Ez a blog egy olyan kezdeményezés, mely szeretne a keresztyén egyedülállóknak segíteni a párkeresésben. Mögöttünk van 2,5 év előttünk pedig már csak egy nagy cél: "A Találkozás" hétvége. Áldott nézelődést kívánunk és ha szeretnél részt venni a hétvégén, szeretettel várunk!
email: szazszingli@gmail.com
Ide kicsit offtopic, de nem tudom hova írni :). A novemberi tervezett naphoz: Egyrészt sajnálatos, de nem tudok jelen lenni, több okból sem :(. Másrészt a témához: Feri bácsi valamelyik könyvében olvastam a szingli jelenségről. És a leírt jellemzőkkel egyetértek, ismerek ilyen embert, aki szinglinek mondható. Én viszont nem érzem magam annak. Mint ahogyan ő is írja, ezek azok az emberek, akik nem is szeretnének párt. Mi viszont sztem pont azok vagyunk, akik szeretnénk, csak nem találunk. Többször beszélgettünk már erről barátaimmal és arra jutottunk, hogy azzal a jelenséggel, amit mi képviselünk, az emberek nem tudnak mit kezdeni. Szóval a kérdésem igazából az, hogy miért a szingli jelenségről fog beszélni Feri bácsi? Erre van nekünk szükségünk? Vagy lehet azért, mert fel akarja nyitni a szemünket, hogy ismerjük fel, hogy mi is igazából szinglik vagyunk? Nem tudom... Bocsánat a szkepticizmusért, de nem értem...
Nagyon sajnáljuk, hogy nem tudsz most részt venni! Igen, a szingli kifejezést sokszor egy bizonyos életformát folytató egyedülállóra használják. De szerintem nem annyira szigorú ez a fogalom, lehet minden egyedülállóra használni - persze csak ha általánosságban beszélünk. Ezért bátorkodtunk mi is betenni ezt a szót a blog címébe. A tartalomból viszont mindenkinek kiderül, hogy milyen értékrendű, milyen célokkal rendelkező egyedülállóknak szól ez a kezdeményezés. Az egész téma nagyon érdekes: kik a szinglik és miért azok és mi van a többiekkel, akik csak egyedülállók? És mik a kapcsolódási pontok? A témában teljesen szabad kezet adtunk Feri bácsinak, érdekes lesz, biztos megvan az oka, hogy miért szeretne erről tanítani.
Áldás, békesség! Istennek dicsőség! (Kívülállónak meg jogdíj:)
Jegyzetem Hamvas Béla: a Bor filozófiája c. művéhez.
Ebben a világban minden (más szinten), de mindenki számára adott. Lehet élni és visszaélni bármivel... (kivételt képez a levegő) de, lehet enni és zabálni. Lehet inni és részegeskedni. Lehet szeretkezni és "kurválkodni". Vagy filozofálni és okoskodni. A választóvíz és választóvonal a "hogyan". Hamvas erre tanít ebben az írásában. Éljetek (mindennel) de ne éljetek vissza! A "hogyan" és "mi célból" elmondja az embernek hogy élés vagy visszaélés történt-e. A cél a harmónia visszaállítása az ember és a teremtett természet között. A bor filozófiája ezt sugallja: egyetek és igyatok jókat, élvezzétek azt az egyetlen életet, amelyet kaptatok... de ne az evés és az ivás legyen a fő cél, hanem az átélt élmények, hangulatok, hogy tartalmasan töltsétek ki az időt, amely adatott néktek! Ne a fizikai dolgokhoz ragaszkodjatok, hanem az ezeken túlmutató dolgokhoz! Így a társ sem arra való, hogy minél több pénzt, szexuális örömöt, gyermeket, kényelmet kapjon az ember... nem. A társ is arra való, hogy jól érezzem magam mellette, és közelebb vigyen a transzcendenciához, a személyességhez, végül Istenhez. A kérdés is ez: közelebb visz-e valami a forrásponthoz, vagy lehúz és távolít. Nincsenek általános szabályok. A mérték mindenki számára testre szabott. A cél a fizikai dolgokon túlmutató dolog a lényeg... Mondom, "más szinten", mert van aki berúg tokaji aszúval... szánalmas újgazdag ifjak... nem tudják, hogy az aszúborból egy kis pohárnyinál többet nem szabad inni. Az aszú nem berúgásra való. Desszertbor, a torta után koccintva lehet inni. És csak likőrös pohárból. Miért mondom mindezt? Mert az ivás, evés és a szerelem is fűszer. Fűszere az életnek... amelyet meg kell élni, ha az ember igazán élni akar...
Jó kérdés! Ki mit tart "igazi életnek"... kinek mit jelent az intenzív élet, mikor az ember nem csak van, hanem benne van a világban, erről Martin Heidegger nagyon szépen ír a Lét és Idő-ben. Tudom, hogy nagyon sokféle elképzelés van, ki mit képzel el magának, mit tart jónak, miben érzi jól magát. Ki milyen pályát képzel el magának, mit szeretne az élettől... ez például egy központi kérdés.
Hamvas nem véletlenül ír pietistákról. Jámbor tisztaságmániásokról, akiknek a legfőbb jó a jóság... főképp a gyermeki jóság. Nagy veszély ez a keresztényekre nézve. Szektát csinál a keresztényekből, ahelyett, hogy a keresztény ember az élet sója lenne (ízt ad a dolgoknak). A tejbegríz ízű kereszténység... a jóságban teljesedik ki, ahelyett, hogy a szeretetben teljesedne ki. Elitista, legszívesebben megalapítaná a jóság királyságát, és aki nem jó, az vesszen! Vagy aki nem jó... az nem számít. Krisztus pénzváltókkal és prostituáltakkal is szóba állt. Ezek az emberek a mai szemünkkel sem mondhatók jónak. De tapasztaltak voltak, tudták, mi a csalás, hogyan kell "kufárkodni", tudták mi a test és a lélek áruba bocsátása és a lét megtöretése. És a farizeusok, a "jók", a képmutatók voltak, akikkel vitába szállt. Életszemléletem, hogy a "jó emberek" nem is szorulnak Istenre és a megváltásra... meggyónják kis vétkeiket, de szívük legmélyén magukat másokkal összemérve tisztának és jónak gondolják magukat. Állandó félelemben élnek... mi lesz, ha már nem leszek "jó"? Ez pedig bezárja őket, nyitni nem lehet, "én ilyen vagyok... jó" és slussz passz!
Nemrég beszélgettem egy (keresztény) lánnyal. Büszke volt rá, hogy diszkóba, szórakozóhelyre még be se tette a lábát! Pedig nem kell sem diszkó-patkánnyá, sem plázacicává válni ettől... egyszerűen egy tapasztalat. Egy benyomás. Egy ismeret. Miért kell egy ismeret hiányára büszkének lenni? Ez a gumikesztyűs kezű kereszténység... a szekta. Nem mondom azt, hogy most fel kellene kerekedni és végigjárni a lebujokat. Nem. Csak leépíteni a merev elutasítást és a felsőbbrendűség érzését. Felöltözni az alázat koldusruháját és megismerni más embereket, más élethelyzeteket, más világokat is. Ettől nem szegényebb lesz egy ember, hanem gazdagabb.
Kenyér és bor. Az Úrvacsora. Miért nem kenyér és víz? Miért nem kenyér és málnaszörp? Vagy miért nem kenyér és pálinka? Mert a kenyér a test tápláléka és a bor a lélek itala. Nem kell, sőt, nem szabad félni ezektől. Ha Jézus pietista lett volna, a Kánai mennyegzőn azt javasolta volna, hogy "ímé, elfogyott a bor... igyunk hát vizet"! :)
Hála Istennek, Jézus nem volt pietista, és nem a jóság volt számára a legfőbb erény... hanem a szeretet, ez a forró és nagyon személyes érzés és tett. Nem azt nézi, hogy "te ki vagy" (főleg nem azt, hogy hozzám képest ki vagy), hanem, hogy tudok-e valamit tenni érted? Tudlak-e gazdagítani? Közelebb vihetlek-e Istenhez, minden dolgok centrumához? :)
(Remélem, megfelel a megszólítás, jobbat most nem tudtam kitalálni.)
Nem tudom, olvasod-e majd, amit most írok, de azért válaszolok, mert... Hogy is mondjam...? Valamelyest hasonló lehettem (vagy lehetek, nem tudom) ahhoz az általad említett lányhoz. Ki is fejtem, hogy miben.
Régebben "állatvédő körökben" forgolódtam, és állandó vitatéma az ilyen helyeken az "együnk-e állatokat" dolog. (Akkor még különben inkább egy kicsit keresztény-ellenes voltam, de csak mert természetemnél fogva "makacs" vagyok és talán szkeptikus is...) Hát, én vegetáriánus vagyok, az is voltam, és különben nem nagyon foglalkoztam mások dolgaival, vagyis, nem érdekelt, hogy ők azok-e, vagy sem. (Valójában csak azért nem eszek húst, mert nekem ez kellemetlen érzés, nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de rossz kedvet okoz nekem, nem eszek szívesen húst, és ennyi az oka. Nem igazán érdekelnek "erkölcsi" megközelítései a dolognak.) De aztán állandóan csak "támadtak" a dolog miatt, nem tudom, miért... Mert nem is igazán hangoztattam, hogy az vagyok, meg aztán ha hangoztattam is, csak szép halkan megjegyeztem, ha szóba került. Mondjuk lehet, hogy így is sértő voltam, én nem tudom, próbáltam minél mellékesebbé tenni ezt a kérdéskört. De ettől függetlenül rendesen, ahogy mondom, támadtak érte, hogy nem ettem húst, nevetgéltek rajta (nem "kedves" módon), bizonygatták, hogy ilyen meg olyan rossz nekem, amit teszek, és mindezek felett a fejemhez vágták, hogy hülyeség, amit csinálok. Ezek után "természetes védekező mechanizmus" volt részemről, hogy... Hát, bevallom... Egy ideig eléggé jellemzett az a fajta idegesítő fölényesség, ami sok más vegát is, bár valójában még mindig nem gondoltam komolyan, hogy "különb" vagyok másoknál azért, mert nem eszek húst.
Ezzel az egésszel nem is tudom, hogy mit akartam mondani, de talán azt, hogy egyeseknek nehéz lehet feldolgozni azt, hogy mások bolondnak nézik őket, amiért ők kellemetlenül érzik magukat pl. egy diszkóban, vagy ilyesmi. Vagy fél tőle, hogy esetleg "rosszat" követ el azzal, ha részt vesz ilyesmiben, és ezt a félelmét palástolja. Nem tudom. (Én például egyszer voltam ilyen helyen, szalagavató után, de életem egyik legkellemetlenebb fél órája volt. Ennek nyilván a személyiségem az oka, vacakul érzem magam sok idegen ember között, szeretek egyedül lenni, élvezem a csendet... Ott meg hangzavar volt, körülöttem rengeteg hangos ember, időnként nekem is jöttek véletlenül, és nem volt egy hely, ahová el lehetett volna vonulni. És még az alkoholt sem szeretem, mert nem bírom. Akkor iszok esetleg, ha nem tudok elaludni, mert én azonnal elalszom mindenféle alkoholtól, meg különben az ízét sem szeretem. Lehet, hogy még nem ittam eleget... =P Viszont azért én is élvezem az életet, a magam módján, például rajongtam azért, ha kimehettem jó hosszú tereplovaglásokra - egyedül - a lovammal, vagy festek, vagy múzeumba megyek, vagy ilyesmi. De sajnos most nincs lovam, és a többi "hobbim" is elég sok pénzbe kerül.)
Ja, meg még eszembe jutott egy novella is arról, amit írtál. (Manapság mindig ez a novella jut eszembe hasonló dolgok kapcsán.) Mark Twain - A lóvá tett város. Eléggé jó novella.
Hát, sok értelme nem volt annak, amit írtam, mert sajnos nem azt írtam le, amit terveztem. De már el is felejtettem, hogy mi járt a fejemben, mert rendszertelenül gondolkozom.
(És elnézést, amiért nem adtam meg az igazi nevemet, de nincs kedvem hozzá.)
Semmi gond, Nem adtál meg nevet, ha megadtad volna, se lennénk okosabbak! :)
> "Hát, sok értelme nem volt annak, amit írtam, mert sajnos nem azt írtam le, amit terveztem. De már el is felejtettem, hogy mi járt a fejemben, mert rendszertelenül gondolkozom."
Ne haragudj, de ezt nagy bajnak tartom. Ha tanácsolhatom, kezdj el formális logikával és érveléstechnikával foglalkozni, mert az jó és sokat ad az embernek. Sosem késő új szakmát tanulni, én is ezt teszem, 35 évesen. Mindazonáltal amit leírtál, eléggé érthető.
Az analógia (logikai kifejezés) annyiban sántít, hogy kipróbáltad a húst és tudatosan döntöttél nem mellette. Kipróbáltad a diszkót, de nem tetszett, ezért hanyagolod. Tudásod volt és ezért nem élsz ezekkel. Mint én a fűvel. Kipróbáltam, nem tetszett, nem lehet rávenni engem, hogy szívjak. Kínálhatják. Nem, bocsi, én nem szeretem. Ennyi! Én nem erről beszéltem.
Hanem az eleve elzárkózásról... és ezt mint érdemként feltüntetésről. És magamat ezért különbnek gondolásról. Lett volna lehetőségem a "spuri"-t kipróbálni. Nemet mondtam, ez nem kell nekem. De erre nem vagyok büszke! Egyszerűen fölöslegesnek éreztem. Ezzel semmi baj nincs.
Én az elzárkózásból fakadó erkölcsi fensőbbrendűség érzését ostoroztam. Ennyi! Se több, se kevesebb.
Nekem a te elgondolásodban ott a hiba, hogy kipróbálsz valamit, majd eldöntöd, hogy máskor is szertnéd-e megtenni. TE vagy a döntőbíró, te döntöd el, hogy jó-e az a dolog vagy rossz. Írod, hogy a fűvet kipróbáltad, de nem tetszett, ezért nem szívod. De ha tetszett volna, akkor szívnád? Én még a cigit sem próbáltam ki soha, de nem is tenném meg. Most akkor én is elzárkózok?
Szerintem az eleve elzárkózással nincs baj, a baj az ebből fakadó felsőbbrendűségben van - ezzel abszolút egyetértek. Ostorozni is lehet, de ezzel is vigyáznék, mert ez minden emberben megvan, csak sztem máshol csúcsosodik ki. Van, aki arra büszke, hogy még nem volt diszkóban, és ezért lenézi azokat, akik járnak, van aki meg arra büszke, hogy minden héten 3x bulizik, és ezért lenézi azokat, akik nem buliznak. És minden ember azért büszke, mert úgy gondolja, hogy neki van igaza :).
Sziasztok!
VálaszTörlésIde kicsit offtopic, de nem tudom hova írni :).
A novemberi tervezett naphoz: Egyrészt sajnálatos, de nem tudok jelen lenni, több okból sem :(. Másrészt a témához: Feri bácsi valamelyik könyvében olvastam a szingli jelenségről. És a leírt jellemzőkkel egyetértek, ismerek ilyen embert, aki szinglinek mondható. Én viszont nem érzem magam annak. Mint ahogyan ő is írja, ezek azok az emberek, akik nem is szeretnének párt. Mi viszont sztem pont azok vagyunk, akik szeretnénk, csak nem találunk. Többször beszélgettünk már erről barátaimmal és arra jutottunk, hogy azzal a jelenséggel, amit mi képviselünk, az emberek nem tudnak mit kezdeni.
Szóval a kérdésem igazából az, hogy miért a szingli jelenségről fog beszélni Feri bácsi? Erre van nekünk szükségünk? Vagy lehet azért, mert fel akarja nyitni a szemünket, hogy ismerjük fel, hogy mi is igazából szinglik vagyunk? Nem tudom...
Bocsánat a szkepticizmusért, de nem értem...
Kukkoló
Kedves Kukkoló!
TörlésNagyon sajnáljuk, hogy nem tudsz most részt venni!
Igen, a szingli kifejezést sokszor egy bizonyos életformát folytató egyedülállóra használják. De szerintem nem annyira szigorú ez a fogalom, lehet minden egyedülállóra használni - persze csak ha általánosságban beszélünk. Ezért bátorkodtunk mi is betenni ezt a szót a blog címébe. A tartalomból viszont mindenkinek kiderül, hogy milyen értékrendű, milyen célokkal rendelkező egyedülállóknak szól ez a kezdeményezés.
Az egész téma nagyon érdekes: kik a szinglik és miért azok és mi van a többiekkel, akik csak egyedülállók? És mik a kapcsolódási pontok?
A témában teljesen szabad kezet adtunk Feri bácsinak, érdekes lesz, biztos megvan az oka, hogy miért szeretne erről tanítani.
Áldás, békesség!
Istennek dicsőség!
(Kívülállónak meg jogdíj:)
Ábel
Jegyzetem Hamvas Béla: a Bor filozófiája c. művéhez.
VálaszTörlésEbben a világban minden (más szinten), de mindenki számára adott. Lehet élni és visszaélni bármivel... (kivételt képez a levegő) de, lehet enni és zabálni. Lehet inni és részegeskedni. Lehet szeretkezni és "kurválkodni". Vagy filozofálni és okoskodni. A választóvíz és választóvonal a "hogyan". Hamvas erre tanít ebben az írásában. Éljetek (mindennel) de ne éljetek vissza! A "hogyan" és "mi célból" elmondja az embernek hogy élés vagy visszaélés történt-e. A cél a harmónia visszaállítása az ember és a teremtett természet között.
A bor filozófiája ezt sugallja: egyetek és igyatok jókat, élvezzétek azt az egyetlen életet, amelyet kaptatok... de ne az evés és az ivás legyen a fő cél, hanem az átélt élmények, hangulatok, hogy tartalmasan töltsétek ki az időt, amely adatott néktek! Ne a fizikai dolgokhoz ragaszkodjatok, hanem az ezeken túlmutató dolgokhoz! Így a társ sem arra való, hogy minél több pénzt, szexuális örömöt, gyermeket, kényelmet kapjon az ember... nem. A társ is arra való, hogy jól érezzem magam mellette, és közelebb vigyen a transzcendenciához, a személyességhez, végül Istenhez. A kérdés is ez: közelebb visz-e valami a forrásponthoz, vagy lehúz és távolít.
Nincsenek általános szabályok. A mérték mindenki számára testre szabott. A cél a fizikai dolgokon túlmutató dolog a lényeg... Mondom, "más szinten", mert van aki berúg tokaji aszúval... szánalmas újgazdag ifjak... nem tudják, hogy az aszúborból egy kis pohárnyinál többet nem szabad inni. Az aszú nem berúgásra való. Desszertbor, a torta után koccintva lehet inni. És csak likőrös pohárból.
Miért mondom mindezt? Mert az ivás, evés és a szerelem is fűszer. Fűszere az életnek... amelyet meg kell élni, ha az ember igazán élni akar...
Jó kérdés! Ki mit tart "igazi életnek"... kinek mit jelent az intenzív élet, mikor az ember nem csak van, hanem benne van a világban, erről Martin Heidegger nagyon szépen ír a Lét és Idő-ben. Tudom, hogy nagyon sokféle elképzelés van, ki mit képzel el magának, mit tart jónak, miben érzi jól magát. Ki milyen pályát képzel el magának, mit szeretne az élettől... ez például egy központi kérdés.
Hamvas nem véletlenül ír pietistákról. Jámbor tisztaságmániásokról, akiknek a legfőbb jó a jóság... főképp a gyermeki jóság. Nagy veszély ez a keresztényekre nézve. Szektát csinál a keresztényekből, ahelyett, hogy a keresztény ember az élet sója lenne (ízt ad a dolgoknak). A tejbegríz ízű kereszténység... a jóságban teljesedik ki, ahelyett, hogy a szeretetben teljesedne ki. Elitista, legszívesebben megalapítaná a jóság királyságát, és aki nem jó, az vesszen! Vagy aki nem jó... az nem számít.
Krisztus pénzváltókkal és prostituáltakkal is szóba állt. Ezek az emberek a mai szemünkkel sem mondhatók jónak. De tapasztaltak voltak, tudták, mi a csalás, hogyan kell "kufárkodni", tudták mi a test és a lélek áruba bocsátása és a lét megtöretése. És a farizeusok, a "jók", a képmutatók voltak, akikkel vitába szállt.
Életszemléletem, hogy a "jó emberek" nem is szorulnak Istenre és a megváltásra... meggyónják kis vétkeiket, de szívük legmélyén magukat másokkal összemérve tisztának és jónak gondolják magukat. Állandó félelemben élnek... mi lesz, ha már nem leszek "jó"? Ez pedig bezárja őket, nyitni nem lehet, "én ilyen vagyok... jó" és slussz passz!
Nemrég beszélgettem egy (keresztény) lánnyal. Büszke volt rá, hogy diszkóba, szórakozóhelyre még be se tette a lábát! Pedig nem kell sem diszkó-patkánnyá, sem plázacicává válni ettől... egyszerűen egy tapasztalat. Egy benyomás. Egy ismeret. Miért kell egy ismeret hiányára büszkének lenni? Ez a gumikesztyűs kezű kereszténység... a szekta.
VálaszTörlésNem mondom azt, hogy most fel kellene kerekedni és végigjárni a lebujokat. Nem. Csak leépíteni a merev elutasítást és a felsőbbrendűség érzését. Felöltözni az alázat koldusruháját és megismerni más embereket, más élethelyzeteket, más világokat is. Ettől nem szegényebb lesz egy ember, hanem gazdagabb.
Kenyér és bor. Az Úrvacsora. Miért nem kenyér és víz? Miért nem kenyér és málnaszörp? Vagy miért nem kenyér és pálinka? Mert a kenyér a test tápláléka és a bor a lélek itala. Nem kell, sőt, nem szabad félni ezektől. Ha Jézus pietista lett volna, a Kánai mennyegzőn azt javasolta volna, hogy "ímé, elfogyott a bor... igyunk hát vizet"! :)
Hála Istennek, Jézus nem volt pietista, és nem a jóság volt számára a legfőbb erény... hanem a szeretet, ez a forró és nagyon személyes érzés és tett. Nem azt nézi, hogy "te ki vagy" (főleg nem azt, hogy hozzám képest ki vagy), hanem, hogy tudok-e valamit tenni érted? Tudlak-e gazdagítani? Közelebb vihetlek-e Istenhez, minden dolgok centrumához? :)
Kedves Deák Tibor!
Törlés(Remélem, megfelel a megszólítás, jobbat most nem tudtam kitalálni.)
Nem tudom, olvasod-e majd, amit most írok, de azért válaszolok, mert... Hogy is mondjam...? Valamelyest hasonló lehettem (vagy lehetek, nem tudom) ahhoz az általad említett lányhoz. Ki is fejtem, hogy miben.
Régebben "állatvédő körökben" forgolódtam, és állandó vitatéma az ilyen helyeken az "együnk-e állatokat" dolog. (Akkor még különben inkább egy kicsit keresztény-ellenes voltam, de csak mert természetemnél fogva "makacs" vagyok és talán szkeptikus is...) Hát, én vegetáriánus vagyok, az is voltam, és különben nem nagyon foglalkoztam mások dolgaival, vagyis, nem érdekelt, hogy ők azok-e, vagy sem. (Valójában csak azért nem eszek húst, mert nekem ez kellemetlen érzés, nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de rossz kedvet okoz nekem, nem eszek szívesen húst, és ennyi az oka. Nem igazán érdekelnek "erkölcsi" megközelítései a dolognak.) De aztán állandóan csak "támadtak" a dolog miatt, nem tudom, miért... Mert nem is igazán hangoztattam, hogy az vagyok, meg aztán ha hangoztattam is, csak szép halkan megjegyeztem, ha szóba került. Mondjuk lehet, hogy így is sértő voltam, én nem tudom, próbáltam minél mellékesebbé tenni ezt a kérdéskört. De ettől függetlenül rendesen, ahogy mondom, támadtak érte, hogy nem ettem húst, nevetgéltek rajta (nem "kedves" módon), bizonygatták, hogy ilyen meg olyan rossz nekem, amit teszek, és mindezek felett a fejemhez vágták, hogy hülyeség, amit csinálok. Ezek után "természetes védekező mechanizmus" volt részemről, hogy... Hát, bevallom... Egy ideig eléggé jellemzett az a fajta idegesítő fölényesség, ami sok más vegát is, bár valójában még mindig nem gondoltam komolyan, hogy "különb" vagyok másoknál azért, mert nem eszek húst.
Ezzel az egésszel nem is tudom, hogy mit akartam mondani, de talán azt, hogy egyeseknek nehéz lehet feldolgozni azt, hogy mások bolondnak nézik őket, amiért ők kellemetlenül érzik magukat pl. egy diszkóban, vagy ilyesmi. Vagy fél tőle, hogy esetleg "rosszat" követ el azzal, ha részt vesz ilyesmiben, és ezt a félelmét palástolja. Nem tudom. (Én például egyszer voltam ilyen helyen, szalagavató után, de életem egyik legkellemetlenebb fél órája volt. Ennek nyilván a személyiségem az oka, vacakul érzem magam sok idegen ember között, szeretek egyedül lenni, élvezem a csendet... Ott meg hangzavar volt, körülöttem rengeteg hangos ember, időnként nekem is jöttek véletlenül, és nem volt egy hely, ahová el lehetett volna vonulni. És még az alkoholt sem szeretem, mert nem bírom. Akkor iszok esetleg, ha nem tudok elaludni, mert én azonnal elalszom mindenféle alkoholtól, meg különben az ízét sem szeretem. Lehet, hogy még nem ittam eleget... =P Viszont azért én is élvezem az életet, a magam módján, például rajongtam azért, ha kimehettem jó hosszú tereplovaglásokra - egyedül - a lovammal, vagy festek, vagy múzeumba megyek, vagy ilyesmi. De sajnos most nincs lovam, és a többi "hobbim" is elég sok pénzbe kerül.)
Ja, meg még eszembe jutott egy novella is arról, amit írtál. (Manapság mindig ez a novella jut eszembe hasonló dolgok kapcsán.) Mark Twain - A lóvá tett város. Eléggé jó novella.
Hát, sok értelme nem volt annak, amit írtam, mert sajnos nem azt írtam le, amit terveztem. De már el is felejtettem, hogy mi járt a fejemben, mert rendszertelenül gondolkozom.
(És elnézést, amiért nem adtam meg az igazi nevemet, de nincs kedvem hozzá.)
Szia, kedves Kalimac B.!
TörlésSemmi gond, Nem adtál meg nevet, ha megadtad volna, se lennénk okosabbak! :)
> "Hát, sok értelme nem volt annak, amit írtam, mert sajnos nem azt írtam le, amit terveztem. De már el is felejtettem, hogy mi járt a fejemben, mert rendszertelenül gondolkozom."
Ne haragudj, de ezt nagy bajnak tartom. Ha tanácsolhatom, kezdj el formális logikával és érveléstechnikával foglalkozni, mert az jó és sokat ad az embernek. Sosem késő új szakmát tanulni, én is ezt teszem, 35 évesen. Mindazonáltal amit leírtál, eléggé érthető.
Az analógia (logikai kifejezés) annyiban sántít, hogy kipróbáltad a húst és tudatosan döntöttél nem mellette. Kipróbáltad a diszkót, de nem tetszett, ezért hanyagolod. Tudásod volt és ezért nem élsz ezekkel. Mint én a fűvel. Kipróbáltam, nem tetszett, nem lehet rávenni engem, hogy szívjak. Kínálhatják. Nem, bocsi, én nem szeretem. Ennyi! Én nem erről beszéltem.
Hanem az eleve elzárkózásról... és ezt mint érdemként feltüntetésről. És magamat ezért különbnek gondolásról. Lett volna lehetőségem a "spuri"-t kipróbálni. Nemet mondtam, ez nem kell nekem. De erre nem vagyok büszke! Egyszerűen fölöslegesnek éreztem. Ezzel semmi baj nincs.
Én az elzárkózásból fakadó erkölcsi fensőbbrendűség érzését ostoroztam. Ennyi! Se több, se kevesebb.
Üdv., Tibor
Szia Tibor!
TörlésNekem a te elgondolásodban ott a hiba, hogy kipróbálsz valamit, majd eldöntöd, hogy máskor is szertnéd-e megtenni. TE vagy a döntőbíró, te döntöd el, hogy jó-e az a dolog vagy rossz. Írod, hogy a fűvet kipróbáltad, de nem tetszett, ezért nem szívod. De ha tetszett volna, akkor szívnád?
Én még a cigit sem próbáltam ki soha, de nem is tenném meg. Most akkor én is elzárkózok?
Szerintem az eleve elzárkózással nincs baj, a baj az ebből fakadó felsőbbrendűségben van - ezzel abszolút egyetértek. Ostorozni is lehet, de ezzel is vigyáznék, mert ez minden emberben megvan, csak sztem máshol csúcsosodik ki. Van, aki arra büszke, hogy még nem volt diszkóban, és ezért lenézi azokat, akik járnak, van aki meg arra büszke, hogy minden héten 3x bulizik, és ezért lenézi azokat, akik nem buliznak. És minden ember azért büszke, mert úgy gondolja, hogy neki van igaza :).
Üdv. Kukkoló