Ez amúgy hálaadásra is ad okot. Ha valaki ennyire fontosnak tartja, hogy lelkileg is egy hangon legyen a párjával, az már megfelelő érettségre utal. Nem csupán a kinézet, a stílus vagy éppen társadalmi háttér alapján döntünk.
Ha valakivel igazi bensőséges kapcsolatba szeretnénk kerülni csak Istenen keresztül tudjuk ezt elérni. Az Istennel való kapcsolatunk a legbensőségesebb, legbizalmasabb, a "legbelső kör". A randevúzásnak is az a célja, hogy valaki olyan mellett horgonyozzunk le, aki hozzánk hasonlóan szereti Istent és akivel segíteni tudjuk egymást abban, hogy még közelebb kerüljünk hozzá.
Ha partnerünk nincs velünk egy lelki hullámhosszon és nem érezzük ezt problémának, ez egy egyértelmű jel arra, hogy valami nincs rendben a hitéletünkkel.
Felvetődő kérdések a témában: (46. o.)
- Vajon ő-e az a társ, akit Isten nekem szánt?
- Összeillünk-e életünk lelki vonatkozásait tekintve?
- Hogyan "vonhatnánk be" Istent a kapcsolatainkba?
- Hogyan találjuk meg a hangot egymással a lelki dolgokban?
- Mit tegyünk, ha másképp gondolkodunk a lelki dolgokról?
- Lehetséges, hogy nem akarunk szembenézni lelki összeférhetetlenségeinkkel?
A "rendeltetésszerű használatról"
Fontos, hogy ne Istent próbáljuk beilleszteni egy kapcsolatba vagy a párválasztás kérdésébe, hanem a hitéletünkbe kapjon helyet a párválasztás is. Isten adja a kapcsolatokat is, a szeretet és romantika is tőle származik, csak Ő által lehet ez áldott, hozzá kell fordulnunk tanácsért a "rendeltetés szerű használathoz", hogy neki dicsőséget, nekünk pedig örömöt szerezzen.
Bálványimádás
Ha a szerelem és vágyaink beteljesedését keresve figyelmen kívül hagyjuk Isten tervét és akaratát életünkre nézve, könnyen bálvánnyá válhat ez az egész (maga a kapcsolat vagy a randizás vagy a párkeresés).
Íróink figyelmeztetnek, hogy sokszor egy párkapcsolat kialakulásakor olyan sok minden megváltozik, akár az Istennel való kapcsolatunk "rutinja" is felborulhat és háttérbe szorulhatnak az addig helyese fontos dolgok. De megfelelő határvonalakkal ez is kiküszöbölhető vagy orvosolható.
Szintén szó esik azokról a tesókról, akik tipikus módon mindig valaki más által kapcsolódnak Istenhez. Ettől az embertől/kapcsolattól függ, hogy ők is éppen égnek az Úrért vagy teljesen közömbösek. Hitükben nem állnak meg saját lábukon.
Bölcs dolog tehát, ha bármilyen szintű randizásról van szó, már az elején Isten elé vinni a dolgot és őszintén útvezetést kérni tőle, hogy legyen lelki látásunk - hol helyezkedik el ez a kapcsolat Isten szerint a mi életünkben.
Egy párkapcsolat csak kétféleképpen hathat a hitéletünkre: pozitívan vagy negatívan.
Mit is értünk "hitélet" alatt?
- Hitéletünk története: ismerjük meg egymás hitéleti múltjának alakulását és fordulatait
- Értékrendünk: tisztázzuk ezeket partnerünkkel és soha ne állapodjunk meg olyas valakivel, akivel a legfontosabb pontokban különbözik az álláspontunk, remélve, hogy egyszer csak "megvilágosodik" majd és megváltozik (pl.: a férfi, aki lelkész szeretett volna lenni és elvett egy olyan lányt, aki bár aktív szolgáló volt, a lelkész-feleség szerepe már sok lett volna és ez a "félreértés" a mai napig kihat a kapcsolatukra)
- Harcaink: kudarcok és veszteségek nélkül nincs növekedés. Persze mindenki próbálja magát jó színben feltüntetni lelki értelemben is, de a harcok, kétségek, lelki küzdelmeink mégis részei az életünknek. Persze ez egy bizalmas dolog, meg kell várni erre is a megfelelő időt és alkalmat, viszont akár vízválasztó is lehet, hogy hogyan reagál az efféle megnyílásra partnerünk és esetleg hogyan birkózunk meg az adott problémákkal közösen.
- Lelki autonómia: fontos, hogy olyan párt válasszunk, akinek már azelőtt komoly kapcsolata volt Istennel, mielőtt velünk találkozott volna és nem mi vagyunk az összekötő kapocs Isten és közte. Ha olyan valakivel randizunk, aki nem erős hitben, az mindenképpen veszélyt jelenthet. Az "új fejezet az életemben" csodálatos érzése sok mindent ködösíthet. Mikor valaki tetszik nekem és pont ez a személy engem is nagyon kedvel, az tényleg egy varázslatos dolog. Vigyázzunk, hogy ne pont ez vakítson el bennünket. Előfordulhat viszont kivételes esetekben, hogy valaki tényleg a párkapcsolat alatt erősödik meg a hitben, akár ekkor tér meg. Egy pár jele a lelki autonómiának: rendszeres bibliaolvasás, gyülekezetbe járás, a hit nyílt megvallása, aktív imaélet és az elveszettekkel, szenvedőkkel való törődés.
- Barátságok: Madarat tolláról... figyeljünk a hívő-nem hívő barátok arányára, hogy ne legyen egyik irányba sem túlzó esetleg.
Ne bánjuk, ha bizonyos lelki kérdésekben partnerünk vitába száll velünk, hadd sisteregjen a levegő! Sokszor ezekből tanulunk a legtöbbet, mikor közösen fellapozzuk a Bibliát és kicsit utána járva a dolgoknak sok mindent megtudunk a másikról, önmagunkról és nem utolsó sorban a hitünkről is.
Amikor nehéz megélni a hívő életet
Egy meghasonlott állapot nem feltétlen az odaszánás hiányát jelenti, sőt pont az ellenkezőjére is utalhat.
A hit a jellemünkre való hatása egy halálunkig tartó folyamat. Azok a bizonyos fehér foltok saját magunknak és párunknak is frusztrációra adhatnak okot, a probléma ott van, hogy ha a vágyaink és Isten elképzelései nem találtak egymásra. Pl.: a szexualitás - vágy az intim kapcsolatra - lehet egy ilyen küzdelmes terület fiúknak és lányoknak egyaránt.
Segítsük egymást a lelki növekedésben
- Vélemény és visszajelzés: ha szorosabbá válik a kapcsolatunk, fel kell hatalmazni rá a másikat, hogy visszajelzést adhasson a lelki életünkkel kapcsolatban is.
- Adjunk időt: előfordulhat, hogy először félreértünk valamit, idővel azonban fény derül a dolog hátterére is. Időbe kerül, míg teljesen megalapozott véleményt tudunk adni a másikról.
- Ne lépjünk fel szülőként: a anyás vagy apáskodás nem nyújt megoldást a problémára.
- Bátorítás és ösztönzés: gondosan állítsuk fel az egyensúlyt a bátorítás és az ösztönzés között, hogy mind a kettő aktívan jelen legyen a kapcsolatban.
Lelki összhang - de mi alapján?
- Teremtettségünk: Isten intim, bensőséges kapcsolatra teremtett önmagával és embertársainkkal. Ezek a kapcsolatok a bensőnk megosztásával járnak. Ha belül minden rendben van, azok felé fogunk nyitni, akik hasonló harmóniát élveznek legbelül. A lelki sérültek gyakran vonzanak hasonló sebekkel küszködőket.
- A lelki fejlődés útja: nagyon fontos az is hogy hol járunk a hitbeli fejlődésben és az is, hogy "járunk-e", ui. komoly konfliktushoz vezethet, ha egyikünk halad a másik pedig stagnál. Ne kötelezzük el magunkat egy olyan ember mellett, akinek a hit még nem személyes vagy az alapvető kérdések még dilemmák számára.
Hívő és nem hívő
Bár a nem hívőkkel is fontos, hogy kapcsolatba legyünk és értékes kapcsolatokat alakíthatunk ki, házasságra, mely az emberi kapcsolatok legszorosabb formája, keresztyénként csakis keresztyénnel léphetünk. Józan ésszel más nem is jöhet szóba. "Nem józan ésszel" - azaz, ha már a romantikus érzések hatalmába kerültünk egy bizonyos személlyel kapcsolatban, akkor már nem is tűnik ilyen fekete-fehérnek ez a dolog. Pedig az.
Érdemes-e randevúzni azokkal egyáltalán, akik "lelkileg alattunk járnak"?
A legfontosabb dolog, hogy meggyőződjünk arról, hogy valóban igaz az illetőről felállított kép. Nem csupán arról van-e szó, hogy más kegyességi körhöz/felekezethez tartozva máshogy éli meg a hitét de valójában azonos az elkötelezettség szintje? Győződjünk meg arról, hogy amit esetleg lelki fejlődésbeli különbségnek tartunk, nem stílusbeli különbség-e?
Egy kapcsolat erős alapokon nyugszik, ha két hasonló hitéleti szintet járó keresztyén találkozik. Nem feltétlen érdemes egy éven belül megtért emberrel hosszú távban gondolkodni. Ez fordítva is igaz, ha a hit még új nekünk, párkeresés helyett (vagy akár mellett) fordítsunk nagy energiát a hitünk elmélyítésére, önállósítására.
Következő megállónk: 4. A randevúzás nem gyógyír a magányra
Jó a póló az elején;-) és a cikk is.
VálaszTörlésCsupán annyi jutott eszembe még, hogy baromira fontos szerintem, hogy hasonló v ugyanolyan theológiát képviseljen a két ember, abban értsen egyet, és osztozzanak. És igen fontos, hogy mindkét fél számára prio 1 legyen az Úr :-)
Sziasztok!
VálaszTörlésAz utolsó bekezdésen elgondolkoztam:
"Nem feltétlen érdemes egy éven belül megtért emberrel hosszú távban gondolkodni. Ez fordítva is igaz, ha a hit még új nekünk, párkeresés helyett (vagy akár mellett) fordítsunk nagy energiát a hitünk elmélyítésére, önállósítására."
Én 24 évesen kerültem abba a gyülekezetbe, ahol megtértem. Most 27 éves vagyok. Az elmúlt 3 évben természetesen foglalkoztatott a párválasztás kérdés, annál is inkább, mivel az ifi, amibe csöppentem, igencsak ekörül forgolódott. Persze gondoltam arra, hogy Isten miért nem ad párt, de néha eljutottam arra a megállapításra is, hogy nem is vagyok még rá kész. És itt a "kész"-t olyan értelemben vegyétek, hogy hitben még nagyon kiskorú voltam/vagyok. Mostanság kezdem úgy látni, hogy a hitem önállósodik, vagyis nem másoktól függök, hanem nekem is van véleményem. És lehet hálát kéne adnom azért, hogy az elmúlt 3 évben Isten nem adott párt. Fontosabb volt a hitem növekedése, mint az egyedüllét.
Az is olyan veszélyes tud lenni, amikor egy fiú csak egy lány miatt jár gyülekezetbe. Mégis megkísérti az embert, hogy így tegyen, próbálja megtéríteni a másikat. Az előttem lezajló példák azonban óvatosságra intenek. Van egy hívő lány, akinek vallásos volt a párja. Eljárt ifire, istentiszteletekre, de soha nem tudtunk vele igazán beszélni, mert mindig a lányhoz volt kötve. Aztán a lány elment pár hónapra külföldre, a fiú itt maradt. És ekkor nyílt meg, eljött egyedül is, beszélgetett. Érdekes módon azonban mégsem jutott hitre. A lány később megmondta neki, h ez így nem mehet, mert nem megtért ember. A fiú szerintem ezt a mai napig nem érti. Valahogy ez még extrán furcsa: a fiú már nem is a lányért, hanem a társaságért járt, jól érezte magát köztünk, mi is befogadtuk. De még ez sem jelenti azt, h megtért...
Tudom nagyon önző, de valahol olyan igazságtalannak érzem, hogy ennyi idősen még nincs párom. Értsétek jól: 20 évesen még hívogathatsz barátokat ifire, hátha megtérnek, még lehet bármi. De valahogy 27 évesen ennek már lejárt az ideje. Vagy nem? Ilyenkor már tényleg "csak" a hívő fiúk közül válogathatunk. (Nagyon remélem, hogy értitek, mit akarok mondani, de nem tudom értelmesebben leírni...) De itt is valsz. az én elgondolásommal van a baj. Nagyon ragaszkodok az általános forgatókönyvhöz: az ember fiatalon házasodik, szül gyerekeket, szép boldog család. De Isten lehet nem ezt szánta nekem! Szeretnék gyerekeket, de lehet Isten nem így tervezte (mondjuk ez vhol szemben állna a szaporodjatok! felszólítással). Annyira ragaszkodok a saját elképzelésemhez, hogy bele se tudok gondolni, hogy máshogyan is jó lehet. Félek, hogy kicsúszok az időből! Isten bocsássa ezt meg nekem!
Kukkoló
Szia Kukkoló! Én nagyon örülök, hogy leírtad most ezt. Szívből köszönöm, hogy ilyen őszintén megosztod ezeket az érzéseket velünk!
TörlésÁbel
Kukkoló! Nagyon megértelek! Hasonlóen élem át, amiket írtál! "Annyira ragaszkodok a saját elképzelésemhez, hogy bele se tudok gondolni, hogy máshogyan is jó lehet. Félek, hogy kicsúszok az időből! Isten bocsássa ezt meg nekem! "
VálaszTörlésIstennel való kapcsolatunk elsődleges, vagyis a keresztény kapcsolatunk alapja Isten iránti szeretetünknek kell erősnek lenni, "első szeretet" ápolása. Ha nem alapozzunk meg, csak káosz jön létre.
Fontos a lelki összhang -lelki érettség útja, ezzel egymást lehet erősíteni és építeni Jézus kegyelme által!
Úr drága kegyelme legyen Mindenkin!
Sziasztok!
Marietta
Apropó! Nekem is van mit fejlődnöm -jellemfejlődés kapcsán....
VálaszTörlésParókia Portál honlapján találtam találó gondolatokat:
MEGHARCOLNI VALÓK:
- alázat
Nem vagyok elég önmagamban, kiegészítésre szorulok, és ezért nem méricskélem és hasonlítgatom, osztályozom az ellenkező nembelieket (amikor egyedülálló emberek azt bizonygatják, hogy még nem találkoztak a ?megfelelővel?, akkor ezalatt általában azt értik, hogy nem találkoztak a legjobbal, de ekkor kérdezzük meg: vajon te vagy a legjobb?)
- bizalom
Félre kell tenni a múltbeli csalódást, teljesen le kell zárni a múltbeli kapcsolatot, hogy új kezdődhessen.
- ellentétek
Férfi és nő ugyan közös eredettel rendelkezik, de egymás kiegészítői úgy, hogy komolyan elhatárolt vonásaik vannak (a férfi vonal, a nő kör). A nemek közötti ellentét tartja életben a szerelmi kapcsolatot, ettől van varázsa, titokzatossága és egymás iránti csodálat.
- önuralom
Aki megtanul uralkodni vágyain és érzékein, legyőzni önmagát, az egy házasságot is tud vezetni. Az önuralmat tanulni kell, a lányok segíthetnek ebben, ha nem csábítják el a fiúkat. Az önuralom (mindkét fél kincse kéne legyen) a Lélek gyümölcse, így áldás, és nem minket megfosztó hatalom.
Ugyanakkor a nőben a férfi iránti bizalmat erősíti, a tudatot, hogy rábízhatja magát, mert tiszteli és értékeli teljes mivoltában, nemcsak a testéért.
- lépés hátrány
Érzelmileg legyen a fiú legalább egy lépéssel előbbre, és ő kezdeményezzen, a lány válaszoljon erre, és nem baj, ha visszafogottabb, ha megmondja egy gesztus ideje eljött-e már.
- kitartás
Ne adjuk fel könnyen az ismerkedést pár randevú után, nem kell sajnálni az időt, amit valaki megismerésére töltünk, félve, hogy eljátszunk egy másik esélyt.
- áldozatvállalás
Merjünk egymásért és másokért vállalni áldozatot, látogatni öregeket, árvaházban segíteni
- együttszolgálás
Az udvarlás része keresztyén életünknek, így a szolgálatainkat miatta nem kell abbahagyni, sőt próbáljuk ki együtt őket.
Forrás : Parókia Portál -
http://www.parokia.hu/publikacio/cikk/114/
Sziasztok!
VálaszTörlésSzerintem ez az egyik legjobb fejezet a könyvben.
Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy hitetlen és kezdő hívő koromban, amikor is nem sok fogalmam volt még Isten akaratáról, törvényéről megkímélt és megmentett hitetlenekkel való párkapcsolattól, paráználkodástól. (megtért hívőként is sokáig elfogadhatónak tartottam pl. a házasság előtti szexet, egyszerűen nem láttam, hogy mi a probléma vele, nem volt meg a "tudásom" hozzá). Azóta teljesen átalakult a párkapcsolatról kialakított képem és hiszem, hogy ebben Isten formál, hogy lássam milyen az igazi férfi és milyen az igazi nő és hogy néz ki egy házasság. Fantasztikus látni a változást.
Amin még elgondolkodtam az az, és ez nem is annyira a hitetlenekkel való kapcsolat, hanem, hogy miért van az, hogy az ifinkben egymás mellett vannak fiúk és lányok. Mindenki ugyan arra vágyik, ugyan az a céljuk és mégsincsen semmi... A lányok férjet akarnak, kis gyerkőcöket, meleg családi fészket. A fiúk csinos feleséget, gyerkőcöket, gondoskodni akarnak, szeretni és védelmezni, udvarolni. És ami a legcsodálatosabb, hogy mindezt Istennek engedelmeskedve az Ő dicsőségére. A legszebb istendicsőítés egy keresztyén család. És semmi... közben mindenki toporog, mert az idő pedig szalad.
Ezt annyira siralmas látni... Persze tudom, hogy kell a szerelem és a vonzalom, a vágyak. De nagyon nem látom ebben a helyzetben Isten célját.
Én úgy gondolom, hogy Isten nem céltalanul vezet minket, nem véletlenül vagyunk ott ahol vagyunk, ismerkedtünk meg azokkal az emberekkel akikkel. De egyszerűen ebben a helyzetben nem látom Isten tervét, mi ezzel a célja? A ti ifitekben is van ilyen?