2012. február 27., hétfő

még 1 figyelemre méltó könyv a témában

Trudy Chun, Magyarországon élő misszionárius, amerikai írónő nem rég megjelent bibliatanulmányozása a párkapcsolatokhoz, Love and Ashes (A szerelem és a nagyharang), sajnos csak angolul olvasható egyenlőre.

Erről kértük meg kedves ismerősünket, aki olvasta ezt a könyvet, hogy írjon hozzá egy ajánlást. Fogadjátok szeretettel Kisharang bejegyzését és ha további kérdések merülnének fel, a kommentekben bizalommal fordulhattok hozzá.


Trudy Chun - Love and ashes –könyvismertető

Te hogyan képzeled el a tökéletes románcot? Hiszel az „igaziban” – abban, hogy Isten valakit kizárólag számodra alkotott? Milyen elvárásaink vannak a románccal és a szerelemmel kapcsolatban az életünkre nézve? Milyen elvárásokat állítunk Istennel szemben a szerelemmel kapcsolatban?

Trudy Chun könyve igaz történeteken keresztül próbál rávilágítani a keresztény kapcsolatok lényegére, és eloszlatni az általunk alkotott téves elképzeléseket. Minden történet más aspektusból világítja meg a kapcsolatokat, miközben az utána feltett gyakorlati kérdések (lásd fent) és Bibliai példák segítenek mélyen elgondolkodni saját kapcsolatainkon, az Istenhez való viszonyulásunkon, és felismerni hamis álmainkat és céljainkat. A könyv egyszerre mutat rá Isten kegyelmére és az emberi kapcsolatok tökéletlenségére, amelyekkel szemben mégis túlzott elvárásokat támasztunk, elfelejtve azt, hogy Isten kegyelme nélkül semmi sem lehetséges, és hogy az ember szeretete önmagában (Isten nélkül) mennyire törékeny. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik már átélték a veszteség fájdalmát, azoknak akik szeretnének felkészülni egy keresztény kapcsolatra, és mindenkinek,aki szeretné jobban megismerni Istent.

„ Mi azt szeretnénk, hogy a keresztény kapcsolat olyan legyen, mint egy Walt Disney film: a„ boldogan éltek, míg meg nem haltak” biztos végkifejlettel. De a valóság nem így működik. A házasság nem egy cél; hanem egy hosszú és fáradságos utazás, amelyből sok jót meríthetünk, ugyanakkor sokszor fájdalmas is. Azt hiszem itt az ideje, hogy félre tegyünk gyerekes elképzeléseinket, és őszintén megvizsgáljuk a keresztény élet során keletkező gyémántokat és hamvakat. A keresztények túl hosszú időn át viselkedtek úgy, mintha Isten az életünk legtöbb területén - beleértve a szerelmet és a házasságot – tartozna nekünk. A fiatal keresztény nőket arra bíztatjuk, hogy „ várjanak Isten legjobbjára”, és bár ebben a kijelentésben van némi igazság, túl sokszor értelmezzük úgy, hogy Isten tartozik nekünk egy ideális társsal.
A valóság viszont az, hogy Isten egyikünknek sem ígért biztosan társat, pláne nem tökéleteset. Isten egyikünknek sem ígért biztosan házasságot, különösen nem könnyűt. Ő a hűségét ígérte nekünk, és arra hív bennünket, hogy legyünk hűségesek Őhozzá.” (Idézet a könyvből.)

Kisharang

Trudy Chun blogja: link
A könyvről:  link

2012. február 26., vasárnap

Könyvklub 2.

Miért van szükség határvonalakra a randevúzásban?
- folytatjuk a könyvklubunkat Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend Randikalauz - Határvonalaka párkeresésben könyve alapján


Belépés csak felnőtteknek
"A randevúzás, természeténél fogva, kísérletező jellegű, kezdetben kevés elkötelezettséggel, tehát minden különösebb magyarázkodás nélkül ki lehet belőle szállni. Komoly veszélynek teheti ki magát az, aki idejekorán túl sok érzelmet fektet egy párkapcsolatba. A randevúzás tehát két felelősségteljes ember között működik legmegfelelőbben."

2012. február 19., vasárnap

Könyvklub 1.



Határvonalak a párkeresésben

Elkezdjük a könyv klubunk első könyvének (Randikalauz) első fejezetét átbeszélni kicsit. Egészen pontosan az első 44 oldalról lesz szó a következő napokban:

Miért randizzunk?

I. Rész: Határvonalaink
  • Miért van szükség határvonalakra a randevúzásban?
  • Minden kapcsolat alapja: az őszinteség



Miért randizzunk?
A szerzők egy érdekes, talán nem csak amerikai kegyességi jelenség bemutatásával kezdik a könyvet, mely Joshua Harris: Búcsú a randevúktól Magyarországon is jól ismert könyv elterjedéséhez köthető. Nyilván, ha a randevúzásról lesz szó, akkor először is tisztázni kell, hogy a randizás rendben van – lehet, nem bűn.
Az én környezetemben is vannak, akik olvasták a Harris könyvet, ha jól emlékszem, a gyülekezeti könyvvásáron is láttam már. Attól függetlenül viszont, hogy ki olvasta és ki nem, úgy gondolom, hogy a randizás létjogosultsága keresztyén körökben nagy kérdőjel – úgy tapasztalom. Természetesen Cloud és Townsend támogatja a randizást, hisz ők maguk is 30as éveikig ezt tették, randizgattak, ismerkedtek, míg meg nem házasodtak.

Az első nagy kérdéskörhöz nem is kell tovább menni, ki, mit gondol, kóser-e a randi?
Lányok, elmennétek-e randira?
Fiúk, hívnátok-e a lányokat?

Egy-két idézet a szerzőktől, akár kiindulópontnak is:

„A randevúzás lehetőséget ad arra, hogy biztonságos környezetben ismerkedjünk magunkkal, másokkal és a kapcsolatokkal.”
„A randevúzás lehetőséget ad arra, hogy felismerjük, milyen társ illik hozzánk.”
„A randevúzás elősegíti a kapcsolatteremtéshez szükséges készségek fejlődését.”
„A randevúzás gyógyíthat és helyreállíthat.”
„A randevúzás, mint kapcsolat, önmagában is érték.”
„A randevúzás során megtanulhatjuk, hogy mi tetszik nekünk az ellenkező nemben és mi nem.”
„A randevúzás alkalom arra is, hogy önuralmat gyakoroljunk szexualitásunk felett, és megtanuljunk uralkodni vágyainkon.”


2012. február 17., péntek

Diagnózis: vallási neurózis

"A kereszténységet szubkultúrának tartod?
Annak tartom, mert az, és ez nem szerencsés, hiszen amennyiben ez szubkultúra, az azt jelenti számomra, hogy korlátozó és nem enged teret a lényegnek igazán. Az emberek azt fogják gondolni, hogy ha ők így és így hisznek vagy gondolkodnak, vagy ide akarnak tartozni, akkor nekik ennek a szubkultúrának kell megfelelniük, és nem választhatnak más kifejezési formákat a hitüknek. Bizonyos keresztény közösségek egyáltalán nem tudják rugalmasan kezelni az új dolgokat és nem nyitottak rá. Nem tudnak erről gondolkodni, mert nem mernek gondolkodni sem. Nem mernek kérdéseket feltenni és ez így hiteltelen."

Teljes cikk: http://www.parokia.hu/kozosseg/cikk/755/

Reakciók?

2012. február 14., kedd

Let's never stop doing this...

Én veled leszek!

Az utóbbi hetekben többször belefutottam ebbe az Igébe: Én veled lészek! (2Móz 3:12a). Isten mondja ezt az égő csipkebokorból Mózesnek, amikor elküldi őt a fáraóhoz, hogy Izraelt hozza ki Egyiptomból. Mózes nem érezte magát alkalmasnak a feladatra, de Isten ezzel bátorította, Ő vele lesz. Később maga Mózes kéri ezt Istentől (2Móz 33:14-16).

A két beszélgetés között Mózes sokat fejlődött, megtanult feltétel nélkül hinni Isten szavának. Először még bizonytalankodott, magából indult ki, ő nem képes semmire, de Isten Magára irányítja a figyelmét: Bennem bízz! Másodszor már Isten az egyetlen, akibe kapaszkodni szeretne. 

Azt hiszem azonban, hogy ennek a résznek mégsem Mózes a főszereplője. Fontos, hogy lássuk, hogy Mózes hogyan fejlődik, de sokkal fontosabb azt látni, hogy ki az, aki bátorítja. Nem a bátorított, hanem a Bátorító a főszereplő! És Ő be is mutatkozik, Ő a VAGYOK (2Móz 3:14). Ezzel elsőre lehet sokat nem tudunk kezdeni, mit jelent, miért ezt mondta Isten? A zsidók ezt a héber szót úgy fordítják, hogy Örökkévaló. Azt hiszem, ez már többet mond. Isten az az Isten, aki öröktől fogva létezik és létezni is fog. Időn és téren kívül áll. Egyszer erre hallottam egy jó megfogalmazást: nem Isten van a világban, hanem a világ Istenben. Ez az Isten szent, abszolút jó és igazságos. Ő a szuverén Úr, aki a történelmet úgy irányítja, ahogyan neki tetszik. Nem találom a szavakat, amivel érzékeltethetném, hogy mennyire nagy Úr Ő, aki bemutatkozott Mózesnek, és Aki a Biblia lapjain felénk is ezt teszi. És bár Ő ennyire nagy és hatalmas, mégis lehajol hozzánk, és azt mondja, hogy velünk van?! Igen, ezt teszi. Pedig mi ezért semmit nem tettünk (nem is tudnánk). Isten lehajol hozzánk, de nem miattunk, hanem önmagáért. Érezzük/értjük, hogy ez mekkora kiváltság?


Kibontakozik előttünk az Ószövetség lapjain, hogy Isten mennyire hűséges ehhez az ígéretéhez (is). Végig ott volt Mózessel és népével is. Merjünk hát bízni benne, hogy velünk is ott van, bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben!

Szeretettel: Kukkoló

"és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20)


2012. február 11., szombat

Szerelmes vagyok (?)



                                            Mit jelent szerelmesnek lenni?
                                            Milyen "fokozatok" léteznek?
                                            Mi történik tulajdonképpen?

Hogyan őrizkedjünk az érzéstől vagy pont hogyan oldjuk akár a már automatikus mechanizmusként bennünk működő "Stop" jelzést?

Jön a Valentin Nap, nekünk, keresztyéneknek és egyedülálló keresztyéneknek máshogy mint a többieknek, de jön...

                                           Készüljünk együtt, éljük meg (túl) együtt!


2012. február 7., kedd

A párválasztás következményei

Egyik kedves egyedülálló lány testvérünk küldte be önszorgalomból az alábbi gondolatokat. Olvassátok szeretettel és persze, gondoljuk tovább ezt együtt a kommentekben! :)
Beküldőnk nickneve: Párvál




"Ezúttal más szemszögből gondolkodtatott el a téma. Eddig így gondolkodtam: azért fontos az, hogy Isten szerint válasszak párt, hogy boldogok legyünk egymás mellett, ugyanis egy nem nekem rendelt, hitben nem közösen gondolkodó, egyéb dolgokban is különböző emberrel nem tudnék olyan lenni, mint amilyen valójában vagyok, adott esetben hitben visszahúzna.

2012. február 6., hétfő

Igei gondolatok

 Sok szeretettel tesszük közkincsé online közösségünk egyik tagjának (magát Kívülállónak tartó, de nagyon is közénk tartozó:) igemagyarázó gondolatait, amihez most is várjuk a hozzászólásaitokat!

Kissé hirtelen jött a felkérésé, hogy én próbáljak egy az életemhez, gondolataimhoz közelálló igét boncolgatni, mivel az első felsorolásban még utolsóként szerepeltem. De ha már rám került a sort, akkor Isten segedelmével mindent meg fogok tenni.
Három rövid szakaszt helyezett Isten a szívemre a Máté szerinti evangéliumból (8:21-22; 10:34-39; 12:46-50), mely jelenleg terítéken van a Biblia olvasó kalauzban is. De hogy ezek közül melyik legyen a fő gondolt azon el kellett töprengenem Isten irgalmában bízva. Mert ez a három szakasz szépen egymáshoz kapcsolódik és árnyalja Jézus üzenetét, de általában olyan az igéhez hozzányúlni, mint a forró vízben ázó kacsához, ha meg akarjuk kopasztani, hogy a vasárnapi asztalra kerülhessen. Azonban, Jézus szavaival élve, nem csak kenyérrel (kacsával) él az ember, neki kell látni az evangélium feldolgozásának is. Rövid töprengésemet, melyet ti is olvashattok végül a hosszabb szakasszal kezdeném.