Határvonalak a párkeresésben
Elkezdjük a könyv klubunk első könyvének (Randikalauz) első fejezetét átbeszélni kicsit. Egészen pontosan az első 44 oldalról lesz szó a következő napokban:
Miért randizzunk?
I. Rész: Határvonalaink
- Miért van szükség határvonalakra a randevúzásban?
- Minden kapcsolat alapja: az őszinteség
Miért randizzunk?
A szerzők egy érdekes, talán nem csak amerikai kegyességi jelenség bemutatásával kezdik a könyvet, mely Joshua Harris: Búcsú a randevúktól Magyarországon is jól ismert könyv elterjedéséhez köthető. Nyilván, ha a randevúzásról lesz szó, akkor először is tisztázni kell, hogy a randizás rendben van – lehet, nem bűn.
Az én környezetemben is vannak, akik olvasták a Harris könyvet, ha jól emlékszem, a gyülekezeti könyvvásáron is láttam már. Attól függetlenül viszont, hogy ki olvasta és ki nem, úgy gondolom, hogy a randizás létjogosultsága keresztyén körökben nagy kérdőjel – úgy tapasztalom. Természetesen Cloud és Townsend támogatja a randizást, hisz ők maguk is 30as éveikig ezt tették, randizgattak, ismerkedtek, míg meg nem házasodtak.
Az első nagy kérdéskörhöz nem is kell tovább menni, ki, mit gondol, kóser-e a randi?
Lányok, elmennétek-e randira?
Fiúk, hívnátok-e a lányokat?
Egy-két idézet a szerzőktől, akár kiindulópontnak is:
„A randevúzás lehetőséget ad arra, hogy biztonságos környezetben ismerkedjünk magunkkal, másokkal és a kapcsolatokkal.”
„A randevúzás lehetőséget ad arra, hogy felismerjük, milyen társ illik hozzánk.”
„A randevúzás elősegíti a kapcsolatteremtéshez szükséges készségek fejlődését.”
„A randevúzás gyógyíthat és helyreállíthat.”
„A randevúzás, mint kapcsolat, önmagában is érték.”
„A randevúzás során megtanulhatjuk, hogy mi tetszik nekünk az ellenkező nemben és mi nem.”
„A randevúzás alkalom arra is, hogy önuralmat gyakoroljunk szexualitásunk felett, és megtanuljunk uralkodni vágyainkon.”
Sziasztok!
VálaszTörlésMielőtt megindulna a kommentárok özöne, hogy jó vagy rossz a randevúzás, nem ártana tisztába tenni magát a fogalmat.
Mert meglátásom szerint a könyv egyik nagy hiátusa ennek a definíciónak a mellőzése. Van egy könyv ami a randevúzásról szól anélkül, hogy a randevúzás fogalmát pontosan definiálná. Ez olyan mintha algebráról kezdenénk el vitatkozni anélkül, hogy előre eldöntenénk, hogy Eukleidész vagy Bolyai elméletét vesszük alapnak. (Elnézést kérek a matematikusoktól a pongyola szóhasználatért.)
Tehát mi a randevú, mi a randevúzás?
Kívülálló
Sziasztok!
VálaszTörlésTeljesen egyetértek, ezt először tisztázni kellene. Ez ugye nekik a "dating", ami magyarban sokszor az együtt járásra utal. De ez is sok mindent takarhat. Szerintem érdekes reakciókat kaphat mindkét fogalom, ha feljön egy magyar gyülekezetben, pl így:
Templom után bemutatod az új ismerősödet:
Ez itt Csilla, együtt járunk.
vagy
Ez itt Tibor, randizgatunk.
Milyen reakciókat kapnánk a tesóktól? Vezetőinktől?
De ezek talán már a definiáláson túlmutató kérdések, sőt biztos...
Sziasztok!
VálaszTörlésSzerintem ők az ismerkedést, a 2en együtt sokat beszélgetést értik alatta, nem?
"Én is ismerkedésre gondolok,hiszen találkoznak és beszélgetnek egymással, hogy megismerjék egymást. (intellektuális alapja van, a szeretett lény mély , alapos ismerete). Egyetértek Kukkolóval!
VálaszTörlésA jó beszélgetés alapja a valódi érdeklődés, nyitottság.
Segítséget jelent, ha imádságban köszönetet mond(hatunk a másik sajátosságaiért /mert Isten által értékesek vagyunk/ , ha megköszönjük, hogy ily módon ki tudja egészíteni a mi gondolatainkat és tetteinket.
Fontos Istenhez való viszonyunk. Fontos elgondolkodni a másik ember lelki érettségén is.
Hasznos link: http://www.bibliaszov.hu/bgy/mlk_2005_07_15.pdf "
Úr drága gondviselő kegyelme legyen Mindenkin!
Köszönettel:
Marietta
Marietta, nagyon köszönöm a linket. Teljesen bizonyos, hogy el fogom olvasni a napokban. Most csak átfutottam, de megragadta a szememet a Barátságtól házasságig cikk. A nyilatkozó házaspárok közül 2-t is ismerek :).
Törlés(Az más kérdés, hogy az egyik házasság már nem létezik, elváltak :(.)
Oké, nevezzük "ismerkedésnek". Bár még lehetne részletesebben leírni, hogy ki hogyan képzeli el ezt a "fázist" egy kapcsolatban, konkrétumokkal.
VálaszTörlésÉn tudok olyan gyülekezetekről, ahol az ifiben "meg van mondva", hogy nincs "járás" - kézen fogva együttlét, randizás. Csak együtt lehetnek csoportban és ha valaki szeretne lépni, akkor először a fiúnak kell egy "igét kapnia" aztán a lánynak is, aztán a vezetőknek is jóvá kell hagyni és utána, ha bejelentették, hogy ők egy pár és a jegyesség, házasságra készülnek (ha törik, ha szakad), lehetnek kettesben is. (bár nyilván előtte is valamilyen szinten, de nem a klasszikus értelemben)
Ehhez mit szóltok? Tapasztaltatok már ilyet? Éreztétek-e már a nyomást keresztyén körökben, hogy egy-két kegyes szófordulattal megölik az egész ismerkedés lehetőségét és ha valaki mégis lépne, 3 tag egymástól függetlenül felhívja: "biztos vagy benne, hogy Istentől való ez?"
Ábel
Sziasztok!
VálaszTörlésEngem az zavar ebben az "ismerkedésben", hogy nincs célja, mármint olyan értelemben, hogy nem cél a házasság. Szerintem jobb mechanizmus az udvarlás. Mert ebben az esetben ki van tűzve a cél. És persze itt is előfordulhat, hogy valamely okból kifolyólag "nem jön össze", de mégsem parttalan a folyamat.
Mert van lehetőség az ismerkedésre: azt úgy hívják barátkozás, de annak a kapcsolatnak más természete. Ilyenkor valamely okból (jó esetben mind)két ember explicite vagy implicite kijelenti, hogy nem tekint a másikra potenciális házastársként.
És hogy Ábel felvetésére is reagáljak ezt a fajta nyomásgyakorlást inkább károsnak vélem mint hasznosnak. Mi lenne ha a konfirmációt is hasonló elvárások alatt teljesítené az ember? És ha rám ilyen nyomást próbálnának helyezni az valószínűleg eltávolítana az adott közösségtől...
Ez kicsit olyan mint, amikor a portás számon kéri a dolgozót, hogy miért késik a munkából...
Kívülálló
Sziasztok!
VálaszTörlésÁbel: szerencsére a mi gyülink nem ilyen...Ilyesféle nyomást még nem éreztem. Inkább a bátorítás van.
Ismerkedés: Nekem azért "tetszik" ez a fajta beszélgetés, mert nincs kötöttsége. Értsd: Nem kell attól félni, hogy túl sokat gondol elsőre akár a fiú, akár a lány. Én lányként mondom, hogy ha egy fiú, aki történetesen "nem jön be" elsőre, elkezdene udvarolni, akkor valószínűleg gyorsan "nem"-et mondanék rá. Mert úgy érezném, hogy becsapom azzal, ha bátorítom. De így esélyünk sem lenne jobban megismerni a másikat. Ha viszont "csak" beszélgetni hív el, akkor tisztában vagyunk vele, hogy ez még nem udvarlás.
Kukkoló
Egy gyors kérdés: miből tudod, hogy ha beszélgetni hív el akkor barátot "keres" vagy feleséget?
TörlésNyilván feleséget keres, de először ő is inkább megismerni szeretne, és nem azonnal eldönteni, hogy udvaroljon-e egyáltalán. Ha udvarolni kezd, azzal ő már döntött. De ahhoz, hogy udvarolhasson, meg kell ismernie, nem?
TörlésDe ekkor "te" is döntesz, hogy elfogadod-e az udvarlását vagy sem? És szerintem igazán csak lakva lehet megismerni a másikat... És persze ilyenkor a férfi dönt, hogy a felszínes ismeretséget megpróbálja elmélyíteni és dönt hogy barátot vagy (helyett) feleséget keres, de ez nem azonos a házassági ajánlattal. Szerintem...
TörlésHajaj, valamiért úgy érzem, hogy elbeszélünk egymás mellett :).
TörlésMit értesz az alatt, hogy lakva ismerni meg a másikat?
Igen, én is döntök. De úgy gondolom, hogy ha csak felszínesen ismerem, akkor nem lehet felelősségteljesen dönteni. De mi alapján döntöd el, hogy a felszínes ismertséget el akarod mélyíteni? Ha felszínesen ismered, akkor csak benyomásaid, esetleg saját elképzeléseid vannak róla.
(Egyébként szerintem itt látszik, én legalábbis látom magamon, hogy csak "elméletben" vannak elképzeléseim, nincs tapasztalatom. Nem tudom milyen az, ha kölcsönös a szimpátia. Azt tudom, hogy milyen az, ha nekem tetszik, de fordítva nem igaz, illetve, ha én tetszem valakinek, de nekem ő nem. Ezek alapján én borzasztó nagy isteni kegyelemnek látom, hogy kölcsönös legyen a szimpátia :)!)
Van egy ilyen mondás, hogy igazán csak lakva lehet megismerni a másikat. És ez alatt azt kell érteni amit a szavak jelentenek, tehát igazán csak a férjedet fogod megismerni, és itt én nem a testi kapcsolatra gondolok.
TörlésÉs hogy mi alapján döntök? Egyszerű: "tetszik". De ne kérd, mert nem tudom részletesebben leírni. Gyakorlati példaként írhatom, hogy volt hölgy aki "tetszett", de külső körülmények miatt bizonytalan voltam. Ezért Istenhez fordultam és imádkoztam. Bátorítás kaptam az igéből (bele lehet menni persze abba is, hogy ez mennyire volt Isten akarta, de nem biztos hogy ez itt és most célszerű) ezért léptem. Végül nem lett belőle kapcsolat, pedig a kölcsönös szimpátia megvolt...
A lelkészünk mondta egyszer, hogy félelmetes, ha mai fejjel belegondol, hogy mennyire nem ismerték egymást a feleségével, amikor összeházasodtak. Most kb 25 éves házasok.
TörlésNyilván az alapján döntesz, hogy tetszik. Csak én ettől a szótól azért félek, mert megégettem már magam párszor azzal, hogy valaki tetszett. Írtam már korábban. Számomra félelmetes, hogy mennyire tud tetszeni egy olyan ember, akit nem is, vagy csak felszínesen ismerek. Mert a "tetszik" az valahogy érzések és tudatos döntések ötvözete. De én ebben még nem találtam meg az egyensúlyt...
Sziasztok!
VálaszTörlésKöszi a kommenteket!
Örülök, hogy nem tapasztaljátok ezt a nyomást a gyülekezetetekben. Ahogy lejött, nekem se tetszik ez és ha a randizással/ismerkedéssel kapcsolatban is elmondhatom a véleményem, én abszolút udvarlás párti vagyok. Megértem Kukkoló félelmeit is, szerintem ez természetes, hogy egy lány azt engedi udvaroltatni magának, aki szinpatikus neki.
Nekünk ez a feleségemmel teljesen összefolyt a barátságunkkal. Tehát én mondhatni barátként udvaroltam Hannának.
Mi is nagy kegyesen leszögesztük az elején, hogy ez csak barátságról szól. Aztán 2003. április 4-én szinte szó szerint kiszaladt a számon először: "szeretlek". Onnantól kezdve tudtuk, hogy már többről van szó, mint barátságról. Nagyon természetes átmenet volt. Nem kellett görcsölni azon, hogy ki gondol többet vagy 'merre megy ez az egész'. Ezek után persze sokat imádkoztunk, hogy lássuk, mi a jövője ennek az egésznek. Egy bölcs tesótól pedig azt a tanácsot kaptuk, hogy ne verjük nagy dobra ezt az egészet. Így csak a szüleink és testvéreink tudtak erről. Nem "jártunk" kézen fogva össze-vissza. A legtöbb ember az eljegyzéskor tudta meg, hogy itt már többről van szó. Amiért bölcs volt ez a tanács, az az, hogy levette a külső vizsgálódó számára megfelelés kényszerének a nyomását a vállunkról, amire egy egész kapcsolat rámehet, ha nem jó irányba terelget a "kritika". Márpedig erre meg van az esély, erről lentebb.
Még mindig mást értünk a fogalmak alatt, de már látom az alagút végén a fényt, kezd tisztázódni a dolog, ezért jó, hogy leírjuk ezeket.
Én ismerkedés/randizás/udvarlás alatt ugyanazt értem:
Egy férfi és egy nő között többről van szó és szeretnék jobban megismerni egymást és Isten akaratát kettőjükkel kapcsolatban. A "járás" kifejezést meghagynám a világnak, ott nincsenek se alapok, se jövőkép.
A "hogyanja" ennek már többféleképpen megvalósulhat, ez igazából az emberektől függ és hogy milyen "határvonalakat" szabnak ki (bár ez a következő rész tárgya lesz: határvonalak a randizásban), azért lehetne itt is konkrétumokat írni, hogy kinél hogy nézne ki ez a szakasz, szerintem sokat lehetne belőle tanulni. Elvégre ez lesz a legelső szakasz, amivel a párkapcsolatotok kezdődik majd, engem érdekelne, hogy ki, hogyan készül erre.
Szerintem kétféle véglet terjedt el leginkább kis hazánkban, ami nagyon jellemző ránk - vagy nagyon így, vagy nagyon úgy csináljuk a dolgokat. Vagy abszolút lazán veszik ezeket a határvonalakat a keresztyének és mindenbe rögtön belemennek - beleértve a testiséget is természetesen, legyen akár nagyon komoly gyülekezeti tagokról,ifi vezetpkről vagy akár lelkészekről is szó. Vagy pedig annyira félnek egymástól, maguktól, érzéseiktől és a kapcsolat felelősségétől, hogy a "biztonság kedvéért" inkább passzívabb stratégiát folytatnak, várva, hogy majd valaki kimozdítja őket.
VálaszTörlésAzon kevesek, akik a kettő közzé esnek valahogy "sikeres" párválasztásról számolhatnak be. Én is ebbe tartozom, nem tudom, hogy hogy kerültem össze a feleségemmel a párválasztás labirintusában, azt hiszem az egész nagy kegyelem volt, mint ahogy az egész életem. Sok ismerőst láttunk elvérezni ebben az évek során: összeköltözés vagy teljes bezárkózás. Kompromisszumok - nem hívő társ választása, vagy egyedülállóvá válás. Ilyenkor felteszi az ember a kérdést: normális ez így? Egyértelmű, hogy nem. És visszatekintve a múltba és körültekintve a jelenbe, folytatódhat a kérdés-özön: mi a baj? mit csinálunk rosszul? Hol beszélünk el egymás feje mellett? esetleg milyen téves bátorítást kapnak a fiúk és lányok, férfiak és nők a szószékről, hogy az pont az eltávolodást segíti elő? Vajon más országok keresztyénei között is vannak hasonló problémák?
Azért ha valaki keresztyén és egy másik élő hitűt akar párjának, eléggé leszűkül a kör - mondom ezt + értelemben, hogy eleve könnyebb, egyértelműbb így a választás. Mint régen egy kis falu, ahol Jani vagy Marcsival vagy Juliskával házasodott össze. És mégis, miért probléma ez pont a keresztyéneknek, hogy párt keressenek/válasszanak? Ok, hogy több a lány - lehet mondani. De ettől függetlenül. Már Deák Tibor barátunkkal ezt fejtegettük és beszéltük, hogy ő inkább belülről kritizálja az egyedülállókat (velük van a baj) én pedig kívülről (a környezet, részben a világi eszmék hatása, java részt viszont az egyház tanításai, kultúrája). Valószínű mindkettőnknek igaza van.
Valakiben vált ki ez valamilyen reakciót? Jó fele tapogatózok, vagy csak elmélkedtem itt magamnak egyet és nem sok értelme lett az egésznek...:) ??
Áldás,
Ábel
Sziasztok!
VálaszTörlésÁbel, hogy mi a baj? Miért nem találunk párt? Nos, nálunk erre az a válasz szokott születni, hogy "nagyok az igények". Amennyiben ez igaz, akkor azt hiszem kijelenthetjük, hogy mindkét oldalon, fiúknál és lányoknál is. Valahol ez egyébként tényleg gát lehet, de ezen mindenkinek magának kell elgondolkoznia...
Nálunk olyan furcsa a helyzet. A tőlünk 5 évvel idősebbeknél ez nem volt gond. Mi, a 25-30 évesek nem tudunk egymással mit kezdeni. Elnézve a 20 éveseket, náluk ez nem lesz gond. Valahogy a mi korosztályunk a "béna". Szerintem nálunk már olyan baj is van, hogy nagyon görcsösen szeretnénk. De egymás között már elképzelhetetlen. Annyit beszéltünk erről az elmúlt években, hogy konkrétan az ifi-közösségünk rovására ment. Vérre menő viták folytak a fiúk és a lányok között, és soha nem jutottunk semmire....
Én magamon azt látom, hogy az a bajom, hogy nincs kivel ismerkednem. Az ifiben lévő fiúk nem jöhetnek szóba. (Erről nem szeretnék többet beszélni. A lényeg, hogy nem. És ezek jól megfontolt nem-ek...) És rajtuk kívül kevés hívő fiút ismerek, mondhatnám azt is, hogy egyáltalán senkit.
Nem gondolom magam bezárkózottnak, sőt szerintem egy átlag hívőhöz képest nyitott is vagyok. Érdekes, két fiú is mondta már ezt, akik jártak/járnak ifibe, de szerintem nem megtért emberek (az egyik biztosan nem az, a másik is necces). Mindkettő valahogy azt fejtegette, hogy én más vagyok mint a többi ifis lány...Ez nem tudom, hogy mennyire pozitív vagy negatív, mindenesetre elgondolkoztató. (Félre ne értsétek, egy világi lányhoz képest nagyon is zárkózott vagyok.)
Hejj, jó sok mindent megosztottam veletek. De csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy a könyv olvasása közben is erre jutottam. Osztogatja a jó tanácsokat, de nekem nem az a bajom, hogy mit kezdjek egy fiúval, hanem az, hogy nincs akivel kezdjek bármit is. Ha lenne, akkor lehet nem tudnék vele mit kezdeni :), de értsétek jól: egyenlőre az a baj, h nincs is fiú!
Kukkoló
Sziasztok!
VálaszTörlésKöszi, Kukkoló, hogy megosztottad meglátásaidat ezzel kapcsolatban. Én is sok hasonló hangot hallok egyedülálló (főleg lányok) szájából, úgyhogy biztos van benne valami! Nem tudom, h a többiek (aktív és passzív résztvevők) hogy állnak ezzel, de én rendkívül eredményesnek találom, hogy erről beszélgetünk.
Az egyik dolog, amit én is írtam, hogy nincsenek fiúk. A másik pedig, hogy ha vannak is, nem hogy a közös nevezőt nehéz megtalálni, sokszor a lehető legrosszabbat hozzák ki egymásból a nemek - nevezhetjük generációs problémának, vagy "bénaságnak" is a szavaiddal. Az, hogy előtte, utána 5 évvel, kinek hogy ment, nem tudom, nincsenek felmérések a kezünkben, csupán találgatunk. Én amellé tenném le a voksom, hogy ez egyre rosszabb lesz. Lehet, hogy a 18-20-asok most lazábbnak, aktívabbnak tűnnek, de szerintem egyre inkább kiveszik azokat a forrásokat a fiataljaink kezéből, amikből megtudhatnák, hogyan ismerkedjenek, viszonyuljanak magukhoz és másokhoz normálisan, hogyan tervezzenek hosszú távú kapcsolatokat...De ők majd valaki másnak jelentenek fejtörést! :) Mi a helyzet ezzel a mai 25-35-ös generációval?
A fiúk
- én azt érzem, hogy egy részről nem érzik, hogy nekik ebben lépni kéne: a férj, családfő, apa szerepe egyszerűen nem kúl - még keresztyének között sem, persze a "csajozás", ábrándozás megy, elméletben olyan jók vagyunk...:)
- más részről maguk a nők vették ki a férfiak kezéből az irányítást és így az is elmondható, hogy bizonytalanok, tanácstalanok: túl sok vagyok? túl kevés? határozott vezető legyek? Kezdeményező? Vagy olyan valaki, aki nem nyomja el a párját? (persze ez nincs így kimondva, de sok férfi ezt érzékeli)
- ebből a kettőből következik, amit Kukkoló is érez, hogy egyszerűen nincs kivel ismerkednie. Nem hemzsegnek a fiúk a gyüliben és akik vannak, egyszerűen szóba se kerülhetnek
Lányok
- szerintem a lányok nagyon felelősség teljesen készülnek a házasságra és az anyaságra is
- a gond talán az, hogy rögtön a házasságban gondolkoznak
- a magyar keresztyénség abszolút családpárti, max a világ oldaláról érhet nyomás (esetleg szülők részéről is), hogy a feleség szerep, az anyaság a karrierrel szemben nem ér annyit
- azt hiszik, hogy tudják pontosan, hogy milyen férfit akarnak, de talán soxor fogalmuk sincs arról, hogy igazáról kire lenne szükségük...
Azt hiszem a vérre menő fiú-lány harcot már én is láttam, nem szép dolog. Ha Péter tanácsából indulunk ki: fiúk, legyetek szerelmesek a lányba, lányok: tiszteljétek a férfit, akkor innentől kezdve könnyű megérteni a csaták kiinduló pontját: "pont az ellenkezőt teszik ezek az idióták!" :D
Kedves Kukkoló, tök jó, hogy nyitott vagy! Maradj meg ilyennek!
Áldás,
Ábel
Helló!
VálaszTörlésA lányos felsoroláshoz szólnék hozzá, mivel lány vagyok :).
Rögtön házasságban gondolkozunk. Hmmm. Érdekes. Valahol lehet igaz, de én úgy látom, hogy a fiúk is ezt teszik. Ez az, amit én úgy fogalmaztam meg, hogy görcsösen szeretnénk.
Én családpárti vagyok :). Épp a napokban kérdezte a főnököm, hogy hogyan látom a jövőmet. És durva, de nem mertem neki kimondani, hogy úgy, hogy nevelem a gyerekeimet. A karrier annyira nem izgat, hogy már lehet felelőtlenség is. Én kis lurkókat szeretnék :).
Na igen, én nem tudom milyen férfit szeretnék. Úgy gondolom, hogy eddig sem úgy néztem a fiúkra, hogy ezt és ezt a pontot nem teljesíti, azért nem jöhet szóba. Mindenkit egyenként mértem fel, és voltak dolgok, amikben igencsak rugalmas voltam.
És javítanálak, nem azt szerettem volna írtam, hogy a gyülekezeti fiúk szóba sem jöhetnek. Szerintem a mi fiainkkal sok baj nincs. Hívők, azt is bizonyították már, hogy vezetésre is alkalmasak, még ha kicsit bukdácsolva is :). Ami biztos, h félnek a felelősségtől, legalábbis nagy részük. Ezt számon lehet rajtuk kérni, de valahol érthető. De még sincs meg a "plusz", amitől "tetszik", ahogyan Kívülálló írta. (Aki + mégis tetszik, azért + inkább rajongok :))
Még az jutott eszembe, hogy vannak a 30as éveikben járó házaspárok nálunk, akikre mindig kicsit irigykedve nézünk, hogy de jó nekik... És bizony sokszor előfordult, hogy az ember elkezdte méregetni a férjeket, hogy hopp mennyivel "jobbak", mint az ifis fiúk. De aztán nekem mondta egy lány, aki jóval régebb óta a gyülekezet tagja, és ismerte ezeket a házaspárokat egyedülállóként, hogy ők sem voltak mindig ilyenek. Egy konkrét férjről tudok, aki ma szinte mintaapa, mintahivő, szal olyan kirakatba való a családja (legalábbis szerintem :)), és rá azt mondta barátnőm, hogy ő nem szavazott volna neki bizalmat, hogy jó apa lesz.
Szóval szerintem ez is kísértés, hogy azonnal olyan dolgokat várunk el, amik nem biztos, hogy alap-felszerelések. Erre való a házasság, hogy ott egymás mellett fejlődjenek, a feleség támogassa a férjét, pl. bizalmat szavazzon neki, h jó apa lesz.
Kukkoló
Kukkoló nyitott bejegyzésére hasonlóan megértem és magam is átélem. Egyetértek a gondolataival: "Én magamon azt látom, hogy az a bajom, hogy nincs kivel ismerkednem."
VálaszTörlésIsmerkedés, beszélgetéssel kezdődik, egymást testvérként kezelni, minden kezdet nehéz, csak el kell kezdeni Úr kegyelme által, imádságos szívvel.
Ábel beírása tanulságos és elgondolkoztató!
Isten adjon Mindenkinek világosságot, bölcsességet az ismerkedésben, egymás felfedezésében!
Üdvözlettel: Marietta
Sziasztok!
VálaszTörlésKöszi az aktív részvételt. A saját véleményemet szeretném leírni és lehet, hogy részemről zárom is a témát, úgy is jön a következő, de azért lehet itt is folytatás persze!
Emberek! Randizzatok! (udvaroljatok, ismerkedjetek, stb.) Ezzel kiteszitek magatokat annak, hogy lehet, hogy sebeket szeretek/okoztok, hiszen, ha nem házassággal végződik, akkor több mint valószínű, hogy szomorú vége lesz. Ennek ellenére, rendkívül sokat tanul az ember ezalatt önmagáról, a másik nemről, a viselkedési formákról, Isten elképzeléseiről a férfi-női kapcsolatokban, a szerelemről, stb. amikért megéri "vásárra vinni a bőrünk". Szól ez azoknak, akiket eddig tudatosan vagy csak a sorok mögött tiltott az egyház az efféle ismerkedéstől!
Ha egyedülálló vagy és furdalja az oldalad ez a tény, azaz nem érzed "teljesnek" az életed így (mert van, aki egyedül is ok), akkor feladatod, hogy lépj - szerintem Isten is ezt várja el (bár mindennek az alapja a megimádkozott lépés - ezért imádkozunk minden szombaton)!!!
Fiúk: kezdeményezzetek, ismerkedjetek, udvaroljatok, üzengessetek, írjatok képeslapot, vegyetek virágokat, bókoljatok, fejezzétek ki szimpátiátokat, dicsérjétek a lányok megjelenését és valahogy adjátok jelét annak, hogy szeretnétek valakiről gondoskodni, valakit hitben vezetni, valakit élete végéig szeretni. Tudatosítsátok magatokban, a környezetetekkel és legfőképpen azzal a valakivel, akit esetleg kiszemeltetek, hogy ti szeretnétek lépni a párválasztás ügyében!
Lányok: legyetek elérhetőek! Táguljon az a pupilla, mikor megszólít egy fiú, adjatok esélyt a legbénább kezdeményezésnek is, menjetek el a legvalószínűtlenebb randira is, még ha az egész történetből annyi stimmel, hogy ő fiú és te lány vagy - abból is tanulni fogsz/fogtok. Legyetek ott az alkalmakon, konferenciákon, táborokon, ahol hasonszőrű-bőrű emberek vannak! Bár nem a külcsín a fontos, sokszor a saját magunk megítélése miatt fontos szépen, csinosan felöltözni. Igaz, a keresztyén fiúk nem a miniszoknyát és a kiszedett szemöldököt keresik a feleségükben (legtöbbször:), de egy sugárzó kedves, rendezett megjelenés rámutat a lelki biztonságra is, amit egy nőtől várnak.
A jelenlevők természetesen kivételek! :) És megint csak a saját szűkös meglátásaimat írtam, lehet bátran nem-egyet-érteni!!
Sok szeretettel!
Ábel
Sziasztok!
VálaszTörlésKicsit kapcsolódik a témához. Most néztem meg egy filmet, Courageous (A bátorság emberei/férfiai). Keresztény film, és tetszett (ez most Tiának is szól, remélem még olvas minket, tetszett a film :D!!!). A férfiak teremtési rendbeli szerepéről szól. Hajrá fiúk, nézzétek, gondolkozzatok! Ugyanez a lányoknak is szól!!! És ami talán a legfontosabb: ne felejtsünk el imádkozni azért, hogy olyan férfiak/nők legyünk, amilyennek Isten szeretne minket látni!
(Úgy megnéznék egy olyan filmet is, ami a nőkről szól, hasonló módon....)
Kukkoló