A férfi és a nő

Már több részt megnéztünk az 1. Korinthusból itt a blogon, köztük volt egy pár, ami hasonló témát feszegetett. (Akit érdekelnek az előzmények: link).

Kevés olyan ember lehet a civilizált nyugaton, akik nem kezdenek el kényelmetlenül fészkelődni amikor ezt a részt olvassák a Bibliából. Kevésszer választott, talán kicsit tudatosan hanyagolt passzusról van szó, hiszen minden igehirdető tisztában van vele, hogy ha erről a részről prédikál, nagyon nagy ellenszelet generálhat. De talán ez csak akkor igaz, ha önmagában, a környezetéből kiszakítva (félre)értelmezzük Pál gondolatmenetét. Ha viszont megfelelő odafigyeléssel járunk utána, akkor megláthatjuk, hogy valójában mi van a sorok mögött és akkor eloszlik az előítélet ködfelhője is.

1. Kor. 11.1-16.

¹Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak.  ²Dicsérlek titeket, hogy emlékeztek minden tanításomra, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek. 

³Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten.  ⁴Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére. ⁵De minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna. ⁶Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét. ⁷Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő az Isten képe és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége.  ⁸Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.  ⁹Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. 

¹⁰Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy méltóságának jelét viselje a fején, az angyalok miatt is. ¹¹De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. ¹²Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindkettő pedig Istentől van. ¹³Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni az Istenhez? ¹⁴Vajon maga a természet is nem arra tanít-e titeket, hogy szégyen, ha a férfi megnöveszti a haját, ¹⁵az asszonynak ellenben ékesség, ha megnöveszti a haját, mert neki fátyolként adatott a haj. ¹⁶Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen ilyen szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek. 

A korinthusi eleink

A Pál által plántált gyülekezet az apostol távozását követően „levelező tanfolyamon” tartja a kapcsolatot lelki atyjával.

Mint gyülekezet, a korinthusiak éppen azzal a kérdéskörrel harcoltak, hogy „Milyen legyen egy modern gyülekezet?”

Új keresztyén közösségként hogyan legyenek jelen kultúrájukban, hol húzzák meg a határokat, mi alapján hozzanak döntéseket, milyen a megfelelő szemlélet ebben?

Levelezésükben ez a dilemma jelenik meg a felvetődő témák mögött. Nem kell messzire mennünk és láthatjuk saját és körülöttünk levő gyülekezetekben, hogy igen csak aktuális ez a kérdéskör számunkra is.

Hol a helyünk a város közösségében? Mi a feladatunk, mint keresztyén gyülekezet? Hogyan érjük el a kitűzött célokat?

Amikor ilyen és ezekhez hasonló kérdések hangoznak el, figyelnünk kell, hogy van egy alapvető kérdés, amit meg kell válaszolnunk mielőtt bármerre is elindulnánk:

El kell, hogy döntsük: olyan gyülekezet leszünk-e, amely hagyja, hogy a környezete befolyásolja Üzenetét, vagy olyan, amely az Üzenetével szeretne változásokat elérni a környezetében levők életében?

A válasz nagy hatással lesz ugyanis a további döntésekre és kitűzött célokra.

Hogy valóban harcolnak a korinthusi testvérek, mutatják a levelekben említésre kerülő problémás gyülekezeti ügyek is:

• a férfi, aki az apja feleségével hál
• a két gyülekezeti tag, akik perelik egymást és a világ meg röhög rajtuk
• a férfiak prostituáltakkal töltenek időt és mindenki hallgat
• az ételek válogatás nélküli fogyasztása – nem vagyok tekintettel a másikra, az én szabadságomat teszem az első helyre, nem pedig a másik lelki fejlődését

Most viszont félreérthetetlen és elég bátor módon a férfi-nő kapcsolatokról lesz szó.

Bár se Pál, se Jézus nem volt nőgyűlölő, ezen versek alapján sokan annak tartják őket. S ha lelkiismeretesen utánajárunk és a szöveg és az üzenet egységében nézzük ezeket az elsőre talán sértőnek tűnő szavakat, mi is megláthatjuk, hogy mennyire nem erről van szó. Sőt, az is világossá válik, hogy igazából a Biblia beszél a legnagyobb tisztelettel a nőkről.

Kezdjük először a ruházattal

Az, hogy mit dobunk magunkra, mindig valamilyen üzenetet hordoz – ez akkor is így volt és ma sincs másképp.

A tóga és a frizura

Azok a férfiak, akik a hosszú ruhájukat a fejükre is húzták, ők a következőket kommunikálhatták: gyászolok, zsidó vagyok, előkelő vagyok - ne szólj hozzám.

Ha a nők nem húzták a fejükre a tógát, akkor azzal azt kommunikálták, hogy ők nem voltak házasok – hasonlóképpen mint ahogy nálunk a jegygyűrű működik.

Korinthusban rövid hajat viseltek, a nőknek volt hosszú. Ha a férfi megnövesztette a haját, az a megváltozott szexuális orientáltságára utalt.

A nőknél a hosszú haj fel volt kötve, abban az esetben, ha kiengedve hordták, a következőt jelentette: prostituált vagyok, vagy legalábbis szeretném, ha hasonlóan kezelnének.

A női rövid, vagy borotvált haj megváltozott szexuális beállítottságukra utalt.

Mikor az Evangélium elért Korinthusba, forradalmi változásokat hozott az élet minden területén - társadalmilag, életvitelbe, közösségükbe. Sok minden megváltozott. A rászorulók és özvegyek szervezett segítséget kaptak, a nőket elkezdték ember számba nézni, tisztelettel beszéltek és bántak velük - tanulhattak, az istentiszteleteken imádkozhattak és bizonyságot tehettek. Sok életviteli szabályt, szokást újragondoltak, hiszen felismerték szabadságukat Krisztusban. De ez persze itt-ott némi nemű túlzásokba esést is jelentett.

El tudjuk talán képzelni – lehet, hogy vannak, akik személyesen is tapasztaltak ilyet - hogy milyen az, mikor egy hölgy mini szoknyában, bátor dekoltázzsal és celeb mennyiségű sminkkel áll ki igét olvasni és imádságban vezetni a gyülekezetet. Pont ilyen lehetett az is, mikor egy korinthusi testvér nő kiengedett hajjal tette ezt.

Érthető, ha a gyülekezet kissé össze van zavarodva:

Miért állt ki ez a hölgy? Miben vezet minket? Miért néz ki így? Mit közöl ezzel? Mi a mini szoknya és a csipkés melltartópánt üzenete? Miért ezt a szoknyát választotta ma reggel? Kit képvisel ezzel?

Ez a rész viszont most nem a nők gyülekezeti szolgálatáról szól, hanem arról, hogy egy nő hogyan legyen igazi nő és egy férfi igazi férfi és hogyan ünnepeljük ezeket a különbségeket.

Mindig is hot topic lehetett ez az igerész, de talán sose váltott ki ekkora ellenszenvet az emberekben – férfiakban és nőkben egyaránt - ugyanis ennyire összekavarva se voltunk még valószínűleg a nemi szerepeket illetően.

Szeretném megemlíteni, hogy nagyon sok minden jót köszönhetünk a feministáknak, akik – a keresztyén üzenettel kéz a kézben – harcoltak a nők egyenjogúságáért, felszabadításáért azokban az országokban, ahol a nők elnyomásban éltek és élnek. Végre a nők is tanulhatnak, szavazhatnak, dolgozhatnak.

Emellett sajnos sokkal több káros hatása van a feminizmusnak. 

Hangoztatják:

• a nők és a férfiak teljesen ugyanolyanok
• minden nő képes bármire, amire a férfiak
• a nőknek nincsen szükségük a férfiakra
• a férfiak amúgy is megbízhatatlanok

Ennek köszönhetően:

• a férfiak ellustultak
• kiesett a kezükből a felelősség
• céltalanná, motiválatlanná vált az életük
• döntésképtelenek és nehezükre esik az elköteleződés
• a nők túlvállalják magukat
• minden területen teljesíteni akarnak – tanulás, munka, család, külső
• és minden területen jár nekik a teljesség/tökéletesség érzése

Szeretem, amikor megkérdezik a feleségemtől: „Mikor mész vissza dolgozni?” válasz: „Most is elég keményen dolgozom.” Mintha a család, a gyereknevelés és otthonteremtés nem lenne munka. Társadalmunk szerint legalábbis fizetségre nem méltó dolog.

Mi hát a helyes?

Nem a feminizmus, de természetesen a sovinizmus sem:

• a nő egy másod rangú állampolgár
• mindent a férfi tud jobban – okosabb, ügyesebb
• a nőnek otthon a helye, hogy mosson, főzzön, gyereket szüljön és leginkább csendben legyen

Ami a Bibliában van viszont ezeket a társadalmi gender-feszültségeket feloldani képes. Isten teremtett bennünket nőnek és férfinek, akiknek ki kell egészítenünk egymást. Isten nem egymással szembe állítja a két nemet: „nézd, hogy én miben vagyok jobb és ügyesebb”, hanem egymás mellé: „hadd egészítselek ki téged azzal, amiben én más vagyok”. Isten igéje arra tanít, hogy nemcsak, hogy tudomásul kell vennünk, hogy a férfiak és nők igenis másak, hanem hogy ünnepeljük ezeket a különbségeket.

Ezt előszeretettel húzza elő a másik oldal, mondva, hogy a Biblia szerint a nők és férfiak nem egyenjogúak. De az, hogy mi azt állítjuk, hogy a férfi és nő igen is más nem azt jelenti, hogy nem egyenlőek. Teljesen egyenlőek! De mások!

Nem beszélhetünk erről a témáról anélkül, hogy vissza-vissza ne tekintenénk a történelem legelső férfi-nő kapcsolatára: Ádám és Éva történetére az 1. Móz. 2-ben.

Ádám:

• a porból formálta Istent
• ő volt az első ember
• a teremtés koronája
• nem volt segítőtársa
• egyedül volt

Éva:

• Ádámból formálta Isten
• Ádámnak teremtette Isten
• segítőtársnak teremtette Isten

Mind a kettő Isten képére teremtetett, Ádám is és Éva is, mégis másképp. Éva nem szolgája Ádámnak, hanem hozzá rendelt segítőtárs. Ádám volt az első, de Éva nélkül nem volt Ádám egész, Éva nélkül a teremtés még nem volt teljes.

Ádám, mint első, minden felelősséget megkap. Neki kell vezetnie, az ő neve alatt fut minden. De mindezt nem egyedül kell, hogy tegye, hanem feleségével együtt, egységben, folyamatosan egyeztetve, kommunikálva. Ünnepelve a különbségeket!

Napjainkban a segítő kifejezés egy alsóbbrendű dolog. De ha belegondolunk kicsit, ez abszolút nem egy jelentéktelen feladat. A Bibliában pedig a „segítő” jelző leggyakrabban Isten neve előtt fordul elő!

Az 11:3 – tól arról olvasunk, hogy ki kinek a feje. Ez a fajta hierarchia a Szentháromságban is jelen van. A „fej” szó forrást és tekintélyt is jelent egyben.

Nem választhatjuk meg, hogy milyen neműnek akarunk születni. Ebbe nem szólhatunk bele. Vagy férfinak, vagy nőnek születünk. Ezzel harcolni felesleges, megvizsgálni és elfogadni Isten tervét a nememmel kapcsolatban viszont bölcs dolog.

Miért olyan fontos erről beszélni?

Mert az iskoláinknak, tanárainknak, filmeknek, könyveknek és a médiának köszönhetően elhittünk egy hazugságot: a férfiak és nők teljesen ugyanolyanok.

És nézzük meg, hogy mekkora „édenkert szindrómában” szenved társadalmunk, ahol a nők büszkén vezetnek, hatalmat gyakorolnak és megvalósítják önmagukat. Mi, férfiak pedig egyedül hagyjuk a nőket,nem számíthatnak ránk, nem vagyunk elérhetőek, nem vagyunk a helyünkön, ott, ahol éppen kellene .

Pont úgy, ahogy annak idején Éva is egyedül volt, átvette a vezetést és olyan döntést hozott, amit nem kellett volna. Ádám pedig a távolban volt valahol, magával törődve, majd mikor lehetett volna se állt a sarkára, hanem felelőtlenül átruházta a felelősséget feleségére.

Igen, van probléma, nagy a baj még a keresztyén közösségekben is, ahol a férfiak leuralják, sőt bántalmazzák is a nőket. A megoldás erre viszont mégsem az, hogy a nem-azonosságra építkezve lesöpörjük a férfiakat és átadjuk a kormányt a nőknek. Ez csak egy másik, talán még nagyobb, még szomorúbb problémához vezet. Ha viszont megtanítjuk a fiainkat felelősségteljes, megbízható, tisztességes férfinak lenni, a férfiak Isten szerinti férfiként a helyükre állnak, a probléma teljes körben orvosolható lenne.