Határvonalak a párkeresésben, 4. fejezet.
Marian és Scott példájával indul a fejezet: Scott egy szélhámos volt, aki csak kihasználta Mariont, akinek külső segítség kellett ahhoz, hogy ezt egyáltalán észre vegye és nagy erőfeszítés, hogy véget vessen a kapcsolatnak, ami pár nap után tovább folytatódott. Marion lelkigondozójának sötét, elveszett, depressziós időszakként írja le azt, amikor bántalmazó partnerével megszakította a kapcsolatot. Aztán később kiderül Marionról, hogy kapcsolatból kapcsolatba esett és ez amiatt volt, mert egész egyszerűen rettegett az egyedülléttől. Ennél még azt is jobbnak tartotta, ha hozzá nem illő emberrel van együtt, hogy félelmét valamelyest tompítsa. Bár egyik partner sem bizonyult hosszú távon jó választásnak, erre a célra megfeleltek. Marion egyszerűen képtelen volt egyedül maradni.