"Hozzunk össze" 100 megtért református szinglit! :D: október 2012

2012. október 31., szerda

Ha egy randi után kellett volna eldöntenem, hogy elvenném-e feleségül Hannát, akkor biztos, hogy nemet mondtam volna rá - és ő is rám!

Ez így van. Ezt Isten is tudta. Ezért voltunk osztály, majd padtársak - akaratunkon kívül. Egészen közel kellett kerülnünk egymáshoz, évekig barátoknak lenni, együtt szolgálni, hogy jól megismerjük a másikat és felismerjük benne a társunkat.

Az egyedülállóknak, úgy gondolom, ma két hatalmas falat kell megmászniuk:

1. belső kihívás
Elengedni az elvárásokat, lerombolni vagy éppen újjáépíteni azokat, hogy mit képzelek el magamnak, milyen (külsőleg, belsőleg) a hozzám illő pár.
Még ha őszinte tükröt tartunk is magunk elé és jók vagyunk önismeretből (már ez is nagyon nagy szó), akkor is az esetek 99%-ában az embereknek fogalmuk sincs, hogy milyen párral "működne" a házasság egy egész életen át. Nem könnyű, mert az idealizált képet valahol mindig építi az ember magában. Lehet-e egyáltalán ezt teljesen elengedni, valahogy átadni az irányítást? Nem tudom, de ehhez kapcsolódik a második megmászandó fal.

2. külső kihívás
A ma egyedülállója az, aki talán még soha nem látott árral szemben úszik az elidegenedés és a kapcsolatleépítés társadalmában. Az "egyszemélyes csoport" (Csányi Vilmos) világában minden megoldható, megélhető egyedül. Ebből kimozdulni, ezeket a kényelmi köröket átlépni, hatalmas teljesítmény. Mégis, meg kell próbálni a lehetetlent: barátkozni kell. Igen, ez szinte lehetetlen. A mai világban, egyedülállóként, dolgozó, adott munkakörű, beosztású, beállt rutinnal rendelkező zömében 30as fiúknak és lányoknak barátokat szerezni és velük rendszeresen időt tölteni.

Pedig ez egy fontos dolog, nagyon. Míg a randevúzás, tudatos ismerkedés is rendkívül hasznos, célravezető lehet, talán még ennél is fontosabb, hogy nyissunk az ellenkező nem felé a barátság szintjén. (Szerintem a randevúzást még nem értjük hazánkban, mivel nincs háttere, nem tudják az emberek miről szólna, keveseknél látom, hogy jól működne.)
Ha ez nem történik meg a feleségem és én közöttem, akkor garantálni tudom, hogy a randevúzásunk egy alkalomból és egy kellemetlen email/sms váltásból állt volna. Ezzel ő is így van, mert annyira másak vagyunk és annyira más párt képzeltünk volna el magunknak. De Isten jobban tudta, hogy mire van szükségünk, mint mi gondoltuk, hogy mi jó nekünk.

Ábel

2012. október 25., csütörtök

Ne hagyd, hogy megfosszanak magadtól!

Dr. Henry Cloud és John Townsend Randikalauz c. könyve 12. fejezete alapján

Érdekes, hogy vannak olyan kapcsolatok, melyek olyan (rózsaszín) ködöt borítanak az emberre, hogy önmagát is elveszíti. Hogy fordulhat ez elő?

- az ember elkezdi hanyagolni barátait

- a partner kedvéért háttérbe szorítja saját hobbiját, szabadidős tevékenységét

- kimarad a szolgálataiból

- átalakul az egyén értékrendje

Miként előzhető ez meg?

Tovább »

2012. október 21., vasárnap

100 százalék: kegyelem vs. teljesítménykényszer

Annyira jó hallani a kegyes füleinknek a konklúziót a prédikációk végén: imádkozz többet, olvasd az igét, adakozz, segíts, légy türelmes, tedd ezt, tedd azt...

Olyan jó érzés tölt el: „Megvan, hogy mit kell TENNEM!” Tök jó, hogy Jézus meghalt értem, de most jövök én és megmutatom, hogy velem nem is járt olyan rosszul.

Hiszen Pál is így ír:

„ ¹²Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; ¹³az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. 1. Kor. 3:12-13

Vagy a Máté 25-ben Jézus a 10 szűz (5 bölcs, 5 balga) példázatában is beszél arról, hogy hogyan várjuk őt, hogy a bölcsek, akik jól döntöttek, akik helyesen cselekedtek, azokat viszi el a Vőlegény, azoké az áldás.