Bölcsebb
és szerethetőbb leszel, ha elfogadod a korlátaidat.
Ezek
takargatása helyett arra tudod koncentrálni az erődet, ami benned
igazi érték.
Frodó
(Gyűrűk Urából) kicsisége, korlátai miatt volt méltó a Gyűrű
hordozására, és a hatalmas hivatás elvégzésére.
Arról
fogunk beszélgetni, hogyan tudom helyesen kezelni életemnek azokat
a területeit, ahol tehetetlennek érzem magamat.
Megnéztünk
egy filmklip összevágást a gyűrűk urából, Frodóról.
Kérdések,
amikről beszélgettünk:
Nem vagy Hobbit :)
Miért tudod
megérteni, átérezni a történetét?
Miben volt Frodó
kevesebb, mint a szövetség többi tagja? (Mind alkalmasabbak lettek
volna a feladatra)
Miben volt Frodó ereje - miben volt több?
Önmagam (tökéletlenségem)
elfogadása fontos lépés az érett érzelemvilág felé haladó
úton. A bölcs érzelmek pedig bölcs szeretetet eredményeznek,
ahogy erről délelőtt beszélgettünk.
Éretlen érzelmek
- Buta vagyok, szerencsétlen
- Értéktelen vagyok
- Nem követhetek el hibát
- Elfogadásra van szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magamat
- Nincs jogom arra, hogy jól érezzem magamat
- Veszélyes számomra, hogy elmondjam amit gondolok-érzek
- Az intelligenciámért és eredményeimért szeressenek
Érett érzelmi világ:
- könyörülő hozzáállás magamhoz
- Nagyon jó, hogy megszülettem
- A hibáim ellenére értékes vagyok
- Jogom van használni Istentől kapott képességeimet
- Egyedi vagyok, nincs hozzám hasonló – és ez SZÉP
- Jogom van örömmel élni
- Lehetek tökéletlen, hibázhatok
(A listák Scazzero: Emotionally healthy spirituality c. könyve alapján készült)
Az érett érzelemvilág egyik forrása
az egyszerű hit abban, hogy Atyám-Teremtőm szeret.
Ezért nagyon jó, hogy megszülettem,
ezért a hibáim ellenére értékes vagyok, jogom van használni
Istentől kapott képességeimet, Egyedi vagyok, nincs hozzám
hasonló – és ez SZÉP, jogom van örömmel élni és lehetek
tökéletlen, hibázhatok.
Következő kérdésekkel folytattuk
kiscsoportokban:
Emlékeid szerint
hol jelent meg először, hogy másokért viselkedtél?
Hogy alakult ez
tovább benned – máig, próbáltál tenni ellene?
Meséld el egy
emlékedet, amikor teljesen magába ölelt a szeretet
Pált az apostolok között is
legnagyobbnak tartjuk. Így írja le, hogy szinte kényszerítette
Isten tökéletlensége megélésére, és ennek elfogadására:
Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam,
tövis adatott a testembe: a Sátán angyala,
hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam.
tövis adatott a testembe: a Sátán angyala,
hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam.
Emiatt háromszor kértem az Urat…
De ő ezt mondta nekem:
"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.„
De ő ezt mondta nekem:
"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.„
Legszívesebben tehát az
erőtlenségeimmel dicsekszem,
hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem…
mert amikor erőtlen vagyok, akkor
vagyok erős.
Kerekes Szabolcs
Sziasztok!
VálaszTörlésCsak egy dilemmámat osztanám meg veletek. Pár napja gondolkozok ezen, és nem tudok zöldágra vergődni. Amikor Isten rám néz, akkor bennem, vagy a bűntelenségét nekem adó Krisztusban gyönyörködik? Máshogy is feltehetem: Isten önmagamért, vagy Krisztusért szeret? Erre egyből azt válaszolnám, hogy Krisztusért.
Szerintetek?
Kukkoló
Hm...ezen én is sokat gondolkozok! Sztem Krisztus érdeméért tud hozzánk viszonyulni, hiszen Isten és a bűn nem férnek össze. Ilyen értelemben Krisztusért szeret. Viszont Isten teremtett ilyennek, amilyenek vagyunk. Nemcsak lelkileg, hanem testileg is. Egyedi vagyok és ő ilyennek teremtett kívülről, belülről és ő így szeret.
TörlésMost nagyon előtérbe került az "önbizalom" témája számomra. Egy prédikációban hallottam egy olimpikon példáját, aki műugróként elrontotta az ugrást és nagyon durván beverte a fejét a deszkába. Mégis, visszament és megpróbálta még egyszer és ezúttal sikerrel járt. Akkora jelenség volt ez, hogy természetesen mindenki kíváncsi volt arra, hogy honnan merítette az erőt ahhoz, hogy visszamenjen és még egyszer megpróbálja. A válasza a következő volt: anyukám miatt tettem, mert tudtam, hogyha elrontom, ő akkor is szeretni fog.
Mekkora lendület ez? Valljuk be, ez onnan jön, ahogyan magunkra tekintünk, amennyire értékesnek, szerethetőnek és elfogadottnak tartjuk magunkat.
Bárcsak több olyan szülő lenne, aki beleszereti gyermekébe ezt a lendületet azzal, hogy feltétel nélkül elfogadja őket, nem pedig "szeretlek, ha..." és keresztyénként pedig a lecke feladva: mennyire hiszem és veszem valóban komolyan azt a szeretetet, ahogyan Isten fordul hozzám. Visszamennék-e ugrani a kudarc után?
Én is sokat gondolkodtam ezen... a héten volt pár olyan dolog, hogy az ember csak néz hogy mi van... és ez a kérdés is ilyen.
TörlésValahogy ugyan arra jutottam én is mint Ábel, de más úton.
Azt mondom, az hogy Isten Krisztus miatt gyönyörködik bennünk az igaz. Nem sok minden van bennünk alapból ami miatt öröme telhet bennünk a bűneink miatt. De hogy Ő miatta szeret-e minket már nem teljesen az. "Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem." Tudom, ez elég kemény dió, mármint az eleve elrendelés... de valahol ott van a titka szerintem. Ha lenne valami tulajdonságunk, ami miatt szeretne minket akkor ki lehetne valahogy játszani a rendszert, Isten csak a puha bőrű, jó humorú, vörös hajú lányokat és a szorgalmas, atléta alkatú, gondoskodó, szőke fiúkat szereti. (tetszés szerinti lista) :)
Isten irántunk való szeretete olyan szerintem mint a szerelem, nem éppen racionális, a fiú nem feltétlen a mindenben legoptimálisabb lánynak udvarol, hanem amelyikbe szerelmes és a lány is nem annak a fiúnak mond igent, akibe szerelmes és nem a kívánság listája alapján (lehet olyan fiú nincs is :) ). Néha az ember csodálkozik is, hogy mit esznek egymáson :)
Tehát Isten szeretete felénk érthetetlen, nem tudni miért szeret engem. De mégis szeret, fontos vagyok neki és megváltott. És Krisztus miatt már tud bennünk gyönyörködni is.
Hogy ezt mi alapján gondolom nem tudom, de amikor Jézus kiválasztotta a tanítványokat nem lehet tudni mi alapján tette és mégis szerette őket, nem tudni melyik tulajdonságukért. Jn 13,34
Mondjuk az tényleg jó kérdés, hogy az ember mit kezd Isten szeretetével.
Zoli