- folytatjuk a könyvklubunkat Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend Randikalauz - Határvonalaka párkeresésben könyve alapján
"A randevúzás, természeténél fogva, kísérletező jellegű, kezdetben kevés elkötelezettséggel, tehát minden különösebb magyarázkodás nélkül ki lehet belőle szállni. Komoly veszélynek teheti ki magát az, aki idejekorán túl sok érzelmet fektet egy párkapcsolatba. A randevúzás tehát két felelősségteljes ember között működik legmegfelelőbben."
"A randevúzás során felmerülő problémák jelentős része alapvetően a szabadság és a felelősségvállalás egyensúlyának hiányára vezethető vissza."
- mi vezet érett szeretethez?
A megfelelő egyensúly megtalálásához az út: a határvonalak kijelölése
Személyes határvonalaink
Lehet, hogy nem nevezzük így őket, de mindenkiben ott vannak. Akkor "adnak hírt" magukról, ha pl. irányítani szeretnének minket, manipulálni vagy valami olyat kérnek, ami már túl bizalmas vagy ellenzünk.
A határvonalak szerepe
Kettős: meghatároznak minket és megóvnak
- amit elvárok a másiktól, ahol meghúzom a határt, az vagyok én, olyan vagyok én
- minél határozottabb határvonalakkal találkozunk a másik emberben, annál nagyobb biztonságban fogjuk magunkat érezni
Példák határvonalakra
- nemet mondani és őszintén kifejezni nemtetszésünket
- őszintén feltárni a problémák hátterét
- más emberek bevonása, akik segítenek a határok betartásában
"Tudnod kell, hogy érzékeny ember vagyok és könnyen megbántódom."
"Én nem megyek el olyan messzire a testi kapcsolatban, mint te szeretnéd, és ha tovább erőlteted a dolgot, akkor nem találkozom veled többé."
Mi van a határvonalakon belül?
- mindenki a saját "birtokáért felel"
szeretet: képességünk a kapcsolat és a bizalom kialakítására másokkal
érzelmek: szükségletünk, hogy a magunk érzéseit érezzük, ahelyett, hogy a másokét vennénk át, vagy azok befolyása alá kerülnénk
értékrend: szükségletünk, hogy életünk azt tükrözze vissza, amit igazán fontosnak tartunk
viselkedés: képességünk, hogy uralkodjunk cselekedeteink felett
attitűd: a magunkkal és a másokkal kapcsolatos véleményünk és álláspontunk
Problémák a határvonalakkal
- lemondunk arról, hogy önmagunk legyünk
- nem hozzánk illő személlyel randevúzunk
- nem értékrendünk, hanem sérüléseink vezérelnek
Akik nem randiznak
- gyakran itt is a határvonalakkal van a probléma
Akik túlvállalják magukat
- mindent elfogad, feláldozza magát a másikért
Szabadság felelősségérzet nélkül
- pl. nincs jövőkép, csak az idéglenes örömök
Irányítás
- ha az egyik fél hamarabb gondol a kapcsolat elmélyítésére, előfordulhat, hogy akár tudat alatt is manipulálja társát
Akik nem képesek nemet mondani
- aki mindenhez, még a bántáshoz is "jó képet vág", mert nem akar határokat szabni
Szexuális határeltolódások
- gyakori problémás terület, vagy mindkét fél lazán kezeli, vagy az egyik tölti be csak a fék szerepét
Sziasztok!
VálaszTörlésÉn ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Pszichológizálásnak érzem, és hiányzik belőle Isten. Bárkinek el lehetne ezeket mondani, vallástól, hittől függetlenül. Ettől persze még lehetnek hasznosak...
Többiek? Én várom a reakciókat.
Kukkoló
Sziasztok!
VálaszTörlés"Irányítás
- ha az egyik fél hamarabb gondol a kapcsolat elmélyítésére, előfordulhat, hogy akár tudat alatt is manipulálja társát"
Többek közt ez is problémám a könyvvel és a "randevúzással". Nevezetesen, hogy szabadidős tevékenységként kezeli:
"A munka és a hobbim mellett még eljárok ismerkedni is..."
Ez számomra nehezen felfogható. Nem biztos, hogy érhetően fogalmazok, de ez tényleg távol áll tőlem.
Kívülálló
Értelek.
TörlésÉn is azt gondolom, hogy az ismerkedés, randizás nem hobbi. Felelősséggel és magabiztossággal kell belemenni. Sajnos én ezt sokáig nem így gondoltam, hanem olyan "majd valahogy lesz" gondolkodás móddal és ennek megláttam a kárát. Nem csak feltétlen amiatt, hogy nem határozottan léptem fel (ez is kellett volna), hanem magamban se tisztáztam a dolgokat. Lehet, hogy ez a közvetlenség a lányokat megijeszti, de szerintem ugyan ennyire bizalommal is eltöltheti őket.
Zoli
Sziasztok!
VálaszTörlésÉn nem hiszem, hogy a közvetlenség elijeszti a lányokat (vagy ha igen, akkor magukra vessenek:D). Én csak támogatni tudom ezt a hozzáállást. Mint már írtam párszor, nekem nagyon fontos a korrektség/őszinteség. Vagyis hogy kerek perec mondjuk el a dolgokat egymásnak, ne mismásolva. Persze lehet nem ezzel kell kezdeni, de ne is halogassuk a tiszta víz öntést ama bizonyos pohárba. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy jobb a határozottság. Amikor az ember bizonytalan, hogy vajon hogy is állunk, az még az elutasításnál is rosszabb...
Kukkoló
ui.: Kívülálló, én is egyetértek.
Sziasztok!
VálaszTörlésBocsi Kívülálló, de itt most én leszek az, aki kint van a körből igazán, hiszen én egy abszolút külsős szemével vizsgálom a randizás, ismerkedés ügyét. Bár némi tapasztalatom van, mégsem érint engem ez a kérdés, azaz nem tudom belső emberként vizsgálni ezt. Ettől függetlenül szeretem ezt a témát (remélem, ez nem gáz:) és remélem, hogy elfogadtok engem is a véleményemmel együtt, ha kicsit ki is lógok...köszönöm! :)
Reagálva a fenti dolgokra:
Kukkoló: szerintem ez itt a dolgok "józan paraszti ész" része és nem feltétlen teológia, legalábbis nem az igetanulmányozós értelemben (kiindulunk egy igéből), bár minden az Isten-interpretációnkból indul ki, amit teszünk (tehát minden teológia - szerintem), de mégis ez itt a gyakorlati oldal. Nem érzem azt, hogy hiányzik belőle Isten, szerintem ott van ő is a sorok között. Amúgy a könyvben már számos igerész is említésre került, akár azokat is fejtegethetnénk. De szerintem ez az a rész, amikor beszélgetsz egy keresztyén ismerőssel és miután imádkoztatok és igét olvastatok és megosztottátok bizonyságaitokat egymással, megbeszélitek, hogy hogy kéne cselekedni egy bizonyos helyzetben. Amúgy talán még hasonlóbb helyzet, amikor két keresztyén feleség leül és a házasságról, gyereknevelésről beszélnek. Ebben is egy csomó gyakorlati, "józan paraszt ész" van, vagy nevezhetjük bibliás bölcsességnek is, ami hasznos és Isten igéjével párhuzamba hozható. Ne érts félre, a józan paraszt ész nem elég semmire önmagában, de ez is Isten akarata szerintem, hogy használjuk: önismeret, pszichológia, stb.
Kívülálló: szerintem is elég könnyeden állítja be a könyv a randizgatást, mint az élet egyik velejáró dolgát: dolgozok, sportolok, randizok, gyülekezetbe járok, alszok. Beszélgethetnénk erről, mi ezzel a gond? hogy látjátok? Kiváncsi lennék, hova jutunk. Köszönöm.
Zoli: én várom még, hogy jobban kifejtsd (akár most, akár a továbbiakban itt-ott), hogy mire gondoltál, addig inkább nem reagálok. Vagy talán egy dolog:) Mit értesz pontosan "ez a közvetlenség" alatt: hogy letisztázod magadban, hogy mit érzel és azt úgy ahogy van közlöd a lánnyal rögtön az elején?
Köszönöm, ha kapok reakciókat, tesótok,
Ábel
ui.: Marietta, ha vagy, hétfő estére áhitat? :)
Sziasztok!
TörlésEgy kicsit a pszichologizálós részhez: Nem tudom, hogy nekem volt-e csak az az érzésem, de én úgy láttam olvasás közben, hogy mintha csak kényszerből lennének egyes bibliai versek odarakva a szöveg mellé. Semmi közük nem volt az adott témához. Mintha nem az Isten szeretete, akarata miatt kellene szeretnem a másikat, hanem a saját lelki épségem miatt. Nem a másik óvása miatt húzok határvonalakat, hanem, hogy én ne sérüljek (kicsit önző hozzáállás...) Ezzel nem azt mondom, hogy a kettő ellentétben van egymással, de a könyvet ilyen szempontból nem látom kiegyensúlyozottnak. És ami szerintem fontos az a motiváció... Nem a hit gyümölcse a jó párkapcsolat, hanem olyan "emberi", testi erőlködés... Hogy konkrétabban leírjam, nem a Biblia felől közelíti meg a pszichológiát, hanem a pszichológia felől közelít a Bibliához. De ezt lehet csak én látom így. Egyébként amit a hit gyakorlati megélésével kapcsolatban írtál nagyon is egyetértek. Csak én itt nem a hit megélését, hanem a pszichológia megélését látom.
A közvetlenség: a hétvégén volt egy kis fiúkör, ahol beszélgettünk és ott is előjött ez. A közvetlenséget nem arra értem, hogy elmegyek egy konferenciára vagy táborba és egyből leszólítom, hogy "légy a feleségem".
A szituáció inkább a közösségen belüli dolgokra vonatkozik. Itt vannak a lányok ismerkedünk, barátkozunk, már évek óta együtt vagyunk. Isten felé elkötelezettek, komoly hívők, szépek, aranyosak, kedvesek, de egyikőjük különösen fontos, kedves lesz a számomra, akkor lépek felé és ezt elmondom neki, mert ha nem teszem és magamban csak vacillálok, ábrándozok azzal hamis gondolatokat ébresztek. Persze az a legjobb eset, ha kölcsönös a vonzalom, mert akkor akaratlanul is keressük egymás közelségét és az lesz a vége mint nálatok, hogy hirtelen a barátságból már szerelem lett illetve a barátság mellé bejött a szerelem is. Én is a barátomat szeretném feleségül venni, az nagyon jó lenne.
Zoli
Zoli!
Törlés"Mintha nem az Isten szeretete, akarata miatt kellene szeretnem a másikat, hanem a saját lelki épségem miatt. Nem a másik óvása miatt húzok határvonalakat, hanem, hogy én ne sérüljek (kicsit önző hozzáállás...)"
Valami hasonló fogalmazódott meg bennem is :). Csak nem tudok ilyen szépen írni.
"Persze az a legjobb eset, ha kölcsönös a vonzalom, mert akkor akaratlanul is keressük egymás közelségét és az lesz a vége mint nálatok, hogy hirtelen a barátságból már szerelem lett illetve a barátság mellé bejött a szerelem is. Én is a barátomat szeretném feleségül venni, az nagyon jó lenne."
Csak sajnos a legtöbb ember tele van sérülésekkel (én is) és tudva vagy tudatlanul ezek határozzák meg a viselkedését.
Kívülálló
"Sérültek" vagyunk lelki értelemben. Jézus ilyenkor is tud segíteni, csak Reá kell hangolódnunk, hogy Őáltala épülhessünk, VAN lehetőség fejlődéshez, tanuláshoz...
TörlésNem egyszerű megfogalmazni...Sérültség, sebezhetőség mindenkiben benne van, csak be kell látni, hogy Jézus szeretete formál, hogy a másik embert is elfogadhassuk...
Krisztus kegyelméből üdvözlök Mindenkit!
Marietta
SziasztoK! Köszi az eddigi válaszokat.
VálaszTörlésZoli, elgondolkodtató, amiket írsz, nem te vagy az első keresztyén, akitől ezt az olvasatot hallom, de csatlakozva Kívülállóhoz, te vagy talán az első, aki ilyen jól megfogalmaztad. Meg szeretném jobban érteni, hogy miben látjuk máshogy ezt az egészet. Ehhez először egy konkrétumot kérnék, írtad, hogy vannak erőltetett igerészek odapakolva, erre kérnék egy példát, akár oldalszámmal, köszönöm.
Igen, mivel pszichológus doktorokról van szó, a pszichológia szemüvegén keresztül szemlélnek mindent és sok mindent meglátnak, amit egy teológia doktor sem látna meg. Pedig Isten szerintem pszichológus is:) azaz a pszichológia is része a teremtett világának (ahogy a biológia vagy fizika), ami egy csomó olyan hasznos dologra mutat rá, tanít meg minket önmagunkkal és az egymással való kapcsolatainkkal kapcsolatba, ami akár abban is segíthet, hogy Isten igéjét is jobban megértsük. Persze pszichológus férjként (Hanna az) én fertőzött vagyok :), de hasznosnak látom ezt a vitát, engem is megmozgat és megláthatom mások hogyan állnak ehhez, köszönöm.
Ábel
Sziasztok!
VálaszTörlésMegpróbálom leírni, hogy én hogy is gondolom ezt a Biblia felől közelíteni a pszichológiát, vagy pszichológia felől közelíteni a Bibliát dolgot. Vegyünk a pszichológia helyett valami mást (mivel ahhoz egyáltalán nem értek :)), pl. a párválasztást.
Legyen az a szitu, hogy van egy fiú, aki a párválasztáson elmélkedik.
Ha a Biblia felől közelít: Fellapozza a Péld 31-et és megnézi a derék asszony leírását. És ezeket a tulajdonságokat (megbízható, gondoskodó, előrelátó, takarékos,...) keresi a lányban. Vagyis ilyenkor az a fontos, hogy Isten mit gondol erről, és nem az, hogy én mit. Persze nekem is vannak vágyaim, elvárásaim, de tudatosítom magamban, hogy nem azok a legfőbb szempontok.
Ha a másik oldalról közelítek, akkor sztem az a fontos, hogy én mit gondolok, nekem mik az igényeim. Ha ilyenkor lapozom fel a Bibliát, akkor inkább csak magamat igazolom belőle, mert lehet egyes igényekben átfedés. Ekkor ledegradálom a Bibliát egy tanácsadó könyvvé, aminek a tanácsait vagy betartom vagy nem.
Én a könyveben ezt láttam: leír 20 különböző jótanácsot, és minden 20-at igazol egy igével is.
De valahogy így nem arra jutunk, hogy a Biblia az abszolút igazság, és bármit is mond, még ha nem is tudom elképzelni, hogy úgy legyen, akkor is az az igaz.
Mondok mást is. Természettudós lévén legyen természettudomány :). Azt, hogy Isten teremtette a világot 6 nap alatt, nem azért fogadom el, mert bizonyított tény, hanem azért, mert ezt mondja a Biblia. Vagy: ha jól tudom a mózesi törvényekben van néhány olyan gyakorlati jótanács, ami ma is megállja a helyét, pl. a vérrel kapcsolatban. De az, hogy egy 3000 éves törvény megegyezik a mai tudományos gondolkozással, nem azt jelenti, hogy a tudomány igazolta a Bibliát, hanem azt, hogy a Biblia igazolja a tudományt.
Remélem érthető valamennyire :)!
Kukkoló
Szia Kukkoló,
Törlésa Biblia-nem Biblia felőli közelítéshez:
igen, igazad van, nem az eredendő elképzeléseinket kell keretnek venni, ami alapján párt választunk. Megtérésünk után Isten igéjén keresztül egy vadonatúj "listát" kapunk a kezünkbe. Szerintem itt ez most a megtérteknek szólna.
Viszont, amit beszéltünk ismerőseimmel, lehet hogy már itt is írtam, hogy azért az ő társadalmukban (nyugat, Amerika, Anglia) a dating/courting-nak van egy kultúrája, ami a keresztyénekre is kihat. Nálunk szerintem ez nincs meg. Jó magyar virtus szerint itt vagy sülve főve együtt van valaki, vagy egyáltalán semmiről sem beszélhetünk. A dating pedig egyfajta randizgatás, ismerkedés, egy kezdeti folyamat, ami nem jelent garanciát semmire. Mindössze két ember próbára teszi ezt. Isten vezetését is kérve (igék, lelki vezetők és a józan paraszti észre is támaszkodva). Szerintem ezt jó, ha újra és újra tudatosítjuk magunkban, hogy ez egy amcsi könyv egy olyan dologról, ami nálunk (pláne gyülekezeti szinten) nagyon máshogy nézhet ki.
Mégis, szerintem jó, hogy megmozgatja ezeket, ha annyira más is az itthoni közeg. Nekem megmondom őszintén tetszik. (bár csak külsős szemmel tudom mondani) Lehet, ha Soma fiam tizenéves lesz, ez alapján fogom felkészíteni az udvarlásra :)
Áldás,
Ábel
Sziasztok!
VálaszTörlésMielőtt félreértés lenne nem akarom megmondani a "nagy igazságot". Se pszichológus, se teológus nem vagyok. (Lehet emiatt is akadékoskodok annyit.) Hanna biztos ezerszer jobban ért hozzá és látja át a dolgokat keresztyén szakmabeliként. :) Sőt szerintem sok hasznos dolog van a könyvben, amik megfontolandóak, hogy az ember ne sérüljön és ne sértsen meg másokat egy párkapcsolatban.
Sajnos a könyvet múlt héten vissza kellett vinnem a könyvtárba, de kiveszem újra és megpróbálok eleget tenni a kérésednek Ábel. Jegyzeteket nem készítettem.
Ezeken a dolgokon gondolkodnom kell. De én még azt is látom, hogy maga a pszichológia tudománya nem nagyon tud mit kezdeni a bűn fogalmával. Lelki sérüléseket, környezeti hatásokat, családi problémákat lát, de nem beszél az ember megromlott, bűnös természetéről. De lehet hogy keresztyén olvasóként ennek triviálisnak kell lennie és nem is kellene ezt keresnem a sorok között (és az Evangéliumot se). De sok igazságot látok abban is amit Kukkoló írt.
A lelki sérüléseinkhez pedig annyit, hogy jó hogy Isten ebben is a mi gyógyítónk, vigasztalónk.
Zsolt 103,2-4
"Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged." :)
Ez egy kicsit off: megmutattam a lakótársamnak a blogot és az volt az első reakciója, hogy miért éppen szinglikről beszél. Az ő értelmezésében a szingli azt jelenti aki tudatosan keresi az egyedülállóságot, mert abban találja meg a számára előnyös dolgokat (önállóság, szabadság, kötetlenség az élet minden területén: párkapcsolat, karrier, hobbi). Tehát az a szingli aki törekszik az egyedüllétre, mert abban találja meg az igényeinek legmegfelelőbb életmódot. Ezen is elgondolkoztam, mert számomra a szingliség mindig is negatív jelző volt, de sok igazság van abban amit a lakótársam mondott. Szerintem itt a honlapon és a regisztráltak között nem törekszik senki az egyedüllétre, sőt... :)
Zoli
Sziasztok! Kedves Kukkoló és Zoli!
VálaszTörlésNagyon köszönöm, hoyg leírtátok ezeket. Állandóan figyelmeztetnem kell magam, hogy itthon nagyon pszichológusi a közeg.:) Tudjátok, mikor haza jövök munkából, Hanna leültet a freud-i szófára és előveszi a jegyzetfüzetét és fel teszi a "hogy vagy" kérdést aztán le kell rajzolnom a családomat és azt kielemezzük...hahaha, na, de komoylra fordítva a szót. :) Igen, a szüleim is lelkészek, Hanna szülei is, folyton lelkigondozásról van szinte szó, ez egyszerűen körbevesz és ennek nagyon örülök, mert szeretem.
A pszichológia az én olvasatomban
Kicsit a reformációhoz és a felvilágosodáshoz tudnám hasonlítani, amikor idegenkedtek az emberek a tudományos bizonyítékoktól és csodálatos felfedezések születtek és csodálatos tudós-bizonyságtételek, hisz a kettő nem zárja ki egymást, de a sorrend nem felcserélendő. Így látom soxor a pszich ügyét is a keresztyének között. Vannak, akiknek tetszik, vannak, akik mindent e köré építenek (az egész vallás csak egy jelenség, stb) és vannak, akik idegenkednek tőle. Ez a könyv: http://www.hivo.hu/pszicho.htm sok mindent helyretesz, de ezt Pálhegyi Feri bácsi is elmondj a a Körkép, Korkép, Kórképben. Vannak pszichológusok, akik elvetik a bűn fogalmát és vannak, akik nem. Ugyanúgy, ahogy a biológusok között is vannak, akik evolúcionisták és vannak, akik nem. A veszély az, ha megfelelő ismeret nélkül elzárkózunk tőle, de ugyanakkor az is veszélyes, ha a megfelelő szűrő nélkül kezdünk belemenni.
Nekem, ami kézzel fogható és fontos, pár terület, amit nagyon szeretek benne:
- szülőkkel való kapcsolat kielemzése (anya, apa komplexus esetleg)
- gyerekkori élmények feldolgozása (sokszor csak a kimondásuk, elmesélésük is segít mindenféle elemezgetés nélkül)
- testvérek közötti kapcsolat (hanyadik vagy, stb.)
- személyiség típusok (ki, mire hajlamos)
- pszicho dráma
- pásztorál pszichológia
- stb.
Azt szoktam mondani, hogy MINDENKINEK el kellene menni pszichológushoz!:) Lehet, hogy durva, de én mindenkinek ajánlani szoktam. Heti egy óra egy idősebb, azonos nemű keresztyén pszichológussal kb 12 hónapon át nagyon áldásos lehet. Az emberenek szüksége van arra, hogy megismerje azokat az alapvető mechanizmusokat, amik hitéhez, embertársaihoz való egészséges kapcsolódáshoz kell. Ezek korábban amúgy pont a több generációs családban és a falu erős közösségében mind helyre voltak téve (itt is közegtől függött, hogy mennyire volt biblikus, mint ma, hogy egy pszich mennyire evangéliumi), de ezért nem volt akkor szükség ezekre a szakemberekre. Ki, mennyire van távol ettől az idiltől, talán annyira nagy szüksége van a pszichológia járókeretére, hogy megtanítsa járni.
Hadd ajánljak egy nem keresztyén magazint: Mindennapi Pszichológia címmel. Ez szűrős terület, de nagyon sokat lehet belőle tanulni is. Esetleg ifire, házicsoportra be lehet vinni témákat, hogy az Evangélium fényében beszéljük meg ezeket a témákat.
A könyvet folytatva biztos jönnek majd még ehhez hasonló beszélgetések. Én figyelni fogok az igékre (hogy nem erőltetettek-e) és hogy helyén vannak-e a dolgok a pszich-th kapcsolatában (melyik van az első helyen) és majd reagálhatunk ilyen szempontból is az adott témákra. Jó, hogy feljött ez a fajta szemlélet és érdekes, hogy mindhármótók végülis hasonlóan áll ehhez.
Áldott vasárnapot!
Ábel
Kedves Ábel!
TörlésBár én nem lettem megszólítva pár szóban reagálnék.
"Azt szoktam mondani, hogy MINDENKINEK el kellene menni pszichológushoz!:) Lehet, hogy durva, de én mindenkinek ajánlani szoktam..."
Én felnőttem ilyetén szakember "segítsége" nélkül és talán sikerült feldolgoznom a saját életemben eddig felmerült problémákat. Lehet, hogy ez Isten különösen nagy kegyelme, de ebből adódóan nem értek egyet a fenti mondataiddal.
Kívülálló
Kedves Kívülálló!
TörlésÉn pedig köszönöm, hogy így is reagáltál és örülök, hogy így látod.
Testvéred:
Ábel
Sziasztok!
VálaszTörlésÉn bevallom, kb. az a keresztény vagyok, aki csípőből elutasítja a pszichológiát, mint olyat. Vannak orvostanhallgató ifiseink, és ők sem szoktak semmi jót mondani róla. Mindig negatív példaként hozzák fel, hogy pszichóból milyen "hülyeségeket" tanultak. Viszont, ha úgy közelítjük meg, hogy ez is egy tudomány, amit lehet hívőként is művelni, ahogyan lehet vki biológusként is hívő, akkor végülis lehet elfogadható. Bevallom azt is, hogy még soha nem beszéltem pszichológussal, pláne nem hívő pszichológussal. Pálhegyi Feri bácsi egy könyvét olvastam csak. De nagyon örülök, hogy nemsokára személyesen is meghallgathatom őt, kíváncsi vagyok, milyen lesz :). Talán utána máshogy fogom látni a dolgot :).
Ami még eszembe jutott: valahol azért mégsem lehet egy kalap alá venni a biológiát a pszichológiával. A pszichológia a lélekkel foglalkozik, ami jóval ismeretlenebb terület, mint a látható világ. Én valahogy úgy látom, hogy kicsit veszélyes víz, könnyen a Sátán uralma alá lehet kerülni. (De ez lehet csak az én csökött agyam félelme és semmi alapja nincs...)
Üdv.
Kukkoló
ui.: Ezek gondolat-foszlányok, nem vélemény, hanem ha úgy tetszik, előttetek gondolkoztam :). Várom a válaszokat!
Kedves Kukkoló!
TörlésÉn a feleségemtől 5 évig hallgattam, hogy milyen baromságokból kell vizsgáznia és szigorlatoznia. Tényleg, néha az ember kirohanna a világból, olyan dolgokat kitalálnak az emberek. Ha valaki meg akarja vizsgálni, hogy hova jut az ember a saját maga erejéből, talán a legjobb, ha a legnevesebb pszichológus/pszichiátereket tanulmányozza. Annyira távol vannak Istentől és annyira emberi a megoldás keresésük, hogy az már pokoli. És pont ezért igaz az, amit mondasz, hogy itt a biológushoz képest az emberi lelkekről van szó - nagyobb a felelősség, mikor valaki megír egy doktorit és a végkövetkeztetés az, hogy a megoldás bennünk van és Isten pedig csak egy kitalált manifesztációs játéka a tudatalattinak.
Viszont, viszont. Vannak-e körülötted olyanok, akik kisebbségi komplexussal küzködnek? Vagy aki korán elvesztett valakit? Vagy akit gyerekkorában bántalmaztak? Vagy aki kényszeres (5x megnézi, hogy bezárta-e az ajtót, 5 percig mos kezet)? Vagy pánikbeteg és nem bír tömegközlekedési eszközre szállni? Ezek olyan esetek, akikkel körül vagyunk véve. Ilyenkor nagy segítség lehet a lelkigondozásukban egy keresztyén pszichológus aki a szaktudás mellett tapasztalattal is rendelkezik. Nem hiába nem találkoztál még eggyel sem - nincsenek sokan. Nagyon hálás vagyok Pálhegyinek, hogy töri az utat a következő generációnak, én úgy látom, hogy nagy szükség van rá.
Érdekes, hogy hogyan reagálnak magára a pszichológiára a emberek. Mikor egyszer elmondtuk valakinek, hogy Hanna gyerekpszichológusnak készül, akkor hangosan felkacagott. "A macskát meg kell tanítani nyávogni?" kérdezte gúnyosan. Nem, felelhetnénk. Kiegészíteném azzal, amit már írtam - ideális esetben nem lenne szükség ezekre a szakemberekre. De a mai társadalomban nagyon nagy szükség van rá.
Ha egyszer találkozunk, lehet, hogy tartunk egy bevezető kurzust a pszichológiába. Alap fogalmak, miben lehet segítségül, hogy egy kicsit közelebb hozzuk ezt az idegenkedőkhöz. Ez egy akkora kincs és ajándék szerintem és ha a megfelelő kezekben van, egy keresztyén szolgálatot (lelkigondozás, igehirdetés, döntéshozás) megtöbbszörözhet.
Még egy gyakorlati példa eszembe jutott. Hanna most egy olyan könyvet fordít, ami végülis egy amerikai pszichológus doktorija. Ez a pszichológus is alkoholista családban nőtt fel és ez a könyv azoknak íródott, akik az alkoholista családban felnőtt embereket szeretnék lelkigondozni. Nem az alkoholisták lelkigondozásárólvan szó tehát, hanem azoknak a már felnőtt gyermekeiről. Az író kutatásai szerint (300 oldal) kiderül, hogy ez egy külön "faj". Meg vannak a jellegzetességeik és ezeket figyelembe kell venni, mikor lelkigondozzuk őket vagy bármilyen kapcsolatot alakítunk ki velük. Mennyire nagy áldás lehet egy ilyen anyag a kezünkbe, mikor ilyen problémával küszködő emberekkel találkozunk és valljuk be, kis hazánk nem szűkölködik ebben...
Természetesen az írónő is megtért keresztyén ember.
Áldás,
Ábel
Kedves Ábel!
TörlésLehet nem látom jól, vagy tisztán, szóval javíts, ha tévedek:). De ismét továbbgondoltam: Én most úgy látom, ott a legfőbb gondom, hogy azt nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet úgy gyógyítani a lelket, hogy nem Isten Igéjével tesszük.
Máshogy mondom: az ember azt elfogadja, hogy ha fáj valamije, akkor elmegy orvoshoz, bevesz gyógyszert. (Legalábbis többségünk elfogadja. Pont tegnap beszéltem egy rokonnal, aki nem hajlandó gyógyszert bevenni...Még egy egyszerű gyulladáscsökkentőt sem...)De valahogy a "lélek betegségeinél" más a helyzet. Ott azonnal jön az óckodás, ne turkáljanak a fejemben...Valahogy a lelki sérülést nem tudjuk egy kalap alá venni a testi sérüléssel (pedig lehet ezt kéne?!).
Keresztényként fel sem merül az emberben, hogy valaki nem hívő azért, mert mondjuk rákos. Ellenben, ha valami lelki baja van, akkor mindjárt törjük felette a pálcát, mert hogyhogy ettől nem szabadult.
Én ebben nem látok tisztán, és főképp azért, mert úgy látom, hogy tőlem okosabb, régebb óta hívő, Bibliával sokat foglalkozó embereknek is probléma.
Ismerek egy hívő fiút, akinek elég sanyarú gyerekkora volt. Pontosan nem tudom, de a lényeg, h a szüleire nem sokban számíthatott. El is kallódott, de az Úr megszólította. Ma tisztességesen él, életvidám fiatalember, aki mindent az Úrra bíz (irigylésre méltó, hogy mennyire...). Viszont azért vannak a gyerekkorának maradványai, pl. hiperérzékeny, bizonyos dolgokra nem úgy reagál, ahogyan egy átlag ember. Lehet ezeket a dolgait egy pszichológus helyre tudná tenni?
God bless You, Ábel & Hanna :)!
Kukkoló
Kedves Kukkoló!
TörlésKöszi, hogy tovább töprengsz és mi is ezt tehetjük veled! :)
Szépen sorjában haladva...
Az a helyzet, hogy a pszichológia nem üdvözít, mint ahogy a józan paraszt ész sem, de sok mindenben megkönnyítheti a helyzetet. Ha valaki gyászol, sokkal könnyebben tudunk neki segíteni, ha tisztába vagyunk vele, hogy a gyásznak milyen fokozatai vannak és felismerjük, hogy ő melyikben jár, mint hogy csak annyit mondanánk "imádkozunk érted" - ami szintén nagyon sokat jelenthet amúgy. Vagy gyerekeket nevelünk és tudjuk, hogy melyik korszakra mi a jellemző. Nem mindegy, ha fiai vagy lányai születnek az embernek, mindegyiket máshogy kell nevelni és nem árt, ha rákészülünk kicsit, hogy hogyan neveljünk istenfélő, határozott, alázatos de nem tele kisebbségi érzéssel, stb fiúkat és lányokat. Tehát önmagában ezek csak tanácsok, háttérinfók, de hasznosak és úgy gondolom, biblikus bölcsességnek nevezhetőek. Erre azt mondani, hogy nem kell, nincs rá szükség, Isten szeméből nézve szerintem felelőtlenség is lehet.
Hogyan lehet Isten igéje nélkül lelkeket gyógyítani? Sehogy. De hozzáértés nélkül (lelkigondozás ajándéka - pásztorálpszicho - pszicho alapismeretek) nagyon felkészületlen szolgálatnak látom.
Betegség-lelki betegség
Ez a szkemberek hiányához vezethető vissza szerintem. Nagyon szomorú az is, amikor egy keresztyén a pszichiátrián csücsül és írják fel neki a gyógyszert és az is, amikor az egész pszichológiai szakértelemtől elzárkóznak a keresztyének. Igenis vannak közöttünk nem kevesen, akiknek kicsit többre van szükségük mint a megtérés élénye, a Biblia olvasása és az alkalmakon való részvétel. Lelkileg sérült emberekkel vagyunk körülvéve. Én legalábbis, de szerintem ez nagyon sok mindenkire igaz. Ezeknek az embereknek lelkigondozói beszélgetésekre van szükségük esetleg családterápiára, hogy rávilágítson ez a fajta segítség dolgokra, hogy miért olyan törékenyek, miért nem bíznak senkiben, miért maximalisták, miért nem mernek tükörbe nézni, miért esznek túl sokat vagy pont az ellenkezője, miért érzik magukat érzelmileg labilisnak, miért vannak sírógörcseik, miért álmodnak furcsa dolgokat...Ezek mögött mind ott van egy-egy dolog, amit a felszínre kell hozni: félelem, hogy a szüleim meghalnak, szexuális identitás zavarok, kisebbségi érzés anya vagy apakomplexus miatt, irigység a testvérem felé, gyerekkori traumák... Legtöbbször olyan egyszerű dolgokról van szó és sokszor maga az, hogy ez a felszínre jön és kibeszéljük, hogy minek mi lehet az oka (a tünetekből szépen visszakövetjük lépésről lépésre, hogy mi a forrása az egésznek), de ott vannak a tesztek, azok is olyan csodálatosan rámutatnak dolgokra. Pl. rajzok, vagy formafelismerés vagy egészen játékos írásbeli és szóbeli tesztek, amik segítenek összerakni a képet. Szerintem ez olyan sokat segít, hogy tudjam ki, milyen vagyok, milyennek teremtett Isten, milyen az én lelkem. (de ez már önismeret, ezt általánosságban mindenkinek ajánlanám) Lássam a mélyen bennem levő érzéseket, szembesüljek a múltammal, a neveltetésemmel, hogy az milyenné tett engem és egész egyszerűen a kezembe tarthassam a "használati utasítást" magamhoz. Ami nagyon fontos, hogy meg legyen, mert ezt a párom kérni fogja és át kell tudnom adni! :)
Sanyarú gyerekkorú fiú
TörlésIsmerni kellene a pontos információkat, de most dolgozzunk azzal, amink van. Ha a srácnak vannak furcsa megnyílvánulásai (persze kéne tudni, hogy mennyire furcsák), amik a közösség számára nyílvánvalóak, akkor valószínüleg lenne mit átbeszélnie egy szakemberrel. A kérdés az, hogy a csodálatos megtérése elég volt-e ahhoz, hogy utána be is tudjon illeszkedni a gyülekezetbe és úgymond teljes tagként jelen tudjon lenni (nem beszélve a családalapításról: meg vannak-e a készségei, hogy férj és apa legyen). Előfordulhat hogy nagy dilemmák és csatározásokat folytat magában, mert egyszerűen nincsenek meg benne azok a készségek, amik bennetek, a trauma-mentes emberekben automatikusan ott vannak. Ha ez így van, akkor az olyan érzés lehet, mint ha egy mozgássérültnek nem adnánk meg a lehetőséget, hogy közöttünk legyen, tehát szerintem szükség van a szakmai segítségre (ennyi infónak a tudatában)
Válaszolva a kérdésedre pedig - hogy mennyiben tudna egy pszich segíteni - kérdezzük meg a jövendőbeli feleségét (vagy a jelenbelit, ha van neki:), hogy mit gondol erről. Szerintem mindenképpen támogatná az ötletel!
Ábel
Kihagyhatatlan :DDD
VálaszTörléshttp://ujragondolo.blog.com/
Bármi is ez, nekem nem nyílik meg :(
TörlésPedig működik :). (Ctrl+c ctrl+v a gyengébbek kedvéért)
TörlésDe miért Mari, olyan szép név. Mégis elégé elhasznált manapság. Ismertem egy Máriát, na Ő sem volt túl boldog vele...
Köszi Kívülálló :D!!!
TörlésOtthon tényleg nem nyitotta meg, de most munkahelyen megnéztem... :D
ejnye-bejnye és mi van, ha a főnök is kukkolja a blogot, nem félsz, hogy lebux? :))
TörlésKicsit provokatív oldal :) De tény hogy gondolkodtató...
TörlésÉn is megnéztem az Újragondolkodó blogot, valóban elgondolkoztató....
VálaszTörlésA pszichológia valóban érdekes terület. Én is nagyon kedvelem dr.Pálhegyi Ferenc írásait, olvastam sok könyvét és CD-jeit hallgattam meg.
De a modern pszichológia egyik veszélyes tévedése az a feltételezés, hogy az ember nem szorul Istenre, ha szabadulni akar a depresszióból, vagy más betegségből vagy éppen a bűnből. Jézus Krisztus ezt mondta: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (János 15,5).
Úr legyen Veletek!
Marietta
Én is megnéztem az Újragondolkodó blogot, valóban elgondolkoztató....
VálaszTörlésA pszichológia valóban érdekes terület. Én is nagyon kedvelem dr.Pálhegyi Ferenc írásait, olvastam sok könyvét és CD-jeit hallgattam meg.
De a modern pszichológia egyik veszélyes tévedése az a feltételezés, hogy az ember nem szorul Istenre, ha szabadulni akar a depresszióból, vagy más betegségből vagy éppen a bűnből. Jézus Krisztus ezt mondta: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (János 15,5).
Úr legyen Veletek!
Marietta