Az odáig rendben van, hogy Isten Jézus Krisztusban fejezte ki leginkább szeretetét érettünk, hisz ott, a Kereszten oldotta meg a a legnagyobb problémánkat: a bűneinket és azoknak következményét.
És akinek ad párt is ezen (bűnbocsánat, üdvösség) felül, azt még jobban szeret? Hm?
Még hiányzik egy i betű. :)
VálaszTörlésÉn had válaszoljak egy kérdéssel: Van olyan, hogy Isten valakit jobban valakit pedig kevésbé szeret?
A kérdés jó. Köszönöm. Zoli észrevette a hibát, a válasza tökéletes. Rájött, hogy a kérdés provokáció. De jó, mégha a válasz meg is van.
VálaszTörlésIsten azt bünteti, akit szeret. Rammstein - Büntess meg! Kérdés, hogy a büntetésnek van-e értelme. És mi lenne az értelme, ha nem a változtatás? Lehetőségünk miben adódik? (Kompetencia) Másokat változtatni meg? :) Na nem. A büntetés azért van, hogy magunkon változtassunk. Büntess meg, hogy változhassunk! A hülyét a büntetés dacossá teszi. Aki lát, azt alázatossá. Jó! Megalázkodni könnyű? Ki ígérte ezt? Le kell hozzá rombolni pár dolgot. A magunkba vetett bizalmat. Az önértékelést. A csillogást. A szerelmet. Önmagunkat. Mindent. Semmit nem lehet vinni. De aki készen áll, az jelentkezzen. Persze, hogy ne legyen ilyen egyszerű, ott van a másik. Akit látni kell. Mondom, nem nehéz, látni kell és tudni lemondani.
Sziasztok,
VálaszTörléseleve hamis a kérdésfeltevés. Isten nem bűnbocsánatot, örök életet adott, hanem Önmagát! Isten Krisztusban a vele való örök közösségre hívott el minket! Aki átéli azt, hogy ki-be járhat a Mindenható előtt, Fiává, Barátjává fogadta, meghallgatja az apró imádságokat is, gondoskodik róla, átéli azt a szeretetet ahogy formálja, elhordozza. Átéli, ledöbben azon, hogy Isten figyel rá, beszél hozzá, vezeti nap mint nap. Átéli, hogy a vele való kapcsolat betölti azt a mérhetetlen ürességet ami a lelke mélyén volt stb. Abban olyan mély bizalom kezd egyre jobban elmélyülni, hogy természetes és örömteli lesz neki a vágyairól beszélni, kitárni az Úr előtt a szívét... átéli, hogy az Úr valóban mérhetetlen gazdagsággal megáldja mind lelkileg, mind testileg.
Ezt élhettem meg az elmúlt egy hónapban. Eddig én is sokszor nyekeregtem, hogy lesz-e, ad-e, mi lesz... most meg csodálattal várom azt, hogy újra elcsendesedhessek, vele lehessek és reménységgel nézek a jövőbe, hogy jót tervezett felőlem... ez nem volt mindig így. Sokáig csak vegetáltam, csak voltam, lázadoztam. Nyüglődős volt a hívő életem. De megadtam magam és mérhetetlenül megáldotta az Úr!
:)
Egy kicsit döbbenetes volt olvasni:
"És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik." 5Móz 8,3
Megéheztette az Úr a népét és utána gondoskodott róluk. Neked mi kell? Neked mi jár? Lázadozol? Perelsz? Mikor adod meg magad végre?
Sziasztok!
VálaszTörlésAhham teljesen egyetértek veled. Én is erre gondoltam mikor a viszont kérdést megfogalmaztam. Az elmúlt hétvégén azt tanultam meg hogy mennyire felszínesen veszem a kegyelmet. Az ember rak egy pipát, hogy oké Jézus meghalt értem nézzük mi a köv probléma... hát ez elég gáz... és ez az oka annak is hogy az ember kapcsolata Istennel felszínes lesz.
"Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?
A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?
Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;"
Rm 8,31-33
Annál hogy Istennel lehet rendezett kapcsolatom semmi sem fontosabb. Azon semmi sincs felül és nincs annál jobb!
És ha az ember ezen keresztül nézi a párkapcsolati dolgokat... hát az ember elszégyelli magát, legalábbis én igen. Mitől várom a boldogságot, mikor a legnagyobb jót már megkaptam?
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésIgen, én is erre jutottam. Sokszor bele estem/esem abba, hogy "majd akkor leszek boldog ha..." dologba. Nekem ez a nagy harc és ebben szégyeltem el magamat.
TörlésA párkapcsolat nem old meg semmit, szenvedést okozhat, nem egy embernek, hanem már kettőnek. Sőt ezt még párkapcsolat nélkül is sikerült megtapasztalnom, mert ismerkedés közben is csináltam hülyeséget.
"Ez nélkül üres. Olyan semmilyen." Sőt... az Úr nélkül megélni a párkapcsolatot :(
Nekem csak annyi ígéretem van, hogy "nem jó az embernek egyedül, szerzek néki segítő társat" és ennek a mondatnak az első felét megtapasztalom napról napra. De Isten megtart napról napra.
Örülök, hogy erősödsz hitben :) Mostanában az én szememet is nyitogatja Isten és most egy elég nehéz időszak elé nézek, de tudom, hogy Ő ott is mellettem lesz!
Helló Zoli,
Törlés...nehéz időszak előtt állsz... Kezdtem azon aggódni, hogy biztos bosszantom az Urat, hogy egy bizonyos dologban sokat vívódtam. A félelem és a kiszolgáltatottság miatt sokáig imádkoztam valamiért. Hol békességem lett, hol eltűnt... és már szégyelltem magam. Amikor is egy Áhitatoskönyv olyan dolgokat fogalmazott meg, ami nagyon bátorított!!! Mintha nekem írták volna :)
Ne azt nézzem, hogy mennyit vívódtam, hanem azt vegyem észre, hogy mennyire megerősödtem :) És hogy az Úr meg tud eleveníteni, meg tud újítani.
Viszont azt is jó megtapasztalni, hogy ha mindkét fél hitben jár, akkor mennyire más tud lenni egy ismerkedés is, ha nem lesz belőle semmi!!! Ez is ajándék! Amúgy igen, sokszor ok nélkül is bántásokat okozunk a másiknak.
Nem mondom azt, hogy amióta megerősített az Úr abban, hogy majd lesz valaki, nem bizonytalanodom el. Eddig nem erre néztem, hanem azt vallottam, hogy aki Krisztusban minél inkább nagykorú, annak megvan a lehetősége boldoggá tenni valakit.
Ahogy erősödött a hitem, előtérbe került valami. Mégpedig az, hogy vágyom arra, hadd éljem meg azt, hogy az Úr munkálkodik ebben a pár dologban és láthassam a keze nyomát. Január elején mondtam azt, hogy elég volt a régi életemből, a hitetlenkedésemből, abból, hogy megtűrt bűnök vannak az életemben. Nagyon megáldotta az Úr az odafordulásomat. Akkor kértem azt, hogy egész eddig én futkostam lányok után, elég volt. Vágyom arra, hogy hadd tapasztaljam meg a munkálkodását. Tőle szeretném várni. Letenni ezt is az Ő kezébe. Azóta ezt is megáldotta.
Régebben hülyének néztem azt, aki így gondolkodott. Annak nézek ki?
Nem, szerintem nem hülyeség. :)
Törlés"Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig." Jeremiás 3,26
És te magad teszel róla bizonyságot hogy tényleg jó és nem görcsös akarás, vagy már elkeseredett beletörődés. Valóban jó. :)
Napok óta egy történet jut eszembe egy srácról, akinek tetszett egy lány. Az Úr elé vitte, úgy látta alkalmas az idő. Közeledett a lányhoz, de visszautasította. Eltellett utána fél év, sokat formálta ez idő alatt az Úr őt is és a lányt is. Nem akart a dologgal foglalkozni, a környezete bátorította. Megpróbálta megint a lánynál, addigra a lány szívét is átformálta az Úr és igent mondott.
TörlésNéha arra gondolok, hogy akár holnap meg is hallhatok, milyen a prioritásom a dolgokhoz?
Most elkezdtem egyfajta böjt szerűséget, ameddig az nem járt le, addig rá se nézek a lányokra :D :P
Zoli voltál már úgy, hogy örültél a függetlenségednek és majd kibújtál a bőrödből? Hogy teljes vagy, hogy egyedi és hogy a Mindenható a barátod?
Volt. És tudom, hogy lesz is. Időről időre megmutatja Isten nekem magát, rengeteg igével felvértez és akkor úgy érzem, hogy Vele bármire képes vagyok, a világ Ura van mellettem :) De hasonlóan Péterhez, sokszor a hullámokra tekintek és akkor süllyedni kezdek... de újra és újra kiemel. :)
Törlés