben nem nagyon jelenhetne meg ilyen cikk - mrt ők mindig mindent jól csinálnak... most nem bántásként, de nekem ez jön le.

    Nagyon remélem, hogy a szülőkhöz eljut az üzenet. Bár nem tudom, hogy mennyire értik ezt a helyzetet. Olyan tesók lehetnek, akik régen és akkor is ritkán mozgatták meg ezt a részét a Krisztusba vetett hitnek és így meglehetősen bekövesedett, érintheetlen, újratárgyalhatatlan dolog lehet nekik ez, ami nem teszi könnyűvé a helyzetet... van ilyen a környezetemben, mindig csak ugyanazokat a rég megdőlt állításokat ismételgetik, egyszerűen nem tudnak túllépni bizonyos dolgokon.
    Keresztyénként, gyülekezeti vezetőként, férfiként, férj és apaként én is érzem azt, hogy elvárást támasztok a körülöttem élők felé. A saját fiaimat elengedni és elfogadni, feltétel nélkül szeretni, amikor hazajönnek a piercingekkel és tetkókakkal, vagy éppen az azonos nemű "barátjukkal"...
    Van viszont egy ismerősöm, akin keresztül sokat tanít nekem az Úr manapság. Egy olyan emberről van szó, aki nagy református család sarja és amilyen nagy neve van, olyan távol esett az alma a fájától az ismerősöm esetében. Nők hada, ital, felelőtlen életmód... Sok szó esett már arról, hogy mennyire nyomás alatt nőtt fel, főleg az apja felől, hogy bizonyos dolgokban úgy viselkedjen, ahogy azt tőle elvárták. Neki valahogy ez sose ment. Nagyon nagy húzásai voltak, tulajdonképpen teljesen ellene ment annak, amire tanították, amit elvártak volna tőle. Mégis, van egy tetoválása: Only God can judge me - Egyedül Isten ítélhet engem. Ahogy beszélgettünk erről, kiderült, hogy ő teljesen biztos abban, hogy Isten szereti és elfogadja őt. Igazi meggyőződéssel magyarázta nekem, hogy sok mindent elvártak tőle az életben és próbálták rávenni dolgokra, de ő biztos abban, hogy azok egy lépéssel sem vitték volna közelebb Istenhez és az, hogy ő máshogy él, még nem szakítják el Istentől. A napokban elgondolkoztam azon, hogy létezhet-e, hogy ő is ott lesz velünk a mennyben??? Amit mi elkpézelünk, hogy helyes lenne, ő abból semmit szinte nem tart be. De attól, hogy nem illeszkedik abba a szűk kis dobozba, amit mi a saját korlátozott elképzeléseink szerint be tudunk állítani, lehet hogy Istennek elegendő az, amit a szívében lát.
    Persze az üdvösség csakis egy módon lehetséges: hinni, hogy Jézus Krisztus a bűneim megváltója és engedelmeskedni neki.
    Ami viszont ezt követi az sok különböző szinten és formában megvalósulhat. Lehet, hogy ez az ismerősöm nagyon távoli az én elvárásaimtól, de ugyanakkor én pedig lehet, hogy nagyon távol vagyok attól, ahogy mondjuk Pál megvalósította a Jézusnak szentelt életet...és mégis, Isten elfogad.
    Hogy mi szabad és mi nem?
    Létezik itt is két véglet: szinte minden és szinte semmi sem. Az egyik túl világi és a másik túlvilági :)
    Mi a helyes? Érdemes ilyenkor a szülő szemével vizsgálni a dolgokat, aki elvárja tőlünk, hogy jól cselekedjünk, mégis, ha szívből tesszük, az számít igazán, a többi csak kényszer és hát az nem sokat ér/jelent...
    Ha ezt megértené sok keresztyén és gyülekezet és keresztyén szülő, sokkal több fiatal maradna a gyülekezetben és sokkal több érdeklődő, vissza-vissza térő venné komolyabban azt, amit prédikálunk, mert nem kárhoztatva, hanem elfogadva éreznék magukat!

    Ábel

    VálaszTörlés
  4. De az is biztos, hogy a Krisztusba vetett hit megváltoztatja az ember életét. Vagy nem?

    A cikkhez még annyit, hogy a lány életében nem látom a bűnbánatot, az Isten felé való alázatot... Mintha nem lenne tisztában Krisztus áldozatával. Ezért is írtam azt, hogy annak ellenére, hogy azt írja, hogy megtért nem ismeri Istent mégse. De lehet én is inkább ítélek, mintsem hogy elfogadjak.

    Zoli

    VálaszTörlés
  5. Igen, megváltoztatja. Ezzel teljesen egyet értek. Ennek kell lennie az alapja mindennek. Nem szabad többet várnunk attól viszont, akinek nincs meg ez az alapja.
    Ez az egész keresztyén nevelést új perspektívába állítja számomra. Mert igen, a kicsiknek és a tiniknek is szükségük van útbaigazításra, de ugyanakkor arra is, hogy türelmesen, megértően elfogadják őket és mindig ott legyen a szeretet, hogy bármit is tesznek, nem jobbak vagy rosszabbak, mint mi, akik már ismerjük Jézust - ettől nem vagyunk feljebb valóbbak. Ha sikerül erre mutatni, akkor talán meg is tettünk mindent, ami tőlünk telik, a meggyőzés már nem a mi dolgunk.

    A lánynál inkább a szülőkkel való rendezetlen viszonyokból jön a lázadás, de nagyon jó, hogy ilyen őszintén megnyílt és ebbe bele láthatunk mi is. Nem tudom, hogy megtért-e, necces kérdés.

    Köszi a reakciókat!:)

    Ábel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a választ. Valahol errefelé kell keresgélni és jó hogy Isten a nevelésben se hagy magunkra :)

      Zoli

      Törlés
  6. Sziasztok!

    Sokat gondolkoztam, hogy hozzászóljak-e ehhez a témához. Ugyanis nekem nagyon nem tetszett a cikk, nem tetszik a lány hozzáállása. Van egy bekezdés, ahol a tekintélyelvű Istenről beszél, idézem:

    Hogyan jellemeznéd azt a szellemiséget, amelyben neveltek?
    Tekintélyelvűség, olyan Istennek a képe, aki alapvetően abszurd elvárásokkal él és így viszonyul hozzánk. Azt tanultam meg a világról, Istenről és az emberekről, hogy az embereknek a természetes vágyai, motivációi és értékei ellentmondanak Isten akaratának. Ő mindig valami olyasmit kér tőlünk, aminek mi zsigerileg ellene vagyunk, sőt úgy érezzük, hogy ebbe bele fogunk dögleni. Azokat a dolgokat pedig, amik számunkra fontosak és vonzóak, el akarja venni tőlünk, és olyan dolgokkal szeretné helyette megtölteni az életünket, amire mi nem vágyunk. Viszont ehhez majd kellően átformál minket, hogy mire már jól kell funkcionálni ezekben a dolgokban, addigra képesek legyünk csinálni.

    Kicsit nyakatekert megfogalmazás, de szerintem pont hogy ilyen Isten. Én úgy látom, hogy ez egy hitetlen ember lázadó, visszautasító megfogalmazása a hitről. Egocentrikus az egész. A továbbiakban is. Mert kitűnik, hogy a saját vágyai hajtják. A bűnről, Krisztusról egy szót sem szól.

    Már egy hete erről gondolkozok, és semmi változás a gondolataimban. Megmutattam egy ismerősömnek, aki hívő közegben nőtt fel. Neki sem tetszett.
    A szüleiről nem tudom mit gondoljak. Én azt is el tudom képzelni, hogy igenis hívő emberek. Arra jutottunk az ismerősömmel, hogy tiniként az ember az össze féltő korlátozást, tiltást a szabadsága megsértésének érez. Ha nem tér meg, akkor később is így fogja érezni, ha viszont megtér, akkor hálát adhat érte, hogy "korlátozták".

    Abban viszont egyetértünk, hogy a vallásosságból fakadó tiltásoknak semmi értelme. Ha Krisztus szeretetéről nem beszélünk a tiltások mellett, akkor csak törvényeskedés az egész.

    Nem ítélkezni szeretnék senki felett (ettől függetlenül lehet mégis ezt teszem). Tényleg sokat gondolkoztam rajta, és most így látom.

    Kukkoló

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Enged meg, hogy az egyik kedvenc igehelyed alapján I Mózes 6 5b

      "és hogy az ember színének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz."

      válaszoljak.

      Ahhoz, hogy megértsük és elfogadjuk ezt tudnunk kell mi is jelent. Mi az hogy gonosz? És mitől gonosz?

      Attól, hogy eszik, mert van mit ennie, pedig sokan éheznek a világban? Sőt általában többet is eszik, mint ami elégséges volna. Nem volna jobb ha kevesebbet enne és ami marad azt megosztaná a rászorulok közt? És így tenne mindennel kapcsolatban... fűtés, világítás, ruházkodás. És talán szórakozás helyett inkább önkéntes munkát kellene végezünk.

      És a világ szerint igen, ezek a helyes gondolatok. Ettől gonosz az ember minden gondolata és szándéka, hogy önző. Csak magával törődik. Eszik, mert van mit és nem gondol az éhezőre. Moziba, sport mérkőzésre jár mert megteheti...

      De valóban ettől vagyunk gonoszak? Valóban ezt jelenti a mi gonoszságunk? Nem hiányzik ebből valami?

      Mert szerintem igen! Mégpedig Isten!

      És ettől gonosz a mi szívünk minden szándéka és gondolta, hogy hiányzik belőle Isten. Mert mi is a jó, az Isten szerinti jó, mi ennek a gonoszságnak az ellentéte?

      Isten akaratának cselekvése!

      De ekkor nem lehetséges, hogy épp az étkezésünk önkorlátozása az isten elleni gonosz gondolat. Mert, ha Isten elénk rakja a tányért akkor ennünk kell és nem mást csinálni. De ha Isten mellénk ülteti a koldust akkor viszont meg kell vele osztanunk a tányérunkat. De ezt Isten akarta és nem a mi jóságunk szerint.

      És hogy kerül a csizma az asztalra? Mi köze ezeknek a fentiekhez?

      Ha "ránézünk" erre a lányra és azt látjuk ami és nem azt látjuk ami lehetne/lesz akkor nem Isten szerint gondolkodunk és gonoszak lesznek a mi gondolataink. Mert Krisztus nem azért áldozta magát amik vagyunk/voltunk, nem ezt látta bennünk, hanem amivé leszünk az Ő akarata szerint...

      Krisztus szemüvegén keresztül szemlélni a világot a mi lehetőségünk.

      Kívülálló

      Törlés
    2. Köszönöm Kívülálló!
      Nem tudom mennyire tűnt úgy, de úgy gondolom, kicsit segítségkérés-féleképpen is írtam amit írtam. Érzem, tudom, hogy nem jó, hogy azt gondolom, amit. Borzasztóan ítélkező, és pont az a feljebbvalóság van benne, amiről Ábel is írt. De leírtam, mert ki akartam magamból írni...Tudom, hogy pl. az egy keresztényi hozzáállás lenne, ha imádkoznék érte, hogy Isten értesse meg vele, hogy ki Ő, hogy rendeződjön a családjával a viszonya. De nem tudom őszintén azt mondani, hogy szeretnék érte imádkozni. Képmutatás lenne, ha ezt mondanám. És igen, máris eljutunk az 1Móz 6:5b-hez, mert máris kitűnik, hogy én is gonosz vagyok.

      Ilyenkor borulok le Krisztus elé, és ámulva köszönöm meg, hogy ezért is meghalt, ez is meg van bocsátva! És kérem, hogy adja meg, hogy tudjak érte egyáltalán őszintén imádkozni. És ne azt látni benne, hogy gonosz, hanem az, hogy Ő is Isten teremtménye és soha nem tudhatom milyen terve van vele Neki.

      Kukkoló

      Törlés
    3. Istené a dicsőség!

      Megmondom őszintén, féltem, hogy mi lesz az eredménye a hozzászólásomnak. Nem akartam magamutogató lenni, aki csak azért ír hogy írjon, de ez jött és le kellett írni.

      Leírtam ami jött :), Istené a dicsőség hogy hasznod volt belőle.

      Kívülálló

      Törlés
    4. Sziasztok!

      Köszi mindenkinek, hogy tovább fontátok a gondolatot.
      Igen, szóval itt nem igazán a theologiai dolgokról van szó, amiben te is, Kukkoló megütköztél, hiszen tisztán látszik számunkra (akik bent állunk a körben) és a többi tesó számára is (akik szintén belülről nézik ezt a dolgot), hogy hol a bibi a lány felfogásában, hozzáállásában. Ez így van jól, ezt meg kell látni, a tévtanítást fel kell ismerni és helyre kell tenni a dolgokat.

      Az érdekes ebben az egész interjúban az, hogy ez felkerül egy ilyen honlapra. Mert itt egy olyan ember nyílik meg, aki nincs benne a "körben", legalábbis a klasszikus értelemben. (hogy meg van-e/lesz-e térve, nem tudom) És ő ad számunkra egy kis visszajelzést, hogy milyenek is vagyunk.
      Én is lelkészgyerek vagyok, a feleségem is. Mi ilyen szempontból ezt belülről is látjuk, de úgy gondolom minden gyülekezeti tagnak gondolkodnia kell ezen: milyen lehet egy kívülállónak (és nem a miénkre gondolok itt:) közöttünk? Tudunk-e egyenrangú emberként, tisztelettel beszélni velük, meghallgatni őket, elfogadni őket? Annak ellenére, hogy mi már "tudjuk a tutit" és ők nem. Szerintem ezt nagyon megmozgatja ez a cikk és ez jó.

      Áldás,

      Ábel

      Törlés
    5. Nagyon örülök, hogy ezt végig/tovább beszéltétek.

      Törlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.