2012. október 1., hétfő

Almás



VEVŐ: Jó napot kívánok!
ÁRUS: Jó napot kívánok. Tessék parancsolni!
VEVŐ: Egy kiló almát szeretnék.
ÁRUS: Tessék válogatni. Adhatok egy neilon tasakot?
VEVŐ: (Nézi az almát) Ne haragudjon Uram, de ezekbe valaki beleharapott.
ÁRUS: Ja kérem, túl későn tetszett jönni. Ilyenkor már csak olyanok vannak amiket megkóstoltak.
VEVŐ: Hogy érti azt, hogy „megkóstoltak”?
ÁRUS: Hát úgy ahogy mondom. A vevők megkóstolták, hogy el tudják dönteni, hogy akarják-e az almát vagy sem.

VEVŐ: Anélkül, hogy kifizették volna?
ÁRUS: Persze! Mi nem árulunk zsákbamacskát. Mi kérem haladunk a korral. Tessék! Ön is bátran belekóstolhat bármelyikbe.
VEVŐ: De hát ott van rajta az emberek nyála?
ÁRUS: Ja kérem! Szemfüleseknek áll a világ. Az ügyesek korán reggel szoktak jönni.
VEVŐ: És ez itt mind rosszízű volt?
ÁRUS: Ja nem. Csak hát vannak akik attól félnek, lehet nem az a legfinomabb amit előszörre kiválasztottak. Volt aki 20 almát is kóstolt egymás után.
VEVŐ: És végül vett almát az illető?
ÁRUS: Nem. Végül mégsem vett.
VEVŐ: Nem csodálom. Ha már degeszre ette magát utána már minek neki. Ne haragudjon Uram én sem fogok venni az almáiból. Az ön helyében nem hagynám, hogy össze vissza harapdálják amit árulok. Remélem megszívleli amit mondok.Viszont látásra Uram!
ÁRUS: Viszont látásra Hölgyem!
A vevő elmegy.
ÁRUS: Micsoda vevők vannak??

Azok között a párok között akik Isten nélkül élik manapság az életüket, ha felmerül a kérdés, hogy költözzenek-e össze a házasság előtt és, hogy lefeküdjenek-e egymással vagy sem a következő érvvel tesznek pontot a bizonytalanság végére:
-Hö? De mi van, ha nem illenek össze az ágyban?
Oly rémisztő mumusként uralta el az ettől való félelem a mai kor emberét, hogy az összeköltözés szinte természetes és gyakran még a keresztény fiatalokat is összezavarja, pedig eligazodni ebben roppant egyszerű.

Ha Istent kihagyja valaki a számításból és csak az esélyek szintjén tekint a dologra azt fogja látni, hogy annak az esélye, hogy egy férfi és egy nő fizikai adottságai miatt nem összeillő a nászágyban úgy gondolom igen csekély, ámde annak az esélye, hogy két ember nem egymáshoz való jellemét tekintve, és az együttműködést illetően, annak sokkal, de sokkal nagyobb. Mintha valaki attól való félelmében, hogy a boiler zárlatos lesz egy napon és egyszer túl forróra melegíti a vizet és megégeti, elkezdené tűzhelyen melegítgetni esténként a forró vizet és fazekakban hordozni a konyhából amivel 50-szeresére növeli annak az esélyét, hogy leforrázza magát. Ha valahol szükség van a jellemes viselkedésre és az együttműködésre, én azt gondolom az ágy biztos, hogy azon helyek közé tartozik.

Istent kihagyni bármilyen számításból a legbutább dolog a világon. Én nem is ajánlom senkinek. Vajon Ő, aki a legapróbb dolgokat tekintve is gondoskodik rólunk folyamatosan. Aki felügyeli minden lélegzetvételünket, és annyi gondolata van velünk kapcsolatban mint a tengerpart homokja. Aki ennyire szeret bennünket, hogy kész volt meghalni mindannyiunk minden bűnéért. Éppen ő ne gondoskodna számunkra egy megfelelő társról? Kizárt, hogy csak úgy odalök egy „éppenhogycsakelmegy” embert. Éppen ő ne figyelne oda minden kicsi részletre két embert egymásnak teremtve, aki olyan gonddal csipkézett ki minden hópelyhet pedig az két pillanat után elolvad?
Kérdezd Istentől kit szánt neked! Hidd el a fenti aggodalmak fel sem merülhetnek. A házastársad minden porcikáját tekintve hozzád lesz igazítva.
Dicsőség az Úrnak!

Somogyi Edit 

16 megjegyzés:

  1. Kedves Editke!
    "a párok között akik Isten nélkül élik manapság az életüket, ha felmerül a kérdés, hogy költözzenek-e össze a házasság előtt és, hogy lefeküdjenek-e egymással vagy sem a következő érvvel tesznek pontot a bizonytalanság végére:
    -Hö? De mi van, ha nem illenek össze az ágyban?"
    Editke!!! Hol élsz te? Tényleg ezt gondolod? Ennyire naív vagy? Azt hiszed, ez a kérdés bárkit is foglalkoztat? Reálisan, azt gondolod, hogy ez a kérdés bárkiben is felvetül? Legfeljebb benned, Drágám... irreális elvárásaid mámorában... mert magadból indulsz ki.
    Ebben.
    Másban, persze nem. Javíts ki, ha tévednék! Hány férfi volt életedben, aki ajánlkozott, és akit elfogadtál volna... nem a fizikai jegyek alapján?
    Jajj, hogy ők nem voltak "igaziak"? Értem én!!! Más mércével mérsz magadnak és más mércével az idealizált párkapcsolatnak!!! Csupa-csupa absztrakt kép él Benned a "szerelemről" és a párkapcsolatokról...
    Én ezen a szinten hagynám a prédikációt... nem kéne... absztrakt... ezért hazug... mert idealista... aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni...
    az írásod alapján nem érzem ezt.
    Amit pedig az "ágy"-ról írsz... phhhh... teljes éretlenség és idealizmus-mámor...
    mint aki kívülállóként szól bele valamibe, amit nem ismer...csőd.

    Editke!
    Azt javasolnám, először kóstolj, utána mondj véleményt!

    Üdv., Tibor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tibor!

      Ismét a moderátor jogával élve hadd részesítsünk egy figyelmeztetésben, hogy ez a bekezdésed nagyon súrolja a határt az egymás felé megadandó minimális tisztelet tekintetében.
      Lehet, hogy egy gép előtt ülve írjuk ezeket, mégis embertársunk szemébe mondjuk: "Editke", "Drágám", stb. És mi van, hogy ha Somogyi Edit a nagymamád lehetne?
      Több tiszteletet kérünk tőled a továbbiakban!
      (Ugye érted, hogy nem a tartalommal, hanem a külalakkal van a gond?)

      Szerkesztők

      Törlés
    2. Kedves Szerkesztők!

      Elfogadva a jogos kritikát, azért azt hadd tegyem hozzá, hogy nem értem, mi volt a cél ennek a szövegnek a leközlésével - külön posztban(!) - mert ha az, hogy a zsebemben a bicska kinyíljon, az elolvasása után legszívesebben az arcomat korommal összekenném és féllábon ugrálnék, mint a paprikajancsi... ehelyett fél óráig hallgattam Dimmu Borgir-t, hogy kedélyemet helyre tudjam billenteni. Ha ez volt a cél - provokáció - akkor tökéletes volt. A reakció, amit írtam (és Danika posztjával is ez volt a helyzet) jó lenyomata lelki állapotomnak, amelyeket a két poszt belőlem kiváltott.
      Miért?
      Mert ez a fajta kegyességtől csöpögő hozzáállás idegen mindentől, ami emberi, ami előre visz, ezért bezár, elitista szubkultúrát teremt... minden olyasmit, amely ellen vagyok a kereszténységgel kapcsolatban.
      Meg nem indokolt klisék, lózungok, szirupos jóságeszmény, idealizmus, világtól elrugaszkodott látásmód. Ezek az írások - már ha valaki elolvassa ezeket - remélem, minél kevesebben, benzint öntenek a szingliség tüzére és vallásos mámorba szedálják az amúgy is nyomorult keresztény szingli fiatalokat.
      Most nem ismétlem magam, de a blogon eleget írtam erről. Sajnos, cáfolatot nem sokat kaptam. De ez legyen az én bajom. Jó akkor tételesen.

      - A felhozott példák életszerűtlenek.
      - Alaptalanul sugárzik belőle a kincstári optimizmus.
      - Idealista, perfekcionista.

      Ha ez nem igaz, érvekkel alátámasztott tételes cáfolatot kérek! :)

      Törlés
    3. Kedves Tibi!
      Bocsáss meg amiért eddig nem reagáltam. Bízom benne, hogy még visszatérsz ide és elolvasod ezt a pár sort.
      Másutt is elolvastam amit írtál, és megnéztem az általad ajánlott cikkeket. A tüskék mögött nem tudom nem észrevenni, hogy egy gondolkodó értelmes ember vagy, aki tetejében még jellemes is. Az én imáimon nem fog múlni, hogy igazi társat találj magadnak. Látom, hogy az írásom alapján szentfazék, örömtelen aggszűznek képzeltél el engem. Bevallom a helyedben én is ezt gondoltam volna magamról, olvasva a fenti írásomat. Sok mindenre ráébresztettél és ezt köszönöm neked. Több dologban is igazad volt. Sajnálom, hogy felbőszítettelek. A szentfazék aggszűz természetesen nem igaz. Én nem vagyok szingli. Az életem nagyobb részében nem hívőként éltem. A 45-ből 30 év telt úgy, hogy a jelenetben leírtaknak éppen az ellenkezőjét gondoltam és a döntéseimet is e szerint hoztam. 180 fok.
      Van egy előadás amit szerintem egyenesen neked vettek fel. (Az előadó azt a kritikus gondolkodást és hozzáállást követeli a hallgatóságától, ami - úgy látom - neked alapból megvan.)
      Ha érdekel itt találod:
      http://messages.bibliaszol.hu/eredmenyeselet/
      (Az ALAPELVEK gombra kattintva hallgathatod meg)

      Üdvözlettel: Somogyi Edit Ilona

      Törlés
    4. Kedves Edit!

      Köszönöm a választ, tényleg nem Téged akartalak bántani, az írást ostoroztam, talán túl nagy hévvel. Köszönöm a reakciód, föloldozó és megható és valódi és személyes. Köszönöm. Annak különösen örülök, hogy voltak dolog, amelyek az indulaton túl is "átmentek". Nézd, a blog születése óta publikálok itt. Először megpróbáltam egy önismereti keresztény gondolkodó közösséget létrehozni, pszichológiával, filozófiával, hogy együtt keressük magunkban a szingliségünk gyökereit. Bebukott. Aztán megpróbáltam vitát generálva kimozdítani a többieket abból a becsontosodott állapotból, amit a keresztény szingliség (elhatárolódás) jelent. Besült. Aztán sokáig nem írtam.
      A kompromisszumos szingli találkozó óta most írtam két durvát. Úgy látom, nem tanulunk, nem nézünk szembe, se a problémával, se önmagunkkal (nem mondhatom el senkinek - elmondom hát mindenkinek). És mint bábának, ez fájdalmas. Más és más személyiségek vagyunk mindannyian, és ez nem baj. De így, hogy mindenki az "én házam az én váram" lőrésein keresztül lövöldözik, ennek semmi értelme.
      Számomra az hitelesít valakit, hogy fel meri vállalni azt, hogy nem jó, nem volt mindig jó, de az írása, a tettei mégis jó irányba mutat.
      Köszönöm az előadás-linket, hallgattam... hááát, már a design is taszító. Ez a sikeresség-hajhászás. Az előadók hangszíne... bántó. Tudálékos. Nyegle. Affektáló. Olyan, mint Pál Feri, de annál kevésbé átgondolt.
      A hangszín nagyon fontos. Egy nőben is. Egy férfiban is. Előadni nagyon nehéz. De az előadásmód sokat elárul.

      Ennyit most... köszönöm a válaszod, ha Benned maradt valami, írd, mondd!

      Szia, Tibor

      Törlés
  2. Sziasztok!

    Na, hogy hozzászóljak. Nem akarom "megvédeni" a szerzőt és nem is feladatom. Inkább csak arra reagálok, hogy "mint aki kívülállóként szól bele valamibe, amit nem ismer...csőd."

    Tehát mint aki meg lett szólítva :).

    Velem már megtörtént, hogy dönthettem, hogy kóstolom az almát vagy sem. És nem kóstoltam. Általánosságban jó döntésnek gondolom ezt, bár nem dicsekszem vele. Mert inkább a Krisztus óvását vélem felfedezni benne sem a saját érdememet: "Tudtam előre, hogy nem lesz a kapcsolatból semmi!" Lehet, hogy valaki tudta, de én nem mégse másztam a gödörbe még mélyebbre némi gyönyörért. És mielőtt valaki azt gondolná, hogy én milyen "nagy" ember vagyok halkan megsúgom, rossz pillanataimban bánom... De hála Istennek ezek csak pillanatok és ezt nem azért írom, mert ez a kenetteljes felfogás, hanem mert valóban ezt gondolom...

    Kívülálló voltam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kívülálló!

      Amit Te írtál, azt klassznak tartom. Elfogadom. Miért?

      - Mert saját élményedet mondod és nem "prédikálsz".
      - A döntésedet indoklod... és ezt becsülöm.
      - Még jobban becsülöm, hogy hozzá mered tenni a negatívumokat is. "rossz pillanataimban bánom..." ez reális. Ez emberi. Ki mered mondani, tehát végiggondolt, megélt.

      Szóval, Kívülálló, az ilyen írásokban (mint a Tiéd) van erő. Nem pedig széplelkű tetszelgés a jóság előtt, természetesen hófehér ruhában és a harmadik emeletről hinteni az igét... én Téged kérnélek föl inkább posztírásra... :) Biztosra veszem, hogy csomó értékes tapasztalatot gyűjtöttél életed során, amivel gazdagítani tudnál másokat (minket) is!

      Szia, Tibor

      Törlés
  3. Mivel nem vagyok egy kívánatos pirospozsgás alma ez a kérdés még engem nem kísértett meg közvetlenül, pedig egy időben gondolkodás nélkül belementem volna a házasság előtti szexbe. De azt is tudom hogy ilyen helyzetben csak Istennel lehet megállni, magamtól nem lenne erőm hozzá. De jó tudni, hogy nem egy egyéjszakás kalandra kaptuk a szexet, hanem hogy a társunknak örömet adjunk és hogy örömet kapjunk, kapcsolatunk szorosabb és mélyebb legyen, hogy egy testé váljunk és nem egy jó sör vagy pörkölt szintjén van a dolog.

    Tibor: Edittel kapcsolatban csak akkor van igazad a perfekcionizmust illetően, ha Edit a hozzáillő társ alatt a "tökéletes" társat érti, egy lány elképzelt álmának megvalósulását. De ez a szövegből nem derül ki, hogy Edit egy elképzelt ideált hajhász, amit nyilván nem talál meg soha, hiszen csak a fejében létezik és valószínűleg egy bálvány vagy egy olyan fiúra gondol akit tud szeretni és elfogadni a hibáival is.
    A körülöttem lévő hívő és hitetlen házaspároknál is látom, hogy a házasság nem egy statikus dolog, hanem változnak benne az emberek, csiszolódnak. Nem tökéletes emberek kötnek házasságot és nagyon sok türelem, alázat, megértés és szeretet kell hozzá.
    A lelkészünk jut az eszembe, aki még huszonegynéhány évnyi házasság után is azt mondja, hogy nem ismeri a feleségét. Mégis hogy tudta eldönteni akkor, hogy minden porcikájában hozzáillő??? :) Mégis az idő teltével egyre inkább arra ébredt rá, hogy tényleg ő a hozzáillő társa. Tehát vigyázni kell mi alapján választunk társat, mire/kire várunk, saját vágyaink vagy Isten akarata szerint döntünk? Mégis az a csodálatos, hogy ha Istent követem ő boldoggá tesz engem.

    Ef 5,25-33
    Még ez az igeszakasz jutott eszembe. Nem azért szeret Jézus, mert tökéletesek lennénk, hanem Ő tesz minket tökéletessé ingyen kegyelemből. Férjként a feleségemet feltétel nélkül kell szeretnem és ez nagyon nehéz, ha egy ideál alapján feltételeket támasztok, de mégis ez az alapja a házasságnak.

    Zoli


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziasztok!

      "De ez a szövegből nem derül ki" Ez a lényeg. Ha jól értem Tibort ez zavarja és engem sem hagy nyugodni, bár a sokszor nem értek egyet Tiborral.

      És szerintem ez a kenetteljes kinyilatkoztatás mindenféle háttér-információ nélkül inkább romból, rombolja ez egyházat, Krisztus testét. (Ugye ezért is nehéz egy lelkész élete; anélkül kell prédikálnia, hogy ismernék az emberek az életét, de azt sem mondhatja, hogy ezt vagy azt vétket követte el hiszen Ő a "tökéletes", Ő a lelkész.)

      Taszítja az embereket az ilyen "megmondom a tutit" jellegű hozzáállás a vallásos emberek részéről. De mégis ezt látom hangsúlyosnak az egyházban, mert ez a könnyebbik út, ezt csinálják a vezetők is, prédikálnak és nem teszik mellé a bűnt, hogy milyen nehéz adott esetben nekik is küzdeni a bűnnel szemben, Isten kegyelmében bízva.

      Csak vannak a megigazult tettek és gondolatok és az ezeket övező pátoszos beszéd, mert ilyen egy megtért ember. Elhagyja az óemberét és már megy is fehér ruhában a Krisztus lábához. Mert aki esetleg mégis bűnt követ el az "igazából" meg sem tért, "nem tudott IGAZÁN megkeseredni a bűneitől". És a egy frissen betért találkozik ezzel az álságos mentalitással, olyan aki még bizonytalan abból könyörtelenül kiöli azt ez a közeg, vagy legalábbis megtanítja neki hogyan kell jól elkendőznie a kétségeit, sőt a bűneit...

      Röviden kevés hitelesség sok mellébeszélés. És szerintem ezt a pár gondolatot a Dániel írása után is oda lehetne biggyeszteni.

      Kívülálló voltam!

      Törlés
    2. Sziasztok!

      Kezdem érteni mi zavarja Tibort, és ha így nézzük, igaza van. Engem tegnap az ő hozzászólási akasztottak ki, de Kívülálló rávilágított a problémára...Sajnos tényleg kevés az igazán hiteles ember az egyházban.

      Arra is rájöttem, mint már oly sokx, hogy csak hálát adhatok, amiért olyan gyülekezetben, olyan hívő emberek között vagyok, ahol. A gyülekezet hívő emberek közössége, és nagy hangsúly van a közösségen. Nem annyiból áll, hogy elmegyek vasárnap a templomba. Hanem részt veszek a gyüli életében, elmegyek hétközi alkalmakra, elmegyek kirándulásokra, takarítok, főzök, ha kell. Ezeket leginkább Kívülálló szavaira írom (Ugye ezért is nehéz egy lelkész élete; anélkül kell prédikálnia, hogy ismernék az emberek az életét, de azt sem mondhatja, hogy ezt vagy azt vétket követte el hiszen Ő a "tökéletes", Ő a lelkész.). Vagyis sztem a "jó" gyülekezetben ismerik a lelkészt, ismerik az életét, és bátran kimondhatja, hogy neki is vannak bűnei. Mert úgy hiteles. A lelkész nem áll fölötte a gyülinek, még ha sokan úgy is tekintenek rá, hanem a része.

      Kukkoló

      Törlés
    3. Csak egyet tudok érteni mindkettőtökkel.

      Törlés
  4. Válaszok
    1. Az utolsó bekezdéssel van egy ki bajom. Igen, Jézus bűnösökkel "lógott", de nem a "barátjuk" volt, hanem igenis a "Bibliával csapkodta a fejüket". Csak ezek a bűnösök ezt meghallották, míg a farizeusok nem.
      A másik: tudnál egy nem hívő őszinte barátja lenni? Nehéz kérdés. Nekem egy olyan barátom van, aki nem hívő, és bármilyen bajomat elmondanám neki. De ez a barátság régre nyúlik vissza. Sajnos egyre jobban azt tapasztalom, hogy az, hogy nem egy a világképünk, határt húz közénk, és eltávolít.

      Törlés
  5. Ahogy olvasom, egyre jobban tetszik!

    Ahogy a nácik
    Ezt is érdemes elolvasni!!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.