Tud-e Isten használni?

Máté 6: 25-34.:

"25. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? 

  26. Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? 
  27. Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal? 
  28. Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; 
  29. De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. 
  30. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? 
  31. Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? 
  32. Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. 
  33. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.   34. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Károli ford.)

Rengeteg kihívás és hatalmas nyomás nehezedik ránk manapság. Tele vagyunk sebezhetőséggel, sérülésekkel, aggodalmaskodással ....Tud-e Isten használni? Hogyan tud Isten jobban használni? Miért aggódtok?

Pedig Jézus Krisztus is elővette ezt a kérdést! Ő is foglalkozott vele, amikor az emberi létkérdések központi problémájaként vetette fel azt, hogy az ember kit szolgál az életével, és használható eszköze-e Istennek. A Hegyi Beszédben nagyon világosan fogalmaz, amikor egyértelműen kijelenti: „… ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?” (Máté 6,31b) Szavai alatt nyugodtan értsük ezeket: „… ne mondjátok: Hogyan jövünk ki a pénzünkből? – vagy: lesz-e munka-helyünk és nyugdíjunk? – vagy: Mi lesz az egészségemmel?” – „Ha ezeket kérdezgetitek, ha állandóan ezek körül a kérdések körül forogtok, ha állandóan ezek felett aggodalmaskodtok, akkor olyanok vagytok, mint azok, akiknek semmi közük sincsen Istenhez! Mert Isten, aki szeret benneteket, foglalkozik a testi szükségeitekkel! Valami más kerüljön inkább létkérdéseitek középpontjába…” – mondja Jézus. – „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté 6,33) És ez ugyanazt jelenti, hogy tudja-e használni az életemet Isten terveinek végrehajtásában vagy sem.

Isten ma arra akar figyelmeztetni bennünket, hogy sokkal többet foglalkozunk az életünk fizikai és testi oldalával, mint a lelkiekkel. Figyelmeztet, hogy jobban lekötnek, és mondjuk ki: jobban leterhelnek bennünket életünknek ezek a kérdései, mint az Istennel való kapcsolatunk milyensége és minősége. Többet beszélünk és gondolkodunk a benzinárak változásáról, a kormány jó vagy rossz intézkedéseiről, a hazai és világpolitika eseményeiről, a bűnözésről, a munkanélküliségről, mint Istenről. Pedig ezek mind olyan kérdések, amelyek felett nincsen hatalmunk, és sokkal inkább attól kellene tartanunk, azt kellene félnünk, abban kellene jobban bíznunk, aki mindezek felett hatalommal bír, mert minden hatalom Istené!

Gondoljátok meg, hogy ha valaki Isten kezébe teszi le az életét, akkor az univerzum legnagyobb szuperhatalmának a védelme alá helyezi magát! Kell ennél több? A hívő ember életében az aggódás nem más, mint kóros bizalomhiány!

Nekem és sokunk gondolatában ott van a félelem a társkérdés illetően is. Hogyan találom? "Hogyan" kérdést, jobb Isten kezében rakni, Ő jobban tudja, hisz mindentudó és mindenható, valóban Övé minden hatalom!

Olyanokat választ, akik mások szemében gyengék, hogy az Ő erejével felruházva, megszégyenítse az erőseket. Hudson Taylor, aki a kínai keresztyén misszió úttörője volt, és három évtized alatt a semmiből több mint 600 misszionáriust nyert meg ennek az országnak, ezt írta egyik könyvében önmagáról: „Isten azért választott ki engem, mert elég gyengének talált. Isten nem nagy emberekre bízza munkáját. Először ráneveli az embereket, hogy egészen kicsik és csöndesek legyenek, és azután használja őket.” (John Pollock: Hudson Taylor és Maria - Egy mennyben köttetett házasság) Hudson Taylor Gondviselés által kapott ajándékként egy feleséget. Mindkét ember kimagasló hitről tesz tanúbizonyságot.

Amikor önmagunkra nézünk, és kétségeink támadnak saját alkalmasságunk tekintetében, akkor mindig gondoljunk arra, hogy Isten valamiért mégis csak kiválasztott bennünket, hogy akaratának eszközei legyünk ebben a világban. Bennünket választott, és nem mást, és talán éppen azért, amilyenek vagyunk, a magunk összes hibájával és esetlenségével. Azért, hogy önmagunk helyett mindig Istent tudjuk dicsérni minden elért eredményért!

Mit kell tennünk ahhoz, hogy Isten használni tudjon bennünket? Csak egyetlen dolgot tehetünk: újra vagy először Isten kezére bízzuk az életünket. Isten azt akarja, hogy akaratának szolgá-latában álljon az életünk! Nem az kérdés tehát, hogy Ő akar-e használni téged, hanem az, hogy bízol-e annyira benne, hogy használni tudjon téged!

Két út áll előttünk: vagy a magunk útját járjuk, magunk örömére, vagy Istennel járunk, az Ő örömére. Az egyik út a semmibe vezet, a másik értelmet ad az életünknek.

Egy angol családban két fiú született. Az idősebbik felnőve elhatározta, hogy hírnevet szerez a családnak, ezért a politika felé vette az útját. A fiatalabb, Krisztusnak adta életét, és Isten szolgálatába állt, vállalva az ismeretlenséget. Ha ma felütünk egy lexikont, akkor csak az egyikük nevével találkozunk. Az idősebb neve mellett csak ennyit olvasunk: „Hudson Taylornak, a Kínai Belföldi Misszió megalapítójának bátyja”. Mert „aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 János 2,17). 

Isten mégis örömmel teljesíti a lehetetlent is, ha megkérjük rá.

Úr drága kegyelme legyen Mindenkin!

Úr kegyelméből,

Marietta