1Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. 2Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. 3Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. 4Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. 5Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem. 6Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. 7Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. 8Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. 9Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít hozzád. 10Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az ÚRban, azt ő szeretettel veszi körül. 11Örüljetek az ÚRnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!
"Boldog ember az, ki bűnt nem ismer, kinek vétke már elfedeztetett" - azt hiszem az egyik legszebb ifis énekünk :).
VálaszTörlésEzzel a kettősséggel sztem minden hívő ember küzd. Bűnös vagyok, sokx rámnehezednek bűneim, de Jézus pont ezért halt meg. Ugyanakkor nem játszhatom ki a kegyelmet, igenis felelős vagyok a tetteimért, nem mondhatom azt, h Jézus meghalt érte, akkor azt csinálok amit akarok.