2011. augusztus 26., péntek

Vezetés




Csapjunk egyből a lecsóba: az Isten vezetése a párkapcsolati kérdésben ne lehetőség, hanem sziklaszilárd kapaszkodó legyen. Ha Istent tartod a legfontosabbnak az életedben, akkor életed „fontos” döntéseidben is adsz a Szavára!
Folyamatosan legyél alárendelve az Ő Lelkének! Vezetve lenni azt jelenti, hogy szoros kapcsolatban vagyok az Úrral, és elsődlegesen benne vagyok teljesen megelégedve, mert nem egy párkapcsolat teszi életemet teljessé, hanem Ő egyedül, az ÚR. Ez mindennek az alapja!


-Az 1Móz 2:18-25-ben látjuk, ahogy Ádám mellé Isten rendel egy hozzá illő segítő társat az oldalbordájából formálva, majd odavezette Ádámhoz, aki felkiáltott: 'Csontomból való csont, testemből való test' (23.v.) Isten vezette oda Évát, de Ádámnak kellett meghozni azt a döntést, hogy ez már jobban bejön mint a pávián vagy a zsiráf … (mivel korábban, Éva előtt ugye csak velük találkozott)



1. Istennek fontos a te döntésed, nem fog senkit rád erőltetni. Ő a legjobbat akarja neked szánni. Ádámnak Éva volt az.

2. Merjetek imádkozni!
Sokan azt mondják, hogy 'Nem hallom az Úr hangját, nem látom a vezetését.'. Ha te is így vagy ezzel, akkor tedd fel a kérdést magadnak: 'Tényleg akarom hogy beleszóljon az életembe?; 'Elég időt töltöttem az Ő lábainál?' Sajnos a legtöbben amikor nem hallják az Urat, a felemás igát választják. Ne a magatok eszére támaszkodjatok (Péld. 3:5-6) Isten meg akarja osztani véleményét veled. Beszélj Vele, hallgasd meg!
Egy nagy gyüliben egyszer egy srác 2 évet imádkozott egy lányért aki tetszett neki. Azonban soha nem beszélgetett vele. Majd 2 év után odalépet elé: 'Te leszel a feleségem, az Úr így vezetett!' A lány felemelte kezét, hogy megmutassa gyűrűjét: '3 éve házas vagyok!!!' Ez a fiú bár beszélt az Úrhoz, nem hallgatta meg Őt, s a lánnyal sem beszélgetett.


3. Ismerd a jellemét!
Fiúk, a lányok nem húsevő virágok! Lehet velük beszélgetni, ismerkedni, barátkozni. A fiúk nagy része általában a legjobb lány barátjukat veszik el feleségül. Az ilyen kapcsolatok kialakulásához elengedhetetlen az együtt töltött idő!
Ismerd meg a másik ember jellemét: mennyire odaszánt az Úrnak; szolgál-e; komolyan veszi-e Isten szavát; gyülibe jár-e; hogyan viselkedik barátival, szüleivel; van-e humorérzéke; milyen stresszhelyzeteben; stb. Majd gondold át: jól érzed-e magad vele; hogyan gondolkodik a kapcsolatotokról; nem csak testies vonzódás-e az egész; mennyire vagy te értékes a számára; tisztel-e téged; vannak-e közös céljaitok; el tudod-e képzelni gyermekeid apjának/anyjának; stb. Ezek átgondolása, kiértékelése még nem együtt járás, semmi elkötelezettséggel nem jár!

4. Vigyázz a bibliai igeversekkel!
Nagyon könnyű félre csúszni, ha a saját vágyaimat követem, és könnyű 1-2 igeversbe bele látni a nagy ŐT!
Ha nem kaptál igét arra a lányra vagy fiúra, az nem azt jelenti, hogy nem az Úrtól van. Isten más módon is vezethet: ima által; körülmények alakulása által (Ruth és Boáz); keresztény barátok, szülők tanácsai, bátorítása által; stb. Soha ne forgasd ki az igét saját életedre alkalmazva azt, pl. megöletek egy férfit és elveszem az özvegyét (lásd: Dávid)



5. Légy türelmes!
A lányoknál gyakori eset az ismerkedési fázis alatt, hogy ha már nagyon tetszik nekik a fiú, akkor ott látják vőlegényként gyűrűvel a kezében az oltár előtt. 'Fel ne serkentsétek a szerelmet addig amíg nem akarja...' (Én. 2:7)
Ha az Úrtól van a dolog, nincs miért aggódni. Ő mindent a kezében tart. Téged is. Ne siess a dolgok elébe. Isten a kellő időben lép, várd meg az Ő lépését!

6. Tanulj meg nem-et is mondani!
Van amikor egy párkapcsolatban ki kell ezt mondani. Sok hívő fiatal évekig is nyúzza egymást, együtt járnak, mert igaz, hogy vannak problémáik, de mégis csak szeretik egymást, de kapcsolatuk így nem lép előre, nem kötelezik el magukat egymás mellett egy életre. Ahelyett, hogy rég véget vetettek volna már az egésznek, még próbálkoznak, húzzák az időt. Most nem azt mondom, hogy minden bizonytalan kapcsolatból szállj ki. De ha az előző pontokat figyelembe véve az ember magába néz, és figyel Istenre, akkor el lehet dönteni, hogy ezek egészséges próbálkozások, vagy már csak nem merünk kiszállni belőle. Ilyen esetben tedd meg inkább előbb, mint később. Sok fájdalomtól megkímélhetitek egymást. Ettől még nem vagy béna keresztény! Csak még nem a hozzád illő társ mellett vagy. Ha majd ott leszel, nagyon hálás leszel az Úrnak az akkori 'NEM' miatt!!!


7. A lelkii oldalt építsétek!
Egy kapcsolatban helyes sorrend a következő: 1, lelkii 2, érzelmi 3, fizikai. A hívő kapcsolatokban is általában fordított a sorrend. Túlnyomó részt a fizikai és érzelmi részre fektetik a hangsúlyt ahelyett, hogy közösen bibliáznának, imádkoznának, szolgálnának, a test irányába indul el minden: kézfogás, csókolózás, tapizás, stb. A fizikai részt hagyjátok a házasság utánra, nem maradtok le semmiről! Tudom, ez most nagyon maradinak hangzik, de ha még sem ő lesz a férjed/feleséged akkor, te egy másvalaki férjét/feleségét csókolod ölelgeted? Te örülnél annak, ha azt, aki a párod lesz, valaki más már 'használta' volna? Sok fájdalomtól és lassan gyógyuló sebektől őrzöd meg így magad!
Ha már elbuktatok ebben, tudd, hogy a kegyelem, a megbocsátás egy karnyújtásnyira van! (1Jn. 1:9) Kezdjétek tisztalappal Istennel és egymással is.


8. Utoljára még egy egyszerű képlet:
Ne te várd az igazit, hanem azon munkálkodj, hogy te válj azzá!

60 megjegyzés:

  1. Nagyon klassz írás, tetszett és köszönöm! :) Több részletet is kiemelhetnék ebből (!!!) , kettőt most röviden: "Isten más módon is vezethet: ima által; körülmények alakulása által (Ruth és Boáz); keresztény barátok, szülők tanácsai, bátorítása által; stb." Igen, Igen! Figyelni a jelekre, értelmezni őket, mert általában vannak, csak meg kell látni, észre kell venni ezeket! :)
    És ez is a kedvencemmé vált: "Ne te várd az igazit, hanem azon munkálkodj, hogy te válj azzá!" Ez is szuper gondolat! A felkészülés a kapcsolatra, hogy mikor beköszönt, ne váratlanul érjen!
    És még egyszer, nagyon jó az összefoglaló és remélem, jó beszélgetést indít be! Gyertek, beszéljük meg! :)

    VálaszTörlés
  2. Hali!
    "I'M THE ONE"

    Amikor ezt megláttam, ez jutott eszembe:
    http://www.youtube.com/watch?v=_M7Kd5506UM

    Sziasztok!
    T.Sz.

    VálaszTörlés
  3. Kedves T.Sz.!
    A párválasztásos topicban kérdezted, h milyen tulajdonságokkal rendelkezzen életem párja?
    Nem baj, h itt válaszolok?
    Sokat gondolkodtam, mit is írhatnék egy ilyen kérdésre. Amire igazából nagyon nehéz kimerítő (és nem kiborító:) választ adni. Ugyanakkor az is igaz, h felállíthat az ember egy feltételrendszert, és csak később szembesül vele, h a fele sem jött be, mégis szereti a párját. Szóval törtem és törtem a fejemet, h mit is válaszoljak. De nem jött válasz. És most, h megnéztem a linket, amit az imént ajánlottál, beugrott, mi a fontos: a jó humorérzék :)

    VálaszTörlés
  4. T.Sz., ma elemedben vagy! :)
    És a dal szövege is mennyire jól ideillik!

    Vad Fruttik: Lehetek én is
    Dalszöveg

    Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok.
    Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok.
    Egy kórházi ágyból a plafonra bámul,
    vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl,
    vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok..

    Plakátokon masíroznak az igazi hősök,
    vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök?
    Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell, hogy nézzek,
    milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed :
    Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy, az az egy.

    Ref:
    Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
    kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
    korlátok nélkül növekszik egyre,
    a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
    Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..

    Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
    Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
    Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
    mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy..

    Ref:
    Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
    kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
    korlátok nélkül növekszik egyre,
    a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
    Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..

    Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
    kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
    folyton csak érez, s a tiéddel dobban,
    s kivérzik lassan itt, ebben a dalban...
    Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy...

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok,

    Nagyon jó a póló!!!

    Teljesen egyetértek az itt leírtakkal, Az első és a nyolcas pont nagyon jó keretet ad a
    felsorolásnak.

    Nagyon fontos, hogy döntenni merjünk, akár jól, akár rosszúl; de döntsünk. Nemrég
    döntöttem. Léptem egyet előre hitben; nem volt könnyű, de nagyon megérte.
    Megnyugodtam, és egyenesen megyek tovább az utamon. Hiszem, hogy Isten folyton
    tanít bennünket a döntéseink vállalásakor. Nem mindig egyszerű, de mindig érdemes.
    Vele járva, nem csalódunk; de ha mégis, az is a javunkat szolgálja. Látod-e ezt, így?

    Valóban nem spórolható meg, hogy Te dönts, és ne háríts mindent az Úrra. Szóval csak
    hajrá fiatalok!;-)

    A nyolcas pont az utolsó között említett, de azt gondolom, hogy kevésbé sem utolsó!
    Olyan könnyű skálát állítani, de vajon, én magam rajta vagyok-e és meg tudok-e felelni
    annak. Elgondolkodtató...

    Bátorítok mindenkit az eszmecserére és használjuk ki jól, az éppen adott lehetőséget.
    Köszi szerkesztők és háttérmunkások! :-)

    VálaszTörlés
  6. A humorérzékről:
    "A humor Istentől van, mert van neki. De viccelni nem szokott."

    VálaszTörlés
  7. Sziasztok!

    Örülök ennek a kezdeményezésnek! Remélhetőleg sokaknak ad biztatást, bátorítást, tanácsot.

    Üdv.
    Zoli

    VálaszTörlés
  8. Hali! Sziasztok!

    Van egy ötletem! Szedjük össze az internetről azokat a szövegeket, amelyek rólunk, keresztény szinglikről szólnak!
    Nem azokat, amelyek a párkereséssel, keresztyén házassággal foglalkoznak, hanem pont azokat, ahol a párkeresés nehézségeiről, a miértekről és hogyanokról van szó! :)
    Remélem, tetszik az ötlet, ne mi találjuk fel a spanyolviaszt, nézzük meg, mire jutottak mások, eddig!

    Jó keresgélést, remélem, tetszik az ötlet!

    T.Sz.

    VálaszTörlés
  9. Az utolsó pont nagyon tetszik. És talán itt van valahol a lényeg...
    És így tényleg nem válik passzívvá a várakozás hanem éppen hasznossá (mások felé).
    A többivel is egyetértek. Nagyon fontos, hogy együtt lehessen a másikkal lelki életet élni. Imádkozni, szolgálni, igét olvasni, igehirdetést hallgatni, arról beszélgetni...
    Fontos megismerni is a másikat (és lehet, hogy ezzel egy kicsit a kezdeményezésetek ellen beszélek), és erre az internetes világ teljes mértékben alkalmatlan, és egy csendes hétvége is, sőt szerintem egy tábor se igazán jó arra, hogy az ember valakit megismerjen. De javítsatok ki ha tévedek.

    VálaszTörlés
  10. Egyetértünk Zolival: bár az ismerkedés már ma elkezdődhet, a témák remek alapok lehetnek a legfontosabb kérdések tisztázására, ill. a személyes találkozásra kiváló lehetőség lesz a csendes hétvége. DE a megismerés az elkövetkező évek kérdése. Ezt nem lehet megspórolni, de jól kihasználni ezeket az éveket Igen - azaz sokat, sokat együtt lenni, összejárni, ismerkedni, barátkozni, közösségben lenni! :)

    VálaszTörlés
  11. Úgy gondolom, ez a „százszingli” nagyon is jó ötlet annak ellenére, h a személyes ismerkedés későbbi időpontban lesz. Én örülök ennek a sorrendnek :)
    Addig is megismerhetjük egymás írásaiból, h közös-e a gondolkodásmód azokban a lényeges témákban, melyeket elénk hoznak.
    Mi ezáltal is vezetve vagyunk. Mi nem véletlenül „kerültünk” ide. Ezenkívül a szervezők is imádkoznak értünk és mi is imádkozhatunk egymásért. És magunkért s, h vezesse ide az Úr azt, akit nekünk rendel.

    VálaszTörlés
  12. Kedves T.Sz.! Én nem igazán vagyok járatos a dalszövegekben, így nem tudok a témához hozzászólni. De mi az a spanyolviasz? Én azt nem tudom. Csak, h nehogy felfedezzük :)

    VálaszTörlés
  13. Szia Tia!

    Nem dalszövegekre gondoltam, hanem írásokra. Ami nekünk is mond valamit, ebben a témában... én régebben olvastam egy jót, de azt most nem találom...

    T.Sz.

    VálaszTörlés
  14. "Azután vannak közöttünk, akik abban követik Jézust a közösségbe, hogy mindig adnak, mindig áldozatot hoznak, mindig úgy érzik, ha szükség van, ha hiány mutatkozik a közösség életében, azt nekik kell magukra vállalniuk és betölteniük. Nekik nehezükre esik gyengének lenni, vállalni erőtlenségeiket és elfogadni azt, hogy Jézus másokon keresztül szereti őket. Téged arra hív Jézus, hogy légy gyermek, akit szeretnek. Neked azt jelenti Jézust követni a közösségbe, hogy megtanulsz elfogadni, és nem vagy mindig mindenkinél okosabb, jobb és erősebb."
    Ez egy szuper keresztyén-szingli idézet! Nem?
    Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre!
    Aki itt van, olvassa a blogot, nem érzi önmagáról, hogy "mindenkinél okosabb", "mindenkinél jobb", "mindenkinél erősebb"?
    És nem a három egyszerre, hanem csak egyik-másik. És nem kell olyan erősen értelmezni ezt a "mindenkinél" dolgot. Szűkítsük le a lehetséges párjelöltekre!
    Miért kérdem ezt? Mert érdekel, hogy a szingliségnek milyen kapcsolata van a kívülállóság, jobbság képével.
    Őszinte válaszokat várok.

    VálaszTörlés
  15. Kedves T.Sz.!
    (Elterelted a szót a spanyolviaszról. Eddig még bárkit kérdeztem, mindenki tanácstalanul tárta szét a karját :) Vagy esetleg kitérő választ kaptam. Most sem lettem mindenkinél okosabb :) Sebaj!)
    Remélem, megtalálod azt a jó írást és közreadod számunkra is.

    Kedves Tibor!
    „…alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” Fil2,3
    Nem könnyű ezt kivitelezni azokban a kapcsolatokban, ahol nincs meg a szeretet. De ahol igen, ott szerintem működnie kell.
    Te hogyan látod?

    VálaszTörlés
  16. Kedves Tia!

    Ahol nincs szeretet, ott kapcsolat sincs. Ez biztos. Ha már van egy kapcsolat, és eszerint működik, kölcsönösen, akkor szuperjó! :) Mert szerintem ezt jelenti egymás megbecsülése. Nem udvariaskodás.
    - Te vagy a különb!
    - Nem, nem, Te vagy az!
    - Ne hazudj, mert Te vagy!
    :D Haha!!!
    De milyen úgy odamenni egy férfihez, nem az elvárásokkal, hanem a várakozással, és kérdéssel. Ha ezt meg tudod tenni, akkor már nyertél! (szerintem) És ha a kíváncsiság felül tud kerekedni a benned (és bennem és bennünk)dolgozó listával, akkor szuper és levetkőztük a "szinglit" magunkban! Mit szólsz?
    Most éppen itt tartok. :) Örültem a hozzászólásodnak! És várom vissza a többieket is!

    Tibor

    VálaszTörlés
  17. Kedves Tibor!
    Én is örülök a te hozzászólásodnak :)
    Egyetértek: hiába is a listák. De szerintem ezzel amúgy mindegyikünk így van. Vannak elképzelések, h milyen legyen, ill. milyen ne legyen :) a társ. De tudjuk azt is, h számtalan más tényező is szerepet játszik abban, h egy adott pillanatban végül kire esik a választás. Ki az, akinél megdobban a szív. Ráadásul az elképzelésekkel ellentétes is lehet. De pont ez benne a jó szerintem. Meg az is jó, h én csak a humorérzéket jelöltem meg „elvárásként”. Így aztán később nem leszek senki által számon kérhető, h miért is nem olyat választottam, amilyet kértem :) Remélem :)

    VálaszTörlés
  18. Kedves Tia!

    Tetszik a hozzáállásod! :) Főképpen ez a mondatod: "Ráadásul az elképzelésekkel ellentétes is lehet." :)

    Én sem hagyom ám nyugodni a témát, tegnap a pénteki beszélgetések keretében erről beszélgettünk a barátaimmal. Szerintem jó gondolatok születtek, készítek is belőlük egy írást, de inkább a "Párválasztás" poszthoz... hogy ne írjam szét a topikot :) Szép napot kívánok Nektek! :)

    ui.: És kérdezek tovább is: Ha szabad elárulni: ki milyen régóta van egyedül?

    VálaszTörlés
  19. Nem szimpatizálok az előző hozzászólásommal.
    Ne haragudjatok érte!

    VálaszTörlés
  20. Kedves Tia!

    Többször volt már ismerkedéskor,hogy próbáltam magamat győzködni, erőltetni, hogy legyek elfogadó, felejtsem el, hogy egyébként milyen társat szeretnék. És nem örültem, nem dobbant a szívem, nem lettem szerelmes. Akkor tudok szerelmes lenni, ha valaki úgy, ahogy van, a gyengeségeivel együtt tetszik, és ilyenkor arra is rájövök, hogy a számomra fontos elvárásoknak is megfelel.
    Ha nem lenne bennünk elvárás, akkor gyakorlatilag bárkivel összeházasodhatnánk, (és az "érkezési sorrend" döntene), aki keresztény.

    Ildikó

    VálaszTörlés
  21. Kedves Ildikó, Kedves Tia!

    Most úgy működöm, mint Piszkos Fred, a kapitány. Amint valamit védelmembe veszek, a többieknek ellenállhatatlan érzésük támad megtámadni azt, illetve fordítva. :) És ez nem baj!
    Azért érdekes az a beszélgetés, mert teljes általánosságban kell írjunk nagyon is konkrét, személyünket érintő dolgokról.
    A megoldás egy kényes egyensúly kell legyen. Személyre szabott. Viszont, ha a mérleg már dúrván egy oldalra billent (szingli), akkor nem árt, ha bő marékkal mérünk a másik oldalra.
    Ezt a témát nem lehet leírni egy képlettel. Mindenkinek más a képlete, ez biztos. De vannak közös pontok, amelyekben nem árt a változtatás egyikünknek sem. Én ezekre a pontokra koncentrálok. Tehát NEM képletet, receptet szeretnék, hanem erős támpontokat.

    VálaszTörlés
  22. Írtam megjegyzést a "Párválasztás" íráshoz! Lehet vitatkozni! :)

    VálaszTörlés
  23. Ildikónak.

    Korábban, a történelem folyamán, olyan, hogy "szabad párválasztás" nemigen volt. Legtöbbször családok házasodtak, nem személyek. Ez levette az egyénről a választás terhét és csak az alkalmazkodást kellett kifejlesztenie magában. Ez nem volt jó, ma már nem is működik. Ezért kerültünk szembe a szingli-problémával.
    Ha elfogadom az "érkezési sorrend" döntését, nem lenne se jobb, se rosszabb életem, mint akik helyett a család döntött.
    Most a döntést a kezünkbe kaptuk, a lényeg, hogy jól döntsünk, középúton a csoda-társ és a végletes kompromisszumok között. De KÖZÖTT!

    Ellenvéleményeket is várok!

    Piszkos Fred

    VálaszTörlés
  24. Kedves Ildikó!
    Egyetértünk!: azt írtam pár napja, h „mindannyiunknak vannak elképzelései, h milyen legyen, ill. milyen ne legyen a társ”. És ha megnézem, egy héttel ezelőtt pedig azt írtam, h „felállíthat az ember egy feltételrendszert…”. (Mintha én nem állítottam volna fel ilyen feltételrendszert.) Olyan, mintha ellentétes lenne a 2 kijelentésem. Lehet, h az is. Mert igazából valóban nem rendelkezem ilyen listával, de ha nagyon akarnék, persze, fel tudnék sorolni egy-két szempontot, de mégsem ez a lényeg. Hanem h az Úr kit talál hozzám illőnek.

    VálaszTörlés
  25. Kedves Tia!

    Honnan tudod meg, hogy "az Úr kit talál hozzám illőnek"?

    T.Sz.

    VálaszTörlés
  26. Kedves T.Sz.! Sikerült megtalálni azt az írást?

    Hogy megfeleljek neked :) A bevezetőben olvasható, h az Úr sokféleképp tudomására hozhatja az embernek az akaratát (igével, ima által, körülmények alaqlása által, keresztény szülők, barátok bátorítása, tanácsa által, stb). Ha kérjük az Urat, válaszol. Kinek hogyan. Velem legtöbbször igén keresztül közöl dolgokat. A leggyakrabban az fordul elő, h olvasok egy igét, és néhány napon belül ugyanazzal az igével találkozok egy másik helyen. Pl másik könyvben, hívő embertől, levélben, honlapon, igehirdetésben, stb. És olyankor áramütésként ér a felismerés. Érzem, h ez a válasz. És még ha minden észérv ellene szól is, akkor is az a teendő, mert Isten tudja a jövőt is. Én nyugodt vagyok arra nézve, h fel fogom ismerni a választ. Habár egy veszély mégis csak van: ha nagyon megkedvelünk vkit, akkor ahogy a bevezetőben van: „nagyon könnyű egy igébe belelátni a nagy őt”. De ezért jó, ha a pár mind2fele (mely később eggyé lehet:) kéri az Úr válaszát.

    Írunk néhány élményt, amikor közölt velünk vmit az Úr?

    VálaszTörlés
  27. Személy szerint én önmagamra figyelek. Kellő érzékenységgel, de kritikával.
    - Amikor van egy feladat, probléma vagy kérdés, vagy valaki segítségre szorul, igazán, és nem csak kutyakomédia a segélykérés (mert igazából más célja van), és odaugrom, és megpróbálok segíteni, és megy, és használ, akkor érzem, hogy szinte már nem is én cselekszem, hanem rajtam keresztül Valaki. :) Ez az egyik fajta istenélményem.
    - A másik, mikor megértek valamit, összeáll valami, amire nem is gondoltam, akkor is ezt élem meg. Felülről jött. Most már világos. Tiszta.
    - A harmadik a lelkiismeret szava. Az alázat helye. Mikor tudom, hogy rosszul cselekedtem. Vagy hülyén. És ez tudatosul. Belátom. Sajnálom. Leborulok. Az Ő kegyelmére szorulok.

    Folyamatosan kérdezek. Gondolkozom. És erre jön a válasz.

    Konkrétan?

    Egy lány mesélt nekem az életéről. Volt egy barátja, akitől nem tudott elszakadni, hiába szakított vele. Mesélt róla, hogy milyen nehéz helyzetben fogadta el a volt barátját, mennyit segítette. Akkor bekattant valami. Nem is gondoltam volna. Azt mondtam, nem is a fiúba szerelmes, hanem abba a szerepbe, amit a fiú életében betöltött, és ettől és a sok fáradtságtól és küzdelemtől, amit a fiúért megtett, ettől nem tud szabadulni. Megértette. Levált a srácról és most reményteli új kapcsolata van. A beszélgetés közben éreztem a Szentlélek jelenlétét, hogy Ő beszélt rajtam keresztül, a mondandó célba talált és segített.

    VálaszTörlés
  28. A múlt héten történt:
    Ezt olvastam egy könyvben:
    „… Igazság szerint egyikünk sem ismeri Isten akaratát az egész életére. Egész életére – hiszen az ígéret úgy szól, hogy „lépésről lépésre mutatom neked az utat”. A mai napra ad elegendő világosságot, egyszerre egy napra ad elégséges erőt, elég mannát, a mindennapi kenyerünket. A hívő élet utazás az A ponttól a B pontig, a B ponttól a C pontig. „Azután elindultak Izrael fiai és tábort ütöttek Obóthban. Obóthból is elindultak és tábort ütöttek Hije-Abarimban… Onnét elindultak és tábort ütöttek az Arnon vizén túl … és onnét Béérbe mentek… És a pusztából Mathanába mentek. És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélből Bámóthba, Bámóthból pedig abba a völgybe, amely Moáb mezején van.” 4Móz21,10-20
    Amennyire tudjuk, ezeken a helyeken semmi sem történt. Obóth, Hije Abarim, Arnon, Béér, Mathana, Nahaliél, Bámóth semmit sem jelent nekünk. Az a hatalmas néptömeg állandóan csak vonult tovább. Utaztak, megálltak, tábort ütöttek, újra összecsomagoltak és tovább utaztak, majd újra tábort ütöttek. Panaszkodtak….”

    Tehát ezt olvastam. Aztán kinyitottam a Bibliát, ahol éppen most tartok: Mózes 4. könyve. És látom: Obóth. Hú, de ismerős! Hije-Abarim…épp, amit pár perce olvastam. Elolvastam ezt a bekezdést a Bibliában és nem értettem. Mit jelenthet ez az életemre? Elővettem újra azt a másik könyvet, ahol magyarázva van: „lépésről lépésre mutatom neked az utat”. Mekkora ígéret! Vezet napról-napra.

    VálaszTörlés
  29. Egy égető kérdés.
    Jó, hogy együtt vagyunk itt, keresztény szinglik. Együtt keressük a választ kérdéseinkre, együtt foglalkozunk a szingliség problémakörével, (református) keresztyén szingli férfiak és nők. De égető kérdés: egymásra van-e szükségünk? Ez foglalkoztat most. Ez a közös probléma, a magány, az egyedüllét, a társtalálási és társválasztási képtelenség vajon egymás karjába sodor-e minket? Két annyira ellentétes, sőt, egymással szöges ellentétben álló tendencia egybe tud kapcsolódni? És jó lesz ez nekünk?
    Hadd keressek válaszokat erre!
    Ezt írtam: "A férfivilághoz túlzottan alkalmazkodó nő szuperférfit keres, aki még nála is jobban teljesíti a férfi-tulajdonságokat, a nővilághoz túlzottan adaptálódó férfi nála is elfogadóbb, gondoskodóbb nőt keres és egyúttal gyámoltalan (ahogy Zsu is írta), nyámnyila, nem kezdeményező, zárkózott, félénk."
    Hiszen változhatunk, de alapvetően megváltozni nem tudunk.

    Az én megoldásom ez lenne:
    A szingli nő megtalálja és elfogadja magában a női tulajdonságok értékét. Transzformálja (átalakítja), és más nevet ad nekik. Legyen mondjuk "lovagi erények"! A gyengébbek gyámolítása, a szolgálatkészség, az önfeláldozás, a helytállás, a sokoldalúság. Önmagát nem helyezi fölibé ennek. Tudja, hogy a saját nagyszerűsége mellett ezek az igazán fontos dolgok egy kapcsolat vagy család életében. Megtanul föladni és elfogadni.
    A szingli férfi megtalálja és erősíti magában a férfi tulajdonságok értékét. Transzformálja (átalakítja), és más nevet ad nekik. Legyen mondjuk "lovagi erények"! Erre büszke, és önbizalmat ad neki, hogy erre képes. Elfogadja önmagát, és betölti a férfi szerepét, amellett, hogy "lovagi erényeit" nem adja föl.

    Ami a kettőt feloldja: az egymásrautaltság és közös szolgálat értéke. Hiszen szerintem - minden keresztyén szingli nő olyan társat keres, aki magabiztos és akire felnézhet. Csak ezt az elérhetetlen és nyilvánvalóan maszkulin karakterek között keresi. Megoldásom, hogyha felfedezi a kissé visszahúzódó, zárkózott féfiben a lovagot, akkor olyan társra lelhet, aki sokkal többet adhat, mint egy macho.
    És - minden keresztyén szingli férfi olyan társat keres, aki őt tiszteli, megbecsüli azért, amilyen, és nem visszautasítást és lekicsinylést kap azokért a tulajdonságaiért, amelyek nagyon fontosak különben, ezekre megtanul büszkének lenni, és magabiztos. Megtalálja magában a lovagot, ez önbecsülést ad, és nem nyomja el maga mellett (dehogy nyomja!) hanem megbecsüli és felnéz rá - kicsit rajong is - a várúrnőért, aki felnéz rá, de sokoldalú és okos és megállja a helyét a férfiak világában is.

    Hmmm? Na, mit szóltok?

    VálaszTörlés
  30. Ez jó. Nekem tetszik. Mondhatnám tökéletesen leírtad a lényeget. A változás lényegét. Kérdés, hogy egy erős, határozott, vezető jellemű nő képes-e úgy haladni ezen az úton, hogy miközben változik és kifejleszti magában a női erényeket, megmarad mégis önmagával azonos, hiteles személyiségnek... és persze vannak további kérdések is a másik oldal felől...
    Rita

    VálaszTörlés
  31. Fontos, hogy a nő nő legyen és a férfi férfi. Enélkül tényleg nincs párkapcsolat :)

    VálaszTörlés
  32. Zoli!

    Ezzel teljesen egyetértek. :)

    Rita!

    Köszönöm! Igyekszem.
    Jó! Akkor beszélgessünk erről!

    Az alkalmazkodás intelligencia kérdése. A szó jelentése is "alkalmazóképesség, alkalmazkodóképesség". Hogy valaki képes-e a változásra, ez intelligenciafüggő. Hogyha valaki tudatosan változik, az sohasem "veszti el önmagát". Az énvesztés (önmagával nem azonos) akkor következik be, ha drasztikus külső körülmények idézik elő a változást, amelyet már nem tud követni. Elvész.
    A tudatos változtatás az éntudat, Berne-i megfogalmazással a "felnőtt én" irányításával megy végbe. Így kizárhatjuk, hogy a folyamat során az önazonosság csorbát szenvedhet. Mikor valaki közeledik a saját énjének a határaihoz, a folyamat automatikusan leáll. "Ennyire tudok változtatni, tovább nem megy".
    - Megválaszoltam?
    Várom a további kérdéseidet is!

    Tibor

    VálaszTörlés
  33. Azon gondolkodtam ennek a topicnak a bevezetőjével kapcsolatban, h a 4Móz22-ben (ide másolnám, csak ahhoz nagyon hosszú) hogyan vezeti az Úr Bálámot. Beszél hozzá és körülmények alaqlása által is. És mégis milyen nehezen akarja megérteni, mi Isten akarata.. Beleképzeltem magam az egyes szereplők helyzetébe. Bálák, Bálám. (Később a szamár helyébe is.)
    Remélem, nem írtam túl nagy butaságokat!
    Van, aki másként látja ezt az igeszakaszt?

    VálaszTörlés
  34. Kedves Tia!

    Ha van kedved, ezt fejtsd ki bővebben! :) És hogy miként és mennyiben vonatkozik ez a példa ránk, keresztyén szinglikre!

    Üdv., T.Sz.

    VálaszTörlés
  35. Bocsánat, de nekem olyan érzésem van, hogy már túlságosan túl filozofáljátok/filozofálom az egész dolgot. (vagy csak én nem bírom követni)
    Ha két ember Krisztusban egy, azaz tudják, hogy honnan jöttek és ki a Megváltójuk, miért van szükségük kegyelemre és hogy a mennyei Atya gyermekei lettek Jézusban. Akkor nincs semmi baj, probléma, nem kell vájkálni a lelkemben, hogy mit kellene másképp csinálni (erények, hibák, igények, vágyak). Ha pedig még nem találkozott az a két ember akkor is egyszerű a megoldás olyan helyre kell menni, ahol ilyen emberek vannak :)
    Szóval a kérdésem, hol van a párkeresésünkben Krisztus, mint megfeszített?
    Mondjuk nektek lehet, hogy ez triviális, de valahogy a megoldás keresésben nem ezt látom. Vannak szép biblikusnak látszó gondolatok, de vigyázunk nehogy törvényeskedés legyen a vége...

    VálaszTörlés
  36. Persze, megfeledkeztem arról a körülményről, h nem láttok bele a fejembe!)
    Tehát, amikor Bálák helyébe képzelem magam, arra gondolok, h ő a saját nézőpontjából csak azt nézi, h a legelője nem lesz elég az ő népének is, meg Izráelnek is. Mindent megtenne azért, h eltávolítsa őket. Megvesztegetés, átok..
    Bálám, akinek az áldására vár Bálák, az Úr parancsa szerint akar cselekedni. Nem vakítja el nyereségvágy. Vállalja, h akár egy királlyal is szembe száll. Beszél az Úrral, rábízza magát. Lesz, ami lesz. És mégis a szamár 3x-i figyelmeztetése kell, h észrevegye Isten figyelmeztetését. A szamár, aki látja az Úr angyalát, aki viszi őt, szenvedi el az ő vakságát.
    És hát arra gondoltam, h ez velünk is simán előfordulhat. Hogy próbál az Úr figyelmeztetni, vezetni, embereken, segítőkön keresztül is, mi pedig akadálynak fogjuk fel.
    De tényleg remélem, h nagy butaságokat nem írok! Lehet, h nem kell párhuzamot állítani!

    VálaszTörlés
  37. Zoli!
    - Nem kell bocsánatot kérned, ha ilyen érzésed van, ezt szeretettel elfogadjuk, de választ is írok! :)
    - Nagyon szimpatikus, hogy magadat nem vontad ki a dologból (filozofáljuk)
    - Igyekszem közérthetőbben filozofálni, de...
    - ha tényleg gondot okoz a megértése, ajánlom (hány éves vagy? ha kb. 24-25 fölött, akkor bátran ajánlom Neked és minannyiunknak Zentai István: A meggyőzés csapdái c. könyvét, igen hasznos olvasmány, sajnos csak számítógépről lehet olvasni, nyomtatni nem lehet. Itt:
    http://mek.oszk.hu/05000/05035/05035.pdf

    Azt mondod, hogy ha olyan helyre megy egy keresztény szingli, ahol hozzá hasonló, megtért emberek vannak, akkor párt fog találni magának?
    Te milyen társaságba jársz? Hozzád hasonló, megtért (tudják, hogy honnan jöttek és ki a Megváltójuk, miért van szükségük kegyelemre és hogy a mennyei Atya gyermekei lettek Jézusban) de társ nélküli lányok vesznek körül - pl. bibliakör? Van közülük párod?
    Azt gondolod, ha több ilyen lánnyal találkoznál, akkor lenne? És ha ezt gondolod, miért nem teszel érte?

    Én ezzel vitatkoznék.

    Nem az a probléma, hogy nincsenek megtért fiatalok a környezetünkben. Vannak, de nem merünk, nem tudunk velük kapcsolatba lépni, illetve nőknél, lepattintjuk a mércének meg nem felelőt. Ezért cáfolom, hogy "nem kell vájkálni a lelkemben, hogy mit kellene másképp csinálni (erények, hibák, igények, vágyak)" mert azt állítom, hogy a pártalálásnak (mi szinglik esetében) mi magunk vagyunk az akadályai. És állítom, hogyha valaki ezt a harcot nem vívja meg, vállalva a nehézségeket, akkor rosszabb eséllyel fog párt találni.

    Ne haragudj, hogy nem a feltett kérdésedre válaszoltam, hanem az érvelésedet vitattam. Te jössz.

    Üdv., Tibor

    VálaszTörlés
  38. Tia!

    Nagyon tetszett a hasonlatod! :) Még inkább kifejteném. Bálák király a szingli. Önmagán nem lát túl és csak a saját igényeivel és akaratával foglalkozik. A saját legelőivel törődik, és minden mást figyelmen kívül hagy. Bálám a kereső keresztény szingli, aki már felismerte, hogy az Úr parancsának kell engedelmeskedni, de még nem lát tisztán önmagát illetően. Ezek mi vagyunk. Az angyal a lángpallossal, aki szólni akar és vezetni, ők a blog gazdái. Akin keresztül az Úr megnyilvánul és vezet és megtorpant és elgondolkoztat és megpróbál utakat lezárni és más utakat kinyitni. És a szamár, a legpozitívabb szereplő, aki lát és hall és hűséges és odaadó és sokat szenvedett. Aki a kínos epizód után (feltehetőleg) elnyeri gazdája elismerését és szeretetét és háláját - gazdája hiszen neki köszönheti az életét! És örökké társa lesz Bálámnak. Ő a megtért szingli, a példaképünk, akivé válni szeretnénk. Aki látó és okosan dönt, nem megy arra az útra, amelyet Isten nem akar, de hűséges Istenhez és a társához, és alkalmas a feladatra, amelyre az Úr készítette (segítőtárs).
    Inspiráló és klassz, amit gondoltál, le a kalappal, mindannyiunk épülésére!
    Ámen!

    Szia, Tibor

    VálaszTörlés
  39. Tibor! (Eddig még ezen nevettem a legnagyobbat:)
    Csak nem azt akarod mondani, h akkor most nekünk az a célunk, h szamarak legyünk?!
    Én ekkora párhuzamot azért nem vonnék :)

    VálaszTörlés
  40. De, de! Ilyen látó és hűséges szamarak legyünk!! De! És ez a legviccesebb! :) Bálám szamara, mint példa és cél! :) A szolgálattal, az elfogadásával... az alázattal... milyen egyszerű volna, odamenni az angyalhoz, levágja Bálámot, aki többet nem ver meg (bosszú). De nem, ő hűséges volt, és inkább a verést választotta, mint a társa vesztét. Nem csodálatos? :) Nekem példakép!

    VálaszTörlés
  41. Hát én lehet, h nem vagyok elég alázatos (pedig azt hittem), de én nem akarok az lenni!)
    Tényleg nagyon jót nevettem ezen a behelyettesítésen. De csak egy ideig.
    Én ilyet nem merek. Mert a Biblia Isten szava. És nekem most lelkiismeretfurdalásom van! Arra gondolok, ez olyan, mint mikor Jézust gúnyolták. És ezt én idéztem elő!

    VálaszTörlés
  42. Édes, kedves Tia!

    Az alázat és a hit kézenfogva járnak! A hit mer alázatos lenni, mert bizonyossága van. Az alázat lemond a dicsőségről, mert hite van.

    A hívő és megváltott ember jellemzője a merészség. Hiszen, ha az életem Krisztus tenyerén, akkor "ember mit árthatna nékem"?
    Hacsak nem provokáció, de nem veszem annak, mondok valamit.
    Az ember - ember. Istenképűségével együtt. Ezt fontos elfogadni.
    Mikor adott akár egyetlen szavam is, lehetőséget arra, hogy Istent gúny tárgyává tegyem? (Nem tudom, láttad, olvastad-e a "A rózsa neve" c. filmet, Umberto Eco regénye alapján?) A főapát a kolostorban megtiltotta a nevetést. Mert a nevetés az arc (Isteni képmás) ábrázatát a majmokéhoz teszi hasonlóvá. A XIV. században. Sücy írta, hogy "A humor Istentől van, mert van neki. De viccelni nem szokott."
    Ezeket összegondolva: mi baj azzal, hogy pédát nekem egy a bibliában szereplő szamár nyújt? Főleg egy látó és beszélő szamár? Nem azt mondta Jézus, hogy a keresztények a világ szemében őrültek, bolondok?
    Ez nekem tetszik. A bolond bölcselkedik, a bölcs bolondozik. Ez szerintem belefér.
    Elég. Most komolyra fordítva. Legyél alázatos, mert van okod rá. És legyél merész, mert megváltott vagy. Ez a kettő fontos. Szerintem. Én is így élek. Erő és alázat. És magamat kigúnyolom, ha kell... de hogy Jézust gúnyolják, azt nem tűröm el.
    Ugye, már nincs lelkiismeret furdalásod? :)
    Tibor

    VálaszTörlés
  43. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  44. Kedves Tibor!

    A filozofálgatást arra értettem, mintha nem a problémára keresnétek/keresnénk a megoldást. Mintha elbeszélnénk a lényeg mellett. Tegnap olvastam, hogy van a bűn és vannak a bűn következményei, és a kettőt előszeretettel keverik. Kérdés hogy a magány/szingliség az mi? Sokan bűnnek fogják fel és próbálnak ellene harcolni, pedig nem az, hanem a bűnnek a következménye és máshol kell a bajt megszüntetni és utána a következmény is megszünik. A hitünkben van a legnagyobb hiányosságunk, hogy kicsi a hitünk, persze a tanítványoknak is az volt. Ha lett volna hitük hegyeket tudtak volna mozgatni, mi tudunk hegyeket mozgatni? Mennyire tudom Istenre bízni magam a párkeresésben? Mennyit imádkozok ezért? Őszintén?

    Járok keresztyén fiatalok közzé és nincsen párom.
    De én nemigazán látom azt, hogy a lányok az igényeik miatt pattintanák le a fiúkat. Hiszen keresztyén lányok (de nem bűntelenek), de komolyan végig gondolják a dolgokat. És ha nem tudnak szeretni egy fiút akkor miért erőltetni? Csak mert szinglik, vagy csak mert keresztyének és feltétlen az első felkérésre igent kell mondaniuk? A lelkipásztorunk beszélt erről, hogy milyen rossz házasságok születtek abból, hogy valakik csak azért házasodtak össze, mert keresztyének és nem volt köztük semmi érzelmi vonzódás. Szerintem ez veszélyes buktató. Persze az is ha rózsaszínköd van és elveszti az ember az ítélőképességét, de úgy gondolom Isten nem véletlenül adta a vonzódást két ember közzé és ha ez a legkisebb mértékben sincs meg akkor... Egyébként nem vallom a nagy számok törvényét, és pont emiatt nem is hiszem, hogy 100 szingli között hamarabb megtalálom a társam, mint 10 között. A felvetésem arra vonatkozott, hogyha valaki nincs közösségben/gyülekezetben akkor menjen.
    Félre értetted az irományom végét, nem azt mondtam, hogy tökéletesek vagyunk és nincs szükségünk változásra, de ha választani kell félóra önismereti pszichológiai teszt kitöltése és Bibliaolvasás között akkor inkább az utóbbi :)

    Ha félre beszélünk egymás mellett akkor elnézést :) Szerintem mind a ketten jó irányban gondolkodunk, csak másképp.

    VálaszTörlés
  45. Megbocsátott az Úr, mert kértem.
    De hidd el, Tibor, h a Biblia szavát megmásítani nem szabad! (A párválasztásos témában is, mikor a „vak” szót behelyettesítetted a „szingli”-vel, olyan rossz érzésem volt, mikor olvastam, amit nem tudok megfogalmazni.)
    Az este én nem a te részedre gondoltam, mikor a lelkiismeretfurdalást írtam, hanem csak a magaméra. Hogy én mit okoztam. És igen, csak később vettem észre, h ezzel tapintatlan voltam veled szemben. Ne haragudj!

    VálaszTörlés
  46. Kedves Zoli!
    Köszönöm a válaszod!
    Több levélre való gondolkodnivaló és válaszolnivaló van benne!
    Előre kérlek, ne haragudj meg, ne sértődj meg! Vitapartnerlek tekintelek és a vitában a cél az igazság keresése! Én is várom az érveidet, gondolataidat, amelyek megváltoztatják a gondolkodásom ebben a témában!

    1. analógiaként értelmezve a leveled első részét:
    Azt állítottad a "bűn --> következmény" ANALÓGIÁVAL, hogy a kicsi hitünk következménye a szingliség.
    És ezzel azt is, hogyha lenne hitünk --> nem lennénk szinglik.

    Ezzel nem tudok egyet érteni.
    - Ha a hit és a szingliség kapcsolatban állna egymással, és olyan kapcsolatban, amire utaltál (analógia), akkor nem lennének erős hitű szinglik és nem lennének gyenge hitű kapcsolatban élők.
    Merem mondani, hogy vannak közöttünk erős hitű emberek, akik megtértek és Istent követik.
    - De ha úgy veszed, hogy a tanítványoknak is kicsiny hitük volt és mi sem tudunk hegyeket megmozgatni, akkor mindenkit a kicsiny hitűek csoportjába sorolhatunk, akkor viszont nem tudjuk, miért vannak mégis (boldog) párkapcsolatban élők.

    2. szó szerint értelmezve:
    Azt állítottad, hogy a közvélekedéssel ellentétben a szingliség valamely bűn következménye.
    (Sokan bűnnek fogják fel és próbálnak ellene harcolni, pedig nem az, hanem a bűnnek a következménye és máshol kell a bajt megszüntetni és utána a következmény is megszűnik.)

    Ezt is vitatnám. Ezzel azt állítod, hogy elkövetett bűnök okozzák a szingliséget. Aki nem követett el bűnt, az nem szingli.
    Ez sem jó így.

    Véleményem szerint sem a bűnnek, sem a hitnek nincs köze a szingliséghez. Nem a rossz Isten-kapcsolat, elégtelen bibliaolvasás vagy imaélet következménye, és nem hiszem, hogyha valaki "mintakeresztény" életet él, abból nem lehet szingli. Sőt, többet állítok! Állítom, hogy a "mintakeresztények" között több a szingli. Miért? Mert igényesek magukkal szemben és ezért a választásuk során is magasabb mércét állítanak, illetve férfiaknál nagyon magasra helyezik a mércét maguk számára és nem tudják azt megugrani.

    Kérdés hogy a magány/szingliség az mi?

    Ne keverjük össze a szingliséget a magánnyal se! Nem ugyanaz a kettő! A magányosság egy érzés, ami tartósan is fennállhat. A magány lehet állapot, a társtalanság következménye. Ebbe most nem akarok belemenni. A szingliség (véleményem szerint) egy tünetegyüttes, aminek oka egy bizonyos, leírható és megtalálható lelki sérülés. Tehát közös, annak ellenére, hogy mindenkiben máshogyan, más felhangokkal, más intenzitással, stb. nyilatkozik meg. Ezért, mert vannak közös vonások, ezért érdemes egyáltalán foglalkozni vele.

    Tehát, a definícióm ez: "A szingliség egyfajta lelki sérülés, amely megakadályozza, hogy (Isten
    által) adott helyzetben szabadon párkapcsolatba tudjak lépni."

    Mivel akkor még főleg a keresztény női szingliségről gondolkoztam, ezért ma már látom, hogy inkább róluk írtam ebben:
    http://stud.btk.ppke.hu/~cyborg/szazszingli.pdf

    Itt írtam le azokat a "tüneteket", amelyeket találtam.
    Zoli! Még egyszer köszönöm a válaszod és várom a vitát! És én is leírhatnám neked, hogy "Ha félre beszélünk egymás mellett akkor elnézést :) Szerintem mind a ketten jó irányban gondolkodunk, csak másképp. "

    VálaszTörlés
  47. Szia Tibor!

    Köszi a definíciót.

    Mi az adott helyzet? Mikor mindketten szeretik egymást? Vagy csak mert egymás mellett vannak?

    Azt mondod, hogy ha valaki hívő akkor magasra teszi az igényeit? Miért? Mert Jézus őt is a bűnből váltotta meg a legnagyobb nyomorúságból és ha találkozik a egy másik megváltott emberrel, aki ugyan ezzel tisztában van, akkor elvárja, hogy az olyan tökéletes legyen mint Jézus, vagy tökéletesebb, ahogy korábban előkerült?

    A bűn, szingliség témában is pont erre akartam utalni, amire te is. A farizeusok gondolták azt, hogy a bűn=betegség, de ez persze nem fedte teljesen a valóságot és értetlenül álltak a vak csecsemő előtt és kitalálták hogy biztos a szülei miatt (ami részben igaz is). És jött Jézus és meggyógyította. És valahogy ezt látom nálad, hogy definiálod a szingliséget mint, sérülést és oknak az igényeket tartod, holott lehet egy picivel messzebb kellene nézned, mert ez csak tüneti kezelés és a baj még ott fog maradni és előtör mikor senki nem várja. És ne értsd félre én nem vonom kétségbe senki hitét és megváltottságát, pl ott van Dávid király is, miket tett Isten kedves embereként. Szóval lehetnek az életünkben olyan dolgok amiket még nem biztos hogy rendeztünk Istennel és ilyen lehet a párkapcsolati kérdés. De biztos bennem van a hiba, mert én érzem magamon, hogy magamtól akarom ezt a problémát megoldani, mert tudom, hogy nekem mi kell (testileg, lelkileg) és nem akarom Istenre bízni a párkapcsolat megoldását.
    De lehet te globálisan gondolkozol és úgy látod, hogy itt nem egyes embereknek a problémája van, hanem ugyan az a megoldás mindenkiére, Jézus Krisztus. Bár én is így látom :) És a több ima és Bibliaolvasás biztos nem oldja meg a problémát.

    VálaszTörlés
  48. Kedves Zoli!

    Féltem a válaszodtól (reakciódtól), de amit írtál, meggyugtatott és továbbvitt, köszönöm! :)
    Engedd meg, hogy most még ne a legutóbbi írásodra reagáljak, de nemsokára írok viszontválaszt is, hanem még az előző írásodban feltett kérdésekre reagáljak!
    "És ha nem tudnak szeretni egy fiút akkor miért erőltetni? "
    Erőltetésről szó sincs! Vannak, akik azt gondolják, hogy bármelyik férfi és bármelyik nő "találkozhat" alkothat egy párt, csak szeretet kérdése az egész. Elméletileg ezt el tudnám fogadni, de a gyakorlati tapasztalataim ennek ellent mondanak. Nagyon más nővel volt kapcsolatom, és saját gyarlóságomon, természetem miatt megbukott. De megpróbáltam! Van tapasztalatom! És ha ő is ugyanígy odatette volna magát, nehezen, de - talán - működhetett volna is. God knows.
    "lelkipásztorunk beszélt erről, hogy milyen rossz házasságok születtek abból, hogy valakik csak azért házasodtak össze, mert keresztyének és nem volt köztük semmi érzelmi vonzódás"
    Ha két keresztény ember eltökélt, és erre vállalkoznak, akkor tényleg a szeretet próbája a dolog. Ha vállalkozom ilyen döntésre, akkor tényleg a szereteten múlik minden. És a szeretet formálódik és a kapcsolat is, és Isten kegyelmével mindig lehet új életet kezdeni, és sok dologban lehet változni. Két emberen múlik, és a kérdés ott áll, hogy az a társ, akivel a közös értékek tartanak össze (keresztény hit és bizalom) mennyire elkötelezett ezeknek.
    Ezt a döntést (a társ alapos mérlegelésével (csúnya szó!) inkább megismerésével) szerintem egészen jól meg lehet hozni. És ez a verzió (a korlátaival és buktatóival együtt) szimpatikusabb, mint egyedül maradni.
    Írok példát! A leendő társam (pl. értelmileg vagy szexuálisan) kevésbé vonzó. De mint megtért hívő, alapértékeimet tekintve nem különbözik. Elfogadásban, odaadásban ott van. Változásra is képes, saját határain belül. Ha racionális döntés születik: együtt, és nem egyedül, akkor is tág tere van a változásnak, és én is bezárhatom magam, nem keresek mást, a kapukat lezárom, "vele megelégszem, vele szentül élek". Új feladatom lesz, benne a rejtett értékeket megtaláljam. Kibontakoztassam. Amiben gyengébb, abban elfogadással és türelemmel csiszoljam.
    Mit szólsz ehhez?
    Persze, ha a vonzódás a legkisebb mértékig sincs meg, akkor ez nem véletlen.

    VálaszTörlés
  49. "Félre értetted az irományom végét, nem azt mondtam, hogy tökéletesek vagyunk és nincs szükségünk változásra, de ha választani kell félóra önismereti pszichológiai teszt kitöltése és Bibliaolvasás között akkor inkább az utóbbi :)"
    Kinek-kinek mi. Ez a változás dolog nagyon érdekes. Hogy változzam, az összetett, emocionális (érzelmi) elemekkel támogatott racionális döntés. Nem könnyű. Nem mint az alkoholista, fröccsel a kezében, cigivel a szájában mondja, teljes meggyőződéssel, "hogy holnaptól nem iszom, nem dohányzom". Nem, a változás nem pszihológiai teszt kitöltése. Aztán amit mond, azt vagy elfogadom, vagy nem. Nem így megy!
    És fontos! Hadd beszéljek a változásról!
    A változás két pillére: elméleti, racionális és érzelmi. A kettő együtt. És nem nélkülözhető egyik sem. Nem elég a hideg racionális váltás. Beláttam ezt és ezt, mostantól másképp akarom csinálni. kell az érzelmi mozgatórugó, ami érdekeltté tesz ebben. És nem elég az érzelmi fellángolás, ha ennek a racionális alapja nincs meg.
    Első dolog a döntés. Akarati, érzelmi és racionális elemektől támogatva.
    "Egyedül vagyok. Kurva rossz így nekem. Senki nincs, aki megöleljen, becézzen, odafigyeljen rám. (érzelmi sík) És ketten többre jutunk, mint egyedül én, erőt ad a társam szeretete és sokkal boldogabb, erősebb leszek. (racionális sík)"
    Második az önformálás.
    "Eddig ezek és ezek voltak az elvárásaim. Tudom, hogy ez zsákutca, és nem visz közelebb a célhoz. Mostantól megpróbálok erre és erre koncentrálni. (értelmi sík) Bár úgy érzem, ez az ember nem vonz túlzottan, elgondolom, megkérdezem, megismerem, hogy az újonnan válaszott értékeimnek megfelel-e? (emocionális szint)"
    Ha idáig eljutunk, akkor már nem vagyunk szinglik. És nem kell nekünk a szingliblog, nyitottak vagyunk egy kapcsolatra. És ha Isten adja, akkor jön, és képessé leszünk az elfogadásra. Amint felbukkan Ő, vele kapcsolatot kezdeményezünk és amint visszaigazol, már nem leszünk egyedül.
    De! Addig még hosszú az út! Sokmindent kell még lerombolnunk / felépítenünk magunkban, hogy idáig elérjünk!

    VálaszTörlés
  50. Üdv, Zoli!

    Annyira értékelem (tényleg!) a válaszod, hogy egy harmadik kommentet is megengedek magamnak. :)

    "Mi az adott helyzet? Mikor mindketten szeretik egymást? Vagy csak mert egymás mellett vannak?"

    Az adott helyzet: Keresztény szingli lányok és keresztény szingli fiúk. Egy időben, egy térben. Társra vágynak. Telve vágyakkal és elképzelésekkel. "Három diplomája legyen! (de legalább egy)" "El tudjon tartani!" "Darázsdereka legyen!" "A férfiképemnek megfelelő legyen!" "Megbabonázzon az arca!" "Fotómodell legyen!" "Izmos, kigyúrt teste legyen!" "Szeresse a szoknyát, stílusosan öltözzön!" "Ne legyen anyafüggő, független legyen!" "Ne legyen szenvedélybeteg!" "Érett személyiség legyen!" "Csak elfogadjon!" ... és lehetne folytatni.
    Itt vagyunk, itt állunk. Nem szeretjük egymást, és az elvárásaink szemüvegén keresztül nézzük egymást. Távolságtartóan, és nem gondolkozunk azon, hogy akivel találkozunk, potenciális társ. Ha valamiben nem felel meg, rögvest más kategória, barátnak még megfelelhet... és egymás mellett vagyunk, de egyikünk nem mer próbálkozni és elköteleződni, másikunk csuklóból vissza is utasítaná. Ez az adott helyzet.

    "Azt mondod, hogy ha valaki hívő akkor magasra teszi az igényeit? Miért? Mert Jézus őt is a bűnből váltotta meg a legnagyobb nyomorúságból és ha találkozik a egy másik megváltott emberrel, aki ugyan ezzel tisztában van, akkor elvárja, hogy az olyan tökéletes legyen mint Jézus, vagy tökéletesebb, ahogy korábban előkerült?"
    Igen, mert mi, szinglik nem elsősorban ezt nézzük. Egy keresztény férfi szingli eleve bátortalanabb, de őrzi magában a rejtett kincseit. Csak ez nem harsány és csillogó. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden keresztény szingli férfi jó társ, jó partner lehet! Csak annyit, hogy bátortalanabb. És egy keresztény szingli lány sem ezt nézi, hanem a mércét, amit maga elé állított, és túlzott vágyakkal, elvárásokkal rendelkezik. És ez az elvárás elhomályosít olyan dolgokat, ami boldogságot tudna nyújtani.

    VálaszTörlés
  51. Szia Tibor!

    Amikor két keresztyén kapcsolatának kudarcáról beszéltem az a vonzalom teljes hiányában értelmeztem. Ha van kölcsönös vonzalom (ami nem a külsőn múlik, mert az elmúlik, és nem anyagiakon, ami elvész) és keresztyének akkor szerintem nem kell semmi más és akkor működik a "vele megelégszek, vele szentül élek". Teljesen hipotetikus alapon, neked legalább már van tapasztalatod, ez most vagy előny vagy nem...

    VálaszTörlés
  52. Ez jó ötlet - a házassági eskü szövege...köszönjük! :) Itt (ott) is lehet folytatni a diskurzust akár!

    VálaszTörlés
  53. „Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában.
    Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el.
    Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott.
    Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba.” Zs78,52-55
    Ma olvastam ezeket a verseket. És gondoltam ez a szakasz ide illik.
    Olyan jó ilyet olvasni: vezette őket, mint a juhokat. Biztonságban. Pedig a juhokra is mennyi veszély leselkedik. És az is jó, h mint egy nyájat. Hogy nem kell egyedül lennünk. Mert az Úr egyesével is vezet minket, de ha közösségben vagyunk, akkor sokkal könnyebb az Ő útján maradni (szerintem). Ki ért egyet ezzel a pár sorral? :)

    VálaszTörlés
  54. Kedves T.Sz.!
    Ha van kedved, ezt fejtsd ki bővebben! :)

    VálaszTörlés
  55. - Ki ért egyet ezzel a pár sorral? :)
    - Hát én egyetértek azzal, amit írtál!

    Szia!!! :D
    T.Sz.

    VálaszTörlés
  56. Kedves T.Sz.!
    Örülök, h te is így látod. Még ha nem is fejted ki :)

    Szerintem a vezetésről annyi mindent lehet(ne) írni!
    Élek is a lehetőséggel:)
    Rákerestem a biblia keresőjében a ’vezet’ szóra és ragozott alakjaira és rengetegszer előfordulnak a Bibliában. A 23. zsoltárban 2x is:
    „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
    Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem,
    Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az Ő nevéért.
    Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól,
    Mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
    Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.
    Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
    Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján,
    És az Úr házában lakom egész életemben.”

    A 73. zsoltárban:
    „Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm,
    Akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.
    De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet.
    Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz.
    Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.
    Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te
    maradsz, Istenem, örökké!”

    Szerintem a vezetés által találhatjuk meg a társunkat is, „örököstársunkat a kegyelemben” (1Pét3,7)

    Tudom, h nem könnyű egy ilyen megjegyzésre reagálni. Nem baj :)
    ((de azért hátha…))
    Én viszont örülök, h leírhattam, megoszthattam veletek a gondolataimat.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.