Ez a blog egy olyan kezdeményezés, mely szeretne a keresztyén egyedülállóknak segíteni a párkeresésben. Mögöttünk van 2,5 év előttünk pedig már csak egy nagy cél: "A Találkozás" hétvége. Áldott nézelődést kívánunk és ha szeretnél részt venni a hétvégén, szeretettel várunk!
email: szazszingli@gmail.com
„Az Isten iránti vágynak megvannak a természetes alapjai. Bizony, bizony. A kaja meg a szex." Pál Feri atya
Van egy elhíresült blogbejegyzés (nem adom meg a linket, keresse meg, akinek fontos), ahol egy neofita, konzervatív katolikus nő támadja az ifjúság körében példátlanul népszerű Pál Feri atyát. Pál Feri sok-sok fellajstromozott bűne között előkelő helyen szerepel fent idézett megjegyzése. És tipikus, hogy a megjegyzést a fiatal hallgatóság körében „hatalmas röhögés" kíséri. Persze, ez annak is betudható, hogy Pál Feri bohóc, showman is egyben. De még inkább annak tudható be, a röhögés és a szentasszony felháborodása egyaránt, hogy mi, keresztények, sajnos nagyon platonisták lettünk. Nem tudunk mit kezdeni a testtel, a testiséggel (erről már írtam részletesen „Testünk külön élete" című cikkemben is).
Ez azért nagy kár, mert a vallások közül szinte egyedül a bibliai vallás, kiváltképp a kereszténység az, amely az anyagot, a testet, így az evést és a szexet is teljesen normális, pozitív dolognak, értéknek tartja. Elvégre a keresztény hit egyik tetőpontja a megtestesülés: ég és föld, test és Lélek/Szellem összetalálkozása. Míg Platón azt tanította, hogy a földi, anyagi dolgok csupán szegényes árnyai az isteni, spirituális világnak, a bibliai hagyományban anyag és lélek feszültsége, összeférhetetlensége a bűn következménye, olyan hasadtság, amelyet gyógyítani kell. És az isteni gyógyítás óriási lépése volt, hogy ő maga temette be ezt a szakadékot: eggyé lett, közösséget vállalt az állati testben élő emberrel: azzá lett, hússá, vérré, amik mi vagyunk. Ez az igazi kommúnió, egyesülés. Pál Feri azért találta nagyon is fején a szöget, mert az Isten és ember közötti egyesülés két legfontosabb bibliai metaforája tényleg az evés és a szex. És nem is csak a Bibliában. Az étel-ital magunkhoz vétele bizonyos értelemben a tökéletes eggyé válást dramatizálja, ezért szokták a szeretet különféle formáit metaforikusan kapcsolatba hozni az evéssel (kisgyermekeket becézve szoktuk mondani, „mindjárt megeszlek", illetve negatív-démoni értelemben a szerelmesek „felfalják egymást", mint például Ady „Héja-nász az avaron" című versében). A Biblia a megismerést, az Isten megismerését nevezi nem egy helyütt evésnek, ezzel is jelezve, hogy nem valamiféle száraz, racionális ismeretszerzésről van itt szó, Isten ismeretét intenzíven magamévá kell tennem. A könyvet, az Isten igéjét egyenesen meg kell enni, magunkévá kell tenni, amint az Ezékiel 3,1-3-ban illetve a Jelenések 10,8-11-ben olvashatjuk. És persze – most már bizonyára kirajzolódik ennek az egésznek a belső logikája – mi mást nevez még a Biblia „megismerésnek"? Igen, a szexet. Hiszen ebben az életben az eggyé válás legdrámaibb testi eseménye, amit az ember ismer, a szexuális aktus. Akit szeretek, nem „kívülről" nézem, nem akkor ismerem jól, ha kiválóan le tudom írni a külsejét, vagy akár szakértő pszichológiai diagnózist készítek róla, hanem ha szeretem, ha eggyé leszek vele, egy testté.
Ugye egyre világosabb, hogy nem beszélt butaságot az atya. Az ember mindig abból indul ki, amit ismer. Semmi baj nincs azzal, hogy a testből, az anyagból indulunk el Isten felé. Vágyaink Őfeléje mutatnak, az Isten iránti vágy igenis hasonlít az éhségre és a nemi vágyra, csak sokkal intenzívebb ezeknél. Freud sok okos dolgot beszélt az emberi vágyakról, csak materializmusa miatt ő nemcsak hogy visszavezette az összes vallási jelenséget a testi vágyakra, hanem csupán az utóbbit, a testi vágyak világát ismerte el valóságosnak. Platón tökéletes ellentéte: az egyiknek csak a szellem, a lélek a valóság, a másiknak csak a test. Óriási felfedezés volt nekem, amikor a Biblia meg keresztény gondolkodók segítségével rádöbbenhettem arra, hogy a kereszténységben mindkettő valóság, sőt, ez a kétféle vágy, ez a két világ kereszteződik. És ez fantasztikus! A francia filozófus Paul Ricoeur ír erről zseniálisan. Azt mondja például az Énekek éneke kapcsán, hogy az egyházatyák, Platón hatása alatt, úgy gondolták, hogy az Énekek énekében kifejeződő szexuális szerelem csupán jelképe az Isten és a népe közötti szeretetkapcsolatnak, ahogyan a próféták is gyakran használják a jegyesség és a házasság képeit. Vagyis a földi, az anyagi nem számít. Az, hogy ez a szép költemény egy valódi hús-vér szerelem hatása alatt született, juj, erről inkább ne is beszéljünk! Ricoeur ezzel szemben azt mondja, hogy a bibliai képeket a kölcsönösség jellemzi, ezek úgynevezett „keresztezett metaforák". Földi és égi valóság keresztezi egymást. Ez azt jelenti, hogy a két valóság egyszerre van jelen. Az isteni ott van a földiben, Isten benne van az evésben és a szexben is. Amikor a földi hitves ölel, egyben Isten ölel engem, és az Istennel való szeretetkapcsolatra rávetül a földi nász bensőségessége. Egy asszony mesélte nekem egyszer, hogy bár akadnak problémái a házasságában, amikor imádságban Isten előtt áll, és átéli, hogy amikor szereti a férjét és igent mond neki, valójában Istent szereti és neki mond igent, ott helyben megkívánja a szexet a férjével. És ez jó, ez csodálatos. A testi és a spirituális dimenzió együtt van jelen, a rossz az, ha szétválik, meg ha mi szétválasztjuk. Az evésre visszatérve: sajnos ahogyan a szexualitás szentségével sem tudunk mit kezdeni, az evés szentségével és szépségével még kevésbé. (Ajánlom e témában régi kedvenc filmemet, a Babette lakomájá-t.) Ez azért van, mert nem értjük a keresztezett metaforát, nem hiszünk az eukarisztiában. Zwingliánusok vagyunk, pedig inkább Lutherrel kellene tartanunk, aki azt vallotta, hogy Krisztus titokzatos módon, de tényleg jelen van a kenyérben és a borban. Ha azt mondjuk, „csak" jelképesen, meg „csak" emlékezünk, már megint szétválasztottuk a földit és az égit. Pedig épp az lenne a lényeg, hogy az eukarisztiában a két világ egyesül. Amikor eszem a kenyeret, iszom a bort, Krisztussal válok eggyé. És a kereszteződés itt is működik a másik irányba: minden asztalközösségre, közös étkezésre rávetül valami az úrvacsora szentségéből. És nemcsak konkrétan az úrvacsora szentségéből, hiszen hosszasan sorolhatnánk az evangéliumi történeteket, amelyekben Krisztus nem „csak" lelki, hanem testi táplálékkal is ellátja az embereket. Kedvencem, amikor a feltámadott Jézus várja a tanítványokat a parton, és mivel üti el az időt: hát halat süt nekik. Majd együtt ebédelnek, és mint tudjuk, az azt követő beszélgetésre Péter egész életében emlékezik majd. Ezért kellene figyelni főleg a családban a közös étkezésekre és megadni ezeknek a módját. „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem." (Jel 3,20) A szerető asztalközösségben mindig ott van Krisztus. Velünk eszik.
Gondolkodásban ott tartottunk, hogy a szingliségnek köze van az individualizmushoz, maximalizmushoz, zárkózottsághoz, félénkséghez. Tóth Sára még két jelzőt említ, briliánsan! Platonista és Zwingliánus. Telitalálat. A Csillagponton az érintésekről volt szó. Isten érintéséről és egymás, fizikai megérintéséről. Hogy provokatőr legyek, azt mondom erre, hogy kapcsolatod Istennel olyan, ahogyan táplálkozol és ahogyan szexelsz. Hogy ne legyek provokatőr, azt mondom, olyan a kapcsolatod Istennel, ahogyan étkezel és megérintessz (lelki és fizikai) egy barátot. A belső világ a fizikai (külső) világban nyilatkozik meg. A belső erő és gazdagság a cselekedetek gyümölcseiben válik nyilvánvalóvá. Milyen igaz! És visszafelé is hat. Ahogyan elkezdek máshogyan étkezni, ahogy tudatosan megváltoztatom az érintkezési szokásaimat, úgy változik meg belül a lelki hozzáállásom és Istenhez való kapcsolatom is. Példa (hogy kié, nem fontos. Egy ismerősöm.) "Naponta maximum kétszer eszik. Gyorsan, egyszerre sokat. Mértékletes mértéktelenséggel iszik alkoholt. Rendszeresen. Tartózkodik a fizikai érintésektől. Nagyon nyílt, mégis fél másokat magához közel engedni.Isten-kapcsolata hullámzó, a pusztán gondolati síktól a megbocsátó Isten képéig terjed. Nem személyes a szó teljes értelmében véve." Mire lehet ebből következtetni? A testiséggel nincs megfelelő kapcsolata. A transzcendens (fizikai világ fölötti - Isteni) világra éhes, a kapcsolatot keresi. De nem tud elszakadni a fizikai világtól, odaragadt. Egy oldalról rendkívül nyitott, de zárkózottsága e mögött van. Nem tudja megélni az igazi közösséget Istennel, mert tele van rejtett (ki nem mondott) váddal Isten felé. Ezt a példát azért hoztam, hogy bebizonyítsam, mennyire fontos a "profán" (emberi) életbe is bevinni Istent, mind a táplálkozás, mind a testi érintések szintjén. Ennek az ismerősömnek azt tanácsoltam, rakjon rendet maga körül, egyen rendesen. Élvezettel és ne sajnálja erre az időt. Törődjön magával és ne becsülje le a fizikai valóságot. Meg hogy próbáljon megérinteni másokat. Ölelje meg azokat, akit szeret. Ne idegenkedjen. Élje meg és tudatosítsa a fizikai érintés keltette érzelmeket. És a kérdés: Te hogyan étkezel? Hogyan, milyen gyakran lépsz fizikai kontaktusba másokkal? Milyen az Isten kapcsolatod? Ha van kedvetek, beszélgessünk erről is!
Tóth Sára A kaja, a szex és az Isten
VálaszTörlésA vágyaink és a Mindenható
„Az Isten iránti vágynak megvannak a természetes alapjai.
Bizony, bizony. A kaja meg a szex."
Pál Feri atya
Van egy elhíresült blogbejegyzés (nem adom meg a linket, keresse meg, akinek fontos), ahol egy neofita, konzervatív katolikus nő támadja az ifjúság körében példátlanul népszerű Pál Feri atyát. Pál Feri sok-sok fellajstromozott bűne között előkelő helyen szerepel fent idézett megjegyzése. És tipikus, hogy a megjegyzést a fiatal hallgatóság körében „hatalmas röhögés" kíséri.
Persze, ez annak is betudható, hogy Pál Feri bohóc, showman is egyben. De még inkább annak tudható be, a röhögés és a szentasszony felháborodása egyaránt, hogy mi, keresztények, sajnos nagyon platonisták lettünk. Nem tudunk mit kezdeni a testtel, a testiséggel (erről már írtam részletesen „Testünk külön élete" című cikkemben is).
Ez azért nagy kár, mert a vallások közül szinte egyedül a bibliai vallás, kiváltképp a kereszténység az, amely az anyagot, a testet, így az evést és a szexet is teljesen normális, pozitív dolognak, értéknek tartja. Elvégre a keresztény hit egyik tetőpontja a megtestesülés: ég és föld, test és Lélek/Szellem összetalálkozása. Míg Platón azt tanította, hogy a földi, anyagi dolgok csupán szegényes árnyai az isteni, spirituális világnak, a bibliai hagyományban anyag és lélek feszültsége, összeférhetetlensége a bűn következménye, olyan hasadtság, amelyet gyógyítani kell. És az isteni gyógyítás óriási lépése volt, hogy ő maga temette be ezt a szakadékot: eggyé lett, közösséget vállalt az állati testben élő emberrel: azzá lett, hússá, vérré, amik mi vagyunk. Ez az igazi kommúnió, egyesülés.
Pál Feri azért találta nagyon is fején a szöget, mert az Isten és ember közötti egyesülés két legfontosabb bibliai metaforája tényleg az evés és a szex. És nem is csak a Bibliában. Az étel-ital magunkhoz vétele bizonyos értelemben a tökéletes eggyé válást dramatizálja, ezért szokták a szeretet különféle formáit metaforikusan kapcsolatba hozni az evéssel (kisgyermekeket becézve szoktuk mondani, „mindjárt megeszlek", illetve negatív-démoni értelemben a szerelmesek „felfalják egymást", mint például Ady „Héja-nász az avaron" című versében). A Biblia a megismerést, az Isten megismerését nevezi nem egy helyütt evésnek, ezzel is jelezve, hogy nem valamiféle száraz, racionális ismeretszerzésről van itt szó, Isten ismeretét intenzíven magamévá kell tennem. A könyvet, az Isten igéjét egyenesen meg kell enni, magunkévá kell tenni, amint az Ezékiel 3,1-3-ban illetve a Jelenések 10,8-11-ben olvashatjuk. És persze – most már bizonyára kirajzolódik ennek az egésznek a belső logikája – mi mást nevez még a Biblia „megismerésnek"? Igen, a szexet. Hiszen ebben az életben az eggyé válás legdrámaibb testi eseménye, amit az ember ismer, a szexuális aktus. Akit szeretek, nem „kívülről" nézem, nem akkor ismerem jól, ha kiválóan le tudom írni a külsejét, vagy akár szakértő pszichológiai diagnózist készítek róla, hanem ha szeretem, ha eggyé leszek vele, egy testté.
Ugye egyre világosabb, hogy nem beszélt butaságot az atya. Az ember mindig abból indul ki, amit ismer. Semmi baj nincs azzal, hogy a testből, az anyagból indulunk el Isten felé. Vágyaink Őfeléje mutatnak, az Isten iránti vágy igenis hasonlít az éhségre és a nemi vágyra, csak sokkal intenzívebb ezeknél. Freud sok okos dolgot beszélt az emberi vágyakról, csak materializmusa miatt ő nemcsak hogy visszavezette az összes vallási jelenséget a testi vágyakra, hanem csupán az utóbbit, a testi vágyak világát ismerte el valóságosnak. Platón tökéletes ellentéte: az egyiknek csak a szellem, a lélek a valóság, a másiknak csak a test. Óriási felfedezés volt nekem, amikor a Biblia meg keresztény gondolkodók segítségével rádöbbenhettem arra, hogy a kereszténységben mindkettő valóság, sőt, ez a kétféle vágy, ez a két világ kereszteződik. És ez fantasztikus! A francia filozófus Paul Ricoeur ír erről zseniálisan.
VálaszTörlésAzt mondja például az Énekek éneke kapcsán, hogy az egyházatyák, Platón hatása alatt, úgy gondolták, hogy az Énekek énekében kifejeződő szexuális szerelem csupán jelképe az Isten és a népe közötti szeretetkapcsolatnak, ahogyan a próféták is gyakran használják a jegyesség és a házasság képeit. Vagyis a földi, az anyagi nem számít. Az, hogy ez a szép költemény egy valódi hús-vér szerelem hatása alatt született, juj, erről inkább ne is beszéljünk! Ricoeur ezzel szemben azt mondja, hogy a bibliai képeket a kölcsönösség jellemzi, ezek úgynevezett „keresztezett metaforák".
Földi és égi valóság keresztezi egymást.
Ez azt jelenti, hogy a két valóság egyszerre van jelen. Az isteni ott van a földiben, Isten benne van az evésben és a szexben is. Amikor a földi hitves ölel, egyben Isten ölel engem, és az Istennel való szeretetkapcsolatra rávetül a földi nász bensőségessége. Egy asszony mesélte nekem egyszer, hogy bár akadnak problémái a házasságában, amikor imádságban Isten előtt áll, és átéli, hogy amikor szereti a férjét és igent mond neki, valójában Istent szereti és neki mond igent, ott helyben megkívánja a szexet a férjével. És ez jó, ez csodálatos. A testi és a spirituális dimenzió együtt van jelen, a rossz az, ha szétválik, meg ha mi szétválasztjuk.
Az evésre visszatérve: sajnos ahogyan a szexualitás szentségével sem tudunk mit kezdeni, az evés szentségével és szépségével még kevésbé. (Ajánlom e témában régi kedvenc filmemet, a Babette lakomájá-t.) Ez azért van, mert nem értjük a keresztezett metaforát, nem hiszünk az eukarisztiában. Zwingliánusok vagyunk, pedig inkább Lutherrel kellene tartanunk, aki azt vallotta, hogy Krisztus titokzatos módon, de tényleg jelen van a kenyérben és a borban. Ha azt mondjuk, „csak" jelképesen, meg „csak" emlékezünk, már megint szétválasztottuk a földit és az égit. Pedig épp az lenne a lényeg, hogy az eukarisztiában a két világ egyesül. Amikor eszem a kenyeret, iszom a bort, Krisztussal válok eggyé. És a kereszteződés itt is működik a másik irányba: minden asztalközösségre, közös étkezésre rávetül valami az úrvacsora szentségéből. És nemcsak konkrétan az úrvacsora szentségéből, hiszen hosszasan sorolhatnánk az evangéliumi történeteket, amelyekben Krisztus nem „csak" lelki, hanem testi táplálékkal is ellátja az embereket. Kedvencem, amikor a feltámadott Jézus várja a tanítványokat a parton, és mivel üti el az időt: hát halat süt nekik. Majd együtt ebédelnek, és mint tudjuk, az azt követő beszélgetésre Péter egész életében emlékezik majd. Ezért kellene figyelni főleg a családban a közös étkezésekre és megadni ezeknek a módját. „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem." (Jel 3,20) A szerető asztalközösségben mindig ott van Krisztus. Velünk eszik.
Beillesztettem az egész cikket. :)
VálaszTörlésLegyen itt. Beszélgessünk róla! :)
A keresztény szinglik, a kaja, a szex és az Isten
VálaszTörlésGondolkodásban ott tartottunk, hogy a szingliségnek köze van az individualizmushoz, maximalizmushoz, zárkózottsághoz, félénkséghez. Tóth Sára még két jelzőt említ, briliánsan! Platonista és Zwingliánus. Telitalálat.
A Csillagponton az érintésekről volt szó. Isten érintéséről és egymás, fizikai megérintéséről. Hogy provokatőr legyek, azt mondom erre, hogy kapcsolatod Istennel olyan, ahogyan táplálkozol és ahogyan szexelsz. Hogy ne legyek provokatőr, azt mondom, olyan a kapcsolatod Istennel, ahogyan étkezel és megérintessz (lelki és fizikai) egy barátot.
A belső világ a fizikai (külső) világban nyilatkozik meg. A belső erő és gazdagság a cselekedetek gyümölcseiben válik nyilvánvalóvá. Milyen igaz! És visszafelé is hat. Ahogyan elkezdek máshogyan étkezni, ahogy tudatosan megváltoztatom az érintkezési szokásaimat, úgy változik meg belül a lelki hozzáállásom és Istenhez való kapcsolatom is. Példa (hogy kié, nem fontos. Egy ismerősöm.)
"Naponta maximum kétszer eszik. Gyorsan, egyszerre sokat. Mértékletes mértéktelenséggel iszik alkoholt. Rendszeresen. Tartózkodik a fizikai érintésektől. Nagyon nyílt, mégis fél másokat magához közel engedni.Isten-kapcsolata hullámzó, a pusztán gondolati síktól a megbocsátó Isten képéig terjed. Nem személyes a szó teljes értelmében véve." Mire lehet ebből következtetni? A testiséggel nincs megfelelő kapcsolata. A transzcendens (fizikai világ fölötti - Isteni) világra éhes, a kapcsolatot keresi. De nem tud elszakadni a fizikai világtól, odaragadt. Egy oldalról rendkívül nyitott, de zárkózottsága e mögött van. Nem tudja megélni az igazi közösséget Istennel, mert tele van rejtett (ki nem mondott) váddal Isten felé.
Ezt a példát azért hoztam, hogy bebizonyítsam, mennyire fontos a "profán" (emberi) életbe is bevinni Istent, mind a táplálkozás, mind a testi érintések szintjén. Ennek az ismerősömnek azt tanácsoltam, rakjon rendet maga körül, egyen rendesen. Élvezettel és ne sajnálja erre az időt. Törődjön magával és ne becsülje le a fizikai valóságot. Meg hogy próbáljon megérinteni másokat. Ölelje meg azokat, akit szeret. Ne idegenkedjen. Élje meg és tudatosítsa a fizikai érintés keltette érzelmeket.
És a kérdés: Te hogyan étkezel? Hogyan, milyen gyakran lépsz fizikai kontaktusba másokkal? Milyen az Isten kapcsolatod? Ha van kedvetek, beszélgessünk erről is!