2012. január 23., hétfő

"Légy segítségül!..."

Nagy Zoltán testvérünk erre a hétre szóló igei gondolatait fogadjátok nagy szeretettel és folytassátok a téma átbeszélését a kommentekben!



“A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.”

Nem tudom, hogy gondolkodtatok-e már erről az igéről, de nekem sokszor az eszembe jut. Főleg akkor érzem, amikor valamit nem merek, nem akarok Istenre bízni, vagy éppen nem vagyok egy helyzet magaslatán és tényleg szembesülök vele, hogy mennyire gyarló tudok lenni. Bár ez a vers is könnyen csapdába csalhat. Könnyen elsiklok a lényeg felett, amire sajnos sokszor hajlamos vagyok. Mindig amikor elolvasom a történetet a “hitetlen nemzetséget”, a kicsinyhitű, tehetetlen tanítványokat, vagy az elkeseredett apát látom meg először. Holott nem ők a főszereplők, hanem Jézus. És ha az ember így kezdi el olvasni ezt a szakaszt, akkor teljesen más lesz a végkicsengése a történetnek. Még mindig ott vannak az esendő szereplők és tényleg jogosak Jézus megállapításai, de mégis Ő van a középpontban. Lehet kérni, hogy hitünkben is támogasson, erősítsen minket. Persze emellett elengedhetetlen a bűnbánat és a Jézusra figyelés, nem pedig csak felelősség hárításra használom ezt a verset.

                                                   



Ez a történet másik két evangéliumban is megtalálható (Máté 17,14-21, Lukács 9,37-42). Jézus és három tanítvány visszatérnek a hegyről, ahol az Atya bizonyságot tesz Jézusról és megdicsőíti Őt. Márk részletesebben leírja Jézus és a beteg fiú apja közötti párbeszédet mint a másik két evangélista. Ennek a történetnek a fő mondanivalója a hit ereje. Erről beszél Máté is (Mt 17,20). De felmerül a kérdés, hogy miben kellett hinni-e az apának, a tanítványoknak? Abban, hogy képesek elűzni a gonosz lelkeket és betegségeket gyógyíthatnak, vagy abban, hogy Jézus a Krisztus, a Megváltó? Erre nagyon frappáns választ ad a Lukács 10,17 és Jézus válasza ebben az esetben, hogy ez a lélek csak könyörgéssel és böjtöléssel űzhető ki (mindkettő őszinte Istenhez fordulást jelent). Tehát nem mindegy mi a hitünknek a tárgya. Ezzel kapcsolatban olvastam, hogy a Bibliában sokfajta hit le van írva és ezek közül csak egy az üdvözítő hit, a többi úgymond csak „üres” hit.

Ezekkel kapcsolatban ami még eszembe jutott az az, hogy az üdvözítő hit Isten ajándéka, ugyan úgy mint a kegyelem. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék.” Ef 2,8-9 Nem tudok és nem is kell érte tennem semmit. Akkor jogosan felmerül a kérdés, hogy akkor mennyire jó az, amit itt az apa tesz. Kéri a hitet? Lehet Istent kérni ajándékozásra? Jézus bátorít minket arra, hogy kérjünk, sőt a Zsoltárokban is találunk erre nagyon szép példákat. Nekem az 51. zsoltár ilyen szempontból az egyik legkedvesebb. „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.„ Ez Dávid imája, amikor Nátán próféta ráébreszti, hogy micsoda bűnt követett el Bethsabéval. Habár Isten kiválasztott embere Dávid mégsem ül hátra tett kézzel, hogy úgy is üdvözül, hanem komoly bűnbánatot tart és szíve megtisztítását és erős lelket kér. És talán tényleg furcsa, de pénteken pedig a következő igét olvasták fel bibliaórán: „Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek. Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, a ki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!” 1Jn 5,1-5 Istené a dicsőség az Ő ajándékaiért, a kegyelemért, a hitért, ami képes legyőzni a világot. Márk 9,24

Nem akarom tovább szaporítani a szavakat. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ti hogy látjátok ezeket a dolgokat? Örülök, annak, hogy itt megoszthatjuk azokat az igéket, istentiszteleteket, áhítatokat amik nekünk kedvesek, fontosak vagy éppen problémát okoznak. Beszélgethetünk róluk. (De szerintem ez eddig is megvolt csak nem nyitottunk nekik külön bejegyzést :)) Köszönöm, hogy elolvastátok.

13 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    Jó lett Zoli, bár nekem a sok igehely miatt kissé darabos lett, de ez legyen az én bajom :). Venni kell a fáradságot kikeresni őket :).

    Az alapige nekem nem igazán szokott eszembe jutni, pedig most, hogy belegondolok, nagyon rám férne. Hányszor vagyok úgy, hogy egyszerűen tudom, hogy mit kéne tennem, de nem tudom megtenni...Mert félek, hogy mit fognak szólni. Ez pedig a hitetlenség jele. Pedig milyen öröm, ha engedelmeskedünk, ha hiszünk az Igének. És olyan sokszor rájöttem már, hogy a félelmem is alaptalan volt...Ha Isten velem van, akkor mi többen vagyunk, mint egy egész hadsereg :).

    Az Ef 2:8-9-ről pedig az jutott eszembe, hogy minap beszélgettem munkatársakkal. Elmondtam nekik az evangéliumot, miről szól a Biblia. A kérdésük az volt, hogy mit kér érte cserébe Isten. Én pedig mondtam, hogy igazából semmit. Na, ezen nagyon fennakadtak, láttam rajtuk. Ez az, amit még mi hívő emberek sem vagyunk képesek maradéktalanul elfogadni (én legalábbis küszködök vele). Ugyanakkor Istennek hála, hogy így van, mert elég rosszul állnánk, ha rajtunk múlna...

    Üdv. Kukkoló

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi, de egyáltalán nem tartozik a témához egyik sem:
      OFFTOPIC1: Miért van az, hogy sokszor nem tudok új megjegyzést írni, csak válaszolni egy már meglévőre?
      OFFTOPIC2: Szombaton megyek Debrecenbe ;).

      Kukkoló

      Törlés
    2. Szia!

      OFFTOPIC1: Programozási hiba. Ilyenkor bökj rá a "Válasz"-ra és megjelenik a "Megjegyzés hozzáadása".

      OFFTOPIC2: én nem :P

      Törlés
    3. Ja és az OFFTOPIC2-re: szomi ;)

      Törlés
  2. Sziasztok!

    Igen, nehéz műfaj ez. Ezért is jó, hogy nem nekem kellett kezdenem :). Számomra kicsit csapongó a vonalvezetés. Ezért is nehéz reagálnom az igei mondanivalóra.

    Áldás, Békesség!
    Istenünknek Dicsőség!

    Kívülálló

    VálaszTörlés
  3. Szép, jó estét!

    Most csak a reakciókra reagálnék, még nekem nem sikerült elmerülnöm az igei részben, annyira "havas" az időbeosztás így az év elején, részben ezért is várat magára a Timóteus vége is...

    Szóval csak annyit akartam mondani, hogy fantasztikus, hogy el tudtad mondani a munkatársaidnak Kukkoló, hogy mi a Biblia üzenete! Ez annyira jó!!! Úgy örülök neki! Igazán, csodálatos lehetőség - más néven: kegyelem. És ez az, ami nehezen megmagyarázható nekik is, magunknak is. Nekem is állandó megfelelés-kényszer-krízis-harcom van ezzel...
    Írtad, hogy jössz Debrecenbe szombaton, ha esetleg vasárnap de. még a környéken lennél, akkor mindenképpen keresd fel ezt a helyet: http://www.csapokert.reformatus.hu/contact.php
    De ettől függetlenül is áldott időtöltést kívánunk, bármi legyen is a programod, nekünk pedig jó lesz már a tudat is, hogy a városunkba látogatsz éppen ezen a napon:)

    Ábel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia(sztok)!

      Olyan furcsa, hogy amikor az ember benne van az adott szituban, fel sem tűnik neki, hogy milyen nagy dolog, hogy az evangéliumról beszélhet. (Az más kérdés, hogy mennyire helyes a kép, amit mutat, de legalább beszél...). Igen, ez is kegyelem, és egyedül Istent illeti érte a dicséret :).

      Hát, mennék szívesen hozzátok, de sajnos csak szombaton leszek ott. És az időtöltésem igencsak áldott lesz, mivel Biblia-iskola :).

      Kukkoló

      Törlés
  4. Köszönöm a százszinglinek a formázást és a képeket.

    Sajnálom, hogy kesze-kusza lett az irományom. Azt sejtem ennek hátterében, hogy vívódás volt/van bennem, hogy mi az ami Istentől van és mi az ami már csak pusztán az én emberi kitalációm. Talán emiatt is van túl sok ige, amik ránézésre nem tűnnek összetartozónak. De tudom, hogy ezek által is épülök és köszönöm a kritikákat is. De Istennek hála, hogy ezt is le tudtam írni. Tényleg nem könnyű az igét "hasogatni", hogy egy idősebb lelkész szavaival éljek; ebben is Isten kegyelmére és munkájára szorulunk.

    VálaszTörlés
  5. Hogy is kezdjem?
    Napról napra úgy érzem, nekem itt most kell egy kis „szünet”. De elbúcsúzni nem akartam, m ismerem már, csak azért, h megcáfolódjak, tuti megszegem. Azt pedig méltatlannak találom az én esetemben, h csak úgy szó nélkül lelépjek, főleg azok után, h én firkáltam ide a legtöbbet (mert én szorgalmas vagyok).
    [(És érzem is, h ez baj. Ezt zárójelbe is teszem, mint egy vadállatot a rács mögé, mert nem akarom, h bárki is ellenkezzen/1etértsen velem]

    Egy ideje valahogy elkedvetlenedtem (nálam van ilyen is). De nem sajnálom magam, meg titeket sem. El fog múlni!
    Most bevárom a többieket :) Várjatok vissza :)

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok!

    Kedves Tia! Áldás voltál eddig nekünk, ha most menned kell, szeretettel elengedünk és nagy örömmel fogadjuk a hírt, ha ismét hallunk felőled! Isten áldjon téged az életed minden területén!

    Végre volt időm tüzetesebben is átolvasni a bejegyzést. (És teszem hozzá, hogy az utsó Timóteus rész is kész, amit a napokban fel is dobunk:). Nagyon hálás vagyok ezért az igéért és Zoliért, hogy Isten késszé tette arra, hogy itt ezt így, ilyen formában megossza velünk. Nekem az első csillagot azért kapja :) mert ahogy a szerkesztők is kérték, hogy a napi, az éppen aktuális ige legyen a tárgya lehetőleg a bejegyzésnek, érződik rajta, hogy a napi csendességében forgatott igéket, gondolatokat írja le - legalábbis szerintem. Nem látunk itt se többet, se kevesebbet, mint egy hívő fiatalember szívét és gondolatait Istenéről. Mintha odahajoltunk volna a válla felé egy reggel, mikor Bibliát olvas és egy jót beszélgettünk volna a témáról. Vannak olyan igazságok, tények és gondolatok, amik nem egy villámként csapnak le ránk - ahogy ebben a bejegyzésben sincs olyan, ami talán annyira meghökkentene, mégis jó olvasni, hiszen igaz, nyugodt szívvel áment tudunk rá mondani. Azt vettem észre ezekkel kapcsolatban amúgy, hogy ilyenkor sokszor később jönnek vissza, akár egy tudatalatti, reflex szerű cselekvésben, reakcióban, hogy mennyire fontosak ezek az alapigazságok, hogy beágyazódjanak a szívünkbe, lelkünkbe, elménkbe.
    Hit, kegyelem, Jézus-központúság, bűnbocsánat...van itt minden, ami mind központi téma a hitünk tekintetében.
    Köszönjük, hogy veled együtt csendesedhettünk el ebben, Zoli!

    Ábel

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.