2013. április 2., kedd

Én, a felszín alatt

Dr Lawrence Crabb a Mélybenéző c. könyvének összefoglalása, I. rész.  





Dr Lawrence Crabb keresztyén pszichológus könyve, címéhez híven arra késztetett, hogy mélyebbre tekintsek a lelkemben.

Nehéz önvizsgálatot tartanunk. Akadályoz minket a büszkeségünk, éppen ezért sokkal inkább másokat szeretünk hibáztatni, és hogy ha nem muszáj, nem akarunk kényelmetlen érzéseket megtapasztalni. A könyv rávilágít arra, hogy mégis érdemes elindulnunk ezen a nehéz úton, sőt így tudjuk csak igazán betölteni Istentől kapott rendeltetésünket: szeretni társainkat és Istent teljes szívből.

Gondolom másoknak is ismerős az az érzés, amikor úgy érezzük, hogy nekem semmi sem sikerül. Másoknak igen, de nekem nem. Vajon miért? Hiszen én is keresztyén vagyok! Rendszeresen olvasom a Bibliát, imádkozok, ott vagyok a gyülekezetben, szolgálok teljes szívemből, feddhetetlenül élek, és próbálom az életemmel Istent dicsőíteni. Akkor miért vagyok beteg évek óta, miért tért a gyermekem rossz útra, miért ért autóbaleset, miért fekszem álmatlanul éjszakánkét az aggódásaim miatt? És hogy lehet az, hogy X.Y. a gyüliben éli világát? Jó munkahelye van, mindene megvan, makulátlan gyerekei, szerető felesége, drága autója, látszik rajta, hogy boldog és kiegyensúlyozott az élete. Vajon ő ‚jobb‘ keresztyén nálam? Jobban odaszánja magát Istennek? Isten miért áldja meg őt jobban, mint engem?

A könyv ráébresztett arra, hogy ez csak az én szemszögemből van így. Igaz, hogy úgy látszik, hogy X.Y. felhőtlenül boldog, de valószínű, hogy egy mélyebb beszélgetés során lehet, hogy kiderülne, hogy pl. súlyos önértékelési gondjai vannak, vagy hogy gyerekkorában nagy trauma érte.

A könyv egyik alaptétele, melyre építi mondanivalóját: senki sem lehet igazán boldog ezen a Földön, itt élve sohasem tudjuk a szomjunkat megelégíteni. (I.)

Ahogy azt már Pelikán elvtárs is megmondta: az élet nem habos torta. Mi azonban természetesen mindent megteszünk azért, hogy boldogok legyünk. Azt gondoljuk, jogunk van a boldogsághoz, anélkül nincs is értelme az életünknek. Hiszen mi mással akarna Isten megáldani minket? Biztos boldogsággal… És erőszakosan követeljük is ezt Istentől. (II.)

 




Ha valami nehézség támad az életünkben, hajlamosak vagyunk elbagatellizálni azt keresztyén társaink előtt. Még azt hinnék rólunk, hogy nem vagyunk elég jó keresztyének. Végül is, hogyan futhat zátonyra egy hívő ember házassága? És próbáljuk magunk megoldani a problémáinkat. Többet olvassuk a Bibliát, éjjel-nappal „követeljük“ imáinkban Istentől a segítséget, és természetesen még jobban odaszánjuk magunkat Neki. A könyv írója azonban felteszi a kérdést: vajon nincs-e szükség egy ennél nehezebb és fájdalmasabb megoldásra? Bele merünk-e tekinteni a lelkünk mélyébe? És ha megtesszük, vajon mit találunk ott?

Dr. Lawrence Crabb szerint nem lesz igazi változás az életünkben, ha nem tartunk önvizsgálatot. Az önvizsgálat azért fontos a változáshoz, mert ekkor a változás forrása belülről kifelé irányuló, nem pedig egy külső nyomás, kényszer eredménye – pl. egy szimpatikus viselkedés modell (pl. kegyeskedés, több szolgálat, szentebbnek látszó élet) alkalmazása életünkben, mely nem eredményezhet hosszútávú, hatékony változást. Crabb segít nekünk abban, hogy hogyan is történjen ez az önvizsgálat.




Először is fontos megértenünk, hogy az emberek szomjasak, 
Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.  (Jer. 2,13.). Mindenki vágyik arra, amire Isten teremtette: olyan kapcsolatokra, amelyekben teljes elfogadást kap, és fontos szerepet játszik egy másik ember életében. Ez jól is van így, ilyennek teremtett minket Isten. Viszont az emberek rossz irányba indulnak el a szomjuk enyhítésére. Nem Istenben bíznak, hanem maguk akarják szomjukat csillapítani, ők maguk ásnak kutakat. Az önvizsgálathoz tisztában kell tehát lennünk ezzel a két alapvető dologgal: mélységesen vágyakozunk az iránt, amit nem birtokolunk, de rossz stratégiákkal próbáljuk elérni vágyainkat ("repedezett falak"). Arra törekszünk, hogy beteljesedést nyerjünk, szeretetet kapjunk, de óvakodunk attól, hogy újra fájdalmat kelljen átélnünk. Önvédelmi stratégiákat fejlesztünk ki (III.), és biztonságos távolságot tartunk egymástól. Az önvizsgálat során azonban még nagyobb bizalomra tehetünk szert Isten iránt, ugyanakkor lelepleződik az a törekvésünk, hogy mi akarjuk irányítani az életünket. A könyv egy belülről kifelé irányuló változás szükségességét és lehetőségét tárja elénk. Az efféle változás célja nem az, hogy boldogabbak legyünk, hanem hogy lelkileg érettebbé váljunk, és hogy megtanuljunk igazán szeretni.

De mihez kezdjünk akkor a vágyainkkal? Először is természetes, hogy vannak vágyaink. Isten nem azt kéri, hogy nyomjuk el őket, hanem hogy ha szomjazunk, Őhozzá menjünk! Azonban azt is meg kell értenünk, hogy helyénvaló, hogy szenvedünk. Sokszor csak azért imádkozunk többet, olvassuk elmélyülten a Bibliánkat, hogy enyhítsünk szenvedésünket, nem pedig azért, hogy Istent jobban megismerjük. (IV.) Persze fordulhatunk ezekhez a módszerekhez, hogy elviselhetőbb legyen a fájdalmunk, de félreértjük Isten célját, ha az a legfőbb célunk, hogy elkerüljük a fájdalmat ebben a bűnös világban. Szembe kell néznünk azzal ténnyel, hogy semmi sem tökéletes ezen a Földön.(V.)


Innen folytatjuk hamarosan.



Kissné Péter Hanna
pszichológus

2 megjegyzés:

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.