2012. szeptember 1., szombat

Tréning nap - a délelőtt

A délelőtti interaktív előadás vázlata



Mindenkinek érzelem naplóval kellett érkezni. Ezt a naplót kérlek, folytassátok!

részlet a köremailből a jelentkezők számára, hogy mindenki lássa, miről volt szó:
>>Előadónk kérése, hogy a tréning alkalomra készülve mindenki vezessen egy "érzelem naplót" az alábbi instrukciók alapján: A találkozás előtti héten minden nap (hétfő-péntek) vezessétek naplószerűen, hogy milyen érzelmekkel találkoztok. Lehet nap közben is jegyzetelni (akár a telefonba írva) vagy pedig a nap végén összeszedni és leírni, hogy mit éreztünk, mi, miért, milyen érzelmeket váltott ki belőlünk.
Ez a "házi feladat" nagyon fontos szerepet játszik a tréning céljainak elérésében, úgyhogy kérünk benneteket, hogy ti is vegyétek komolyan, lelkiismeretesen készítsétek el és hozzátok magatokkal! <<

Megkértem, hogy jegyezzétek most, itt
- milyen érzelmek jelentek meg bennetek, útban a 100szingli találkozó felé
- milyen érzelmek voltak bennetek, mióta megérkeztetek – hogyan próbáltál megfelelni



Utána mindenki kapott két öntapadós papírt. Egyikre felírt egy érzelmet a naplóból, ami rendszeresen megjelent, és ez meglepte… Ezt a mellkasára kellett tapasztani. A másikra felírt egy érzelmet, amiben gyenge, amire vágyik. Ezt a hátára kellett tapasztani. Utána csendes zenével elindult a 80 résztvevő és olvasta egymást…


Ezt kiscsoportokban beszéltük át:
- milyen érzelmet olvastál, ami szép volt számodra, megdöbbentő
- milyen érzés volt, hogy olvasnak Téged?

Megnéztük a „Változó szerelem” c. film első pár percét, és beszélgettünk a fiú-lány érzelmekről.
A Krisztustól kapott két legnagyobb parancsolat: Szeresd Istent teljes lényedből, és szeresd embertársadat, mint önmagadat. Azt tette hozzá Krisztus, hogy nincs más ezekhez hasonló parancsolat.

A szeretet mély-bölcs érzelmekkel és lélekkel teljes cselekedet: szó-érintés-tett.
A protestáns világ a helyes tanítással méri a hitet. Az érzelmi-lelki bölcsesség csak nagyon kismértékben fejleszthető tanítással. Vajon tanítható pontokba foglalva egy mozgássérült teológiailag korrekt megölelése? Egy öngyilkos gondolatokkal küszködő barát értő meghallgatása? Önmagam tökéletlenségének megértése és elfogadása?
Nyilvánvalóan az igazi szeretet olyat nyújt, ami a másiknak szeretetet jelent. Hogyan érthetem meg, mi jelent tőlem Isten számára szeretetet? Mit érez szeretetnek egy küszködő barátom? És hogy tudom ezt úgy tenni, hogy igaznak érezze?
Ez az érzelmi bölcsesség.
Hogyan formálódunk olyan érzelmi mélységű emberré, akiből ez természetes módon fakad?



Az érzelmi napló lehetőséget ad az első lépésekre ezen az úton. Meséltem egy nagyon „sikeres” lelkészről, aki rádöbbent, hogy az érzelmei félelmetesen távol állnak attól, amiben hisz. Lelki naplót kezdett írni, és megpróbált őszintén szembesülni azzal, mi is van a lelkében. Így kezdődött egy hosszú út, amiben felfedezte, hogy a „sikeres” kereszténység, amiben él, mennyire sekélyes – merre és hogyan induljon el és haladjon innen.

Az érzelmi naplóval kapcsolatban három lépésről beszéltem:

Először is tudatosítanom kell, milyen érzelmek zajlanak bennem. Ez felkavaró. Remélhetően merem az őszinteséget választani menekülés helyett. Nem az a fontos, hogy a többiek számára elfogadható-e a látható felszín. Mi van a lelkem mélységeiben? Akarok-e elindulni azon a fájdalmas, élethosszig tartó úton, ami a szeretet érzelmi mélységei felé tart? Tehát kezdjem (napló nélkül is) észrevenni a bennem megjelenő érzéseket, és kimondani magam számára: ez most nagyon fáj, iszonyatosan felbőszített, irigy vagyok, tehetetlennek éreztem magamat és elmenekültem, stb.

Másodszor el kell fogadnom, hogy ez a valóság, nem az, ami kívülről látnak és mondanak rólam. Ezért foglalkozni akarok azokkal az érzelmekkel, amik gyerekesek, egészségtelenek, sötétek: a szeretet akadályai. Ez egy felfedező út.

Az elfogadás után meg kell nyitnom az érzelmeimet Isten és barátaim (társam) számára. Például felemelem kinyitva az érzelmi naplómat Istennek: ez vagyok, ezeket érzem. Lépj be kérlek a lelkemnek ebbe a mélyébe. Megtanulom napközben is így elmondani Istennek a felfedezett érzelmet, és megnyitni magamat imával: most lépj be a lelkembe és adj bölcsességet magamhoz és a helyzethez. Hasonló módon, mesélnem kell a fontosabb érzelmeimről barátaimnak is: ez egyik formája az igazán méllyé válható beszélgetésnek.
Beszélgettünk arról, hogy a férfiak NEM szoktak beszélni az érzéseikről. Ez az évezredes kemény-fájdalmas férfimunka-vadászat-harc következménye: nem segít, ha az érzelmeimmel foglalkozom, sokkal inkább meg kell tanulnom uralkodni rajta. Ezt tekintik férfiasnak, és ez részben igaz is. Emberi kapcsolatépítésben viszont akadály-keményfejűség. A női gazdag érzelemközlés a gyereknevelésből fakad. Ennek veszélye a felszínes mindenről-fecsegés a mély közlés igénye helyett.
Tehát meg kell tanulnunk értelmes őszinteséggel feltárni az érzelmeinket azok számára, akik hozzánk közel állnak.

Ennek a felfedező útnak az eredménye, hogy megértem magamat és ezzel másokat is meg tudok érteni: irgalommal. Eszközöket tanulok az érzelmeim bölcs megélésére.





Mindez, amit az érzelmekről beszélgettünk létfontosságú a társkeresésben is. Önmagam mélyebb megértésével világosabbá válik számomra, hogy milyen belső világú társat keresek. Hogyan fogjuk majd kölcsönösen felfedezni egymás szívét, és hogyan tanuljuk bölcsen szeretni egymást.


Kerekes Szabolcs

13 megjegyzés:

  1. Köszi!
    Mondjuk felmerült bennem, egy csomó kérdés, de arra lehet, hogy ott se kaptam volna választ.

    Zoli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zoli!

      Szerintem sokaknak új felfedező út ez. Ha vannak kérdések, amiket megoszthatunk egymással, az elősegítheti a haladást mások számára is! úgyhogy várjuk szeretettel!:)

      Törlés
  2. Sziasztok!

    Elolvastam többször is, de még mindig nem teljesen értem. Mire jó érzelmi naplót írni? Megtudom, milyen érzések motoszkálnak bennem, ok, de ezzel mire megyek?

    A megtérésemben fontos szerepet játszott, amikor megértettem, hogy az érzéseim sok esetben megcsalnak. Konkrétan volt egy srác, aki nagyon tetszett, hívő is volt, neki mégsem kellettem. Egészen eddig a pontig valahogy mindig az volt, hogy amit én szerettem volna, Isten is "úgy gondolta". De ekkor felfogtam, hogy az nagyon nem számít, hogy én mit gondolok, és mit érzek, ha Istennek nem ez az akarata. Ez tört össze annyira lelkileg, hogy felismertem azt is, hogy mennyire bűnösek még a gondolataim is. Tehát nem teljesen értem, hogy mire megyek vele, ha jobban tudatosítom magamban az érzéseimet, ha tudom, hogy azok megcsalhatnak.
    Mire megyek vele, ha tudom, hogy irigy vagyok? A kiscsopis beszélgetésben hangzott el, hogy vki irigy a családos barátaira. Rosszul érzi magát emiatt. Elkezdték nyugtatni, hogy ez természetes, mégsem az Alfa Romeoját irigyli, ez azért más.... De ezzel mire ment? Nem értem. Nekem erre egy válaszom van: a 10. parancsolat. Isten előtt bűn az irigység, bármit is kívánunk a másiktól. DE Krisztus ezért (is) meghalt, így tehát meg van bocsátva. Nemrégiben hallgattam egy előadást, abban hangzott el: az emberenek nem együttérzésre, hanem bűnbocsánatra van szüksége. Szerintem nagyon igaz, még ha keménynek is tűnik.

    A leírtak nem tudom mennyire tartoznak a tárgyhoz, de a napokban ezeken gondolkoztam.

    Üdv. Kukkoló

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Szerintem kapcsolódik és megpróbálok hozzászólni a témához.

      Az előadó (Szabolcs) megpróbálta egységesen kezelni a megjelenteket. Egyrészt feltételezte, hogy senkinek nem kell megtérésről és Isten-ember kapcsolatról beszélnie. Ugyanakkor (a saját tapasztalatából kiindulva) azt is feltételezte, hogy az érzelmi saját oldala az embereknek, akár a hivatalos egyházi megközelítés alapján, ismeretlen. Ez két igen erős feltételezés, de csak a kályhától lehet elindulni...

      Három lépésben javasolta kezelni az érzelmeinket:

      1; felismerés (érzelmi napló)
      2; "értelmezés"
      3; tudatos reakció

      Az, hogy a fent felvázolt állapottól részben vagy teljes egészében eltért egyes résztvevők jelenlegi belső állapota szinte elkerülhetetlen és gondolom ezért volt a kiscsoportos lehetőség; lehetőség a reflexióra.

      Tehát az, hogy te tudatosan éled meg az érzelmeidet jó, de szerintem sem átlagos, még a templomba járó emberek körében sem. Azaz attól, hogy te ismered a KRESZ-t mások még okulhatnak belőle, ha valaki a körforgalomról beszél; sőt te is hallhatsz olyat ami javadra válik.

      Áldás, Békesség!
      Istenünknek dicsőség!

      Kívülálló voltam!

      Törlés
  3. Sziasztok!

    Kívülállóhoz kapcsolódva, kb. nekem is az általa leírtakból adódnak a kérdések.
    Az első amin elgondolkoztam, hogy egyáltalán mi az érzelem? Nem tudom, hogy erre a tréningen kaptatok-e választ, de a református egyházban tényleg kevés szó esik az érzelmekről. Próbáltam keresgélni, de a világi megközelítés egyszerűen siralmas, magyaráznak több oldalon keresztül pszichológiáról, biológiáról, evolúcióról és filozófiáról, de nem adnak igazi definíciót... csak mellé beszélnek. Miután megnéztem az értelmező kéziszótárban rájöttem, hogy miért:

    1. Lelkiállapot. A lélek észlelhető állapota, amely megmutatja, hogy a személy egy dologgal vagy személlyel kapcsolatban milyen vonzalmat érez, milyen egyéni állásfoglalású, vagy viszonyulású az adott pillanatban, vagy egy hosszabb időn át.

    Az érzelem minden pillanatban megnyilvánul. Ha valaki ismeri a másik érzelmeit, akkor következtetni tud a viselkedésére.


    2. A szerelem érzése, amely gyengédséggel párosuló erős vonzódás.

    Mély érzelem kötötte össze a házastársakat. A szerelmes regényben hirtelen támadt fel a főhősben a heves érzelem.


    3. Ritka: Jóérzés; emberhez méltó erkölcsi hozzáállás és az ebből fakadó magatartás; emberség, jóindulat.

    A főnökben volt annyi érzelem, hogy nem kiabált a hibázó beosztottal, hanem lehetőséget adott a hiba helyrehozására. A katonában volt annyi érzelem, hogy futni hagyta a gyerekes anyát.


    Eredet [érzelem < ómagyar: érzelem < ér(e)z + -elem (főnévképző)]

    http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/%C3%89rzelem

    Tehát az érzelem a lélek megnyilvánulása és egy ateista világban nem lehet a lélekről beszélni, mert az nem létezik.
    És ehhez kapcsolódik az, hogy amikor elolvastam bejegyzést, hogy olyanokat olvastam ami szerintem nem érzelem. Pl. a határozottság szerintem nem érzelem, vagy a bátorság... Ellenben van amiről tudom hogy érzelem, ilyen a szeretet, gyűlölet, félelem, szimpátia...

    Tehát az fogalmazódott meg bennem, hogy fogalmam sincs mi a különbség az érzelem, érzés és indulat között és hogy ezekkel mit kell kezdeni. Illetve mi van akkor amikor valami tudatos, tipikusan ilyen a bátorság, az ember csak tudatosan lehet bátor.

    És valahol én is úgy látom, hogy nagyon nagy szerepe van az egészben a tudatosságnak, vagy ahogy ti neveztétek az érzelmi bölcsességnek.
    A Biblia nagyon sok helyen beszél az érzelmek tudatos megéléséről, és mostanában elég sokat van erről szó az istentiszteleteinken, aminek nagyon örülök. Most például a boldogságról van szó már a harmadik alkalommal. Sok felszólítást kapunk arra, hogy szeressünk, örüljünk, tiszteljünk, legyél irgalmas, stb és ezeket csak tudatosan lehet megélni nem várni, hogy hátha majd lesz bennem egy ilyen érzés valamikor és addig csak sodródok.

    Kukkolóra reagálva pedig teljesen igaza van abban, hogy a szívünk megcsal minket, szüntelen gonosz, de Istennek mégis ez a szív kell. Isten adta az érzelmeket, nem lehet kizárni őket az életünkből, mert ahogy az érzelem def.-jében is benne volt, szükséges a környezetünkkel való kapcsolatban, sőt az Istennel való kapcsolatban is. Talán ez maradhatott, ki az előadásokból (nem tudom...), hogy a bűnesetkor megromlott a szívünk, lelkünk, érzelmeink és erre vigyázni kell. És éppen ezért kell tudatosítani, hogy lássuk mi vihet minket félre, akarva-akaratlanul. És ha látom, hogy irigység van bennem, akkor azt nem kimagyarázom, vagy takargatom, hanem bűnbánattal Isten elé viszem, és tudom hogy Krisztusban erre is bocsánat van, hála Neki ezért! És hála, hogy ezt felismerhetjük!
    Most én is harcolok, mert attól, hogy tudom, hogy mit kellene éreznem attól még nem azt érzem. Akármennyire is tudatosan akarom csinálni. És ahogy nehezen mutatom ki mások felé az érzéseimet, úgy most még inkább bajban vagyok, mert rejtegetnek kell azokat, mert tudom, hogy ezzel teher vagyok. Persze nem Isten előtt rejtegetem, ezt már elé vittem és viszem mindennap, és tudom, hogy megoldódik majd egyszer a dolog, ha máshol nem is majd az új égen és új földön, persze addig is harcolni kell.

    Zoli

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!

    Néhány dologra reagálnék.
    Kívülálló írta: „Egyrészt feltételezte, hogy senkinek nem kell megtérésről és Isten-ember kapcsolatról beszélnie.” Lehet, hogy igazad van, és ez sokmindenre választ ad, viszont szerintem alapjaiban hibás a gondolat. Nekem eltartott egy ideig, amíg rájöttem, hogy a kegyelemről beszélni nem felesleges. Sokx untam, hogy már megint ez a téma, én ezt tudom, mindek ismételgetni, … De a kismilliomodik alkalom után leesett, hogy nem, nem értem a kegyelmet. Sőt, szerintem teljesen, 100%osan senki nem érti. Erről tehát beszélni kell, ismételgetni kell, még ha unalmas is. Ha értenénk a kegyelmet, nem akarnánk megfelelni Istennek. Márpedig szerintem ez a gondolat minden keresztényt megkísért, akár nap mint nap.
    Azután Kívülálló leírta a 3 pontot, ami az érzelmi naplóhoz kapcsolódik. A 3. a tudatos reakció. Ok, értem, de sztem kimaradt, hogy a Biblia mérlegére tedd, és utána cselekedj tudatosan. Erre megint mondhatjuk, hogy keresztények körében egyértelmű, de tapasztalataim szerint ez sem az. Ha úgy tetszik, a Kívülálló által írt KRESZ a Biblia.

    Zoli, a kérdésed jó: mi az érzelem? Ha valaki kapott erre választ, légy szíves ossza meg velünk!

    Összefoglalva: azzal, hogy az érzelmeinkre figyelünk, tudatosítjuk magunkban, semmi baj nincs. Csak azt ne feledjük, hogy az értelmezésben a támpont Isten Igéje kell legyen!

    Üdv. Kukkoló

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziasztok!

      Kukkoló, nagyon tetszik, amikor arról írsz, hogy mennyire fontos a kegyelemről beszélni és ismételgetni.

      Az (is) egy kihívás, mikor ilyen dolgokról van szó, hogy ne menjünk bele a sablonos dolgokba, mert akkor az emberek "leokézzák" magukat, hogy igen, hiszem, tudom ezt, akkor rendben vagyok. A kánaáni nyelv használatával hajlamosak vagyunk megnyugtatni magunkat - rögtön otthon érezzük magunkat és hátradőlünk - nekem semmi dolgom, a kegyelem mindent elintézett. És ez így nem okés.
      Szabolcs szerintem ki akarta ugrasztani a nyulat a zsákból olyan szempontból, hogy rámutat, mennyire tabu és zavaros terület ez - amit ezek a kommentek is megerősítenek.

      Eszembe jutott közbe egy ismerősöm, aki nagy családos, szolgáló, igazi példaértékű férfi, férj és apa. Viszont nagyon nehéz háttere volt, az anyukájától nagyon sok lelki (és testi) sebet szerzett gyerek korában. Katona lett, majd megtért. Már jó pár éve házas volt, amikor a házassága nagy krízisbe jutott. Ennek az egyik oka az volt, hogy ez az ismerősöm nem tudott az érzelmekről beszélni. A felesége teljesen elfordult tőle. Mégis, házassággondozás során sikerült helyre állniuk. Ebbe viszont szerepet játszott az is, hogy egy nagy céghez került, ahol sok jó képzésen vett részt. Többek között egy olyanon, ahol megtanították neki azt, amit az édesanyja és a gyülekezete sem tudott, pedig nekik kellett volna: hogyan figyeljen mások érzéseire, hogyan találkozhat és kezelheti a saját érzelmeit. Rendkívül fontos dolog. Szerintem Szabolcs ebben adott segítséget a délelőtti alkalmon.



      Törlés
  5. Sziasztok!

    Ezt találtam: http://napidoktor.hu/cikk/91.11644/IQ-kontra-EQ

    Ha valaki még tud vmi jó anyagot az EQ-ról, az segíthet sztem a téma megközelítésében.

    Áldott napot!

    Ábel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy ez egy ateista cikk, de nálam kicsit kiverte a biztosítékot a siker orientáltság (ha sikeres akarsz lenni fejleszd az EQ-d, ha sikertelen vagy a párkapcsolatokban edzd az EQ-d...) és hogy a magas EQ-tól leszek optimista és abból nyerem az erőt a mindennapokhoz, ettől érzem jól magam, stb (hogy csak a vastag betűvel kiemelt szavakat nézem)... Én Istentől várom a boldogságot és a Krisztusba vetett hit által akarok minden napot újult erővel kezdeni.
      És biztos jól össze lehet egyeztetni a kettőt csak egy hitben fiatal embernél hol húzza meg a határt, hogy mikor fordul az EQ-hoz és mikor fordul Istenhez? Jó EQ-s cikket nem találtam, minden honnan ez a propaganda szöveg jön le (ez az út a boldogsághoz, sikerhez)... Bocsánat a kritikus megnyilvánulásért, csak tényleg nem tudom hogy lehet ehhez hívőként megfelelően viszonyulni.

      Zoli

      Törlés
    2. Szia Zoli!

      Sztem téged a cél és motiváció akaszt ki. Ezek az emberek másba vetik a hitüket, más az üdvözítőjük és megváltójuk.
      Reméljük születik majd keresztyén cikk is a témában, ill. ha már született, megtaláljuk.
      Mindig jönnek olyan ötletek, módszerek, amik megváltónak tűnnek, pedig nem azok, csak logikus, sok mindent megkönnyítő dolgok, készségek, reformok. Ettől nem fog egy gyülekezet hitben növekedni vagy valaki keresztyén házasságot élni. Eszközként, a megfelelő helyen kezelve (nem a cél, a motiváló forrás - bálvány), viszont hasznosak lehetnek.

      Áldás,

      Ábel

      Törlés
  6. SZABOLCS vagyok :)
    Nagyon örülök, hogy szóbakerült az EQ kérdés.
    A REMA (Reménység magjai) gyerek- és tini munkás képzésében például fontos szerepet játszik az EQ szerepének megértése, és a keresztény nevelésben betöltött szerepe.
    Sajnos a világ igyekszik kisajátítani az EQ területet.
    Az igazi, bölcs szeretet hátterében mély érzelmi intelligencia van.
    Ez a saját és a másik ember érzelmeinek megértése, képesség arra, hogy gyógyító módon tudjak szeretni, úgy, hogy az a másik ember számára igazán szeretetet jelentsen, stb.
    Csak gondoljatok arra: Hogyan tudom úgy szeretni Istent, hogy az Számára szeretetet jelentsen? Ez is érzelmi intelligencia.
    Be lehet ide dobni gyors igéket, de azok csak szavak.
    A Farizeusok tökéletesen dobálták a "Biblikus" szavakat, de nem értették Jézus érzelmileg bölcs szeretetét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Szabolcs!

      Ha nem haragszol meg, akkor ez olyan "nesze semmi fogd meg jól" volt. :)

      Abban igazad van, hogy nagyon könnyen képesek vagyunk csak szárazon igékkel dobálózni, de a Biblia szavai akkor is Isten szavai és nem "csak szavak". A mi dolgunk, hogy úgy állunk a dolgokhoz, mint a farizeusok, kik csak szájukkal szóltak és a szívük messze volt, vagy az igébe hittel belekapaszkodunk és megcselekedjük. Ez teljesen csak minket minősít és nem a Bibliát. Mert ha nincsenek a szavak, honnan tudnánk, hogy mit kellene tennünk. Magunktól nem tudjuk kitalálni, hogy Istennek mi a kedves. Jézus bölcs érzelmeit is csak a Bibliából ismerhetjük, máshonnan nem. Szerintem ennek a blognak az egyik nagy hozadéka, hogy van Biblia tanulmányozás is. Nagyon jó volt a Timóteushoz írt levelet közösen olvasni, vagy mostanában a Korinthusbeliekhez írt levelet.

      Személy szerint örülnék, ha bátran mernél írni igéket is és akár azokat magyarázva, a keresztyén EQ megközelítésről írnál, akár itt a blogon is.

      Köszi, hogy felhoztad az Isten szeretetének példáját :) A most vasárnapi istentiszteleten Isten imádatáról volt szó, ahol ki volt emelve, hogy Istent csak akkor tudjuk helyesen imádni, ha úgy tesszük, ahogy Ő akarja és nem úgy ahogy én kitalálom vagy szeretném. És Ő azt akarja, hogy lélekben és igazságban. Ez újmagyarra lefordítva azt jelenti, hogy ésszel, érzelemmel és akarattal, az Ő kijelentését figyelembe véve. Szerintem ez jó alap az embertársaink felé való szeretetre is (nem imádatára :) ). Persze az elméletet gyakorlatnak kell követnie

      Hála Istennek, hogy Ő tud minket erre is tanítani! És mindig elcsodálkozok, hogy itt Szegeden is most sokat beszélünk az érzelmekről, már néha a könyökömön jön ki :) És ez volt a téma a találkozón is és így a blogon is.

      Zoli

      Törlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.