Ez a blog egy olyan kezdeményezés, mely szeretne a keresztyén egyedülállóknak segíteni a párkeresésben. Mögöttünk van 2,5 év előttünk pedig már csak egy nagy cél: "A Találkozás" hétvége. Áldott nézelődést kívánunk és ha szeretnél részt venni a hétvégén, szeretettel várunk!
email: szazszingli@gmail.com
2013. január 6., vasárnap
Egy dia: Hogyan találok rá a társamra?
Nagyon nagy kérdés, eléggé meg is osztja a különböző keresztyén "pártaláló" nézeteket...Te hogy látod? "Igekapás?" Hm?
Hamiskás a kérdés! Sehol nincsen megírva - legalábbis én így gondolom, hogy minden embernek lesz társa. Én inkább hasonló megfogalmazású kérdést tettem volna fel:
Hogyan válhatók egyre érettebb személyiséggé, hogy ha úgy 'adódik', örömmel meg tudjam osztani az életem valaki mással? De ha mégse 'adódna', akkor se maradjak örömtelen?
tragikus, hogy nagyon sokszor úgy köt házasságot egy 'férfi', hogy nem vált még férfivá.
Minél kevesebbszer teszed fel ezt a kérdést, annál érettebb vagy!
De hogy konkretizáljak. Minél felelősségteljesebben éled meg az életet, minél inkább nem te vagy a középpontban, minél inkább tere van a másik embernek az életedben, annál érettebb vagy. És egy boldog házassághoz az kell, hogy a két fél megosztani akarjon elsősorban, mert így biztosan mindketten kapnak.
Annál érettebb vagy a házasságra, minél inkább felfedezed azt, hogy mekkora érték vagy önmagadban. Nem egy másik ember fogja teljessé tenni az életed, inkább kiszínezi. Adám ott a paradicsomban teljesnek érezte magát, egy társ hiányzott neki, akivel mindazt a szépséget és jót megoszthassa, amit Istentől kapott. A nők máshogy élik meg az egyedüllétet. Számukra nagyon fontos egy stabil férfi, aki önmagában a helyén van.
Isten kegyelméből az ember teljesen megújulhat, a helyére kerülhet, bensőleg megerősödhet. Ez nem egyik napról a másikra megy, de érdemes érte küzdeni. Sőt, hívőként kötelességed, mert Isten megváltott! Felelősséggel tartozol felé, hogy megéld minél mélyebben a férfiasságodat! Minél érettebb valaki, annál egészségesebb személyiség. Minél egészségesebb személyiség valaki, annál érettebb.
Ha majd nem sóvárogsz egy kapcsolat után, hanem örömmel gondolsz arra, milyen szépséget rejt egy kapcsolat, ahol önmagaddal ajándékozhatod meg a másikat.
Bennem most ezek fogalmazódtak meg. Talán kaptál feleletet...
Már azt hittem megszűnt létezni a honlap :) Köszi, hogy válaszoltál.
Ez a bejegyzés egy honlapra mutatott, de nagyon jó gondolatokat írtál le :)
Talán az első bizonytalanságommal kapcsolatos dolgokra is van válasz ebben a hozzászólásodban. A nagy felismerésem az elmúlt hónapokban az éppen az volt, hogy nem vettem figyelembe, hogy annak akinek "udvaroltam" (próbáltam kifejezni, hogy mennyire fontos nekem), már a kezdetek óta nem tud engem elfogadni, mert nem tud boldog lenni mellettem. És én hiába találtam őt hozzám illőnek mégse ő az igazi, mert ha neki ajándékozom magam, akkor abban ő nem talál semmi szépséget, hogy a te szavaiddal éljek. Pedig Isten akarata az, hogy a párkapcsolat, házasság a boldogság forrása legyen, mert abban fejezhetjük ki azt a szeretet kapcsolatot, ahogyan Ő szeret minket Krisztus által. Nagyon egyoldalúan láttam a helyzetet, csak azt láttam, hogy ő tesz engem boldoggá. Persze ahhoz is sok idő kell mire az ember eljut idáig és végig tuja gondolni, hogy mit jelent a másik nekem. A másik dolog ami picit csavar a helyzeten a szingli szilveszter volt, ahol rájöttem arra, hogy mennyire nem vagyok képes úgy ismerkedni, hogy csak 10-15 percem van egy-egy lányra. De azt korábban is fejtegettük itt a blogon, hogy hosszabb és komolyabb beszélgetések kellenének de arra még egy egyhetes szingli táborban sincs meg mindig a lehetőség. És ennyi idő alatt csak az jött le, hogy nem volt olyan lány ott, aki magam mellett szeretnék tudni. Szóval akkor hogy hol találom meg a társamat fogalmam sincs, de azt most már tudom, hogy csak olyan valaki lehet a társam akit boldoggá tudok tenni :)
nono :) Az ember szeret feketében, fehérben gondolkodni. Te úgy gondolod, hogy ha a másik nem boldog mellettem, akkor nem Ő az igazi. Én úgy fogalmaznék, hogy sok olyan tényező lehet ami miatt valakivel nem tudja az ember megélni egy kapcsolat szépségét, ezért nem mélyülhet el és nem alkothatnak egy párt. Miért mondom ezt? Mert az is előfordulhat, hogy olyan dolog miatt nem tudod felhevíteni a másik szívét, ami mondjuk benned nincs a helyén. És mi van akkor ha rendeződnek a dolgok?!
Házasságban is előfordulhatnak gondok, problémák. Elhidegülhetnek egymástól a felek. Akkor tévedtek? Mégsem ők egymásnak a nagy ők?
Hiszem és vallom, hogy Isten örömét leli abban, ha emberek egymásra találnak. Az az elsődleges kérdés, hogy kész vagy-e formálódni, hogy minél jobban a helyedre kerülj. Hidd el, minél inkább helyesen gondolkodik az ember, annál több személy kerül be a látómezőbe. Hát igen, ettől még mindig nem jutottunk közelebb a megoldáshoz :D :D :D
Lehet túl hamar kilőjük a másikat, nem adunk neki lehetőséget. Hát mert éretlenek vagyunk. Mert ugye bár ahhoz, hogy helyes képet alkothassunk a másikról időt kell neki adni. Az emberek általában felületesek, szeretnek fiókba rendezni embereket a múltjuk és egyéb megélt dolgok hatására, hogy melyik ember milyen, illik-e, vagy sem. Ezen is dolgozni kell, hogy minél több ilyen hazugságot felfedezz magadban. Minél több ember felé nyiss, ne csak olyanok felé, akik neked szimpatikusak. Minél több ember megfér a szívedben, annál gazdagabb vagy. És ez jó és áldás másokra nézve.
Igen, ahhoz, hogy az ember ki tudjon alakítani egy normális képet a másikról, legalább kell három találkozás. Legalábbis ez a porszemnyi tapasztalatom :D :D :D
Úgyhogy nem egyszerű! De hiba azt gondolni, hogy magunkra maradtunk! :)
Kitanácskodtam magam, nekem is mondhatna valaki valami biztatót, hogy hogyan találhatom meg azt, akivel... :P
Igen, ezt már mondták nekem, hogy nagyon szélsőséges vagyok, szeretek végletekben gondolkodni. :) Ez néha jó, néha pedig nem, de azt is mondták már, hogy az Ige által meggyőzhető vagyok, ami pedig abszolút jó :)
Van két ige ami elém került az újévben és karácsonykor. "Mert az Istennél semmi sem lehetetlen." és "Az embernek elméje gondolja meg az ő útját; de az Úr igazgatja annak járását." Én ezzel tudlak téged biztatni :D És bízok abban hogy nem maradunk egyedül. Persze, ha mesélsz te is valami konkrétabbat... :)
Még annyit, az elhidegülős részhez. Hogy sok időt és energiát fel kell áldozni egy működő kapcsolatért. Olyan biztos nem lesz, hogy minden tökéletesen klappol és azért nem kell tenni semmit. A fiú és a lány részéről is kellenek áldozatok, amik azonban megtérülnek :)
És ez is biztos része az érettségnek, hogy belátom, hogy mikor, mit kell tennem és nem csak azt várom, hogy a másik mit tesz értem. Én lépek hamarabb (ez biztos hogy férfiúi feladat is, mert én vagyok a felelős a másikért), és nem várom el, hogy kiszolgáljon a társam.
örülök a hozzászólásaidnak, nem akartam okoskodó lenni! Érdekes amit írtál, hogy a férfi lépjen hamarabb. Hát ez van, de csak most értettem meg ezt az igét, most esett le a tantusz:
Ugye az Ige azt mondja, hogy: "Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért" Ef 5, 25 Krisztus előbb szeretett minket, és mi hálából odaadjuk magunkat neki és a mi testünket, mint a Szent Lélek templomát. Eddig úgy voltam vele, hogy hát mindkét fél lehet kezdeményező, de az Ige arra szólít fel, hogy a férfi legyen az első és akarja betölteni a nő szükségleteit! A nő, hálából, szeretetből meg viszonozza!
Hát igen, ez elkerültem a figyelmem. A Bibliai férfi a kezdeményező!!!
Amúgy most nincs semmi konkrét mesélni valóm. Isten adott egy álmot és most azt kergetem :)
A férfi felelősségével kapcsolatban pedig ma az jutott az eszembe, hogy oké, hogy mennyire rossz nekem egyedül lenni, de még milyen rossz lehet annak a lánynak, akinek én kellene, hogy a társa legyek, akit szeretnem, bátorítanom, védenem, óvnom kellene... Hol lennénk Krisztus szeretete, áldozata és gondoskodása nélkül? Bár ez nagyon túl idealizált kép és ráadásul még nem is találkoztam olyan lánnyal akinek hiányoznék :)
Hát ez nagyon jó kérdés... Ti is tanácstalanok vagytok? Mert én nagyon...
VálaszTörlésÉn már annyira nem :) Az örökzöld téma :)
TörlésHamiskás a kérdés! Sehol nincsen megírva - legalábbis én így gondolom, hogy minden embernek lesz társa. Én inkább hasonló megfogalmazású kérdést tettem volna fel:
Hogyan válhatók egyre érettebb személyiséggé, hogy ha úgy 'adódik', örömmel meg tudjam osztani az életem valaki mással? De ha mégse 'adódna', akkor se maradjak örömtelen?
Mikor érett valaki a házasságra?
VálaszTörlésHelló Zoli,
Törléstragikus, hogy nagyon sokszor úgy köt házasságot egy 'férfi', hogy nem vált még férfivá.
Minél kevesebbszer teszed fel ezt a kérdést, annál érettebb vagy!
De hogy konkretizáljak. Minél felelősségteljesebben éled meg az életet, minél inkább nem te vagy a középpontban, minél inkább tere van a másik embernek az életedben, annál érettebb vagy. És egy boldog házassághoz az kell, hogy a két fél megosztani akarjon elsősorban, mert így biztosan mindketten kapnak.
Annál érettebb vagy a házasságra, minél inkább felfedezed azt, hogy mekkora érték vagy önmagadban. Nem egy másik ember fogja teljessé tenni az életed, inkább kiszínezi. Adám ott a paradicsomban teljesnek érezte magát, egy társ hiányzott neki, akivel mindazt a szépséget és jót megoszthassa, amit Istentől kapott. A nők máshogy élik meg az egyedüllétet.
Számukra nagyon fontos egy stabil férfi, aki önmagában a helyén van.
Isten kegyelméből az ember teljesen megújulhat, a helyére kerülhet, bensőleg megerősödhet. Ez nem egyik napról a másikra megy, de érdemes érte küzdeni. Sőt, hívőként kötelességed, mert Isten megváltott! Felelősséggel tartozol felé, hogy megéld minél mélyebben a férfiasságodat!
Minél érettebb valaki, annál egészségesebb személyiség. Minél egészségesebb személyiség valaki, annál érettebb.
Ha majd nem sóvárogsz egy kapcsolat után, hanem örömmel gondolsz arra, milyen szépséget rejt egy kapcsolat, ahol önmagaddal ajándékozhatod meg a másikat.
Bennem most ezek fogalmazódtak meg. Talán kaptál feleletet...
Már azt hittem megszűnt létezni a honlap :) Köszi, hogy válaszoltál.
TörlésEz a bejegyzés egy honlapra mutatott, de nagyon jó gondolatokat írtál le :)
Talán az első bizonytalanságommal kapcsolatos dolgokra is van válasz ebben a hozzászólásodban.
A nagy felismerésem az elmúlt hónapokban az éppen az volt, hogy nem vettem figyelembe, hogy annak akinek "udvaroltam" (próbáltam kifejezni, hogy mennyire fontos nekem), már a kezdetek óta nem tud engem elfogadni, mert nem tud boldog lenni mellettem. És én hiába találtam őt hozzám illőnek mégse ő az igazi, mert ha neki ajándékozom magam, akkor abban ő nem talál semmi szépséget, hogy a te szavaiddal éljek. Pedig Isten akarata az, hogy a párkapcsolat, házasság a boldogság forrása legyen, mert abban fejezhetjük ki azt a szeretet kapcsolatot, ahogyan Ő szeret minket Krisztus által. Nagyon egyoldalúan láttam a helyzetet, csak azt láttam, hogy ő tesz engem boldoggá. Persze ahhoz is sok idő kell mire az ember eljut idáig és végig tuja gondolni, hogy mit jelent a másik nekem.
A másik dolog ami picit csavar a helyzeten a szingli szilveszter volt, ahol rájöttem arra, hogy mennyire nem vagyok képes úgy ismerkedni, hogy csak 10-15 percem van egy-egy lányra. De azt korábban is fejtegettük itt a blogon, hogy hosszabb és komolyabb beszélgetések kellenének de arra még egy egyhetes szingli táborban sincs meg mindig a lehetőség. És ennyi idő alatt csak az jött le, hogy nem volt olyan lány ott, aki magam mellett szeretnék tudni. Szóval akkor hogy hol találom meg a társamat fogalmam sincs, de azt most már tudom, hogy csak olyan valaki lehet a társam akit boldoggá tudok tenni :)
Helló Zoli,
Törlésnono :) Az ember szeret feketében, fehérben gondolkodni. Te úgy gondolod, hogy ha a másik nem boldog mellettem, akkor nem Ő az igazi. Én úgy fogalmaznék, hogy sok olyan tényező lehet ami miatt valakivel nem tudja az ember megélni egy kapcsolat szépségét, ezért nem mélyülhet el és nem alkothatnak egy párt. Miért mondom ezt? Mert az is előfordulhat, hogy olyan dolog miatt nem tudod felhevíteni a másik szívét, ami mondjuk benned nincs a helyén. És mi van akkor ha rendeződnek a dolgok?!
Házasságban is előfordulhatnak gondok, problémák. Elhidegülhetnek egymástól a felek. Akkor tévedtek? Mégsem ők egymásnak a nagy ők?
Hiszem és vallom, hogy Isten örömét leli abban, ha emberek egymásra találnak. Az az elsődleges kérdés, hogy kész vagy-e formálódni, hogy minél jobban a helyedre kerülj. Hidd el, minél inkább helyesen gondolkodik az ember, annál több személy kerül be a látómezőbe. Hát igen, ettől még mindig nem jutottunk közelebb a megoldáshoz :D :D :D
Lehet túl hamar kilőjük a másikat, nem adunk neki lehetőséget. Hát mert éretlenek vagyunk. Mert ugye bár ahhoz, hogy helyes képet alkothassunk a másikról időt kell neki adni. Az emberek általában felületesek, szeretnek fiókba rendezni embereket a múltjuk és egyéb megélt dolgok hatására, hogy melyik ember milyen, illik-e, vagy sem. Ezen is dolgozni kell, hogy minél több ilyen hazugságot felfedezz magadban.
Minél több ember felé nyiss, ne csak olyanok felé, akik neked szimpatikusak. Minél több ember megfér a szívedben, annál gazdagabb vagy. És ez jó és áldás másokra nézve.
Igen, ahhoz, hogy az ember ki tudjon alakítani egy normális képet a másikról, legalább kell három találkozás. Legalábbis ez a porszemnyi tapasztalatom :D :D :D
Úgyhogy nem egyszerű! De hiba azt gondolni, hogy magunkra maradtunk! :)
Kitanácskodtam magam, nekem is mondhatna valaki valami biztatót, hogy hogyan találhatom meg azt, akivel... :P
Igen, ezt már mondták nekem, hogy nagyon szélsőséges vagyok, szeretek végletekben gondolkodni. :) Ez néha jó, néha pedig nem, de azt is mondták már, hogy az Ige által meggyőzhető vagyok, ami pedig abszolút jó :)
TörlésVan két ige ami elém került az újévben és karácsonykor. "Mert az Istennél semmi sem lehetetlen." és "Az embernek elméje gondolja meg az ő útját; de az Úr igazgatja annak járását."
Én ezzel tudlak téged biztatni :D És bízok abban hogy nem maradunk egyedül.
Persze, ha mesélsz te is valami konkrétabbat... :)
Még annyit, az elhidegülős részhez. Hogy sok időt és energiát fel kell áldozni egy működő kapcsolatért. Olyan biztos nem lesz, hogy minden tökéletesen klappol és azért nem kell tenni semmit. A fiú és a lány részéről is kellenek áldozatok, amik azonban megtérülnek :)
TörlésÉs ez is biztos része az érettségnek, hogy belátom, hogy mikor, mit kell tennem és nem csak azt várom, hogy a másik mit tesz értem. Én lépek hamarabb (ez biztos hogy férfiúi feladat is, mert én vagyok a felelős a másikért), és nem várom el, hogy kiszolgáljon a társam.
Helló Zoli,
Törlésörülök a hozzászólásaidnak, nem akartam okoskodó lenni!
Érdekes amit írtál, hogy a férfi lépjen hamarabb. Hát ez van, de csak most értettem meg ezt az igét, most esett le a tantusz:
Ugye az Ige azt mondja, hogy: "Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért" Ef 5, 25
Krisztus előbb szeretett minket, és mi hálából odaadjuk magunkat neki és a mi testünket, mint a Szent Lélek templomát. Eddig úgy voltam vele, hogy hát mindkét fél lehet kezdeményező, de az Ige arra szólít fel, hogy a férfi legyen az első és akarja betölteni a nő szükségleteit! A nő, hálából, szeretetből meg viszonozza!
Hát igen, ez elkerültem a figyelmem. A Bibliai férfi a kezdeményező!!!
Amúgy most nincs semmi konkrét mesélni valóm. Isten adott egy álmot és most azt kergetem :)
Igen, kb valahogy így van ez.
TörlésA férfi felelősségével kapcsolatban pedig ma az jutott az eszembe, hogy oké, hogy mennyire rossz nekem egyedül lenni, de még milyen rossz lehet annak a lánynak, akinek én kellene, hogy a társa legyek, akit szeretnem, bátorítanom, védenem, óvnom kellene... Hol lennénk Krisztus szeretete, áldozata és gondoskodása nélkül?
Bár ez nagyon túl idealizált kép és ráadásul még nem is találkoztam olyan lánnyal akinek hiányoznék :)
Ha Istentől van akkor érd is utol az álmod :)