Beküldőnk nickneve: Párvál
"Ezúttal más szemszögből gondolkodtatott el a téma. Eddig így gondolkodtam: azért fontos az, hogy Isten szerint válasszak párt, hogy boldogok legyünk egymás mellett, ugyanis egy nem nekem rendelt, hitben nem közösen gondolkodó, egyéb dolgokban is különböző emberrel nem tudnék olyan lenni, mint amilyen valójában vagyok, adott esetben hitben visszahúzna.
Ez így igaz is. De az Isten szerinti párválasztás ezen túlmutat. Miért is fontos, hogy valóban amellett a férfi/nő mellett köss ki, aki mellé az Úr rendelt? Azért, mert ez a döntés nem csak a boldogságodat befolyásolja, hanem az egész további szolgálatodat, szerepedet az Úr Királyságának építésében. És EZÉRT vagyunk itt a földön, nem a saját boldogságunk eléréséért.
Vegyünk egy példát. Tegyük fel, hogy négy lehetőségem van (bár lenne…). Az egyik férfi misszionáriusnak készül Afrikába. A másik egy dicsőítésben szolgáló fiatalember, a harmadik éppencsak most tért meg, de ennyivel meg is elégszik, a negyedik pedig legyen mondjuk lelkész, vagy valamilyen vezető. Ami engem illet, orvos leszek hamarosan, már 9 éve járok az Úrral, zongorázom, szeretek kapcsolatokat építeni (azért ezt a négyet emeltem ki, mert ezeknek van jelentősége abból a szempontból, hogy miben tudna használni az Úr). El lehet képzelni, hogy melyik esetben mi lenne a döntésem következménye:
1. valószínűleg mennék én is Afrikába, és gyógyítanám a kis néger gyerekeket, és együtt hirdetnénk nekik az evangéliumot;
2. a zongora mögött, a dicsőítésben szolgálnánk együtt, egységben;
3. valószínűleg azzal telne az életem, hogy próbálnám a hit mélyebb dolgaiba bevezetni a férjem, de túl sok hatékony dolgot nem tennék szolgálat terén, mert ez annyira lefoglalná az energiáimat (sajnos volt már ilyen);
4. talán lelkigondozóként, kapcsolatok építésében lenne szerepem.
Persze ezek csak teóriák, leegyszerűsítve, de talán jól szemlélteti: a döntésem mennyi mindenre kihatott.
Ezért fontos, hogy az Úr szerint döntsünk. Mert nem magunkért élünk itt a földön, és nem mindegy, hogy Ő melyik szolgálatban szeretne és tudna a legjobban használni."Párvál
Nagyon jó és hasznos beírás!
VálaszTörlésMegfelelő értékek, Jézus által való útmutatás szerint, vagyis a bibliai erkölcsi tanítást és mintát követve ( Római lev. 12 : 1-2.), imádkozó szívvel, Isten vezetését keresve keressék párjukat! Tisztelettel és felelősség teljes tudattal!
Efézus 3:20:" Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint".
Örülök, hogy itt is találkozunk :)
TörlésPárvál
:-)
TörlésKedves Párvál!
VálaszTörlésÉrtsd jól amit írni fogok! :D
Ezek szerint, akkor egy mezei hívő, templomba járó stb. férfiú már szóba sem jöhet? Nem pálya?
Olyan aki nem misszionárius, nem prédikál, nem most ismerte meg a Krisztust vagy nincs tehetsége a zenéhez. Mert tény és való, okos tehetséges hölgyemény vagy orvosi képzettséggel és zenei talentummal, de vajon a akad-e Isten "férfiüzletében" hozzád illő portéka?
:)
És tényleg ne vedd bántásnak a soraimat!
Egy mezei, misszionáriusának nem készülő, botfülű "öreg református", aki még a szószéket is kerülni akarja,
Kívülálló :p
ui.: Örülök, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, így legalább nem az én dolgaimmal találkozik mindenki aki ránéz az oldalra. De tényleg jó volt olvasni rövid írásodat!
Kedves Kívülálló!
VálaszTörlésTeljesen jogos, amit felvetsz-és azt hiszem, akkor itt a helye, hogy tisztázzam is.
Ezt a négy példát csak azért választottam, mert látványosak. Nem akartam nagyon részletezni az írásomban, mert ha nagyon belejövök, sajnos hajlamos vagyok túl bőbeszédű lenni, ezért választottam ezt a négy leglátványosabb lehetőséget, pusztán szemléltetésként, hogy egy-egy döntés mennyire különböző irányba tud vinni utána. Tehát tekintsd inkább szimbolikusnak az egészet, természetesen nem azt jelenti, hogy én csak ezen négy csoportba tartozó férfiúval vagyok hajlandó szóba állni :)
Örülök, hogy erre rákérdeztél, mert így teljes a kép!
Párvál
Sziasztok!
VálaszTörlésPárvál, pont ezt akartam írni, mint a te utolsó hozzászólásod, hogy ezeket csak sarkított példának hoztad szerintem :).
Bennem két dolog merült fel az írás kapcsán:
1. Bár csak szemléletes példának hoztad, mégis úgy gondolom, megkísért minket a dolog. Mármint, amit Kívülálló írt. Hogy nem elégszünk meg egy "mezei" hívővel, legyen benne valami plusz. Én magamban nem igazán látok semmi pluszt, de azért valahol a lelkem mélyén bennem van, hogy a franc, a férjem azért jó lenne, ha "értene" valamihez. Én nem tudok szépen kiállni és beszélni, de ha ő tudna.... Én nem vagyok zenész, de ha ő az lenne....
2. Párvál, ahogy kiveszem a szavaidból, szerinted nem mindegy, hogy melyik utat választod. De miért nem? Ha mind Isten szerint való út, mert az Ő országát építed vele, akkor nem mindegy? Máshogy is feltehetem a kérdést: Létezhet az, hogy megismerkedsz egy fiúval, nagyon jól illetek egymáshoz, csak annyi a bökkenő, hogy szerinted Isten neked nem ezt az utat szánta? Egyáltalán honnan tudod, hogy melyik utat szánta neked? (Bocs a sok kérdésért, lehet kuszák is kicsit, csak tisztán szeretnék látni :). És elárulom, /pill azt mondanám, hogy szerintem mindegy melyik fiút választod. De lehetséges, hogy valamit nem látok.)
Kukkoló
ui.: És Párvál, üdv közöttünk :)
Kedves Kukkoló!
VálaszTörlésIgen, igazad van, és Kívülállónak is. Bennem is sokszor vannak "igények"-persze nem a 4 sarkított példára gondolok :)-és sokszor küzdök ezekkel. Főleg mostanában nagyon sokat gondolkodom ezen, hogy vajon melyik az, amit csak az én önzésem állít feltételnek. Volt egy hosszú listám,ami szép lassan átértékelődött bennem, és csak a legelső feltétel az, amiből most már biztosan nem engedek: hogy persze azon túl, hogy élő hitű, megtért férfi, valóban ODASZÁNT legyen a szíve. Teljes szívével, szenvedélyesen szeresse Jézust. Ne csak úgy higgyen Istenben, meg igyekezzen, hanem 100%-osan tegye oda magát arra,hogy keresse Őt, ismerje és alkalmazza az Igét, hogy egyre inkább Krisztus képére formálódjon, és egyre kevésbé önmagának, egyre inkább az Ő szolgálatára és dicsőségére éljen, legyen gyümölcsöző az élete. És ezért legyen képes áldozatot is hozni, ha kell.
Na, ez már rögtön nem egy feltételnek tűnik :) De ha rágondolok, előttem ezek egybetartozó dolgok, a szív milyenségét jellemzik.
A másik felvetéseden szintén elgondolkodtam. Ehhez nincs is elég bölcsességem, hogy választ adjak, hogy nem mindegy-e, csak egyben vagyok biztos: a 3. számú alany esetében nem mindegy. Ugyanis ezen már keresztülmentem, egy párkapcsolatom volt eddig, egy ilyen fiúval, aki megtért ugyan, de nem volt éhség a szívében arra, hogy mélyebbre jusson az Istennel való kapcsolatában. Vagyis úgy tűnt, hogy van, de utólag kiderült, hogy csak a kedvemért csinálta. Nem lett jó vége, lásd fent, mi lett az eredmény-egyhelyben tötyögés, sőt, engem is eltávolított az Úrtól. A többire nézve pedig szerintem azt kell megvizsgálni, hogy mi az elhívásod, mi a pár-jelölted elhívása, és az a kettő mennyire tudna működni együtt.
Tehát, hogy a példát tovább vigyem: mondjuk, hogy Isten elvezet arra a meggyőződésre, hogy misszionáriusnak kell lennem-tehát ez az elhívásom. Megismerkedek mondjuk a 2. fiúval, aki viszont a dicsőítésre kapott elhívást. A kérdés: ki adja fel azt, amit az Úr rábízott? Illetve, helyes-e, ha feladja valamelyik fél.
Azonban úgy látom,ez már tényleg nagyon teoretikus :) Azért nem jellemző, hogy az Úr olyan emberrel hozza össze az utadat, hogy ilyen problémák legyen. De megtörténhet,Ábrahámnak is majdnem fel kellett áldoznia Izsákot...
Párvál
Köszi a választ. A 3. számúnál tényleg nem mindegy, valahogy felette elsiklottam :).
TörlésMi az elhívásom? Hát, ez egy nagyon érdekes kérdés. Én nem tudom...
Sziasztok!
VálaszTörlésEz most főleg Párvál(asztó)-nak szól.
Hát nem is tudom, hogy kezdjek hozzá. Látszik, hogy ez egy nagyon lányos kérdés, téma :)
A lány vár a fiú(k)-ra és választ, hogy melyik a "legjobb"...
Fiúként mi ezt egy kicsit másként éljük meg. És lehet, hogy az egészet rosszul látom.
Amit fontosnak tartok, hogy mindkét félnek növekvő, önálló hite legyen. Ne csak a másik miatt olvasson Bibliát, járjon gyülibe, vagy éppen szolgáljon. (talán a szingliség is ilyesmire készít fel, nem tudom...). Az hogy együtt kell-e szolgálniuk, abban nem vagyok biztos... Nyilván missziónál meg van kötve a dolog, de más esetben nem látom indokoltnak feltétlen az azonos irányultságot. Attól, hogy valaki dicsőít a felesége még tarthat gyerekórát vagy lelki gondozhat vagy bármi más. Fontos, hogy képesek legyenek együtt Isten dicsőségére élni, szolgálni, szeressék egymást, jól kijöjjenek egymással, építsék egymást. Ha tévedek javítsatok.
Az hogy mit bízott ránk az Úr egy elég nehéz kérdés szerintem... Mármint néha lehet egyértelmű. Nekem sincs konkrét elhívásom, de vannak feladatok a gyüliben, amit megcsinálok, mert rám bízták és el is tudom végezni. Szigorúan csak a példánál maradva: Lehet azt mondani, hogy igét kaptam a misszióra és semmit nem csinálok a gyüliben, mert én misszionárius leszek. Holott egy csomó más mindennel is szolgálhatnám Istent, de mégse teszem.
Egy példa kérdés. Ha te a misszióra "érzel" elhívást (vagy kaptál, nem tudom a hátteret). De nem találkozol ilyen fiúval, akkor egyedül maradsz?
Üdv:
Zoli
Zoli, nem értem az első néhány mondatodat (de lehet azért mert lány vagyok :)). Miért lenne lányos a téma? A fiúk nem mérlegelnek, amikor ismerkednek?
TörlésA másik felvetésed viszont elgondolkoztató. A misszionáriusos példánál talán kell, h mindketten arra kapjanak elhívást, de a többinél....
(Úgy érzem kezd túl elméletivé válni a beszélgetés :), már Párvál is írta)
Rosszul fejeztem ki magamat. A kiindulási szituáció lányos. Oda mennek a fiúk és a lány választ. És pont az a lényeg, hogy a fiú is mérlegel, azaz olyan lányhoz megy oda komolyabb szándékkal akit úgy lát, hogy neki ideális (nem csak külsőleg, hanem ami fontosabb: hitben, lelki tulajdonságokban (bizony a fiúkat nem csak a külső érdekli:)))
TörlésEz lehet hogy az én hibám, de Párvál írásából nekem az jött le, hogy vannak a fiúk és azok csak úgy odajönnek hozzám mindenféle indíttatás nélkül és mint lány én hozom meg azt a fontos döntést, hogy az a párkapcsolat működni fog vagy sem. Pedig az a fiú úgy kezdeményez a lánynál, hogy valami miatt hozzá illőnek gondolja. Persze vakrandinál más a helyzet. De itt szerintem nem ilyen szituáció van, vagy igen? Amúgy más az ismerkedés és más a konkrét párválasztás. Én itt az utóbbiról beszélek.
Az egy jó kérdés, hogy ki látja reálisabban a helyzetet. Tehát, ha megvan a kölcsönös vonzalom, de valami nem stimmel akkor ki az éberebb, hogy bele se megy a párkapcsolatba, vagy az első jelek után kilép belőle. (szerintem az aki épp akkor nem szerelmes)
Én csak elméletben tudom kezelni a párválasztást :)
Sztem nagyon túlléptük azt a témát, amiért Párvál ezt írta. Itt nem azon van a lényeg, hogy ki választ, ki dönt. Hanem azon, hogy milyen elv alapján. És hogy mit tartasz a párkapcsolat fő céljának. Mert fő célnak kell lennie, hogy Isten országát építsd vele, és ne csak a boldogságodat keresd. Azt hiszem Párvál csak ennyit szeretett volna mondani :).
TörlésIgazad van.
TörlésNo, akkor válaszolok a felvetett kérdéseidre, kedves Zoli!
TörlésIgazat adok neked abban, hogy nem kell, hogy ugyanaz legyen a két ember elhívása. Ezt én is így gondolom, azért is írtam azt, hogy az a lényeg, hogy tudjon a kettő egymás mellett, együtt működni. Ez alatt én is azt értettem, amit te is leírtál, bár valóban, ha kedvenc misszionárius-példánknál maradunk, akkor az csak földrajzilag egy helyen tartózkodók esetében oldható meg :). Egyébként nem kaptam elhívást arra, hogy misszionárius legyek, bár a vasárnapi iskolás tanító néni mindig emlegeti, hogy kislány koromban mindig azt mondtam, hogy az leszek :). Arra a kérdésedre, hogy egyedül maradnék-e akkor, ha nem találnék ilyen fiút, azt mondom neked, hogy ha az Úr elkészítené a lehetőséget, hogy kimenjek misszióba-és ez lenne az elhívásom - akkor nem maradnék itthon csak azért, mert még nincs társam. Mert ha Isten megmutatja a következő lépést, úgy gondolom, abból van az áldás, ha engedelmes vagyok, és teszem, amit Ő kér. A többi az Ő kezében van.
A másik dolog: tényleg lányszemszögből írtam, sőt, lehet, hogy ez csak az én szemszögem, de én ezt lányként így élem meg. Mert előfordult már velem, hogy bölcsebbnek kellett volna lennem, és fontos lett volna, hogy hogyan döntök (lásd 3. alany), pedig megtért fiú volt, és úgy tűnt, hogy komolyan keresi az Urat. Túl hamar igent mondtam, ahelyett, hogy időt hagytam volna arra, hogy az Úr nekem is megmutassa, hogyan döntsek. Nem tartom sem a lányokat, sem magamat fontosabbnak ebben a döntésben, de azt tudom, hogy van felelősség rajtam is, lányként.
Ne haragudjanak meg a fiúk, de eddig nem is gondoltam bele az ő szemszögükbe. Ezért jó, hogy most már azt is látom :) Valószínűleg azért érezted a soraimból azt, hogy szerintem a lányé a fontos döntés, mert nekem sajnos az a tapasztalatom, hogy azok a keresztény fiú ismerőseim, akik eddig kezdeményeztek felém (ismerkedés, randizás szinten), szerintem nem nagyon voltak ebben bölcsek-hiszen még nem is ismerték annyira a jellememet, hitemet. Jobban szeretem, ha nem állítjuk rá rögtön a dolgot egy olyan pályára, ahol elég hamar el kell dönteni a folytatást (pl. korai randizás), hanem inkább természetes körülmények között ismerjük meg egymást. Azok az ismerőseim viszont, akik hitben komolyabbak és megfontoltabbak, ők pedig nem kezdeményeznek egyáltalán, sok idő után sem-persze ennek lehet az is az oka, hogy egyszerűen csak nem tetszem nekik.
Ezzel nem akartam általános sémát húzni a fiúkra, pusztán azt írtam le, hogy az én életemben eddig ez így történt. Ahogyan leírtad, hogy Te hogyan kezdeményezel, az szerintem is helyénvaló,
Egyébként Kukkoló tökéletesen összefoglalta, milyen célt is szolgált volna a bejegyzésem!
Igazából csak elgondolkodtam azon, eléggé odaszánt vagyok-e akár arra is, hogy ne azért válasszam azt, akit fogok választani, hogy én boldog legyek. Hogy tudnék-e választani egy nehezebb utat/házasságot, ahol viszont az Úr jobban tudna használni.
Párvál
Szia Párvál!
TörlésElőször is az utolsó bekezdésre, Pál után szabadon, mindent szabad, de nem minden van a hasznunkra. Tehát választhatód a könnyebbnek tűnő utat, de nem biztos, hogy az is lesz a könnyebb út. Pl. Apai nagyanyám azért ment hozzá a nagyapámhoz, mert iparos volt (nem akart paraszthoz menni, mert azoknak sokat kellett dolgozni a földeken). De nem lett könnyű az élete..
A másik, hogy ha van egy kölcsönös szimpátia akkor el kell indulni, mert igazán csak lakva ismeri meg az ember a másikat. Persze imádkozva Isten akaratára figyelve, de szerintem el kell indulni. Erre példa az az idős férfi aki pár éve elmondta, hogy Ő úgy házasodott, hogy amikor fiatal volt szóltak neki, hogy van egy fiatal nő a gyülekezetbe. Ekkor Ő imádkozott és kérte Isten vezetését, amit megkapott és megkérte a nő kezét. Az pedig kért néhány napot, hogy szintén "kiimádkozza" a választ. De végül összeházasodtak. És boldog házasságban éltek, pedig nem volt ismerkedés, meg "természetes környezet"...
Áldás, Békesség!
Istenünknek Dicsőség!
Kívülálló
Köszönöm a válaszokat. Még annak ellenére is, hogy tényleg semmi köze a témához és provokatív is lett. Sajnálom.
TörlésA lényeg az tényleg az Istenre figyelés. Remélem, hogy megtalálod (is mindenki a blogon és azon kívül) így a párodat, társadat. És ha Isten készített neked, akkor tényleg meg is lesz :)
Zoli
Ne haragudj Zoli, ha provokatívnak érezted, egyáltalán nem annak szántam... :(
TörlésAzt hiszem, nem megy nekem ez az írásban elmondós dolog...Úgy érzem folyamatosan félreértettük egymást. Annyit szeretnék búcsúzóul, hogy nem szerettem volna sem kritizálni, sem megmondani a frankót, sem ennyire belefolyni a magyarázkodásba. Csak az a halovány kis gondolat futott át az agyamon anno, amikor elküldtem ezt a cikket, hogy talán valakit elgondolkodtat,és hátha építek vele. Csak amikor kitette a blog vezetője, akkor tudtam meg, hogy itt válaszolgatni is kellene-de úgy látszik, tényleg nem tudom írásban jól kifelezni magam.
Nektek is minden jót, sok áldást az Úrtól életetekre, és kívánom, hogy mihamarabb találjátok meg, akit kerestek!
Párvál
Bocsánat, de a provokatívat az én kérdéseimre értettem, nem a te válaszodra :)
TörlésAz írásban kifejezés nekem sem az erősségem.
Isten áldjon. Remélem még látom itt az írásaidat és nem tűnsz el. Ezt a bejegyzést és párbeszédet is nagyon hasznosnak találtam.
Zoli
Párvál, ne tűnj el!!! Legalábbis ne azért, mert nem tudod magad kifejezni :). Én is sokat küzdök ezzel, és sokszor látom, hogy nem így kellett volna írni, nem ezt kellett volna írni...De ez a műfaj ilyen. Sokszor látom azt is, hogy ha valakivel valamiben nem értek egyet, akkor nem tudom szépen megkérdezni az ő meglátásait, hanem inkább lerohanom a sajátommal. És igen, sokszor elbeszélünk egymás mellett is... Na, mindezt csak azért, hogy ne érezd magad egyedül, mi is így vagyunk vele :).
TörlésGod bless you!
Kukkoló, Zoli, mindketten megnyugtattatok :). Ez a furcsa, hogy amikor még nem ismerjük azt, aki a betűk mögött van, azt sem tudjuk, hogy mit hogyan ért.Milyen arckifejezéssel írja, mit ért alatta. De akkor ezek szerint ez általános dolog:)Én meg már teljesen azt hittem, hogy valami nagy gond van velem, és megbántottalak...
TörlésEddig nem volt ilyen tapasztalatom, szerintem nem is nagyon folytattam még komoly beszélgetést olyan emberekkel, akikkel nem ismerjük egymást személyesen. Mindenesetre tanulságos volt: kicsit kimozdított abból, hogy azt gondoljam, minden egyértelmű, amit mondok/írok-ezt az élet más területén, más kapcsolataimban is szem előtt fogom tartani! Másfelől alázatot kell tanulnom...
Párvál
Sziasztok!
VálaszTörlésKedves Kukkoló! Igei gondolatok hétfő estére?
Hááááát, annyit ígérhetek, hogy megpróbálom. De nem biztos, hogy sikerül...
TörlésOk, Kukkoló, no stressz, ha kell, meglesz! :) Szeretettel várjuk, ha összejön!
VálaszTörlésKöszönjük Párvál és többiek a kommenteket! Jó olvasni - mint mindig! :)